Re: [Küldetés] Sorsok - Silence, Szophie

by **Szophie** Csüt. Szept. 05 2019, 22:51

Szophie fáradtan sóhajt. Van idejük cseverészni? Legszívesebben felnyársalná az NPC-t, de azt még neki is be kell látnia, hogy ez nem volna jó ötlet. Egy olyan karakterrel szórakozni, aki könnyűszerrel vesz el pontokat, manipulálja a rendszert, vagy tüntet el mobokat, fölösleges ujjat húzni.
Honnan is ilyen ismerős ez az egész?
Az idomár sokadik alkalommal jutott el arra a következtetésre, hogy ez az NPC itt előtte megint Kayaba egyik küldöttje, mint régebben a kislányok. Sajnos vagy sem, jelenleg ezzel semmit nem tudott kezdeni. Nekik az egész rendszer volt az ütőkártyájuk, neki viszont csak a tudat, hogy ha kiléptetik, nem lesz semmi baja. Sőt.
Silence-et viszont muszáj volt megmenteni.
Szóval a lány most a fenekén maradt, habár képzeletében végigjátszotta, hogyan nyomja neki a falnak az alakot, hogyan szorítják sarokba Vezérrel, és a pet hogyan harapja ketté a torkát. Remek képzelgés volt, de semmi több.
Pedig remek ötletei voltak, milyen fenyegetéseket vágjon az alak fejéhez.
- Ügyes voltál - lépett oda Sil mellé mosolyogva, és fáradtan magához ölelte. - Tudtam, hogy sikerülni fog. Nagyon erős lány vagy.
- Nem fázol? Kéred a kabátomat? - nézett aztán le társára, aki láthatóan nem a fagyos szintekre volt öltözve. A rókák eltűnése óta pedig mintha hidegebb volna.
Az NPC közben karattyolt valamit, aztán egy kockát nyújtott feléjük. Szophie ingerülten nyúlt oda, és lökte el az eszközt jó messzire. Ez elegendő volt dobásnak?
- Mi a célod? Mit kell tennünk érte, hogy elengedj? - tette fel a kérdést szikrázó szemekkel, de nem számított rá, hogy választ is fog kapni.
- Mennyi információra van még szükséged, és mihez? Beleegyeztem bármikor is az adataim összegyűjtésébe és felhasználásába?
Nos, a kérdés persze fölösleges volt. Valószínűleg igen, valamikor nagyon régen. És ha mégsem, Kayabának akkor is a legkisebb bűne lesz az adathalászat, a gyilkosság és túszejtés mellett.
Már ha valaha is elkapják. Már ha egyáltalán élőlény. Már ha egyáltalán a kinti világ létezik.
Szophie egyet tudott csak. Makoto kint van, a szemüveges alak is kint van, és ő is képes kimenni. Nem szűnik meg a pixelek után, ebben teljesen biztos volt. Így pedig nem félt egy percig sem.

by **Silence** Csüt. Szept. 05 2019, 23:17

Akkor most... Vége? Sikerült? Lerendezték? Miért nem mehetnek akkor el? És Szophienak miért piros még mindig az élete? És miért sárga az övé is? És mi a fene ez a kocka?
Túl sok kérdés, és Fuwának pedig túlságosan kevés energiája maradt. A szokásosnál is nagyobb csendbe burkolózva pislog csak körbe, és mire egyáltalán felfogja, hogy a rókák eltűntek - az összes, pedig olyan cukik voltak... biztos nem lehetett volna egyet meggyógyítani és megtartani?
Aztán mire ebből a gondolatból felócsúdik, Szophie ölelésében találja magát.
Ügyes volt? Dehát miatta vannak itt mindketten... Ahogy az idomárlány beszél lassan csorogni kezdenek a könnyei, és teljesen belefúrja magát a lányba, aki kénytelen az ő súlyát is tartani, mert hirtelen annyi ereje sem maradt Fuwának, hogy a lábán stabilan megálljon. És bár felnéz a kocka emlegetésére, de egy jajszálnyi nem sok, annyit sem mozdul utána, hogy bármit csináljon vele.
Helyette visszhangzik az agyában Szophie hangja. Ügyes voltál... Tudtam, hogy sikerülni fog... Erős lány vagy! Lassacskán a patakok elapadnak az arcán, és csak egy-egy könnycsepp gurul le az állára, hogy aztán a ruhájára cseppenjen.
Épp mikor Szophie arról kérdezi, nem fázik-e, megborzong. Eddig nem érezte, de azért hideg van. Reflexből nyitná le a menüt, hogy elővegye a kabátját, de... Az még mindig nem akar engedelmeskedni, pedig ezt a mozdulatot álmában is megtudja csinálni jól...
Amikor Szophie viszont az NPC-t kezdi kérdezgetni, akkor erőltetve magát próbál koncentrálni, hiszen nagyon fontos lehet, hogy tudja miket mond ez a furcsa npc... Nagyon próbálkozik, de egyre kevésbé megy neki. Még szerencse, hogy ott állhat Szophie mellett, és támaszkodhat rá.

by **Szophie** Csüt. Szept. 05 2019, 23:39

*javít*

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Szept. 05 2019, 23:39

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'12-es dobókocka' :
[Küldetés] Sorsok - Silence, Szophie - Page 2 4670871527_8e9849cba4_s

by **Strea** Pént. Szept. 06 2019, 00:23

Az npc érdekes módon válaszol Szophie kérdésére:
- Már nem sokat... - előrelapoz a panelban és bólint, majd több szó nélkül hátat fordít nektek és odamasírozik a kockához. Leguggol és elkezd motyogni, amit innen nem hallotok, kivéve talán a számot, mert azt hangosabban ejti ki - Négyes - írja fel; Szophie második kérdését láthatóan teljesen ignorálva. A harcminc másodperc letelik, de eldobtátok a kockát, így nincs semmi gond.
- A kidobott témátok a "Kapcsolatok" - fordul felétek és togyog vissza - Azaz ismerősök, barátok, szerelmek meg minden. Csak nektek mondom el. Nem is tudom miért... - motyogja el a végét. Az óra 0:02:00-ra vált és elkezd visszafele számolni - Ennyi időtök van. Kibeszélni egymással. Ha még nem tudnátok egymásról valamit. Persze társak vagytok. Nyilván tudtok mindent... - koppint a paneljára, majd bólint - Két perc. Aztán kérdezek - közli, visszasétál a falhoz és lehív egy másik menüt, nagyon, nagyon sok adattal.
Nos, most vagy soha, ugyebár... vajon van valami, amit a másik még nem tud rólatok e témában és érdemes lenne elmondanotok neki ebben a két percben? Bármi? Akármi?

Több kört is írhattok, amennyiben szükséges és ic belefértek az időbe.

by **Szophie** Pént. Szept. 06 2019, 13:53

Nem sokat? Mit jelent pontosan az a nem sokat?
Szophie magában dohogott, csupán arckifejezése árulhatta el érzelmeit, de közben nem szűnt meg odafigyelni Silence-re sem. Ilyenkor örült neki, hogy pakolt valamennyit súlyemelésre, máskülönben nem bírta volna el hosszútávon Sil súlyát. Megnyugtatóan simogatta a hátát. A nehezén egyelőre túl voltak, a kocka is átmenetileg megnyugvást hozott számukra.
Mármint, a kapcsolatok témakör nem lehet vészes, ugye?
Bár azt senki se mondta, mi fog történni, ha valamit elszúrnak. Életpontjuk sem volt túl sok.
Az NPC nagy kegyesen két percet engedélyezett nekik a megbeszélésre. Szophie összevont szemöldökkel gondolkodott, mi az, amit nem tudhat a lány.
Igazából beszélgettek már a barátaikról, Silence meglepően közlékeny volt, amikor ilyen irányba terelődött a téma. Szophie jól emlékezett még rá, hogy áradozott arról a fura könyvtárosról, egyesével a céhtagokról, és legutoljára meglepően gyakran került elő Simeon neve is.
Az idomárlány biztos volt benne, hogy Silence is jól emlékszik még rá, miket mesélt neki. Arról, hogy ő is céhtag volt, milyen a kapcsolata Ozival, mennyire imádja Hinarit, vagy hogy Leoval annyira jóban vannak, hogy egy ideig még együtt is éltek. A Vezérhez fűződő kapcsolata pedig egyértelműen nyilvánvaló volt. Egyről azonban nem beszélt, az pedig a börtön, és az az előtti élete. Ennek csupán egy oka volt; maga sem volt biztos már annak létezésében. Mindenki, akit ott ismert, csupán valami nagyon távoli rémképpé zsugorodott emlékezetében. Nem hitte, hogy az NPC pont erre lenne kíváncsi.
Lényegében az egész azon állt vagy bukott, hogy a pocok mit fog kérdezni. Ha valami olyat, hogy "Kit hívnál, ha bajba kerülnél", az még kilogikázható. Ha valami zagyvaságot, hogy "Kit hívnál meg a gyereked keresztszülőjének?", akkor bukott az egész. Erre talán még ő maga sem tudna válaszolni.
Egyszer régebben, egy teázás alkalmával szóba került a család. Silence lelkesen mesélte, hogy van két kisebb testvére, mire Szophie csak mosolyogva válaszolta, hogy neki pedig egy bátyja. Elmondta, hogy a srác, aki azóta bizonyára férfivé érett, orvosnak készült. A szüleik azonban nem kerültek szóba, és ez tudatos döntés volt. Szophie nem szívesen beszélt az őt ért megpróbáltatásokról.
Nos, ha valamit remélt, az az, hogy erről az NPC mit sem tud.
Egyetlen egy témakör maradt, amiről társa nem tudhatott, és az a szerelem volt. Valahol ez is tudatos döntés volt, mert alkalma nyílt volna már beszélni róla, de csak nem akaródzott. Hisz hogy magyarázol el valamit, amiről még neked sincs fogalmad? Márpedig ami közte és Tachi között volt, az minden eltelt nappal egyre kuszábbá vált.
- Sil - ragadta meg a lány kezét. - Figyelj, azt hiszem mindent tudsz, ezt az egyet leszámítva. Ha ilyesmiről szólna a kérdés, tudnod kell, hogy egyszer el voltam jegyezve. - Röviden lehunyta a szemét, erőt gyűjtött, hogy folytassa a mondanivalóját. Jó rég volt utoljára, hogy kiejtette a nevet a száján.
- Tachibana Makoto. Így hívták a.. - megtorpant, hezitált. Hogy fogalmazzon érthetően? Gombóc növekedett a torkában. - A szerelmemet. Viszont ő.. meghalt a játékban.
Nos, ennél jobban azonban nem tudtak készülni, két percbe pedig egyébként sem fért volna bele elmesélni mindent, ami kimaradt. Őszintén szólva Szophie maga sem emlékezett egy csomó kapcsolatára, ami a játékban köttetett, egyáltalán nem tartotta számon a múltját, és nem gondolta, hogy ezek fontosak lehetnek. Rápillantott Silre, hátha ő is szeretne még valamit mondani, aztán bátorítóan rámosolygott. Nem lesz itt semmi baj!

by **Silence** Pént. Szept. 06 2019, 14:22

Kapcsolatok? Mármint... a barátai? Kivételesen nagyon örült, hogy Szophie hozzáér. A simogatás megnyugtatta, és valamennyire erőt is öntött belé, hogy még egy kicsit kibírja.
Boldogan mosolygott Szophiera. Hát az összes barátjáról mesélt! Himéről is, Oziról is, Hinariról is, Alexról is, Leoról is... Meg Quentinről, és Simeonról is. Elmesélte, hogy Quentin milyen csudavarázslatos könyvtárban dolgozik, és hogy neki is megmutatta, és mostmár ő is bármikor elmehet, és megnézheti az összes könyvet, amit csak akar! És azt is elmesélte, hogy Simeon milyen nagyon igazi fénylovag, és hogy Tengerszem mennyire nagyon szereti az édességet. És hogy mennyire sokat segít nekik a fény!
Arról is mesélt, hogy sose volt igazán egyedül, hiszen ez is fontos volt. Hogy kikkel volt a céh előtt... Az nem lényeges. Már egyáltalán nem szeretne visszamenni közéjük.
A családja már jóval jelentősebb, úgyhogy róluk is mesélt, bár nem sokat tudott elmondani, hiszen sosem látta őket gyakorlatilag, és a hangjukat se hallotta... Arra viszont emlékezett, hogy mindegyiküknek nagyon meleg, megnyugtató, és biztonságot nyújtó az érintése. Így ez az, amit Szophienak is elmondott.
Kíváncsian néz fel Szophiera, abban a tudatban, hogy az idomár mindent tud, ami igazán fontos a barátairól, és a családjáról.
Ő.... ő is sokat tud. Például, hogy Hinari a legeslegjobb barátnője Szophienak, és hogy nagyon jó barátok Ozirisszal is - ezt maga is látta, amikor elmentek, hogy Hinarin segítsenek. Leoról is tud, aki csak majdnem olyan, mint Vezér, de azért mind a hárman nagyon jó barátok.
Azt is tudja, hogy Szophienak orvos testvére van!
Aztán elhangzik az, amit eddig nem tudott... Tényleg nem tudta... Szophienak is volt hercege? De... de a herceg nem halhat meg...
Szomorúan megöleli Szophiet. Biztosan nagyon szomorú miatta, azért nem mesélte neki...
Viszont emiatt nagyon elbizonytalanodik. Nem hiszi, hogy baj lesz, ha nem tudja a választ, de azért...ebben a barlangban eddig semmi nem úgy működött, ahogy kellett volna... Még egy egyszerű kérdés sem...

by **Strea** Vas. Szept. 08 2019, 11:43

Mindezen két perc alatt az npc nagyonis érdeklődőn figyel titeket. Még a paneljébe sem ír semmit - persze ti érthetően egymással vagytok elfoglalva, így ez aligha tűnhet fel. Az óra pedig pörög.
- Az idő lejárt - bólint a szemüveges és ti is halljátok a kattanást; 0:00:00 - Nos, a kérdések erejéig szét kell, hogy szedjelek titeket. Ez a szabály - mondja szomorkásan, csettint és a rendszer (minthacsak lila falba ütköztetek volna) szétdob titeket, közöttetek pedig először két ketrec jelenik meg, 10-10 újabb jégrókával, majd egy átláthatatlan fal is a ketrecek között - Minden rossz válaszotok a társatok felé enged ki rókákat, így okosan válasszatok - halljátok az npc hangját tisztán. A panel megjelenik az első kérdéssel. Sok sikert! Wink

Ahogy a küldetés elején, a kérdés szintúgy pm-ben megy és úgy is válaszoljatok. A reagotok kérlek ne tartalmazzon semmi konkrétumot a kérdéssel és a válaszokkal kapcsolatban. Köszi x3

by **Szophie** Vas. Szept. 08 2019, 19:50

Szophie csupán fáradtan sóhajtott, amikor már megint a rendszer magas szintű manipulálásával találta magát szembe. Már nem volt oka meglepődni, csupán egy picit aggódott, Silence hogy fog helytállni, nem-e rémül meg nagyon, hogy újra egyedül van.
Nos, ha először ennyi volt csupán a baja, akkor a következő pillanatban már sokkal több volt. Konkrétan tíz, vicsorító jégfarkas, neki pedig nem volt több, csupán tizenkét életpontja.
A szituáció még vicces is lett volna... Nem, nem volt az. Még számolnia se nagyon kellett hozzá, hogy tudja, két harapás az életébe kerülne.
Remény persze még mindig volt, az mindig van. A fejük fölött kopogó társai, Hinari esze, meg az isteni gondviselés még bármikor a segítségükre siethetett, és ott volt még az opció, hogy mielőtt egy róka is a közelébe érne, Vezér megöli őket. Na de mi van akkor, ha egyszer is hibázik? Oké, egy hiba még éppen belefért. Kettő viszont már végzetes volt.
Nem, Szophie még mindig nem attól félt, hogy ki fogják őt léptetni. Inkább a veszteségek fájtak neki, ami ezzel járna. Történetesen Hinari vagy Silence lelkéért aggódott, nem beszélve róla, hogy ők még nem is tudják, hogy nem is fog meghalni. Vagyis de, ha Sil megértette, amit az előbb mesélt neki. Vajon tényleg megértette?
A másik dolog, amin főtt a feje, és sokkal fontosabb volt, az Sil biztonsága. Neki sem volt sok élete, és sebzése sem igazán, főleg így felszerelés nélkül. A rókák pedig nem csak veszedelmesek, de Sil szintjén még táposak is voltak. Szophie pedig innend nem tudott segíteni. Egyetlen opció maradt; jól válaszolni a kérdésekre.
Mélyet sóhajtott, és hátrált pár lépést. Vezér előrement, közelebb a ketrechez, hogy ha érkezik egy róka, azt gyorsan pixeleire tudja szedni. Ő volt gazdája élő pajzsa ebben a helyzetben. Szophie az NPC-t nézte komoran. Feszült figyelemmel várt.

by **Silence** Vas. Szept. 08 2019, 22:21

Még nem engedte el Szophiet, mikor az NPC közölte, hogy lejárt az idő. Sőt, igazából még egy kicsit szorosabban ölelte. Még inkább, amikor az került szóba, hogy szét kell választani Szophietól valami szabályok miatt. Ő nem akarta, hogy szétválasszák.
Pont emiatt huppan is a földre, amikor végül a rendszer mégiscsak szétválasztja az idomártól. Nem felejti el rögtön, hogy merre kellene lennie Szophienak, így amint sikerül talpra kászálódnia arra fele próbál óvatosan, de gyorsan lépkedni.
De útját állja az a fal, amit elsőre észre sem vett, csak amikor már - bár nem túl nagy lendülettel - de visszapattant róla a ketrec mellett.
Indulna megint megpróbálni, de az npc hangja megállítja.
Szóval nem szabad rosszul válaszolni, mert akkor Szophiet megtámadják?
Nem emlékszik tisztán, hogy Szophienak feltöltődött-e az élete, de nagyon nem szeretné, hogy megint harcolni kelljen, úgyhogy az egyre kevésbé létező koncentrációját igyekszik összeszedni, hogy válaszolni tudjon.
Nem lesz baj. Tudja, ami fontos Szophieról... Mostmár a hercegét is... Nem lesz baj.
Csak az nem érti, hogy akkor miért remeg, miközben muszáj leülnie, és miért nem meri elolvasni a kérdést elsőre.
Aztán mégiscsak elolvassa, és teljes természetességgel választja ki a kézenfekvő választ. Szinte észre sem veszi, annyira automatikus...
Miután pedig ez megtörtént kicsit összébb húzza magát, és nagyon nagyon szeretné, hogy mostmár hazamehessen. Haza, a Palotába a többiekhez. Már nem akar itt lenni. Nem baj, hogyha nem tudja meg, hogyan lehet hasznosabb...
Elsőre abban reménykedik, hogy nem lesz több kérdés. Ugye nem? Fél, hogy olyat kérdeznek amit nem tud... Hiszen rengeteg olyan dolog van, amit még meg kell tanulnia... Pedig tényleg sokmindent tud Szophieról...

by **Strea** Vas. Szept. 08 2019, 22:58

Ingerülten állítottam meg a második lendületvételét és álltam bele az arcába ellentmondást nem tűrően:
- Megőrültél!? Még rájuk omlik az egész... - haraptam be ajkaim. Hoora persze nem tette el a fegyvert, arcán ehelyett azonnal megjelent az a bizonyos gúny, amit a párbajunk előtt oly sokszor láttam rajta.
- És akkor mi a terved? - kérdezte, mire szabad kezem ökölbe szorult. Alex, lévén őneki volt súlyemelése, ott állt mellettem, de egyelőre nem szólt bele az összetűzésbe. Mélyen beszívtam a levegőt. Tulajdonképpen nem volt tervem. Tulajdonképpen fogalmam se volt, mit is tehetnénk... egyetlenegyet kivéve. Hátat fordítottam Hoorának és elsétáltam a szirtig, lenéztem a mélységbe. De szinte kizártnak tartottam, hogy oldalról van bejárata ennek a... minek is?
- Szophiet és Vezért is lerántotta valami, ami után beforrt a talaj, más játékost pedig még abban a két másodpercben sem érzékeltem - gondolkodtam el és jobb híján a havat kezdtem el rugdosni a lábammal - Azaz nagy valószínűséggel nem játékos tehet róla, ha viszont ez egy csapda vagy egy kazamata ott alul... - ránéztem Alra megerősítésért. Ő rám mosolygott. Bólintottam - Ha felülről ütjük be, félek rájuk omlik. De ha oldalról... - mutattam a szirt széle felé.
- Aha, tehát tanuljak meg repülni, mi? - jött a morcos válasz. Hoora is kilesett a szirt széléről, a felfelé süvítő széllökések azonban még a hatalmas férfit is majdhogynem kimozdították az egyensúlyából. Tűnődőn körülnéztem: a terv jó, de a kivitelezést alaposan meg kell tervezni... az idő pedig csak telik. Reméltem, jól vannak. Jól kell lenniük! Mindketten ügyesek... és én bízom bennük.

*

Ahogy beérkeznek a válaszok, az npc felhúzza a szemöldökét:
- Nocsak... - mormogja és csettint. Igaz ezt talán nem is hallottátok, de a következményét nagyonis látjátok: a titeket elválasztó fal és a ketrecek is megremegnek, majd pixeleire hull minden - nos, szabadon engedve a tíz-tíz rókát. Vezér talán meg is támadja őket... a mobok azonban egyszerűen elfutnak mellettetek és a barlang egy pontján gyűlnek; ott kezdik el kaparni a falat, veletek nem is törődve. Kivéve egyet, amely későn csatlakozik társaihoz: előtte még odaüget Silencehez, megnyalja a lány lábát, vakkant majd úgy áll tovább. Ha megfigyeled a fején lévő sörényét, Sil, ez ugyanaz, amelyik Szophie helyett is téged vett célba és próbáltad cserébe megrúgni.
- Mindjárt, mindjárt... - togyog előre az npc, hessegetve a rókákat, amelyek őrá néznek és látszólag nagyon akarnak tőle valamit - Nem csak úgy megy az ám! - rója meg őket, majd felétek fordul. Bőszen bólogat és amint az utolsó szót is leírta a paneljén, elteszi azt. Mosolyog. Vajon min mosolyog?

Mit gondolsz, a társad az 5-ből mennyi kérdést fog helyesen megválaszolni?

Silence írta:*Értetlenül kiválasztja az 5-t... ez kérdés?*

Szophie írta:Szophie szemöldöke egy pillanatra a magasba emelkedett, röviden hezitált. Fogalma nem volt róla, Silence milyen kérdéseket kaphatott, ez volt az egészben a legbosszantóbb. Így aztán tippelni sem tudott, nem volt kiindulási alapja. Végül úgy döntött, bízik abban, hogy eddig eleget beszélgettek. A kérdések csak nem lehetnek olyan nehezek, nem?
Rányomott az 5-re.

- Gratulálok! Nemcsak magatokban bíztok, hogy kellően ismeritek a másikat, de egymásban is. Igazán nagyszerű, nagyszerű! - bólogat, majd egyesével odamegy hozzátok és akár akarjátok, akár nem, bizony kezet ráz veletek. Úgy, hogy közben akarva akaratlanul is érinti a karkötőtöket. Vajon akarva, vagy akaratlanul? - Legyetek ilyen társai egymásnak még hosszú hosszú ideig! - lelkendezik tovább, majd hátrál és csettint. A barlangon nyílás keletkezik ott, ahol a rókák tömörülnek: a mobok át is ugrálnak rajta egyesével, utoljára az, amelyik Silencehez odament. Nos, ti mit tesztek? A menü továbbra sem működik, így voltaképpen sok választásotok nincs...

Utolsó előtti kör x3

by **Szophie** Vas. Szept. 08 2019, 23:54

A kérdés egyszerű volt, és mégsem. Szophie röviden elgondolkodott a lehetséges válaszokon, de aztán hallgatott az első megérzésére. Nem kérdezhet az NPC semmi olyan nehezet, Silence pedig jól ismerte őt, még ha ismertségük nem is tartott hosszú ideje. Végül rányomott az ötös számra, majd várt. Nos, nem kellett sokat, azt hitte, több időbe fog telni. Silence nagyon gyorsan ledarálhatta a kérdéseket, és ráadásul tökéletesen, ugyanis egyik róka sem akarta őt megtámadni. Szophie csak pislogott a felismerésen. Tudta ő, hogy a társa jó, de hogy ennyire?
Ideje viszont nem sok maradt ilyesmin töprengeni, mert először a rókák szabadultak ki, kisebb szívrohamot okozva a lánynak, aztán a fogda tűnt el, helyébe pedig pocoktóni tolakodott be a képbe. Vezér szinte utána sem tudott kapni az első rókának, azok már el is tűntek valami teljesen más irányba, és láthatóan nem volt semmiféle támadószándék bennük. Persze az ijedtséget nem kerülték el, amikor az egyik Silence-t közelítette meg, de szerencsére nem támadott, csupán megnyalta. Pedig Vezér vehemensen rámorgott a példányra, talán ezért is iszkolt el utána olyan gyorsan.
Szophie csak a fejét rázta a jelenet láttán, és nem tudta nem észrevenni azt a sóvár pillantást, amit Silence már többedik alkalommal küldött az állatok felé. Már korábban is észrevette, hogy nem szívesen támadta meg őket, talán ezért is ment mellé a próbálkozása. Ennyire tetszenének neki?
Szó mi szó, aranyosak voltak. Habár Vezér tuti féltékeny lenne egy ilyen példányra.
Mondjuk ez az ok inkább tette vonzóvá, mintsem eltántorítóvá az ötletet, hogy szelídítsék meg.
Szophie azonban ezt is az agya hátsó zugába kellett száműzze, ugyanis a pocak tért követelt magának, és minden eszközt bevetett arra, hogy meg is kapja. Elég jó volt a módszere, mivel megmutatta a válaszaikat, aminek hatására az idomárból kitört a jóízű nevetés. Ilyen egyszerű lett volna?
Már-már hevesen, barátságosan bólogatott az NPC szavaira. Igaza volt, nagyon szép teljesítmény volt, ahogy megbíztak egymásban. A történet azonban itt még nem ért véget. Most, hogy láthatólag elmúlt a veszély, Szophie elkapta a férfi karját, épp azután, hogy amaz végigsimított az akaiton.
- Mit művelsz? Mókoltál valamit vele, igaz? - kérte számon őt az előző mozdulatról. - Most pedig ideje válaszolnod, ha már mindent megtudtál. Ki küldött? Mi a célod? Másokat is bele akarsz rángatni?
Azt nem tette hozzá, hogy azt nem engedhetem. Igazából affinitást sem érzett magában ahhoz, hogy hősködjön. Ismert viszont valakit, aki bizonyára kíváncsi lesz minden részletre, és minden követ meg fog mozgatni, hogy többet ne fordulhasson elő az, ami ma ott történt.
Mármint Hinari biztosan aggasztónak találná az esetet, nem?
A pontok kérdését ellenben Szophie teljesen elfelejtette, látszik, hogy azon a részen pont nem figyelt oda. Az életét azonban megpróbálta helyrehozni, azaz igyekezett lenyitni a menüjét egy potionért, de ez a művelet sajnos nem járt eredménnyel.

by **Silence** Hétf. Szept. 09 2019, 00:15

Fuwa csak gubbasztott, miután tökéletesen bízva benne, hogy Szophie helyesen tud válaszolni, megmondta válaszként, hogy mindegyik kérdésre helyes lesz az idomár válasza.Nem is értette, hogy ez hogy lehet kérdés...
Feszülten figyelte viszont a helyet, ahol a kérdések felugrottak eddig is. Szuggerálta, hogy ne villanjon fel megint.
Annyira, hogy észre sem vette, hogy a fal is és a ketrec is eltűntek, csak akkor, amikor a róka a lábához ért. Ijedten ugrott egyet hátra, ki is billenve az egyensúlyából. Aztán elkerekedő szemmel nézett a róka után, aki tökéletesen barátságosnak tűnt... Akkor meggyógyult? És meg is lehet szeretgetni?
Ahogy viszont utána néz Szophien is megakad a szeme, így feltápászkodik, és ingatag léptekkel odamegy az idomárhoz. Nem lett baja neki sem! Bár... az életcsíkja még mindig vörös...
Mielőtt még befejezné a furcsa valaki a pötyögést, kicsit Szophie elé lép (de csak annyira, hogy még érezze a biztonságot adó közelséget) és erőtlenül, és alig érezhető határozottsággal, akadozva megszólítja.
- Kér-lek add visz-sza Szophie é-let pont-ja-it! -
Közben nem is foglalkozik azzal, amit feléjük mutat az npc.
Annál több figyelmet szentel viszont annak, hogy a rókák a barlang szélére sorakoznak, és ott történni fog valami.
Annyira, hogy miközben Szophie az npc-t igyekszik kifaggatni, akinek az érintéséből Fuwa amilyen gyorsan tudta elhúzta a kezét, a kardforgató lányka el is indul oda, és mikor a barlang falán megjelenik a nagy lyuk, a rókák után bátortalanul kikukucskál rajta. Kilépni egyelőre nem mer, nem tudva, hogy nem-e a barlanghoz hasonló helyzetbe kerülnek miatta megint, de mikor az utolsó róka is kiugrik - Az ő rókája. Amelyik megnyalta. Mostmár megjegyezte - vágyakozón, és egyszerre kérdőn pislog Szophiera. Mehetnek arra?

by **Strea** Hétf. Szept. 09 2019, 21:24

- Igaz, igaz... - torpan meg felétek menet az npc - Azt még vissza kell csinálni - bólogat, majd szemeit Silencere mereszti - Akkor is megcsináljam, ha meghalsz a statveszteségtől? - bök az életcsíkodra, ami nem valami acélos, de aztán nem várja meg, hogy válaszolj: voltaképpen költői kérdésnek szánta és mire bármelyiktek bármit is tehetne, csettint. Szophie 10 életponttal, azaz 50 hp-val gazdagodik (12 --> 62), Silence élete pedig villámgyorsan zuhan, de még megáll a piros zóna legvégén (61-->11).
- Szerencséd volt - vigyorog rád és megigazítja a szemüvegét. Ezután lép oda hozzátok és fog kezet, Szophie vehemenciája azonban igencsak meglepi - No - húzza fel a szemöldökét - Ne legyél türelmetlen - cicceg és a fejét ingatja - Kint majd megtudod. Ha a rendszer is befejezettnek érzékeli a küldetést - bólogat és koppint fejen a szabad kezével, sebzést azonban nem okoz. Közben Silence már a nyílásnál van, ahol a rókák eltűntek: ha kikukucskál, csupán a levegőt látja maga előtt és erős, hideg szél fúj befele.
- Persze, hogy belerángatok másokat - bólogat, mintha ez teljesen magától értetődő lenne - Máskülönben hogy lenne reprezentatív a minta? - kérdezi és ha még most sem engedted el, bizony ráfázol: ahogy az npc megpróbálja kihúzni a kezét, a lila fal újfent ellök téged és nemcsak tőle távol, de egyszersmind a nyílás irányába is, ráadásul elég nagy sebességgel.
- Jó repülést! - integet utánatok, hisz ha Sil nem figyel, Szophie őt is magával sodorja, illetve mintha... az a nyílás vonzaná is azt, aki elég közel merészkedik hozzá. Eddig nem volt ilyen, talán a lila fal megjelenésének hatására történt? A rendszer szerint ideje távoznotok. Amint pedig kiléptek/kiestek a kijáraton, csak a mélység fogad titeket.
... Vajon a rókák túlélték?

*

- Alex, Hide és én tartunk majd - kopogtattam meg a súlyemelést adó vértemet - És elég egyetlen ütés. Ha pedig bejutottál, a kötél segítségével egyesével odahúzol minket.
- Nem hittem volna, hogy pont te fogsz először megkötözni... - morogta a nagydarab férfi, mire Alex majdhogynem nevetésben tört ki. Én csak később értettem meg, mire célzott, de nem volt időnk az ilyesmire: Silence és Szophie életben voltak, de még mindig odalent. Segítenünk kellett! Meghuzkodtam a Hoora derekára kötött köteleket, az egyiket átdobtam páromnak, a másikat mi tartottuk a kissráccal. Hoora odalépett a szirt szélére. Káromkodott egyet, ahogy a szél átfújta a ruháját. Rákészült a leereszkedésre... és egyszerrecsak fejbetalálta egy róka O.o
- Mi a tököm!? - rúgta arrébb a mobot a férfi, ami el is pixeleződött. Lenézett a szakadékba. És vetült - bele a hóba és rántott magával engem is a kötél másik végén. Hótól áztatott hajjal ugrottam fel és vettem kézbe a Katanát, ugyanis egymás után érkeztek a rókák: volt belőlük vagy húsz, mind mind piros indikátorral a halál szintjének nevezett terület közepén. De... legnagyobb meglepetésemre nem foglalkoztak velünk, egyszerűen csak meghemperegtek a friss hóban, megrázták a bundájukat és álltak volna tovább... ha Hoora hagyja - Nesztek rohadékok! - csapott szét köztük; fegyvere nyomán úgy szóródtak szét a pixelek, mintha leesett volna az első hó.

*

Zuhantok. Zuhantok? Nos, nem zuhantok sokáig: még a teleportkristályt sincs időtök elővenni, egy felfelé áramló, erős széllökés hirtelen felfelé lök titeket és nemsokára már a szirt teteje fölé emelkedtek, ahonnan jól látszanak az alant zajló események: Alex wtf-el, kezében egy kötéllel, aminek másik vége Hoora derekára van kötve. A barna férfi éppen a rókákat pusztítja, Hina pedig csurom havasan bámul rátok tátott szájjal.
A szél eláll, ti pedig lepottyantok eme díszes társaság közepébe. Hogy kire és hogyan érkeztek, azt rátok bízom, mindenesetre még maradt pár róka, köztük egy, aki ahogy meglátja Silencet, a tomboló férfi elől a lány felé menekül, Hoorához képest viszont sajnos elég lassan. Hina persze ahogy felocsúdik, már ölel is át titeket boldog mosollyal és rendkívül, rendkívül megkönnyebbülten.
- Tudtam, hogy menni fog - zár közre szorosan... és ha nem lenne vizes az olvadt hótól, talán azt is rá lehetne fogni, hogy szemei sarkában könnyek bujkálnak.

by **Szophie** Hétf. Szept. 09 2019, 22:09

Az események aztán újra felgyorsultak, és mire felfogta, hogy aggódnia kell Silence-ért, mire nekiállt volna számonkérni az NPC-t, vagy egyáltalán bármit csinálni, először egy jóindulatú koppintást érzett a fején, aztán pedig elkezdett repülni. Első pillanatban még azon gondolkodott, hogy ez a pocoktóni kezd szimpatikussá válni, aztán eszébe jutottak az életcsíkok, és az arcára varázsolt mosoly lekonyult. Aztán még egyet pislogott, és felfogta, hogy most ő is, Vezér is a nyílás felé száguld, méghozzá nem kis sebességgel, akkor rémület és aggodalom költözött vonásaira.
Vezér pofájára nem különben. A farkasok nem arra teremtettek, hogy nagy sebességgel száguldjanak a semmi felé. Lábaival a levegőben kapálózott, és panaszos vonyítást hallatott. Az esés irányán azonban egyikük sem tudott változtatni, és mire felocsúdtak, Szophie nagy sebességgel kirepült a nyíláson, Vezér nem különben, csupán ő Silence-t is magával sodorta a végtelen semmibe. Valószínűleg mindannyiuk torkát elhagyta egy nőietlen kiáltás, a farkasét nem különben, de ezekben a pillanatokban képtelenek voltak kontrollálni cselekedeteiket.
Bár erre a következőkben sem voltak képesek.
Az egy dolog, hogy a gravitáció nem lefelé húzta, hanem felfelé taszította őket, ezt az információt Szophie még képes lett volna felfogni és feldolgozni. Az a kép viszont, ami ott fogadta őket, több volt, mint amit ép ésszel el tudott még viselni.
Egyszerre tört ki belőle a nevetés, minden feszültséggel együtt, amit átélt addig, és még a levegőben megcsóválta a fejét. Nem tudta, hogy a kis csapat tagjai közül melyik arckifejezése volt a legviccesebb. Talán Alex volt az, akit még sosem látott ilyen fejet vágni, de a kötélen - mit keres ott kötél? - kifeszített Hoora vagdalkozása is megért egy misét.
Utána viszont esni kezdtek. Vezér megpróbált úgy orientálódni, hogy Silence rá pottyanjon, mivel a lánynak kevés életpontja maradt, és félő volt, hogy azt is elveszi a rendszer. Szophie ellenben célirányosan esett, és a szögön nem is nagyon tudott változtatni. Simán elsodorta az egyébként is csurom vizes - mitől lehet az? - Hinarit. Megkönnyebbülten pottyant a hóba, és ha már ott volt, jól át is ölelte barátnőjét. Mosolygott, szabadon nevetett. Túlélték, méghozzá egyedül. Silence nagyon ügyes volt, és Vezér is helytállt! Megmentette a társát!
Vezérnek azonban nem volt ennyire gondtalan az elkövetkezendő fél-egy perce. Először is Silence nem volt nehéz, de azért nyomasztóan nagy, ahogy rajta landolt, másodszor, amikor a lány végre le is kászálódott róla, egy jégizé kezdett el feléjük szaladni. Vezér ösztönösen kezdett el az állat irányába szaladni, el akarta kapni, a róka viszont okos volt, és kitért az útjából. A pet azonban ezen a sebességen már képtelen volt megállni, elkezdett csúszni, egyenesen Hoora irányába, és hacsak nem történt valami időközben, fel is lökte a férfit hatalmas testével, aztán pedig még bele is gabalyodott a kötélbe, amit a férfi továbbra is magával húzott.
A szituáció semmivel sem lett kevésbé vicces.
Szophie feltápászkodott a hóból, és rámosolygott a többiekre.
- Szóval ez volna a felmentősereg? Szép kis csapat - csóválta meg a fejét. Soha nem fogja elfelejteni azokat az arcokat, amit Hinari és Alex vágtak, amikor megérkeztek.
Aztán Hinari is leteperte őt és Silt egy hatalmas és szoros öleléssel. A lány úgy érezte, szükségük is van rá. Mindketten kimerültek. Vezér azonban nem. Vezér még mindig elemében volt, épp a kötéllel birkózott.

by **Silence** Hétf. Szept. 09 2019, 22:42

Igazából fel sem fogta a kérdést, és a problémát, de már bólintott, mire az NPC bármit tett volna. Persze, hogy akkor is! Az Szophié, és Szophienak kevés élete van, tehát szüksége van rá.
Nem az idomárlányt figyelte, miután kérdezte - nem biztos benne, hogy hangosan is, vagy csak magában de kérdezte - hogy mehetnek-e kifele. A rókákat figyelte... Vagyis azt, ahol a rókáknak lennie kéne, de nincsenek ott.
Aztán elrepül mellette Szophie. És mire ezt felfogja, addigra hátulról egy szőrős bunda elsodorja, le a szirtről.
Fuwa annyira fáradt, hogy az egész helyzetből az a gondolat villan be, hogy akkor így kell a rókák után menni. Aztán eltátott szájjal, nevetve bámul lefelé, mikor belekapaszkodik a szép a ruhájába, és felrepíti.
Aztán szélesen elmosolyodik, és integet, amikor meglátja Hinarit, Alexet és... Hoorát. Akkor ők is itt vannak? Jaj de jó! De miért néznek ki úgy, mint akik szellemet látnak?
Azután veszi észre, hogy Hoora a rókákat pixelezi el... és rémülten sikkant, majd keresi a saját kis rókájőát. Ugye nem lett baja? Haza kell vinnie... Nem lehet baja!
Pont ezért meglepően gyorsan pattan fel Vezérről - észre sem vette, hogy rá érkezett -, aztán visszahuppan a bundába, és megismétli a mozdulatot.
És szalad a rókája felé, egy pillanatra megállva, és elnevetve magát a jeleneten, ahogy a farkas levette a lábáról a nagydarab férfit.
Viszont siet, mert a rókáját biztonságba kell helyezni.
Éppen felkapja az ölébe, amikor Hinari a karjaiba zárja, amiért cserébe a hercegnő kap egy barátságos, bátortalan nyalást az arcára a rókától, mielőtt Fuwa ruhájába bújik.
- Meg-tart-ha-tom? - kérdezi a lányka álmos, leragadó szemekkel, és most, hogy a veszély elmúlt, a lábai teljesen fel is mondják a szolgálatot. De ezt észre sem veszi, mert el van foglalva vele, hogy a hozzá bújó meleg bundást simogassa lassú mozdulatokkal, biztonságban tudva Vezértől, és Hoorától mg mindenkitől.

by **Strea** Kedd Szept. 10 2019, 19:57

A rókát sikerül megmenteni és a csapat is újra együtt. Talán nevettek még a kialakult szituáción, Silence lehet el is alszik a lányok ölelésében, de lehet egyszerűen csak hazateleportáltok. A menü viszont - bárhol is vagytok -, kis idő múlva csippan: ahogy az npc mondta, megérkezik a "Küldetés teljesítve" szöveg, alatta egy táblázattal:

Segítségnyújtás: 5/5
Csapatmunka: 5/4
Ismeretek: 5/5
Bizalom: 5/5
Odafigyelés: 5/5

Talán sejthetitek már, mi is lelkesítette így fel az npc-t; a teszten kiváló eredményt értetek el, gratulálok! Wink

Éshogy a jutalmatok se maradjon el, nemsokára felfedezhetitek azt is (a Jégróka mobon kívül), mit "mókolt" a karkötőtökkel a szemüveges fazon: amint bezárjátok a panelt, egy újabb értesít róla, hogy bizony az Akaito is fejlődött, méghozzá 5 ponttal. Nem is rossz, igaz? x3

A küldetést sikerrel zártátok és minden tekintetben remek játék volt, köszönöm nektek az aktivitást és a folyamatos lelkesedést! Bátran állíthatom, hogy sao rekordot állítottunk fel, csak így tovább, öröm volt mesélni nektek! ^^
A jutalmak:

Alap jutalmak

Silence: 253 exp, 250 arany (+15% Akaito exp bónusz)
Szophie: 286 exp, 287 arany (+30% Ékkő gyűrű exp bónusz, +15% Akaito arany bónusz)
+ Az Akaitotok 5 játéknyit fejlődik.

Ércek és növények

Szophie:
Érclátás: Tier 4, 350 -> 370
4 Fekete Holdkő 4 Pikkely 2 Mithril 4 Orichalcum 2 Platinum 1 Zafír

Receptek

Silence: 2db Tier 5 Potifőzés/Méregkeverés Recept
Szophie: nincs felfedezhető Recept

Céhbónuszok

A Justice League 125 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 220 expet (dupla céhexp bónusz) kapnak: Hinari, Ozirisz, Silence, Leo, Mirika 44 exp.

by Ajánlott tartalom