[Küldetés] Csak egy kiruccanás

by **Ronye Arabel** Vas. Szept. 06 2020, 20:30

Résztvevők: Hinari és Szophie

Nos hát... Furcsa napra ébredtetek. Először talán fel sem tűnik. de ha valamelyikőtök Fuwát keresi, egyáltalán nem ott találja, ahol kellene... Sőt, igazából egyáltalán nem találja. Persze, aggodalomra nincs ok, hiszen a helyzetjelzője működik: A 31. szinten van.
Oh, de furcsaság is akad. Mert pontosan ugyan ott van órákkal később, éppen ugyan azon a helyen, ahol addig. A szint közepén, ahol a térkép szerint csak víz van.
És ami a szintet illeti, ugye Hinari emlékszel, milyen miniboss van ott?
Talán nincs gond, de akkor is fura a mozdulatlan helyzetjelző, igaz?
Szophie, talán a te kiváncsiságodat is felkelti a szóbeszéd (amit Hinari, de természetesen a Rend is hallhatott), hogy a 31-es szinten megtalálható egy ügyes holmi, ami segít félrevezetni a kémkedőket, és hamis helyzetjelzőt tenni a térképre. Érdemes lehet két legyet ütni egy csapásra, ugye?

Mindenesetre a szintre érkezve a közelben felfedezhettek egy kellemesen kinéző hajócskát, amin néhány ember kényelmesen elfér, és azon utazva talán könnyebben utánajárhattok a dolognak.
Menet közben pedig (rátok bízom, hogy mikor) Hinari üzenetjelzője is csippan. Fuwától érkezett üzenet

Silence írta:Szia Hinari!
Simeonnal reggel találtunk egy furcsa kristályt a tengerben a 31. szinten. Csak hozzáértem, aztán otthagytuk, mert Simeonék se tudták mi az, és elmentünk fagyizni. Grimm viszont azt írta, a térképén még mindig ott vagyok... de hát én már itt vagyok... Elromlott a térképem?

Tehát a rejtély fele megoldva... De mi történt Fuwa helyzetjelzőjével? És máséval megtörténhet ugyan ez?

Nos? Kalandra fel Very Happy

Most még nem adok határidőt, kérlek írjátok meg milyen ütemet tudtok tartani, és aszerint fog a küldetés haladni Smile

by **Szophie** Csüt. Szept. 17 2020, 21:12

Szophie életében feltűnően váltották egymást a magányos és emberekhez ragaszkodós időszakok és mostanában épp ez utóbbit élte; Hinari pedig, mint legjobb barátnő élvezhette - vagy szenvedhette - ennek hatásait. Az idomár - aki mostanában feltűnően sokat mászkált petje nélkül és most is egyedül volt - már előtte nap délután felkereste kedvenc szöszijét a lakhelyén és egy kis csajos közös vásárlásra invitálta. Már csak azért is, mert lassan évszakváltás következett és a boltok kínálatai felfrissültek a legújabb darabokkal - és azért is, mert feltétlenül kíváncsi volt rá, Annabelle szerint mi az, ami jól áll rajta vagy kiemeli az alakját. Nos, nem mondom, hogy Aincrad szerte ne lett volna jobb tanácsadó, akit találhatott volna maga mellé, de legjobb barátnője különleges volt abból a szempontból, hogy feltétlen bizalmát élvezte. Meg talán abból a szempontból is, hogy ismeri Hoorát.
Ezt a csodálatos közös napot aztán egy pizsamapartival toldották meg, s ha Alex vagy a Kajmán elégedetlenkedett, hogy ki akarják túrni a hálóból, úgy Szophie régi szobája is rendelkezésükre állt az átbeszélgetett, nevetgélős éjszakára.
Így érkeztek meg a másnapba, s habár a nap már közel állt delelőhöz, Szophie még mindig pizsamában kuporgott egy pléd alatt, kezében forró rumos-csokoládét szorongatva.
- .... szóval azt mesélték, hogy van azon a szinten egy különleges item, ami elrejti az ember tartózkodási helyét. Vagyis már rég árkon-bokron túl vagy, de a helyzetjelződ még mindig az aktuális szinten villog. Először baromságnak gondoltam, de aztán szöget ütött a fejembe.
Újat kortyolt, lehunyta a szemét, amíg átjárta a forró ital hatása, felcsipegette süteményének utolsó morzsáját, majd folytatta a gondolatmenetét.
- Ha valóban létezik, hasznos tárgy lehet - szemeinek csillogása elárulta, hogy talán volna rá ötlete, hogyan használja fel saját céljainak érdekében is. Talán épp ez volt az, ami miatt végül folytatta. - Ha viszont rossz kezekbe kerül, katasztrofális következményei lehetnek - csóválta meg a fejét és csak úgy mellékesen még azért hozzátette: - Arra gondoltam, talán a rendet érdekelhetné...

by **Hinari** Pént. Szept. 18 2020, 17:03

Arcomon végigfolyt a szél által felcsapott, sós tengervíz. Mély sóhaj hagyta el ajkaim és arra gondoltam, hogy Aincradba igazán nem kellett volna a másnaposságot is ilyen élethűen beleprogramozni - nem mintha odakint átéltem volna már az érzést, és, nos... idebent is csak Szophie révén sikerült, ami nem tudtam, hogy jó-e, vagy épp ellenkezőleg. A mozgó levegő és a hűs víz viszont kellően felébresztett ahhoz, hogy egy haloványabb mosollyal nézzek végig barátnőmön. Tekintetem az előttünk kibontakozó tájat kémlelte, bízva benne, hogy semmi komollyal nem kerülünk szembe ma.

Az egész a vásárlás utáni pizsamabulival kezdődött. Nem is Al vagy a Kajmán, hanem inkább én voltam az, aki más szobát javasolt, Szo sajátja pedig tökéletes volt a célra: kényelmes és hangszigetelt, így egyetlen arra járó Al, Leo vagy Ozi sem hallgathatta ki a kizárólag lányos témákat. Először csak egy-egy adag forrócsokit hoztunk át, aztán a rumos verzióval folytattuk és mire álomba csevegtük magunkat, már számolni sem tudtam, mennyi bögre hevert a szobában szerteszét. Másnap reggel pedig (reggel? hát, volt az inkább délelőtt) hunyorogva és nem kevés elképedéssel bámultam Szophiet, aki képes volt pontosan ott folytatni, ahol tegnap abbahagytuk.
Mármint... az ivás részét.
- Mintha hallottam volna már róla... - ásítottam egy nagyot, majd kikeltem a bolyhos, sötétkék takaróm alól és töltöttem magamnak egy pohár vizet - Talán Hoora mesélte? - pillantottam aztán rá a lányra, végül megvontam a vállam. Letelepedtem barátnőm mellé és egy kósza gondolat után a víz helyett végül az ő kezéből vettem ki a bögrét, hogy belekortyoljak - Ez tegnap is ilyen erős volt? Fuhh - borzongtam meg és dőltem hátra - Ha gondolod, végülis megnézhetjük. Csak... legyen nálad bikini - mosolyogtam rá, hiszen az említett szint még a kevésbé vadakhoz tartozott, gyönyörű korallokkal és meseszép vidékkel.
- Amúgy ki elől akarsz eltűnni? A helyzetjelződet csak a barátlistádon lévők láthatják, nem? - tudakoltam és hirtelen bevillant egy kép valami Victoria nevű, kecses pincérlányról, de mivel nem tudtam hova tenni a dolgot, hamar túllendültem rajta. Inkább kiittam Szophie italát, majd engesztelésül töltöttem egy újat... mindkettőnknek.

Látóterem sarkában felvillant az üzenetjelző és arra gondoltam, hogy Aincradba igazán nem kellett volna a másnaposságot abban az esetben is beleprogramozni, ha az ember amúgy már majdnem megint részeg - nem mintha odakint átéltem volna már együtt a két érzést, és, nos... idebent is csak Szophie révén sikerült, ami nem tudtam, hogy jó-e, vagy épp ellenkezőleg.
- Fuwa írt - pislogtam a panelra érdeklődőn, majd kétszer elolvastam, mielőtt Szophie felé húztam volna az ablakot, hogy lássa - Ez alátámasztja a teóriád - bólintottam és izgatottan tornásztam feljebb magam a megannyi kötél és zsák között, ami ezen a tengerparti szakaszon a kényelmet igyekezett (inkább kevesebb, mint több sikerrel) biztosítani.
- Írok neki választ, megkérdezem, hol találta és hogy nézett ki - mondtam és már el is kezdtem pötyögni a feleletet, de persze ha Szophienak volt bármi hozzáfűznivalója a tartalomhoz, úgy azt is belefogalmaztam a levélbe. Miután pedig elküldtem azt, gyorsan le is nyitottam a térképem, hogy utánanézzek annak, amit céhtársnőm írt és tényleg ott villogott Fuwa helyzetjelzője, ugyanezen a szinten.
- Szerintem menjünk oda a ponthoz - vetettem fel és ha Szo is rábólintott, úgy feltápászkodtam a hirtelen talált ülőhelyemről. Eddig csak random indultunk el valamerre, amerre a szóbeszéd szerint lehetett, de így már volt egy támpontunk, amiből ki lehetett indulni. Ez pedig, elnézve a jelenlegi kompetenciánkat... nos, nem is volt egy rossz kezdet.

Hinari írta:Szia!
Pontosan hol találtátok a kristályt és hogy nézett ki? Utánajárunk a dolognak, ne aggódj : )

by **Ronye Arabel** Szomb. Szept. 19 2020, 21:43

Helyes, ideje ismeretlen tárgyaknak utána nézni \o/
Ha körülnéztek, míg Fuwa válaszára vártok, akkor láthatjátok, hogy a csónak elhagyatott, közelebb menve pedig az is nyilvánvaló, hogy valószínűleg régóta, a benne a rendszer által hűségesen odaszőtt pókhálókat tekintve (vagy lehet Aincardban ez nem jelent összefüggést, de hát ki tudja)
A hajó mellett ott van két pár evező, néhány a felirata szerint élelmiszerrel teli, illetve pár vizes hordó, egy törött iránytű, és egy-két kiürült vagy összetört potis üveg is.
Ezen kívül sok homok, kagyló, pár csattogva tiltakozó rák, és az egyetlen közeli fa tövében egy félrecsapott tetejű rumos hordó minden társaságotok. játékost nem láttok, és az észlelésetek sem jelez.
Ha esetleg valamelyikőtök felmászna a hajóra, hogy körül nézzen... A csónak mintha csak erre várt volna, vízre siklik, és kormányzás vagy evezés nélkül előre meghatározott úton halad - Nem éppen Fuwa helyzetjelzője felé.

Egyébként a válaszra nem kell sokat várni.

Silence írta:Nem tudom pontosan hol... Tengerszem segített, úgyhogy nagyon messzire el tudtunk úszni a 31. szinten, és volt egy kis barlangos sziget, ott találtuk a kristályt. Olyan színe volt, mint a méznek, és volt benne egy tündér, aki eltűnt, amikor hozzá értem. Utána csak én tükröződtem benne.
Akkor nincs baj, ugye?

Most sem írok határidőt (jelen állapotomban nem merek) Kérlek mihamarabb írjatok, és böködjetek a meséért Smile

by **Szophie** Pént. Szept. 25 2020, 14:40

A bikini halványkékje úgy ütött el hófehér bőrétől, akár a testében vékony bőre alatt futó érhálózat kék csíkjai.
- Mahh, igazán beleprogramozhatták volna a lebarnulást is a rendszerbe - elégedetlenkedett, habár emlékezett még rá valahonnan - egy másik életből -, hogy annak idején is inkább főtt rákká a nap alatt, mintsem szép mogyorószínre.
A nap már magasan járt fölöttük. ami tovább rontotta a helyzetet, már ami a fejében tomboló erőket illeti. Az alkohol hatott és a meleg hatására jócskán fölülmúlta önmagát, na meg nem múlt el - és az ikon jelzéséből könnyen ki lehetett következtetni, hogy egy jó darabig nem is fog még - a rendszer által generált mérgezéshez hasonlatos másnaposság érzése sem. A kettő együtt egészen furcsa érzéseket eredményezett. Egyrészről szúrta a szemét a napfény, másrészről ahogy pislogott a tárgyak többségéből kettőt látott. Azok a dolgok is mozogtak, jobbra-balra táncoltak, amiknek egyébként egy helyben kellett volna maradniuk. Keze pedig rendszeresen a levegőt markolta a tárgyak helyett. Utánanyúlt egy ráknak, de az elszelelt lelassult reakcióideje elől. Megpillantott egy gyönyörű kagylót, felvette, nézegette, de hirtelen kiesett a markából.
Összességében szórakoztatta ez az állapot. Kifejezetten jókedve volt és ezt túlnyomórészt nem is az alkoholnak, mintsem inkább Hinarinak tulajdonította. Le sem lehetett vakarni a széles vigyort az arcáról.
Pár méterrel odébb, a homokba ágyazódva aztán megpillantott egy régi, kopottas ladikot.
- Uhh, de király! - lelkesült fel és csillogva kigyúltak szemei. - Gyere, ezzel távoli vidékekre evezhetünk! - pattant fel és indult meg a járgány irányába. Beletrappolt a sekély vízbe, lábát hűsítette a víz. Hangosan nevetett. Felkapaszkodott a csónakra és szinte beleesett. Nagy porfelhő szállt fel belőle és ő kacagott, miközben a csónak magától elindult.
- Annabeeeeeeell! Nem tudom, hogy kell megállítani! - ijedt meg hirtelen és körbenézett. Elkezdte kidobálni belőle a feleslegesnek ítélt tárgyakat, hátha talál benne egy lapátot vagy esetleg egy vasmacskát, de sehol nem volt semmi.
- Siess! Segítek felmászni! - kiáltott újra, habár igazi kétségbeesés nem volt a szívében. Mind a ketten jól tudtak úszni, a víz pedig hűs volt és szinte kijózanító.
- Biztosan távoli vidékekre száguld velünk. Remélem, kincses szigetet találunk a végén!
És nem. Neki egyáltalán nem volt kedve más irányba kormányozni a titokzatos járművet. Most már meg akarta nézni magának, hova és merre viszi őket.

by **Hinari** Pént. Szept. 25 2020, 16:35

Azúrkék íriszeim érdeklődő figyelemmel követték barátnőm ténykedését és azt mondhatom, hogy hamar meg lehetett állapítani, hogy rosszabbul van, mint én. Vagy épp jobban - ez azért jelen állapotban elég szubjektív volt, hisz amíg ő széles vigyorral nevetgélt, én a szemöldökömet ráncoltam és próbáltam befókuszálni a közelben lévő tárgyakat. Pókháló, az rendben. Meg kötelek és pár egyéb apróság - egyértelműen hajóra utal.
... Egy hajón vagyunk?
- Ígyis alig látlak - kuncogtam a megjegyzésén - Képzeld mi lenne, ha nem világítanál ennyire - tettem hozzá kiszélesedő mosollyal és megkocogtattam az utamba kerülő hordót. Jobban körülnézve - kit tudja hanyadszor - azért feltűnt, hogy végülis nincs a közelben hajó, csak a rakománya és rengeteg homok. Meg egy csónak kissé távolabb, amivel valószínű idehozhatták ezt a sok vackot. Megmasszíroztam a fejem és elfintorodtam a rumnak márcsak a szagától is; inkább gyorsan visszatettem a fedőt és nekidőltem egy pálmafa törzsének. Fuwa írt vissza.

Hinari írta:Nem, nincs baj. Jó fagyizást!

- írtam vissza neki, mert tényleg, semmi baj nem volt. Szophie kalandozni akart (jé, miért és mit is kiabál ennyire?), nekünk meg volt valami barlangunk mézzel és tündérrel, vagy... valami hasonló. Elégedetten zártam be a panelt és mosolyodtam el, felpillantva újra a kitartó ikonra, ami a mérgezést jelezte. Kár, hogy ezt nem lehet letisztítani kristállyal - biggyesztettem le az ajkaim és inkább belegázoltam a vízbe és megnéztem magamnak az egyik partra dobott evezőt. Nem volt nehéz, mégcsak Súlyemelés sem kellett a használatához. Jókedvűen bólintottam a felismerésre.
- Szo, ezekkel és a csónakkal talán el tudnánk evezni Fuwa helyzetjelzőéig - pillantottam fel, de... hirtelen sem Szophiet, sem a ladikot nem láttam sehol. A part elhagyatottan bámult vissza rám, valami pedig, lassacskán, elkezdett derengeni barátnőm jópár perccel ezelőtti kiáltásainak tartalmáról is, nemcsak a meglétéről. Persze az a rettentő éles eszű felismerés, hogy a part felé nézek, nem a tenger felé, még váratott magára, ennek híján viszont csak sóhajtottam egy nagyot és ledobtam magam a homokos partra. Egyszer csak megjelenik valahol, nem? Egyedül olyan unalmas itt lenni!

by **Ronye Arabel** Szomb. Szept. 26 2020, 21:25

Na lássuk csak… felfedezgetitek a tárgyakat. Ezek Szophie elől kitartóan menekülnek, de a csónakba csak sikerül beszállni.
Ahol nem sok minden van, de éppenséggel kötél, meg egy rozsdás vasmacska akad. Csak hát össze is kell rakni a kettőt, és megfelelő helyet találni, hogy a hajóhoz legyen rögzítve. Amihez idő kell, a csónak viszont - egyébként simán - siklik a vízen egyre távolabb a szigettől, ahová érkeztetek.
Ha pedig végül Szophie rábízza magát, lassan a sziget el is tűnik a látóteréből, helyette amerre csak néz, víz van, ég, és felhők.. Még egy virtuális madár sem repül el felette, hogy érdekesebbé tegye az utat.
Végül aztán a monoton csónakázást az töri meg, hogy… a tenger színe mintha megváltozna. Olyan részren halad egy ideje a kis ladik, ahol a tengerfenék tisztán látható odalent, a benne nyüzsgő élettel együtt, de egyszercsak már nem a ragyogó tengerkék árnyalatot látod magad körül, hanem a naplementére jellemző borostyán árnyalatot. Csakhogy… a nap még nincs lemenőben, nemrég hagyhatta el a delelőjét.
Ha jobban megnézed,, mintha megszámlálhatatlanul sok borostyánból álló korallsziget lenne alattad. Kissé mintha vibrálna is, ahogy a bennük megjelenő lények mozognak. A képzeleted játszik veled, vagy az észlelésed tényleg jelzi is ezeket a lényeket? A borostyánban vannak, vagy csak közéjük bújtak?

Közben Hinari egyedül unatkozik. Fuwától érkezik még egy rövid visszajelző üzenet, jelezve, hogy megnyugodott, és köszöi szépen, szuper lesz fagyizni.
Aztán csend, csak a szél susogása, egy-egy madár vijjogása, és a rákok halk neszezése hallatszik.
Talán el is bóbiskolsz, míg arra vársz, hogy Szophie visszaérjen.
Az egyhangúságot a melletted megálló barátságos arcú ázsiai férfi töri meg.
Biztos vagyok benne, hogy kicsit ijesztő,, de nem az arca miatt, és nem is azért, mert hirtelen szólalna meg, hiszen meg is köszörüli a torkát előbb.
-Hinari-san, ha nem tévedek? - kérdez, és ha igenlő választ kap, megkönnyebbülten huppan le melléd a homokba, kezében a hajó felszerelései között található egyik élelmiszeres dobozzal. - Hála az isteneknek. Akkor biztosan azért jött, hogy segítsen! - mondja, miközben kutatni kezdi a dobozt néhány falat ételért.
És hogy miért gondolom, hogy ijesztő? Mert bár látod, és hallgatózás nélkül is hallhatod a lépteit… De az észlelésed egyáltalán nem jelzi a jelenlétét. Pedig a felszerelése alapján sem sokkal lehet a szintje magasabb a 31-nél… És egyáltalán nem néz ki veszedelmesnek sem, sőt, ami azt illeti amennyire a rendszer ezt látni engedi, fáradtnak, és megviseltnek tűnik: csapzott frizura, kimerülten csillanó szemek, és gondterheltségről árulkodik a testtartása is... A rendszer adta információk szerint pedig nincs céhben, és zöld az indikátora.
-Ugye azért jött? Ugye visszacsinálja a helyzetjelzőnket? - pillant fel esdeklő szemekkel.

by **Szophie** Szomb. Szept. 26 2020, 22:36

A csónak lustán úszott keresztül a békés tájon. Utasa, ha korábban gondolt is a visszafordulásra vagy a vasmacskára, mostanra elfelejtkezett minden szándékáról. Eleinte a kíváncsiság hajtotta, merre is mennek, hol kötnek ki, később azonban ebből sem maradt több puszta gondolatnál. Elfeküdt az apró csónakban, a vizet bámulta. Ujjait bele-bele engedte a hűvös vízbe, apró hullámokat kavart.
Valami hiányzott neki, de nem találta meg a választ rá, hogy mi. Ráadásul Hinari sem tudta, hiába kérdezgette. Így aztán másik témát kerestek inkább. Beszélgettek a tájról, találgatták, hová mennek. Később már azt sem. Csupán feküdtek ott kettecskén a delelő nap fényében fürödve.
Szophie bőrét égette a napsütés, torkát szorította a szárazság. Felült, vizet hívott le a menüjéből és nagyokat kortyolt. Megkínálta vele Hinarit is, de ő... ő nem volt ott. Hova tűnt?
- Ne most jusson eszedbe úszni menni! - kiáltotta a semmibe, hátha ettől felbukkan barátnője kobakja a vízben. A tenger - vagy óceán? - hullámait azonban rövidesen elnyelte valami sötét, fojtogatóan vörös, akár a vér. Szophie utálta a vöröset és megijedt, hogy Annabell áldozatául esett annak. Belebámult a vízbe; rengeteg szempár meredt vissza rá. Ijedten hőkölt hátra, de nem adta fel. Újra és újra odapillantott, hátha megleli barátnőjét, de ő sehol sem volt. A kétségbeesés egyre jobban elöntötte a szívét, ahogy arra gondolt, Hinari talán bajban van. Talán megint megbilincselte valaki! Más oka nem lehet, hogy ne bukkanjon fel ennyi ideig, igaz?
Az érzés erőt vett rajta, hogy ki kell szabadítania, meg kell mentenie őt. Lehunyta a szemét és közel hajolt az undok vörös vízhez. Bár először az volt a szándéka, bele végül nem csobbant, csupán a kezeit érintette hozzá. Meglepetésére a víz teljesen vízszerű volt, semmi más undokság nem ért a mancsaihoz. Tervét azonban már véghezvitte, aktiválta a gyűrűit és megpróbálta azok segítségével elkavarni ezt a vörös fertelmet maga körül. Hátha a csápok majd segítenek! Hátha így Hinari is előkerül!

/Két kraken gyűrű aktiválva. owo/

by **Hinari** Vas. Szept. 27 2020, 23:38

Szőke hajszálaim közé aranyszín homokszemek vegyültek, ahogy elhelyezkedtem a parton, arcomat a napsütés felé fordítva. Mélyet lélegeztem a sós levegőből és halovány mosollyal szemléltem a felettem elkúszó felhőket, meg a látóterembe belógó pálmaágat, amelynek leveleit ide-oda lengette a fel-felerősödő szellő.
Csönd volt. Szoknyámat már a térdemig átáztatta a tenger.
- Szophie, merre vagy? - sóhajtottam lüktető fejjel és összeráncoltam a homlokom. Ez a nyugodt várakozás kezdett a nyűgösségig fajulni, nekem pedig semmi kedvem nem volt így, itt tölteni a nap hátralévő részét. A másnaposságot jelző ikon kitartóan villogott, én pedig végül felültem és előhívtam egy üveg friss vizet és addig kortyoltam, amíg az utolsó csepp is eltűnt.
- Enni kéne... - állapítottam meg aztán, mert igen, hiába múlt dél, ma még nem vettünk magunkhoz semmi komolyabb dolgot. Ráadásul itt ülök a védett övezeten kívül egy szál magamban, a reakcióidőm és a döntéseim pedig kétségkívül lassabbak és megbízhatatlanabbak, mint rendesen - nem egy jó állapot. Lenyitottam a menüm, hogy írjak egy üzenetet a barátnőmnek és megnézzem a helyzetét a térképen, aztán... gondoltam egyet, és inkább egy jókora szelet húst varázsoltam elő az inventoryból, hozzá a Főzés és Vadászat jártassággal járó egyéb felszerelésekkel. Elsétáltam a fa adta csöpp árnyékig és összeütöttem egy kis tábortüzet. A fejem még mindig zúgott és tudtam, hogy valamit még meg akartam tenni, de... valahogy tompának éreztem magam ahhoz, hogy sokat töprengjek rajta.
Tekintetem lassan mérte végig a hozzám szóló alakot.
- Máris el lehet jutni hetvenig? ... Ilyen sok bosst győztünk volna le? - morfondíroztam félhangosan, kissé összezavarodva, a kérdésére pedig végül azért bólintottam, hiszen ha sokminden nem is volt világos, a nevemet azért tudtam.
- Kérsz te is? - kínáltam őt és ha végre eldobta azt a vacak ételesdobozt, a kezei közé nyomtam egy frissen átsült, meleg szarvashúst. Hátamat nekitámasztottam a pálma törzsének, mellkasomból mély sóhaj tört elő.
- Tegezz csak nyugodtan. Egyébként a barátnőmet keresem - kémleltem a horizontot és vágtam egy falatot az ételből.
Egészen addig nem szóltam mást, amíg el nem fogyott az utolsó darabka vad is a fatányérról.
- Azt hiszem arra tűnt el egy csónakban... - töröltem meg a szám szélét - Mi is a helyzetjelzők furcsaságai miatt jöttünk, aztán elvesztettük egymást - meséltem homlokráncolva, mert ez utóbbi esemény pontos hogyanjai, nos... olyan homályosak voltak számomra, mint mondjuk... az a türkiz barlang visszatérő álmaimban.
- Téged hogy hívnak? - pillantottam aztán rá, miközben újabb üveg vizet hívtam elő és kortyoltam bele, hogy ezzel is időt nyerjek. Az ikon - így, hogy rendesen ettem és ittam is - már halványodni látszott, de gondolataim még mindig csigalassúsággal vánszorogtak előre. Fogalmam sem volt, az ázsiai férfi hogyan került ide, pontosan mit vár tőlem és Szophiet is minél hamarabb meg kellett találnom. Túl sok feladat és esemény vett körbe, én pedig nem éreztem késznek magam rájuk. Még.

by **Ronye Arabel** Hétf. Szept. 28 2020, 21:07

Szophie:
Iigen… Hinari határozottan nincs a csónakban veled… A víz, ha hozzáérsz az, aminek lennie kell. Víz. A kezed a borostyán szín kavicsokat nem éri el.
Nem úgy a csápjaid, amik párat arrébb löknek, amikből ezután nem pislog rád szempár, ellenben a csápok, mintha tükröződnének bennük.
A csónak viszont a csápok keltette hullámzásban veszélyesen megbillen, és ha nem vigyázol, belehuppansz a vízbe, amiről kiderül, hogy… alig derékig ér ezen a részen.
És így a kezeid közé kerül az egyik borostyán kavics. De hiába keresed benne az előbb látott szemeket… Saját magad néz vissza rád belőle.
Halványan lehet még Vezér is ott van, de lehet az csak a nap.. Vagy az alkohol játéka.
Mindenesetre, ahogy hozzáérsz a kövecskékhez, felugrik egy ablak.

Szeretnél félelem nélkül élni Aincardban? Szeretnél teljesen nyugodtan járkálni, hogy nem tudnak követni, ha nem akarod?
Szeretnél eltűnni a nem kívánt kémek jártasságai elől?
Akkor hozz nekem IDE a borostyán-korallból, és megoldom, hogy elszakadhass a térképedtől, és a játékosok nyomon követését segítő jártasságoktól.
Nem látszol a térképen, Nem jelez az észlelés, és a nyomkövetés sem fog hozzád vezetni senkit!

Feladat: Gyűjts be egy borostyán-korallt, és vidd el a térképen megjelölt NPC kristályírónak.
Jutalom: 1 db Hologram kristály.

A hajó közben megállt, de ha elteszed a követ, és visszamászol bele, visz tovább: Egyenesen a térképeden megjelenő jelzés felé, az üzenetben említett kristályíróhoz. De igazából.. Kellemes is a víz nem? Még úszhatsz egy kicsit.

Hinari
A tenger teljesen nyugodt, leszámítva az érkező tutaj hangját, amit hallhatsz, ha nem bóbiskoltál el.
Azzal érkezett a téged megszólító alak.
Aki a kérdésedre elbizonytalanodva, és kissé értetlenül pislog, és azért magát is végigméri, hogy mi alapján tűnhet ő olyan magas szintűnek.
De fontosabbnak ítéli meg a kérését a kérdéseinél, így nem forszírozza a témát.
- Köszönöm! - fogadja el hálásan a meleg ételt, maga mellé téve a zsákmányolt csomagot.
-Itt tűnt el a barátod? - kérdez kicsit riadtan, és nem látszik az aggodalom eltűnni az arcáról akkor sem, amikor mutatsz egy irányt, amerre a barátnőd lehet.
Az, hogy a helyzetjelző furcsaságai miatt jöttetek, viszont megkönnyebbülést csal a tekintetébe.
-Jaj, bocsánatot kérek. GeekO a nevem. És azt hiszem alaposan átvertek. - kezd kérdés nélkül is a történetbe - Tudod, azt ígérték, hogy soha többet nem kell aggódnunk amiatt, hogy kémkednek utánunk, vagy észleléssel követnek, ha a hologram kristályt használjuk. - vázolja a helyzetet. - Csak arról felejtettek el szólni, hogy annak az istenverte kristálynak nincs időkorlátja. Na meg… hogy persze, kicselezi a rendszert, és elhiteti, hogy ott vagyunk, ahol a kristályt hagytuk, de ezt olyan jól csinálja, hogy mióta aktiváltam és otthagytam a kristályt, nem tudok npc-ktől küldetést fölvenni, nem dobnak nekem lootot a mobok, és még szállást bérelni sem, mert az npc-knek is teljesen láthatatlanná váltam… Én hülye meg boldogan közöltem, hogy nem kell nekem a kristály, maradjon csak náluk, és már nem találom… - meséli egyre ingerültebben, végül tartva néhány pillanat szünetet.
-De… ha felveszel a barátlistádra, kiderül hol van az a kristály, és elmehetünk érte, hogy kezdjünk vele valamit! - lelkesül fel a saját ötletétől, és már el is küld neked egy barátfelkérést.
Amivel egyidőben egy másik, rendszerüzenetet közvetítő ablak is felugrik előtted:

Tisztelt játékosunk.
Ön kapcsolatba került a kísérleti hologram kristály egy áldozatával. Hogy teljes képet nyerhessünk a kristály működésének hibáiról, kérjük, hogy az inventorijába gyűjtsön össze belőle 20 darabot, hogy így kiszűrhessük az egyedi problémákat, és az általános hibákat.

Feladat: Gyűjtsön össze 20 darab borostány-korallt, és vigye el a térképen megjelölt NPC kristályíróhoz.

A térképeden pedig felvillan a terület, ahol ezt megteheted… Pontosan ott, ahol Szophie helyzetjelzőjét is látod.

by **Hinari** Kedd Szept. 29 2020, 20:50

Lapos pillantást vetettem az ázsiaira két nagyobb falat szarvashús között: korábban még úgy kotorászott abban a ládában, mintha menten éhen halna, most meg csak letette maga mellé. Érthetetlen volt, ahogy visszagondolva az a vágyam is, hogy amíg eszik, addig se beszél. Rövid sóhajjal tértem vissza hát az evéshez és igaz pillantásomban az övéhez hasonló aggodalom csillant meg, de tetteim egyelőre ezt nem támasztották alá. A kérdésére azért bólintottam egy rövidet, de... valahol mélyen éreztem, hogy nagyobb szükség van a tisztánlátásomra annál, minthogy megszakítsam az étkezést.
Tehát Geeko. Aki nem kérdezi meg, érdekel-e a története, vagy sem.
- Ki az az "ők"? - tettem fel az első kérdésem és mély sóhajjal nyugtáztam a méreg ikon megszűnését, a felvillanó panelt mustrálva magam előtt, ami a barátfelkérést jelezte - Kik azok, akiknél a kristályod hagytad? - tettem hozzá kis szünet után, hogy érthetőbb legyek és ittam pár korty vizet a kulacsomból. Tekintetem a horizont felé emeltem, rajta a billegő csónakocskával és az járt a fejemben, hogy hiába vagyok a parton, most alaposan bedobtak a mély vízbe: Szophie nincs sehol, helyette itt ez a Geek, ráadásul nem elég a felkérése, még a rendszer is közbeavatkozni vágyik. Elhúztam a szám szélét és egy mozdulattal kinyomtam a küldetés paneljét, majd lenyitottam a menüm és előhívtam a barátlistám.
- Segítek - közöltem végül és néztem rá komolyan, ám még nem nyomtam rá az elfogadás gombra - De ahhoz tudnom kell, pontosan, hogy mi hogyan történt. Hogyan jutott a füledbe a hír, mi az a borosnyán-korall, amiről a rendszer írt nekem, tényleg abból készül-e a Hologram Kristály és ha igen, hogyan és ki által, valamint a leírása alapján, amit biztosan elolvastál, hogyan kell aktiválni, vagy esetleg aktiválódik-e magától, illetve tudsz-e valamit valami tündérről, ami benne van - soroltam fel neki kellő lassúsággal az információkat, amikre kíváncsi voltam, majd felálltam, leporoltam szoknyámról a ráragadt homokot és elkezdtem kifésülni a hajam, hogy az abban lévőktől is megszabadulhassak. A fejem még mindig lüktetett, bár nem voltam biztos benne, hogy még mindig az italtól-e, vagy már a helyzet bonyolultságától és a melegtől, ami az árnyékon túl vett körbe minket. Megittam a kulacsom maradékát is, majd, jobb híján, elfogadtam a barátfelkérést és odasétáltam a csónakhoz.
- Ha szeretnél jönni, útközben is elmondhatod a dolgokat, ám itt is maradhatsz. Utóbbi feltétlen biztonságosabb - ajánlottam, tenyerem pedig (márcsak a szemléltetés végett is) végigcsúsztattam a csónakfa egyik nagyobb repedésén: igazság szerint annyira nem akartam, hogy velem jöjjön, de nem mondhattam meg neki, mit tegyen, így rábíztam a döntést. Ha maradni akart, szelíden mosolyogtam rá (most először, mióta találkoztunk) és visszaültem az árnyékba, hogy mindent elmesélhessen, ha viszont jött velem, úgy kénytelen voltam a csónakban, a tűző napon végighallgatni őt. De persze... legalább volt, aki evezzen - márha nem magától indult el a lélekvesztő a jó irányba.

Szophie helyzetjelzőjét még a parton megkerestem és ha már éppen egyezett azzal, amit a küldetés megjelölt... végülis miért ne szedhetnék fel pár borostyánt is, miután megtaláltam őt?

by **Szophie** Vas. Okt. 04 2020, 17:04

Szophie fél pillanat alatt újra elfelejtette minden gondját-baját és hangosan kacagva állt fel a hullámzástól veszélyesen billegő csónakban. Akrobatikájának segítségével lovagolta meg a hullámokat, akár egy őrült szörfös, hol egyik oldalra billenve, hol másikra. Megpördült, táncolt - táncot járt vele az egész világ. Aztán hopp, egy óvatlan pillanatban elvesztette egyensúlyát és ő újra kacagott, miközben vizet nyelt és óriási buborékokat köhögött a felszín felé.
Felbukott. Meglepődve látta, hogy nem szükséges úsznia, önmagában a víz elég alacsony hozzá, hogy sétáljon akár benne. Érdeklődve tapogatta meg a vörös kis korallokat, amiktől az előbb még úgy megijedt, de mostanra már tetszettek neki. Így, hogy eltűntek róluk a szempárok már nem volt semmi baja vele. Sőt, mi több, rövidesen kiderült róluk, hogy tükörkavicsok.
A felugró ablakot ideges, oda sem figyelő mozdulattal hessegette el olvasás nélkül, a kavicsot pedig az ég felé emelte.
- Gyönyörű - somolygott vidáman. - Látod, Hinari, milyen szép? Nézd csak, Vezér, te is ott vagy! - nevetgélt, észre sem véve, hogy még mindig egyedül van. - De elromolhatott - forgatta meg újra és ruhájának ujjával finoman megdörgölte, hátha egy kis tisztítás majd helyreteszi. - Hiszen te alig látszol. És hol van Annabell?
Körbepillantott. Nem látott mást, csak vizet és a messzibe vesző horizontot közel s távol. Lehajolt és felszedett még egy kövecskét.
- Ezt elrakom neki. Biztos mindjárt visszajön - merengett és elmerült az áttetsző, hűs habokban.
A mérgezést jelző ikon még mindig kitartóan villogott a szeme sarkában, de ő nem foglalkozott vele. Talán az ikon nélkül is pontosan ugyanígy cselekedett volna.
A csónak pedig ott lebegett tőle nem messze. A tenger hullámzása lassan alábbhagyott, megnyugodott, a csónak is csak állt. Szophie merengve nézte a járművet, de esze ágában sem volt visszaszállni belé. Most nem, most nem volt elég szórakoztató.

by **Ronye Arabel** Hétf. Okt. 05 2020, 21:21

Hinari:
A kérdésre a férfi egy pillanatig megakad, aztán válaszol.
-Hát.. Egy npc kristályíró, meg néhány Még nem frontos játékos, aki már korábban járt nála, és ajánlották, hogy hallgassak a rendszerüzenetre, ami felhívta a figyelmemet a kristályra. - válaszol, kissé vakarva a tarkóját… Igen, elkövette azt a bolondságot, hogy nem járt utána, kikre hallgat.
-Hát ez az. Mikor visszaadtam a kristályt, elhajították a tenger fenekére, és hiába mentem vissza, már nem találtam meg… - sóhajt elkeseredve.
Felragyog a tekintete, amikor felajánlod, hogy segítségedet, és boldogan bólogat minden kérdésedre, elkezdve összerakni magában a történetet.
Viszont riadalom fut át az arcán, amikor az kerül szóba, hogy ő is menjen.
-Nem baj, ha nem megyek? - kérdezi bátortalanul, de ha megnyugtató választ kap, elhelyezkedik a fa árnyékában.
- Két hete jártam itt először.- kezd bele, ha elhelyezkedtél. Hajókázás közben felugrott egy rendszerüzenet, hogy eltűnhetsz, aggodalom nélkül élhetsz, nyugodt lehetsz… Csábító volt, úgyhogy ahogy az üzenet is kérte, megkerestem a borostyán-korallt. Voltak már páran a kristályírónál, így volt idő, hogy az elfelé igyekvőket kérdezgessük, és voltak visszatérők, így tőlük hallhattuk, hogy tényleg működik! Az npc, és a kristály leírása is figyelmeztetett, hogy aktiválás után, ha azt szeretném, hogy működjön, ne tartsam magamnál a kristályt, mert helyettem a rendszer annak a helyzetét értékeli úgy, mintha ott lennék. Én úgy döntöttem, hogy nekem aztán mindegy hol fog jelezni a térkép, hát otthagytam az NPCnél, aki valami kendővel megfogta, és elhajította elhajította a tengerbe, nem is láttam pontosan hova.
A borostyánkorall… Olyan mint a borostyánkő, csak a tengerfenékről, egy sekélyebb részen. Ha a kezedbe veszed, olyan, mintha tükör lenne, saját magadat látod benne. Tündérről nem tudok- mondja meglepetten - Az aktivált kristályban megjelenik a játékos miniatűr hologramja. Utána viszont nem szabad másnak hozzáérni, mert onnantól kezdve az ő képmása kerül bele, és az eredeti tulajdonos láthatatlansága megszűnik. És nem volt bonyolult aktiválni, csak elvettem a kristályíró npc asztaláról, és fogtam néhány másodpercig… - fejezi be, még gondolkodva, van-e más fontos információ.
Ha pedig az összes kérdésedet megválaszolta, neked ajándékozza a tutajt, amivel ide érkezett, és biztosít, hogy itt megvárja, míg visszatérsz, vagy üzensz neki, hogy megoldódott a probléma. Azt nem teszi szóvá, hogy a barátfelkérést nem fogadtad még el… Lehet csak kétségbeesett próbálkozás volt, hátha az segít.
A tutaj viszont nem indul el magától, ellenben egészen biztonságos érzete van, ahogy a vizen siklik. El tud vinni Szo helyzetjelzője felé.

Szophie:
Ahogy elteszed a kavicsokat, a térképeden kitartóan villogni kezd a jelzés, ami nem nagyon messzire vezet, de talán úszva mégiscsak nagy kicsit a távolság.
Ezen kívül egy darabig nem zavarja meg semmi a nyugalmadat. A "tükörkavicsot" dörzsölgetve azon nem jelenik meg Annabell, és vezér alakja is épp ugyan olyan halvány marad.
Azért lassanként meg-megjelennek élőlények is a vízben, kíváncsian vizsgálgatva a korallszigetet, némelyik olyannyira, hogy meg is próbálja megkóstolni (Vagy csak a fészkét berendezni) a borostyánokat. Aztán, mikor nem sikerül igazából elmozdítani, úsznak tovább… Az észlelésed viszont nem jelzi őket távolodni… A megkóstolt kavicsban viszont pontos miniatűr mása látszik tükröződni azután is, hogy az állat eltűnt a végtelen vízben. Különleges valami lehet ez a kavics ugye?
Ami pedig a csónakot illeti… Egy darabig egyhelyben lebeg ott, ahol kipottyantál belőle. 20 percig? Talán fél óráig? Egy idő után mindenesetre anélkül, hogy bárki más hozzáérne, elkezd siklani arrafelé amerről jöttél. (ellenkező irányba a térképeden még mindig villogó jelzéssel) És hát az alkohol hatása alól lassacskán kikerülve lehet úgy ítéled meg, hogy nem lenne okos dolog csónak nélkül itt maradni. Vezér, és Hinari nélkül. És valljuk be, ennyi idő alatt elég unalmassá tud válni az egyhangú környék. Szóval? Merre keresel izgalmat?

by **Hinari** Csüt. Okt. 08 2020, 10:16

- Nem gond - vágtam rá, talán túl hamar is, majd megmasszíroztam a halántékomat és egy apró félmosollyal ültem vissza mellé az árnyékba. Nem úgy tűnt, mint aki csak most talál ki mindent, így igyekeztem odafigyelni rá, de néha-néha azért odapillantottam a vízen himbálódzó csónakra is: remélem, nem nekem kell elevezni vele. Geek mondjuk egészen használható információkkal szolgált, amelyekre nagyrészt bólintottam és nem is kérdeztem többet, hisz nem lett volna sok értelme. Már ígyis zúgott a fülem a sok adattól. Egyedül annyi volt fontos, nagyon fontos, hogy én magam ne érjek hozzá sem a borostyánkorallokhoz, sem az abból készült kristályhoz és... lehetőleg Szophiet is biztassam erre. Már ha eleddig nem nézte meg őket, tekintve a helyzetjelzője és a korallok lelőhelye közti minimális távolságot.
- Köszönöm, ez kiindulásnak jó - bólintottam az ázsiai felé és kis gondolkodás után végül elfogadtam a barátfelkérését is - Megpróbáljuk megoldani az ügyet - tettem hozzá némi biztató hangsúllyal és közben Fuwára gondoltam. Ha más nem, őmiatta biztosan - mondtam ki gondolatban, azt pedig, hogy semmi kedvem nem volt Grimmel találkozni, már gondolatban sem tettem hozzá. Márpedig ők is ide fognak jönni, ugyebár, előbb vagy utóbb mindenképpen: főleg, ha Fuwa is elkezdi tapasztalni a furcsaságokat az npc-kkel, amiről Geek mesélt és megosztja ezt esetleg a férfival is.
Elköszöntem tehát Geektől és bemásztam a csónakba, de... hiába dőltem hátra, nem történt semmi. Amaz nem indult el magától, így egy nagyobb sóhajjal vettem kézbe a lapátot és meredtem rá egy röpke pillanat erejéig. Ide kéne hívnom Nest - futott át az agyamon, de nem vette volna ki magát jól, ha teleporttal tűnök el, a sárkány pedig nélkülem nem tudott a szintek között mozogni. Elhúztam a szám szélét és inkább nekiálltam evezni: hosszú út állt még előttem és csak remélni tudtam, hogy a hullámzás nem erősödik fel és, nos... hogy Szophie nem tűnt el időközben és megtalálom őt.

by **Szophie** Csüt. Okt. 22 2020, 10:19

Arrafelé nézett, ahol az óceán és az ég végtelen kékje egymásba fonódni látszott. Csöndes merengésben lebegett ebben a túlvilági meghittségben hosszú percekig. A panel azonban idegesítette. Folyamatosan pittyegett és villogott. Egy ügyetlen mozdulattal próbálta elhessegetni, de nem sikerült. Feje fájni kezdett a forróságban, bedugta a víz alá. A pittyegés oda is követte. Kifújta a levegőt, a ruhája és haja alá kúszó buborékok csiklandozták. Hangosan nevetett, majd köhögött - tele ment a szája vízzel.
Aztán észrevette a halakat és más egyéb élőlényeket. Valami elúszott a lába mellett, sikamlós testének érintésétől hideg kúszott végig a lány gerincén. Megborzongott. A legjobb lesz innen mihamarabb továbbállni.
Feljött a felszínre. Hirtelen motivált volt arra, hogy továbbálljon. Valahogy a feje is kitisztult közben és máris jobban átlátta az összefüggéseket és megértette, mik is ezek a kövek körülötte. A halacskákat azonban nem figyelte meg, így nem tűnt fel számára az anomália, amit az észlelésének kellett volna okoznia. Annál is inkább, mert újra használatba vette a gyűrűjét, hátha a csápok segítségével gyorsan el tudja üldözni az összeset jó messzire - nem akart még egy csúszós, nyálkás érintést a lábán, miközben úszni kezd - mert az nyilvánvaló volt, hogy nincs más választása. A jegy a csónakban csak eddig szólt, maximum visszafelé még, de nem tovább, nem arra, amerre a küldetés.
A csónaknál és a begyűjthető borostyánoknál azokban sokkal jobban kezdte zavarni valami más: hova a francba tűnt Hinari?
Abban az állapotban, amiben legutóbb látta... Elképzelni sem akarta! Rámeredt a térképén mozgó pöttyre - amaz a tengerben evickélt valahol. Ámde képes részegen egyáltalán az úszásra?
Ugye nem fulladt meg?
Rögvest abba az irányba kezdett el úszni, próbálván utolérni a saját csónakját is, amit korábban elszalasztott. Az nem lehet, hogy Hinarinak baja essen! Mennyi életpontja is van? Vajon mennyi ideig fogja bírni, ha fuldoklik?

by **Ronye Arabel** Pént. Okt. 23 2020, 23:39

Hinari:
Geek hálálkodik még pár mondatot a búcsúzáskor, aztán ott marad, elfogyasztva a maradék meleg ételt, és még a parton talált régi csomagból is ezt-azt.
A tenger nyugodt, nem akadályozzák a hullámok a haladásodat, ahogy más sem. A nap talán kicsit erősebben süt a kellemesnél, de nagyobb baj sose legyen.
Ha közben Szophie helyzetjelzősét figyeled, egy ideig ugyan ott látod, ahol volt, mikor indultál. Talán feltűnik, hogy a normálisnál háát... Sokkal sokkal mozdulatlanabbul, mintha befagyott volna.
Aztán egyszer csak már alig néhányszáz méterre van tőled, és feléd közeledik. Egyik pillanatról a másikra.

Szophie:
A pötty a térképen viszont kitartóan közeledik feléd. Ez mondjuk olyan szempontból jó hír, hogy nem kell olyan messzire utaznod.
Ahogy viszont eltávolodsz a koralloktól valószínűleg furcsa érzésed támad. Mintha valami hiányozna. Olyankor jelez az észlelésed, amikor semmilyen élőlény nincs a közeledben, és hiába úszik el melletted egy teknős... Az észlelésed nem figyelmeztet... Elég zavaró dolog, nem?
Na de mire párszáz méterre megközelíted Hinarit, helyreáll a dolog, és szőke barátnőt közeledését már biztosan jelzi az észlelésed.

Ketten:
Nem, nem támad fel hirtelen a szél, és viszi el Hinari tutaját. A tenger sem elevenedik meg, és sodorja el barátnője közeléből Szophiet. Teljes nyugalomban találkoztok összeölelhetitek meg egymást, és mesélhetitek el mit láttatok.
Hogy a tutajt közben a tenger szinte észrevehetetenül sodorja? Hát, az nem lényeges, hiszen a tengernek az a dolga, hogy mozogjon, ugye?

//Nos... mit osztotok meg egymással? :3

by **Hinari** Kedd Nov. 03 2020, 11:06

Kezdtem sejteni, miért férfiaknak találták ki ezt az evezés dolgot. Súlyemelés ide vagy oda (mert közben felvettem a vértemet is ezt megkönnyítendő), nem volt egyszerű feladat átvergődni magamat a hullámokon, enyhébb hányingerrel küzdve a vége felé. Hogy ez a csónak imbolygása vagy az alkohol hatása miatt volt? Nem igazán gondolkoztam el a miérteken. Szophie helyzetjelzője viszont a világért sem kívánt megmoccanni, ami adott némi aggodalomra okot, de mivel jobb ötletem nem volt, mint evezni és evezni, így egy sóhajjal folytattam a munkát és csak néha pillantottam rá a térképre, mennyire vagyok messze még.
Aztán egyszerre csak ugrott egyet a pötty. Még az evezőt is kis híján elejtettem, annyira meglepett a hirtelen változás, majd összeszűkült szemekkel meredtem rá a panelra, hogy biztosan jól láttam-e. Vagy eddig nem láttam jól? Felsandítottam a felettem tűző napra, hátha a meleg és az ital együtt hallucinációt is képes okozni, de időközben feltűnt két kar a horizonton, amelyek egyértelműen felém mozogtak.
- Szophie! - álltam fel a csónakban és kezdtem el integetni és csak az Akrobatikámnak köszönhetően nem borultam be - Szo, itt vagyok! - nevettem és egyszeriben minden súly legördült a vállamról. Gyorsan megfogtam az evezőket és elkezdtem felé igyekezni, felfelé görbülő ajkakkal és amint kartávolságba kerüljünk, a lapátokat bedobtam a csónakba és két kézzel nyújtóztam barátnőm után, hogy felsegíthessem. Mondjuk a manőver inkább ölelésbe fordult át és a következő pillanatban azon vettem észre magam, hogy beestem a vízbe. De nem volt gond. Szophie itt volt, megtaláltuk egymást és mostmár minden a lehető legnagyobb rendben! Alig akartam kibontakozni az öleléséből, amikor pedig ez megtörtént, aggódón néztem végig rajta:
- Minden rendben van? Egy furcsa ázsiai férfi azt mondta a homokban, hogy van valami borostyánkő a környéken, ami megzavarja a helyzetjelzőt - pislogtam rá, így elismételve viszont... najó, tényleg elég ésszerűtlennek tűnt a dolog - De az is lehet, hogy csak hallucináltam Ijesztő fazon volt, az Észlelésem se jelezte - tettem hozzá és inkább belemerültem a hűs vízbe arccal is, hátha a hideg majd felébreszt és segít tisztázni gondolataim összevisszaságát.

by **Szophie** Hétf. Nov. 09 2020, 19:59

Nem kis aggodalommal kavarta maga előtt a vizet kezeivel, olykor-olykor belemerítve arcát is a hűs hullámokba. Az idő remek volt, a víz kellemesen hűvös, és talán, remélhetőleg Hinarinak sincs baja. Megfogadta, hogy ha épségben találja meg, többet - vagy legalább ezen a napon - egy percre sem fogja egyedül hagyni őt. Ahogy pár métert odébb úszott, hirtelen valahogy belehasított a hiányérzet. Megállt, megfordult. Bámulta egy pár pillanatig a helyet, ahonnan indult, de nem látott mást, csak a végtelen óceánt. Végignézett magán és hunyorítva próbálta meg eldönteni, nem-e hagyott el vagy felejtett el valamit véletlen, de nem. Vezér nem volt vele, amikor elindult, igaz?
Pár pillanat hezitálás után tudatosult benne, hogy nem, kivételesen nem hagyta el véletlenül a farkast, ellenben legjobb barátnője még mindig veszélyben lehet. Így aztán újult erővel fogott bele az úszásba és most már ez a különös érzés sem zavarta.
A meghülyült észlelés jártasság annál inkább. Hozzászokott már, hogy előbb tudjon a dolgok érkeztéről, mintsem azok valóban felfedjék magukat, így alig tudott kikerülni egy arra kószáló teknősbékát, amit az utolsó pillanatban vett észre. Máskor pedig idegen lények támadásától tartva hosszú percekig meredt a semmibe maga körül, de nem. Egyszerűen nem volt ott semmi, hiába pittyegett az átkozott észlelés. Egy idő után már annyira utálta érte, hogy egész egyszerűen csak kikapcsolta és a szemére hagyatkozott innentől - hosszasan pedig nem is volt szükség rá, mert nemsokára megjelent a horizonton Hinari alakja. Ráadásul közeledett. Innentől kezdve annyira nem siette el az úszást, hisz barátnője láthatóan biztonságban volt. Ehelyett inkább azon fáradozott, hogy békébe helyezze magát a víz felszínén és feltöltse egy kicsit kitartáspontjait.
- Úgy aggódtam, hogy bajod esik! - úszott végül oda a csónakhoz, amikor alig pár méter maradt csak közöttük, aztán boldogan belecsimpaszkodott barátnője nyakába és rántotta le magához a hűvös vízbe őt.
A hallottak aztán újra furcsa, baljós érzést támasztottak Szophieban, habár arról teljesen elfeledkezett, hogy neki is épp ilyen borostyán izékat kellett volna gyűjtenie a küldetésben. Az érzést aztán félreértette és teljes aggodalommal helyezte tenyerét Hinari homlokára.
- Jól vagy? Megártott a nap? Hazamenjünk? - kérdezte sápadtan, miközben felmászott a csónakba. A vízben kezdett picit hideg lenni, a szája is egészen elkékült.

by **Ronye Arabel** Vas. Nov. 22 2020, 12:47

Máris mennétek haza? Sad

De hát még nem is ~~szenvedtetek~~szórakoztatok eleget...
És úgy tűnik, ezt a rendszer is valahogy így gondolja, mert pár pillanattal azután, hogy összeölelkeztetek, és átadtátok egymásnak az információt (vagyis hogy Hina Szophienak) a szél feltámad, és vele együtt a tenger is megélénkül. Eléggé erős hullámokat ver, hogy nemcsak hogy elsodor titeket, de egy-egy óvatlanul elővett kristályt kisodorjon a kezetekből, mielőtt rendesen megfoghatnátok.
A tutajt pedig... előttetek sodorja a víz. Nem elérhetetlen, de ha nem indultok utána hamar, tekintve, hogy könnyebben viszik a hullámok, mint titeket.
Hagyjátok magatokat, vagy próbáltok kikeveredni a hullámok kezéből?
a víz egyébként arra sodor titeket, amerről Szophie jött, úgyhogy lassan, ha hagyjátok sodorni magatokat, a víz narancsos árnyalatot ölt. - pedig még mindig nem indult el lefelé a nap.

by **Hinari** Pént. Dec. 04 2020, 18:51

Ajkaim mosolyra húzódtak, ahogy megéreztem átforrósodott homlokomon Szophie tengerhideg kezét. Egy pillanatra behunytam a szemeim és így, a vízben lábtempózva nyújtottam előre a kezem, hogy magamhoz húzhassam őt.
- Az ázsiai nem akart velem jönni, így nekem kellett evezni - igyekeztem aztán megválaszolni a kérdését is, vagy... legalább az egyiket a sok közül - Nagyon meleg volt - tettem hozzá egy sóhajjal, a következő pillanatban viszont felnevettem és lefröcsköltem a lányt, főleg akkor, ha továbbra is ilyen aggódón nézett rám: ma pihenni jöttünk ide és a saoban amúgysincs betegség, így nincs semmi probléma. Ugye? Boldogan, felszabadultan néztem körül és feküdtem fel a víz felszínére... hogy aztán a következő pillanatban nagy köhögésekkel próbáljak a hirtelen jött hullámzástól lenyelt adag ellenére levegőt kapni. Gyorsan visszaváltottam hát függőlegesbe és homlokráncolva vizslattam magunk körül a tengert.
- Volt-nincs csónak - pislogtam az előlünk menekülő szállítóeszköz után, de azért nem maradtam tétlen; elkezdtem úszni feléje, noha nem teljes erőből: éppen annyira, hogy még kellemes maradjon a mozgás. A tenger színe viszont egy idő után megváltozott és ahogy ezt a narancsszínű részt elnéztem, az az érzésem támadt, hogy talán mégsem hallucináltam a korábban történteket. Ha volt olyan rész, ahol már leért a lábam, úgy hümmögve nyitottam le a menüm és próbáltam valami nyom után kutatni a rendszerüzenetről - elsősorban annak létezéséről és csak másodsorban a tartalmáról.
- Nézd, pont ide szól a küldetésem is - mosolyogtam rá barátnőmre és mutattam neki az üzenetet, márha megtaláltam - Azt írja itt kell gyűjteni valami... borosnyánkövet. Segítesz? - kérdeztem Szophiet és alábuktam, hogy előszöris alaposan szemügyre vehessem ezeket a kis kavicsokat. Hála a Látás jártasságnak a víz zavarossága ellenére is tisztán láttam és ha eddig azt gondoltam, nehéz lesz huszat összeszedni, hát az elém terülő látvány hamar megcáfolta ezt.
- Láttál már ilyesmit? Érdekes, nem? Hogy mennyi van ezekből! - jöttem fel levegőért és kerestem Szophiet azonnal. Vajon a lány tud valamit róluk? Hiszen a helyzete alapján errefele volt, mielőtt elkezdett volna felém úszni.

by **Szophie** Kedd Dec. 15 2020, 23:54

Élvezte, hogy egy kicsit sütkérezhet végre a napon, míg barátnője épp ellenkezőleg, a vízben úszott. Jó is volt ez így. Hinarinak valószínűleg megártott a sok nap, ha mindenféle ázsiairól hablatyol. Vagy... talán a rum volt az? Sokat töprengeni azonban nem volt ideje, mert alighogy elhalt a nevetésük a fröcskölés után, hirtelen feltámadt a szél. Egy méretes hullám lódította meg a csónakot, de fel még nem borította. Megkapaszkodott a szélében és Hinari keze után kapott, hogy mielőbb maga mellé húzza. Ujjai csúsztak a tenger sós vizétől. Hiába volt súlyemelés jártassága, ha nem tudott rendes fogódzkodót találni. Újabb hullám érkezett, teljesen beterítve a csónakot és őket. Váratlanul érte, nagy kortyot nyelt, orra telement a folyadékkal. Köhögött, csípte a szemét és a torkát a tenger. A csónak jobbra-balra lebegett. Erőltette magát, hogy kinyissa a szemét. Szőke foltot keresett a tengervízben. Megijedt, mert bárhogy forgolódott, nem látott semmi mást, csupa kékséget. A tenger újra meglódult, ezúttal kiborítva terhét. Megint jó adag vizet nyelt, a fulladást jelző ikon megjelent a feje felett. Felbukott a vízfelszínre és barátnőjét kereste kétségbeesetten. Újabb hullám terítette be. Köhögött. Hirtelen nekicsapódott valami szőke. Hinari épp a csónak felé, az ő irányába úszott, így a hullámok és a mozgás is pont a barátnőjéhez vezették.
Szophie megnyugodva lélegzett fel - már amikor végre újra kapott levegőt. Elkapta a lány kezét és a vízbe rántotta, mutogatással a tudtára adva, hogy ha kicsit lejjebb úsznak a víz alatt, nem lóbálja őket annyira talán a tenger. Búvárkodásuk mindkettejüknek volt, jártasságuk pedig főleg.
Nemsokára pedig... épp ugyanott kötöttek ki, ahonnan elindult.
- Körbe - körbe úszok - csóválta meg a fejét elégedetlenül. - Épp innen indultam. Francnak sincs kedve a hülye pislogó kövekhez - nyafogott és érzései jól láthatóan kiültek arcára is. Karbafont kézzel meredt régi ismerőseire és neki aztán esze ágában sem volt összegyűjteni őket.

by **Ronye Arabel** Pént. Dec. 18 2020, 18:12

Szophie magas akkrobatikájának és súlyemelésének hála, még azelőtt be tud mászni a csónakba, talán észre sem véve a hullámok erősödő himbálását, hogy igazán komolyra fordulna a dobálás.
Hinari viszont már ekkor is méterekkel arrébb találja magát a csónaktól, mint kellene.
Ellenben a tenger, ha nem is teljes erejéből úszik, segítségére van, így gyorsaságának hála egyre közelebb jut a csónakhoz. A narancs színű tenger határán éppen akkor éri végül utol, amikor egy erősebb hullám az akkrobatika jártassága ellenére is kiborítja a farkaslányt, sőt, össze is sodor titeket a tenger.
Ahogy átúsztok a borostyánosan csillogó kövek fölött, a szél csillapodik, és a hullámok is nyugszanak. Visszatér a tengerre a teljes nyugalom.
A kis kövecskék most is pontosan olyanok, mint ahogy Szophie látta őket: Halak, angolnák, rákok és tengericsigák képe tükröződik bennük. Sokkal több, mint amennyit valójában a környéken látni, az észlelésed pedig mintha nem a valóban körülöttetek úszkáló 1-2 állatra, hanem a kavicsokra jelezne be.
A térképen nincs több jelzés, de a terület ahol vagytok, szintén narancssárga.
Nos? Pikk-pakk összeszeditek azt a pár kavicsot, nem?
Ha Hina hozzáér az elsőhöz, egy a küldetéshez kapcsolódó ablak ugrik fel előtte:

FIGYELMEZTETÉS!
A borostyán kő befolyásolja az észlelése és a helyzetjelzője működését. Csak annyit szedjen össze, amennyit feltétlenül szükséges, és semmiképp ne tárolja az inventoryján, vagy a magához rögzített zsebeken, zsákokon kívül!
Amennyiben többhöz hozzáér, amit nem gyűjt be, a következő 1-1,5 órában számoljon a hatásával mennyiségtől függően.

Pörögjüünk \o/ Ide a sok-sok posztot \o/

by **Hinari** Szomb. Dec. 19 2020, 17:17

Meglepetten bukkantam elő a vízfelszínen és pislogtam hol a körülöttem lévő, narancsszín teületre, hol Szophiera, hol pedig a látóhatárra, ami egy szempillantás alatt kisimult. Mintha... az előző, hirtelen jött hullámverés nem is létezett volna.
- Valami nagyon azt akarja, hogy itt kössünk ki - vontam le a következtetést - Először a csónak, aztán az ázsiai, most meg a tenger - húztam el a szám szélét és megmasszíroztam a homlokom, próbálva kicsit többet felfogni a külvilágból, mint a fejem sajgását és az enyhe rosszullétet a gyomrom táján. Így, kicsit még mindig másnaposan, a forró napsütés utóhatásával nem volt éppen kellemes az ideutunk, még úgy sem, hogy Szophie tanácsát megfogadva leereszkedtünk a hullámok alá, hogy egy viszonylag csöndesebb folyadékhatárban érkezzünk meg oda, ahova kell.
- Szerintem ezek a borostyánkövek - böktem aztán az elsőre és rémlett valami a szigeten lévő fickó elbeszéléséből, hogy nem jó ötlet, ha ezekhez hozzányúlunk. Közben az Észlelésem is teljesen összezavarodott, az állandó jelzések pedig lassan még ilyen állapotomban is egyértelművé tették, mivel állunk szemben - Inkább maradj ott, ne érj hozzá egyhez sem. Azért tükröződnek bennük halak meg rákok, mert ha valami hozzáér, a kő megkapja a helyzetjelzőjét és a rendszer innentől úgy veszi, mintha épp itt lenne. Ezért jelez az Észlelés is - próbáltam megmagyarázni barátnőmnek a dolgot és elővettem az inventorymból több dolgot is: egy akkora vászonzsákot, amibe húsz kavics belefér, egy kendőt, végül pedig egy kisebb hálót. Mivel valószínűsítettem, hogy az általam felvett küldetés csak akkor fog továbbengedni, ha hozzáérek legalább egy kavicshoz, így az elsőt kézzel fogtam meg és tettem az oldalamon lévő, zárható szütyőbe, a többit pedig a kendőm segítségével az előkészített zsákba. A felugró ablakot egy figyelmesebb olvasás után leokéztam, ha pedig megvolt a szükséges kavicsmennyiség, kicsit körbeúsztam és kerestem magamnak egy rákot, amit a pontjaimmal könnyedén be tudok hálózni.
- Kell egy élőlény is, az első kavicshoz - mosolyogtam rá Szophiera, ha esetleg értetlenkedett volna, a sikeres vadászat után pedig becsomóztam a háló tetejét, beraktam egy második zsákba és egy hosszabb kötéllel azt is az övemre erősítettem: fogalmam sem volt, hogy ahova igyekszünk, ott találunk-e csalit, akire átirányíthatom a kavics hatását magamról, jobb volt tehát biztosra menni. Végül odaúsztam barátnőmhöz és megnyitottam a menümet, hátha frissült a küldetés leírása.
- Kíváncsi vagyok, hogyan tovább. Te kaptál bármi üzenetet erről?

by **Szophie** Szer. Dec. 30 2020, 15:41

Undorodva csapkodta maga körül a vizet, hátha a szempárok megint eltűnnek. Kétségbeesésében megint a kraken gyűrűhöz fordult, barátnőjének természetesen előre jelezve a szándékát.
- Korábban a hullámok segítettek - magyarázta és aktiválta a csápokat. Kaján örömmel figyelte, hogyan korbácsolják fel a tengert, majd ráfeküdt a nyomában lágyan ringatózó vízfelszínre. Lehunyta a szemét és élvezte a pihenést. Egészen addig, amíg rá nem jött, hogy itt idő közben feladatot is sóztak a nyakukba - mi több, eleve ezzel a céllal keltek útra korábban.
A céhvezér meglátására szomorkásan megrázta a fejét, ahogy a fél órával ezelőtti önmagára gondolt, aki nagy beleéléssel vizsgálgatta ezeket a köveket - persze csak akkor, amikor már eltűntek róluk a szemek.
- Attól tartok, késő. Már megfogdostam egy csomót - húzta el a száját, habár mélyen belül annyira azért nem pánikolt azon, hogy most akkor mi lesz. Ha nem lesz pontos a helyzetjelzője, hát üsse kő, nem olyan fontos az. Kit érdekel, hol villog az a szar? Úgysem kell tudnia senkinek se róla, mikor és hol mászkál.
Az persze meg sem fordult a fejében, hogy fordított esetben mennyire megijedne a gondolattól, hogy nem tud Hinari segítségére sietni, ha szükség van rá.
Felvett egy kristályt, megforgatta a kezében, nézegette. Hirtelen, ahogy barátnője feltette a kérdést, eszébe jutott, hogy ő is olvasott már valami hasonlót, de neki ahhoz csak egyetlen egy darabra lett volna szüksége ezekből. Újra lenyitotta a menüjét és megkereste a vonatkozó üzenetet, majd a szemöldökét ráncolva Hinarira meredt.
- Ez... Nem jó. Nagyon nem - csóválta meg a fejét és megmutatta barátnőjének is az üzenetet. - Nem épp arról szól, amit te kaptál, de összefüggésben állhat. Vajon ők két egymás ellen dolgozó kristályíró céh? - morfondírozott és megpróbált nem arra gondolni, mennyivel jobban vonzza az, amelyik a helyzetjelző örök eltűnését ígérte.

by **Ronye Arabel** Szomb. Feb. 13 2021, 12:13

Hinarinál a küldetés leírásban megjelent egy pipa a részfeladatnál, jelezve, hogy a gyűjtés sikerült. A következő részfeladat elvinni a kristályíróhoz.

Szophienál hasonló a helyzet: A gyűjtés rendben van, már csak a megfelelő helyre kell vinni az összegyűjtött borostyánköveket.

Nos... A térképetek alapján ez a hely egy, és ugyan az. Eddig nincs gond, együtt maradhattok.
Viszont ezúttal úgy tűnik a rendszer már nem siet annyira segíteni. A tenger tökéletesen csendes.
Hol is van az a csónak?
Illetve... Ha a tietek nincs is meg, közeledni közeledik egy tutaj, rajta az indikátoruk szerint npc-kkel, akik úgy néz ki, horgásznak. Egészen a közeletekben, de láthatóan egyáltalán nem vesznek észre titeket.
Mivel a kezetek ügyében vannak a legutóbb megfogott borostyánok, ha megszólítjátok őket, reagálnak, és egészen készségesnek is tűnnek. De úszhattok is, végülis 2 km-re van a térkép szerint a küldetés teljesítéséhez a cél...
Na? Hogyan szeretnétek eljutni a kristályíróhoz?

//Elnézést a várakozásért. Nem sok van hátra, ezen kívül jó esetben egy zárókör :3

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Csak egy kiruccanás

[Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás

Re: [Küldetés] Csak egy kiruccanás