Kanami Minagawa

Név: Kanami Minagawa

Nem: Nő

Kaszt: Harcos

Kor: 24 (plusz, mínusz öt év attól függ honnan nézzük)

Kinézet:

Majdnem átlagos 20-as csajnak lehetne hívni a kinézetét, de nem a játékban. Kanami a valóvilágbéli énjét igyekezett mindig bent is megvalósítani, ezért minnél modernebb kinézetet akart magának kölcsönözni. Bár mostanában ez kicsit megváltozott. Két énje van, egy, aki a fellépő és egy, aki a kalandor, majdnem megélnek belőle azok, akik a Karakter frizura formázásával foglalkoznak.
Vékony testalkatú, határozottan sportos felépítésű és változó frizura jellemzi. Alapvetően Rózsaszín hajáról szokták felismerni kalandok alatt, de jellemző tetoválásai és beszéde is elárulja. Ruházata javarészt testpáncél, bronz és fém szín jellemzi, de a kedvence a lila és a fekete.

Jellem:

Heves. Kanami jelleme nagyon összetett és szavakban nehéz kifejezni, de mindenképpen a meggondolatlan és a hevessége a fő attribútuma. Erős hangja és komoly ábrázata az alapvetően punk stílusához remekül alkalmazkodik, ezt sosem habozik kihasználni, amikor vitákban hangját fel kell emelnie, pár asztallal együtt. Gyakran bunyózik, partizik és iszik, mindenképpen kicsapongó jellem.

Képességek:

Ökölvihar: Kanami amikor pusztakézzel harcol akkor területre képes sebezni, azaz minden körülötte lévő ellenfél sebződik. Ez úgy néz ki, hogy amikor Kanami megüt valakit, akkor a keze sok-sok darabra lemásolódik és az ellenségei felé kezd repülni. Vigyázat a levágott kezek veszélyesek!

A fő célpontra teljes pusztakezes sebzés megy, ha a támadás dobása sikeres továbbá - ha a támadást ÉS a képességet megdobása is sikeres, a fő célponton túl további 9 célpontra a pusztakezes sebzés 20-20%-a megy, a következő körben nincs támadás és 3 körös lehűlése is van, tehát aktív képesség

Rock’n’Roll: Kanami elkezd énekelni, és mintha egy koncerten lenne, mindenkit táncra csábít, ami közben elég nehézkesen megy a mozgás. Főleg mert mindenki keze az égbe áll és csápolnak.

az aktiválás körében énekel így nem csinál mást, és ezzel a következő körig minden ellenfélnek adott karakterszint/4-el csökkenti a gyorsaságát. Ám miután abbahagyja Kanami egy ideig még bennük marad a ritmus, így a második körben ő már támadhatsz, ők viszont még /8-as gyorsasággal rendelkeznek a harmadik körig.

Előtörténet:

Kanami Minagawa talán az egyik legismertebb játékosa a Sword Art Online világának. Bár ez egy két oldalú ismeretség, van, aki az éjjeli tevékenységét ismeri, van, aki Anti hősnek tartja.
Ez a fiatal lány az egyik legátlagosabb Amerikai városban született, amolyan angyalok városának tartják a helyet. Bár ez érdekesnek tűnhet, nem az. Átlagos családja volt, sőt úgy mondanám, hogy leginkább szegények voltak, egy kis garzonlakásban éltek a város széle felé, de még az előtt, mielőtt a rablóvárosba érnénk (Mindenki ismeri ezt a helyet, olyasmi mintha egy gettó lenne, csak épp mások lakják)
Itt élt Kanami azaz eredeti nevén Lucy Turner. A fiatal lány eleinte egy lepukkant állami iskolában tanult, majd középiskolában nem téve túl magasra a lécet, a környék gimnáziumába ment tovább tanulni. Itt vált azzá, aki most.

Belekeveredett a legjobb bandába, vagyis ő így gondolta, a menők között volt, mindenki félt tőlük. Öten voltak és nem csak az iskola „betyárjai”, de egyben ők voltak a környék utcai bandája is. Mielőtt félreértés történne, nem utcai gengszterek voltak, inkább mondanám együttesnek. Garázsban kezdtek zenélni, két szál ropi között, ÉS! Nem is voltak rosszak. Többféle számot is játszottak, többféle stílusból és többféle felállásban, de végül Lucy, vagy Kanami kötött ki énekesként.

Aztán ekkor ütött be, ami várható volt. A banda felét elvitte a LA Police ropi birtoklásért. Kanami és egyik barátja maradt csak szabadon, ugyanis rájuk nem tudták rábizonyítani a büntettet. Hugh, Kanami barátja, ugyanis szerelméért bármit megtett volna, így mielőtt gond adódott volna, magához vette az összes ropit, ami a lánynál volt, amikor a kék ruhások eljöttek értük. Persze a srác nem adta fel ennyire könnyen nagy lendülettel rohant a sikátoron át, egyenesen egy rácsos kerítésig, majd mintha egy ninja lett volna, átugrotta, így csak a túloldali járőr fogta el. Lucy pedig, mivel sem vérében, sem tulajdonában nem volt megtalálható a ropi, teljesen ártatlannak vélték, mintha a véletlen műve lett volna.
Kanami így kénytelen volt majdnem-egyedül tovább tanulni és meglepődésére javultak a jegyei. Persze csak azért, mert nem töltötte a délutánt az utcákon. Ez egészen addig igaz volt, amíg el nem indult a Ki a Király tehetségkutató.

Ez volt az a pillanat, amikor egyik délután egy szál tangában és melltartóban a fotelben ülve, szürcsölve a Kocakólát jelent meg a reklám:
„Benned van az Y? Akkor jelentkezz most! Vár téged is a Ki a Király! Várjuk….”bla bla bla… nem is kellett neki több, a délutáni unatkozós Nagybőgő Hero helyett, inkább elment a meghallgatásra.

1437. jelentkező Lucy Turner, művésznevén Kanami Minagawa. Ez ált a papírkáján, amit a kezébe nyomtak. Lassan telt az idő és pár szerencsétlen „Bikicsunáj” előadótól eltekintve senki érdekeset nem látott. Közben azon gondolkodott, hogy készen áll-e a világ arra, amit ő kínál. Alig 1436 szerencsétlen és balfék után következett Kanami.

A hosszú fekete folyósó végén erős fény és hangzavar látszódott. Kanami szíve hevesen vert, és nagyon ideges volt. Fekete magas gallérja és bőr ruhája az alkalomhoz illő volt, nem is ez volt az, ami miatt ideges volt. A nagy kérdés ilyenkor az, hogy elég jó-e az ember ahhoz, hogy fellépjen. Lassan telt az idő és alig pár lépés maradt a porondig, érezte, ahogy a tömeg várja őt, de ő mégis rettegett. ---Rossz ötlet volt, nem kéne- gondolta, de a lábai mégis vitték kifelé, nem tudta mi várja majd odakint…

Pár pillanat múlva pedig a vakító fényhez ért, előre lépve pár lépést a hatalmas színpadon találta magát, maga mellett egy bandával, akik a zenéket játszották a vetélkedőre.
Lassan szólalt fel a szám
amit kinézett Kanami alig pár órával ezelőtt, és miután a pár rövid hangnyi bevezető lement, érezte a békét, amit előtte még sose. Érezte, hogy jó helyen van és bármi történjen, itt mindig lesz helye, és amikor eljött a pillanat, a remegő, reszkető lábakat átjárta a ritmus, csípője elkezdett mozogni, és az ijedt arcát átvette a magabiztosság. Erős hangja kezdte a szöveget énekelni magától, mintha csak egy másik ember énekelné, pedig nem más volt az, hanem ő maga. Lehunyta szemét, és maga előtt látta barátait, akikkel nem rég még a garázsban játszották szórakozásból ugyanazt a számot, amit most itt a reflektor vakító és a tömeg tomboló ereje mellett énekelt a fémesen csillogó mikrofonba. Hosszú percek úgy suhantak ajkaiból a dallamok és hangok, ahogy egy igazi sztár csinálná. Csípője fel és le, jobbra és balra mozgatta, közben lába ritmusra lépkedett.

Amikor a szám véget ért, Kanami lassan nyitotta ki a szemét, a garázs és barátai arcát felváltotta a reflektor fényei, a zsűri és a nézők arcai, majd egy örökkévalóságnak tűnő csönd után a hatalmas éljenzés követte, alig győzte kapkodni a levegőt Lucy és csak azon kapta magát, hogy végül is a szám, amit előadott siker volt.
Az idő innentől suhanva telt, egészen a döntőig, ahol Kanami már-már sztár volt, mindenki ismerte még a legjobban rejtegetett titkát is, hogy titokban boxolt. Otthon pihenésképpen egy hatalmas zsákot ütögetett, ami jól esett neki, és közben elmúlt az inger, hogy ne mást üssön meg.

A döntőben aztán bár szoros volt a szavazatok száma közötti különbség, mégis lassan elérkezett az idő, amikor ki kellett mondani a győztest. A fények elsötétültek és két döntősre világítottak, Kanami a rózsaszín fényben, míg ellenfele a kék fényben táncolt, amikor a műsorvezető, aki ma különlegesen ótvarul nézett ki, besétált középre egy lappal a kezében.

„-A szavazást, ezennel lezárom!” És klisésen a kezével és a lappal egy „T” betűt formált, amivel valaminek a végét akarta jelezni.
-De komolyan ez milyen egy gagyi jelenet már…-gondolta a lány magában, majdnem elfelejtve, hogy „végig mosolyog”, majd, lassan amikor megszámolták a szavazatokat a lila zakós csávó a fülébe nyúlt, amikor egy eléggé zavaróan hangos hang a nézők közül beordította:
-Némá fülébe túrká a marha élőbe!-erre aztán a teljes nézősereg nevetni kezdett a két vetélkedővel együtt, a műsorvezető pedig rákvörösre főtt arccal ált a porondon, nem tudta, hogy kéne lereagálni a helyzetet, de aztán végül a „nem reagálást” választotta így rátért a lényegre:
-Az idei Ki a Király vetélkedő győztese, pedig nem máááááááásss, mint Kanami Minagawa!!!-ordította el magát az alak, amire a tömeg tombolni kezdett, a háttérben lévő hatalmas kijelző pedig a lány profilképét és fellépéseiből kivágott jeleneteket mutatott., Miközben az ünnepelt személy pedig nem tudva hogy reagáljon tombolni kezdett, ugrált, kiabált, visított és egy nemvárt pillanatban az egyik operatőrt is megcsókolta, majd ugrálva a zsűrihez érve megölelte őket.


Ez volt minden amire Lucy a napból emlékezett…


Másnap a kórházban kelt fel azon az osztályon, ami minden évben Szilveszter estéjén telt házas. Mint egy jobbfajta házibuli vagy Disco. Nem hiszem sokan ilyen következtetésre jutottak, de minden esetre ezen elméletét Kanami elmondta a nővéreknek is, feldobva a napjukat, egy picit.
-Szóval én lettem a győztes, mi?-fordult meg a fejében, tudva, hogy élete csak most kezdődik. És nem is tévedett sokat, hiszen pár évig majdnem minden nap bulik, fellépések és még több buli várta. Személyes környezete megváltozott, a lepukkant garzonból és szüleitől elköltözött egy villába, ami a közeli hegyekben volt a többi sztár és celeb háza között. Balra egy színész csávó lakott, aki alacsony kigyúrt és kopasz volt, Jobbra pedig egy híres orvos háza volt, aki, nos, bár szép látvány nem volt, de legalább nem látta sűrűn.

Napi programja nem volt valami változatos, inkább a heti. Turnék követték egymást és rövidesen Európát is bejárta, majd miután hazatért pihenésképpen úgy döntött megvesz valamit, ami nagyon drága, ritka és mindenki várta már rég. Ez volt a Sword Art Online és a Nerve Gear. Korlátozott példányszám, nagyon drága és egy olyan hely, ahol gond nélkül lehet megütni bárkit. Tökéletes hely egy túlpörgött, bunyóra vágyó személynek.

A postás kék sapkával és egy triciklivel ált meg a hegyi-villánál, homlokán izzadságcseppek folytak le, amikor megnyomta a kapucsengőt. Erre az apró mozdulatra a ház fényei kigyulladtak, Kanami sietve ment ki a kapuhoz átvenni a súlyos dobozt. Ami igazából nem volt az, de másnaposan annak tűnt.
Bement és mivel nem tudta mit kezdjen vele, így egy szerelőt hívott házhoz. A szerelő hamar összekötötte a számítógépét az egy vezetékkel ami a sisakhoz kell, és betette a lemezt a gépbe, ami körülbelül két perc alatt feltette a programot.

-250 dollár lesz hölgyem.-mondta az alak
-tessék pajti köszi és most mehetsz!-nyomta a markába a 3 darab százast, ami körülbelül a pénzének százmilliomod részének is százmilliomoda volt.
Lucy feltette a sisakot és pár pillanaton belül…
Levette.
Azért mert fekete volt belül, és nem történt semmi. Majd a használati leírásért nyúlva ült fel az ágya szélére.
„Figyelem olvassa el ezt a tájékoztatót figyelemmel!
(…)
Dugja be a gépbe a Nerve Geart
(…)
Amikor felhelyezi a sisakot mondja…”
-Ezzzt kicsit korábban kellett volna elolvasnom-jelentette ki egyhangon, majd miután visszafeküdt és kimondva, amit kell kis szkennelés és karakterkészítés után bekerült a világba.

Nagy üdvözlő szöveg köszöntötte Kanami Minagawa Harcost. Miért is választotta ezt a kasztot nem tudta pontosan, bár azt tudta nem akar valami Lovag vagy Állatka gazdija lenni… de a zúzás és törés, na az ment neki. Kissé egyszerű dolog volt, de annyira jól esett neki, pláne amikor első nap azzal nyitott, hogy a város melletti erdőben egy fát ütött ketté pallosával, ami nagyot reccsenve esett pixelekre szét szeme előtt.

Kanami nagyot csodálkozott a dolgon és egy Wáón kívül mást nem szólt, csak elment onnan és úgy döntött itt az ideje a bulinak! Gyorsan pörgött a játékban töltött idő számlálója és hamar este lett, Kalandorunk épp egy farkast zúzott szét, amikor örvénylő kékség ölelte körbe és amikor eltűnt két lány mögött találta magát a kezdőhelyen.

Megnyitotta a panelját, és megnézte, hogy legalább a pontokat megkapta-e. Majd mire felnézett egy hatalmas alak állt előtte. Piros köpeny és mély gonosz hang.
-Ez nem lesz jó…-tette hozzá és amikor kimondta hirtelen az előtte álló két fiatal lány egyike egy rusnya pasivá, míg a másik egy magas szőke lány lett.

-Mi a?-és mire befejezte volna, egy kis bizsergést érzett és végignézett magán.
A két órányi karakterkészítés után, amivel egy gyönyörű hollófekete hajú nőt készített karakterének, az eltűnt és rózsaszín haja, és ticsei lógtak bele arcába, majd végig nézve magán valós magát vélte felfedezni.
Tetszett neki a változás… Pár óráig amíg fel nem ismerték őt. Utána már nem volt olyan vicces, mert minden rajongó látni akarta a játék hírességét, hogy fogja meg a kezét, vagy simítsa meg az arcát, de a legbetegebbet inkább nem is mondom el, mert attól tutira fejre állna a banda.

Ezután realizálta Kanami, hogy tulajdonképpen ez lett az ő világa. Következmények nélküli tombolás és csápolás, közben néha pár aranyért fellépések. Teltek múltak a napok és Kanami már a top kategóriás felszerelésben szaladgált, Harci kalapáccsal és Acél vértje volt, amivel az egyik legjobban felszerelt játékos volt. Emellett vett magának egy házat a Kezdetek Városában az első két fellépéséből szerzett támogatásokból. Nem volt nagy, de legalább nem kellett a helyi szemétdombon aludnia. Elkényelmesedett Kanami, legbelül pedig a tomboló Lucy tökéletesen boldog volt. Nem is akarta, hogy vége legyen, reggel felkelt kiment az erdőbe pár féleszű mobot lefarmolt, délben elment enni, majd délután elment egy bárba pár itókára. Minden szombaton fellépett egy kijelölt szórakozóhelyen, ami annyira jól fizetett, hogy annyi pénze volt, alig győzte elkölteni.

Első boss, második boss, harmadik boss.
Mind olyan főnökök, akiket Kanami segítségével győztek le, vagyis ő maga nem volt ott a harcoknál, de mint köztudott az előtte hemzsegő ici-pici idegesítő szúnyogszerű lényeket is le kell csapkodnia valakinek. Ezen kívül rengetek sok másik szint kazamatájánál is ott volt.

Aztán bekövetkezett a konstans állapot, nem tudott már mit kezdeni magával. Nem akart fejlődni nem akart semmit, csak feküdni a napon. Aztán kiugrott a fejéből, hogy ideje balhézni. Ki is fogott egy erdész csapatot a közeli erdőben egy kunyhóban, ami kiváló lehetőséget adott neki.

A kétoldalas „klasszikus-western” ajtót egykézzel tolta be és ment be, arcán egy őrült vigyor ült ekkor, bent két játékost látott és pár NPC-t. Gyorsan tudta mit kell tennie, megleste, hogy védett helyen volt-e ez a kis csapat, de szerencsére nem.

Odalépett az asztalhoz, felborította és olyan erővel nyomta a játékost orron, hogy az azonnal sárgába szaladt. Kanami felnevetett. Kissé hidegrázósan Őrülten, igen elborult az elméje… meg az indikátora is átment sárgába, majd amikor a másik játékos felált nem várt dolog történt, hirtelen a földön volt és egy másik helyen. Lecsekkolta a térképen hol van, és kiderült, hogy egy kazamatában.
-Azta megborult szamárhátsóját!-(nem nem ezt mondta, de írásban nem lehet sípolni) és érezte valami rosszat tett.
-Meddig rohadok a kalitkában?-kérdezte az előtte álló jól láthatóan megtört játékostól. A figura indikátora vörös volt, életcsíkja épp csak mutatott valamit még.
-Ez nem kalitka, ez a vég, ha itt vagy, akkor halott vagy, innen még senki nem jutott ki szinte élve
-Azta Sasfülű tevehátsós hollószárny-(ez is kisípolt rész lenne) ekkor vette észre Kanami, hogy alap felszerelése van és alig maradt pár aranya, remélni tudta, hogy a háza megmarad legalább.

Innentől ecsetelhetném mennyire unalmas és átkozottul hosszúak voltak a napjai, de közel sem voltak azok. Hosszú-hosszú időbe tellett mire a helyről kitalált, években lehet mérni, de nehezen és megfontoltan előre haladva sikerült kijutnia onnan. Nagyobbnál nagyobb mobok várták bent és kezdő felszereléssel szinte lehetetlen feladat volt, de nem ennek a lánynak.

Bár úgy tűnhet, hogy vörös indikátoros lett, az is volt, annyi történt aznap, vagyis egy fekete ruhás gyerek, aki leterítette végül azt mondta, hogy vagy 30-40 játékost küldött egy ütéssel a padlóra és ötven százalék alá és ezt úgy, hogy minden másodikat-harmadikat ütött meg. Egy szerencsétlen srác kapott ketőtt azonnal pixelekre esett szét. A másik meg az volt, hogy amikor nagy nehezen kimászott a házból, úgy kezdett el egy számot játszani, hogy nem volt nála hangszer és emiatt mások hirtelen alig bírtak elmenni, igazi vadállat módjára kezdtek csápolni, mintha csak a való világ számai szóltak volna a SAOban, egy korcenten. Legalábbis a fekete ruhás ezt mondta.

Amikor aztán Kanaminak sikerült kikeverednie a büntetése helyszínéről élve visszament a Kezdetek Városába és boldogan látta, hogy egy fikarcnyit sem változott sem ő, sem a háza. Ugyanúgy menő volt, Király volt a sérója és dühös volt mindenkire, pláne arra, aki elkapta. Bár nem tudta ki volt az, mert olyan szallag szakadása volt, mintha négy napig csak ropin élt volna Szőlőlével.

*szalad körbeugrálni az új lányt* úúú, egy menő csajszi *.* Kanami, ezennel az Aincardi Amazonok lovagjává ütlek *dobpergés, emelkedett hangulat, az ilyenkor szokásos karddal vállérintés* Elfogadom az előtörténetedet.
 
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A kvíz miatt a 19. szinten kezdesz, így 95 pontot kapsz, amit az alábbi harcos alapra oszthatsz rá:
 
Élet: 2
Fegyverkezelés: 1
Erő: 4
Kitartás: 1
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 1
 
 
A pontok mellett kapsz tárgyakat is.

• Kezdő *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+2  erő *-1 kitartás/-1 fegyverkezelés/-1 gyorsaság*í
  
• Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
  
• Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
  
• 1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
  

 És ne feledkezzünk meg az anyagiakról. 200 arany üti a markodat, továbbá szabadon választhatsz 24, legfeljebb a tierednek megfelelő szintű nyersanyagot.
 
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat itt, esetleg jelentkezz küldetésre itt.
 
 Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.

// VÉGRE egy új játékos *.* *.* *.*//