[Hardcore] Quentin vs Kurokawa

by **Quentin** Kedd Aug. 29 2017, 19:44

Mikor elhatározom, hogy szerezni fogok valamit, mindig igyekszem megkeresni a módját, hogy a legkevesebb erőfeszítéssel jussak hozzá. Ismerjük a mondást - vagy ha nem, most megismered -, egy bölcs ember azt mondta egyszer, hogy a nehéz, komplikált feladatokra lusta embereket alkalmazna a leginkább, mert ők megtalálják a legegyszerűbb megoldást. Én is valami ilyesmi voltam. Kivéve, amikor ránéztem a feladatra, és inkább nem találtam rá semmilyen megoldást Neutral

A jelenlegi viszont nem olyan volt. Ércekre volt szükségem, ha ez megoldatlanul marad, akkor semmi sem lesz a kezemben, és bár ez nem létszükséglet volt, de azért kellemetlen lett volna. A legkézenfekvőbb megoldás a céhbe lépés, azonban ha az a kísérletem kudarcot vallana, kellett egy tartalék terv, egy afféle biztonsági háló. Elmehettem volna szafarizni, vállalhattam volna questeket, de ezek mind olyasmik voltak, amik rengeteg energiát emésztenek fel, és cserébe nem kapok vissza túl sok jutalmat. Annyit semmiképp sem, amennyire szükségem lenne. Szóval alternatív megoldások iránt kezdtem érdeklődni. Így akadtam rá az arénára, és annak a ranglistájára. Mivel csak fel kell kerülnöm rá, elég időnként egyszer kiállnom valaki ellen. Hogy győzök vagy veszítek az nem számít, de akkor már inkább veszítsek. Az gyorsabb és kevesebb erőfeszítésbe kerül.
Így adtam fel a hirdetést, és némi meglepetésemre kifejezetten gyorsan vissza is jelzett valaki. Visszaírtam neki, hogy mikor felelne meg az időpont, és egy békés délutánon elkeveredtem a küzdőtér elé, hogy ott megvárjam. Egy szőke, szemüveges óriást nehéz eltéveszteni, szóval bíztam benne, hogy ő fog rám találni, és nem nekem kell megkeresnem. Úgyhogy nem csináltam mást, csak a szokásos rituálét. Nekitámaszkodtam a falnak, elővettem a könyvem, és folytattam az olvasást időnként fel-felpillantva.

Irreleváns statok
Quentin (20. szint) - HP: 150 | F:3 | E:30 | K:8 | GY:15 | S:25 | P:2

by **Kurokawa Yuuki** Csüt. Aug. 31 2017, 08:53

Már hosszú ideje várakozott az egyik falnak támasztva a hátát, a megfelelő pillanatot figyelve. Unalmában menüben babrált és átnézte az inventoryt összegezve, mi minden másra lenne még szüksége. Az aréna előtt szokás szerint nagy volt a nyüzsgés emiatt pedig gyakran szidta magát, hogy miért is nem kelt fel korábban. Az aréna jutalmát szerette volna felvenni. Ez önmagában nem volt egy bonyolult feladat, hisz csak oda kellet volna sétálni, beszélni az npc-vel és a probléma megoldva. A baj ott kezdődött, hogy a sima aréna harc jutalmához be kellet volna feketítenie az indikátorát máskülönben a rendszer nem tudta, hogy ő áll a lista harmadik helyén. Ebből pedig az jött, hogy emberek nem igazán szerették ha fekete indikátorral szaladgál köztük és az sem példa volt nélküli, hogy valami különösen veszélyes mobnak nézve rátámadjanak. Ez jelenleg cseppet sem hiányzott neki. Míg várakozott megfordult a fejében, hogy lehet a képessége nem csak simán elrejti a személyazonosságát, de lényegében át is írja a nevét.
~ Talán lecserélhetném a kérdőjeleket valami másra. ~ Ötlőt fel benne a lehetőség, majd egyszer csak ellökte magát a faltól és elindult. A környéken most csupán npc-k voltak így ennél jobb lehetősége nem is volt. Aktiválta a képességét, felvette a jutalmát és már deaktiválta is. Még mielőtt tovább állt volna gyorsan körbenézett ki látta és ennek köszönhette, hogy feltűnt neki egy új fecni a hirdető táblán. Mikor még megérkezett ez nem volt ott. Mivel többen is vizsgálódtak, így nem tudta megmondani pontosan mikor és ki rakhatta ki. Az üzenet rövid és lényegre törő volt, viszont a lányban felvetett egy kérdést. A könnyű győzelem számára vagy az ellenfél részére szól? Mindkét lehetőség kapóra jött, hisz előbbi esetében nem csak ismét felkerül a toplistára, de talán még jó helyezést is ér el. Utóbbi esetben pedig ha nem csak az önbizalma nagy az ellenfélnek, akkor akár egy izgalmas harc is kerekedhet az egészből. Nem volt rest ráírni és gyorsan megbeszélni a részleteket.
Azon a bizonyos békés délutánon nem is akadt más dolga, mint megtalálni a fiút az alapján a kevés leírás alapján amit kapott.
- Quentin? - Lépett oda az éppen olvasó sráchoz. Biztos volt benne, hogy jó emberhez ment oda hisz más nem volt a környéken aki az ő paramétereihez még csak hasonlóval is rendelkezett volna. Hozzá képest a fiú jóval magasabb volt mint ahogy ő azt várta. A maga százötven-valahány centiméterével nem volt nehéz magasabbnak lenni, de itt azért elég szembeötlő volt a különbség.
A lány ugyan abban az éjfekete felszerelésben volt, mint amiben Tachival is harcolt leszámitva, hogy ezúttal nem volt rajta maszk és nem is "buherálta" meg, hogy idősebbnek vagy magasabbnak tünjön.
- Yuuki vagyok, amit szerintem már te is sejtesz. - Folytatta a fiúra mosolyogva mialatt helyére tett néhány rakoncátlan hajtincset amik az arcába lógtak.

Kurokawa Yuuki (39) - HP:195 | F:66 | E:127 | K:35 | GY:85 | S:50 | P:70

Felszerelés
Jobb kéz: Metamorph 11. szint
Rúna: Tövis Rúna
Testpáncél: Platinum Láncing
Sisak: Obszidián Burgonet
Csizma: Egyedi Pegazus Bakancs
Köpeny: Egyedi Szivárvány Köpeny
Gyűrű: Egyedi A viking Zerios Gyűrűje
Gyűrű: Egyedi Vikinggyűrű

by **Quentin** Csüt. Aug. 31 2017, 15:31

Nem feltételeztem semmit egy szimpla névből. Találkoztam már egészen cifra helyzetekkel is, sokan kerültek játékba lányos névvel úgy, hogy valójában fiúk voltak. Nem számíthattak arra, hogy nem az előre beállított avatarral fogunk játszani végül, hanem azzal a letapogatott digitális másolattal, ami a Nerve Gear memóriájába került. Voltaképpen mindenre fel voltam készülve. Arra is, hogy amikor a nevemet hallom, egy pici, szőke lánykához fog tartozni a hang forrása. Csak egy pillanatra néztem fel először, ugyanis az oldalt, amit olvastam, még befejeztem. Addig szótlan maradtam, nagyjából talán fél percig. Csak ezután csuktam be a könyvet, és tettem zsebre azt. Ellöktem magam a faltól, hogy mind a közel két méteremmel a fiatal lány fölé magasodhassak.
- Igen - feleltem kurtán. Ennél energiatakarékosabb és egyben lényegre törőbb válasz nem létezett. Addig is végignéztem rajta. Meglehetősen bizarr képet festett a szőke tinilány egy ilyen testhez álló bőrruhában. El tudtam képzelni, milyen melege lehet. Ehhez képest én teljesen nyáriasan öltöztem, amin csak a kezdő páncélom és a hasonló minőségű pörölyöm dobott csak. Mióta eladtam az előző felszerelésem, ebben járkáltam.
- Tőlem lehetsz gyáva is, az sem változtat semmin - játszottam egy kicsit a nevével szenvtelenül, majd újra a ruhájára pillantottam - Nincs ebben meleged? - kérdeztem rá végül. Nem mintha különösebben érdekelt volna, mit visel, de a figyelmemet elterelte a disszonáns összhatás, így szóvá tettem - Kicsit ciki lesz egy 14 éves lánytól kikapni - sóhajtottam fel, ezután azonban bezártam a számat. Így is többet beszéltem a szükségesnél, de abban biztos voltam, hogy esélyem sincs, és bármennyire is kerestem a minél gyorsabb vereséget, azért öt perc miatt idáig eljönni nem érte volna meg. Legalább egy kicsit beszélgessünk Neutral

by **Kurokawa Yuuki** Pént. Szept. 01 2017, 00:32

Az első benyomás mindig fontos. Ha már rögtön az elején megvan a kölcsönös szimpátia akkor akár egy életere szóló barátság is létrejöhet. Quentint viszont ez a veszély egyelőre cseppet sem fenyegette, mivel nagyjából annyira tett jó benyomást a lányra mint amennyire egy kutya tesz egy macskán. Pedig Yuuki önmagához képest türelmes volt. Szó és grimasz nélkül tűrte, ahogy a fiú fél percig levegőnek nézi. Azon is sikerült túltennie magát, hogy nem viszonozta a köszönést. Az általa bunkónak vélt beszólást is elengedte a füle mellet ami a nevére irányult. Ennél a pontnál már a harcművész kiállította magában a srácról alkotott véleményét, miszerint egy bunkó, arrogáns ficsúrral van dolga, aki azt hiszi miután megölt néhány malacot és elvert pár alacsony szintű játékost, rögtön ő a legény a gáton. Yuuki talán nem is tévedett sokat, de legalább ekkora eséllyel állhatott a lehető legmesszebb a valóságtól.
- A módosítások amiket a páncélomon csináltam csupán a kinézetre érvényesek. - Felelte hűvös közönnyel. - Csupán annyira van melegem, mint amennyire lenne a felszerelésem eredeti változatában. - Miután ezt elmagyarázta, sikerült egy újabb rossz következtetést levonnia a mégpedig, hogy az arrongancia mögött nulla tudás áll.Nem is akart többet beszélni erről, ám a fekete leves csak ezután következet. A fiú az utolsó mondatával képletesen szólva alá is írta a halálos ítéletét. Pedig a leányzó most volt leginkább hibás az esetleges félreértés kialakulásában, hisz egyáltalán nem azt hallotta amit a harcos mondani vélt. Az jutott el a fülébe, amitől a leginkább félt ha egy új emberrel kellett megismerkednie. A lenézéstől. Pedig csupán egyetlen szót értett félre, mégis azt, hogy a "lesz" helyett "lennét" halott teljesen más kontextusba helyezte a mondatot.
- Mit... - Dörmögte remegő ajkakkal. Arca teljesen elvörösödött. Ez a fajta pír nagyon messze állt attól mint ami Sil arcára szokott kiülni. Nem a lány szégyenlősségét vagy zavarát hivatott jelezni. Ez a vegytiszta düh volt ami csak úgy fortyogott a kis szőkeségben. - Mit keresel te itt? - Kérdezte végül. Nem kiabált. Ahhoz képest amit érzett egész nyugodt hangnemben beszélt, de rettenetesen meg kellet erőltetnie magát, hogy tisztán és érthetően mondjon ki minden egyes szót. - Még csak azt sem fogtad fel, hogy már öt év eltelt a belépés óta, ez alatt az idő alatt pedig a test semmit nem változott. Felteszem most ébredtél és biztosan rettenetesen jó játékos voltál odakint, esetleg kiemelkedő a sportban. Itt viszont ez nem ér semmit. Úgyhogy azt javaslom menny vissza a saját súlycsoportodnak megfelelő küzdőtérre. - Yuuki nem nézett a fiú szemébe. Nem is tudott volna csakis akkor ha teljesen hátradönti a fejét. Ennek kifejezetten hálás volt mert így Quentin azt sem láthatta, ahogy a lány szemei bepárásodnak. - Én kerülnék szégyenbe ha legyőznék egy olyan ellenfelet mint te. - Szúrt még egy utolsót oda mielőtt még reagálni engedné a fiút.

by **Quentin** Pént. Szept. 01 2017, 12:22

Az első benyomás engem sosem érdekelt különösebben. Nem keresek se barátokat, se ellenségeket, számomra irreleváns, hogy egy idegen mit gondol rólam. Amúgy se voltam különösebben vonzó személyiség, valamiért a magamfajta energiatakarékos embereket legfeljebb nyaggatni szeretik, szóval nem is volt miért erőfeszítést tennem azért, hogy szimpatikus legyek. Valószínűleg nem is lettem az.
- Értem - vettem tudomásul egyszerűen a választ. Igen, a hangsúlya alapján határozottan nem voltam szimpatikus a számára. Annyi baj legyen, így nekem is könnyebb, ha csak egyszerűen megver, és nem akar utána semmi többet. Ennek ellenére egy kicsit aránytalannak éreztem az ellenszenvét a bemutatkozásomhoz képest. Ennyire nem voltam elviselhetetlen a saját meglátásom szerint. Sajnos mindenki máshogy reagál, pedig mennyivel könnyebb lenne, ha nem térne el mindenkinek ilyen mértékben a személyisége. Ennyi fajta reakciót megterhelőbb volt kezelni, még úgy is, ha nem figyeltem rájuk, vagy nem izgattam fel magam rajtuk.
- Lehet, hogy már 19 éves vagy, de ez nem változtat azon, hogy nem tiszteled az idősebbet - jegyeztem meg szenvtelenül. A kora nem volt abszolút tipp, az alkata, fejlettsége alapján saccoltam, bár benne volt a plusz-mínusz egy év. Ami a modorát illeti, az valójában nem érdekelt, ezért is nem reagáltam arra, amiket hozzám vágott. Amúgy is csak az hiányzott volna, hogy bármiből is kiemelkedő legyek.
- Én csak egy olyan valakit keresek, aki gyorsan le tud győzni, lehetőleg úgy, hogy meg se tudjak mozdulni közben - vallottam be. Kezdett fáradni a nyakam, annyira alacsony volt, hogy meg kellett erőltetnem magam ahhoz, hogy láthassam - Te pedig erősnek tűnsz - tettem hozzá mindenféle túlzás nélkül. Bár ahogy mindig, most sem tudtam volna megmondani, miért gondolom így, de volt valami a fellépésében, amitől úgy éreztem, a lányka erős. Sokkal erősebb, mint én. Volt egy nagy hangú lány az osztálytársaim között, aki dzsúdózni járt, és folyton azzal kérkedett, hogy éppen hány fejjel magasabb fiúkat vágott földhöz. Na rá emlékeztetett ez a lány.

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Szept. 13 2017, 14:35

Quentin a női, hiszti egy tipikus esetébe botlott bele.
1. Az alany már a találkozó előtt frusztrált, ideges bizonyos okok miatt. Pipa. Nehéz lenne olyan időszakban találni a lányt amikor nem a kisebbségi komplexusára épülő tévhitein illetve tényein járna az esze amit az aréna csak tovább mélyít.
2. A másik, általa nem az ideálisnak vélt viselkedés tanúsítása. Pipa. Az senkit nem érdekel, hogy a harcművész sem törte össze magát az illem megtartásában de kit érdekel. Quentin a rossz, Yuuki az áldozat.
3. A gyanútlan és egyben szerencsétlen áldozat bele talál pont abba a pontba (vagy ha nem a nő kellően kifacsarja, hogy megmagyarázza, mint esetünkben) ami nőt ingerli. Pipa. Lásd egy postal fentebb.
4. A férfi mindennek elhordása vagy ennél is rosszabb következményei, majd a nő az áldozatot eljátszva megsértődik és legjobb esetben is csak nem szól X ideig a másikhoz (esetleg senkihez)illetve az elviharzás megkísérlése. Pipa. Még mindig a fentebbi post.
5. Ez már egy olyan fázis amiről sokan csak beszélnek. Az áldozat egy mondatára a nő teljesen meglepődik. Elfelejti minden sérrelmét, sőt elérik nála, hogy ráébredjen mekkora egy hisztis... nő és még ennél is ritkább esetben talán el is szégyelli magát.
Na itt nincs pipa. MAx egy fél. Yuuki a lehető legmesszebb állt a bűntudat keserű érzésétől, de a harcos sikeresen leszerelte őt és csak meglepetten pislogott a fiúra.
- Annak mi értelme van? Az emberek nagy része azért jön, hogy összemérje a tudását másokkal. Mi értelme van csak úgy elverettetni magad? - Arra, hogy még az egoját is sikerült megsimogatni, külön ugyan nem tért ki, de a vak is láthatta. A dicséretre szinte azonnal kihúzta magát. A választ nyilván tudjuk, de ahhoz, hogy a harcművész végül bele menjen az egyoldalú küzdelembe neki is hallania kellet. Mindezt tisztázva nem is bonyolította meg, a helyszínt a későbbi párbajhoz. Egy üres ám annál zöldebb és napfényesebb mező. Semmi extra.

by **Quentin** Vas. Szept. 17 2017, 12:30

Mikor arra vetemedem, hogy emberekkel beszélgessek, és erre pazaroljam az értékes energiám, általában arra próbálok törekedni, hogy ne ingereljem őket feleslegesen. Egy ingerült emberrel kommunikálni csak még több energiába kerül, az pedig se nekem nem jó, se neki. Amúgy se szeretek vitatkozni, inkább ráhagyom a másikra a véleményét, még akkor is, ha hibás a gondolatmenete. Viszont a próbálkozásaim számos esetben kudarcot vallanak, mint a mostani példából is láthatjuk. Arról már értekeztem, hogy valamilyen különös oknál fogva az extrovertált emberek nem kedvelik a viselkedésemet, de ebben minden bizonnyal az is szerepet játszik, hogy egész egyszerűen nem tudok kommunikálni. Nem látom a láthatatlan vonalakat, amiket nem szabad átlépni, nem érzem, mikor kell megszólalni, és mikor csendben maradni, és hiába látom, milyen hangulatban van a másik fél, nem feltétlenül tudom, hogy arra mi a megfelelő reakció. Mivel ezek mind túl sok erőfeszítésbe kerülnének, ezért én mindig csak önmagam vagyok, megfelelési kényszer és hasonlók nélkül. És én így jól is érzem magam, kivéve, ha éppen túl sokat beszélnek hozzám miatta, és túl közelről. Nagyjából emiatt éreztem magam kissé kényelmetlenül, egészen addig, amíg nem sikerült valamit mondanom, amitől feladta az eddigi felháborodott házisárkány viselkedését. De szerintem csak addig, amíg nem válaszolok a kérdésére.
- Nekem csak a jutalom kell. Másokkal versengeni értelmetlen energiapazarlás - vontam meg a vállam. Engem tényleg hidegen hagyott az efféle rivalizálás. Nekem sose volt szükségem feltétlenül semmire, amit ilyesmivel nyerhettem volna. Se a hírnévre, se a figyelemre, se az irigy pillantásokra. Még a jó eredményekre sem. Ezt mind meghagyom Kurokawának. Érte annyit tehetek, hogy legalább a pörölyömet előveszem a harc erejéig, és magam elé tartom, mint aki használni is akarja. Ennél többet nem szándékoztam tenni, úgyhogy ennek megfelelően cselekedtem, amikor a lány beállította a pályát. Odaálltam egy tetszőleges helyre, és vártam, hogy leteljen a számláló, és vége legyen néhány pillanat alatt. Remélem, nem néztem be, és tényleg erős.

Te kezdesz, öt támadásod van, egy+koponyával hibázol csak, biztos spec használatod van és minden egyes találatoddal véget vetsz a küzdelemnek Neutral

by **Kurokawa Yuuki** Szer. Szept. 20 2017, 21:09

Yuuki kissé értetlenül nézett a fiúra. A logikát még mindig nem látta abban amit mondott, hisz a lány szerint ha nyer akkor a jutalom is jobb. Persze egy olyasvalakinek akinek a céhe kis túlzással mindent a segge alá tesz nincs jelentősége, hogy mennyi ércet vagy épp növényt szerez. Igaz ha nem lenne a céh akkor sem foglalkoztatta volna annyira mint másokat. A lényeg, hogy ott legyen a ranglistán az első helyen megelőzve Hinarit méghozzá úgy, hogy őt magát győzi le a pozícióért. Ez viszont még messze volt. Előtte még jó pár küzdelem várta, köztük az olyan potya győzelmek mint a mostani.
- Nincs olyan, hogy értelmetlen energia pazarlás. - jegyezte meg a lány. - Minden amibe energiát fektetünk megtérül előbb vagy utóbb. - Legalábbis szerette volna ezt hinni. Minden esetre nem állt le a fiúval vitatkozni, helyette inkább (ahogy az korábban is említve lett). Elfogadta a kihívást és egy rövid állítgatás után már mindketten ott álltak a küzdőtéren várva a visszaszámolást.
A lány kicsit később "vette" elő a a fegyverét. Tudni akarta, hogy miféle kasztot is képvisel a srác.
~ Ez könnyű lesz. ~ Gondolta magában. Nagyot szoktak sebezni, de ez minden más kárára megy. Persze azért nem bízta el magát teljesen. Az egész szöveg, hogy csupán a jutalomért van itt és gyorsan ki akar kapni lehetett akár elterelés is. Az idő közben kardá alakult gyűrűt védekezőleg tartotta maga elé és úgy várt még a kezdést jelző hang fel nem csendült. Szinte azonnal oldalra szökkent és gyors léptekkel, ívesen kezdett mozogni a fiú körül. Figyelte a reakcióját, hogy mennyire képes követni a mozgását. Ahogy azt sejtette, nehezen. Sokkal gyorsabb volt a fiúnál és, ahogy ez biztossá vált meg is indította a támadást. Az első a fiú lágyékát célozta, majd kissé előre slisszanva egy gyors fordulattal csípőjét támadta. Apró mozdulatokkal táncolta körbe a fiút és mért rá újabb csapásokat, míg a lila fal végül meg nem védi őt és ha szükséges, Rerios gyűrűjével nyerte vissza az elhasznált energiát.
Ennek megtörténte kor kissé hátraszökkent és a Metamorph amilyen gyorsan változott fegyverré, olyan gyorsan lett ismét egy aprócska kis ékszer amit a lány felegyenesedve húzott vissza az ujjára. Hirtelen nem igazán tudta mit mondjon így szimplán csak biccentett. Semmikép nem érezte dicsőségnek. Kicsit még szégyellte is magát amiért a könnyű győzelmet választotta.
- Remélem valóban megérte ez neked. - Szólalt meg végül. Legalább azzal had nyugtathassa magát, hogy segített egy "rászorulónak". Számára ez remek végszó is lehetett és egy gyors búcsút követően ki is sétál az arénából.

/5 támadás + ha kell visszanyerem a csp-t a gyűrűvel/

by **Kayaba Akihiko** Szer. Szept. 20 2017, 21:09

The member 'Kurokawa Yuuki' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Hardcore] Quentin vs Kurokawa 4766610511_dda12706fc_s

[Hardcore] Quentin vs Kurokawa 4767249862_5877ffd2ef_s

[Hardcore] Quentin vs Kurokawa 4767251444_0f76bf2817_s

--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :
[Hardcore] Quentin vs Kurokawa 4766591541_a6962e6ebb_s

[Hardcore] Quentin vs Kurokawa 4766597959_9de1fd561c_s

by **Quentin** Csüt. Szept. 21 2017, 13:17

Milyen naiv. Nem mondhatnám, hogy olyan rettentő nagy élettapasztalattal rendelkezem, de azt már én is tudom, hogy van, amikor hiába fekteted az energiádat bele valamibe, sose fog megtérülni. Számomra versengés is ilyen volt. Amit nyernék vele, arra nincs szükségem, így csak veszíthetek, és ha már veszítek, akkor minek erőltessem meg magam? Annak se volt értelme, hogy mindezt elmagyarázzam a lánynak, úgysem értené meg, és akkor csak feleslegesen mozgattam meg az arcizmaimat. A vita mindig is azt takarta, hogy megpróbáljuk a saját akaratunkat és véleményünket ráerőltetni a másikra. Én azonban nem szerettem volna semmit se erőltetni senkire, így nem is vitáztam. Ráhagytam a véleményét, hadd gondolja azt, hogy igaza van. Így mindenkinek jobb lesz, ő is elégedett lehet, és én is.
Nem tartott sokáig, amíg felkészültünk... azaz ő felkészült a "harcra", míg én megálltam egy helyben, és néztem őt. Túl komolyan vette, azt hiszem még gyanakszik arra, hogy csak át akarom verni. Pedig erről szó sem volt. Csupán az fordult meg a fejemben, hogy ha lehetőséget kapok rá, akkor kitérek egy támadása elől, csak hogy megmutassam, tudnék, ha akarnék. Azonban nem akartam. Az egy perc letelt, ő pedig ahelyett, hogy idesétált volna hozzám, hogy belém szúrja a fegyverét, elkezdett rohangálni. Gyorsan. A tekintetem ugyan bírta követni, de az izmaim valószínűleg nem tudták volna túl jól. Ráadásul pontos is volt, látszott rajta hogy van gyakorlata ebben. Mire megmozdulhattam volna, már el is helyezett rajtam két támadást, és felvillant a lila fal. Úgyhogy végül meg se mozdultam, csak utána, annyira, hogy leeresszem a fegyverem.
- A harmadik csapásod el tudtam volna kerülni - jeleztem neki, majd elraktam a pörölyöm, és elindultam kifelé az arénából. Rosszul jött ki a második suhintásából, megtörte a lendületét, és a következő támadása túl lassú lett volna - Viszontlátásra, Kurokawa - intettem még neki egyet. Amiért jöttem, azt megszereztem, minimális energiabefektetéssel, pont, ahogy terveztem. Elégedett voltam, még ha ez nem is látszott az arcomon. Azon ugyanaz a sztoikus nyugalom ült, mint eddig egész idő alatt.

/ köcce /

by **Cardinal** Szomb. Szept. 23 2017, 12:16

Záróra. 60 exp és 160 arany a jutalmatok, legközelebb október 21. után küzdhetek megy egymással.

Yuuki: +10 pont
Quentin: +3 pont

by Ajánlott tartalom

[Hardcore] Quentin vs Kurokawa

[Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa

Re: [Hardcore] Quentin vs Kurokawa