Quad vs Leonardo

by **Leonard** Csüt. Szept. 28 2017, 19:18

Mivelhogy úgy alakult, hogy a szintjeim lecsökkentek, a régi páncélom használhatatlan volt, és az exp-m teljes garmadája eltűnt a süllyesztőbe, konkrétan a játékot, magát a rendes játékot, teljesen elölről kellett bizony kezdenem, ami jelentette a felszerelések beszerzését, a pontjaim újraelosztását, és a skillek újragyakorlását is.
Fogalmam sincs róla, micsoda ultraszuper debuff is ért engem az elmúlt időkben, vagy miért egyedül én kaptam meg, de roppant mód bosszantott, hogy az eddig olyan szépen kigyakorolt mozdulataim most úgy néztek ki, mintha egy törpe akarna csizmában balettozni, azaz, konkrétan szerencsétlenül néztem ki a harctéren. A sima fogások már mentek, tökéletesítettem az alapokat, de még így is zavart, hogy sokszor a kikerülés vagy a támadás helyének meghatározása nem megy a tervek szerint. Épp ezért, úgy döntöttem, kinézek a kezdetek szintjére ma is, hogy gyakorlatomat vaddisznókon fenve kezdő, kopott, szar kardomat magasabb szintre emeljem.
Ám ezzel akadt egy apró kis bökkenő.
- Hogy a tetves gethás esne az összesbe. - morgolódtam, mikor megláttam, mi is vár rám odakint a mezőn, majd egy hajítással mérgemben a földhöz vágtam a kardomat, ezzel pixelekbe borítva be magam előtt a kilátást, ugyanis véletlen tönkretettem vele pár csudiszép, ide nem illő virágot.
Hagyjuk a kertelést, nem véletlen volt. Dühömet valamin le kellett vezetni, így ütemesen kezdtem el rugdalni magam előtt a virágcsomót, amíg nem maradt belőle semmi az ég egy adta világon, amíg kiírtottam mérgemben a Föld színéről is. Persze, úgyis vissza fog térni, reprodukálja magát, ahogy a játékosoknak is kéne, ha nem lenne elrontva a rendszer, és küldene ki szimplán csak minket a valóságba, amint megpróbálunk meghalni.
Amint az utolsó pixel is búsan elszállt a semmibe az orrom elől, bánatos sóhajjal néztem végig a mezőn. Igen, még mindig nem respawnolt vissza annyi malac, hogy rendesen gyakorolni tudjak. Ugyanis valamiért, fogalmam sincs, mi okból, rengeteg játékos gyűlt azon a reggelen össze, hogy itt kezdje el a tapasztalatpontjai szerzését. Legalább is a hozzáméhoz hasonló béna mozgásukból pontosan ez derült ki. Furcsálltam természetesen a dolgot, de kezdtem reménykedni benne, hogy talán mások is "elkapták" azt a bugot, ami engem is megszállt, és ők is most éppen bosszankodva igyekeznek visszaszerezni a régi tudásukat és szintjüket. Végül feladtam a mobozás lehetőségét, ám egy sokkal jobb dolog jutott eszembe. Kezemmel kürtöt formáltam a szám előtt, majd kiabálni kezdtem.
- Nincs kedve valakinek gyakorolnia velem? - kürtöltem szét a mezőn óhajom, és reméltem, lesz jelentkező is rá. Ha nem, akkor egyszerűen csak bolondot csináltam magamból. Nagy ügy.

by **Quad** Csüt. Szept. 28 2017, 20:07

Felfoghatatlanul igazinak hat számomra ez a virtuális világ, ahol élnem kell. Mintha csak csapdába estem volna, ahonnan nincs menekvés. De ahogy lassan kezdtem megfigyelni a kezdők városát és az ott lévőket, rádöbbentem, hogy lényegében nem sokkal különb mint a valóság, már ami a halandóságot illeti. Sőt, inkább jobb, mert ha itt megsérülök az nem fáj, nem is vérzek tőle, sem pedig fáradok el. Halálfélelmem alábbhagyott. Itt mindenki hozzám hasonlóan egy fantasy karaktert játszik el, még ha valós alakjában is. Ebben hasonlítunk. De akkor is, olyan szép itt mindenki! A lányok is olyan csinosak. Biztos nem állnának velem szóba. Még szerencse, hogy szürke köpönyegem csuklyája elrejti arcomat. Sajnos alkatomat nem befolyásolja, így teljesen nem tudok elrejtőzni a világ elől. Bár lenne egy ilyen képesség! Meztelen pengéimet derékszíjamba csúsztatva, zsebre vágott kézzel indulok kifelé a városból. Nincs túl sok holmi nálam, még ennivaló sem, bár furcsa módon nem vagyok éhes. Talán ez is a játék egyik jellegzetesség? Akkor lehet, hogy letudok majd fogyni! Az nagyon menő lenne! Végre nem tűnnék ki a többiek közül, s talán még a lányoknak is tetszenék! Ez szuper! Eme örömteli gondolatra nekiiramodok. Valahogy nem olyan fullasztó a futás, mint a valóságban. De ha legalább annyira fogyaszt, akkor ideje lesz nekiállnom sportolni. Bár valami tó vagy folyó jobb volna. Az úszás mindig is jól ment. Abba nem izzadok le. Észre se vettem, s máris a vaddisznók között loholok. Szerencsére nem támadnak automatikusan, csak ha ingerlik őket. Mellőzöm is a harcot, nem akarok vadkanvacsora lenni. Most lefoglal a fogyás gondolata. Ahogy nagyban testmozgok a többi játékos között, megüti fülemet egy felhívás gyakorlásra. Az ötlet kedvemre való, hisz nem tudom még miképpen is folyik itt egy harc. Na meg az is mozgás, tehát fogyaszt. Ki kell használnom minden lehetőséget amit add a játék a túléléshez. Bár a srác magas és vékony, ráadásul tele van tetkókkal, szóval tipikusan rossz fiúnak tűnik. Már csak azért is, mert ez az igazi külleme. Remélem nem a yakuza egyik beépített embere! Erre a gondolatra ijedtség ül ki arcomra. Szerencsémre jól elrejti csuklyám. Azért megpróbálok erőt venni aktuális ijedelmemen, s odalépek a sráchoz.
- Helló! - köszönök halkan.
- Én szeretnék megtanulni harcolni. - folytatom némi bizonytalansággal hangomban. Feszengve várom a választ.

by **Leonard** Csüt. Szept. 28 2017, 20:24

Szinte úgy belefeledkeztem a kiabálásba, hogy elsőre észre sem vettem, miként osont mögém a fickó. Elfelejtettem, hogy már észlelésem sincs, habár lehet, hogy neki meg lopakodása nem, csak mégis jól űzi azt a sportot. Az első, ami kizökkentett, a köszönése volt, melyre ijedten ugrottam egyet, és ninja állásba vágtam magamat - ugyanis a kardom botor módon még mindig a földön hevert -, na de sebaj, ha kéznél van a kezem. Természetesen, mint kiderült, az égvilágon semmi okom nem volt, hogy tartsak a sráctól - már hangból ítélve sráctól -, pedig roppant különös alaknak tűnt a köpenyébe burkolózva. Értem én, hideg van, rajtam is már bő pulóver lifeg többnyire, de a harchoz és a kimelegedéshez véletlenül sem viselek a felszerelésemen kívül mást, azt is többnyire átszabatom lenge, könnyű öltözetté, amennyire tehetem.
- Remek, barátom. - vigyorgok rá szélesen, és még hátba is vágom a magam módján kedvesen, üdvözlésképp. Természetesen nem használtam hozzá harci skillt, így mindez nem számított támadásnak, hanem szimpla hátba veregetésnek, mint gesztus.
- Én is épp gyakorolgatok, meg ha jól látom - itt pillantásom a kései felé vándorol, majd folytattam: - A kasztunk is más. De hadd lám, mit tanulhatunk egymástól. Először, ha nem baj, meséld el, mi az, amit tudsz. - kérem aztán kissé pirulva, ugyanis ez azt jelenti, hogy nekem is ideje bevallanom a magam képességeit. Természetesen egy pillanatig sem határol zavarom abban, hogy ömöljön belőlem tovább a szó, habár láthatóan, vagyis inkább hallhatóan halkabban beszéltem innentől.
- Az a helyzet, hogy nekem most még csak az alap skillek mennek. De elméletben tudom, hogyan kell kivitelezni őket szépen. - vallottam be szörnyűséges helyzetemet.
- Egyébként a nevem Leo. - vigyorgok végezetül rá, és ha mindennel végeztünk, megszokott mozdulattal - ezt legalább nem felejtettem el -, kerestem ki a menümből a párbajfelkérés gombot, és küldtem el neki. Ilyenkor, az elfogadáskor mindkettőnk nickneve felvillan egy panelban, meg felteszi a játék a kérdést, hogy a másik fél akarja-e, vagy sem. A játékmód természetesen fél életes volt, most úgysem az volt a lényeg, hogy sebzést okozzunk a másiknak, hanem hogy a mozdulatokat begyakoroljuk. Meg persze azt sem akartam, hogy az indikátorom miatt megijedjen tőlem, ha esetlegesen egy teljes életeset küldenék neki, hiszen az is benne van a pakliban. Talán ezért sem merészkedett ide senki más gyakorolni. Bátor a srác, elismerésem.
- Mindenekelőtt viszont.. Te tudsz mozogni rendesen azokban a göncökben? - kérdezek rá végül az engem eddig oly zavaró dologra, végignézve a srácon. Még az arcát sem láttam igazán.

by **Quad** Csüt. Szept. 28 2017, 22:44

Nem vettem észre, hogy osonnék. Bár fura módon igen könnyen mozgok. Mintha a virtuális gravitáció másképpen működne a valódinál. Igaz, végeredményben az is csak programozás kérdése, szóval ezzel az erővel akár repülhetnénk is. Már az is nagy könnyebbség volna számomra. Ennek ellenére meglepődök azon hogy valami riadt macska módjára ugrik fel és vesz fel harci pózt. Nem szörny vagyok, legalábbis tudtommal azok nem képesek kilépni saját programjukból. Aztán a kezdeti riadalom átvált nyájasságba. Nem tudom mire vélni az egészet. A váratlan hátba veregetés meglep, és nem kicsit nyugtalanná tesz, noha nem reagálok rá semmit. Szószátyár benyomását kelti bennem. Kissé nehezemre esik bármit is mondanom magamról, de megerőltetem magamat.
- Quad vagyok és új a játékban. Nem tudok semmilyen trükköt. Ezért akarok gyakorolni. - felelek végül szabatosan. Kezd rossz ötletnek tűnni az egész. Fogalmam sincs, hogy milyen a gyakorlás, megsérülök-e és, hogy gyógyítom magamat. Van egy varázsitalom, de annyi. Vajon van ebben a világban kórház vagy ispotály? Ahol bekötözik a sebeket? És mi van ha megbetegszem? Jó, mondjuk itt maximum számítógépes vírust lehet elkapni, de az is elég ijesztő. A franc, miért pont most kell ezeknek az ijesztő dolgoknak eszembe jutniuk! Hirtelen felugrik egy ablak, elfogadást kérve párbajra. Leora tekintek. Fogalmam sincs milyen erős lehet. A külsőnek nem szabad hinnem. Azt meg csak remélhetem, hogy nem valami halálig tartó küzdelembe megyek bele. Rákattintok a körre, majd előhúzom pengéimet és vállmagasságban tartom őket. A harcra azonban még várni kell egy kérdés erejéig. Köpönyegemre pillantok. Az életben talán zavaró a ruha, de itt nem érzem annak. Mintha még súlya sem lenne. Ennek ellenére az anyaga nem szimpla szövet tapintású, annál némileg merevebb, talán ellenállóbb is.
- Tudok benne mozogni. - felelem végül. Bal lábammal fél lépésnyit előre teszem, s magam elé tartott pengéimmel várom Leo reakcióját, támadását. Egyenlőre azt tervezem, hogy pengéimmel felfogom csapását. Fel akarom mérni mennyire erős a csapása.

by **Leonard** Szomb. Szept. 30 2017, 19:17

Meglepődötten pislogtam rá, a magam módján nagyon is őszintén, és talán bugyután is festettem. Valahogy új információ volt számomra, habár valahol sejtettem is a dolgot, de még sosem találkoztam olyan játékossal, aki bevallotta volna, hogy tök új, és egyáltalán fogalma sincs semmiről. Végül is, nem keseredtem el, hiszen azt mondják, tanítva lehet a legtöbbet tanulni, szóval még hasznosnak is véltem a gyakorlótársamat.
Mondhatjuk úgy, megörültem a srácnak, na. És ekkor kezdtem el úgy gondolni, hogy talán nem én vagyok az, akivel a leginkább kitolt a rendszer. Hiszen mihez kezdenék, ha most, ennyi idő elteltével engedne csak be a játékba egyáltalán?
Furcsán keveselltem is a játékosokat régebben, meg igazából mindig volt valaki, aki az első szinten gyakorolt, de még így is, meglepő és izgalmas volt egyben, hogy egy olyan fiúval találkozhatok, aki még az első napjait éli itt. Valahogy ahogy ránéztem, eszembe jutott, mekkora lelkesedéssel is vetettem bele magamat akkoriban a fejlődésbe. Nem azért károgtam, hogy mi veszett el vagy sem, csak csináltam. Csupán élveztem a gyorsaságomat, hogy rohanhatok, ha kedvem tartja, ugorhatok, és kiterjeszthetem a határaimat egy olyan testre, és olyan élményeket gyűjthetek, amiket odakint nem.
Úgy gondoltam, erre a fiú is rájött biztosan, mégis szükségét éreztem, hogy elmeséljem neki, hisz ha már tanár vagyok, jobb minél részletesebben elmagyarázni a dolgokat.
- Nos.. Tudod, a pontok gondolom egyértelműek, hogy mire valóak. Amíg alacsony a szinted és a gyorsaságpontod, lassabban futsz, de ha sokat teszel rá, később meghaladhatod a kinti gyorsaságodat is, sőt, szerintem idővel akár a leggyorsabb futókat is lekerülheted. Sok embernek nagy élményt jelentenek még a jártasságok, vékony kislányok nagy sziklákat emelgetnek, mások több méter magasra ugranak és régi kétballábasak szaltóznak csinos mozgással a magas akrobatika jártasság kifejlesztésével. Szerintem elég klassz a rendszer. Én például főleg gyorsaságra gyúrok, szeretnék olyan gyors lenni, mint odakint soha. - meséltem beleéléssel a srácnak egyszerre oktató jelleggel, és egyszerre csak csevegve a saját élményeimről.
- A harc maga a pontoktól is függ meg nem is. Az ügyességedet sokban befolyásolja a fegyverkezelésed - gondolom ez egyértelmű -, de sokat segíthet a harcban, ha vannak jól begyakorolt különböző mozgásaid és támadásaid is. A legelső viszont, amit tudnod kell, hogy hogyan aktiváld a skilledet. Ugyanis a támadás csak akkor minősül annak, hogy ha a megfelelő mozdulatsort hajtod végre. - talán egy kicsit túlságosan is komolyan hangozhattam, miközben okítottam, magamhoz képes biztosan kifejezetten gyökér voltam ezekben a pillanatokban, de szívesen tanítottam a fiút, örültem neki, hogy segíthetek, és hogy van kivel megosztanom a tapasztalatomat, meg a gyakorlásomat.
- Nézd csak, én például így tudom aktiválni. - ezzel előrelendítettem a megfelelő szögben a kardomat, és szúró mozdulatot hajtottam végre vele. A penge felizzott, a skill aktiválódott, a támadás sikeres volt.
- Hühm.. Tudod, nekem nem túl magas az életerőm, de azt hiszem, pár támadást kibírok, szóval ha gondolod, próbáld meg aktiválni a skillt, és levadászni.. engem. - pillantottam rá bizakodóan. Bízva benne, hogy a húszas szintem elegendő ahhoz, hogy ne dobjam fel a talpamat egy kezdő játékos csapására. Ha más nem, a rendszer mindenképpen meg fog védeni, mivel fél életes párbaj szituációban vagyunk. Meghalni nem fogok, maximum beégek a jelképes tanítványom előtt, hogy egy hatalmas nyomorult vagyok én is.

by **Quad** Vas. Okt. 01 2017, 18:51

Felvett harci pozícióban várom a küzdelmet, de ehelyett okításban van részem. Nincs ellenemre a dolog. Pengéimet leeresztve hallgatom Leo-t. Persze amit mond az igaz minden más MMORPG játékra, de ez mivel teljesen realisztikus, így azért sokkal komolyabb hatást tesz rám ama gondolat, hogy teljes mértékben felülmúlhatom magamat függetlenül attól, hogy milyen testalkattal bírok. Valamilyen szinten szerintem ez hiba. A való életben is nagyban befolyásolja a mozgékonyságot a testalkat. Ez már csak tapasztalatból tudom. Úgy tűnik volna még hova fejlődnie a játéknak. De hát mivel ez az első a kategóriájában talán nem meglepő, hogy még ennyire játékszerű. Talán ha már kitapasztaltuk az itteni létett, s megjelennek a komolyabb igények, akkor bejönnek a még realisztikusabb funkciók. Addig pedig a hallottak alapján akár szuperhős szintűre is fejleszthetem magamat, ha tudom.
- Hogyan aktiváljam a skillemet? Egyáltalán van nekem olyan? - pislogok bizonytalanul, miközben pengéimre tekintek. Fogalmam sincs milyen skillem lehet. Megpróbálom leutánozni mentorom mozdulatait. Föntről lefelé mozdulattal döfök előre pengéimmel. Nem történik felizzás.
- Ez így nem működik. - jelentem ki a nyilvánvalót, némi kesernyés szájízzel. Ettől függetlenül jó volna begyakorolni a harcot, így a kihívásnak eleget teszek.
- Mindegy, majd rájövök. Akkor harcoljunk! - ha már minden áron küzdeni akar, legyen. Bal pengémet vízszintes irányba fordítom testemmel párhuzamosan, készen arra hogy felfogjam vele ellenfelem támadásait. Jobb pengémet döfésre készítem fel. Jobb lábbal kilépve kezdem meg a szúrás Leonard bordáinak irányába. Nem tudom mi fog ebből kisülni, de biztos, hogy tanulni fogok belőle.

by **Leonard** Hétf. Okt. 02 2017, 08:54

- Mindenkinek vannak skilljei. Minden kasztnak kicsit más, ezt magadnak kell kitapasztalnod. - magyaráztam neki, majd megmutattam, az enyém hogyan működik. Nem is emlékeztem rá már, hogy nekem annak idején elsőre ment-e, vagy csak később sikerült megtanulnom, egyáltalán hogy hogyan is kezdtem el a harcokat. Valahogy káosz egyvelegévé vált az az időszak, amikor még száraz vajas kenyeret ettem meg az utcán aludtam. Minden aranyamra szükségem volt, és sajnos most sem állok másképp. Ha nem lenne Szoph, akkor most is hasonló rettenetes sorsom lenne, de így szerencsére megengedhetek magamnak ezt-azt. Ám így sem sokat. Nem szeretnék az adósa lenni, még akkor sem, ha szerinte ő az adósom. Ezzel a gondolkodással egyébként egyáltalán nem értettem egyet, de persze ezt nem hangoztattam.
- Lehet, hogy egyszerű szúrással? - megvakargattam a fejemet, majd áttérek a következő lépésre. Talán ha élesben csináljuk, egyszerűbben rá fog jönni. Fel is ajánlottam neki a lehetőséget, hogy támadjon meg, ám arra egyáltalán nem számítottam, hogy rögvest ilyen hévvel is fogja belevetni magát. Elvigyorodtam, mert úgy tűnt számomra, még talán élvezi is, amit csinál.
Aztán persze, nem bírom ki, hogy ne mozduljak el a szúrás elől. Hiába a szent cél és elhatározás, hogy most már pedig beengedem a támadását, az ösztönök erősebbek még ebben a helyzetben is. Ösztönös módon léptem és hajoltam egyszerre el a támadás elől. Ám lényegtelen, mert a skill aktiválása most sem sikerült neki valamiért, nem izzott fel rendesen a penge.
Automatikusan felemeltem a kardomat magam elé védekező állásba, majd a fiúra pillantottam. Nem támadtam, most nem azon volt a hangsúly, hogy én megtanuljam amazt.
- Nem jó. Még egyszer. - mondtam neki, készen várva a következő támadását, miközben magamat igyekeztem nyugtatni, hogy legközelebb ne védjem ki. Talán az, hogy direkt beengedjünk egy támadást még nehezebb feladat is, mint hogy direkt eltaláljunk valakit.

by **Quad** Hétf. Okt. 02 2017, 15:32

Nem értem miért olyan fontos ez a skill dolog. Az csak bónuszt add, de ha nem tudok harcolni, akkor bármilyen erős is legyen a skillem nem fogom tudni megnyerni a csatát. Már pedig itt a harc elvesztése egyenértékű a halállal. Amit szeretnék elkerülni.
Támadásom sikertelen, csak nem úgy ahogy számítottam rá. Hát igen, megfeledkeztem arról, hogy lehet mozogni is, nem csak a pengét forgatni. Bele kell jönnöm még a játékba. Már csak az a kérdés, hogy vajon itt is számít a gyorsaság? Mert ugye tömzsi lévén nem vagyok mozgékony. De ez egy digitális világ aminek más szabályai vannak a valóságnál. Valószínűleg gravitáció sincs, egyszerűen úgy van programozva, hogy ne szálljunk el. De a tömegünket nem ez határozza meg, hanem a beállított paraméterek.
Jön a következő kör. Ellenfelem ezt már komolyabban igyekszik venni, akárcsak én. Persze engem kicsit sem foglalkoztat a skillaktiválás. Sokkal inkább a harc begyakorlása. Újfent Leo felé fordulok. Az előbb kitért, tehát valahogy ezt kellene megakadályoznom. Nem kellene úgy lerohannom. Ez máris tiszta. És azt hiszem meg is van a megfelelő technika. Jobb kezemben lévő pengével felülről lefelé tartó vágó mozdulattal indítok a teste felé, voltaképp a kardjának ha továbbra is védekezve tartja azt. Így akarom lefoglalni. Bal pengémmel pedig egy szúrást igyekszek bevinni deréktájt. Félek nem jön be a csel, de ez csak gyakorlás. Meg aztán igyekszem kiismerni ellenfelemet.

by **Leonard** Szer. Okt. 04 2017, 20:58

Attól tartok, sajnos sok trükköt láttam már ez eddig, és ha a játékos életem nem lett volna elég, a börtön megtanított rá, hogyan kerüljem el a trükköket, hogyha a pontjaim megengedik. Márpedig megengedték, méghozzá olyan ösztönszerűen, amennyire nem lenne szabad mozognom egy gyakorlómeccsben. Fogaimat összeszorítottam, miközben egy fél pillanat alatt mozdult volna a testem, de nem engedtem neki, és hagytam, hogy a támadás célba érjen, ezzel az első sebzését okozva - talán az egész játékba kerülése óta - egy játékosnak. Nekem. Nem azt mondom, megfelelő koncentráció kellett hozzá, hogy uraljam a mozdulataimat és visszafogjam azokat, de megvolt bennem a motiváció, ami segített most. Boldog mosollyal figyeltem, ahogy lejjebb csökkent az életpontjaim száma. Keveset vesztettem, szóval tényleg nem túl veszélyes, ahogy mondja. Ám két késsel, már talán érezhetőbb lett volna. Ugyanakkor annyira elegendő volt így is, hogy a páncélom leessen, azaz átszúrjon rajta.
Ezután megfordultam, és kardomat újra védekező állásba helyeztem.
- Szép volt. Ne hidd, hogy a következőt ilyen egyszerűen beengedem. - egy pillanatig felötlött bennem a gondolat, hogy a védekezést is gyakoroltassam vele, de aztán rájöttem, hogy talán a sebzésem magas lehet neki, ha valóban kezdővel van dolgunk. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha csak fegyver nélkül ütném meg, de mivel kezdő kardom volt csak, úgy gondoltam, nem sokat dobna a latba a fegyverem. Így tehát nem támadtam rá, hanem vártam a választámadását, hogy folytassa. Továbbra is védekező pozícióban voltam.
Egy gyakorlottabb játékos számára a mozdulatai kiszámíthatóak, ugyanakkor látszott rajta, hogy igyekszik, és ügyesen próbálkozott. Pozitív előrelépésnek tartottam a cselezést, és teljesen felvillanyozott, ahogy láttam a szemem előtt kibontakozni egy kezdő tehetségét. Szinte erőt adott nekem is, hogy tovább folytassam, és ne érdekeljen, ha elölről kell kezdenem a játékot, csak csináljam. Azt hiszem, ez a gyakorló meccs talán rám is jó hatást gyakorolt, annak ellenére, hogy nem sok energiát helyeztem bele harci szempontokból, nem dolgoztatott nagyon meg, inkább fejben, a testtudatomat segítette.

Élet: 82 - 3 = 79 Hp

by **Quad** Szomb. Okt. 07 2017, 10:50

A támadás bejött. Túlságosan is könnyen. Ilyenkor szokás ujjongani, de nem vagyok olyan típus. Számomra a harc igen komoly dolog. Éppen ezért levágom, hogy csak engedte magát. Ezt felettébb modortalan viselkedésnek tartom, mert így nem fogom rendesen megismerni a játék küzdelmi rendszerét. Már pedig védekezni is meg kell tanulnom. A fájdalom elviseléséről pedig nem is beszélve. Vagy legalábbis a sérülésről, mert fogalmam sincs mit okoz itt egy vágás. Láthatóan nem túl sok mindent. Vagy csak ezt is megjátszaná?
Következő kör. Dicsérete nem száll fejembe, hiszen hagyta magát. Ez pedig olyan mintha gyakorló bábút püfölnék. Mindenesetre semmiképpen sem áll szándékomban könnyedén venni a harcot. Ismét védekező állásban vár kardjával. Kicsit dühít a dolog, de legyen. Be kell gyakorolnom a támadás módjait egy intenzíven hárítani igyekvő ellenfél kapcsán. Mert mindig lehet rést találni a pajzson. Plusz, nekem két pengém van, és mivel természetes kétbalkezességem nem nyilvánul meg, ezért másfajta taktikákat alkalmazhatok mint ő.
Kettőt hátra ugrok, hogy legyen köztünk némi tér. Majd bika módjára előre szegezem pengéimet és nekiiramodok. Frontális roham, amit könnyedén fellehetne nyársalni egy hosszabb pengével, de átütő is lehet, ha a másik elbénázza a dolgot. Csakhogy most jön a csavar! Mikor kardtávolságba érek, azaz két-három lépés után, balra ugrok egy kicsit, és úgy srégen próbálok vágást bevinni mindkét pengémmel. A hirtelen mozdulatváltás miatt talán nem tud eltalálni. Az meg majd kiderül, hogy elég gyorsan tudja-e forgatni kardját és tud-e védekezni. Ha nem akadok fel benne, akkor valószínűleg egy kicsikét túl is szaladok majd mellette az ugrás adta lendület okán.

by **Leonard** Hétf. Okt. 16 2017, 09:53

Leonard érezte rajta, hogy valami nem oké, nem volt teljes az ujjongás, sőt, igazából tökéletesen elmaradt. Ezt problémának érzékelte, de mégis úgy volt vele, csak nem támadhatja le a srácot teljes erejéből. Az csúnya ráijesztés lenne, ami után az is lehet, hogy úgy szedné a virgácsait, mint Béni a Frédi és Béniben, miközben dinómobilt vezet. Ezt elképzelni természetesen mókás volt számára, és arcára kiült egyfajta bújkáló mosoly, amit semmi erővel nem volt képes elnyomni.
A srác arcát vizslatta, és nem volt biztos benne, hogy tudja-e amaz, hogy mit jelentett az előbbi támadás, avagy hogy az életponttal mennyire és hogy van összefüggésben, meg a páncéllal, meg a többivel. Nem volt benne biztos, ugyanakkor azzal sem akarta megsérteni, hogy ilyen egyértelmű dolgot elmagyaráz, hisz az előbb maga a srác mutatta meg neki éppen, hogy rejtőzik benne nem kevés ész, főleg ami a támadásokat illeti.
Amit természetesen újra megcsillogtatott. Leonard megijedt a hirtelen rohamtól, földbe gyökerezett lábbal figyelte az eseményt, arcára pedig ráfagyott a mosoly.
"Most ez fel fog lökni! Ez komolyan letarol! Aztán összenyom! " - jártak a fejében a gondolatok, és automatikusan elugrott a srác útjából, csakhogy - ezúttal nem direkt - pontosan a késébe fordult ezzel. Ugyanakkor ezzel egy időben teljesen automatikusan lépett előre párat, emelte fel a kardját, lépett előre bal lábbal, és támadásra emelte a karját, könyökét srégen tartva. Lendült, és ütött. Fogait összeszorította, amint elérte a felismerés, mit is tesz, ám a lendületet nem tudta megállítani. Nem volt összetett támadás, sem kifejezetten elgondolt, ám dinamikus és teljesen ösztönszerű. Annyi időt már töltött el a játékban, hogy ilyesmi kifejlődjön benne. És hacsak a fiú nem védi ki ügyesen ezt a csapást, akkor talán - az életpontjaitól függően -, ezzel a meccsnek elég gyorsan vége is szakadhat. Na persze, még bízott a srácban. Itt az esélyed, töki!

Hp: 79 - 6 = 73 Hp

by **Quad** Kedd Okt. 31 2017, 11:46

Lassan kezd világossá válni számomra a játék működési mechanikái. Koránt sem lényeges az hova és hogyan támadok, lényeg, hogy jobb legyen a támadásom mint a másik védelme a találathoz. Némileg csalódottság fog el ezen felismeréstől. Túl primitív. És mindig az erősebbnek kedvez. Tényleg maradnom kell a koboldoknál még jó ideig.
Mindenesetre bikaszerű rohama a csellel együtt a jelek szerint valahogy bejött. Nincs vérfröccsenés az arcba, elvégre nem 18+-os a játék, de észleli a másik zöld csíkjának csökkenését. Ez már sokkal inkább kedvére van, hisz úgy tűnt ösztönszerűen akart volna kitérni előle, csakhogy nem jött be. Igen ám, de így védekezni nem tudok. Csak a gyorsaságomon múlik, hogy a másik kardja lecsap-e rám. S bizony ezen a téren alul maradok vele szemben. Pengéje eltalálja lábamat, így a biztos érkezés helyett pofára eséssel vegyes bukfencezést követően érek talajt.
- Aucs! - nyöszörgök, majd megpróbálok feltápászkodni és leporolni magamat. Nem érzem túl jól magamat, szédülök, össze is esem.

by **Eugeo** Szomb. Szept. 01 2018, 18:08

Üdv!

A küzdőteret inaktivitás miatt lezárom! Jutalmatok:
Quad: 20 exp + 50 arany
Leonard: 30 exp + 60 arany

by Ajánlott tartalom

Quad vs Leonardo

Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo

Re: Quad vs Leonardo