Első harcom. (K1 vs Ritsu)

Fogalmam sem volt róla, hogy mi is történ velem, de az, hogy valami történt az hétszentség. Először úgy viselkedtem, mint egy utolsó kocsis, mindenkivel modortalanul bántam, sőt bunkó módón. Majd mikor ez a gyerek bevetett egy rendkívül leleményes trükköt úgy kétségbe estem, hogy ara nincsenek szavak. Teli torokból üvöltötte, kész csoda, hogy nem csődült oda fél Aincrad, vagy legalábbis a negyede. Ott voltam, meglett férfi, akkora, mint egy templomtorony és mégis úgy bőgtem, mint egy csecsemő kinek elvették a cumiját. Nagy szerencsém volt, hogy nem látta ezt senki, azaz akkor így gondoltam, hogy nem volt közönségünk.

Szó, ami szó tényleg nagyon kétségbe voltam esve, mintha csak a lábamat tépték volna le. Csak az járt a fejembe, hogy soha többé nem fogok látni és nyomorék maradok. Ez azért furcsa, mert hasonló történt már velem, mikor egy farkas csapott a szemembe, akkor viszont nem hagytam magam ennyire el. Kiabáltam, rítam, sikoltoztam a pánikroham minden tipikus tünetét produkáltam majdnem, mint egy pocsék szappan opera sztár. Valaki aztán megfogta a kezemet és gyengéden megpróbált valahova elvezetni, én pedig szipogva követtem eme angyal útmutatását. Mikor viszont neki dőltem valaminek, egyszerűen nem bírtam magam tovább türtőztetni és elkaptam az én angyalomat. Izmos karommal megragadtam a fejét és amilyen erősen csak tudtam a mellkasomhoz szorítottam. Ha a normál világban csináltam volna ugyanezt vele, ugyan ezzel a teste, minden bizonnyal eltört volna legalább egy-két csontja.
- Ne hagyj magara ebben a vakító fényességben! Úgy félek! – mondtam ezt is kétségbe esetten.

Néhány perc múlva lássatok csodát elkezdett tisztulni a látásom majd teljesen visszatért. Ennek annyira örültem, hogy először a jobb majd a bal orcára nyomtam egy csókot, az utolsót pedig a homlokára kapta.
- Szpásziva. – ne kérdezzetek miért külföldi nyelvem rebegtem hálaimát, én se tudom.
Szegénynek az arca leginkább egy folyami halra emlékeztetett annyira összenyomorgattam. Mikor rájöttem mit is műveltem én ott azon nyomban elengedtem majd kissé zavartan köhécselni kezdtem és felálltam a földről. Úgy viselkedtem, mint akit valamin rajta kaptak és nem tudja hogyan kendőzhetné el a dolgot.
- Ő ízé, sajnálom, ő remek támadás volt vagy mi fene. Kis híján pánikba estem. Azt hiszem, elmondhatjuk te nyertél. Gratulálok. – nem mertem a szemébe nézni annyira szégyelltem magamat.

Mit ne mondjak ez egy elég különös élmény volt és nem igazán szerettem volna megismételni. Sose estem pánikba ennyire, mármint azelőtt akkor viszont tán még túlzásba is vittem. Minden esetre nagyon jól esett, hogy volt kibe kapaszkodnom. Egy pillanat erejéig teljesen oda voltam azért a kislányért, imádtam a talpától kezdve a feje búbjáig. Amint visszakaptam a látásomat ez a valami is elmúlt így végre újra szabályos lehettem. Persze ha normálisnak nevezzük azt, hogy mindenkivel bunkó vagyok és elvezettel kötök bele másokba. Ritsu nyugodtan ott hagyhatott volna mégsem tette meg, ez is azt mutatja, hogy jobb lovag, mint én valaha is lehetek.

-Semmi gond, a képességed tökéletesen működött! Kicsit túlreagáltam a dolgot, többet nem eszem nehéz ételt lefekvés előtt. – reméltem ezzel sikerült megmagyaráznom neki a történteket.
- Küzdelem során nehéz döntéseket kell hozni, te viszont nem is döntöttél olyan rosszul. Akarom mondani jó voltál. Ráadásul, amit ígértem megígértem. Fagylalt tengerben fogsz lubickolni.
Nagyon örültem, hogy nem akarta tovább boncolgatni a témát és lehetőséget adott arra, hogy lapozzunk egyet. Ilyen esetekben kitűnt, hogy ő sokkal bölcsebb, mint egy tízen éves kölyök. Intettem neki, hogy kövessen majd megkerestem az első cukrászdát ahol leültünk a teraszra.
- Hé pingvin! Hozzon bármit, amit a kisasszony kér én álom. Minden duplát, egyet neki egyet nekem. Te pedig itt a következő kihívás melyikünk tud több fagylalt kelyhet megenni, mert juhászkutya legyek, ha hagyom magam még egyszer veszíteni.
Úgy gondoltam egy kis sikerélmény őt is megnyugtatja ráadásul a fagylaltot mindenki szereti. Néhány perccel később mindegyikőnknek hoztak egy-egy cukrász műremeket melyben a gombóc akkora volt, mint egy teniszlabda.
- Ha egyikőnk elől eltűnne, rögtön hozza a következőt. - adtam ki a parancsot a pingvinnek.

/Szabály egyszerű mindenki dob egy hatossal és a kidobott számot felezzük így tudjuk ki mennyit evett adott körben. Ha hatost dobott az három fagylalt kehely./

The member 'Nanakaze Ritsu' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Sosem értettem igazán a választásokhoz és most kivételesen nem a politikára akartam célozni. Nekem mindegy volt, hogy milyen fagylaltot eszek, amíg az finom. Nagyon még nem néztem utána az ételek ízének, pedig lehet, hogy találkoztam volna pár furcsasággal. Mivel az egy kitalált világ volt, így nem csodálkoztam volna, ha ennek érdekében felfedeztek volna egy pár új ízt. Vagy esetleg régieket hasznosítanak, amikkel ritkán találkozni, mint például a fülzsír ízesítésű csokoládé. Nekem speciel kicsit extrém de van akinek talán bejönne vagy meg lehetne oldani, a pörkölt, marhahús ízű jégkrémeket. Mivel itt nem azok a szabályok vonatkoznak a dolgokra, mint a valóságban a határ a csillagos ég.

Mikor Prücsök arra kért én is válasszak azt akartam mondani, hogy azt fogok enni, amit ő, de látszólag ezt nem volt hajlandó elfogadni. Végül aztán én is citromosat kértem, igaz nem valami kreatív viszont nem idegesített tovább a feladat. Ritsu illedelmesen jó étvágyat kívánt pont, úgy ahogyan egy jól nevelt kislány tette volna. Lehet, hogy mégis egy igazi kislány volt, vagy ez is csak egy csel volt annak érdekében, hogy engem megtévesszen. Nem igazán törtem magamat ezen ugyanis csak bosszúságot okozott volna.
Viszont én igyekeztem komolyan venni a versenyt ezért leraktam magam mellé a kanalat, megragadtam a kehely alját majd, úgy ahogyan volt bebutítottam a tágra nyílt számba. Rágódtam rajta egy keveset majd kissé nagyobb zajjal, mint szerettem volna, lenyeltem a finomságot.
- Ez volt az első, jöhet a következő. – mondtam szárazon.

Azonban mikor láttam az ellenfelem egy után bedobja a törülközőt nekem sem volt kedvem tovább falatozni.
- Ahogy gondolod. – mondtam, de azért egyet még félig belapátoltam, csak a mihez tartás végett.

Nem gondoltam volna, hogy ilyesmiken fogok keresztül menni. Igaz legtöbbször az agyamra ment ez a lány, de végül is nem volt olyan borzalmas az a nap. Csináltunk apróbb vetélkedőket és talán, de csak talán sikerült elérnem, hogy egy ifjú ne haljon meg odakint az első malactól és ne hagyja magát elraboltatni. Néha nagyon értetlennek és ostobának tűnt, máskor viszont egyenesen zseniálisnak és következetesnek. Nem tudtam, hogy össze hoz-e bennünket a sors valaha, vagy hívni fog-e baj esetén, csak reménykedni tudtam.

Mikor rendelt egy lánynak még egy fagyit csakhogy ne legyen az szomorú egyszerre volt tipikus és meglepő. Bevallom én észre sem vettem, hogy ül ott valaki, ő viszont igen. Az utolsó vetélkedőt én nyertem meg, de a versenyt ő, mert bebizonyította sokkal jobb ember, mint én. Mielőtt kiért volna az ajtón eszembe jutott az üzenet és gyorsan válaszoltam rá, amit annak értelmezett, aminek csak akart.
„Figyellek ám!”

The member 'K1' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :