Ozi lakrésze

by **Ozirisz** Szomb. Júl. 06 2019, 23:35

Egy visszafogottan berendezett lakosztály a második emeleten. Egy viszonylag tágasnak nevezhető nappali, ami kiváló az esetleges vendégek fogadására. A nappaliból nyílik a hálószoba, továbbá egy kis konyha és egy fürdő is helyet kapott a lakosztályban.

by **Silence** Szomb. Júl. 06 2019, 23:37

Még mindig nem igazán ismerte ki magát a palotában. Most éppen emiatt indult el, hogy megkeressen valakit. Az első, aki eszébe jutott Ozirisz volt. Ő nem nézte butának, amiért nem emlékszik a dolgokra, és megmutatta neki, hogy tud hasznos lenni és segíteni. Mivel a barátai szobáját tudta hogy hol van, viszonylag magabiztosan megy végig a folyosón, és zavarában, hogy kérni akart valamit, de nem volt biztos benne hogy kezdje, elfelejt kopogni, csak egyszerűen benyit Ozirisz lakosztályába.
Minden nap átmegy Himéhez - ezt az ikrek is pontosan tudták; sőt azt is, hogy nagyjából mikor és mennyi időre. Hogy miért is voltak itt, Ozirisz lakosztályában, amikor a küldetésük nem erről szólt? Nos, maradjunk annyiban, hogy ez maradjon csak meglepetés. Egy a biztos, imádták a furcsa helyzeteket, mint például ez is. És akármennyiszer eljátszották - mert már megtörtént párszor, bizony! -, mindig tudtak nevetni rajta. Sosem unták meg. Ők aztán nem! Így történt, hogy amikor Silence váratlanul beállított, nem a fekete kardforgatót találta a szobában, hanem a két csínytevőt: Haketsu éppen a félig nyitott szekrényből kukucskált ki kezében egy fotó kristállyal, amíg Kahetsu az asztalon lévő, félig megivott sört kortyolta.
- Szia! - vigyorogtak rá egyszerre a lányra.
- Cssss, gyere be és csukd be magad után az ajtót! - kuncogott Haketsu és már ott is termett Sil mellett, gyengéden bevonva őt a szobába, miközben Kahetsu óvatosan becsukta az ajtót mögöttük.
Nagyon meglepődött, amikor Ozi helyett mást - pontosabban másokat talált a szobában. Mikor az agya újra forogni kezdett, már fordult volna ki a szobából elnézést kérve, és próbálva rájönni, hogy hol fordult rosszul... Hiszen ennek Ozirisz szobájának kell lenni... De mire megtehette volna már benn találta magát a szobában. Ahogy eljutottak hozzá Haketsu szavai, még értetlenebbül pislogott... Kérdőn nézett egyikre, aztán másikra... Miért kellett bejönnie? És miért intették csendre, mikor meg se szólalt? Közben a tekintete az asztalon heverő félig üres üvegre tévedt. Ezt ismerte... De így még kevésbé volt érthető, hogy miért hívták be... Amikor régebben a férfiak ilyesmit ittak, őt elküldték mondva, hogy még nem elég nagy hozzá, hogy ott maradjon…
- Ozit keresed? -
- Még nem jött vissza. -
- Két-három perc. -
- Igen, nagyjából annyi. Akkor szokott visszajönni - hadarták a fiúk gyorsan, szinte alig tudva visszafojtani a nevetést és eközben... Haketsu valahogy elfelejtette elengedni Sil kezét. Amikor testvére ezt meglátta, rávigyorgott, de nem szólt érte.
- Ugye nem mondod meg neki? - kérdezte a lányt.
- Meg nem is írod - tette hozzá Kahetsu.
- Legyen a közös titkunk - kacsintott Haketsu és rámosolygott az összezavarodott lányra. Közben Kahetsu visszaosont az asztalhoz és egy hajtásra kiitta Ozirisz otthagyott sörét.
- Ezt sosem szokta érteni - kuncogott.
- Ezt sosem. Mindig vakarja a fejét - tette hozzá Haketsu - Egyébként hogy vagy? - nézett kedvesen a lányra, mire testvére csak megforgatta a szemét.
Gyorsan kapkodta a fejét a fiúk között... Úgy érezte előbb utóbb meg fog bolondulni. Bólintott, hogy Ozit keresi, aztán valahogy, több pillanatos fáziskéséssel sikerült értelmeznie, hogy mégiscsak jól tudta, és ez Ozi szobája, és mostmár azt nem értette, hogy akkor miért van itt a két fiú. Annyira belezavarodott az egészbe, hogy először nem tűnt fel neki, hogy Haketsu még mindig fogja a kezét, aztán pedig már természetesnek hatott annyira, hogy ne ellenkezzen miatta. Továbbra is fáziskéséssel bólintott, hogy nem fogja elmondani, aztán meglepetten mégegyszer, hogy leírni sem fogja neki. És harmadszor is, a közös titok gondolatától viszont elvörösödve kicsit. Az nagyon komoly dolog, amire vigyázni kell. Végül már nem annyira értetlenül, de nagyokat pislog figyelve hogy a sör eltűnik... Ezekszerint máskor is csinálnak ilyet... És Ozirisz nem tud róla? De az csúnya dolog ha úgy jönnek be a szobájába és isznak itt, hogy nem szólnak neki... Haketsu kérdésére már kiveszi a kezét a fiúéból, hogy elővegye a füzetét, és beleírja az őszinte választ.

Nem értem... Összezavarodtam…

pislog a írást mutatva a kiürült üvegre.
- Nem is kell értened - mosolyog Silre Haketsu, miután elolvasta az írást, de azért nem távolodik el a lánytól.
- Ozirisz sem érti - teszi hozzá Kahetsu és böki oldalba testvérét. Haketsu válla így már Silét súrolja.
- Sőt, van, amikor mi se - köhint Haketsu.
- Igen. Ennél sokkal finomabbak is kaphatók már! -
- De néha kell az ilyen is. -
- Csak venne valami finomabbat! - ingatja a fejét Kahetsu, majd megnézi az órát a látótere sarkában - Hopsz, mennünk kell! Viszlát! - nyitja ki az ajtót, kukucskál ki, majd jelzi, hogy tiszta a terep - És ppszt! - szól vissza Silnek és már el is tűnt.
- Jó volt téged újra látni - mosolyog Haketsu Silre, vezeti ki a folyosóra és csukja be az ajtót - Még összefutunk! - engedi el a kezét, majd az orcájára gyorsan ad a lánynak egy puszit. De mire Sil feleszmélne, már ott sincsenek.
Eltűntek, nyomtalanul - úgy, ahogy azt szokták.
Sil nagyokat pislog utánuk a szobából, aztán a szobán kívül ahol találja magát… Bólogat mindenre. Csendben marad, és persze, találkoznak még… Aztán fülig vörösödik a puszitól, és mire kettőt pislog már nem találja merre tűntek az ikrek… Ott marad összezavarodva, vörösen, közeledő lépteket hallva.

by **Ozirisz** Vas. Júl. 07 2019, 02:04

Teljesen átlagos napnak indult ez a mai, semmi rendkívüli nem történt, ezidáig. Semmi rendkívüli, ugyanakkor mégsem eseménytelen. A reggelt-délelőttöt szokásomhoz híven Himével töltöttem, aztán éppen hazafele ballagtam egy kis szieszta gyanánt. Avagy valahol kompenzálni kell a szervezetemnek az utóbbi időben egyre megszokottabbá váló kettős életet. Bár a korán kelést azt viszonylag hamar megszoktam, de úgy, hogy hébe-hóba késő este-éjjel még egy-két órát a havas szinteken vadászgatok amikor már mindenki alszik, az azért kicsit sokat kivesz az emberből. De mi mást tudna kezdeni az ember, ha nem tudja, melyik sarkon les rá veszély? Napközben túl nagy a tömeg, főleg a városokban és a felkapott helyeken, azt meg azért nem kockáztatom meg, ha nem muszáj.
Azonban ahogy a Palota folyosóin sétáltam, észrevettem valakit: Silence, ahogy épp a szobám ajtaja előtt áll. - Szia! - köszöntem rá a lányra már messziről – Bocsi, épp Himénél voltam :3 – mondtam a lánynak FullHD-s mosollyal az arcomon. Aztán hirtelen eszembe jutott valami - Már régóta vársz rám? - kérdeztem a lányt. Teljesen nyilvánvaló számomra, hogy engem keres, hiszen egyrészt az ajtóm előtt állt, másrészt pedig Fuwát nem úgy ismerem, hogy eltévedne. Legalábbis nem egy általa jól ismert helyen, környéken. Lobriában én például simán eltévednék. Jó, persze, a főteret, a kikötőt és a frekventált helyeket vágom, de egy mellékutcában csak találomra indulnék el valamerre. Sil pedig azt a várost úgy ismeri mint a tenyerét. Kicsit hülyén éreztem magam hogy akaratlanul is megvárattam szegényt – Gyere, fáradj csak beljebb. - nyitottam ajtót és invitáltam be a lányt – Amúgy mi újság? Hogy vagy? Ugye nincs baj? - érdeklődtem a lány felől, elvégre biztos van valami oka hogy felkeresett. Aztán lehet, hogy csak annyi, hogy csak szimplán beszélgetni szeretne valakivel – Csüccsenj le, hozok üdítőt – majd gyorsan valami rendfélét próbáltam csinálni, kezdve az asztalon hagyott sörrel. Akarom mondani az üvegével. Felhúztam a szemöldököm és gyanakodva vizsgálgattam az üveget. - Fura... - kommentáltam hangosan is a dolgot. Emlékeim szerint reggel csak belekortyoltam, miközben az ablaknál álltam. Aztán megláttam a fényt kiszűrődni Himécske házikójából, aztán indultam is. Most meg itt ez az üres üveg, amit nem szoktam így itthagyni. Vagy inventory, vagy az erre a célra kialakított ládába tettem volna...
Mindegy, úgyis már langyos lett volna. Majd a konyhából hoztam két poharat és egy üveg behűtött narancslevet, és miután töltöttem magunknak üdítőt, lehuppantam a székre.

by **Silence** Kedd Júl. 16 2019, 17:38

Mikor Ozirisz megérkezett, még mindig nem sikerült teljesen értelmeznie, hogy mi történt. Valahol ott leragadt, hogy amilyen hirtelen behúzták a szobába, olyan hirtelen ki is került onnan, és kapott egy puszit az arcára. Miért kapta? És miért kellett olyan gyorsan kijönni? És miért nem szabad szólni Ozinak? És miért kapta a puszit?
Elvörösödve nézett fel az érkező kardforgatóra, és int válaszul az üdvözlésre.
A bocsánatkérésre majdnem kiszalad a száján, hogy tudja, hiszen a fiúk mondták neki... De eszébe jut, hogy nem szabad elmondania, így még inkább elvörösödik, és megrázza a fejét, részben jelezve, hogy nem gond, részben hogy helyrerázza magát... Legalább egy kicsit.
Folytatja a fejrázást a következő kérdésre is. Tulajdonképpen egy pillanatot sem várt, mert az elmúlt néhány percben volt társasága, és alig egy pillanattal ezelőtt találta megint a szobán kívül magát...
Csak az újabb kérdésekkel jut oda, hogy a füzete is előkerüljön, és bővebben is válaszoljon.

Minden rendben. Csak szerettem volna a kastélyban körbenézni, de egyedül nem igazodom el. Gondoltam megkérlek, hogy segíts, és mutasd meg a dolgokat...

Ekkor visszalép a szobába kicsit bátortalanul, és a biztonság kedvéért körbenéz, hogy a fiúk nem ide tűntek-e úgy el...
Gyorsan bólint, amikor Ozi ülőhellyel kínálja, és az ajtóhoz legközelebbi helyet el is foglalja.
Vissza kell nyelnie a szavait, mikor a kardforgató felemeli az üveget és furcsállja, hogy üres. Nem szabad tudnia róla, hogy mi történt... Nem szabad.
Kicsit feszengve fogadja el az üditőt, és maga is meglepődik, hogy ennyi hirtelenség után milyen jól esik neki a hűsítő innivaló... És addig sem kellett válaszolnia, a kifogással, hogy iszik.

by **Ozirisz** Kedd Júl. 16 2019, 22:11

Nem tudtam mire vélni a lányt, ahogy elvörösödött. Pedig nem is mondtam semmi olyat, csak Himét említettem. Egy pillanatra be is villant a csokiszobában amikor nem is olyan túl rég Himével egymást váltva játszottunk paradicsomot, amire Hinari is csak rátett egy lapáttal...
De legalább a fejrázást látva kicsit megnyugodtam: Fuwa nemrég érkezett, és ami a legfontosabb, hogy nincs semmi baj. Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet, amolyan "hála az égnek" arckifejezéssel. Valamiért a váratlan történésekről kapásból valami rosszra asszociálok. Vajon csak a falra festem az ördögöt? Nem tudom, de jelen pillanatban nem is fontos.
- Ezt örömmel hallom – mosolyogtam rá a lányra. Majd amikor elolvastam a Sil által a füzetbe írt sorokat, akkor nyugodtam csak meg teljesen – Áh, persze, nagyon szívesen körbevezetlek - válaszoltam a lánynak. Majd miután beinvitáltam a céhtársam, és elkezdtem valami rendfélét varázsolni, újabb meglepetéseket tapasztaltam. Először az üres üveg, aztán Fuwa is olyan furának tűnt, amit nem tudtam mire vélni. Ha nem tudnám, hogy ő nem nagyon szokott beszélni, akkor egyértelműen azt mondanám, hogy valamit majdnem mondani akart, aztán meggondolta magát. De úgy, hogy csak akkor szólal meg amikor nagyon muszáj, vagy nagyon fontos, minden más esetben füzetet használ, így végképp nem tudtam hová tenni. Valószínűleg átsiklottam volna felette, de már rövid idő alatt másodjára látva, több, mint gyanús... De lehet, hogy ismét csak valamit túlgondolok és belelátok dolgokat. Végülis, mennyivel könnyebb összeesküvés-elméletekkel magyarázni azt, ami akár lehetne csak sima feledékenység vagy szétszórtság. Ha mindenfelé csaponganak a gondolatok, törvényszerű, hogy porszem kerül a gépezetbe, és a kevésbé releváns részleteket eldobja az elme, és behelyettesíti egy hasonló emlékkel. Vagy akár csak valami aprócska hiba a rendszerben, mint amikor másodszor látja az ember ugyanazt a fekete macskát elhaladni...
Miután töltöttem egy-egy pohár narancslevet, követtem Fuwa példáját, és belekortyoltam a frissítőbe. - Amúgy, nem gondolkoztál rajt, hogy beköltözz a Palotába? - tettem fel a kérdést – Hinari nem bánná, sőt, mindannyian örülnénk neki – toldottam hozzá. Avagy ha már úgyis előjött a téma, miért ne? Elég kevesen vagyunk, ellenben az épület viszont hatalmas. Pont emiatt érződik időnként elég üresnek. Tisztára mint a Roxfort, nyári szünet idején... És ekkor gyulladt ki a fejem felett az a képzeletbeli villanykörte. Rájöttem: A dementorok itták meg a söröm!

by **Silence** Szer. Júl. 17 2019, 19:15

Kezd kicsit megnyugodni, és helyrerázódni, ahogy beszélgetés indul közte és Ozirisz között.
Őszintén felvillanyozva mosolyog a kardforgatóra, amikor az beleegyezését adja. Ennek örül, mert ez azt jelenti, hogy nem fog eltévedni, és megismerheti a kastélyt rendesen. Sose járkált még egy igazi hercegnő igazi kastélyában egyedül, itt viszont megtehetné, és igazán nagyon szeretné kihasználni a lehetőséget!
Mikor Ozi is letelepszik a kiszolgálás és rendrakás után, megrázza a fejét a kérdésre. Nem, ő nem szeretne beköltözni. Nincsen semmi de semmi joga hozzá, hogy egy ilyen palotában lakjon.
Persze... aki figyelni szokta hogy ki jár a palotában, és mennyi időt szokott ott tölteni, az észrevehette, hogy karácsony óta egyre többször fordul elő, hogy a neki felajánlott szobában aludt, és az estéken kívül is egyre többször látogatott meg valakit a kastélyban. Hol Himét, hogy Hinarit kereste... Már csak a makacsság mondatja vele, hogy gondoskodnia kell magáról, de ez is elég, hogy ő maga is elhiggye: nem költözhet a kastélyba, és egyáltalán nem is olyan a helyzet, hogy beköltözhetne.
Viszont nem szeretné Oziriszt megsérteni, úgyhogy a füzetébe is ír kisebb magyarázatot, amit nemsokára Ozi is olvashat pillanatokon belül.

Nagyon szivesen vagyok itt, de nekem nem lehet palotában lakni, és nincs is rá szükségem, tudok gondoskodni magamnak szállásról.

Közben lassan kifogy a narancsleve, és mivel kelemetlenül nyomasztja a titok amit rá bíztak, hogy senkinek ne modja el ebben a szobában, gyorsan fel is áll, és kérdőn pislog Oziriszra. Szeretne minél hamarabb menni, de elszaladni a férfi nélkül nem akar, hiszem már megkérte, hogy menjenek együtt... Azért reméli, hogy nem lesz Ozinak ellenvetése, és a titoktól terhes szoba helyett nézegetheti a gyönyörű kastély termeit és folyosóit.

by **Ozirisz** Hétf. Aug. 05 2019, 12:16

Ahogy kimondtam, hogy persze, segítek a lánynak, és körbevezetem a palotában, Fuwán a nagyfokú izgatottság jeleit láttam. Akaratlanul is elmosolyodtam – Ugyan már, ez a legkevesebb – tettem hozzá az előző mondatomhoz. Pedig elsőre nem is tűnik olyan nagy dolognak ez az egész körbevezetősdi, pedig vannak, akik számára igenis az. Bennem például kicsit nehezebben rögződnek az új információk, főleg ha hirtelen rengeteg jön. Emlékszek rá, hogy a csatlakozásom után nem sokkal, amikor Hinari körbevezetett az épületben, kénytelen voltam itt-ott megjegyzést írni a térképemre. Aztán szép lassan leülepedett az információ, és feleslegessé váltak a puskák. De ez a lehetőség Fuwa számára egyelőre nem játszik, de remélhetőleg ez fog változni – Jut eszembe, ígértem neked régebben, hogy megtanítalak térképet olvasni, szóval ha benne vagy, szíves örömest megtanítalak rá – szólaltam meg ismét, biztatón rámosolyogva a lányra. Remélem nem lesz ellenére, hisz az ígéret az ígéret, és szeretném betartani. Azonban kicsit hülyén is érzem magam, hogy már ennyi idő eltelt azóta, és még mindig adósa vagyok Silnek ezzel a dologgal...
Majd ahogy a beköltözésre terelődött a szó, Fuwa fejrázását látva kicsit mintha a réges-régi önmagamat láttam volna, akinek szintén legalább ennyire mumus volt a beköltözés. Persze megvoltak a magam kifogásai, amik valamelyest meg is állták a helyét. Mármint az, hogy amikor Judy után éppen nem voltam önmagam, és nem akartam lehúzni a céhtársak hangulatát, sem gondot okozni nekik. Valahol érthető, de másfelől ott az örök kérdés: vajon mennyivel előbb rendbejöttem volna, ha az Aincradi kocsmák italkészlete helyett az itteni családom társaságában lettem volna? Na ez az, amit már sosem fogok megtudni, de az viszont biztos, hogy az odalent történtek után egyedül elvesztem volna. A céhtársaim jelenléte, Himécske mosolya és gyengéd ölelése megadta azt a pluszt, amit egyik üveg fenekén se találtam volna. Azt a pozitív energiát, ami a különbséget jelenti Élet és Halál, Fény és Sötétség között.
Majd az elém került füzet zökkentett ki a gondolataimból: az első megérzésem kivételesen helyesnek bizonyult, a beköltözés dolog Silnek is egy kicsit mumusnak tűnik, amire meg is van a maga többé-kevésbé helytálló magyarázata. - Miért ne lehetne itt laknod neked is? Liga tag vagy, itt a helyed neked is. Ez nem arról szól, hogy tudsz-e gondoskodni magadról vagy sem. Én sem azért lakok itt, mert nem futja szállásra... - kezdtem bele a válaszba, és a lány meggyőzése érdekében nekiláttam kicsit kifejteni a dolgokat az én szemszögemből – Valamikor még én is hasonlóképp gondolkodtam, mint te. Nem akartam gondot okozni a többieknek, és azzal hitegettem magam, hogy jól megvagyok a fogadókban. Persze, annak is megvan az előnye, hogy egy-egy hosszabbra nyúlt küldetés vagy nyomozás során fenntart egy szobát az ember az adott helyen, hogy ne kelljen annyit talpalni – na igen, farmoláskor sokszor jól jött, hogy a délutáni sziesztához nem kellett visszacaplatni a Palotába, hanem helyben le tudtam dőlni, majd ott folytatni ahol abbahagytam. Horunkáról nem is beszélve, az a falu aztán tényleg olyan messze van gyalog a civilizációtól mint a Pegazus Galaxis túlsó fele. - Aztán történtek dolgok. Egy idő után kezdtem egyedül érezni magam, majd volt egy időszak, amikor még az NPC-k is igencsak megfogyatkoztak. Bár a szakácsok hiánya nem vágott földhöz haladó szintű főzéssel, sőt, egy kicsit még kerestem is rajt, de amikor a fogadós is elpárolgott, az már rákényszerített a döntés meghozatalára, amin már egy ideje vívódtam. - meséltem el Fuwának az eseményeket, amik végül a beköltözéshez vezettek – Persze, előtte egy kicsit tartottam is tőle. A változástól, hogy milyen is lesz, hogyan is lesz. De tudod mit éreztem? - majd egy kis szünet után folytattam – Azt, hogy miért nem költöztem hamarabb. Ez nem csak egy hely, egy szállás, hanem az otthon, ahová jól esik hazatérni egy nehéz nap után a szeretteidhez – lelkesen magyaráztam a dolgokat – Az meg hülyeség, hogy bárkinek is terhére lennél. A Palota fenntartása ugyannyiba kerül ha például csak ketten laknak itt, vagy ha húszan. És elhiheted, mindenki örülne, ha itt laknál, hisz itt a helyed, közénk tartozol. - mosolyogtam rá a lányra. Sokkalta jobb az, ha élettel teli a hely, mint amikor jóformán az ember saját léptei visszhangzanak az oly hosszúnak tűnő folyosókon. Hinari elrablása után volt ez számomra először érzékelhető, hiszen nem olyan sokkal előtte költöztem be, és akkor még szinte nyüzsgés volt. És nem csak engem, hanem Himét is megviselte ez az egész, hogy gyakorlatilag órákig bolyonghat az ember, anélkül, hogy bárki is szembejönne vele a folyosón. Talán ez is közrejátszott, hogy akkor egymásra találtunk. Aztán a karácsony utáni időszak is ebből a szempontból lehangoló volt, miután Ai és Yuuki kiléptek. Persze, annak örültem, hogy kijutottak, csak mégis, olyan üres lett nélkülük ez a hely. Szóval tényleg jó lenne köztünk egy Sil is. Elmosolyodtam, ahogy bevillant lelki szemeim előtt egy esetleges jövőbeli jelenet, hogy egy álmos reggelen kilépve a szobámból, várom hogy leérjen a reggeli kávé, és ásítok egy FullHD-sat miközben a bootszekvenciámat futtatom, és elém toppan egy Fuwa, amint nagy lelkesen, cukin mosolyogva, kézzel-lábbal mutogat hogy talált valamit. Na, az ilyen, látszólag apró, de annál jelentősebb dolgok tudják feldobni az ember napját, és végsősoron az ilyen boldog pillanatok tudnak értelmet adni az életnek.
Majd rövidesen kiléptünk a szobából a narancslé elfogyasztása után. - Nos, ha már itt vagyunk, megmutatom, kit hol találsz amikor otthol van, avagy ki hol lakik – bár ezeket Sil már úgyis tudja valószínűleg, de remek ürügy, hogy útbaejtsük a sütiszobát egy-két finomság erejéig...

by **Silence** Szer. Aug. 14 2019, 11:06

Vidáman mosolyog rád, aztán ahogy eszébe jut, hogy a tényleg azt mondtad, majd megtanítod térképet olvasni, lelkes csillogás is költözik a tekintetébe, ahogy bólint
Persze, hogy benne van! Nem szereti ő sem, hogy sokszor eltéved, örülne, hogyha a kezében lévő térkép segítene neki odatalálni megbeszélt helyekre.
A kérdésre és magyarázatára a füzetébe kezd írkálni. Lendületesen, és viszonylag hosszan., aztán odaadja neked.

De én nem vagyok hercegnő, mint Hinari, sem herceg mint Alex, és sárkány sem, mint Nestor, és lovag sem, mint te… Pedig én is nagyon örülök, hogy megengeditek, hogy én is itt legyek, de palotában én nem lakhatok..

Közben persze megértően hallgatta a történetedet. Eleinte ő is nehezen barátkozott meg Grimmékkel, és folyton szeretett volna elmenni onnan, aztán ahogy egyre többmindent megtanult, és egyre inkább megszokta őket, rájött, hogy igazából jó neki, hogy lettek barátai. Aztán ugyan így volt akkor is, amikor végül mégis eljött a csapattól, hogy magától is felfedezze a világot, de azóta is sok-sok barátja lett, akikre számíthat, és akik rá is bármikor számíthatnak.

Amikor felajánlod, hogy megmutatod ki hol lakik kicsit meglepve megrázza a fejét, és a füzetébe is írni kezd. Nem lesz így gyors a haladás, de végülis nem rohatok sehová, ugye? Végül a füzet megint a kezedbe kerül.

Azt már tudom!

És hogy bebizonyítsa, ahogy a folyosón sétáltok, minden ajtónál mondja is, hogy kinek a szobája az. Igen, nem a füzet segítségével, hanem a saját hangját használva. Egy-két ajtónál azért elbizonytalanodik... De végül ott is van sejtése, ha talán nem is helyes.
A csokiszoba előtt viszont ő is megáll csillogó szemmel, és kérdőn néz rád. Ráértek bemenni, ugye? Fincsi forrócsokiért!

by **Ozirisz** Pént. Aug. 23 2019, 14:59

Nem lehetett nem észrevenni azt, ahogy Fuwa szemei felcsillantak a térképolvasás említésére. Egyrészt megígértem neki már régen, és az ígéreteket pedig be kell tartani. Kicsit restellem is magam, hogy ennyi időnek kellett eltelnie, de az emiatti rossz érzés egy röpke pillanat alatt el is szállt. Sil sem neheztelt rám emiatt, nem kérte rajtam számon, akkor én miért tegyem? És most, hogy alkalmunk adódott, nem felejtettem el, eszembe jutott. Végülis jobb később, mint soha. Másrészt pedig tényleg jó lenne, neki is, hiszen még emlékszem rá, hogy mennyire kétségbeesett lett a lány a cukrászdában amikor mutattam neki a térképet a gyülekezési pont környékéről. Nem tudtam, hogy nem tud térképet olvasni, és mivel saját magamból indultam ki (akinek alap dolog), hibásan feltételeztem, hogy ő is ért hozzá. De szerenécsre nem egy egetrengető hiányosság, hiszen akkor is megoldottuk enélkül, és amúgy sem atomfizika az egész, hogy ne lehetne fél óra alatt megtanítani rá valakit.
Kicsit meglepetten néztem az elém kerülő füzetet, majd pár másodpercnyi pufferelés után megszólaltam – Nem vagyok lovag. Kardforgató vagyok, akár csak te – kezdtem bele kicsit nehézkesen, próbálva összeszedni a gondolataimat. - A Palota csak megjelenésében és formájában Palota. Technikailag nem több, mint egy Céhház. A Céhház pedig közös, minden céhtag számára van hely, és van joga is ott lakni, így neked is. - próbáltam egy más megközelítésbe helyezni a dolgot, amire az előzőkkel együtt Fuwa hátha fogékonyabb.
Majd nemsokkal később elindultunk felderíteni a Palotát. Kezdésnek a "ki hol lakik" dolgokat gondoltam, majd az ismét elém kerülő füzet láttán elmosolyodtam. Persze, miért is ne tudná? Hiszen nem először járt az épületben, és a lényegesebb dolgokat azonnal el is raktározza az elme a hosszútávú memóriába. Újabb mosolyt csalt az arcomra, ahogy hallottam megszólalni a lányt egy-egy ajtóhoz érve, hogy ő akkor is bizonyítja, hogy tudja. És milyen igaza is volt. A csokiszoba előtt megállva Sil szemében ismét megláttam azt a lelkes csillogást – Lebuktam... Valójában pont azért hoztam fel kezdésnek, hogy megmutatom, ki hol lakik, mert útba akartam ejteni a csokiszobát egy kis nassolásért... de ahogy látom, neked sincs ellenedre egy kis kitérő – mosolyogtam rá a lányra, majd nyitottam az ajtót, udvariasan előreengedve a lányt. Miután beléptem, két kistányérat emeltem le a polcról, egyiket a lánynak adva, majd két bögrét, amikkel a szökőkutat támadtam be. Avagy a finomságok mellé elengedhetetlen a forrócsoki. Majd miután a bögréket megtöltöttem, és vettünk magunkhoz nasit, kicsit letelepedtünk. Elvégre nem lóverseny.
- A menüben levő térképet szoktad nézegetni? - tettem fel a kérdést, majd megnyitottam a beépített térképet – Akik a barátlistádon vannak, vagy céhtársak, őket közvetlenül a menüből le tudod kíváncsiskodni, hogy éppen hol vannak. Van akinél csak a szintet mutatja, de van akinek a pontos helyzetét is jelzi. - magyarázás közben pedig ráböktem a Yurihime névre a listában. Kicsit közelebb húzódtam Fuwához, hogy ő is rendesen lássa a megnyitott panelt – Látod, épp a kertben van, valószínűleg a virágokat gondozza. - majd egy kicsit belementem a térképen látható többi. - Az a sötétebb, szögletes alakzat Hime házikója, az a kék folt a tavacska a ház mellett... A zöld terület a füves-virágos rész, az udvar, az a vékony csík pedig az ösvény a házikó és a palota között... Ha jártál már fenn a tetőn, és onnan ha lenéztél az udvarra, akkor úgy már ismerősebb a kép. Ha nem, akkor összehasonlítjuk onnan is – avagy próbáltam a lehető legegyszerűbben magyarázni a dolgokat, és ami fontos, hogy a lány tudja mihez kötni az infókat. Végülis ilyen szempontból jól döntöttem, hogy egy, a birtokon belüli területet kezdtünk kielemezni. - A térkép gyakorlatilag nem más, mint felülnézetből, ahogy például Nestor látná ha átrepülne az udvar felett, onnan lerajzolva a terület, megjelölve rajta ami fontos. A rendszer pedig még a barátok, céhtársak helyzetét is megjelöli a térképen, ami hasznos, ha épp keresel valakit. - közben egyet kortyoltam a bögrémből, hagyva egy kis időt a lánynak. - Ha valakit nem jelez ilyen pontosan, akkor sem kell egyből megijedni. Lehet, csak beállította, hogy csak annyit lássunk, hogy pl. 1. szint. Vagy éppen olyan küldetésen, kazamatában van, ahol nem működik a dolog... - persze ha estére is ugyanúgy eltűntként mutatja, akkor már nem árt aggódni. De ez is helyzettől függ, hirtelen nem akarom leterhelni a lányt a lehető legrosszabb eshetőségekkel, vagy esetleges fals riasztásokkal. Hiszen például Mirikánál is többször látom a "Nem meghatározható" feliratot, mint például a "Nyster"-t, de ott teljesen más az oka.
- Ha kérdésed van, akkor szólj, vagy ha nem tiszta valami, azért is vagyunk itt, hogy megtanítsalak rá – mosolyogtam rá a lányra biztatón – Az irányokat majd a kertben fogom megtanítani, a nagyteremben meg vannak papír alapú térképek is – többek között még talán azok is, amiket valaki elfelejtett visszavinni Chancery könyvtárába, miután útvonalakat tervezett. Feledékenység vs Ozi – 2:0, illetve 3:0 ha azt a rejtélyes mód kiürült üveget is hozzávesszük...

by **Silence** Kedd Aug. 27 2019, 10:48

Enyhén félrebillenti a fejét, és miután említetted, hogy te kardforgató vagy, nem lovag már írni is kezd a füzetébe, amit pillanatokon belül te is olvashatsz.

Nem úgy lovag. Te vagy Hinari egyik lovagja! Én nem lehetek az... lányok nem lehetnek lovagok...

Ahogy viszont tovább beszélsz értetlenül pislog rád, és a füzet is nemsokára megint a kezedben landol.

De Hinari igazi hercegnő, és ez az ő palotája... nem?

nagy, reménykedő szemekkel néz rád. Nem, az nem lehet hogy Hinari nem hercegnő!
Az örömtől csillogó szemekkel néz rá a csokiszobánál, amikor bevallod, hogy “lebuktál”. Lelkesen bólint, hogy persze, egyáltalán nincs ellenére, sőt! Nagyon is szeretne egy kis “kitérőt” tenni a csokiszobába, és enni a csokiból. Már csak azért is, mert legutóbb nagyon jól érezte magát, amikor Hinarival, és himével jártak itt.
A tányérral a kezében ment oda, hogy elvegyen egy sütit, aztán a. Szökőkúthoz is oda ment volna, de látta, hogy te már hozod is a gőzölgő bögréket. Boldogan mosolyogva ül le melléd az egyik asztalhoz, és kezdi enni a kiválasztott almás-fahéjas finomságot.
A kérdésedre két falat között megrázza a fejét. Nem szokott semmilyen térképet használni, mert csak összezavarodik, és még jobban eltéved, mint egyébként, ha segítséget kér az utcán sétálóktól.
Aztán kíváncsian figyeli, hogy mit csinálsz a térképpel. Először teljsen értetlenül nézi a képet, ami megjelent, ahogy Yurihime nevére kattintasz. Csak azért érti ebből, hogy melyik szinten van, mert azt írja a térkép tetején..
Nem is érti, hogy te ennyiből hogy találtad ki, hogy a kertben lehet...A magyarázattal együtt viszont már nem hangzik olyan nehéznek... de ő még mindig nem érti igazán, hogy ezt más területen hogy lehet kitalálni...
Megrázza a fejét. Nem, még nem járt a tetőn... Fel lehet oda menni? Ámulva hallgatja a hasonlatot! Oh, akkor ha egyszer nestorral beutazná Aincardot, akkor onnantól ráismerne a dolgokra a térképen? Az nagyon jó lenne, és nagyon sokat segítene...
Megpróbálja megnézni a saját térképét is. Ő Hinari nevére kattint. Meg talán nem ijedt volna, de mindenesetre nagyon meglepődött volna, hogy az ő esetében csak annyit látott, hogy éppen az első szinten van. Így viszont, hogy mondtad is, hogy van ilyen, csak pislogott egyet. Hinari akkor nem akarja, hogy tudja merre jár? ÉS Ha baja esik? És segítségre van szüksége?
Bólint, hogy szólni fog, ha kérdése van, egyelőre nincs... vagyis lehet, hogy lenne, de sok volt az információ, és még nem tart ott a feldolgozásban, hogy kérdések fogalmazódjanak meg, amiket feltehetne.
A papír alapú térképek említésére, az utolsó falat sütemény után, a még mindig gőzölgő forrócsoki kortyolása előtt mégisscak akad egy kérdése, amit aZ eléd tolt füzetben olvashatsz is.

Olyanok, mint amit a cukrászdában mutattál?

by **Ozirisz** Vas. Nov. 17 2019, 22:52

Az elém kerülő füzetet olvasva elmosolyodtam, majd kicsit elgondolkodtam – Ugyan, miért ne lehetnének a lányok lovagok? Ha jól tudom középkorban is – elvétve ugyan – de léteztek női lovagrendek, szóval... - bár nem vagyok jártas a témában, de szinte biztos vagyok benne, hogy némi keresgéléssel ugyan, de akadnak erről szóló könyvek Aindradban is. Elég nagy a könyvtár, nem beszélve az ilyen-olyan könyvesboltokról és hasonló helyekről.
Amikor a Palotáról meséltem a lánynak, hogy valójában egy Céhház, ismét a kezem ügyébe került a füzet. Nem tudtam nem megmosolyogni a lány leírt szavait, amihez azok a csillogó szemek társultak – Végülis igazad van – szólaltam meg – Ebben a világban mindenki az lehet, aki csak szeretne. Szóval ha nem szeretnél lovag lenni, lehetsz hercegnő, ahogy Hinari... vagy épp Himécske – nem szerettem volna sem a lányban kialakult képet összeborítani a kinti rideg valósággal, sem pedig a "modern társadalom" "kiváló" "működésével". Végülis nem is az a lényeg, hisz már a kinti világról való emlékeim is elég rendesen megfakultak. Néha-néha beugrik egy-egy foszlány, egy emlék, de mégis, olyan távolinak érzem... mintha nem is a sajátom lenne, csupán egy filmet néznék. Bár nem szoktam hazudni, mégis, kicsit másképp fogalmazva amire rábólintottam, úgy is van, legalábbis valamilyen értelemben. A Palota, ha úgy vesszük Hinarié, hisz az ő kezében van a teljes irányítás a Rendszer szemszögéből. Hisz ő a céhvezér. És elismert vezető mind a céhben, mind a céhen kívül. Hoora se mozgatott volna meg minden követ akárki érdekében ha fogságba kerül, és pláne nem szervezett volna mentőakciót. Legalábbis nem nézném ki belőle, de lehet csak a stílusa alapján tudat alatt beskatulyáztam. Na igen, vele biztos nem leszünk világi cimborák, az fix...
Ami a csokiszobát illeti, Fuwa is legalább annyira lelkesedett az ötletért, mint én. Persze nem csak a nassolnivaló volt az oka részemről, amiért sűrűn látogatom ezt a szobát, hanem a kellemes, vagy éppen meghatározó emlékek, amik – bár akkor feszültséget generáltak bennem, teljesen feleslegesen – utólag inkább már csak viccesek. És a felismerések, amik szintén ennek a helynek köszönhetően értek. Az, hogy Hinari nem haragudott. Az, hogy a Himének tett ígéretem alaptalan félelmek miatt megszegtem. Végülis ekkor világosodtam meg igazán, hogy nem, ezentúl nem fogok elvonulni magamban, nem hagyhatom magára sem Himét, sem a többieket sem. Elvégre ki tudja mikor lehet szüksége rám valakinek?
Szóval a hely maga pont ideálisnak tűnt minden szempontból. A sok nevetés, amit a csoki- és sütiszörnyek okoztak, adott egy jókora pozitív löketet úgy mindenhez. És hol máshol lehet nyugodtan elmagyarázni a térképolvasás rejtelmeit, mint itt, a csokiszobában? Én magyaráztam, Fuwa pedig lelkesen figyelt, és minden igyekezetével azon volt, hogy megjegyezze és elraktározza az információkat. Ahogy a tetőről kérdeztem, Sil megrázta a fejét - Rendben, akkor teszünk még egy kis kitérőt a tetőre is – mondtam a lánynak. Úgy onnan nyilván több hasonlóságot vél felfedezni a térkép tartalma és a látott kép között. Avagy minél jobban tudja valamihez kötni a térkép mibenlétét, annál könnyebben fogja megérteni és megtanulni a használatát.
Majd a lány is kipróbált egy-két dolgot a saját térképén is. - Na igen, abból sajnos túl sokat nem lehet kiolvasni – konstatáltam, ahogy Fuwa térképe leszürkült, helyzetjelző és minden nélkül. - Nézz rá az én helyzetjelzőmre, abból kicsit többet fogsz látni – mondtam a lánynak egy biztató mosollyal. Majd ha megnyitotta, elviekben a Palota alaprajzának egy része jelent meg, jól felismerhetően a csokiszoba, a folyosó, a szomszédos helységek. Meg persze a két pötty egymás közelében – Itt tudod nagyítani vagy épp kicsinyíteni a térképet – mutattam a lánynak a két ikont – Nagyítva jobban látszódnak a közeli dolgok, mint az épület és a falak... kicsinyítve pedig a környezetből fogsz egyre többet látni, mint a szomszédos épületek, vagy az utca többi része.
- Aham, pontosan – válaszoltam a lánynak a papír alapú térképekkel kapcsolatos kérdésére – A könyvtárból valók, csak elfelejtettem még visszavinni őket... azokról másoltam a lényeget jómultkor – tettem hozzá. Majd miután a finom sütemények elfogytak a tányérainkról, és a forrócsokit is elkortyolgattuk, elindultunk az egyik feljáró felé. A folyosón visszafele sétálva azonban történt valami, amire nem számítottam: Yuuki ajtója felől egy erőteljes, mély hang szűrődött ki: "Múúúúúúúúú". Bár párszor már hallottam a harcművész lány állatának a hangját, mégis váratlanul ért. Egy pillanatra megálltam, és elkerekedett szemekkel néztem az ajtó irányába, mire megint: "Múúúúúúúúú....". - Ez múúúúlatságos – nevettem el magam egy kicsit, majd rövidesen újra megszólaltam – Yuuki tehene, valószínűleg karácsony óta itt van... Majd szólok Hinarinak, hogy csináljunk neki valami normális helyet, például a chocobók környékén... biztos szeretne már kimozdulni... - na igen, én is nyűgös lennék ha X hónapon keresztül bent ragadnék valahol. De mivel ő tehénből van, az sem működik, hogy fogjuk azt' kiengedjük a nagyvilágba. Még a végén lelegelné Himécske virágait, amikkel annyit de annyit dolgozott szegény lány... Ezt az egészet gondosan meg kell szervezni. Ugyanis még ha eltekintünk attól, hogy az ajtó kinyitásával nem boldogulnék kellő jogosultság hiányában, akkor is kell még egy ember kellő Súlyemeléssel, hogyha Bocika úgy dönt, hogy másfele akar menni, mint mi szeretnénk. - Múúúúúszáj lesz valamit kezdeni... de egyelőre vissza a térképekhez – majd felsétáltunk harmadikra, a Díszterembe. Bár most semmi rendezvény nem volt, de egyrészt megígértem a lánynak, hogy körbevezetem, másrészt pedig innen a legjobb a kilátás. Persze hagytam időt a lánynak kigyönyörködni magát a látványba, majd amikor a teraszra is kimentünk, akkor kértem csak meg, hogy most nézze meg Hime helyzetjelzőjét, és hasonlítsa össze azzal, amit innen lát, ha elnéz a kert felé.

by **Silence** Csüt. Dec. 19 2019, 13:59

Kérdőn pislog... Biztos? De... Ő azt hitte... Mindig csak fiú lovagokról olvasott, akik hősiesen mentek, és megmentették a bajba jutott hercegkisasszonyokat, és aztán sokáig vigyáztak rájuk...
A kérdésére adott választól viszont kicsit megnyugszik. Akkor nem gondolta rosszul. Hinari igenis hercegnő, és ez igenis az ő palotája!
Azon viszont alaposan meglepődik hogy azt mondod, ő is az lehet, ami csak akar... Egyrész ő nem tudja mi akar lenni pontosan... másrészt tényleg az lehet? Dehát ha hercegnő akarna lenni az nem lehetne... Annak születni kell... Aztán azt nem is tudta, hogy Hime is hercegnő. Az csodálatos! Akkor azért van neki külön házikója? Mert nem lehet egy palotának két hercegnője?
Nem is tudott teljesen megnyugodni egészen a csokiszobáig. Izgatottan nézelődik, valami furcsa okból az elépzelései igazolását keresve abban, amit lát. És meg is találja. Ez a gyönyörű palota csakis egy hercegnőhöz tartozhat, ez teljesen egyértelmű! A hercegnője pedig nem is lehet más, mint Hinari! Ő a leghercegnőbb hercegnő Aincardban!
Az odabent található finomságok viszont egy pillanat alatt el is terelték a figyelmét. Ez a szoba határozottan a legeslegcsodálatosabb az egész palotában, mert itt van a világ legfinomabb innivalója! Amiből kapott is egy bögrével, és ez megalapozta az igyekezetet, hogy megjegyezze, amit magyarázni próbáltál neki.
Azt hitte kicsit, hogy gond lesz belőle, hogy nem volt még a tetőn, de csak annyi történt, hogy lett mégegy uticél, ahova el kell mennetek. Ami pedig nagyon jó dolog! Barátokkal felfedezni mindig fantasztikus!
Bólintva kattint át a te nevedre, és meglepetten fel is sikkant, mert a térkép mutatja, hogy éppen ott vagy mellette... Hűha! Ez tényleg működik! És tényleg ott vagy, ahol a térkép mutatja! Nem is kellett nagyítani hozzá! A végén vidáman felkacag, mert nagyon mulatságosnak találja, hogy az a kis valami olyan, mintha te lennél, és ott van, ahol te is vagy.
Bólogatot, igyekezve komoly maradni, és figyelni. Akkor az is egy térkép volt! Csak sokkal egyszerűbb. De ha úgy is lehet térképet csinálni, miért bonyolítják túl, hogy nehéz legyen érteni? Mintha nem lenne jó, ha odatalálnak valahova akik nézik... Mint a kincsestérképekkel!
Te nevettél, ő viszont kicsit megijedt, hogy hogy kerül egy tehén az épületbe, amit ráadésul nem is lát.
Riadtan pislog rád, aztán mikor elmagyarázod, hogy ez a tehén ide tartozik, pontosabban Yuukié, megkönnyebbül és elmosolyodik.
A füzetén keresztül pedig hozzá is szól pár szót a dologhoz.

Biztos unatkozik, mert nincs aki játszon vele!

állapítja meg kissé sajnálkozó kifejezéssel.
Végül a díszterembe vezeted, ahol már szintén járt, így ismerős számára a közeg, de így is nagyon tetszik. Főleg az ablakoknál, ahonnan a sötét miatt legutóbb nem túl sokat lehetett látni, most viszont jó messzire elláthatott, és diadalmas tekintettel mutogat rá néhány ismerős objektumra.
Himécske háza ugyan nincs köztük, de ahogy arra kéred, hogy nézze meg, meg is keresi, és a térképen - kis segítséggel - ahogy mutattad, meg is nézi a helyzetjelzőt. Aztán a fejét forgatva nézi, hogy el tudja helyezni, hogy kellene néznie. Közben egy kicsit kicsinyít a térképen, és így meglátja a saját helyzetét, és egy halk "óóó" kíséretében összeáll a kép. Ha ő ott van, akkor már tudja hogy kellene nézze!
Ezután pedig oldog mosollyal mutogatja, hogy mi-micsoda (szerinte) a térképen (nem teljesen pontosan).

by **Ozirisz** Kedd Dec. 24 2019, 14:46

Ahogy a női lovagrendekről esett szó, Fuwa kérdő tekintetére bólogattam – Biztos. Még a középkor idején, elég gyakoriak voltak a háborúk, és egy komolyabb ostromnál mindenkire szükség volt. És jópár nő gondolta, hogy többre hivatottak, mint a tűzhely mellett főzőcskézni egész nap – kezdtem bele a lány kétségeinek eloszlatásába. Persze elég hiányosak voltak az információim a témában, de józan paraszti ésszel végiggondolva esélyes, hogy ezek a tényezők is benne voltak. Mindenesetre a konyvtárban jóval több információ van a témában, mint az én hiányos tudásom, és ahogy korábban is láttam párszor, Sil bizony meg-megfordul a könyvtárban. Lehet, hogy majd valamikor én is vele tartok, hiszen van jópár dolog, amire talán választ kaphatok a könyvtár mélyén, de egyedül valahogy nem volt túl sok motívációm a keresgélésre. Viszont Fuwával együtt már más a helyzet, avagy rengeteget jelent a jó társaság.
Majd a hercegnő témára tértünk rá, és a lány tekintetéből egy kis meglepettséget szűrtem le, ahogy megemlítettem, ebben a világban bárkiből lehet bármi. - Pedig így van. Míg a kinti világban elég korlátozottak a lehetőségek, és az idő, energia nagyját elviszi a munka, hogy hónapról hónapra meg tudj élni. Idebent szabad vagy, nincs éhezés, hiszen egyes szintűként is le lehet vágni pár malacot. Fejlődsz, erősödsz. Lehetsz erős, mint egy titán. Lehetsz gyors, mint a villám. Lehetsz bátor lovag, aki védi a gyengéket, vagy éppen az erdőket járó vadász. Vagy akár sárkánylovas, vagy félelmetes harcos, aki egy csapással elintéz egy minibosst. - avagy ahogy még az egyik bétás írta egy fórumon: "Ebben a világban egyetlen pengével oda juthatok, ahová akarok". Többek között ez is volt, ami felcsigázott annak idején. Persze akkor még nem tudtuk, hogy évekig idebent ragadunk, de ha tudtam volna, sem változtattam volna a tényen, hogy beléptem. Sok bánat és fájdalom ért az évek folyamán, de sok öröm és boldogság is. Odakint jó eséllyel egyedül lennék, mint az ujjam, idebent viszont vannak barátaim, családom. Minden, ami fontos, itt van, nem ott...

Majd a csokiszobában a térképolvasás és a térkép használatának alapjait tanítgattam Fuwának. Ő pedig jó tanítványhoz méltóan figyelt, és megjegyzett mindent, kipróbálta a dolgokat. Bár a lány Hinari pozícióját nem tudta megnézni, de a tanácsomat megfogadva rálesett az én helyzetjelzőmet. Nem tudtam nem megmosolyogni a lány reakcióját. Az a felsikkantás egyértelműen a felismerés jele, legalábbis én annak vettem. - Na látod? Nem is olyan bonyolult, ugye? - mondtam a lánynak mosolyogva miután kikuncogta magát – Ügyes vagy, mondtam én, hogy menni fog. - biztattam a lányt. Szegény Sil akkor olyan kétségbeesett volt abban a Lobriai cukrászdában, mintha ez az egész egetrengetően bonyolult dolog lenne. Nos, elsőre sokminden annak tűnik, de mihelyst megjön a felismerés isteni szikrája, hirtelen minden a helyére kerül. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a lány a gyakorlatban is kipróbálja a helyzetjelzős dolgokat, hiszen ha saját maga is tapasztalja, az sokkal többet ér mint a duplaórás elméleti oktatás.
A falatozás után pedig jött az a váratlan, múúúlatságos hang Yuuki szobája felől. Először Fuwa megijedt a váratlan dologtól, de szerencsére sikerült megnyugtatnom a lányt – Ne aggódj, az első hetekben nekem is furcsa volt, meg kellett szokni – avagy amikor az éjszaka csendjét az erőteljes tehénbőgés töri meg, az teljesen rendben van egy farmon, de egy palota második emeletén valahogy nagyon nem egy szokványos jelenség. Majd az elém kerülő füzetet olvasva elmosolyodtam – Igen, valószínű, hogy ez is benne van... Szerinted jó helye lenne a chocobók mellett? - tettem fel a kérdést a lánynak. Elvégre elég nagy a JL birtok, ha már azoknak a madaraknak van hely, akkor Yuuki tehene is elfér. Meg hát a friss levegő és a friss fű azért lényegesen otthonosabb környezet számára, mint bezárva lenni egy szobában....

Végül a díszteremben kötöttünk ki, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a környékre. - Először én is így voltam vele. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. – mondtam a lánynak mosolyogva - Kevés hely van, ahonnan ilyen jó a kilátás. Időnként még most is ki-kiülök a teraszra és csak nézem a tájat. - osztottam meg a lánnyal a dolgot, majd belelkesülve folytattam – Megvan a maga hangulata és varázsa. Kiülni valahová, és nézni a messzeséget, a tájat, a történéseket, el-elgondolkodva az élet nagy dolgain. Akár itt, akár egy erdőszéli fa tetején, ahol a mobok sem vesznek észre és zavarnak meg – avagy egy tipikus Ozi-mánia, legalábbis nem nagyon jellemző az emberekre a hasonló időtöltés. Vagy csak nem tudok róla. Mindenesetre Fuwából nem nézem ki, hogy emiatt kinevetne, nem az a fajta. Amúgy is, mindannyiunknak megvan a maga furcsasága, fura hóbortja. Majd kicsit később, amikor megkértem Silt, hogy innen nézze meg Himécske helyzetét a térképen, figyeltem, és szükség esetén segítettem a lányt. Szép lassan leülepszik benne az információáradat, hogy mit hol talál a menüben, a térképen, de nem lesz vele gond, úgy érzem. - Ügyes vagy, látom jó tanítványhoz méltóan figyeltél – mondtam a lánynak mosolyogva, és egyúttal pozitív visszajelzést adva neki, hogy igenis ügyes, és menni fog. Még kicsit bizonytalan ugyan, de eleinte ki nem volt az, amikor valami új dolgot tanult, vagy új készséget sajátított el? Mindenki volt kezdő, akármiről is legyen szó. Megmosolyogtam a térkép kicsinyítése utáni újabb felismerést, amit ezúttal egy halk "óóó" kísért. Majd ahogy nagy boldogan, mutogatta, hogy mi-micsoda a térképen és a valóságban, jóleső érzés járt át: ma is sikerült valami hasznosat csinálnom. Silt sikeresen megtanítottam a térképolvasás alapjaira. Attól függetlenül, hogy egy-két alkalommal ki kellett javítanom, hogy mi-micsoda, de egyáltalán nem bántam. Sőt, kifejezetten elégedett voltam a lány teljesítményével, hiszen csak az előbb magyaráztam el neki a dolgokat, és máris szinte mindent megjegyzett. És méghogy az édességnek és a nassolásnak nincsenek pozitív hatásai?

by **Silence** Kedd Dec. 24 2019, 23:25

Nem mondott többet a témában, de elgondolkodott. Igazából nem mintha lovag akarna lenni. Ő nem olyan bátor, és erős. De ha lányok is lehetnek lovagok, akkor talán mások is, amiről eddig azt hitte, hogy nem fog működni.
Azt a részt már kevésbé értette, hogy mitől más Aincard, mint a kinti világ, de elhitte neked, mert hiszen már az is más, hogy itt lát, kint pedig nem. Úgyhogy végül bólintott, de még mindig kétkedés volt a szemében. Attól, hogy fejlődik, neki nem lesz se Palotája, se hercege…
A magyarázatod nyomán kezdte elhinni, hogy nem olyan nagy boszorkányság ez a dolog a térképpel, és ő is meg fogja érteni előbb-utóbb. Viszont még nem teljesen most, de legalább ha látja a saját helyzetét is meg azt a helyet is, amit keres, akkor felismeri a kis térképen.
A dicséretedre kicsit elpirul, és a forrócsokiba kortyol, de a szeme csillog, és szinte vibrál az izgatottságtól, és a boldogságtól. Menni fog ez! Fantasztikus!
Komoly arccal gondolkodott el a kérdéseden, de nem tudott rá válaszolni. A füzete viszont eléd került.

Nem tudom… Nem bántanák egymást?

Szeretett volna segíteni, de sajnos nem tudott túl sokat a madarakról… Ha őket nem zavarná, valószínűleg a tehén nem zavartatná magát…
A díszteremben teljes megértéssel bólint a mondandódra. Ez majdnem olyan csodálatos, mint a könyvtár ablakából.
Ő… csak szivesen nézte, és le is rajzolta az ilyen kilátást, nem igazán merült a gondolataiba. Azt se tudja, azt hogy kell, de megérti, hogy ez jó hely hozzá! Meg azt sem érti mik az élet nagy dolgai… Azon nem kell gondolkozni, hogy itt lát, pedig az a világon az egyik legnagyobb dolog. De nem akar sem vitatkozni, sem kételkedni. Ha azt mondod, jól lehet ilyen helyen az élet nagy dolgairól gondolkodni, biztos így van. A szeme csillogásából pedig láthatod is, hogy egyetért.
Büszkén magára mosolyog, mikor megdicséred, és egyáltalán nem zavarja, hogy többször is ki kellett javítanod. Nagyobb baja sose legyen, hiszen egy csomó mindent jól felismert! A többit pedig megjegyezte. Legalábbis mostanra biztosan.
Viszont közben, ahogy kezdett az ablakon beáramló fény fogyni, kezdett neki egyre nehezebb lenni, hogy figyeljen. Lassan rájött, hogy meg kellene kérnie, hogy a térképesdit folytassátok máskor, de még nem találta a megfelelő szavakat, hogy meg is tegye.

by **Ozirisz** Vas. Márc. 08 2020, 16:46

A női lovagokról sajnos elég hiányosak az információim – avagy nem voltam az a tipikus könyvmoly-fajta, a filmekben meg elég gyakoriak a kisebb-nagyobb ferdítések. Hiszen ott az eladhatóság a fő szempont és nem a hitelesség. Majd a női lovagokról bevillant egy kifejezés, hogy hogyan is nevezik őket, de inkább megtartottam magamnak. Ugyanis a "lovagina" kifejezésre a nyakamat rá, hogy bejelez az Ethic Mode a lánynál, és még egy sor magyarázat várt volna rám. Persze nem arról volt szó, hogy nem szívesen okítottam volna a lányt, hanem inkább arról, hogy nem akartam túlterhelni a sok információval – ráadásul egyszerre. Mindenesetre a lány elgondolkodott a dolgon, hogy itt, Aincradban bárkiből lehet bármi. Ahogy egy bólintással is tudtomra adta, bár a szemeiben még kétkedés volt, de azt betudtam annak, hogy a kinti világról hiányosak a tapasztalatai.
Ami a térképolvasást illeti, Fuwa nagyon is jó tanítványnak bizonyult. Azon viszont, ahogy a dícséretre elpirult, és próbálta leplezni nem tudtam nem mosolyogni. Örültem neki, hogy Silt ennyire boldognak láttam, pedig aztán tényleg nem csináltam semmi különöset. Legalábbis számomra nem volt nagy ügy a dolog, hisz bárki megtette volna ugyanezt. Viszont a lány számára mintha a világot jelentené, hogy végre elboldogul a térképekkel. Emlékszem rá, milyen kétségbeesett volt Lobria cukrászdájában amikor a kimásolt térképrészletet mutattam neki. Most már a "Térkép" nevű mumust száműztük – illetve legalábbis megszelidítettük a lány számára.
Majd a folyosón a váratlan történéseknek hála – mint Yuuki tehenének múúúlatságos figyelemfelkeltő akciója – más vizekre eveztünk. Az elém került füzet láttán kicsit elgondolkodtam. - Nem tudom. Nem valószínű. A tehenek elég békés állatok, szóval a Chocobókat nem bántaná. A madarak... hát, kérdéses, hogy fogadnák a jövevényt... de legfeljebb egy elkerített részt csinálunk külön a bocinak – válaszoltam a lánynak, kicsit eltűnődve. - Úgyis szólnunk kell Hinarinak – közben ráböktem az ajtóra, demonstrálva hogy az zárva van – Majd kiokoskodunk valamit Bocikának. – mosolyogtam rá Fuwára.
Majd a díszteremben kötöttünk ki, ahol – mint mindig – a kilátás magával ragadott minket. Ahogy nagy lelkesen áradoztam neki, hogy milyen jó móka kiülni valahová, és csak hagyni a gondolatokat szállni, miközben csak úgy elmereng az ember, meg is lepődtem, hogy Sil nagyonis egyetértően bólogat, a tőle már szokásosnak mondható csillogó szemekkel. Majd amikor ismét a térképekkel foglalkoztunk, magam is meglepődtem – persze a jó értelemben – hogy Fuwa mennyi mindent eltalált. Tényleg csak alig egy-két tévesztése volt, ami meg kifejezetten jónak is számított, főleg úgy, hogy csak alig egy-két órája tanulta. De annak ellenére, hogy – az én szemszögemből legalábbis – csak egy apróság volt, mégis jóleső érzéssel töltött el a sikerélmény, legalább annyira, mint Fuwát. Lehet, hogy pont az ő lelkessége és ragyogó tekintete volt rám hatással akaratlanul is? Hisz én csak teljesítettem egy régi ígéretet, amit már régesrég kellett volna. Viszont a nap már lemenőben járt, a beáramló fény is kezdett kevesebb, és vöröses árnyalatú lenni, és Silen is mintha az elpilledés-elpunnyadás első tünetei kezdtek volna jelentkezni. Hosszú és eseménydús nap volt ez számára. - Nos, merre tovább? Még egy forrócsoki? Vagy látogassuk meg Himét? Vagy mihez lenne kedved? - kérdeztem rá, majd kíváncsian vártam a választ. Hisz bár bőven lenne még mit okítanom a térképekről, de Róma sem egy nap alatt épült. Az alapokat már bőven-bőven elsajátította, sőt! Ha kicsit könnyebben odatalál A-ból B-be menet, és a térképpel nyer rajta egy kis időt, például újságkihordás során, már megérte. Hisz akkor annyival több időt tud velünk tölteni.

by Ajánlott tartalom

Ozi lakrésze

Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze

Re: Ozi lakrésze