.: Renascent floor :.

by **ZexCeed** Csüt. Jún. 22 2017, 09:40

Magánküldetés
Rrésztvevő: Yuuki

Serin írta:
Találkoznunk kell, fontos. Koovirtan találsz, ezen a koordinátán.

Kaptad meg a rendkívül szűkszavú, sőt elsőre talán semmitmondó üzenetet. Te döntesz, elmész-e, vagy folytatod a napi rutinod. Nem kaptál időpontot, és a helyszínen kívül semmi egyebet. Talán nem is ismered a szintet, hisz a boss-harcon nem voltál, de eljuthatott hozzád is a hír. Ha oda készülsz, öltözz melegen.

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Júl. 10 2017, 21:32

Már egy ideje ébren voltam, viszont a szemem nem nyitottam ki. Éreztem, ahogy Yu engem néz egy jó ideje és ami folytonos pirulásra is késztetett, illetve arra, hogy úgy tegyek mint aki épp alszik és idővel vagy megunja és vissza alszik vagy szimplán mást csinál. Viszont talán pont ez miatt kitartóan figyelt és várta mikor adom fel. A "párbaj" ami kettőnk között zajlott, a kitartás próbája volt. Nem ez volt az egyetlen amiben folyamatosan versengtünk. Gyakorlatilag mindenben teszteltük egymást, hogy ki adja be előbb a derekát. Eleinte ez valódi harcban mutatkozott meg, hisz így ismertem meg. Aztán valahogy mindenre kiterjedt mint két rivalizáló barát, végül pedig sokkal több lett. Én pedig élveztem, minden egyes vele töltött percet. Ez miatt nem is bántam, hogyha én maradtam alul ezúttal ebben.
Kinyitottam a szemem és a megérzésem nem csalt, valóban engem nézett végig.
- Mi az? - Kérdeztem. Nem goromban, kissé inkább megilletődve mire Yu komoly arccal
csak ennyit felelt.
- Csupán gondolkodom.
- És micsodán? - Mosolyodtam el. Elfogott a kíváncsiság.
- Hát... - Meredt egy pillanatra a távolba majd újból a szemembe nézet. - Azon, hogy, hogy is hívnak.
- Hé!- Csattantam fel amolyan ál méregből hisz abban a pillanatban már kajánul elvigyorodott. Egy teljesen másik arcát mutatta ilyenkor mikor kettesben vagyunk, mint amit általában vagy amikor először megismertem és egyre inkább tetszett. Nem akartam felkelni az ágyból még hosszú ideig ám valószínűleg valaminek elege lehetett abból, hogy lassan negyedik napja ki sem mozdultunk a szobából ugyanis egy üzenet csippant fel. Homlok ráncolva olvastam, illetve olvastuk el a rövid üzenetet.
- Egy barát? - Kérdezte látva a tanácstalanságom.
- Nem. - Ráztam meg a fejem. - Fogalmam sincs ki ő.
- Ez esetben csak töröld ki. - Talán ez lett volna a legjobb megoldás, de nem hagyhattam figyelmen kívül.
- Nem tehetem. Talán hallott valamelyik híres hőstettemről és segítségre szorul. - Keltem ki végül az ágyból és neki láttam öltözködni.
- Melyikről? Arról amelyikben megmentetted a várost egy zombicsináló szörnytől de senki nem tudja, hogy te voltál vagy ahol a céhvel közösen mentettétek meg a várost úgy, hogy porig romboltátok?
- Mindkettőről! - Rendeztem le vigyorogva a csipkelődését.
- Veled megyek. - Tápászkodott ki határozottan az ágyból.
- Csak nem féltesz?
- Inkább csak szeretnék én is aratni a babérjaidból. - Persze a hanglejtésén tudtam, hogy nekem volt igazam és nagyjából valami ilyesmi válaszra is számítottam. Rövid időn belül meg is érkeztünk a találkozó helyre.

by **ZexCeed** Szer. Júl. 12 2017, 19:40

Egy iglukkal övezett kisebb közösségbe érkeztek, hófedte tájak amerre csak elláttok, vakít a fehérség és a horizontot is épp csak a fehér és a szürke halovány árnyalata választja el egymástól. Beértek a kis "faluba" első pillantásra sem saccolhattok többet húsz embernél, mint lakos. Pontosítotok a koordinátán, mire az egyik kültéri igluhoz értek, és éppen akkor kezd nagyobbacska pelyhekben szállingózni a hó.

Ha bekukkantotok az igluba, egy fiatal srác ült bent, dideregve, a tűz mellett. Hatalmas csukja volta fején, szőrös prémmel ellátva, és úgy összehúzva, hogy alig látszódtak ki még a szemei is alóla. Világosabb bőrü volt amint az itteni többiek. Majd mély bariton hangon köszöntött titeket.
- Üdvözöllek, szerkény hajlékomba. - Sziszegte ki vacogó fogai mellett.
- Jöjjetek bentebb, melegedjetek meg picit. - Emelte a kezeit a tűz felé, kesztyűben. Láthattátok, hogy át volt ázva, és vélhetően szárítkozott is. Majd sóhajtott egyet, és miután kipillantott utánatok, az "ajtón", kikapcsolta az észlelését és a menüjének egy részét elhúzta, hogy most már teljesen veletek foglalkozzon.
- Jól van.. úgy látom tényleg csak ennyien vagyunk. - Kezdett bele, érezhető sürgetéssel a hangjában.
- Nem is tudom.. hogy, kezdjem. Astrithr, a viking király lánya vissza kívánja foglalni a szintet, szörnyű vérontást okozva, hogy megfélemlítse az emberek nagyjait, akik legyőzték az apját. Bosszút kíván és szörnyű kegyetlenségekre képes, higgyétek el... tudom. Nem akarok több halottat látni, és a bosszú... csak örökös bosszút von maga után. Szóval könyörgök nektek. Segítsetek valahogy megfékezni őt. A legerősebb embereket, akik ott voltak az apja lemészárolásánál... figyeli. A legtöbb kalandort, aki erre a szintre téved, és fitogtatja az erejét... szintén figyelik. Kérlek titeket, mondd meg a többieknek, mindenkinek, hogy hagyják el a szintet sürgősen, és ha tudnak... soha ne is jöjjenek vissza! Kérlek, a ti érdeketekben! - Érezhetően feszült volt a hangja, és pillantásával is mintha paranoia üldözné, hol ide-hol oda emeli a tekintetét.

A választás a tiétek. Hisztek egyáltalán neki? Elegek volnátok egy evakuáláshoz, vagy a megfutamodásról szó sem lehet? Esetleg más ötletetek van? Tiétek a rivaldafény.

Határidő: Juli 19 - Szerda

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Júl. 30 2017, 18:39

Yu lassan haladt Yuuki mellet, olykor lemaradva tőle. A fiúnak megvolt a maga állandó tempója amit szeretett megtartani és amit kedvese időről időre elfelejtett. Ahogy az illet előre engedte a lányt, hogy elsőként lépjen az igluba. Már várták őket.
A férfiről, vagyis inkább fiúról nem lehetett megmondani, hogy játékos-e vagy sem. Az viszont biztos, volt, hogy a tűz ami bent lobogott semmit nem adott hozzá a kellemesebb környezethez. Habár ő maga nem érezte a hideget az azért feltűnt, hogy egy cseppet sem volt melegebb mint odakint. Yuuki szintén vacogott látható volt a csalódottsága, hogy az idő cseppet sem lett kellemes, így finoman ráterített a kabátját a lányra aki láthatóan meglepődött a gesztus láttán, de nem ellenkezett. Yu mindent elmondott a képességéről egy harcuk során, így tudta, hogy a fiú csak megszokásból veszi fel hideg helyeken nem pedig szükségből.
A férfi beljebb invitálta őket amin mindketten kaptak is. Kicsit közeledve már lehetett érezni, hogy bár csak halványan de a tűz ad némi meleget amit Yuuki ki is használt. Yu az idegen mozdulatait figyelte és azt ahogy eltünteti a menüét. Tehát játékos.
Bele kezdett a kis történetébe amit mindketten végig hallgattak mialatt Yu-ban már formálódtak is a kérdések, de Yuuki mint mindig megfontolatlan volt.
- Természetesen segítünk amiben tudunk. Viszont tudtommal a játékosok csak átutaznak a szinten nem szoktak tartósan maradni mert nem sok minden van itt. De megteszünk mindent. - Ezzel simán el is indulhattak volna, de Yu nem az a típus aki csak úgy fejest ugrik ráadásul a történet is elég lyukasnak tünt.
- A bosszút megértem de miért akarná visszafoglalni a szintet? - Tette fel ércelődös hangon. - Tudtommal a Lore szerint ez a színt csak pihenő állomás volt a vikingek számára. Az ő "otthonuk a 27-es színt amit a jégkirálynő foglalt el. - Persze a fiúban joggal merülhet fel a kérdés honnan is tudhatta mindezt de minden szintnek és bossnak megvan a maga története és amit olykor nagyon szépen elrejtenek. Crach sem volt kivétel, bár az ő múltját nem volt nehéz feltárni csupán a bossteremben kellet kicsit szétnézni, hogy megtalálhasson néhány napló bejegyzést.
- Másodsorban pedig ha az idetévedő játékosok nagyrészt figyelik akkor minket is figyelhetnek. Igaz mi nem fitogtajuk az erőnket de ha minden játékoshoz odamegyünk hamar felhívhatjuk a figyelmet magunkra. Ezzel is számoltál?

by **Strea** Szomb. Okt. 28 2017, 17:35

A küldetést inaktivitás miatt lezárom; a két körért nem jár jutalom.

by Ajánlott tartalom

.: Renascent floor :.

.: Renascent floor :.

Re: .: Renascent floor :.

Re: .: Renascent floor :.

Re: .: Renascent floor :.

Re: .: Renascent floor :.

Re: .: Renascent floor :.