Tsukiko Teter

Név: Teter Tsukiko
Nem: Nő
Kaszt: Harcos
Kor: 19 éves

Kinézet: Hosszú, szőke hajú fiatal nő, mosolygós zöld szemekkel. 179 centiméter magas, emellett cseppet sem a törékeny kinézetű nők táborát erősíti.  Aranyszínű hajkoronáját rendszerint kibontva szereti hordani, így lehet a legtöbbször látni, ám bizonyos különleges alkalmakkor egy nagy fonatot készít belőle, amit különféle pillangó hajcsattal díszít. Smaragd tekintete kíváncsian figyeli a környezetét, hogy mindenkit alaposan megjegyezzen magának. Kellő helyeken előnyösen domborodik a férfinépség örömére, ráadásul a bőre le van barnulva a sok napozásnak köszönhetően.
Pisze orr, s cseresznye színű ajkakkal rendelkezik. A természetesség híve, így nem túlozza el a sminkelést.
Különös ismertetőjegye , hogy egy csipkés nyakpántot visel a nyakán. Öltözködés szempontjából, inkább a szolid ruhadarabokat részesíti előnyben, nem mutogatja magát csak úgy bárkinek. Néha-néha előfordul, hogy provokatívabb, de azt inkább felmérés miatt teszi, pusztán kíváncsiságból.


Jellem: Jó beszélőkével rendelkezik, s ha adódik eshetőség egy eszmecserére, akkor rendszerint nem szokása kihagyni. Nem visszahúzódó nő, de egyben nem kívánkozik a társaság középpontja lenni, ha nem muszáj. Okos, megfontolt nő, aki szeret higgadtan cselekedni egyes helyzetekben. Ha ez nem adatik meg neki, akkor idegessé válik, s igen hibát hibára képes ilyenkor halmozni. Barátait becsben tartja, s képes időt áldozni kapcsolatai ápolására, vagy esetleg leporolására. Nem törekszik mindenkivel jól kijönni, inkább okosan választja ki a személyes barátait esetleg szerelmét. Türelmes, toleráns másokkal, azonban ha átlépik a határt nála, akkor  kikel magából. Nem különösen vérszomjas, bosszúálló alkat, ám ha valaki egyszer megsértette, azzal képtelen beszélni normális keretek között. Egyik gyengesége, hogy pókfóbiás, így mindenféle pókos dologtól tart, legyen az vicc, kép, plüss vagy bármi más, ami azokkal kapcsolatos. Ilyenkor képtelenné válik megölni őket, egyben védekezővé válik, mint támadóvá. Másik gyengesége, hogy rosszul a tájékozódik, rendszerint ahol nem lehet eltévedni, ott ő biztosan elfog.  Összességében véve aranyos teremtés.



Képességek

1. Harcos képesség  - Elhajítás:  A harcos, ha még nem vette elő a fegyverét, akkor képes erre a támadásra. Megragadja a harcos az ellenfelét, majd távolabb repteti. Sebzés: Alapsebzés+10%. Súlyemelésre pakolt pontok szintenként +10 %-al képes növelni a sebzés értékét. 3 kör után újra használható.


Előtörténet


A kezdetek

19 évvel ezelőtt születtem,  Jerevánban. Hogy milyen családba? Nos igazából kevert vérű vagyok. Apám egy japán üzletember, míg anyám egy örmény virágárus a városban.  Van egy 20 évvel idősebb bátyám, s egy 7 évvel idősebb nővérem, akit Chou-nak neveznek. Életem kezdő szakaszát, mint minden gyerek játszással töltöttem, rendszerint idősebb lánytestvéremmel és édesanyámmal. Apámmal csupán azokon a napokon, ha egy hosszabb üzleti út után hazaért hozzánk. Ez volt az én családom, akik szerettek engem, s vigyáztak rám, de nem tiltottak el semmitől. Sokat kalandoztam felügyelettel, s a nélkül. Bátyámmal először 5 évesen találkoztam,  egyben utoljára is. Nincs túl sok emlékem róla. Tán a mogorva, túlságosan komoly tekintete, s rideg modora. Ijesztő volt, mikor egyszer-egyszer rám szólt. Először 7 éves koromban mentem az iskolába, arra a helyre, ahol mindenfélét kezdtek el nekünk tanítani. Írás, olvasás és számolás. Nagyon untam az első napot,  de legfőképpen azt, hogy 45 percekre osztva kellett ülni, egy nem túl kényelmes iskolapadban. Az új élmény meghozta a hatását estére, mert nem kellett altatni.  Lassan szerettem meg az iskolát, s kevés barátot szereztem. Legtöbb gyerek igazán csibész volt, így utáltam őket. Hátráltatták az órát a viselkedésükkel, amit én kifejezetten utáltam. Minek jártak ide?  Mindegy! Hamar felső tagozatos lettem, aztán pedig sikeresen elballagtam az iskolából.


A tini élet szépségei

Középiskola? Még több tanulás? Nem akartam, sőt utáltam. Így kezdődött el azon kicsi lázongásaim, amit sajnos legtöbbször édesanyámnak kellett elviselnie. Az öltözködési stílusomat többször megváltoztattam. A szolidból először vad, aztán meg egyéb vonalakat is kipróbáltam. Több órán keresztül kellett szüleim feddő szavait hallgatni, hogy mit képzelek én magamról. Zene terén ugyanígy jártam el. Afelől nem kellett a szülőknek aggódniuk, hogy esetleg fűhöz, vagy esetleg droghoz nyúlok, mert én alapból azokat elvből elutasítottam. A cigarettát egyszer kipróbáltam, de nagyon megbántam. Majdnem megfulladtam, meg nagyon erős volt. Felkerült utálatos listára. Középiskolában sokkal több barátságot alakítottam ki, s akivel ki lehetett jönni, azzal jól is ment a dolog. Egy örmény fiú volt a riválisom, akivel tanulmányi versenyt rendeztünk, hogy ki az okosabb, gyorsabb és tehetségesebb, de érettségi végére ő győzedelmeskedett. Igazi stréber lett belőle, meg bunkó, aki nagyra volt azzal, hogy sokkal többet tanult nálam. Érettségi után én tovább szerettem volna tanulni, s szerencsére meg is adatott nekem.


Japán

Eladtunk minden szükségtelen dolgot Jerevánban, aztán Japánba utaztunk, hogy Aomori prefektúrában vegyünk egy házat. Újdonság volt az egész. Más kultúra, s minden egyéb. Az embereket először furának, sőt egyes esetekben agyamentnek ítéltem.  Mivel az emberek elkezdtek érdekelni, így  az egyetemre szociológiára jelentkeztem. Emlékszem még, hogy mennyire örültem a sikeres felvételnek. Nagyon nehezen szeretem itt új barátok, akikben meg is bíztam. Kollégiumba bekerültem, amit természetesen élveztem. Nem kell folyton hazautazni, másik részről pedig a szülők szintén nem abajgattak engem mindenfélével. Néha hazautaztam hozzájuk, hogy milyen fejlemények vannak. Az egyetemi tanulmányaim szépen gördülékenyen mentek előre,  de egy idő után ki akartam próbálni, hogy a barátnőkön kívül még mivel lehetne elütni az időt.  Pont ekkor hallottam, hogy beszélgetnek a NerveGearről. Több hónapon keresztül könyörögtem szüleimnél, hogy vegyenek nekem egyet. Ellenezték ugyan, de végül csak megkaptam. Először stratégiai játékokkal játszottam, aztán kertészkedőssel. Sosem játszottam többet fél óránál. Ám azonban iskolában híre ment a SAO-nak, hogy a játékosokkal mi történik, s kerülnek kórházba. Megrémisztett a halálesetek, amiket bemutattak a tévében.


SAO-ba kerülés

El lettem tiltva a NerveGear játékoktól, sőt a szülők eladták. Én mérges voltam emiatt, így amit küldtek nekem hétnaponta pénzt, azzal én gazdálkodtam. Sunyiban vettem végül magamnak a kollégiumba egy NerveGeart, s ráadásul hozzá a SAO-t, mert furdalt a kíváncsiság. Tényleg igazak az állítások, vagy csak felfújják az egészet. Nem tudtam lenyugodni emiatt. Este az útmutató szerint összeszereltem az egészet, aztán elterülve az ágyon bekapcsoltam. Izgatott voltam, hogy mi fog történni. Mindent beállítottam első körben, a grafikától kezdve a karakterem kinézetéig bezárólag. A Harcos kasztot azért választottam, mert úgy véltem, hogy erős csapásokkal nagyon jó segítség lehetek majd a játékostársaimnak. Másik részről, mert a kétkezes fegyverrel könnyedén tudok távolabbról csapkodni, s a kisebb fegyverű karaktereknek okozhatok meglepetést. A Nevemnél megadtam a Tsukikot, abban a hitben, hogy belépek, aztán fél óra után kilépek. Mikor rányomtam a start gombra, akkor utána következett a nagy feketeség. Semmi üzenet, vagy bármi más. A külvilágból mit sem érzékeltem, hogy mi történik körülöttem. Hogy kórházba kerültem, s a szüleim minden nap meglátogatnak abban a reményben, hogy én magamtól felébredek. Nem így történt! Egyszer hirtelen beengedett a játék, s ami fogadott, az leírhatatlan volt. Beszippantott a játék, sőt túlságosan is. Elindultam felfedezni a várost, de a mérete miatt eltévedtem. Ez volt az a pont, hogy ki akartam lépni a francba ebből a nyavalyásból. Azonban hiába kerestem a Logout gombot, nem találtam sehol.  Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg csapdába vannak esve az emberek, s én ennek szintén részese vagyok immár...

Jó lesz így a képesség is; az alapsebzésed pedig ugye a pusztakezes, fegyver nélküli sebzés. Elfogadom a skillt ^^