Nariko - Avagy a verebek újra szállnak

by **Akuma** Szomb. Dec. 22 2012, 01:42

/Egy másik játékossal egyeztetett karakter!/

Adatlap

Név: Nariko
Nem: lány
Kaszt: harcművész
Kor: 16

Kinézet: Mondhatni, a megszólalásig hasonlít egy másik játékosra. Pontosabban hasonlítana, ha annak nem lennének problémái egy új kaszt-függő avatarral. Nagyjából átlagos japán küllem jellemzi, bár míg hollófekete haja nem különösebben emeli ki mások közül, "hasonmásával" ellentétben a szemei sokkal inkább vörösek, mint barnák (igaz, jelenleg éppen ezen a külső jegyen osztozkodnak). Nem látszik erős alkatnak és bőre is kicsikét sápadtabb az átlagnál, habár ez nem feltétlenül tűnhet fel másoknak. A játékban 159 cm magas, testtömege pedig 48 kg miközben a valóságban alig tesz ki némi szövetrégiót ikertestvére agyának részeként.

Jellem: Mintha egy ismert horror regényből lépett volna elő, avval a Páli fordulattal, hogy képletesen mindennek elmondható, csak pszichopata sorozatgyilkosnak nem. Nariko számára a világ egyetlen személy körül forog, hiszen minden, amit tud és érez rajta keresztül jutott el eddig hozzá. Mindez lelkileg sebezhetővé teszi másokkal szemben, melyet félénkséggel és óvatossággal próbál kiküszöbölni tudatalattija, mint pszichológiai védekező reakció. Egyedül ikertestvérében bízik meg kételyek nélkül, s hangulata nagyban függ az ő hangulatától is, számára ő a legfontosabb személy a világon és képtelen tétlenül hagyni, hogy ártalom vagy bánat érje, támogatni akarja és a végsőkig kitartani mellette. Ez az egyetlen motiváció melyből erejét meríti, míg kezdetben szociális érdeklődése erősen korlátozott úgy tettre készsége az ő érdekében megkérdőjelezhetetlen.

Képességek

Áttűnés: a képesség lehetővé teszi, hogy a használó teste és természetesen minden viselt tárgya képletesen anyagtalanná váljon bizonyos időre. Ez első szinten 5 másodpercet jelent, s minden egyes speciális képességre rakott pont ezt +1 másodperccel növeli, illetve minden öttel osztható képességponton egy másodperc helyett +2 a növekedés. Maga a képesség nem eredményez olyan morbid mellékhatást, mint amilyen a padló alá zuhanást. Mindössze falakon, tárgyakon és "élőlényeken" (beleértve támadásaikat) való áthaladást, vagy azok rajta való áthaladását (nyílvessző, gördülő szikla) teszi lehetővé. A képességnek nincsen újratöltődő ideje, ugyanakkor viszont nem teszi lehetővé aktivitása alatt, hogy a használó sebzést tudjon okozni. Vizuális effektje, hogy a képesség ideje alatt teste és minden viselt tárgya elfeketedik, és egybe mosódik. Példa a növekedésre:

2. szint: +1 sec
3. szint: +1 sec
4. szint: +1 sec
5. szint: +2 sec
6. szint: +1 sec

Előtörténet

Volt valaha gyermekkorodban láthatatlan barátod? Esetleg voltak olyan gondolataid és ihleteid, melyeket nem éreztél sajátodnak, hanem inkább tűntek sugalmaknak valahonnan egészen máshonnan, más személytől? Nem, talán, igen! A válaszok emberenként különböznek, azonban talán csupán kevesek fejében fogalmazódott meg a kérdés: vajon milyen lenne létező láthatatlan barátként, vagy idegen gondolatokként valaki más elméjében?
Sok embernek van testvére, ám kevesebbek büszkélkedhetnek ikertestvérrel. S mégis rengeteg olyan ember él kinek tudtán kívül volt valaha ikertestvére, azonban születése előtt alul maradt az életért vívott harcban. Ugyanakkor kevés az olyan ember, kinek fivére életben maradt egy életnek csak nyersen nevezhető csökevényként, örökre hozzá nőve, vagy míg pengével el nem távolítják. És ki tudja, talán csak egyetlen olyan ember van kinek szerencsétlenebb húga ilyen apró, s mégis intelligens, mint akárki más eleven ember.
Nariko, az egykori különös láthatatlan barát és hang a gondolatok között, sosem volt a képzelet puszta szüleménye. Soha nem is vált különálló vagy kapaszkodó szövetté, ahogy testvére gyorsabban fejlődött úgy ragadt ő változatlanul a fejében, s vált tulajdonképpen agyának részévé mintsem idegen testté az agyban. S ez a piciny kis szövet kezdte hát használni az emberi agy sosem használt részét, osztozva szellemi fejlődésén és élettapasztalatai egy részén. Bár a világot szemmel sosem látta, s a kinti világ mindössze nővére érzékeinek határain jutott el őhozzá. Sosem érinthette, vagy ölelhette meg, sosem lehettek saját szervei vagy cselekedetei, de sosem volt egyedül: ő mindig ott volt vele.

Testvére azonban eleinte a nagyvilágtól védett otthonban szinte mindig egyedül volt, az a kevés ember, akik körülvették, sem számíthattak igazi barátoknak. Távol volt a szülői szeretettől, s mit sem tudott állandó kísérőjéről. Nariko azonban kezdetektől fogva tudott róla, igaz akkor még nem tudta, hogy ő maga kicsoda vagy micsoda volt valójában, ennek ellenére azonban mindig is testvérként tekintett rá. Márpedig mindig szerető késhegynyi hugica volt, s mikor már képtelen volt érezni nővére egyedül létét, megpróbálta elérni őt. Soha olyan boldog nem volt mikor sikerrel járt, mikor az felfigyelt azokra a hangtalan szavakra melyek a gondolataiból érkeztek hozzá. Igen, ő volt a hang, egy ugyanolyan emberi hang, mint amilyen az övé is, mindössze egy láthatatlan lányé! Sok korai éven keresztül volt hát társasága, megjegyzett dolgokat, melyeket nővére éppen nem, és mint a láthatatlan barátja, a segítségére volt. Viszont vele ellentétben neki szája is volt, s gondolatai mellett hangjával is beszélt hozzá, hiszen ő úgy tudta, hogy odakint volt, mindössze láthatatlanul.

Ezért is vált problémává mikor az óvodában is inkább Narikoval társalgott, mint a többiekkel, környezete pedig ezt nem hagyta figyelmen kívül. Pszichológus vizsgálta és nem kellet sok információ ahhoz, hogy skizofrénnek állapítsa meg, olyan személynek, aki hangokat hall a fejében. Míg ő nem igazán tudta, hogy ez mit is jelent, Nariko már jó ideje úgy érezte, hogy a kettejük közötti baráti kapcsolat egyáltalán nem volt nővére javára, s ez leginkább környezete hozzá viszonyulásából derült ki. Érezte, hogy ha jelen marad gondolatai között, akkor sosem lesz több barátja, nem, azért mert nem próbálna találni, hanem mert az akkor csírázó megkülönböztetés elüldözné őket. Döntenie kellett, s nem volt kérdés hogy azt hozta meg mely nem a saját érdekeit tartotta szem elől, nem volt képes önző módon hagyni, hogy testvére elszigetelődjön a világtól. Ezért is hallgatott el örökre, nem kevés fájdalmat okozva neki, azonban az elszakadás tragédiája és a fiatalkor egy idő után legyűrte a hiányt: elfelejtette őt, cserébe azonban teljes életet nyert, mint akárki más, Narikot pedig pótolta végül az idő eleven barátokkal. Persze néha megjelent az álmaiban hol nővére tükörképeként, hol más személyekként és olyankor a tudta nélkül beszélt is vele, de aztán az álmokat ugye könnyen elfelejtette...
Ahogy az évek teltek, úgy maradt Nariko elégedett a helyzetével: ugyan nem beszélt nyíltan "társához" többé, az normális gyermekként nőhetett fel és nem is kellett tőle elszakadnia, tudta hogy senki nem szakíthatja el tőle. Ő is okosodott tehát, s számtalan nővére által elolvasott dolog közül lassan kihámozta az igazság elméletét saját létezésével kapcsolatban, sőt habár nővére rettegett a horrortól, egyszer mégis megnézett egy regény film adaptációját barátaival, mely mély nyomot hagyott picike húgában, mint bármi más mind pozitívan mind negatívan. Megijesztette, ugyanakkor megerősítette benne az akaratot, hogy sose cselekedjen más jegyében, mint amit nővére érdekei diktáltak. Szerencsére ettől nem kellett félnie, hiszen képtelen volt cselekvésre és így bármi ártalomra!

Az idő folyása azonban kiszámíthatatlan, mert megtörtént valami mely Nariko számára felforgatta a világot teljesen. Testvére ugyanis egy játékot próbált ki egy olyan hardverrel, mely az idegekre kapcsolódva repítette egy mesterséges világba, mely egyaránt tartalmazott vizuális és más érzékekkel kapcsolatos elemeket. S akkor abban a percben, nem egy, hanem két tudat lépett be ebbe a világba. Egyikük azonban nem igazán tudta hogy mi történt éppen, úgy hitte, hogy mindössze nővére egyik álmában volt és ügyetlenül bajlódott egy karakter felépítésével. Csupán akkor vált minden hihetetlenné, mikor életében először érezte végtagjait és önálló érzékeit, mint a hallást és tapintást. Az első órák maguk voltak a szenzáció, mikor még mindig nem értve, hogy mi történt bolyongott körbe és körbe, mígnem az oly jól ismert események sorozata rá nem döbbentette a valóságra. S nem a szavak és azok számára csak félig érthető tartalma hatolt tőrként belé, hanem a ráébredés, arra hogy nem érezte többé testvérét vele! Mert most két test voltak egy nagyvilágban, két lélekkel és elszakított gondolatokkal: nem tudta hogy jól van e, merre van, és hogy mit csinál... Hogy... Hogy mire gondol! Összehúzódott és életében először érezte egyedül magát, idegen lények között kiknek gondolatairól még elképzelése sem volt, s az egyetlen lény, aki a támaszt jelentette volna nem volt sehol...

S a napok teltek, aztán hónapok, sem az étel vagy ital, sem a sok látnivaló nem volt képes elégedetté tenni. Vánszorgott egyik helyről a másikra elveszetten, szinte tétlenül és a karakterfejlődés teljes hiányában. Alig vette néha kézbe a fegyvert, ami a kezdetektől ott volt, egy naginatát, amit már más játékosoknál is látott. Aztán egy éjszakán mikor először döntött úgy hogy elhagyja a biztonságot, sötét fák közé tévedt és nem tudta hogy mi vagy hogyan vette rá. Hajtotta valami, valami megmagyarázhatatlan belső hatalom mely sajátja volt, s azonnal nem ébredt rá hogy mi volt az. Mert kint valójában most is együtt voltak, s a gondolataik nem szakadtak el teljesen. Akkor találkozott össze két alakkal, akik egymással küzdöttek. Feszülten figyelte őket és hiába rettegett tőlük, valami mégis földbe gyökereztette virtuális lábait. Hogy egyikük kardot forgatott, talán míg a másik valami furcsa erőt használt, úgy sebezve egymást lassan a halál szélére. Ám mikor a kardot forgató férfi felülkerekedett a nála fizikailag is gyengébbnek bizonyuló furcsa lány felett, valami élesen a fejébe villant. Gyenge volt, a fickó erősebb és szintekkel felette, azonban olyas valamire jött rá, ami azt hitte, hogy lehetetlenné vált: ismét nem volt egyedül. Fegyvere a kezébe villant, és anélkül hogy átgondolta volna mit, és hogyan cselekedett, előrontott az éjszaka árnyai közül, s fegyverével halálra sújtotta az ölni kész alakot. Gyorsan történt és nem is érdekelte hogy mit tett, a lányra meredt maga előtt, aki talán még nála is meglepettebb volt ebben a pillanatban. Hiszen akkor, azaz itt és most, csak egyikük tudja hogy kivel áll szemben, míg a másikat egy árnyék kísérti... S Nariko eszébe ekkor villant bele valami más is, néhány sor egy régi-régi történetből melyek most szemtől szemben azzal, akit most talán végre először érinthet meg, megkönnyebbülten hagyták el ajkait első, saját szavai
- A verebek újra szállnak...

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Dec. 22 2012, 18:11

Szia!

Szép előtörténet, bár nem látom értelmét az újabb multinak, de attól még elfogadom.

Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcművész alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 0
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Életlen Naginata (felszerelt, +2 erő, -1 fegyverkezelés)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Nyomás adatlapot csinálni Razz

Nariko - Avagy a verebek újra szállnak

Nariko - Avagy a verebek újra szállnak

Re: Nariko - Avagy a verebek újra szállnak