Re: ..: Für Elise és a zeneiskola rejtélye :..

by **Silence** Kedd Okt. 17 2017, 17:46

Láthatóan megnyugszik kicsit, hogy sikerül kommunikálni. A feladat megoldása pedig leköti a figyelmét, úgyhogy a továbbiakban kifejezetetten nyugodtan kéz ki. Egyébként nagyjából igaza van Quentinnek… Nincs olyan barátja aki azonnal tudna ugrani, hogy segítsen nektek.
Miután sikerült minden oldal színét leírnia, már-már kíváncsian várja mi fog történni.
Mármint… miután alaposan meglepődött, és egy picit megijedt a falról leváló kocka miatt. Látva, hogy nem mozog, azért megnyugszik, közelebb merészkedik, és óvatosan megérint, aztán ha nem történik semmi fel is emeli, és megnézegeti úgy is.
Közben neki is pörög az agya. De nem tud rájönni mi ez a kocka és mi lenne a feladat.
Azt látja, hogy nem sikerült amit Quentin szeretett volna, és rájön arra is mivel próbálkozott… De a fiú megelőzi, és mire lenne ötlete, és megosztaná vele, már írja is a következő kérését.
Egy darabig pislog, mert nem fér a fejébe, hogy sikerülne így egyeztetni a színeket, de aztán mégis megpróbálja.
Felírja a falra, hogy Zöld, aztán vár egy keveset. Ha nem történik semmi, akkor pedig megpróbálja a narancssárgával.
Közben beesteledik, és kezd hidegebb lenni a kockában. Fuwa bőre az átlagnál érzékenyebb, így előbb kezd fázni is. Nincs nála semmilyen világításra alkalmas item, úgyhogy ha rajta múlik sötétben maradnak. Hacsak Quentin nem ad neki újabb feladatot, Fuwa az egyik közös sarokba húzódik, és ott marad egész éjszaka, gondolkozva egy darabig. Nagyon megijedt amikor a kockában találta magát, de azóta nem történt semmi olyasmi, ami aggodalomra adna okot, úgyhogy kezdi egyre jobban piszkálni a kíváncsiságát, hogy mi a csuda ez az egész.

by **Kimiaki Hikari** Szer. Okt. 18 2017, 11:32

Nem igazán történt semmi sem. De úgy ténylegesen nem. Hiába játszottam el a zeneszámot, úgy tűnik a rendszerbe nem volt beprogramozva, hogy reagáljon erre a változatra. Ez kicsit zavart, hisz mégis csak egy zenedarabról van szó, ami visszafele eljátszva is hasonlóan impozánsnak tűnik. Egy kissé tényleg csalódás, de nem számítottam többre egy ilyen játéktól. Miután végeztem a darabbal kicsit megmozgattam a vállam, hogy egy kicsit ellazítsam. Nem egy hosszú darab, de megerőltető, hisz elég gyors számról van szó. Mindezek ellenére azonban viszonylag nyugodt maradtam, annak ellenére, hogy bosszantott az egész. A nőci fölösleges kíváncsiskodása meg ráadásul rá is tett egy lapáttal. Mindenesetre megigazítottam a szemüvegem és rideg nyugalommal néztem rá.
- Többféleképpen is megkerülhető kisasszony. – felelem, majd néhány laposabb lemezzel ki is ékelem a kulcsfontosságú billentyűket, így nem lehet már leütni – Mint látja az az, hogy nem hagyjuk a rendszernek lejátszódni a zenét. Elpusztítani nem lehet, ugyanis védett tárgy, de amennyiben csak „kiegészítjük” elviekben a játéknak úgy kéne érzékelnie, mintha csak egy díszítőelemet raktunk rá, míg valójában a billentyű képtelen lenyomódni. Illetve van egy nagyon egyszerű, ennél jóvalta logikusabb védelem is. Nem… Kell… Ide…Jönni…
Utolsó szavaimat a „Küldetésadó” lánynak céloztam, erősen érezhető, lenéző hangnemmel, melyet, ha hangomból nem is a szemeimből biztos kiolvas, ahogy ránézek. Végül unottan kisétálok. A többieknek talán nem tűnt fel igazából, de elég tiszta volt. A zongora nem enged más ritmust lejátszani, mint a Für Eliste. Ez mondjuk számukra is nyilvánvaló lehetett, hisz többször is elnémult a zongora, ahogy játszottam, hisz visszafele elhangozva jóval másabb a ritmus. De egyelőre nem tehetek ezzel a gyermeteg játékkal semmit sem. Inkább körülnézek, mintsem egy helyben üljek. Egy-két nap virrasztás nekem semmi. Inkább átkutatom az egész helyet ától cettig.

by **Quentin** Szer. Okt. 18 2017, 15:42

Besötétedett lassacskán, és ezzel együtt az egyetlen fényforrás a holdfény maradt, ami messze nem volt kielégítő mennyiség egy üvegkalitkába zárva. Nem nagyon volt mivel fényt csinálni, így kénytelen voltam beletörődni abba, hogy egy darabig nem jutunk előrébb a feladvánnyal. Úgy nehéz volt, ha kis túlzással az orrunkig se láttunk el. Engem annyira nem zavart a hűvös idő, sem az, hogy a "szabad ég" alatt kell töltenünk az éjszakát. Én bármilyen körülmények közepette képes voltam lecsökkenteni az energiaszintemet annyira, hogy el tudjak aludni. Hogy ezzel Otomura hogy van, azt meg se próbáltam most kideríteni, nem volt sok értelme szenvedni az üzengetéssel, és erőltetni a szemünket, hogy el tudjuk-e egyáltalán olvasni egymás írását ebben a sötétben. Remélhetőleg reggel nem arra fogok ébredni, hogy a lány karikás szemekkel leledzik, és egész éjjel virrasztott, mert képtelen volt ilyen helyzetben pihenni.
Én mindenesetre előhúztam az inventory rejtekéből a tartalék elemózsiámat, és ettem néhány falatot vacsora gyanánt, mielőtt előteremtettem volna a párnámat, amit mindig magamnál hordok, valamint egy plédet takaró gyanánt. Az alvás nagyon fontos, az adja a legtöbb energiát, így hajlandó voltam némi szuszt feláldozni annak érdekében, hogy minél nagyobb profitot érjek el, ahelyett, hogy egész egyszerűen eldőlnék, mint egy liszteszsák. Szóval megágyaztam magamnak, és nyugovóra tértem. Ugye mi bajom is eshet üvegfalak közé zárva? Bejönni nem tud senki és semmi, akkor nem lennénk elválasztva egymástól a lánnyal. Szóval... jó éjszakát, reggel találkozunk Sleep

by **ZexCeed** Szer. Okt. 18 2017, 20:51

Moon és Kimi és Sioko:
- Mit sem ér! Ez az egész… mit sem ér! – Fakadt ki a lány keservesen, immáron zokogva. Láthattátok, hogy teljesen szétcsúszott. Azt ugyan nem tudtátok, hogy miért is, de úgy tűnt egyelőre nem akarja az orrotokra kötni, legalábbis önszántából. Ameddig ti tanakodtatok, addig ő megpróbált felállni, felegyenesedni, bár kihúzni nem igazán tudta magát. Jobbra-balra pillantgatott, és jobb híján ameddig a zene megállíthatatlanul lecsendült, megpróbált valami használhatót, bármit… Amivel kitörhet, vagy… csak le tudja foglalni magát, ameddig zaklatott gondolatai lecsitulnak. A beszélgetésetekre viszont hátra kapta a fejét, és kerek szemekkel, csodálkozva, kissé kétkedve figyelte, miként Kimi megvariálja a billentyűket. Végül fanyar mosollyal fordult el tőletek, a szemöldökét ívesen felvonva, szinte könyörgően, de meg sem szólalt. Egészen addig, ameddig neki nem céloztak egy mondatot. Ismét felétek fordult, cipője halkan koppant párat a padlón. Visszafogott volt, szóra akarta nyitni a száját, de megrágta előtte a gondolatait, a lány, aki nyilván… épp olyan játékos, mint ti.
- Már… mindegy… már… minden mindegy. – Emelte fel kezeit megadóan, behajlított könyökkel, majd leengedte.
- Én már harmadjára hallottam… az első esetet még én sem vettem komolyan, de utána… bárhol voltam, az adott időpontban megjelent a zongora és rákezdett a dallamra, egyre többet sebezve rám. – Jelentette ki, kissé hüledezve, enervált gesztusokkal.

Kimi, kérlek írd le hova mentél, és kapsz egy pontos leírást, hogy is néz ki a terület amit átfésülnél az éjszaka, bár valami világításról biztosítsátok magatokra, hisz a hold fénye nem elég erős ahhoz, hogy kellően lássátok is este.
- Köszönöm. – Súgta oda barátságosan Moon-nak. Igaz, tudatlannak tűnt, de mégis úgy érezte vele tudna leginkább összedolgozni.
- Ugye… nem haragszol nagyon? A saját csapatomból… én vagyok az utolsó. – Vallotta be lehajtott fejjel, mondhatni az egész bűnét. Majd, amennyiben nem zavartad el, egy egész éjszakát együtt töltöttetek, lassan kisütöttek a nap első sugarai.

Quentin és Sillence:
Nem jutottatok sokkal előbbre. A kocka nem csinált semmit, úgy tűnt üvegből van az is, épp csak fekete színű, mint a kréta. A szöveg a falon marad, ahogy az előző kérdés és vázlat is. A színek nem változtak, a kulcsszavak hatástalanok voltak. Az éjszaka elért titeket is. Sötét van és hideg is. Néha egy-egy farkas bújik elő a bokrokból, majd megjelnik kát társuk is, de nem foglalkoznak veletek különösebben. Látják, hogy nem a szabadban vagytok, bár a közeletekben maradtak. Lassan kivilágosodik. Átvészeltétek az éjszakát, talán aludtatok is. Eljött a nappal.

Határidő: Okt. 25 - Szerda

by **Silence** Vas. Okt. 22 2017, 11:45

Fuwa úgygondolja, olyan információra bukkant, amit jobb, ha megoszt Quentinnel is. Úgyhogy fogja a kockát, és a zsírkrétát, és felírja a közös falra, hogy "Ez a kocka is üvegből van! Fekete üvegből!" Majd mutat a kezében tartott kockára. Reméli, hogy ezzel tud valamit segíteni Quentinnek...
A sötétedés miatt, és látva, hogy a fiú is nyugovóra tér kuporodik le az egyik közös sarokba. Kicsit még nézegeti a kockát. Aztán leteszi a padlóra, és nekidönti a fejét a közös falnak. De nem alszik el hamar, mert az agya a helyzet körül forog. Ő is próbálja ám megoldani, csak neki nehezebben megy.
Azt mondták színt színnel… De hogy lehet azt megcsinálni? Csak fekete zsírkréta van amivel szinezni lehetne, és a kockát pedig nem sikerült Quentinnek elforgatni…
Na ezen addig gondolkozik, sikertelenül, hogy még látja, ahogy egy farkas előbújik… Kicsit jobban összehúzza magát ijedten, de hamar rájön, hogy nem akarják, és talán nem is tudják bántani a farkasok. Így megnyugszik, és lassan gondolataiba merülve elalszik.
Álmában megint hallja azt a … Határozottan nem tetszik neki… de ezért ugye nem hibáztatja senki?
Az álom vége egy furcsa kavalkád a színekből. Narancssárga, zöld, kék, rózsaszín, lila… Váltogatják egymást, és folyton helyet cserélnek.
Egyáltalán nem kipihenten ébred… Álmosan dörgöli a szemét, egy pillanatig azt sem tudva, hol van. Amikor végül rájön, ijedten felpattan, és gyorsan körbenéz. Azonnal megnyugszik, amint meglátja Quentint.
A falra viszont a jóreggelt és hasonló köszönések helyett egy kérdést ír, amikor a fiú is felébredt, és figyel rá: "Mit csináljunk?" Nagyon nem szereti ezt a helyzetet, akkor is, ha mostmár nyugodt, úgyhogy minél előbb szeretne kijutni.

by **Moonsoul** Kedd Okt. 24 2017, 10:28

Nahát, volt az első gondolata, ahogy hallgatta, majd figyelte az okos lány ténykedését, és egy félszeg mosolyt is megengedett magának ezek után. Bár szeretett volna bátorítóan ránézni Siokora, ő szemmel láthatólag nem érezte egyáltalán jól magát, sőt, olyan volt, akár egy, a félelemtől lassan ép elméjét elvesztő szarvasgida, amint fejét ide-oda lóbálva próbál menekülni a vadászkutyák gyűrűjéből. Emmy természetesen nem volt bolond, tudta jól, hogy a lány félelmének fő forrása az, hogy már nem először hallja a dallamot, és szerette volna megkérdezni, kipróbálta-e azt, hogy elmegy innen és nem jön vissza éjszaka, mi történik olyankor.
Sioko végül válaszra nyitotta a száját, és Emmynek meg se kellett szólalnia; így is megkapta a választ. Csalódottan kutatott más megoldás után, ámbár az okos leány ötlete igencsak furfangosnak és működőképesnek ígérkezik. Viszont a tény, hogy nem öt, hanem már csak két-három napjuk van a rejtély megoldására úgy, hogy igazi eredményt csak éjszaka láthatnak, jelentősen csökkentette az esélyeiket, ezt még ő is belátja.
Úgy kell gondolkodnia, ahogy egy hasonló küldetés tervezője gondolkodna. Ez tény és való.
A gond az, hogy ő nem ért az ilyen játékokhoz...
Kimi végül odébb ment, Emmy viszont maradt a helyén, illetőleg a zongorához lépett közelebb, hogy alaposabban megnézhesse magának, ám okosabb nem lett a dologtól. Gondolataiból Sioko zökkentette ki, aki a jelek szerint, miután elmesélte történetét, kicsit végre összeszedte magát. Emmy elmosolyodott, ahogy ránézett, majd megrázta a fejét.
-Semmi okom nincs haragudni. -értelenkedett, majd végighallgatta a lányt, ami alatt legalább annak megörült, hogy lett még egy kérdése. -Drágám, még a csapattal ti próbáltatok ki ilyesmit, amit a lányka az imént? Bármi trükköt, hogy megakadályozzátok a zene lejátszását?
Jobb, ha már most kizárják a lehető legtöbb dolgot, amivel próbálkozni lehetne, ezen kívül kellenének B, C, D és még több terv arra az esetre, ha mondjuk a zongora kilökné Kimi akadályait és játszani kezdene.
Jaj, mi járhatott a programozó fejében vajon? Biztosan van valami megoldás... kell lennie egy megoldásnak... Emmy, törd egy kicsit a fejet, hozd elő az írói vénád. TE mit tennél?
Ő bizonyára alkotna egy erős és bátor férfiembert, aki megoldja a hölgyek helyett a rejtélyt. Avagy...
-Nyomozni kell! -csapott végül a tenyerébe, és Siokora nézett egy nagy mosollyal az arcán. -Figyelj csak, nézzünk körbe legalább a zeneteremben. Ez egy zenés küldetés, ott talán találunk valamit! Mit gondolsz?
S amennyiben Sioko beleegyezett, Emmy fogta magát és elmentek az említett részhez, hogy alaposan, minden sarokba benézve találjon bármit, ami segíthet nekik.

by **Quentin** Hétf. Okt. 30 2017, 17:28

Bár meglehetősen érdekes helyzetbe keveredtünk, a sötétség megállított minket a további töprengésben, így eltettem magam másnapra. Képes voltam kikapcsolni a gondolataimat és a pihenésre koncentrálni, így reggel kipihenten ébredtem a nap első sugaraira. Igaz, kellett egy jó negyed óra, mire lassan beindultak a fogaskerekek odabent, és nagyjából felidéztem, mi mindent próbáltunk meg előző nap. Egyik se vezetett végül eredményre, se a borogatás, se a színek felírogatása. Ami a színt színnel részt illeti, sokkal több ötletem ennél nem volt. Az egyetlen nyomunk talán az üvegkocka volt, ami már tudom is én, hogy keletkezett a túloldalon. Ez volt az egyetlen dolog, ami inspirálhatott minket. Vagyis talán engem, mert Otomura eddig nem tudott sok használható ötletet felmutatni. Ellenben az utasításaimat pontosan követte. Talán ez is elég lesz.
Szóval a gondolataim az üvegkocka körül forogtak, illetve a feladványunk szövegét néztem, és próbáltam mindenféle értelmét meglátni. Talán ha képesek lennénk valamilyen módon más színű krétát produkálni, mint a fekete, akkor tudnánk a színt színnel írni. Becsuktam kicsit a szemem, majd megint odaléptem a közös falhoz.

"Megpróbálunk még egy-két dolgot."

Írtam fel a lánynak, lévén azóta, hogy felébredtünk, érkezett tőle egy kérdés, amire illett volna válaszolni. Ezután viszont belemerültem a rajzolgatásba. Először felrajzoltam egy teáscsészét, hogy vajon megismétlődik-e a kockás eset, majd jöhetett a kevésbé komolytalan kísérlet egy ugyanolyan krétára, ami a kezemben is volt, csak fölé írva, hogy zöld, mivel a zöld színű falra rajzoltam éppen. Megpróbáltam a narancssárgát is ugyanígy (a túloldali fal színe), majd a kéket (ennek a kockának az egyező oldala a másik térfélen), várva, hogy eredményre vezet-e egyáltalán ezek közül valamelyik. Hogy máshogy kéne megváltoztatni a kréta színét, ha nem így? Ha ez sem sikerül, ki fogok fogyni az ötletekből, azt hiszem...

by **ZexCeed** Kedd Nov. 14 2017, 20:08

Silence; Quentin:
El is szált az éjszaka, gyorsabban mint gondoltátok. Ámbár lehetőségetek van annyi minikörben próbálkozni, amennyiben csak szeretnétek, elvégre gondolom aktívan foglalkoztok a kijutás gondolatával, amennyiben nem, akkor kérlek azt is osszátok meg velem, mivel is töltitek azt a rengeteg időt.
Próbálkoztatok és eredménye is lett, bár nem az mire számítottatok. A teáscsésze megjelent, épp úgy, ahogy az üvegkocka, az is üvegből volt. A kréták színét nem sikerült megváltoztatni, sötétben tapogattatok ezzel a gondolattal, de erre ti is rájöttetek. Viszont eltelt a nap, szerencsére többet tudtatok kommunikálni mint legutóbb, de így is eljött az idő. Sötétedet, bár még nem volt este, viszont a rendszeridő szerint közeledik a felcsendülő zene ideje, valamint legutóbb is ilyen tájt kaptatok segítséget, ami ma is bekövetkezett.
" Fordíts meg." Üzente a felírat.

Moonsoul; Sioko:
Sioko meglepetten, sőt zavarodottan tekint a válaszodra, hiszen most vallotta be, hogy bajba sodort titeket. Tudatosan. Az ő értékrendjében ezért viszont van, miért haragudni, bár te érettebb vagy mint az Aincardi tinik és talán pont ezért is éred fel ésszel, hogy a harag most nem segítene. De elég ahhoz, hogy Sioko még szörnyűbben érezze magát.
- Legalább akadj ki, kiabálj vagy bármi! - A hangjában enyhe elfojtott indulat csilingelt, ahogy megkísérelte csökkenteni a saját lelkiismeretét.
- Szándékosan csaltalak ide titeket... - Fűzte tovább, csendesebben, de bátran a szemeidbe nézve. Igaz alig pár perce mondta el, hogy egy csapattal volt, mégis meglepődött, hiszen egy pillanatra megfeledkezett róla.
- Megpróbáltuk leragasztani, bedugni a fülünket, a legtávolabbra kerülni, de még ha másik szintre is megyünk... akkor is megjelenik az adott időben a zongora és sebeződünk... - Pillantott körbe.
- Nem nagyon ismertem őket sem, az egyik srác... hívott el ide, mivel ő arra gyanakodott, hogy ennek az egésznek, köze van a mitológiához, amiben jártas vagyok... De... nem találtam semmit, amivel segíthettem volna...De... már nem tudta elmondani, miért is gyanakodott mitológiára... - Panaszolta, viszont megeredt a nyelve.
- Annyit még megfigyeltem, hogy valamelyik hangszer mindig megszólal... mielőtt a zongora, de mindig más. - Majd elkezdtetek kutatni, ő pedig bizonytalanul de, láthattál rajta némi reményt, lelkesedést.
Elkezdtetek kutakodni a zeneteremben. A hangszerek legtöbbjébe találtatok egy betűt, belekarcolva, ami a következők: egy dobban egy T-t, egy gitárban egy S-et, egy citerában egy H-t, egy xilofonban egy U-t, a félre rúgott metronómban egy N-t és egy trombitában az E-jelet látjátok belevésve. Ha pedig alaposan megnézitek a zongorát, akkor az "Doji" Feliratot találjátok, késő délután lesz mire mindezt felfedezitek. Közben pedig lehet próbálkozni bármivel, ami az eszetekbe jut. Délben egy szendvicset kaptok Siokótol, úgy látszik készült, ahogy pedig a délután és a későbbi időpontok közeledtek, Siokó egyre feszültebb lett, megint.

Kimi: 500 szót szeretnék. Egy sötét éjszaka és egy másnap késő délutánig, egy egész épület ami a tiéd, felfedezésre vár.

Határidő: Nov. 21 - Kedd.

by **Silence** Szomb. Nov. 18 2017, 14:15

Fuwa bólint. Rendben, próbálkozzunk. Elkapja a teáscsészét, mielőtt leesne, és óvatosan leteszi a földre.
Nézi mivel próbálkozol tovább, és neki eszébe jut, valószínűleg egy buta ötlet. Itt egy kocke, ami fekete. És ha valahogy beleírná milyen színű legyen?
Meg is próbálja: Felrajzol egy kockát, és beleírja, hogy "narancssárga", mert azt a színt szereti ( Razz

) Aztán figyeli, hogy mi történik.
Quentin jól teszi, hogy nem vár sok ötletet Fuwától. Épp elég neki az is, hogy kövesse a fiú utasításait. Ellenben azért ő is gondolkodik. Ez úgy jeleni meg, hogy előveszi a füzetet, és elkezdi lerajzolni a szituációt. Mert az segít neki összpontosítani a gondolatait. És támad is egy nagyon buta ötlete… Ami remélhetőleg nem fog gondot okozni.
Leteszi a füzetet maga mellé, fogja a zsírkrétát, és rajzol egy kicsi ablakot kilinccsel, meg minden más tartozékával együtt a közös falra. Miért oda? Hát azért, mert ezzel megszűnhetne az, ami elválasztja Quentintől. És attól sokkal jobban érezné magát. Ráadásul, ha ez sikerül, akkor egyszerűen rajzolhat egy ajtót, és akkor kimehet végre innen.
Valószínűleg a másik oldalra zárt fiúnak is támadnak közben ötletei, és a nap újabb és újabb próbálkozásokkal telik.

Fuwa nem kapcsolta időponthoz a zene újbóli megszólalását, sem a segítséget amit tegnap kaptak a rendszertől.

A zene felcsendülése (amennyiben ezt a kockában hallja) megint megijeszti. De csak lekuporodik, becsukja a szemét, és betapasztja a fülét. Nem akarja hallani. És látni sem. Nem buta, tudja mi fog történni. Néhány perc múlva, mikor úgy véli, hogy már elhallgatott a zene, leveszi a füléről a kezét, és kinyitja a szemét is. Egyre kevésbé tetszik neki a helyzet.

by **Moonsoul** Csüt. Nov. 23 2017, 11:27

Emmy megállt egy pillanatra, elgondolkodón nézett a reszkető, ideges lányra. Így telik el pár örökkévalóságnak tűnő maásodperc, majd a nő elmosolyodik, és mégis úgy dönt, közelebb lép Siokohoz, és a vállára teszi a kezét, mintha ezzel csökkenteni tudná annak izgalmát.
-Ha nagyon szeretnéd, a kaland után megszidlak. -közli kedvesen, hangjában egy csepp düh nélkül. -Vagy kitalálunk valamit, amivel megbüntethetünk. De most koncentráljunk a feladatunkra.
Nem árulja el, hogy igazából azért nem szeretné megbüntetni, vagy kiabálni vele, mert mélységesen megérti a fájdalmát. Nem tudhatja magáról sem, hogy hasonló helyzetben mit tenne, ám nagy eséllyel talán pont ugyanezt; hívna, csalna valakit, aki talán segíteni tudna, egészen addig, amíg vagy meg nem történik a csoda, vagy ő maga meg nem hal.
Remélhetőleg még a lány "haláláig" sem fognak eljutni.
Szomorúan veszi tudomásul, hogy a legtöbb ötlet, ami neki is eszébe jutott, nem fog működni; már kipróbálták ezelőtt. Ámbár az jó jel, hogy legalább ezekre nem kell ismét gondolni, mivel biztos, hogy nem megfelelőek a rejtély felgöngyölítésére. Mikor Sioko megemlíti a hangszereket, felderül az arca és összecsapja a tenyerét.
-Akkor nosza, vessünk rájuk egy pillantást.
Jóleső izgalom tölti el, főleg akkor, mikor a gitárt forgatva megakad a szeme egy betűn. Kisvártatva, mikor máshol is talál egyet, papírlapot vesz elő és leírja a talált betűket, alájuk pedig a hozzájuk tartozó hangszert, majd hümmögve megáll gondolkodni. Nem telik el egy perc, mikro eszébe jut a zongora; azon talán van valami - s lőn a csoda. Egy teljes szó, amit hozzá is rak a betűsor végéhez.
-Gyere csak. Neked van-e erre ötleted, mi lehet? -hívja magához Siokot, ám ahogy mereven nézi a betűket, azok lassan érthető szóvá kezdenek összeállni. A betűk hangzásából rögtön kitalálta, hogy ez egy japán szó lesz, és kisvártatva rá is jött, pontosan melyik.
Shuten doji.
A shuten doji legendája egyike volt azoknak, amikről a nagyapja mesélt még gyerekkorában a megannyi félelemetes japán történet mellett, amit még ismert. Ez az Orochi-tól, a nyolcfejű kígyótól fogant gyermek rettentő erős és okos volt, hat éves korában pedig papneveldébe került, ám az italt még ekkor se vetette meg. Egyszer egy fesztiválra oni maszkban ment el, részegen duhajkodni, ám reggel a maszkot már nem tudta levenni. Elbújdosott az erdőben, gazember életét élte, míg nem találkozott három másik dojival, és együtt alkották a 3, vagy 4 nagy doji úr történetét.
Emmy nem szerette ezt a mesét.
-Vajon mi köze lehet shuten dojinak a zongorához... vagy a Für Elise-hez? -gondolkodott fennhangon, a szemöldökét ráncolva, miközben ellépett a papírlaptól és sorba rendezte a hangszereket a betűk alapján. Gitár, citera, xilofon, dob, trombita, és végül az összetört metronóm.
-Nem tudod, milyen sorrendben szólaltak fel eddig a hangszerek? -fordult Siokohoz. Úgy érezte, valami felett elsiklott, amire nagy szüksége lenne, de nem kezd el kutatni utána, inkább próbál abból építkezni, amit most tud. Míg a választ hallgatja, elgondolkodón támaszkodik a zongorához. Mi köze lehet egy japán legendának egy európai zeneszerzőhöz?
-Az biztos, hogy öt nap áll rendelkezésre, és a shuten öt betűből áll. Talán...
Ismét a hangszerekre néz, majd odalép, és egyenként mindegyiken megszólaltat egy hangot, amin lehet. Ő maga hegedülni tud, de az nincs köztük.
Próbálkozni kell, próbálkozni...
Úgy érzi, máris közel van a megoldás, aminek örül, hisz Siokonak kevesebb ideje van hátra, mint nekik.

by **ZexCeed** Vas. Márc. 11 2018, 11:04

A küldetést lezárom. Szépen teljesítettelek.
Kimi:60 exp és 70 arany.
Quentin: 102 exp, 120 arany ( +20% Exp +20% Arany Szóló Menedék )
Silence: 85 exp és 100 arany.
Moonsoul: 70 exp és 80 arany.

A céhbónusz kiosztására megkérnék egy admint, vagy egy mesélőt, hogy tegye meg. Köszönöm.

Céhbónuszok
Az Angelic Voice céh 70 aranyat kap a bankjába ( Dupla Arany Céhbazár Bónusz ), a tagjai összesen 30 expet kapnak. (Rikomono 30 exp).

Keresés
Moonsoul (Keresés 1. szint):
[T1] Éles Kés

Receptek
Silence: [T1] Fényes Vaskard Recept

Edit by Keita

by Ajánlott tartalom