[Hardcore] Skill-practice

Az élet nem állt meg. Folytatni kellett, amit elkezdtünk, az eddigieknél hol több, hol kevesebb lendülettel. Segíteni azoknak, akik kérték, és közben fejlődni, fejlődni, tudatosan, de nem feltétlen tapasztalatpontokkal.
A pontok sokat jelentettek. De korántsem mindent.
Ezúttal én kerestem fel Oziriszt, és találtunk ki együtt egy mindkettőnknek alkalmas időpontot. Hogy rá hogyan hatottak az elmúlt napok, hetek, hónapok eseményei? A fiú arcát fürkésztem, megjegyezve minden szavát, minden pillantását, hogy válaszokat találjak, valósat-valótlant; talán még beszélgettünk is ezekről. Van-e élet a pixelezésen túl? Vajon jól döntött Mirika, visszatér még? Nem tudtam túl sok támponttal szolgálni, s a titkot, amit csupán Alex tudott, egyelőre megtartottam magamnak. Hiszen voltak sokkal kellemesebb beszédtémák is. A Katana mostmár az arénákért is kap expet!
- … egyszerre csak megjelent, ugyanolyan rendszerüzenetként, mint a többi – fordultunk be egy sarkon; az idő alapvetően meleg volt, ámde a napot fehér, végeláthatatlan felhők takarták el. Kezemben tartottam a fegyvert, úgy folytattam tovább – Illetve valamiféle jóváírás is történhetett, ugyanis a szintje és a statpontjai is változtak, és kapott egy képességet is. Kíváncsi vagyok, harcban eljutunk-e odáig, hogy használhassam – tűnődtem el, a négy harci kör ugyanis… valahogy soknak tűnt. Nagyon, soknak, főleg ha teljes erővel, skillekkel és itemekkel küzdök. De később talán még hasznomra válhat - ha nem válik be az elsődleges taktikám, ami a gyors harcra épült, és amihez kicsit sem passzolt a több körös elhúzás. Lovag kasztúaknak ideális, én azonban kardforgató voltam, a kasztom előnyeire építő játékos. Vajon lesz-e olyan ellenfelem, aki ellen mindenemre, amim van, szükségem lesz?
- Áh már itt is vagyunk – mutattam előre, elnézve a csatatér hatalmas épületét - Mit gondolsz, várjunk még kicsit, vagy jelentkezzek be? – kérdeztem, visszacsúsztatva a kardot a tokjába, és a fiú válaszától függően foglaltam le egy időpontot kettőnknek. Azóta Ozirisz is jobb lett, és engem érdekelt, hogy mennyire. Mit tud, miket fog hasznosítani abból, amiket ezelőtt begyakoroltam vele? Most éles, komoly harc várt ránk. Ha gyakorlásra számít, bizony meg fog lepődni.


Hinari (48) - HP:250 | F:85 | E:92 | K:58 | GY:112 -->124 | S:70 | P:55


Spec felszerelések:

Ősi Sárkánymintás Katana: Hosszú x) Lásd itt.
Sárkányfog Rúna: Míg tart a páncélod, 10%-kal kevesebb sebzést szenvedsz el. Pikkelyes lesz a fegyverviselő kezed.
A Kaszás Rettegett Öltözéke: Viselőjét 3-as szintű súlyemeléssel áldja meg.
Szivárvány Köpeny: Egy harcban egyszer egy célpontot 3 körre megvakít, a megvakult célpont csak 4 vagy afölötti dobással találhat el.
Lila Koponya Gyűrű: Egy harcban egyszer egy körre lefoghatod ellenfeled, aki ebben a körben nem fog tudni semmit sem cselekedni.

- Senkit sem lehet megvédeni önmagától – néztem rá komolyan – Legyél bármilyen erős, akkor sem fogsz tudni mindent megakadályozni. Ez nem indok rá, hogy ha úgy érzed készen állsz, mégse vágj bele – és lehet, hogy valaki pont azért téved el, mert nem vagy mellette – róttam meg, enyhén felemelve a hangom. Ez, amit mondott, egyszerű kifogás. De neki sem jó, ezt látom rajta, így viszont csak magának tesz rosszat. Arról már nem is beszélve, hogy így felejteni is sokkal, de sokkal nehezebb… Egyedül minden nehezebb.
Persze nem vártam, hogy azonnal megváltozzon, s amíg ő a gondolataiba mélyedt, én lassan felálltam. Az időpontot lefoglaltuk, és itt, az aréna küszöbén már nem visszakozhattunk; én nem is akartam. Egy kicsit zavart a hozzáállása, de ki kellett zárnom ezt is, ahogy oly sok minden mást. Talán majd a meccs után folytatjuk. Talán át is gondolja addigra.

Maga a terep nem volt nehéz; csupán néhány szikla itt-ott, ami akadályozhatott a mozgásban. Ám a hangulata annál inkább volt jellemző Oziriszra, aki fekete ruhájában már-már eltűnt volna előlem, ha nem lett volna Látásom – nameg az a lángoló kard a kezében. A pálya két széléről indultunk, köztünk az oszloppal, ami tökéletes lehetőséget nyújtott egy első, Lopakodással egybekötött támadásra – a számláló viszont még kitartóan kattogott, így kivártam, amennyit kellett, majd végighúztam ujjamat a menün, egy pillanat alatt ugorva el a kezdőpozícióból, immáron teljes felszerelésben. Célom egyértelműen az obeliszk volt, annak is ellenfelemtől távolabbi oldala, még akkor is, ha időközben céhtársam is elindult valamerre. Hátamat nekivetettem a hideg, sima kőnek, majd egy mély levegővétel után megpróbáltam aktiválni a Reverset. Ezek után löktem csak előre magam, egyenesen kaszttársam felé: kezdésnek igyekeztem kellően közel kerülni hozzá, hogy aztán egy irányváltoztatással megzavarjam, annál is inkább, mivel a Katanát sem arra fordítottam, mint amerre feltétlen számított rá. Egy gyors, határozott vágás az oldala felé, és akár sikerült, akár nem, kettőnk közé húztam vissza a fegyvert, hogy nagyobb eséllyel védjem ki az ellencsapását, lábaimat is behajlítva, hogy ha kell, akár el is ugorhassak. Hárítás vagy elkerülés, tőle függött, melyiket fogom alkalmazni.

Reverse majd támadás.


Hinari (Sebzés: 92, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Ozirisz (Sebzés: 70, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia.)

Hinari (48. szint): 250/250 HP, 55 páncél, 290/290 CSP
Ozirisz (33. szint): 200/200 HP, 85 páncél, 165/165 CSP

Azt hiszem, egy kicsit túlértékeli annak a bizonyos végzetnek a szerepét a saját, és általában az emberek életében. A fejemet ingattam:
- Könnyű a végzetet okolni – feleltem, hangomban egy csepp nehezteléssel – Egy tökéletes kifogás arra, hogy ne is akarj megpróbálni változni, vagy változtatni – mondtam, a kérdésére csupán egy bólintással reagálva: bárhogy lehet. Előre én se látok, és a „mi lett volna, ha” kezdetű mondatokat sem tudom teljes bizonyossággal befejezni, ahogy senki más sem. Azonban nem szabadott túlzottan belemerülnünk az ilyesfajta beszélgetésbe; pár pillanat, és mi jövünk. Intettem a fiúnak, hogy ideje elindulni lefelé.
Maga a harc jól indult, és ha a céhtársam fejlődését nézzük, még azt a tényt is inkább pozitívumnak fogtam fel, hogy a fiú vett magas szintű észlelést, ezzel gyakorlatilag lenullázva a Lopakodásból jövő bónuszsebzésem, amit viszont már-már megszokásból is belevettem a számolásba. Talán pont ennyi fog hiányozni, de lehet nem is lesz jelentősége – ezzel a tudattal emeltem kettőnk közé a Katanát, és vártam, hogy ellenfelem mit lép. Nem támadott vissza azonnal. Egy kicsit hátrált, ezzel – a fegyvereink hossza miatt – egy apró előnyhöz jutva, ám rögtön le is csökkentette a távolságot, s amíg ő a jobb oldalam fele kitért, én csupán egy keveset mozogtam; éppen annyit, hogy ne álljak teljesen merőlegesen őhozzá képest. Majd jött a vágás, s bár gyors volt, még időben fel tudtam csapni a kardot, hogy blokkoljam az övét. Pár szikra, s Ozirisz elfutott a kőtömb mögé. Ezzel kissé meglepett ugyan, de így legalább adott pár másodpercet, hogy átgondoljam a következő ütésváltás hogyanjait. Koncentráljunk rá a védekezésre – vetettem fel a Katanának, ha már volt egy ilyesmi képességünk is, majd úgy döntöttem, hogy nem fogom mégse használni az element absorbot. Elég lesz a sárkány, s így legalább azt is letesztelhetem, mennyit tanult a barlangi gyakorlópáraj óta: vajon most is meg fog ijedni, védtelenül hagyva magát, vagy képes ellenállni a kinti reflexeinek?
Jobb oldalról közelítettem.
- Kukucs – dugtam ki a fejem az obeliszk mögül egy mosollyal, majd teljes testtel is kiléptem annak árnyékából, s ahogy egy ugrással felgyorsultam, úgy értem egészen közel hozzá, de már teljesen vele szemben: két kézben a Katanával, aminek markolatát a csípőm környékén fogtam, éle pedig ellenfelem nyaka felé állt – Summoning Water Dragon! – kiáltottam, mire a korábbi piros helyett most egy kék sárkány robbant ki a kard végéből, Ozirisz jobb oldalát célozva – én pedig jobb vállamat előrevetve, egy gyors csuklómozdulattal forgattam a pengét ellenfelem baljához úgy, hogy az egy kis körívet leírva, kívülről befelé haladjon, egyenesen a fiú felé. Mögötte a kő, előtte vagyok én, két oldalról meg a sárkány és a Katana. Vajon mihez fog kezdeni ebben a helyzetben?

Képességpróba: Dragon of Elements, víz: sikeres aktiválás esetén Hina -16hp, Ozi -16 kitartás (tehát a max CSP is 16x5-tel kevesebb lesz) és -20 hp.
Ezek után egy támadás.
+Katana 2.képesség választás: védekezés

CSP: 290/146

Mosolyogva hallgattam az okfejtését.
- Lehet szó bármilyen fenti irányításról, akkor sem találkoztunk volna, ha én nem döntök úgy, hogy arra fordulok. Vagy ha te nem kiáltasz fel – feleltem, közben már elindulva lefelé – Van, amit nem akadályozhatunk meg, de annál többet tehetünk minden egyébért. Akarj tenni, és akkor nem fogod bánni, hogy nem tettél meg mindent – mondtam, amíg végül le nem értünk, és el nem kezdődött a meccs.
S hogy én mit akartam most tenni a győzelemért? Bevetve mindent, amit Ozirisz ellen és a fejlődése érdekében kellett. Ő pedig bár nem tudta elkerülni a sárkány-vágás kombinációt, de legalább már nem ijedt meg a képességtől – még úgy sem, hogy a korábbi, tűzből álló lény most tündöklő kéken fénylett előtte. Örültem neki, hogy használt a gyakorlás, ez azonban nem akadályozott meg benne, hogy végre ne hajtsam, amit elkezdtem, és miközben a Katana felszántotta ellenfelem oldalát, én már fordítottam is a lábam, hogy egy testsúly-áthelyezést követően kivetődhessek jobbra, elkerülve az esetleges ellentámadást. Persze túl közel voltam. Ozirisz pedig ezúttal sem húzta az időt; szinte meg se várva a támadásom, vágott előre egy pontos csapással, ami elől esélytelen volt kitérnem. Erősen rányomtam talpam a kövezetre, megállítva az eltervezett hátraugrást, és inkább kihasználtam az alkalmat, amíg még elég közel voltam hozzá: a nodachi a jobb oldalamnál, a Katana pedig éppen a pixelcsík után halad a fiú baljától jobbfelé - elég volt tehát egy aprót változtatni az íven, hogy a kard, ütközve a nodachival, kifelé tudja ütni azt, támadható felületet hagyva ezzel kaszttársamon. Meg is kockáztattam a lépést, veszítenivalóm nem volt. Ha pedig sikerült, léptem előre máris, egy gyors szúrással igyekezve befejezni a harcot.

Támadás.
Hp: 250/219