[Miniboss] A leggyengébb ellenfél

by **Argo** Csüt. Júl. 20 2017, 11:47

Csakhamar híre terjed, hogy a játék leggyengébb ellenfele ezúttal az ötödik szinten alakított ki magának egy Arénát. Egész pontosan a szinten található egyik város Arénájában, mely hasonlóan működik, mint a Kezdetek Városában levő, várja a kihívni vágyókat. Eddig két csapat próbálkozott, ám mind a kettő csúfos vereséggel oldalgott ki a kijáraton, fejüket csóválva, miszerint lehetetlen; meg se tudták karcolni, az ellenfél úgy tért ki a csapásaik elől, mint egy hal a víz alatt, és hiába sebez keveset, valamilyen oknál fogva mégis alig pár perc múlva már kidobja őket a rendszer, miszerint vesztettek, mert elfogyott mindenük.
A helyzet annyira reménytelennek látszik, hogy a pár napja kirakott felhívásokat, miszerint egy-két játékos még némi jutalmat is ígérne azoknak, akik legyőzik a furcsa "mobot", ma reggelre teljesen eltűntek mindenhonnan, és akárkit is kérdeztek esetleg információért, mindenki csak a fejét rázza: lehetetlen.
Vannak, akik azt mesélik, nem is közönséges mob, hanem egy legendás bestia.
Vannak, akik szerint bug az egész, és a következő frissítésben majd el fog tűnni úgyis, nem érdemes törődni vele.
Vannak, akik szerint pedig a remény sugara, és ha valaki legyőzi, véget ér a játék és kiszabadulhatnak végre, szerintük Kayaba azért hozta létre, mert a frontharcosok túl lassan haladnak, és így idővel meg fognak majd halni öregségben, még mielőtt végigvinnék a játékát.

A helyszín egy kisvároska szélén, a helyi Arénában vár rátok, ahol mindig ülnek nézők, mióta az ellenfél felbukkant. Nem kell sokáig útbaigazításért kutakodni, mert mindenki tudja, hogy a bal szélső Arénában telepedett le, és azok szerint, akik jártak bent, egy hosszú, aranyszínű folyosót alakított ki magának mint harchelyszín, hacsak meg nem változtatta időközben.

Ideje belépni.

---------------

Résztvevők: Chakna, Kiwi, Tachi, Marluna, Lieselotte
Kérem szépen a poszt végére-elejére-közepére biggyeszteni az aktuális pontozásotokat, máskülönben Ozirisz automata rendszerére fogom bízni
Határidő: 1 hét (júli. 27.)

by **Lieselotte Sherlock** Vas. Júl. 23 2017, 11:37

Pontozás:

Felszerelés:

Kis kuckómban voltam egyik nap reggelén a sok kalandom már-már régen is volt, de nem tudtam velük betelni... Mégis mire gondoltam eddig a hosszú idő alatt, miért nem tartottam rögtön a többiekkel, ha ilyen jó szórakozás a kalandozás, küldizés, és a felfedezés....
Vágyakozva egy újabb kalandra mentem ki a főtérre ahol azt halottam, hogy egy fura miniboss van, ami szinte nem is sebez, de mégsem tudják legyőzni..... Majd utána érdeklődve picit megtudtam, hogy az ötödik szinten lapul eme gonosz, és nem bírva magammal fel is mentem oda... az eddigi legmagasabb szint ahol jártam...

Hamar a városban találtam magamat ami sok tekintetben hasonlított az általam alaposan bejárt Kezdetek Városához, de ez mégis picit más volt és szebb és egzotikusabb
Adtam magamnak pár órácskát, hogy körbe sétáljam a helyet, megnéztem kívülről az Obszidián Kastélyt, hamar le is beszéltek, hogy ne akarjak bemenni oda....
Majd kérdezősködni kezdtem a fura miniboss után, és nem is telt bele sok időbe és kérdésbe elmondták merre találom őt, és elindultam arra felé...

Persze nem vagyok buta, szép új cuccaimban és hasonló lelkesedéssel mint mindig vágtam neki az útnak, majd az aréna előtt álltam meg, kissé aggódva, hogy mi fog történni odabent, így írtam egy levelet kedves nővérkémnek Chaknának:

Liese írta:Szia Chakna!
Hallottál az új de fura Minibossról? Épp itt vagyok az aréna előtt, ha van kedved hozzá megvárlak és menjünk együtt
Puszi: Liese

Kicsit aggódva vártam a válaszát, de hamar meg is nyugodtam, végülis egyetlen egy sebzéssel bíró ellenfél nem lehet vészes....
Leültem a fűbe a bejárat mellett és a reggel készített szendvicset kezdtem majszolni várva a válasz levélre, ha kell én egyedül vágok neki a feladatnak....

Lassan telt az idő és mér rég elfogyott az ennivaló, úgy gondoltam elmegyek sétálni kicsit az aréna körül, így keveredtem az ajtótól picit arrébb, egy nagy árnyékot vető fa tövébe ültem le, kicsit pihenni a nagy összecsapás előtt....

by **Kiwi** Vas. Júl. 23 2017, 12:39

Pontok:

Kedvet kaptam a kalandhoz, az újhoz és önmagam fejlesztéséhez. Olvastam, hogy leginkább úgy tarthatjuk fitten magunkat, ha gyakran tanulunk valami újat és igyekszünk minél nyitottabbak, lenni az újdonságokra, lehetőségekre. Ehhez próbáltam tartani magam. Nem mondom, hogy egyszerű vagy, hogy nem megerőltető, de mit érne mindez, ha nem kellene kilépnem a kedves és kényelmesen berendezett komfort zónámból. Pár napja láttam először a felhívást, miszerint csapattársat keresnek, egy szokatlan arénaharchoz. A harchoz ritkán van kedvem, de nem hagyott hidegen a felhívás, amikorra viszont sikerült volna, meggyőznem magam, egyszerűen sehol se láttam a plakátokat. Először úgy véltem, már megtalálták a maguk párját én pedig lekéstem a dologról, de a pletykák gyorsan terjednek, főleg közel a tűzhöz, tehát az ötödik szinten. Úgy voltam vele, ha nem is vállalom be, de maga az informálódás is egyfajta kihívás. Sokszor még mindig nehezemre esik, idegeneket leszólítanom, főleg ha egy bizonytalan korszakomat élem. Nem nagy cucc, tudom… de attól még eshet nehezemre és félhetek attól, hogy elküldenek a fenébe. Ostobaságnak tűnik, ahogy… maga a harc ötlete is. Biztos nagyobb szintű játékosokat keresnek, lehet kicsit sebez, de ezek szerint rengeteg az élete és talán időre is megy a harc… De… lényegi információt nem tudtam meg…

Volt egy srác, egész normálisnak tűnt, ameddig meg nem szólalt. Előtte nem hallottam a hangját, de már nem volt mit tenni, leszólítottam és feltettem neki a kérdésem.
- Hogy mit tudok én? Mit kéne nekem tudni hee? Bentvoltunk oszt’ csá, kiestünk, ilyen egyszerű... – Fintorral az arcomon köszöntem meg a semmit, de egy ilyen spontán mondatból, amúgy sem gondoltam, hogy tudna bármi többet is… mondani. De nem adtam fel, egy másik kisebb csapat épp beszélgetett, az egyik lány kitépte magát a csoportból, majd egyszerűen elszaladt, a egy másik lány meg utána sietett… a fiúk meg tanácstalanul néztek egymásra, egyikük megvonta a vállát és szintén lelécelt… Én pedig ott álltam pár méterrel mögöttük, földbegyökerezett lábakkal, nem mertem megkérdezni mi is történt. Majd leültem a szint kávézójába. Ott is duruzsoltak ezt-azt, de de nem minden forgott a szörny körül, de a mögöttem lévő asztalka is ezt tárgyalta pontosan. - Az egyik elmélet hallgatva, miszerint ha legyőzzük, akkor kijutunk, mert ez Kayaba ajándéka – Majdnem belefulladtam a jegeskávémba, még a számat is meg kellett töröljem, gyorsan, páran ide is néztek, én pedig próbáltam úgy csinálni, mintha itt sem lennék. Igaz először gúny és közöny ragadt el, abszurdumnak éreztem ezt az elméletet… de, belegondolva, nagyon is szomorú, hogy az emberek ilyeneket találnak ki maguknak, hogy kicsit vigasztalódjanak, megteljenek reménnyel. Szomorú… önmagában. De tovább hallgattam őket. Az egyik elmélet szerint egy bug, amit nem tudnék elképzelni. találtam már furcsaságokat… Bár… ha belegondolok nem lehetetlen, hisz kiesünk de nem halunk meg… Akadt aki szerint ez egy magas szintű idomár, akinek csak a petjét lehet látni… De elszabadult bestiákról is lehet hallani… Az csoport kezdett szedelőzködni, így amikor csakis az egyik maradt, hátra fordultam. Ő fizetett és még egy könyvet tartva a kezében, az asztal mellett ült. Eljött az én időm, hogy leinformáljam végre. Felálltam, majd az italommal és a táskámmal együtt, megálltam picit az asztal mellett, addigra a fiú már belemerült a könyvébe.
- Szia, hallottam a beszélgetéseteket. – Kezdtem volna bele.
- Ezt nehéz lett volna, nem észrevenni. – Válaszolta közönyös hangon, lomha pillantással. De bennem csak még inkább növelte a dacot, pedig legszívesebben sarkon fordultam volna.
- Én…- Kezdtem volna bele.
- Igen, mit szeretnél tudni? – Szinte becsapta a könyvet majd fentebb csúsztatta az asztalon, és kifejezetten rám emelte a tekintetét. Hosszú időnek éreztem, amit ott tartottam az italomat a kézben és arra vártam, hogy leülhessek. Végül mivel, ilyen bunkó hangon fogadott, nem tettem fel a kérdést, inkább csak megettem, hátha így elkerülöm az elutasítást. Nyomultam.
- Az egész, hogy mi történt bent, milyen volt a szörny, van-e valami… hasznosnak ígérhető stratégia, kell-e hozzá magas szint és ilyenek. – Néztem rá, hosszú másodpercekig pókerarcall méregetett, néha találkozott a szemünk, és azt akartam, hogy lássa… elszánt vagyok.
- Nem segítek. – Közölte velem egyszerűen, én pedig azt hittem, az én pofám szakad le… Felháborodtam, és már nyitottam is volna szóra, a számat… Amikor közbevágott.
- Annyit, azért tanácsolnék, hogy vigyél magaddal esernyőt. – A haragom elszállt, és csak pislogni tudtam, meg akartam köszönni… de mit? A semmit? Nem értem, miért titkolóznak ennyire az emberek és miért… egyszerűen miért nem lehet belőlük semmi hasznosat kiszedni. Talán pontosan ez az, ami miatt, egyre inkább érdekelt a növekedő veszély ellenére is. Folyamatosan fokozódott bennem a dac, a kíváncsiság, és a majd én megoldom, megtudom, megcsinálom érzése.
- Megengeded? – Kérdezte tőlem és a keze az imét félretett könyv fedelére támaszkodott.
- Pe-persze, köszönöm. – Válaszoltam, a legkevésbé sem összeszedetten, felpattantam a székből, mintha égette volna a fenekem, majd visszaültem a helyemre, gyorsan kiittam a tartalmát, így felfrissülve vághatok az eseményekbe. Végig gondoltam, a hallottakat, biztos voltam abban, hogy okkal nem beszélnek róla, ez két dolgot jelent, vagy újra meg akarják próbálni, és nem okos eladni az információkat, vagy nem emlékeznek, vagy… nem akarnak róla beszélni, az utóbbit… elképzelni sem tudtam miért, vagyis de, az előző két opció erre a válasz. Azt hiszem meg volt mindenem, volt nálam esernyő is. Hátha valami hasznos infóval látott el, majd fizettem és távoztam. Az ajtó csilingelve jelezte, hogy elhagytam a kávézót. Majd egyenes út vezetett az aréna felé. A falu szélén volt található, és többen is elindultak a bal szélső felé, leinformálódtam, igen… az lesz az. Nem volt túl sok potionom, mérgem, de pár azért akadt. A felszereléseim… jelenleg ezek voltak a legjobbak, és a jártasságok miatt, nem is váltam volna tőlük meg. Elindultam hát és benyitottam az ajtón. Nem kívántam egyedül harcolni, ha lehetett… így, vártam be embereket, vagy ha voltak már bent, akkor csatlakoztam hozzájuk.

by **Marluna** Vas. Júl. 23 2017, 18:36

Pontozás:

felszerelés:

Egy miniboss, aki csak egyet sebez?
Ha még nem sikerült legyőzni őt, akkor biztos, hogy valami turpisság van a háttérben. És a turpisságok nagyon jól fel tudják kelteni az izgalmamat. Főleg akkor, ha én is a részese lehetek ezeknek. Eldöntöttem.. Meglátogatom a mi kis misztikus barátunkat. Persze eszem ágában sincs legyőzni, talán nekem nem is lenne esélyem ellene. Egyedül biztos nem. Ezért egy kívülálló számára furcsa lenne, ha egyedül mennék be az arénába. Így majd azoknak lesz fura, akikkel sikerül majd egybekeverednem a harcmezőn. Már ha rájönnek, mi is történik velük.

Ennél több elhatározás nem is igazán kellett. Ahogy mentem a helyszínre, próbáltam kerülni a feltűnést. Szerencsére nálam sokkal feltűnőbb alakok is voltak elszórva a környéken, és nem igazán tűntem ki a tömegből. Az árnyékok közt haladva azért meghallok néhány érdekes elképzelést. Magamban tartom a nevethetnék-et, mikor azt hallom, hogy ez szerintük egy Kayaba által kreált lehetőség a kijutásra. Kristálytisztán elmondta, hogy csak a 100. szint megnyitásával juthatunk ki, vagy legalább ezt sikerült kiszednem anno az emberekből.

Meg egyébként is, ha ezt Kayaba tette volna ide, akkor szinte biztos, hogy azzal a hatalmas egójával nem bírta volna, hogy ne kürtölje szét, milyen jó fej, és milyen nagy lehetőséget adott nekünk, csak azért mert megunta a várakozást.

Viszont... az nem elképzelhetetlen, hogy nem csak Kayaba fért hozzá bizonyos szabályokhoz... Hisz vegyük csak Jezob esetét, aki néhány ügyes beleszólással két kasztot is tudott adni magának. Tehát nem lehetetlen az ellenkezője sem elképzelni. Valaki belenyúlt Kayaba tudta nélkül a dologba, úgy időzítve, hogy ilyenkor jelenjen meg az esemény... Ha igaz is, akkor sincs túl sok szándékom segíteni másoknak.

Vagy csak egy ostoba félreértés az egész.

by **Argo** Kedd Júl. 25 2017, 22:16

Kérésre (és a műszakbeosztásom miatt) kitolódik a folytatás augusztus 1.-ére.

by **Tachibana Makoto** Szer. Júl. 26 2017, 10:49

Mély sóhaj. Nekem nem volt szükségem rá, hogy felkeltsék az érdeklődésem mindenféle mendemondák, vagy alaptalan pletykák. Én is hallottam az őrült feltételezéseket, de természetesen egy szót sem hittem el belőlük. Nem azért, mert elképzelhetetlenek voltak, inkább azért, mert az emberi fantázia szülte őket. Számomra ezek a kitalációk nem jelentettek semmit. Ahhoz, hogy nekivágjak, egy szó elég volt: a miniboss. Az már csak bónusz, hogy még érdekesnek is tűnt. A legyőzhetetlen ellenfél, aminek csupán egy sebzése van. Kíváncsi voltam, miféle mechanika rejtőzhet mögötte. Biztos nem az, hogy annyira hosszú és unalmas a harc, hogy egyszerűen otthagyják :]
És hogy miért a sóhaj? Te is unnád, ha már a sokadik gyenge szörnyet kéne levágnod, ami alig ad expet és aranyat. Én azonban rákényszerültem erre, hiszen a teleport kaput nem használhattam. Vagyis persze, használhattam volna, de akkor elpusztíthatatlan NPC-k tucatjai estek volna nekem, és vagy futok előlük, vagy komplett dilis módjára zavartalanul végigsétálok köztük, miközben ők abajgatnak. Egyik sem volt túlontúl szimpatikus megoldás, úgyhogy az ötödik szintet inkább gyalogosan, az alatta lévő szint kazamatájából igyekeztem elérni. Még úgy is, ha ez ilyen fárasztó megoldás volt.
Ismerős és kevésbé ismerős arcok is fogadtak, mikor odaértem. Tulajdonképpen az ilyen nagy hírverést kapott eseményeknél már törvényszerű, hogy olyanokba futok, akiket ismerek, hiszen az aktív játékosbázis voltaképpen elég szűkös volt, és én a legtöbb csirkefogót legalább látásból ismertem. Az egyetlen kihívás a különféle karakterkombinációkban rejlett, és most is belefutottam egybe, ami több problémát szült volna, mint azt én szeretném. Így hát kicsit fájdalmas volt, de mégis fejemre húztam a csuklyámat, hogy a kilétemet elrejtsem a jelenlévők elől. Csupán a pajzsom erejét terjesztettem ki rájuk. Azt hiszem, majd figyelnem kell, hogy Chakna ne lássa átalakulni a karkötőből, hiszen az lebuktatna :]

Tachi (41. szint) - HP:215 | F:64 | E:64 | K:35 | GY:30 | S:40 | P:280
Szükség Pajzsa
Senzankoo Páncélja

Szükség Pajzsa védi Liesét és Chaknát is, 15%-kal kevesebb sebzés ér a harc során.

by **Chakna** Szomb. Júl. 29 2017, 21:09

Óh nem… Most nem. Ez lesz az, amikor megláttam a plakátot, el is olvastam, aztán szépen tovább sétálok, és nem engedek a kíváncsiságomnak.
Oké oké… Persze hogy fura, és meglepő, meg elgondolkodtató, hogy egyik napról a másikra eltűnnek a plakátok
Jó, érdekesen hangzik, hogy ha legyőzzük kimehetünk, bár szerintem egyértelműen kamu… Pedig nagyon szeretném, ha igaz lenne, és leléphetnénk…
Rendben, az az 1 sebzés is meglehetősen izgalmas pletyka… hát még az, hogy alig pár percig tartott, mire vesztettek, akik megpróbálták…
De nem. Ezt most rábízom a többi kíváncsi játékosra…
Aztán beüt a ménykő… Ne értsetek félre, mindig örülök, amikor Liese ír nekem… Most viszont minden eddigi erőfeszítésemet, hogy ellentmondjak a kíváncsiságnak egy pillanat alatt leromboltqa, és semmissé tette…
Hát hogy a fenébe ne lenne kedvem hozzá? De nem csak ez… Hogy a fenébe hagyhatnám, hogy egyedül menjen a minibosshoz, most, hogy tudom, hogy menni fog… Ki tudja miféle játékosok próbálkoznak még meg… Baja eshet.
Néhány másodperc alatt meg is írom neki a választ.

Chakna írta:Szia Liese
Én is megyek, várj meg
Ölel: Chakna

Látom a térképemen merre van, úgyhogy azt követve hamar megtalálom az arénát. Meglepetésemre amikor odaérek nem csak Lieset, hanem Kiwit is ott találom :O És még egy ismerős arc is tőlünk nem messze áll… És nem sokkal utánam befut még egy alak, aki valahogy ismerős… De nem, azt hiszem nem ismerem… Mindenesetre öleléssel üdvözlöm Lieset és felvetem az ötletet, hogy vágjunk neki. Úgy, hogy aki esetleg nem jött oda az is hallja. És hacsak nincs valami ellenvetés, be is lépek az arénába.

by **Argo** Kedd Aug. 01 2017, 18:30

Mindenkinek más a motivációja, és ahogy elnézem, nem mindenki van meggyőzve a dologról, néhol pedig elég fura szagot is érzek...
Mikor már kezd gyűlni a kis csapat és a játékosok észlelik, hogy itt bizony valami készül, egyszeriben megtelnek a lelátók és mindenki kíváncsian pislog felétek. Van, aki nem is leplezi kíváncsiságát, van, aki félénken félrepillant, mikor rájuk néztek. A feszültséget lassan szinte tapintani lehet a levegőben, mire Chakna is megérkezik, és mikor nyílik az Aréna kapuja, hogy belépjetek rajta, hatalmas ovációval búcsúztatnak titeket a többiek.
Majd amint becsukódik mögöttetek az ajtó, egyszerre csend borul rátok.

A kinti világ megszűnik teljesen, és egy másikban találjátok magatokat.

[Miniboss] A leggyengébb ellenfél P4rf6fD

Nem tudni, honnan árad be ez a különös fény, mikor maga az Aréna úgy néz ki kívülről, mint egy bezárt tojás, és semmit sem látni a benti eseményekből. Madárcsicsergés zengi be a folyosót, és ha valaki kinéz az ablakon, egy kis kertecskét lát telis-tele aranysárga virágokkal. Mintha egy kastélyban lenne az ember, és szemben a folyosó végén egy ugyanolyan hatalmas kapu magasodik, mint amin az imént bejöttetek.
Kisvártatva lépések visszhangoznak a folyosó falai közül, és az egyik oszlop takarásából kilép egy alak.

[Miniboss] A leggyengébb ellenfél UQJQ6Iu

A feje fölött ugyanolyan indikátor lebeg, mint mindannyiótoknak, az övé szép zöld színű. Elég meleg van errefelé, mégis indokolatlan kék dzsekit és fekete melegítőt visel, lábán pedig fehér zokni és iszonyú aranyos, rózsaszín, kissé bolyhos, otthonos mamusz figyel. Lazán és ráérősen lép a folyosó közepére, és ott szembefordul veletek, hogy rátok mosolyoghasson.
-Hoi. -veszi ki végre legalább az egyik kezét a zsebéből, hogy köszönjön. -Már azt hittem, senki nem jön. Örülök, hogy nem így történt. Az én nevem Sans. -mosolyog továbbra is, majd türelmesen megvárja, hogy ti bemutatkoztok-e.

---

Mondhatni, hogy kivételesen ráértek az írással, a határidő augusztus 14.

by **Kiwi** Csüt. Aug. 03 2017, 05:21

Lelkes voltam és bizakodó, még a nyomozásom kudarca ellenére is. Taktikát nem gyűjthettem, de ez nem jelentette azt, hogy amikor épp várakoztam egy kisebb csapatra, nem tervezgettem volna, ha máshogy nem… hát, vaktában. Ismeretlen volt a csapattagok száma és állaga, a nevezetes mini is, akiről csak annyit tudunk, hogy keveset sebez, mégsem sikerült még egy csapatnak sem, aki kiállt ellene. Csapatharc, ez is lényeg. Viszont az információk visszatartása két dolgot jelentett, egy vagy nem lehetetlen és magukénak akarják, vagy… valami kendőzni valójuk akadt. Érdekes még ha nem is biztató.

Tűkön ülve, a falnak támaszkodva vártam, a lábaim szüntelen rángását, topogását, igyekeztem a minimumra fojtani. A táskámat inkább az oldalamra kaptam, egyszerű ruházatom, még egyszer leellenőriztem, felkötött hajammal együtt, mielőtt nem ért ide senki. Izgultam.
Azon tanakodtam, miként lennék hasznos, ha csak egy ellenfelünk lesz, de segítőkre is számítottam, hisz kizárt, hogy egyedül legyen… a fent felállás említésével. Kirajzolódott két ismerős azc, Chaknáé, akit már ismerek, Lie-chan, akit csak látásból inkább, majd két idegen. Úgy néztem ez női klub lesz, bár a csuklyás… eléggé, lapos volt nőnek, meg talán markánsabb a keze, így rondította a fejben felállított összképet, valamint „beugrási” lehetőségemet a társalgásba, de kivétel nélkül mit érne a szabály? Mielőtt beléptünk, volt egy lényeges momentum. Érintkeznem kellett az újakkal, ami zavaró, ha a régiekkel nem teszem ugyanezt, így Chak és Lie, kapott egy ölelést. Az utóbbi lánynál ügyeltem, arra… hogy, bőr-bőrrel érintkezzen. Majd az ismeretlenek jöttek.
- Örvendek, a nevem Kiwi, inkább szupport beállítottságú. – Az „inkább”-nál, picit húztam a szám, mert rá lehet ugyan fogni, de azt is hogy nem. Félre húzott szájjal ingattam jobbra-balra a fejem, a mondatom közben, ami lényegében mindenkinek szólt, akit érdekel a csapatfelállás. Igyekeztem kezet fogni a lánnyal „európai-módon”, majd mivel ő vélhetően japán, így tiszteletem jeléül meg is hajoltam, megadva a tiszteletet, egyenes háttal. Oda léptem csuklyáshoz, akinek szintén a kezemet nyújtottam. Abban az esetben, ha viszonozta a gesztust, nem jelent meg a rendszerben az új archiment jelző, viszont mivel a gondolataim nem oda jártak, így ezt képes voltam teljesen figyelmen kívül hagyni. Bemutatkozni és meggyőzőnek lenni, ez volt a jelenlegi célom. A kézfogás után, előtte is meghajoltam.
- Utána érdeklődtem picit a minibossnak, annyit sikerült megtudnom, hogy mindenki szinte kínosan tartja vissza a maga kis infóit. – Jelentettem ki.
- Ez azt is jelentheti, hogy nem lehetetlen, csupán nem akarják, hogy mások „megelőzzék” őket, és finomítják a taktikájukat, de… volt aki kijelentette, hogy kizárt hogy visszamegy, mégsem kötött semmit sem az orromra. Valamint, volt benne elég indulat… hogy, igazolja az igazát… Vagy, csak a csapata még visszamegy, de… ő nem akar alájuk ásni. – Vontam meg a vállam.
- Lényegében mindegy, feleslegesek a találgatások, Chakna te ismered a „trükkjeimet” – Mosolyodtam el, remélve, hogy még emlékszik a képesség arzenálra és a pontozásra amit mutattam.
- Hogy, gondoljátok, érdemes előbb megbeszélni bármit is, vagy mivel jórészt semmi információnk, csak rúgjuk be az ajtót barbár módon? – Energikus voltam és talán közlékenyebb is a szokásosnál. Sőt… kifejezetten feleslegesen is járattam a számat, ami rám azért annyira nem jellemző, de most így jött ki. Nem kellett volna az az utolsó jegeskávé.

Végül beléptünk, nem voltam az első, de az utolsó sem. Igyekeztem a „középmezőnyben” elhelyezkedni. Rémes volt szembesülni a az újongó közönséggel, valahogy… keselyűszakot éreztem magam körül. Rossz megérzés vagy paranoia? Bármelyik lehet, az viszont tény, hogy ahogy haladtunk az ajtó felé a szívem egyre hevesebben dobogott az igzalomtól.
Beléptünk. Meglepően szép látvány fogadott, sőt. Az arany színű folyosóról nem hazudtak, bár… kaphattunk volna, valami hasznosabbat is. Pislogni kezdtem, az ablakokat fürkésztem pár pillanatig, mire rájöttem mi az amit furcsállok, a fényt. Bár, ahogy rájöttem, utána… úgy lett szinte természetes, nem foglalkoztam ezzel különösebben, megszólalni sem tudtam volna talán, hisz gombóc volt a torkomban, ami nem jó… Nagyon nem jó.

Léptek zaja törte meg a miénket, egy kék dzsekis srác lépett ki az egyik oszlop mögül. Meglehetősen magabiztosan azzal a mosollyal, ami a képét beteríti. Nem örültem a humanoid minibossnak… Nem szeretek játékosokkal sem harcolni, bár… ezt a gátlásomat az utóbbi időben, sikerült picit levetkőznöm. De, ahogy neki ilyen a berendezése, nekem is magabiztosnak kell tűnnöm. Egy régebbi emléken elmosolyodtam, és ez talán segített is picit rajtam. De eme nemes gesztust amit felénk közölt, nem illik visszautasítani nem? Kiléptem a sorból és odaléptem hozzá. Chaknáról tudom, hogy rendszerint gyorsan kapcsol, így… bíztam benne most is, a többieket nem ismertem annyira.
- Szia, a nevem Diana – Nyújtottam oda neki a jobbom, miközben virtuális vérem egyre gyorsabban kering a testemben. Ügyeltem, hogy szorongásnak jeleit ne mutassam, figyeltem, hogy ne birizgáljam a ruhámat, kevéssé érintésem meg a saját bőröm, testem, valamint, hogy ne harapdáljam a számat. A szó ne siessen, és ne is legyen lassú, ami elhagyja a számat, a hangom ne legyen se túl magas, se mély, inkább dallamos. Okkal kerültem a közelébe, bár az ő esetében a kézfogás elvileg nem számított, ha mob-nak számít ez a humanoid boss.
- Örülök, hogy megismertelek. Szerintem ne essünk, csak úgy egymásnak… az túl sekélyes és… egyszerű volna. Játsszunk ésszel és tiszta lapokkal. Elmondasz magadról valamit, majd mi is, dee – Emeltem ki a szót.
- Miden harmadik legyen egy fals információ. Csak, hogy még érdekesebb legyen. – Húztam picit az időt, valamint, ha belemegy a játékba sem gond, sőt… Bár, erősen kizártnak tartom, hogy bevállalja, de lassan talán jó is leszek. Ha minden igaz, nyertem elég időt magamnak. Nem állok, Sanshoz túl közel, úgy egy másfél kartávolság simán van közöttünk.

by **Lieselotte Sherlock** Szer. Aug. 09 2017, 20:18

Nagyon örültem neki, hogy Chakna visszaírt, de annak mégjobban, hogy velem tart Razz

Végülis így a legjobb...

Amikor aztán meglátom őt nagy meleg öleléssel üdvözlöm, majd amikor ketten odasétáltunk a bejárathoz két ismerős várt még és egy meglehetősen gyanús csuklyás alak... Vele nem tudtam mit kezdeni, kinézete alapján bárki lehetett az, nem ismertem fel benne senki ismerőst különösebben....

Szembe jött velünk egy kedves barát Kiwi, igen tudom vele sokat még nem találkoztam, de aranyosnak tűnt, főleg most a cuki ruhájában. Amikor odaért őt is meleg öleléssel köszöntöttem hozzátéve:
-Szia Kiwi örülök, hogy te is itt vagy, így megnyugtatóbb azért- mosolyogtam rá utána őszintén, majd fordultam az ismerős vörös lányka felé
akit nem mertem nevén szólítani, mert nem elfelejtettem, hanem mert... öööööö... izéééé.... najó azért mert csak Razz

Na szóval őt is ha engedi egy öleléssel köszöntöm azt hiszem Razz

És legvégül a csuklyás alakra néztem neki illendően mutatkoztam be:
-Üdv! Lieselotte Sherlock vagyok, örülök, hogy megismerhetlek, és hogy melletted harcolhatok ma!- nyújtottam neki a kezem, ahogy az az európaiaknál szokás, miután természetesen meghajoltam előtte.
Ami persze kicsi huncutságot takart, mert próbáltam az arcát meglesni, de sajnos nem sikerült...

Majd a várva várt pillanat, együtt a nagy csapat elindult az eddig legyőzhetetlen ellenfelet legyőzni, és együtt vállt vállnak vetve harcolnak egy epic csata keretében- najó ezt nem kellett volna kimondanom, de az izgalom kihúzta belőlem. És nem is véletlen, ahogy beléptünk egy csodás folyósón találtuk magunkat
Szép arany díszítés, nagy hatalmas ablakok...
-Hűűűűűű, mintha egy európai barokk katedrális lenne!- szóltam megint, ahogy forgolódtam, miközben csodáltam a hatalmas teret csillogó szemekkel.
-Tudjátok mindig el akartam menni Európába, de ezt itt látva... mostmár egészen biztos vagyok benne
Igen tudom sokat fecsegek, de na kikellett mondanom, mert így nem lettem ideges a dologtól, mondjuk kissé vártam mit szólnak az új külsőmhöz... de az még később lesz Razz

Ekkor egy drámaian ismerős cipő kopogása terelte el hőseink figyelmét, és ekkor lépett ki a sarkon egy alak aki csak annyit mondott: -oké bevallom, sosem játszottam jól a kommentár szerepét, de most jól esett és tök poénul jött ki, ahogy a fiú aki mellesleg elég furán nézett ki, köszönt
ekkor lepődtem meg, mert Kiwi lépett előre, és ment oda hozzá elég közel... Aggódtam érte, így ezt most nem kommentáltem Razz

inkább kotorásztam az eszköztáramban keresve a fegyverem
-Hali Liese vagyok!- feleltem neki lazán az ő laza köszöntésére....
Közben folyamatosan Kiwit figyeltem nehogy baja legyen és ahogy féltem egy közeli kezet kerestem, amit megragadhattam, nem tudom kiét sikerült megragadnom, de azt erősen szorítottam az izgalom közepette.....

by **Chakna** Hétf. Aug. 14 2017, 14:10

Nos, hamar megtörténik a bemutatkozás, és Kiwi információval is szolgál, bár túl sokat nem tudott meg, mert, mint ahogy mondja, valaki vagy valakik nem akarják megosztani amit tapasztaltak…
Mosolyogva bólintok mikor megjegyzi, hogy én ismerem a trükkjeit.
- Részemről viszont azóta még néhány trükköt tanultam -jelzem neki, hogy fejlődtem a kazamatás kalandunk óta.
Érdemes-e bármit megbeszélni… Hát… Egy valamit mindenképpen.
- Részemről annyi, hogy ha együtt megyünk be, akkor egy csapat vagyunk. Segítsünk egymásnak, és közösen jöjjünk ki! -remélem ezzel mindenki egyetért, mert ha van esélyünk, akkor az a csapatmunkában lesz.
Miután belépünk az aréna zaja eltűnik. Ennek örülök… meglehetősen frusztráló lett volna.
Kiwi lépett először a megjelenő alakhoz. Álnéven mutatkozik be, és lehet a többiek nem tudják, de már tervez is valamit… Aminek az eredményét én is kíváncsian figyelem. Amíg a kézfogás megtörténik, vagy nem, én kihasználom a pár pillanatot, hogy figyeljem Sans-ot. Zöld indikátor, mint a miénk. Ergo vagy egy másik játékos, vagy pedig a rendszer akarja ezt elhitetni velünk. Ennek az információnak viszont nem örülök… Nehezemre esik játékosok ellen harcolni…
Természetesen én sem maradok el a bemutatkozással. Kiwi példáját követem, mert nem árt előbb megtudni valamit Sansról…Gondolkodom rajta, hogy a kinti nevemen mutatkozzam-e be… Hiszen idebent csak 2 ember van már tudtommal, aki ismeri, az egyikük pedig biztosan nem adta tovább senkinek… Tehát elvileg nem tudhatja hozzám kapcsolni. Ugyanakkor nem szeretném, most még biztos nem, hogy tudják.
Közben Liese megragadja a kezemet ( Razz

), én pedig bátorítóan megszorítom kicsit az ővét, így végül a helyemen maradva mutatkozom be, japánosan meghajolva
- Mayumi vagyok, örvendek. - választok egy nevet, ami egyszerű, és illik rám idebent, hiszen annyit jelent: íjász. Tulajdonképpen hazudnom sem kell így a bemutakozással.
Végül Kiwi érdekes javaslattal áll elő. Csendben, és érdeklődve figyelem a reakciókat az ötletére, ami nekem tetszik.

by **Marluna** Hétf. Aug. 14 2017, 21:06

Nem mintha túl sokat várnék el a többiektől. A legkevesebb reakcióval válaszoltam az engem zavaróknak.
- Engem hívjatok csak Rednek.
Nem igazán törődtem többet velük bemutatkozás szinten. Azért az ölelkező lányka meglepett egy pillanatra, de az ő ölelésére se reagáltam, csak rezignáltan álltam ott, ameddig eszébe nem jut, hogy abba is hagyhatja ezt a fura műveletet. Miután lekászálódott rólam, én is csatlakozom azokhoz, akik belépnek az arénába. Ahol egy teljesen új világba is csöppenünk úgy néz ki. szó szerint úgy néz ki. Vagy az ablakokra van nagyon élethű festmény rajzolva egy kertről.
Kisvártatva az ellenfelünk is feltűnik, majd bemutatkozik.
-Hello. Én Red vagyok.
Mutatkoztam be a Szansz nevű srácnak pont ugyanolyan érzéketlenül, mint a többieknek.
- Mi a francért számoljuk ki előre a fals infókat?
Kérdezek rá a Diana vagy Kiwi nevű lány javaslatára.
- Sokkal értelmesebb, és sokkal viccesebb is, ha nem törődünk ezekkel a korlátokkal.
Előveszem az egyik késemet. (Sosem terveztem komolyan küzdeni az ellenféllel szemben, meg aztán ha igaz a pletyka, miszerint senkinek sem sikerült eddig még legyőznie bármilyen erős is volt, teljesen mindegy, hogy egy vagy két fegyverrel rontok neki, ha arról van szó.)
- Van egy kis kaszinós tapasztalatom. Sokkal jobb, ha az emberek minden apró információ morzsáját addig vizsgálják, míg rá nem jönnek, hogy a lényeges információt sose kapták meg, viszont mindvégig ott volt az orruk előtt. Csak nem veszik észre, mert el vannak foglalva azzal, hogy okosabbnak képzelik magukat másoknál. Majdnem olyan, mint a bűvészkedés.
A kést magam mellett lóbálva kérdezek rá még a dologra, ami engem zavart.
- Dumálni jöttünk, vagy harcolni?

by **Tachibana Makoto** Kedd Aug. 15 2017, 10:44

Nos, teltek a pillanatok, a percek, én pedig egyre jobban bántam, hogy az arcomba húztam a csuklyám. Szerettem volna legalább megölelni és magamhoz szorítani őket egy kicsit, de tisztában voltam vele, hogy ha felfedem a kilétem, az okozhat bizonyos... problémákat. Különösen Liese heves reakciójától tartottam. Szóval inkább még lejjebb húztam a rejtekemet, és igyekeztem távol maradni a társaságtól, miközben azt figyeltem, ki hogyan reagál rám. Chakna volt az, aki egy kicsit hosszabb ideig bámult, ő valószínűleg ismerősnek talált, a többiek azonban legfeljebb egy kicsit gyanakodva méregettek, vagy rám se hederítettek. Én nem csatlakoztam a bemutatkozásokhoz sem, hiszen a hangom elárulna, de legalább rájöttem arra, hogy a vörös ruhás hölgyeménnyel is találkoztam már, igaz, a kapcsolatunk meglehetősen sekélyes maradt emlékeim szerint. Volt két elvetemült, akik aztán végül odamerészkedtek hozzám. Engedtem a kézfogásoknak, de emellett csak egy biccentést kaptak mindketten. Illetve... nos, azt nem tudtam megállni, hogy Liese kezét ne fogjam egy kicsit hosszabban az illendőnél. Jól esett a selymes bőrének érintése :]
Némán követtem a csapatot az épületbe, mely a bossteremmé válással meglehetősen komoly átalakuláson ment keresztül. Olyan érzésem volt, mintha hajnali fény szűrődne be az ablakokon, de az is lehet, hogy a sárga mozaikablakok és a madárcsicsergés kombinációja csapott be. Akárhogy is, néhány gyors pillantást vetettem a környezetre. Az oszlopok sok teret foglaltak, így relatíve szűkös lett a folyosó, és mögöttük se volt sok hely. Nem biztos, hogy jó ötlet volt hátul maradnom, de... khm... voltak bizonyos előnyei annak, hogy egyszerre láttam a csapat összes tagját... hátulról :] Bár a figyelmem elsősorban egy személyre terelődött így is. Ez csak akkor változott, amikor Sans elénk lépett. Különös figura volt, nyilvánvalóan Afrikából jött, és semmi sem utalt rá, hogy ő itt bármiféle boss lenne. Nem humanoid volt, hanem egyenesen ember, a feje felett zöld indikátor világított, és egyáltalán nem viselkedett ellenségesen. Ennek ellenére előhúztam a kardomat a biztonság kedvéért, de takarásban maradtam, így nem láthatta, csak hallhatta a fémes búgást. Körülöttem álnevek repkedtek egy kivétellel, belőlem viszont továbbra sem húzhattak ki egyetlen szót sem. Azért a Mayumi szó hallatán kicsit megakadtam, hiszen az a szőke lány komoly... hatást gyakorolt rám, meg a nadrágom tartalmának méretére :] Ő is azok közé tartozott, akik hiányoztak nekem egy kicsit, elvégre nem csak vonzó volt, de szórakoztató is a számító, manipulatív természetével. Chakna mindennek a szöges ellentéte volt, biztosan nem fog ráállni a szám erre a névre vele kapcsolatban. Még jó, hogy nem terveztem megszólalni.

by **Argo** Pént. Aug. 25 2017, 15:51

Sans érdeklődve nézi, ahogy Kiwi végül közelít felé, a mosoly egy pillanatra sem hervad le az arcáról, és míg a lány beszél, ő csak nézi a felé nyújtott kezet. Mikor a lány befejezi, két másodpercig még marad a helyén mozdulatlanul, majd kuncogva megvonja a vállát és végre kiveszi az egyik kezét a zsebéből, de nem azért, hogy kezet fogjon veled, hanem hogy meghúzzon egy ketchuposüveget úgy, ahogy mások a sört szokták. Mikor végez, megtörli ruhája ujjával a száját és nevetve válaszol.
-Bocs, néha még ahhoz is túl lusta vagyok, hogy megmoccanjak. Viszont felettébb felvillanyoz a stílusod. -kacsint alig észrevehetően.
Azzal a különös, félálmos szemével és mosolyával hallgatja végig a többieket is, minden alkalommal kicsit megrázva a fejét, mikor valaki álnéven mutatkozik be, bár ez betudható egyszerű véletlennek is. Marluna esetében emeli fel a kezét újra és rámutat az ujjával.
-Volt egy ismerősöm, őt is Red-nek hívták. Még hasonlítasz is rá.
Chakna esetében viszont már ismét felkuncog és mintha csak úgy az orra alatt jegyezné meg, az élesebb fülűek (Tachi és Chakna) felfigyelhetnek rá, mit mond:
-Ne nehezítsétek a dolgotokat...
Marluna megjegyzésére a dumálásról és harcról csak lazán megvonja a vállát és fél szemmel rátok néz. -Igazából, nekem hat. Én már eléggé unom a banánt, vagy ez csak egy újabb indok arra, miért vagyok olyan lusta... -vigyorog, bár ebben azóta sem volt szünet. -Bár az a fickó ott hátul... -hajol egy kissé oldalra, hogy jobban lássa Tachi-t. -Szintén igen erősen emlékeztet engem egy régi-régi ismerősömre. Bírtam a kölyköt, bár az ő szótlansága sem tetszett. Ha nem szólalt meg, az általában azt jelentette, hogy nagyon rossz fát tett a tűzre...
Az utolsó szavak során mintha megvillanna a bal szeme egy pillanatra, de semmi egyéb érdekes nem történik. Sans végül egy mozdulattal ugyanúgy lenyit egy menüt, ahogy ti tennétek normális párviadalok során, de nem felkéréseket küld; a harcot jelző HUD automatikusan megjelenik, és a beállításai szerint a ti csapatotok áll ki egyedül őellene. A hajnali fény megváltozik, esti félhomály veszi át a helyét, elég borúlátóvá téve a légkört. Sans meg se moccan ezek után, lecsukja a menüt és vár, ha nem mozdultok, még biccent is a fejével.
-Ahogy elnézem, Red-é a kezdés joga. Kitűnő. Diana drágám, te ne aggódj, a kettő nem zárja ki egymást. Harc közben is prímán lehet játszani, hisz...
Itt vesz egy mélyebb levegőt, és mintha verset mondana, úgy folytatja.
-Csicseregnek a madarak... a virágok illatoznak... az ilyen napokon, mint a mai... ideje a Pokolban elégni.

---

[Miniboss] A leggyengébb ellenfél Hpcsikd

Állapot:

Sorrend:

by **Marluna** Pént. Aug. 25 2017, 18:26

Amíg Sans fel nem hívta a figyelmemet, észre se vettem, hogy a három lány mellett még valaki bejött velünk a terembe. Talán azért, mert teljesen csendbe burkolózott. Annál többet nem törődtem vele, hogy hátrapillantottam, és megjegyeztem magamnak, hogy még egy ember napját el fogom szúrni most.
Vicces, hogy mindenki úgy gondolja, hogy Sans az egyetlen, akire oda kell figyelniük a küzdelem alatt. Viszont még nem jött el az én időm. Mármint nem úgy, ahogy kéne.
-Enyém a kezdés joga. Tényleg? Ez mit jelent?
Úgy teszek, mint akinek fogalma se lenne a helyzetről. Ráadásul nem is igazán van kedvem bevinni az első támadást. Addig csak nem én leszek a kiszemelt áldozata. És ha igazam van, akkor úgysem fogja megmozdítani az ujját, amíg nincs rá szüksége.
-A pokol igen csak kényelmes megoldás, ha tüzeskedni akarsz. Próbálj meg az óceánban elégetni valamit. Akkor majd megtapsolom a teljesítményéért.
Ezután fel is veszem a harci pozícióm, ami annyiból áll, hogy mindenkitől a lehető legmesszebb húzódom, hogy véletlenül se tudjanak bevédeni, vagy nehogy engem érjen egy félresikerült támadás.
-Mit csináljak...? Mit csináljak...?
Kérdezem magamtól a megszeppent kislányt játszva, a késemet néhányszor a szám széléhez érintve. Majd hirtelen Sans felé nyújtom a kezem, benne a tőrrel.
-Tudod mit? Szeretnél látni, mire vagy képes.
Majd ismételten leengedem magam mellé a fegyverem, és várok, hogy Sans tegye meg a következő lépést.
Ezzel több dolgot is intézzek el egy mozdulattal. Számításaim szerint minimum káosz lesz abból, hogy erről én egyedül döntöttem. Másodszor, így Sans is kimutathatja a foga fehérjét még mielőtt bárki hozzáérhetne. Ráadásul fogalmam sincs, hogy mi szerint fog

(Nincs támadás)

by **Argo** Pént. Aug. 25 2017, 20:51

-Általában én szoktam kezdeni, azt jelenti. -mosolyodik el a férfi. -De a nem az nem, akkor legyen. -von vállat. Vár még egy kicsit, hát ha Marluna meggondolja magát, és mikor a lány inkább arra ösztökéli, hogy támadjon ő először, Sans mosolya még inkább kiszélesedik. Vesz egy mély levegőt, s ezzel egy időben a kinti madárcsicsergés is elhal.
Majd kezdődik a móka.

[Miniboss] A leggyengébb ellenfél Cb5fd3323ee1b8e912923ede92af322b

Sans bal szeme valóban felizzik, a kék és a sárga színek váltják egymást gyors ütemben az íriszén. Bal kezét kiveszi a zsebéből, de ezúttal nyoma sincs benne a ketchuposüvegnek. Úgy tartja előre a kezét, mintha megragadna valamit, ezzel egyidőben pedig úgy érzitek, mintha a mellkasotokra tekertek volna valami kötelet és mind felemelkedtek a földről.
Minden iszonyú sebességgel történik körülöttetek. Először a plafonhoz, majd hol az egyik, hol a másik falnak vágódtok iszonyú erővel - Kiwi szerencsésen megússza, a többiek páncélja kissé megérzi a dolgot. Sans oldalra lendíti a kezét, mire repültök a mozdulattal együtt, de ahelyett, hogy nekimennétek a falnak, csak suhantok tovább, körülöttetek egy egybeolvadó fehér fal suhan el - ez a rész csak Lise számára nem volt szerencsés, válla alaposan nekiütközik a falnak, és iszonyú recsegés üti meg a fületeket, mintha csontok törnének el. Végül szerencsésen földet értek és a hullámvasút véget ér, ahogy Sans leereszti a kezét, de fületeket megüti egy furcsa hang ismét, hasonló ahhoz, mint mikor sci-fi filmekben feltöltenek valami szerkentyűt vagy fegyvert.
Aki esetleg felnézne, az még láthatja Sans feje felett egy különös állat vagy mob lebegő koponyáját, amint tátott szájából épp egy fehér sugár tőr elő, eltakarva előletek egy pillanatra Marlunát és Liselottet.

Mindezek után a beálló csend a koponya eltűnése után már-már fülrepesztő, mintha egy háborús bombázás után lassan ülepedne le a levegő, végül Sans töri meg a csendet nevetve.
-Huhh. Sosem értettem, az emberek miért nem rukkolnak elő a csaták elején a legerősebb támadásukkal. Bár egy kicsit talán most is visszafogtam magam.

Miközben összeszeditek magatokat, azt látjátok, hogy Sans valóban keveset sebez... ám az életcsíkotok egy része lilára színeződött.

---

Kiosztott sebzés:
Marluna: -3, 27 páncél- és életpontnyi lila csík
Kiwi: -0, szerencsésen megúszott mindent
Tachi: -1+4, 56 páncélpontnyi lila csík
Chakna: 0, 5 páncélpontnyi lila csík
Lise: 0, 12 páncélpontnyi lila csík

Kiwi következik

Állapot:

Sorrend:

by **Kiwi** Hétf. Aug. 28 2017, 21:55

Liese közvetlensége meglepett, és itt az ölelésre értettem. Nem tudtam mivel is érdemeltem ki ezt nála, bár őt elnézve még a világot is körbeölelgetné, szóval nem nagy szó, így fogadom és némi megilletődöttség után viszonozom is a gesztusát. Bár bevallom Chaknától mint céhtárs, hamarabb vártam volna, de vele sem vagyok olyan kapcsolatban mint ők ketten. Nem tudom, honnan ismerik egymást, valamiért meg is lepett, de nem is értem miért. Aincard nem túl nagy és a küldetés után is biztos találkoztak már.

Miután összegyülekeztünk, bemutatkoztunk és lefutottunk pár tiszteletkört. Chakna elárulta, hogy van neki is új trükje, tehát új képessége, valamint hogy emlékszik még az enyéimre. Ezen picit felbátorodtam. Lie és Chakna már megvolt, amennyiben Red nem fogott velem kezdett, akkor én nyúltam az övé után, és mosolyogva ráztam meg azt, amennyiben hagyta. Persze ott volt a hátsó szándék, hisz kellett a képességemhez, de nem osztottam meg előre vele semmit, tehát nem kértem az engedélyét. Ahogy a srác esetében is, bár ő még egy biccentést is nyújtot és a kézfogás is létrejött. Egy feladat kipipálva. Chak még megjegyzik hogy együtt mennyünk be és úgy is jöjjünk ki, mivel senki sem hagyta még itt a fogát elvileg, tehát kiteleportáltak és nem csaptak botrányt halálesetekből, így... talán nincs min aggódni, vagyis nem ellenkezek a gondolatmenetével.

Ahogy megindultunk befelé, Lie hangosan elkezdte narrálni az eseményeket. Bevallom gondosz gondolatom volt azzal, hogy jól éreztem magam mellette. A közvetlensége oldja a saját merevségemet, valamint hiába beszéltem sokat mellé, ő képes önszántából túlszárnyalni, ami pozitív, hisz a végére már szégyeltem, hogy megosztottam azt az érdekes semmit, amit sikerült kiszednem a már itt jártakból.
- Csak ügyesen a szavakkal. - Szóltam oda a lánynak, hisz még jót is kihozhat belőle, de árthat is, ha figyelmetlen.

Megjelent egy másik srác, én pedig igyekeztem elsőnek a közelébe férkőzni. Én nyitottam meg a szót, a bemutatkozást és nyújtottam neki kezet, valamint ismét felesleges fecsegésbe kezdtem. Pár másodpercig vártam, hogy viszonozza a gesztust, de amikor szavakkal is elutasított a kezem, vissza került az eredeti helyére. A mondatát hallgatva, a halvány kacsintást észrevéve sem tudtam, mégis mit kezdjek ezzel. Talán picit örültem neki, de nem hittem el a bókot igazán. Főleg a kechapos üveg után. A többiek is bemutatkoztak. Chakna felvette az én gesztusom... és ekkor kezdtem el parázni, hogy nem úgy gondolkodik mint én. Amiből lehet még pobléma, ha eseleg nem kapcsol.
Az új ismerősünk viszont fura volt. Első ízben azt mondanám feszült, még az állandó vigyora is alátámasztaná ezt a gondolatomat, mégsem mertem volna mindezt kijelenteni. A feje meg-megrándult, görcsösen vigyorog, tartózkodó miközben tartja a kontaktust. Baljós érzésem van. Red teljesen komolyan vette a szavaimat, de nem visszakozhattam így hirtelen, elmosolyodtam és megvontam a vállam miközben tanácstalanul emeltem fel a kezeimet a "nekem mindegy" gesztusaként. A többiekkel ellentétben, és a pozíciómtól függetlenül sem voltam túl magabiztos. A szavakat nem görgettem tovább, felesleges lett volna.
~ Red és a fiú... őket emelte ki elsőnek... ~ Haladt át a fejemen a gondolat, mikor úgy tűnt elkezdődik valami. Egy félmondattal is megszánt, amire csak egy villámmosolyt kapott a fazon, hisz már fejben nem itt voltam, de még picit kivártam és mint kiderült jól is tettem. Egy szöveget kezdett mormolni, megváltozott a terem atmoszférája, borúsabb lett, szinte nyomasztó. Majd egy mozdulattal megjelent a harci ikon is. Az aréna szerint egyedül van ellenünk. Nem volt kérdéses, hogy ő a boss... Mégis eleinte túl emberinek tűnt, hogy tényleg így legyen, de a menüje sem azonos a miénkkel. Úgy érzem, fog még meglepetéseket okozni.

Arra vártam, hogy valaki meginduljon. Hogy Sans az első mozdulatra reagáljon, elterelje a másik figyelme és védekezni kezdjen. Majd amikor ez megtörtént, megpróbáltam a képességem használni. Amint valaki megindult felé, akár egy fegyver vagy csapattárs, amennyiben sikerült a képességem, úgy... öt árnykar nőtt ki a hátamból. Kellően emberi kartávolságra tőle, de elég közel hozzá, hogy nagyra nőtt csonkjaim elkapják őt. Egy kar a kezére, egy a lábára, egy a másik kezére és lábára, valamint az ötödik a nyakát, igyekezett egyenesen tartani, ezzel amennyire lehet kifeszítve őt.

/..: Yugami -Torzulat :..
Yugami – Torzulat:
A tehetetlenség sok mindenre késztetheti az embert, és számtalanszor jöhettünk volna ki, csak egy picit jobban egy-egy helyzetekből, ha csupán egy karral is többek vagyunk. A képesség spec/3-al tud megjeleníteni egy árnykart, és ennek arányában tud fél méterrel terebélyesedni. A kar vége formálható, vehet fel akár szóró eszköz formáját, tompa tárgyét, esetleg nyújthat egy segítő kezet is. Anyaga nem testszerű, inkább tompa fényű szürke/fekete árnyékra emlékeztet, mégis tömör. Ereje egyezik az erő pontokkal, de csapásonként nő 7%-ot. A támadás egy karban összpontosul, tehát egy sima támadást helyettesít, kivétel ha gyorsaságom megengedi a többlet használatot. És ehhez adódik hozzá a támadási bónusz. Maximum 8 karig, és 5 méter hosszig képes fejlődni a képesség./

by **Argo** Kedd Aug. 29 2017, 14:34

Amíg összeszeditek magatokat, Sans sem tesz semmi mást, türelmesen vár pontosan ugyanott állva, ahol eddig is, a figyelmetek viszont észlelhet valamit. A lila csík bizony mozog; anélkül, hogy bárki is hozzátok érne, másodpercről másodpercre egyre fogy, parazitaként eszi le a csík egészséges részét, mint valami mérgezés. Chakna kapta a legkevesebbet ebből a csíkból, számára alig pár másodperc múlva el is éri a végét, és eltűnik, miután elfogyasztotta az általa beszínezett pontok értékét.
Sans keze ismét a zsebeiben pihen, laza tartással áll és figyel benneteket, arcán a mosoly mintha kissé szomorkássá vált volna időközben, de nem lankad. Mikor elül a csend és úgy véli, kicsit rá is tudtok figyelni, egy sóhaj kíséretében megszólal.
-Van... egy kérdésem számotokra. -kezdi. -Szerintetek a legrosszabb ember is képes lenne megváltozni? Lehetne belőle ismét jó ember, ha megpróbálná?
Ezen kívül nem is csinál igazából semmit. Nem támad, nem provokál, csak áll és figyel, látni rajta, hogy komolyan érdekli, ki mit gondol.

Kiwi képessége nem igazán akar úgy működni, ahogy szeretné. Egész pontosan sehogyan se. Ha megnézi a listáját, láthatja, hogy minden képessége szürke zónában leledzik, magyarán ellenfelének pontozása miatt a rendszer blokkolja azok használatát.

---

Kiosztott sebzés:
Marluna: 17 páncél- és életpontnyi lila csík
Kiwi: szerencsésen megúszott mindent
Tachi: 46 páncélpontnyi lila csík
Chakna: 0 páncélpontnyi lila csík
Lise: 2 páncélpontnyi lila csík

Tachi következik

Állapot:

Sorrend:

Megjegyzés: Mivel elég interaktív minibossunk van, a körökben bárki írhat, aki szeretne; ők szólimit nélkül. A soron következő játékos számára marad a szólimit és a támadás lehetősége. Pont, mint egy sima bossharc alatt is Smile

Ha mindenki tud írni szombatig, aki szeretne (jelezzétek PÜ-ben, ha nem kívántok még reagálni), akkor jövök az új kőrrel, egyéb esetben jövő hét szerdán érkezem.

by **Kiwi** Hétf. Szept. 04 2017, 20:51

Csupán akkor próbáltam képességet használni, ha valaki megtámadta a Sans-ot, így csak akkor tűnhetett fel a képességeim hiánya, addig egész magabiztosan álltam az ellenségünk közelében. Marlunát figyeltem és azt vártam, hogy támadjon. Szinkronban akartam lenni vele. Ekkor lepett meg a fejlemény. Eljutott a tudatomig, hogy Sans is bal kezes, de ez a felfedezés kevés volt az a történtelhez képest. Felemelkedtünk majd rongybabaként tehetetlenül csapódtunk eőször a plafonnak, majd a két oldalsó falnak. Szusszanni sem maradt időnk és két csapattag külön támadást is elszenvedtek. Én valamiért nem sebződtem az események ellenére sem.
- Mindenki jól van? - Kerestem Red-et és Liesettet a "tömegben" hisz ők szenvedték el a legsúlyosabbnak látszó támadást. Aggódóan kerestem őket, de ha azt láttam, hogy jól viselik ujabb kérdést tettem fel.
- Mennyit sebzet? - azt valószínű láttam, hogy az életcsík nem csúszott át más színre, de nem árt előre számolni. Sans úgy beszélt, mintha a legerősebb támadása lenne.

Szavakkal is háborút akart szítani, hisz egy eldontendő de fontos kérdést tett fel. Bár ez azokra érvényes inkabb akik komolyan veszik az életet. Lehet... valakinek ezek egyszerű válaszok, amik kimerülnek az igenben, vagy a tagadásban. Egy eldöntendő kérdést kaptunk. Hosszabb másodpercekig hezitáltam, hisz több gondolat átfutott a fejemen, többek között, hogy szét akarja-e választani a csapatot? Vagy pedig emberi természetként várja, hogy egymásnak feszüljünk? Túlgondolom. Egy egyszerű kérdés csupán, amire választ akar. De, miért pont erre? Ki lenne itt a "gonosz". Ha magára gondol, vajon mit váltunk ki a két válasszal. De... önmagában a kérdés sem ennyire egyszerű, sajnos... Hisz ezt a kérdés már én is számtalanszor feltettem, így már van rá egy saját válaszom. Bevallom... nem akartam elsőnek megszólalni, mert nem akartam senkit sem elhúzni egyik-másik irányba, de végül megosztottam vele a gondolataimat.
- Csakis akkor, ha van mellette valaki, aki noszogatja és cseszteti, helyre teszi... ha kell... és persze, mindehhez leginkább neki kell odatennie magát. - Válaszoltam megtörve a terem csendjét. Majd vártam ezután mi történik. Logikusan a válaszom, egy nem, de kitételekhez fűzve, már esélyt adtam a dolognak.
- Valamint... attól is függ, ugyanabban a környezetben akar-e megváltozni. - Tettem hozzá, hisz ha már le vagy írva, és jót cselekszel is, hátsó szándékot látnak mögéd... Ez a kérdés egy igazi beszélgetéstéma lehetne, de nem hiszem hogy ilyen egyszerű... hisz egy miniboss harc elején vagyunk.

by **Tachibana Makoto** Kedd Szept. 05 2017, 16:47

Nem volt különösebben meglepő a harc kezdete. A legtöbb bossnál így van, amint beérünk a területére, változik a terem, és villantja az életcsíkokat. Az egyetlen különbség az volt, hogy ez a "boss" egy kicsit többet fecsegett a kelleténél. Fejlett AI volt, de biztos voltam benne, hogy van beépített szkriptje is. Merthogy nem kételkedtem benne, hogy ez nem egy játékos, ahogy pletykálják, hanem egy szörny. Miss Red is valami olyasmi, báránybőrbe bújt farkas szerepe már nem tud lenyűgözni. Egyáltalán nem akadtam fenn rajta, hogy eszébe sem jutott támadni, és helyette tettette a hülyét. Amin viszont fennakadtam, az a plafon volt, ugyanis a következő pillanatban meglehetősen... rázós élményben lehetett részem, meg azt hiszem a többieknek is. Nyekkentem néhányat, mielőtt a földre zuhantam volna. Kicsit lihegve néztem fel, még éppen csak elkapva a szerzetet, ami Sans-kun válla fölött feltűnt. Néhány pillantással ellenőriztem az életcsíkomat. Minimális sebződés, és egy tekintélyes lila csík, ami idővel felzabálta a páncélomat. A képességeim sem fognak működni, ahogy a státusz ikont elnéztem. Kezdem érteni, mitől olyan különös ez az ellenfél :]
Viszont Sans-kun feltett egy olyan kérdést, amire nem lehetett nem válaszolni. A hangom lebuktatott volna, így a köpenyem rejtekében ellőttem a gyengébbik kinézet kristályt... sajnos inaktív képességekkel nem tart olyan sokáig, mint szeretném, pedig akkor a harc végéig nem kéne aggódnom amiatt, hogy a jelenlétem feltűnik. Így most Danee-kun kissé elváltoztatott hangján szólaltam meg, bízva benne, hogy nem ismeri őt senki :]
- Nincs is olyan, hogy jó vagy rossz ember :] Minden csak nézőpont kérdése... ami valaki számára rossz, más számára lehet jó is, és fordítva :] - feleltem, majd elindultam Sans-kun felé a kardommal - A te szempontodból rossz, ha ezt itt beléd vágom, de a mi szempontunkból jó, hiszen a vesztedet akarjuk :] - és azzal a lendülettel meg is próbáltam felhasítani a fazon mellkasát.

Egy körre úgy nézek ki, mint valaki más, és támadok.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 05 2017, 16:47

The member 'Tachibana Makoto' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Miniboss] A leggyengébb ellenfél 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Argo** Szer. Szept. 06 2017, 11:04

Sans elgondolkodva hallgatja Kiwi válaszát, és a végén lehunyja a szemeit, mintha valamiféle emlékképet nézegetne. Még kuncog is egy sort, félig szomorúan, vállai megrázkódnak egy kissé.
-Pont, mint az öcsém. -neveti el magát végül. -Ő teljesen ugyanígy gondolkodik.
A többiek csendben maradnak, legalábbis egyenlőre, így a figyelme Tachira irányul, mikor amaz, más hangján, megszólal. A szeme ismét megvillan ekkor, de csak egy pillanatra, és bár mosolyog, a szemöldökét szigorúan összehúzza, mintha mérges lenne valami miatt. Kommentálni már nincs sok lehetősége, mivel Tachi szinte azonnal támad, és a jelek szerint ő végre el is találhatja...
Ha az utolsó pillanatban Sans nem teremne alig egy lépéssel odébb. Olyan, mintha meg se mozdult volna, és a kard hegye siklott volna félre. Tehát: Tachi célba talált, de mégse...
-Mi van? -szólal meg egy vállvonás és kacsintás kíséretében. -Azt hittétek, csak állok és várom, hogy eltaláljatok?
A föld megremeg kissé, a padló járólapjai megrepednek, majd széttörnek, és a földből hatalmas csontok végei nőnek ki, akár a fák. Szédítő sebességgel indulnak meg felétek. Akit eltalálnak, az immár nem csak egyes sebzést és lila csíknövelést kap; azt tapasztalja, hogy iszonyatos, már-már töredékmásodpercenként sebződik (a dobott érték felével), ugyanilyen ütemben pedig a lila csík is tolódik előre.
Marluna észlelheti a legérdekesebbet; bár őt is érte egy csont, az utolsó életpontja mégsem vált lilává... de az is lehet, hogy egyszerűen csak pont időben ugrott ki a csontok útjából.
Ahogy a hullám elmúlik, Sans ismét megszólal.
-Hehehe... najó. Akkor felteszek egy jobb kérdést... Szeretnétek nehéz időket átélni?
Majd hozzáteszi, csak úgy magának, egy vállvonás kíséretében. -Mehh, ez angolul sokkal jobban hangzik.

---

Kiosztott sebzés:
Marluna: 5 sebzés, 19 életpontnyi lila csík
Kiwi: 4 sebzés, 4 páncélpontnyi lila csík
Tachi: 8 sebzés, 47 páncélpontnyi lila csík
Chakna (Tachi védi): 0 sebzés, 4 páncélpontnyi lila csík
Lise (Tachi védi): 0 sebzés, 2 páncélpontnyi lila csík

Chakna következik

Állapot:

Sorrend:

[/color][/color]

by **Chakna** Szer. Szept. 06 2017, 22:49

Hihetetlen gyorssá váltak az események… "Piroska", "Ruby", vagy Red nem támogatja Kiwi ötletét, úgy néz ki szeretne minél hamarabb túllenni a harcon. Valahol meg tudom érteni… Az ismerősnek tűnő ismeretlen pedig inkább csendben a háttérbe vonult. Mint ahogy a bemutatkozásnál is.
Kiwi felkeltette Sans érdeklődését, legalább egy picit, ha ez nem is jelent komoly változást. Liese pedig szokásához híven elképesztő energiával és közvetlenséggel veti bele magát az eseményekbe, ami halvány, szinte észrevehetetlen mosolyt csal az arcomra. Ami kivehetővé válik, amikor Kiwi figyelmezteti… Ej-ej…
Abban biztos vagyok, hogy nem gondolkodom pont úgy, mint céhtársam-barátnőm. Épp ezért igyekszem nem útban lenni, és mindenféle jelzésére figyelni, hogy ha éppen rám is szüksége van a terve kivitelezéséhez.
Felfigyeltem egy meglehetősen érdekes dologra. Reagál az álnevekre… Amikor én mondom, hogy Mayumi… Majdnem fel is nevet. "Ne nehezítsétek a dolgomat" he? Mintha… Na, ezt valahogy ki kellene deríteni. Kezd rossz érzésem lenni, de éppen azért vagyunk itt, hogy amennyire csak tudjuk, megnehezítsük a dolgát a srácnak…Azt igyekszem amennyire lehet kizárni a gondolataim közül, hogy a csendes "fickó ott hátul" nekem is mintha ismerős lett volna.
A harc kezdésekor, hátra húzódva a többiek mögé, amennyire tudtam, újabb érdekességeket figyelhetek meg. Piroska (én akkor is így gondolok rá ˇ^ˇ

) provokálja az ellenfelünket. És átadja neki az első támadás lehetőségét. Ijesztő, és baljós a hirtelen beállt csend.
Sans szeme felizzik kéken-sárgán, és szó szerint magához ragadja az irányítást. Nem tudom követni mikor merre csapódunk…És arra sem tudok koncentrálni, amit a "bemutató" után mond… Szédelegve tápászkodok fel, és ellenőrzöm az életcsíkomat. És pislogok vagy négyet… Nem fogyott… És ott az az ikon, amit eddig kétszer láttam, mindkétszer Tachi védelme alatt… És feltűnik a lila csík is az életemen… olyan 4-6 pontnyi… és ezek az életpontjaim… fogynak, nem is lassan…
Sans kérdését hallva, mostmár koncentrálva a többiekre és rá, úgy döntök, hogy ezúttal őszinte leszek.
- Múltja mindenkinek van. - jelentem ki Kiwi válasza után egyszerűen- És mindenkit megillet az esély, hogy maga mögött hagyja. Előre nem tudhatjuk, hogy ki képes erre, és ki nem. - A hangomban semmi indulat nincs. A bennem növekvő feszültséget egyenlőre elvezeti az, hogy minden idegszálammal igyekszem Sansot figyelni, és valamennyire kiismerni, és a többiek állapotát szemmel tartani. Szerencsénkre eddig senki nem vesztett sok életpontot…
Ekkor szólalt meg először a csukjás férfi… Nem, a hang nem ismerős… De a stílusa, és a mozdulatai… Majdnem biztos vagyok benne, hogy valahol hallottam és láttam már… Most először kívánom, hogy bár lenne időm ezen agyalni…
Sans láthatóan nincs lenyűgözve az idegen válaszától, a támadást viszont játszi könnyedséggel kerüli el… Lehet, hogy úgy tűnik nem mozdult… de én kiszúrtam az az apró rezdülést, amikor ellépett… Közben a hátam mögött készenlétbe helyezem az íjamat. Kíváncsi vagyok, mennyire tud egyszerre mindenre koncentrálni a teremben.
Ekkor repülnek, és találnak el minket a csontok… Hoppá…
Az újabb kérdésére komoly önuralommal sikerül csak visszafognom a nevetést. Nehéz időket, mi?
- Azt hiszed, hogy tudsz annál nehezebbet, mint amit eddig átéltünk? - magabiztosan használom a többesszámot. Aincardban mindenkinek vannak tragédiái… Valószínűleg nem egy miniboss lesz a legmegrázóbb élménye senkinek.
A többiek esetleges válaszát kihasználva veszem előre a hátam mögül a felajzott íjat, és a kezemben tartott nyilat, amit gyors mozdulattal az idegre is helyezek közben, és mielőtt bármi más történhetne Sans bal vállát célozva elengedem.

/Luck is with me \o/ Nem talált a támadás./

by **Kayaba Akihiko** Szer. Szept. 06 2017, 22:49

The member 'Chakna' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Miniboss] A leggyengébb ellenfél 4767251444_0f76bf2817_s

by **Argo** Csüt. Szept. 07 2017, 19:15

A nyíl csak centikkel kerüli el Sansot, bár elsőre nagyon úgy tűnik, Chakna hiába ideges és feszült, a fegyvere eltalálta volna a fiút valamilyen módon. Sans a jelek szerint mintha gondolkodna, vagy csak az algoritmusa dolgozik azon, melyik sor következzen a mondandójában, végül lehajtja a fejét és sóhajt egyet.
-Ehh... bocsánat, asszonyom. Ezért utálok ígéreteket tenni. -motyogja, még csak nem is nektek, inkább magában beszél.
Végül felemeli a fejét és rátok néz, mosolyogva, ahogy eddig is. Kicsit megcsóválja a fejét, úgy méri végig Chaknát, mintha csak egy toporzékoló kislányt figyelne a boltban.
-Igazad van. -kezdi végül, hangjában egy csipetnyi szomorúsággal. -Ahogy én sem érthetek mindent, úgy ti sem érthetitek a mi helyzetünket. Az érzéseinket. Hogy egy nap majd mindenféle figyelmeztetés nélkül... mindez el fog tűnni. -mutat végig az aranyszín folyosón, mintha ez jelentene mindent ebben a játékban, majd ismét felétek fordul, és csettint egyet az ujjával. Ezúttal a csontok egész tengere jelenik meg, kikerülhetetlenül, ellenben mégis vannak köztük alig észrevehető, üres foltok vagy sávok, amikbe bele lehet ugrani. Az ügyesebbek megint csak jobban járnak, majd ez a tenger elég hamar el is múlik, és Sans várja a következő akciót.
Amit észre lehet venni, hogy a lila csík szép lassan mintha kezdene gyorsabban fogyni.

---

Kiosztott sebzés:
Marluna: 1 sebzés, 17 életpontnyi lila csík
Kiwi: 2 sebzés, 3 páncélpontnyi lila csík
Tachi: 11 sebzés, 45 páncélpontnyi lila csík
Chakna (Tachi védi): 0 sebzés, 4 páncélpontnyi lila csík
Lise (Tachi védi): 0 sebzés, 3 páncélpontnyi lila csík

Lise következik

Állapot:

Sorrend:

by Ajánlott tartalom

[Miniboss] A leggyengébb ellenfél

[Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél

Re: [Miniboss] A leggyengébb ellenfél