[Küldetés] Sorsok - Chancery, Pinku

Ide várjak, ne várjak folytatást?

Unalmas? Chan nem igazán szokta ismerni ezt a szót. Persze normális esetben rajzolással vagy olvasással üti el az idejét, de mivel itt mindentől meg lett fosztva, egyszerűen leül a ketrec aljába és vár. Lehunyja a szemét, és külsőleg semmit sem lehet látni abból, vajon mi járhat a fejében. Tervezget, elemez, gondolkodik. Mint mindig, ismét egy lehetséges puzzle darabkáit keresi. Elvégre, ő már nagyon jól tudja, hogy kicsoda... és hogy mi a feladata.
Ekként csak meghallja, mikor Pinku megérkezik. Nem pattan fel, csupán a szemeit nyitja ki kissé, figyeli, ahogy a lányka esetleg kiássa magát a vele érkezett hó alól. Hó, pedig ez az első szint; nem lehet akkor másról szó, mint hogy egy hegyben vannak. Mivel Pinku nem zuhant akkorát, hogy sérülést szenvedhessen, azt már biztosan tudja, hogy nagy valószínűséggel felfelé rövidebb az út a szabadba, mint oldalvást, pláne így, hogy a lány már meg is nyitotta.
-Jól vagy? -szólal meg végül, két pislogásnyi idő után, a szokott hanggal, de nem valószínű, hogy a lánynak van ideje válaszolni, vagy legalábbis úgy semmiképp, ahogy szokott. A pocok felé fordul, és kissé elkerekednek a szemei. Nem igazán tudja Pinku elosztását, viszont azzal tisztában van, hogy a lány még csak második szintű, szóval összesen van maximum 15-20 pontja. Amint megjelenik a panel, azonnal pötyögni kezd rajta. Csak arra apellál, hogy a pocokképű többes számban beszélt, így amint végez, felkel a földről és a ketrec széléhez lép.
-Ejnye. Pedig imádom a rókákat is. -vigyorodik el, majd Pinku felé fordul. -A sebzésedből vettem el elsősorban, szóval maradj hátul és koncentrálj arra, hogy kikerüld őket. A többit én elintézem.
Álomkelő már a rácsok megmozdulásánál a földre lapult, farkával idegesen lenget ide-oda, mint mikor alig várja, hogy előre ugorhasson az áldozatára. A rá vicsorgó rókákkal már amúgy is nagyon szemezett az elmúlt fél órában, és örülni fog neki nagyon, ha harcolhat egy kicsit. Veszettül idegesítették ezek a dögök.

Statok:

/Pinkutól ha felszereléssel együtt értendő, akkor 10-et vesz el az Erő-ből. Ha felszerelés nélkül, akkor bonyolultabb, mert akkor kvázi egyszerűbb leírnom, mi marad XD 2 Élet, 1 FK, 1 Kitartás és 1 gyorsaság XD /

Pinkut megkérném, hogy folytassa a küldetést - vagy ha nem kívánja, úgy szóljatok és zárom

A pocok megjegyzésére Chan megdermed. Ajka kissé szétnyílik, a szemeiből mintha eltűnne a csillogás és üvegessé válik. Úgy érzi, valami szorítani kezdi a mellkasát, a környezete pedig elsötétül, de semmi jele annak, hogy el készülne ájulni vagy bármi kommunikációs zavar lépne fel a sisak miatt az adatátvitelben. Nagyon jól ismeri ezt az érzést, és bár tudja, hogy nem épp a legjobbkor érkezik, szíve szerint hagyná, hogy legyűrje és elmerülne a biztonságot ígérő, de mégis borzalmas feketeségben.
És ez az a pont, mikor valami mégis megfordul vele. Az orra alatt motyog, alig hallható, de szerepel benne a "szint" szó, végül elmosolyodik. Mire mindez lezajlik, a pocokképű már elregéli a játékszabályokat és kiengedi a rókákat.
-Álom! -szólal meg végül hangosabban, ahogy szemeit le se veszi a mobokról. -Maradj hátul, Pinku mellett. Egy kis karommal se érjenek hozzá! -lassan feltápászkodik a földről és megigazítja kesztyűjét a kezén. A macska a rózsaszín hajú lányka mellé huppan, kicsit a földre kucorodik, füleit hátralapítva, fogait villogtatva a védekezésre összpontosít, hogy távol tartsa a dögöket maguktól. Chancery amint két lábra áll, egyik kezét előre nyújtja, a mosolya... nem a megszokott. Nem olyan, mint ami eddig.
-Minek találgatni, ha simán le lehet ütni őket? -emeli meg kicsit a fejét. Van valami az agya mélyén, amelyik sikít, hogy ne csinálja, mert a pocokképű valószínűleg okkal mondta azt, amit, de erre most kicsit sem figyel. Kezének egy mozdulatával útjára indítja a futótüzet, ami innentől kezdve kis tűzgolyó képében minden kiskörben egyik rókáról a másikra pattanva sebzi meg őket. Majd amint valamelyik róka a közelébe kerül, az öklével sóz le neki egy hatalmasat.

/Wildfire elindítva, minden kiskörben sebződik egy róka a speciálisom értékével, ha minden jól megy. Majd ütöm az első, ha elpixeleződik, a második rókát is./

Chan ledöbben. Hátrál a rókák csapásai elől, amint szétesett a páncélja, és mikor az élete sárgába, majd pirosba fordul, úrrá lesz rajta a teljes pánik. Azzal, hogy hirtelen nem is tud visszaemlékezni az alig pár perccel ezelőtti eseményekre, már nem is törődik, hátrazuhan és kétségbeesetten zihálja a levegőt a félelemtől.
Nem akar meghalni. Nem akar meghalni. Nem akar meghalni. Nem akar...
Álomkelő kiugrik Pinku mellől, a rókák és gazdája közé áll, felborzolt bundával, fújtatva, a fogait villogtatva. Sárga szemei rókáról rókára ugranak, majd megkeresi a pocok felé nyíló kommunikációs csatornát is, felé is megnyitva a sajátját. A szigorú, női hang mindenki fejében felhangzik, mikor megszólal.
~Kalkulálok. Pár statot kizártam, pár megmaradt. Nagyjából két-három lehetőségre szűkítettem le a dolgokat. Fegyverkezelés-re tippelek.~ majd kicsit hátrafordul. ~Nem hiába van a tippelés rendszere, biztos segíti a dolgunkat. Hülye vagy, Szájtát, és még én sem tudtam megjósolni ezt a kimenetelt. Mitől viselkedtél ennyire váratlanul?~
Az első mondat utániak enyhén visszhangoztak Chan fejében, jelezve, hogy sem Pinku, sem a pocokképű nem hallotta őket. Megrázta a fejét, válla reszketett, és nem próbálta már visszafojtani sem a sírást, könnyei végigfolynak az arcán. Megrémült.
és felfogja, hogy van, ami kiesett az emlékezetéből.

/Köszi, Strea a jelzést, akkor betettem a másik tippem XD Valóban nem a legjobb ötlet melóban posztot írni egy "forgalmasabb" napon/

Pinkunak jelenleg fogalma sincs hogy mihez kezdjen. Ha támad akkor valószínű hogy egy róka eltrafálja és meghal. De nem akarja tétlenül nézni, hogy mestere ilyen rosszúl néz ki. A lánynál igaz a kardja van csak elől de azzal nem nagyon tud mit kezdeni, és HP potion sincs a derekára akasztva. Legszívesebben oda rohanna Chanhoz mikor látja hogy mennyire kétségbe esett a társa, de a fülében csak az elején mondottak csengenek. Hogy maradjon hátúl és kerülje el a támadásokat. De csak nem bír magával és megpróbál a kerülgetések közepette Chanhoz férkőzni.
- FŐNÖK MINDEN RENDBEN? Bár tudnék segíteni de semmi ötletem sincs, bocsánat.

Szóval Pinku továbbra is kerülgeti a lényeket, és ha tud, akkor oda megy Chanhoz, hátha tud valahogy neki segíteni. Támadni nem támad, mint ahogy az utasítást kapta.

Mitől viselkedtél ennyire váratlanul?
Mozdulni sem tud. A földön ül, lábai közé ejtett kezekkel, görbe háttal, leesett vállakkal és a padlóra meredő tekintettel. Még Pinku üvöltése is úgy hatol csak a füléig, mintha a lány a víz alól szólna hozzá. Ezúttal nem az ismerős feketeség kezdi körbeölelni, hanem valami más; valami sokkal erősebb annál. A világ egyszerűen csak elhomályosul. Ez most nem a mániákus depressziójának egy végpontja, hanem egyfajta pánikroham. Ha lenne pulzusa ebben a világban, minden bizonnyal levegőt sem kapna, de a SAO rendszerének hála ez az érzés már el sem jut az agyáig, hogy tulajdonképpen nem is lélegzik. Itt, Aincradban, nincs szükségük a klasszikus értelemben vett levegőre.
Akkor pislog először, mikor a szürke-fekete macska a látóterébe sétál. Álomkelő már nagy ahhoz, hogy elférjen a lehajtott feje alatt, saját kobakjával kénytelen megemelni a lány állát, hogy elérje, a szemébe nézhessen. Aranysárga íriszei szigorúan, mégis érzelmek nélkül merednek gazdája tekintetébe.
~Szedd össze magad, vagy meghaltok mind a ketten. Átestél a ló túloldalára.~
-... igen... -rebegi halkan.
~Figyelj oda! Veszélyben vagyunk. Gondolkodj logikusan, keresd az összefüggéseket. Engedd át magad annak az énednek, aki részt vett az otthoni kalandban.~
A macska képek halmazával önti el a lány agyát; hatszirmú virágminta, a céhlogót befeketítő köd, Dust és a könyv, a kis dobozka. Chan döbbenten néz fel a macskára, aki meglebbenti a fülét, majd hátat fordít neki és elhelyezkedik a lány lábai között.
~Csak engedd át.~ -mondja még, mielőtt elkezdené a mancsát és a fejét tisztogatni.
Chan pedig felpillant. A pocokképű ekkor indul meg feléjük, kezében a kockával. Chan elveszi a kockát, és egy pillanatra megint csak megijed, mikor meglátja a számlálót, de Álomkelő elismétli iménti mondatát.
Végül Chan Pinku felé fordul és felé nyújtja a kockát. Társa (előzetes megbeszélés alapján) megrázza a fejét, hogy nem szeretne dobni, így Chan maga löki el a kockát, jobb felé.
~Phoenix.~
-Tessék?
~Possessed by Phoenix. Nem sok, de több a semminél. Nem éred el a rendszerfelszerelésed, szóval a potijaidnak is lőttek.~
Chan tehát, ha a rendszer engedi, lehunyja a szemét és hagyja, hogy a meleg lángok vékony rétege hullámokként terítse be őt is és Pinkut is, ámbár társának szerencsére nincs rá szüksége. Még a lángok tengeréből mosolyog rá Pinkura, kicsit félszegen, szégyenlősen.
-Bocsi. Ne aggódj, megmaradok. Te rendben vagy? Nem kapott el egyik sem?

/Phoenix: Chan akkor három körön át körönként gyógyul 23 HP-t./

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

---

'12-es dobókocka' :

Amint vége a harcnak, a lány oda is rohan a mesteréhez, szorosan magához ölelve őt. Kezdetben csak csendben marad, majd amikor a kockás kérdés felvetül, akkor csak megrázza a fejét, hogy már pedig ő nem szeretne dobni. Magában inkább azok a gondolatok játszanak, hogy már most elege van ebből a helyzetből szíve szerint inkább vissza kimászna onnan ahonnét leesett de ez valószínűleg teljes mértékben lehetetlennek bizonyul. Amint a lángok körbe veszik a mesterét, ő el is ugrik onnan, hogy ő nem akar zavarni.

-Istenem ez nagyon közel volt. Te hogy vagy mester? Én meglehetősen jól, azt hiszem megúsztam. Te eléred az Inventoridat? Én még mindig nem. Mázli hogy az oldalamra raktam egy Potit és azt még el tudom érni. Áh istenem nem tudom megigyam ne igyam? Annyira fura ez a helyzet. Nem tudunk ott kimászni? Ott ahol leestem látod? Vagy már nemlátni? A fene se tudja mindegy. Tűnjünk el innét minél hamarabb mert már nagyon kezd elegem lenné az egész helyből. Nem elég hogy ez a kis izé ki akart nyírni minket, de még monopolit is játszik velünk.
-A lány vesz egy mély levegőt majd jó hangosan ki is fúja azt

- Nagyon melegem ajánlom hogy a következő valami állat simogatós küldetés legyen mert a lelki világomat most nagyon felzaklatta ez az egész helyzet. Kis nyuszikat akarok ölelgetni és simogatni owo Te hogy vagy vele Chan? Te is szívesen simogatnál valami aranyos kis állatot? Mondjuk neked ott van a két familiárisod vagy peted vagy hogy híják őket ebben a világban. Nézd meg már ezt is elfelejtettem áhh.