[hardcore] Chakna vs Riko

Rikomono (48. szint) - HP:200 | F:64 | E:2*60 | K:50 | GY:115 | S:60 | P:85

Nem gondolom magam ismert játékosnak Aincardban… Éppen ezért lep meg, hogy egy ismeretlentől kapok kihívást az arénába… Ahol még nem jártam… Honnan a fenéből került pont az én nevem elé, és miért pont engem pécézett ki a harcra?
Ez a sok sok kérdés kellőképpen felkelti a kíváncsiságomat, úgyhogy elmegyekn az arénába, egyenlőre anélkül, hogy a kihívást elfogadnám.
Amikor megérkezem, tanúja lehetek egy érdekes jelenetnek… Egy ezüstös, vállig érő hajú fiatal lány egy hozzám hasonlónak mondható lányt támadott le… Szegény lány meg láthatóan nem érti mi történt, és miről beszél Rikomono… Merthogy a magában is izgalmas jelenet legizgalmasabb része, hogy éppen ez az ezüstös hajú csaj az, akitől a kihívást kaptam…  Hamar úgy döntök, hogy kimentem a szerencsétlen lányt, úgyhogy odalépek, és  finoman megérintem Riko vállát
- Öhm… Azt hiszem te engem keresel… - mondom szemforgatva - De mi szükség van erre? - bökök a kése és a keze felé a fejével.
Ha sikerült tisztázni a helyzetet, akkor jöhet a többi kérdés:
Szóval? Ki bízott meg-kérdezem kíváncsian. Semmi számonkérő, vagy fenyegető, vagy korholó nincs a hangomban. És arra utaló jel sem, hogy tervezném elutasítani készülnék a kihívást. Na nem mintha a képességeimben bíznék… Sok-sok kívánni valót hagynak még maguk után, hiába kezdtem dolgozni az ügyön. Valahol viszont el kell kezdeni, és miért ne lehetne éppen Rikomono ellen? Úgyhogy hacsak nem tűnik a válasza alapján őrültségnek belemenni, nem fogok elhátrálni a küzdelem elől.

Szóval, amikor másodszor játszák el ugyanazt, akkor nemcsak kicsit veszít a hatásából, hanem teljesen. Én pedig még még rá is játszom kicsit az egykedvűségre, amivel az ismétlést fogadtam. Ha nem vigyorodik el, mondtam is volna még valamit, így csak elmosolyodom amikor visszahúzza a kést. A másik lány legalább lelépett.
Kápsztaléfejű melák… Azt hiszem sejtem ki vagy kik lehetnek azok…  Na ennyit arról, hogy nem vagyok ismert Jobban kellene figyelnem, hogy mibe keveredek bele.
Eddig is sejtettem, hogy mi történhetett volna, ha Seijel nem lépünk le gyorsan… Még akkor is, ha a sejtésem nem helyes, akkor is tipikus az ilyen viselkedés… Azt hiszem annak a meláknak nem köszöntem meg eléggé, amelyik nyitva hagyta a ketrecet… Nem felelek a lepattintós kérdésére.. Minek? Végül is nem tudom, kiről van szó, mégha nem is történt semmi olyan, amit nyomulásnak s lepattintásnak lehetne tekinteni.
- Mit vársz a káposztaléfejtől? Gondolkodást?- kérdezem mosolyogva, mikor közli, hogy kretén… De csak hogy ne üljek csendben.
Aztán kihívó tekintettel nézek a szemébe mikor közli, hogy nincs választásom, és felmutatom a kezemben tartott teleportkristályt. A kunyhós eset óta ha nem tudom mit várhatok, mindig készenlétben tartom.
- Választásom van. Okom nincs kitérni a kihívás elöl. - jelentem ki, nem fenyegetően, nem fennhéjázva, de határozottan.Szavaimmal párhuzamosan, miután nem tartok veszélytől, jól látható módon teszem el az inventorymba a teleportkristályt. Majd el is indulok az aréna felé, így felesleges taszigálnia. Közben elfogadom a kihívását.
Odaérve mivel éppen nincs sor, odalépek a panelhez, de mielőtt nekikezdenék, még a biztonság kedvéért megkérdezem.
- Te hívtál ki, én állítgatom be a helyet. Így okés, ugye?- Aztán ha nincs ellenvetése neki is kezdek beállítgatni. Sok fedezékre lesz szükségem, ugyan akkor helyre is, hogy rendesen tudjak célozni. Közben pedig nem árt, ha neki valami nehezíti a mozgását. Nyilvánvalóan sok-sok szinttel erősebb nálam, így egyáltalán nem számítok győzelemre. Inkább szeretném kitapasztalni, hogy mennyire tudok előnyt kovácsolni a körülményekből.
Végül sűrű erdőt állítok be, középen egy ligetesebb résszel, ahol kevesebb akadályba ütköznek a nyilaim. Ezen kívül néhány homokcsapdát is elrejtek az erdőben buktató gyanánt.
- Az itemhasználatot meg a többi hasonlót rád bízom, illetve ha szeretnél még valamit, csak tessék. -adok végül lehetőséget Rikomononak, hogy ő is hozzátegyen valamit a dolgokhoz. Ha megvolt, belépek az arénába, és mindent további szó nélkül tűnök el a számláló alatt az erdőben, messzire kikerülve a homokcsapdákat. Nem azért, hogy ne tudja hol vagyok, hanem hogy ne lássa, mit csinálok.


Chakna (lvl 20): É:11 (HP:55)  F:25  E:10  I:33  K:12  Gy:24  S:7  P:15

// támadás joga elveszítve, Chakna kezdhet

Felesleges lett volna vitatkozni. Ha akarok el tudok tűnni, hogy ne találjon meg, jelen esetben viszont azt választottam, hogy kihasználom a lehetőséget tapasztalatszerzésre. Nincs miért próbáljam győzködni.
Riko az itemhasználatot letiltotta, ami azt jelenti, hogy óvatosnak kell lennem. Ha túl hamar vége lesz, akkor nem tanulok semmit, és az egésznek nem lesz semmi értelme.
Eltűnök az erdőben, ahol nehezebb dolga van a mozgással, és a futkosással. Jelen esetben talán ez az egyetlen amit az előnyömre tudok fordítani. Nekem nem kell megközelítenem a fák között.
És hogy kicsit még tovább is nehezítsem a dolgát, néhány letört ágat (merthogy az erdő még véletlenül sem tiszta alul, hanem hol bozóttal, hogy kidőlt fákkal vagy ágakkal van tele) rakosgatok keresztbe, hogy ha lehet tovább lassítsa a mozgását.
Aztán figyelem hogy merre jár. Neki felesleges lenne elrejtőznie, anélkül is behozhatatlan előnye van.
De enyhén szólva majdnem lehidalok amikor az első útjába eső homokcsapdába beleesik… Ennyire azért nem rejtettem el őket… Ezek szerint nem figyelt a lába elé. Mindenesetre célzára emelve az íjamat közepes lőtávolságban tőle megvárom, hogy kikászálódjon a homokból, és csak utána engedem el a nyilat... 

A jó szívem fog a sírba vinni, a franc egye meg... Annyira nem akarok sérülést okozni, annak ellenére, hogy tudom, idebent nem esne komoly baja, hogy végül nem sikerül pontosan célozni, és a nyíl Riko mellett elrepülve a homokcsapdába érkezik és eltűnik...  Gondolatban jól kupánvágom magam, miközben a korábbi lőállásomból igyekszem távolabb kerülni. Már csak azért is, mert így megbizonyosodhatok róla, hogy van-e jártassága. Meg úgy, hogy saját rejtőzésemet és lopakodásomat bekapcsolom.


/Sikertelen támadás, nincs sebzés/

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Két kör támadás, darabra három, kettestől találok.
Első kör: két normál támadás 60-60 sebzéssel.
Második kör (ha kell): az első kés 15-öt sebez, ha talált az első körben, a második sebzése 60.

The member 'Rikomono' has done the following action : Kockadobás

---

'6-os dobókocka' :

Lassan kászálódott ki a homokcsapdából, én pedig megvártam, aztán gyönyörűen elhibáztam a lövést… És még csak azt sem mondhatom, hogy valami zavaró tényező miatt… Egyszerűen azért, mert nehezemre esett rálőni egy másik emberre… Ezt sürgősen ki kell vernem a fejemből, mert más helyzetben tényleg az életem múlna rajta.
Nos, a lövésem után Riko felszívódik. Van rejtőzése, meg lopakodása, és használja is… Ez rossz… Megállok, és észleléssel, meg nyomkövetéssel próbálom kiszúrni, merre van. Ha mozgok, könnyebb meglepnie, így legalább minimális esélye van, hogy időben észrevegyem… Közben persze erősen sejtem, hogy onna kezdve hogy szemelől tévesztettem, csak valami óriási szerencse segíthetne…
Az észlelésem nem jelzi. Szuper, akkor nagyobb szintú rejtőzködése és lopakodása van… A nyomkövetés pedig ugyan mutatja a nyomait, de a jelenlegi helyzetét nem. És bár ebből is rájövök, hogy mire készül, mire gondolkodhatnék, hogy hogyan tudnám nagy szerencsével kicselezni,  az első kés már a hasamba állt. A második elől meg sikerül ugyan hátraugranom, de van még egy harmadik, ami elől nem tudok kitérni, eltalálja a vállamat… Azt hiszem tudom már mi az előnye az árnyharcos kasztnak…  
Felvillan előttem a vesztes felirat, és szertefoszlik körülöttünk az erdő. Hát, ha nem is sokat, de fontos dolgokat tanultam ebből a küzdelemből.  Ezért pedig hálás vagyok Rikonak, mégha nem is volt célja tanítani.
Néma meghajlással tisztelgek a győzelme előtt, még akkor is ha egyáltalán nem tekinthető egyenlő küzdelemnek ami történt. 
Aztán egyenesen visszateleportálok a 10. szintre, és hazaegyek a céhházba, ha nincs mondandója, vagy elmondta ami volt.


/Öhm... Köszönöm a harcot ^^ /

Viszlát, és kösz a halakat!