Miko

// Eikitől örököl a kari mindent :3 Eiki csak lilul, nem hal owo //

Név: Kobayashi Miko
Nem: nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 19

Kinézet: 164 centijével és 52 kilogrammos súlyával, átlagos japán nőnek titulálhatnánk elsőre, ha nem lenne ilyen napbarnított bőre. Bár minkét szülője japán, mégis elég kevés dolgot örökölt tőlük. Haja vajszínű, melyet szeret rövidebbre vágatni, vagy egy nagy kócos copfba összefonatni, szeme pedig tompa kékeszöld, mely sokak szerint a tompasága ellenére telve van energiával. Roppant karcsú és igazából elég szemrevaló annak ellenére is, hogy jól láthatóan elég edzett. Mindenesetre van egy testrésze, amitől jobb, ha távol tartja magát az ember: a lábai.
Jellem: Igazi életvidám személyiség, melyet mindenki elsőként meg is tapasztal, főleg első pillantásra… és hallásra. Hát igen… Miko hangszálaira úgy tűnik nem hat a kornövekedés, ugyanolyan hangos és lármás, mint kiskorában. Jószerével már akkor hallani lehet, ha jön, mikor még be sem fordult a szomszéd utca sarkán, de mindezek ellenére egy kedves személyiség. Nos, intelligencia tekintetében már vannak kifogásolható pillanatai, de azt mondják, ez családi vonás. Bár butácska ez néha nagy szerencse is egyben, mert nem mindig esik le neki, ha éppen rágalmazzák, vagy szidják, így kevésszer kerül harcba. Él hal az animékért és thaiboxért, utóbbi miatt előszeretettel hív ki másokat egy-egy párbajra.

Képesség:
Bulk Up (Permanens)
Miko elképesztően bepörög egy jó harctól és ilyenkor nincs, mi leállítsa. Miko minden egyes bevitt találattal lendületet gyűjt magának, így sikeres találat esetén +0.1 SP-t gyűjt magának, melyek a köre végén összeadódik az alap SP-vel.
Példa: 2.3 SP-je van az ellenfele ellen, 2x támad és 2x talál is, így a köre végén marad 0.3 pontja alapból, de további 0.2 pontot kap még mellé a képesség miatt, így 0.5 pont tolódik a kövi körébe, így akkor 2.8 SP-ről indul.

Counter (Passzív)
Az ellenfélnek minden támadása után dobnia kell egy korona/koponya kockát. Amennyiben a támadása missel, és koponyát gurított mellé, Mikonak a saját körében lehetősége van Counter-attackokkal kezdeni, melyek felezett CSP költségű egyéni sebzés rátával rendelkező támadások, melyeket ugyanúgy ki kell dobálnia, mint alapjáraton. Az ilyen támadások találati sebzése 25%-a az eredeti felszerelés nélküli sebzésének. A képességet a többi képességtől függetlenül dobjuk.
Példa: Az ellenfele 2 vagy afölött talál, ám 1-est és koponyát dobott. Mikonak a saját körében 1.0 SP-je van, ám mivel az ellenfele proccolta a Counter effektet, így 2x dob. Mindét kocka talál, az alapsebzése a példában 100 és szinte 50-es. Minden esetben a Counter kockát dobjuk ki először, így az ellenfél 25 majd 100 pontot sérül az adott körben és az adott körben 75 MCS-t fogyasztott.

Low Kick (Aktív)
Egy alacsony rúgást hajt végre az ellenfele gyengepontja ellen, mellyel az ellenfél bizonyos értékű FK-t elveszít a következő nagykörére. Az elveszített FK mértéke attól függ, hogy a képességgel „átitatott” támadáskor az 1. támadó kocka talált-e. Ha igen az ellenfél szintjével azonos mennyiséget veszít, ha nem, akkor csak fele annyit. A képesség lehűlése 5 kör. 6-os (dobott) támadási dobással a képesség lehűlési ideje csökken 1 körrel.
Példa: Miko aktiválja a képességét és 2.0 SP-je van. Bár a képességdobás sikeres, illetve támadásra dobott egy 1-est és egy 6-ost. Az egyessel nem talált, a hatossal igen. Hiába talált ebben a körben, az első kockát veszi figyelembe a képesség, így csak az ellenfele csak felezett FK-t veszít. Az ellenfele 30-as szintű, így 15 FK-t veszít addig, míg újra Miko nem jön.

Brick Break (Aktív)
Miko brutális rúgással tör utat magának, mely ellen nincs védelem. Aktiválás után Miko képessé válik egy 50%-os bónusz zúzó sebzést okozni, ami a Súlyemelés szintjével azonos körig marad fenn, viszont harconként csak egyszer aktiválható. Csak páncéllal rendelkező ellenfelek ellen használhatja a támadást, ha az ellenfél páncél értéke 0, vagy a támadás 0-ra csökkenti a páncélját, akkor a bónusz sebzés elveszik. Amíg a képesség aktív, az ellenfél 1-el könnyebben találja el Mikot.
Példa: Mikonak 2-es súlyemelése van, így 2 körig aktív a skill. A sebzése 100, így 150-re nő a sebzése, ám az ellenfelének csak 120 páncélja van. Találatkor elsőként az alap 100 dmg vonódik le, majd utána jön csak a sebzés buff, ám az ellenfél csak további 20 sebzést szenved el, a maradék 30 már elveszik, mivel átütötte már a páncélt, így az ellenfél a HP-jából már nem veszít. Bossok ellen a sebzésbuff csak 25%-os.

Sky Uppercut (Aktív)
Miko nagy lendülettel rúg, mely nyomán erős széllövedék találja el az enemyt. A képesség aktiválás után, minden nagykör elején Miko a szintjének a felével megegyező CSP-t veszít, ám ezért cserébe Miko támadásai távolsági támadások lesznek, ám ilyen módon nem tud találati hatásokat kiosztani (pl méreg). A képesség 3 nagykörig tart és 3 kör a lehűlési ideje alapjáraton.

Előtörténet:
Leginkább csont reccsenésére hajazó ismerős hangot vélek felfedezni. Juj. Nem szeretem ezt a hangot.
- Ó jaj… Eltörött a bokám? – lepődők meg miközben egy lábon ugrálgatva vizsgálom a lábam – Hát… véresnek véres, de nem látok rajta sérülést… és ne is fáj, ha bökködöm… Háh! Kemény vagyok, még a törött bokát is kibírom!
Csípőre rakott kézzel nevetek fel, mint valami elcsépelt anime hős, ám ekkor valaki oldalba bök, és ahogy hátra nézek Yuit pillantom meg, a drága barátnőmet.
- I…izé Miko-san… A….az lábszárad… és… szerintem az nem a te csontod volt… - mondja rá jellemző bizonytalan hangján.
- Hm-hm… igazad lehet. – nézek kissé körbe és lassan belétom, hogy barátnőmnek igaza van.
Egy tipikus sikátor közepén állok a barátőmmel kettesbe, körülöttünk meg egy csomó rosszarcú pali. Fú ez tök izgi! Mint valami epikus animében, ahol a főhősnő feladata, hogy megvédje a bajtársait. A lábam előtt az egyik kopasz alak betört orral feküdt eszméletlenül, ő támadt ránk először. Igazából nem is tudom miért feküdt ki ennyitől. Csak fejbe rúgtam… ennyitől még nem kéne kidőlnie egy rosszfiúnak! A többiek kissé idegesen, de meglepve tarták a távolságot, mielőtt az egyikük végül megrohamoz minket. Én próbálok valami laza főhősös féle beállást csinálni, majd kissé elmélyítve a hangomon szólalok meg:
- Omae wa mou shindeiru!
- Te meg vagy hibbanva, te szuka? – szól erre vissza a faszi.
A következő pillanatban ököllel rohant felém, ám én egyszerűen csak félreléptem és a térdemmel a gyomorszájába rúgtam, amitől hátra tántorodva fél térdre rogyott. Látszólag nem kapott levegőt, majd a következő pillanatban keményen lefejelem. Én még csak fel se vettem, de ő azonnal kidőlt.
- Baka! Azt kellett volna mondanod, hogy „Nani?”! – puffogok morcosan, miközben vadul mutogatva magyarázom neki, hogy hogyan is kellett volna csinálni.
- Ez a csaj teljesen kész van… - mondja az egyikük.
- Az hagyján, de látod, te milyeneket rúg??? Bocs srácok, de még nem akarom elveszteni a golyóim, én szerintem leléptem!
- Ne csináld már betojtál? Még hárman vagyunk egy ellen!
Igazából fogalmam sem volt min vitatkoznak én tökre élveztem a helyzetet, nem értem ők miért nem. Viszont lassan minden mókának vége szakadt, mikor a távolban rendőr szirénázás zaja törte meg a csendet és a srácok hirtelen már nem is voltak olyan nagy legények, és gyorsba elszeleltek, hiába kiabáltam utánuk, hogy ne menjenek el, ők itt hagytak minket…

Pár órával később, már a szobámba pihentünk Yuivel. Én puffova a párnámba süllyesztettem az arcom, hogy elrontották a szórakozásom és nagyban mondtam a párnámnak a magamét, Yui közben megszeppenve várta, hogy lenyugodjak. Úgy tűnt valaki ránk hívta a rendőröket, mikor azt látták, hogy egy csapatnyi fiú beleköt két iskolás lányba. Persze a kiérkező rendőrök elkapták a menekült srácokat is, azért teljesen le voltak sokkolva, mikor meglátták a két helyben hagyott „bűnözőt is”. A srácok ellen zaklatás miatt vádat emeltek és miután kikérdeztek minket, végül minket is hazaengedtek.
- …Pedig tök izgalmas lett volna a dolog, erre kidőlnek egy rúgástól…. – zárom végül a hosszú monológomat.
- Miko… szerintem… ez nem az ő hibájuk. – néz sokat mondóan a polcom felé, ami tele volt különböző thaiboxos trófeákkal, érmékkel, oklevelekkel – Szerintem örülhetnek, hogy csak csontjuk repedt meg… piszok keményet rúgsz ám.
Már elég fiatal voltam, amikor szüleim bíztatására belekezdtem a thaiboxolásba. Hamar kiderült, hogy roppant tehetséges vagyok, és hogy piszok jó lábaim vannak hozzá. Hamar sikerült feltornáznom magam a ranglétrán, viszont ahogy egyre inkább utat törtem magamnak úgy jöttem rá, hogy… én élvezem ezt. Nem tudom miért és hogyan, de egyik napról a másikra előtört belőlem a harc iránti szeretet. Egyszerűen imádtam, mikor félholtra vertük egymást az ellenfelemmel… az az adrenalin löket egyszerűen mesés volt! Riko-nyan, ki anyám bátyjának a fogadott lánya volt szintén nagy küzdő sportoló volt, ám mivel ő mást harcolt, eddig nem igazán volt alkalmunk harcolni, bár ahogy eddig úgy tűnt, eddig nem is nagyon akart harcolni… mintha elkerült volna, de tuti amiatt van, hogy nagyon népszerű, mert hát miért ne lenne népszerű. Szép is, okos is, a modorával bár néha vannak bajok, de igazából nem egy rossz ember! És fekete öves! Egyszer annyira harcolnék egyet Nee-chan ellen! Rikora a kedvenc unokanővéremként tekintek, akivel bár még eddig… nem igazán találkoztam, de ez sosem zavart engem túlságosan! Yuki nagyon szerette az MMO-kat és bár én is el tudtam játszogatni a játékokkal (főleg ha anime alapú, vagy verekedős), alapjáraton nem igazán érdekeltek az ilyenféle dolgok. Viszont a fülembe jutott a hír, hogy Nee-chan is vett magának egyet, és mivel a Yuki is nyaggatott ezzel egy ideje, így úgy voltam vele, teszek egy próbát.

- Gyere már Yuki! Vár minket a nagy kaland! – húzom a városhatár felé a lánytársamat.
- Normális vagy Miko? Nem h..hallottad az admint?? Azt mondják, ha itt meghalunk, akkor a valóságba is!!!
- De pont ez a lényeg! Mint valami király Isekai animében! Itt az ideje ragyognunk és minekünk kell a főhősnőkké válnunk! Vár minket a nagy kaland!
Hogy megrémített volna a köpönyeges alak „fenyegetése”? Igen… féltettem az élete… de egyszerűen lázba hozott és egyszerűen olyan izgalmas lehetőségeket hozott ki a dologból, mint még soha. Itt volt az ideje főhőssé válni a saját animémben. Most már ez itt nem a valóság… ez az én személyre szabott sorozatom és én vagyok az írója!

- M..Miko ne siess annyira előre!
- Sááááá… jááá… - kiáltom nagy lelkesen, ahogy lábammal egy hatalmas rúgással szinte röppályára indítom az egyik csontváz koponyáját.
Az elmúlt időben nagyon elhúztam szintben, vagy legalább drága barátném eléggé lemaradt tőlem. Engem az egész helyzet továbbra is éppen annyira felpörget, mint a legelső napokon. Mit nekem hét év. Persze Yuki, ki alapjáraton is jóval kisebb vérmérsékletű volt, mint én, már jóval inkább leeresztett. Mostanság csak arról sírdogál, hogy sohasem fogunk kijutni. Igazából… mondottai kicsit elszomorítottak, bár pontosan ugyanennyire fel is pörgettek. Sozmorú voltam, hisz ha nem jutunk ki, soha többé nem láthatom a családomat és a sportversenyekről is lemaradok.. másrészt viszont ez a világ tök szupi! Minden tökre tele van adrenalinnal, epikus harcokkal és megannyi izgalmas dologgal. Imádom.
Egy határozott ütés és végül az utsó dög is földre került, amivel teljes győzelmet arattunk.
- Húh… végre sikerült...! Jéj! – örvendezek lelkesen, ám Yuki nem volt annyira lelkes.
Fogadtunk… vagy… megegyeztünk.. wááá az a lényeg, hogy alku volt! Míg nem sikerül kitisztítanom egy kazamatát egyedül, addig nem fog elengedni a frontosok mellé. És wáá… ezzel annyira.. izés.. annyira… anyáskodó… pedig az én enyém felkötné a kézvédőjét és jönne velem szörnyeket gyepálni… viszont mégis csak a barátném.. szóval beletörődtem és végül kezet ráztam vele. Most pedig végre sikerült! És így most már neki sincs beleszólni való joga.
- Na? Akkor mehetek Nee-san? – kérdezem csillogó szemekkel.
- … Megegyeztünk… - mondja szomorkás hangon
- Gyuhúúú! Riko-senpai jövök már! – kiáltom boldogan és szinte megfeledkezve magamról, már szaladok is a teleportkapu felé, hisz tudni illik… végre új kalandok várnak rám

Öröklés: