[Küldetés] Jégszivű

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Dec. 10 2015, 17:03

Résztvevők: Kusumi Ayani, Cearso, Chancery, Tachibana Makoto, RenAi, Atoru
Első kör határideje: 2015. 12. 17.

Az alább felsorolok egy-két szabályt, amit a létszámra való tekintettel hoztam meg (ha nem tartanátok be, akkor körönként oldalas hsz-eket kéne írnom, amit nem szeretnék):

Egy körben egy embernél maximum 1 ellentmondást lehet összemérni/feltételezni játékosonként.
Emellett 1 kapcsolódó vagy független kérdés is lehet játékosonként.

Segítség: Minden körben eldönthetitek, hogy az ismert személyek közül éppen kihez mentek egyénileg/csapatban. Természetesen az ellentmondás/kérdés is csak hozzá szólhat. Ellentmondásokat csak az adott személy állításai között érdemes keresni, mivel ha két különböző személy ellentmondását hasonlítjátok össze, annak nincs sok értelme, mivel akármelyikük vagy mindkettejük hazudhat.

--------------------------------------------------
Reggel hét óra:
--------------------------------------------------

Kezdetek városában a küldetés táblán egy új megbízás vár rátok: "Segítsetek megtalálni társaim gyilkosát. A Búbánat fogadóban leszek."

Aki ezt az utat választja:
Sanhe: 1. szint - Búbánat fogadó:

Egy vörös indikátor lebeg a személy felett, aki egyedül, egy asztalnál ülve képviselte a fogadó vendégeit megérkezésetek előtt.
Egy pohárba meredve, lassan, szinte suttogva üdvözöl titeket:
- Sziasztok... Sanhe... így hívnak. - kezével megemeli a poharat és megforgatja párszor, felmérve annak tartalmát.
- A 21. szinten történt az eset, csupán két órával ezelőtt. Az egész szinten összesen kilencen tartózkodtunk, ebben szinte biztos vagyok. - felhajtja a pohár tartalmát.
- Társaimmal felmértük a terepet, onnan tudom. Ha voltak még valahol, azok nagyon messze lehettek. Éppen készültünk letáborozni. Ibuki, Chikao és Eisuke felfedezni voltak, mikor sikolyokat hallottunk Kinoval. Az egész olyan gyorsan történt... - megnyitja a menüjét és rendel még egy italt.
- A sátor belsejében voltam éppen és gyorsan előbújtam a hangok hallatán. Kardomat előhúztam és a sátort megkerülve próbáltam megkeresni Kinot.
Az itala megérkezik, majd iszogatni kezd.
- Előttem szállt pixeleire. Nem láttam mi okozta, de szerencsére sikerült gyorsan előkapnom a teleport kristályomat. Megkerestem őket a barát listámon, de mind eltűntek. Az első dolgom ezután... - iszik egyet - ... ezután az volt, hogy megírtam a felkérést. Túl veszélyes lenne visszamennem oda, hiszen egyértelműen ránk vadászott a gyilkos. Kérlek segítsetek!
Majd megjegyzésként hozzáteszi.
És ne próbáljátok meg nyers erővel megoldani, harmincas szint körüliek voltunk és másodpercek alatt tűntek el a társaim. Túl erős ahhoz. Inkább csak találjátok meg a gyilkost, mondjátok el nekem a nevét és ha elég erős leszek, akkor börtönbe küldöm, vagy majd megkérek valakit. Menjetek biztosra... - húzza le a maradék italát, majd mindenkinek megmutatja a koordinátákat, ahol táboroztak.

Dönthettek egyénileg vagy közösen, hogy maradtok vagy a koordinátákra mentek.

Puska nektek:

by **Atoru** Csüt. Dec. 10 2015, 21:04

Nem hittem volna, hogy pont egy nyomozást fogok lebonyolítani nem sokkal az ünnepek előtt. Mondhatjuk Karácsony előtti jótéteménynek. Bár Japánban a Télapó, vagy a Húsvéti Nyuszi nem dívik, viszont ki tudja, hogy mit rejteget ez az eset. És még a huszonegyedik szinten sem jártam. Éppen itt az ideje megtenni. Csak a Búbánat fogadóról nem hallottam ezelőtt sohasem…
Pedig tényleg volt egy ilyen fogadó. Csupán nem látogatták túlzottan. Talán pont a neve miatt?
- Jó reggelt, Atoru vagyok. Ön adta fel a hírdetést? - kérdeztem az egyetlen vendégtől, akinek piros volt az indikátora. – Egy zöld teát kérnék. - rendeltem a fogadóstól és meghallgattam Sanhe történetét.
Miközben mesélt, próbáltam összerakni a képet. Szóval kilencen voltak a szinten és öten együtt érkeztek. Akkor maradt négy ember. Szétszakadt kétfelé. Az incidens után mindenki eltűnt a barátlistájáról. Hm… Az információk, amiket megadott nekünk egy teljesen reális képet adott az esetről.
Közben megérkezett a teám is és azt kezdtem el iszogatni. Kifejezetten üdítően hatott így reggel.
- Ahogyan a szavaiból kiveszem uram, maga szerint a barátait megölték. – próbáltam tárgyilagos maradni, amennyire csak tudtam. – Nem ellenőrizte le a nevüket a Black Iron Castle-ben? Lehet, hogy itt másról is szó lehet. – csak itt az volt a bökkenő, hogy semmi nem jutott eszembe, ami egy halálhoz hasonlító dolgot produkál. Viszont itt csak Kinoról volt szó, a többi társáról nem. – Valamint, ha megkérhetem, elmondja, hogy mivel szolgáltattak okot arra, hogy valaki vadásszon magukra? – erre sajnos volt egy feltevésem, de nem mondtam el neki, félve attól, hogy elzárkózik előlem. Természetesen a vörös indikátor semmit nem jelent – egyébként. Egy vörös lehet jó ember is, annak ellenére, hogy ölt. Itt viszont ok is lehet, hogy megöljék az összes barátját. Azt hiszem, jobb lesz, ha lejegyzek néhány adatot.
Elővettem egy papírt és felírtam rá néhány információt, hogy el ne felejtsem.

Jegyzet:

by **Cearso** Pént. Dec. 11 2015, 20:01

Úgy néz ki, nem én voltam az egyetlen, akit érdekel a dolog. Egy ismerősnek tünő alak előttem lépett be előttem a fogadóba. És elég hamar megtalálta a hirdetés feladóját. Inkább úgy döntöttem, hogy nem megyek túl közel, csak annyira, hogy még épp halljam a szövegelést.
-Szervusz Ato. Rég láttalak. Ezek is érdekes kérdések, de én már most összezavarodtam...
Léptem közelebb, mikor úgy nézett ki, hogy vége a mesének.
-Ha Kinoval voltál, mikor hallottad a hangokat, akkor mért kellett elindulnod megkeresni?
Ez nekem egy kicsit zavaros. Itt vagy nem az igazságot mondta, vagy nem a teljes igazságot.

-Azzal nem hiszem, hogy sokra mennénk, ha a tett színére mennénk, hisz bizonyítékok után elég nehéz lenne nyomozni. Bár lehet, hogy megérne egy próbát. Kinek van nyomkövetése esetleg?
Kérdezek rá (a per pillanat még csak három fős) gyülekezet tagjaira
Azt meg még kevésbé hiszem, hogyha rátok vadászott volna, akkor még mindig ott várakozna a tettes. Sokkal inkább azt feltételezném, hogy most is itt van a fogadó környékén, ha be akarja fejezni, amit elkezdett. Vagy talán most is ezt a beszélgetést hallgatja.
Mondjuk ehhez legalább négyes hallgatózásra lenne szüksége a köpenyem mellet. Amit azért nem túl sok emberből nézek ki.
-Esetleg van bármilyen elképzelésed, hogy ki is lehetett a nyomotokban?
Akkor is meg akarom keresni a gyilkost. Lehet, hogy az ő személyében megtalálom Anat gyilkosát. És sokkal egyszerűbb, ha most megtudjuk a játékosok nevét, a felesleges vargakanyarok nélkül.

by **Chancery** Pént. Dec. 11 2015, 20:35

~Nee, Csan...~
-Hmm?
~Akarsz nyomozósdit játszani?~
Valahogy sejtettem, miért tette fel ezt a kérdést. Meséltem neki gyerekkorom egyik kedvenc sorozatáról, melyben szerepelt mellékletként egy nyomozó kutya és annak kalandjai. Álom ebből valószínűleg, nagyon is tévesen, azt vonta le, hogy engem érdekel az ilyesmi. Mondjuk tény, olyan távol nem is áll tőlem a dolog, de hogy én próbáljam, az már más kérdés. Eddig sem voltak sikereim, valószínűleg ezután sem lennének, ahhoz túl paraszti meg logikátlan is a logikám Suspect

-Miért is? -hajolok közelebb az üzenethez, amit annyira merően bámul. Eredetileg csak elmennék mellette, de miután Álom felkeltette az érdeklődésem iránta, nem tudnék elmenni úgy, hogy utána tiszta lelkiismerettel nézzek tükörbe. Tudom, hogy NPC, tudom, hogy csak egy küldetés, de itt a történet a lényege, és milyen ember lennék, ha nem mennék segíteni szívesen?
Úgyis biztos mennek rá okosabb emberek is, mint én, szóval ha más nem, hát az esetleges védelem és assziszt szerepében talán helyt állhatok. Ki tudja, ha nem próbálom?
Így hát uccu neki, fogadjuk el, és menjünk is a fogadó irányába. Mire odaérek, már ketten is faggatják az elég hamar felismerhető egyént. Atoru ugyan elsősorban látás (meg Kokoro néha szokatlanul felszabadult beszédei) alapján ismerem, Cearso már kicsikét több, legalábbis azt a kúti halászatot nem feledem... annyira Rolling Eyes

-Hej hó, hol tartotok? -lépek közelebb mosolyogva a köszönés után, bár egy-két szót már elkaptam előtte, így büszkén ki is húzom magam. -Nyomkövetést második szintig büszkén vállalok.
Álom rögvest felugrik az asztalra és kiskirálynőként, lassan körbefordulva végül leül, farkát maga köré kanyarintva és lassan lehunyja a szemeit. Én meghallgatom az esetleges összesítést, hogy mi történt, közben okosan próbálok bólogatni és hümmögni, de én a magam részéről nem találok benne valami sok gyanúsat. Max az államra helyezem az ujjam és dörmögöm:
-Erről eszembe jut az a régi, talán orosz eset, mikor kimentek a hegyekbe, és valami fények játszottak éjszaka arra, amerre táboroztak, másnap mindenkit holtan találtak... vagy eltűnve... nem, asszem eltűntek... >.>

by **Kusumi Ayani** Szer. Dec. 16 2015, 15:18

Egy felkérés nyomán tértem a huszadik szint egyik fogadójába. El sem hiszem, hogy ezen a szinten tevékenykedek, ráadásul ilyen szabadidős ruciban… de szerencsére Tűzrózsa állandó melegje jól eső bizsergéssé változtatta a hideg szeleket. Igazság szerint nem is nagyon értem miért vásároltam be olyan sok téli holmit. Jó most bár szoknyába vagyok, azért nem a nyáron hordott mini szoknya, hanem egy térdig érő, kicsit vaskosabb darab van rajtam, de hát, na, azért annyira nem vagyok hülye, hogy nyári ruciba utazgassak. Ahogy azonban belépek, egy kis időn belül több ismerős alakot is felfedezni vélek egy közeli asztalnál. Rögtön felderül az arcom, és szinte oda is szaladok a többiekhez, meggyömöszölni egy kicsit Atot, megölelgetni Chant, és egy barátságos kézfogással üdvözölni Ceart.
- Jaj de jó látni titeket. – majd a nagy valószínűség szerinti küldetésadóhoz fordulok mosolyogva – Hali. A nevem Kusumi Ayani, és a lángpaci itt mellettem Tűzrózsa. Örülök a találkozásnak. És ne aggódj. Megteszünk minden tőlünk telhetőt.
Mosolygok rá, majd türelmesen végighallgatom a mondandóját, és míg átgondoltam a dolgokat, addig fél füllel rájuk figyelve, de hagytam a többieket érvényesülni. nagy valószínűség szerint ők úgyis jobban át tudják majd látni a helyzetet, mint én. Legalábbis úgy vélem. Mikor végül mindenki feltette a kérdését én is Sanhehez fordulok, és az indikátora felé böktem.
- Mond Sanhe. Ammm… ne értsd félre, csak érdekel, de a csapatotok minden tagja vörös volt, vagy csak te?
Megvolt az okom, hogy ezt kérdezzem, de természetesen nem azért mert vádaskodni akarok, vagy változtatna bármin is, csak szimplán befolyásolja a támadó, támadók esetleges okát, vagy következményeit.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Dec. 17 2015, 13:18

Volt valami felettébb mókás abban, amikor egy féltucat zöld játékos odasereglik wgy vörös köré, és azt próbálják kideríteni, hogy miért, és ki ölte meg a társait. Kíváncsi volnék, hogy mire ez a nagy segítőkészség, és vajon ha én lennék helyében, akkor is ennyire lelkesek lennének-e. Persze az, hogy én sokkos állapotban gügyögjek a történtekről, lényegében lehetetlen volt, ahogy eszem is sokkal több volt annál, hogy ilyen esetekben ne csak random szerencsétlenekhez forduljak, hanem olyanokhoz, akik tényleg értik a dolgukat. A csipet csapatból Chan-chanról persze jó véleményem volt, hiszen vele oldottunk már meg rejtélyt közösen, miután megszabadultunk a koloncoktól. Talán most is így kéne, noha itt most nem volt egy miniboss, aki segítsen... de talán ez a vörös játékos még hasznos is lehet majd ebből a szempontból :]
Eddig nem fedtem fel magam, csak néhány asztallal odébb üldögéltem a csuklyám rejtekében, a szokásos ásványvizemet iszogatva, és füleltem, hogy milyen irányba megy a beszélgetés, avagy fogalmazzunk úgy, hogy vallatás? Esetleg tompítsunk az élén, és legyen kihallgatás? Akárhogy is, jelentős nyomást helyeztek az áldozatra, de nem eleget.
- Ha elég erős leszel, börtönbe küldöd? Miféle ostobaság ez? Öltél már, miért nem bosszulod meg a társaid halálát illő módon? - szólaltam meg harsányan. A hangomat felismerhették már aki beszélgetett velem már néhány szót, de egyébként maradtam eltakart arccal. Tulajdonképpen meg sem mozdultam, csak az asztalra könyököltem, és összefűztem az ujjaimat.
- Mit reméltek attól, hogy segítetek neki? Rossz bajszot ráncigáltak meg, vagy megöltek valakit, akinek a barátai bosszút álltak rajtuk, esetleg ő maga ölte meg a társait, és most próbálja másra rákenni, vagy esetleg csapdába csalni titeket is. Még az is lehet, hogy nem is a társai voltak, akik meghaltak:] - soroltam fel csupán néhány eshetőséget, miközben mereven figyeltem a vádlottam arcát, és kutattam minden rezdülése után, ami elárulhatja. Ki akartam provokálni belőle valami őszinte választ, a többiek tapogatózó kérdései bár talán kényelmetlenek voltak, de könnyen lehetett rájuk mindenféle hazugságokat fabrikálni. Egy ilyen nyílt támadás esetében már nehezebb higgadtnak maradni, és az is elmond valamit, ha nem veszíti el a fejét.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Dec. 18 2015, 19:01

// RenAi 500 szóval pótolhat. //

-------
7:15
-------

Határidő: 2015. 12. 27. (ne karácsonykor legyen Very Happy

)

Az újonnan szerzett információkat kiemelem. Innentől dönthettek hova mentek (jelenleg csak Sanhe és a koordináta közül választhattok). Természetesen minél több helyszín lesz megnyitva annál több helyszín közül választhattok és az sem kizárt, hogy valaki máshogy fog viselkedni, ha például csak egy ember van ott, vagy csak nők...stb. (Ezek csak példák, beteljesülésüket nem garantálom.)
Minden órában valahol valami lényeges fog történni. Annyit megsúgok, hogy van egy időpont, amit ha elértek anélkül, hogy megtudnátok ki a gyilkos és elmondanátok Sanhénak történik valami és automatikusan fail a küldi. (Jutalmat attól még kaptok.)

Sanhe türelmesen végigvárja, amíg mindenki végez mondanivalójával. Sóhajt egy nagyot.
- Sajnos még nem jártam a Black Iron Castle-ben, nem tudnám elviselni annak látványát, hogy rajta van a nevük. Nagyon örülnék viszont, ha megnéznéd nekem. - tekint Atorura, majd válaszol a kérdésére - Rengeteg oka lehet annak, hogy miért vadászhatnának ránk. Lehet az oka a vagyonunk elvétele is, bár valószínűbb, hogy a múltunk miatt tették.
- Félreértettél. Csak meg kellett kerüljem a sátrat, mert a bejárati felénél voltam. - néz Cearsora - A védett zóna pedig menedéket nyújt nekem és amennyiben a közelemben is tartózkodik, az észlelésemmel hamar észrevenném, hogy valami nincs rendjén. Arról pedig fogalmam sincs, hogy ki lehetett.
Ayanira néz.
- Mindenki vörös volt... - fejezi be mondanivalóját, majd rövidesen utána italát.
Tachira pillant.
- Megbántam a múltat és nem szeretnék visszatérni ahhoz az életmódhoz. - sóhajt még egyet, hallatszik az őszinte megbánás hangjában, majd rendel még egy italt.

Puska nektek:

by **Cearso** Pént. Dec. 18 2015, 22:50

-Most érkeztünk nemrég mi is.
Válaszolok az idomár lánynak, majd a meséjére azért vissza is kérdezek.
-Bocsi, de ha mind eltüntek, akkor ki mondta el az esetet? És hogyan lehet bárkit eltünve találni? Bocsi, egy kicsit furcsa nekem az az eset is.
Majd egy kézfogás az újonnan érkezett idomárral.
A hang a hátunk mögül ismerős volt. Hogyan is felejtheném el egy ilyen ember hangját. Hirtelen nem is tudtam, hogy örüljek, vagy bosszankodjak a jelenléte miatt. Egy biztos: A kérdések, amiket feltett jogosak voltak. Nekem azonban megvolt az okom. És nem volt okom arra, hogy eltitkoljam mások elöl a dolgot. Anélkül válaszolok, hogy feléje néznék.
-Megvan rá az okom. Keresek valakit, akit remélhetöleg megtalálok az ügy felgöngyölítésével. Per pillanat nincs más nyomom az illetőről. Ha meg zsákutca a dolog, legalább biztosíthatom magamat arról, hogy legalább itt is megpróbáltam a nyomába szegödni.
És ami azt illeti ő pont azért nincs a gyanúsítottaim közt, mert egy szinte perfekt alibivel rendelkezik az adott időre. Tehát Sanhe-nak is van észlelése, ez már kezd egyre érdekesebb lenni.
-Nekem már az is elég a gyanú alóli felmentéshez, hogy megbánta a régi életmódját.
Bár ez a ha elég erős lesz rész nekem is gyanús egy kicsit. Igaz csak azután, hogy a Romlott felhozta a témát.

Sanhe-hez:

***

-Néhány kérdést még engedj meg nekem. Ha nem láttad Kinot, akkor honnan tudtad, hogy ő is hallotta a hangokat, vagy ha hallotta a hangokat, akkor mi oka maradt volna a sátor közelében maradnia?
Illetve el tudnád mondani, hogy ti öten hogy ismerkedtetetk össze, és mi kötött így össze titeket, hogy ennyire megviselt a többiek halálának még a lehetősége is?

***

Majd a többiekhez fordulok:
-Chan, ha nincs több kérdésed Sanhe-hez, akkor megtennéd, hogy elmész megnézni, hogy mi történhetett, a nyomkövetésed talán tud adni egy kis segítséget az üggyel kapcsolatban. Sanhe nyomait még talán látni fogod, ha most elindulsz.
Nem fordulok hátra, de egy kicsit megemelem a hangom, hogy a vörös tag is meghallja.
-Tachi, megtennéd, hogy elkiséred, hogy ne essen baja? Bár biztos van jobb dolgod, de te mondtad, hogy az egész akár egy csapda is lehet...
Nem nagyon hiszem, hogy ez elég lesz, hogy a lánnyal tartson, de ennél többet nem szándékozok a lovaggal beszélni a mai nap. Majd az árnyharcoshoz fordulok.
-Ato, akkor megtennéd azt a szívességet, hogy lecsekkolod a Black Iron Castle-t, amíg rákérdezek még néhány dologra?
Engem még érdekel néhány részlet az esettel kapcsolatban. Ayanit nem azért nem küldtem el, mert félek kettesben maradni egy vörössel, egyszerűen nincs több feladat, amit ki lehetne osztani. Másrészt jobb, ha ketten hallgatjuk a történetet, így könyebben ki lehet szúrni a feltünő vagy kirívó elemeket. És azért jobb ha vele maradok itt, mint Tachival.

by **Chancery** Szomb. Dec. 19 2015, 00:38

Szinte észre se vettem, hogy Álom ezúttal úgy helyezkedett, hogy köztem és Sanhe között üldögélhessen. Talán véletlen volt, talán nem, elvégre, ha jól tudom, védett övezeten belül tartózkodunk, a macska mégis mintha érezne valami gyanúsat, ami miatt nem bízik meg a férfiban. Persze megesett már, hogy ezek a megérzései tévedtek, de sosem lehet tudni, mi járhat a petek fejében és programjában. Timidus is elég jó példa ahhoz, hogy mennyire mások, mint egy kinti állat.
Tachi hangjára és közeledtére pedig fura, de még meg is nyugszom egy picikét az eddigiekhez képest. Sose felejtem el, amit a minibossnál művelt, ezen kívül a régi énemnek is ő adott egyszer egy jókora önbizalom-löketet még a vakrandin, ahova bekerültem véletlen. Vörös vagy nem vörös, ő az egyike azoknak, akikben legalább nagyrészt megbízom, elvégre, még nem adott okot arra, hogy ne tegyem.
Főleg az után nem, hogy a mesét hallgatva még benne is felmerültek mindazok, amiket felvetett.
-Én akkor konkrétan erre a bizonyos múltra lennék kíváncsi szintén. -fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, majd Cearsora pillantok, ahogy elkezdi a saját mondandóját. Bólintok és mosolygok.
-Jól van, ha neked nincs ellenedre. -fordulok a második felénél Tachi felé, szinte keresve a pillantását. Álom nem is figyel rá, max a füleit fordítja felénk, de vele szemben nem viselkedik olyan védelmezőn, mint Sanhe esetében. Végül, ha a lovag inkább maradna, akkor fordulok Ayani felé, hogy ő elkísérne-e, de persze ez csak feltételes mód. A lényeg számomra csak annyi, hogy a múlt elmesélése után semmiképp ne egyedül induljak el a táborhely felé.
-Már csak azt kell tudnom, hogy pontosan mik a koordináták, hol voltatok. Odafele fölösleges a nyomkövetés, ha magától is megadja ezt az infót :3 -egy utolsó mosoly a bánatos vörös felé, majd innentől kezdve én készen állok. Kabát, sál, szép csillogó kesztyű, és egy macska.

Tehát összegezve: ha valaki velem tart, akkor Sanhe válaszai után elindulunk a táborhelyük felé. Ha mindenki passzolja és nem kísér el... najó, tudjátok mit? Akkor is odamegyek. Tudok én vigyázni magamra, ügyes lány vagyok :3
~Ezt már szeretem hallani.~

by **Kusumi Ayani** Szomb. Dec. 19 2015, 09:44

A lány meséjét hallgatva kicsit összeráncoltam a szemöldököm, mert feltűnt valami kisebb elszólás. Lehet csak én vélem úgy, de majd rákérdezek. Mindenesetre mikor az én kérdésemre felelt, egy kisebb hm-öt nyomtam le.
- Az viszont nagyon nagy baj. Nem mintha, nem bíznék bennetek vagy ilyesmi, én hiszek abban, hogy az emberek megjavulhatnak… de ezzel nem nagyon tudjuk leszűkíteni a nyomozást. Ugye mert a vörös megölése nem módosítja az indikátort, így bosszúszomjas zöldek is lehettek…
Végül Cear kezébe vette az irányítást ezután, és kiadta az utasításokat. Kicsit meglepődtem, hogy ilyen gyorsan megpróbál tevékenykedni, meg azon is, hogy Tachit küldi el kettesbe Channal testőrnek. Hát én azért annyit nem adnék erre a védelemre, de ha Chan megbízik benne, nekem mindegy. Nem féltem a lányt, képes megvédeni magát. Mindenesetre, Chan után én is a vörös lányhoz fordulok.
- Mond Sanhe. Ammm… azt állítottad nemrég, hogy rendelkezel Észleléssel, mellyel biztos sikerülne észrevenni, ha valami baj van körlötted igaz? Amm…. bocsi, hogy ezt mondom, de nem azt mondtad, hogy nem láttad a gyilkost? Ha ennyire bízol abban, hogy észreveszed, kicsit üti azt, hogy nem vetted észre, hisz az észlelésnek már a sátorban jeleznie kellett volna a rajtaütésre készülő ellenfelet. Az igaz, hogy nagyobb Lopakodással kikerülhető az Észlelés, de előbb olyan biztos voltál magadba. Ha nem gond megkérdezhetem mennyi az Észlelésed? És a csapatban kinek volt a legnagyobb észlelése, és mennyi volt ez? – kérdezem barátságosan.
Nem próbáltam vádaskodni, csak kicsit furcsának tűnt ez a kijelentése, és ha jobban belegondolunk tényleg érdekes, hogy ilyen biztos a dolgába, pedig elvileg nem vett észre senkit.

by **Atoru** Szomb. Dec. 19 2015, 11:45

Egymás után futottak be az ismerős arcok ugyanezen küldetés miatt. Bár a legutolsó résztvevőnek nem hinném, hogy a segítség nyújtás a célja. De ez már egyéni vélemény.
Mindenkit kedvesen köszöntöttem, főleg Ayani látványa nyugtatott meg. Chanra kedvesen mosolyogtam, a vörös lovag - kinek eddig nevét sem tudtam - egy biccentést kapott.
Ameddig a többiek beszéltek én csendesen szürcsöltem a teámat és jegyzeteltem a papírra. Ugyan még nekem is volt kérdésem, de nem akartam túlterhelni. Hiszen lehet, hogy alig két órája vesztette el a társait. Még ezt a kérdezgetést is soknak tartottam kissé. De még valami nem stimmelt ebben a helyzetben. Csak nem tudom, hogy mi.
Cearso véleményét a gyilkossal kapcsolatban a fejembe véstem és próbáltam rá több figyelmet fordítani. Reméljük, hogy nem lesz igaza.

A vörös lovagunk kérdésére direkte nem fordítottam jelentőséget és próbáltam kizárni tudatomból. A miniboss során kiderült, hogy nem éppen csapatjátékos és nem hinném, hogy azóta levetkőzte a jellemét.

Az, hogy még nem ellenőrizte, szerintem badarság volt részéről. Szerintem jobb tudni, hogy valaki nincs köztünk, mint csak sejteni és végül rájönni, hogy mégis él. Ez viszont újból csak egyéni vélemény.
Még megvártam válaszait és gyorsan felírtam néhány információt a papíromra, majd - részben Cearso kérésére - elindultam a Black Iron Castle-be.
- Ha bármi érdekeset találnék, írok egy üzenetet. Kérlek, ti is tegyétek ezt. - mondtam az íjásznak, majd körbetekintve rajtuk otthagytam a társaságot üres teáscsészémmel együtt.

Amint kiléptem a fogadó ajtaján, bekapcsoltam Észlelésemet és feltűnés mentesen próbáltam körbepillantani, hátha valaki figyeli az ajtót. Ezek után elindultam úti célom felé, bekapcsolt észleléssel. Ki tudja, hogy nem figyelt-e valaki már akkor is minket, mikor beléptünk?
Azt hiszem Cearso elültette a bogarat a fülemben...

Jegyzet:

by **Tachibana Makoto** Szomb. Dec. 19 2015, 14:33

Úgy fest, a kérdéseim nem túl népszerűek. Vagy csak nem tudnak rájuk mit válaszolni :] Cearso-kun kapott tőlem egy képzeletbeli piros pontot, nem csak azért, mert egyedül ő mert felelni, hanem azért is, mert jó indoka volt. Halványan fel is keltette az érdeklődésemet, de fölösleges lett volna tovább menni. Tisztában voltam vele, hogy nem bízik meg bennem, nekem biztosan nem fog ennél többet mondani, hacsak nem fűződik hozzá érdeke. Szóval ennyiben maradtam az ő ki történetével kapcsolatban.
Ami a másik kis történetet illeti, Sanhe-kun felettébb szórakoztató volt. Megbánta? Kíváncsi volnék, mi váltotta ki belőle ezt a megbánást, önmagától nem szokása az emberi lényeknek megbánást tanúsítani :]
- Biztos vagyok benne, hogy ezt nem bánnád meg, elvégre bosszút állhatnál - jegyeztem meg egy aljas vigyorral a csuklyám alatt, miközben a lovas lány felé pillantottam. Talán mégsem annyira buta, mint amilyennek tűnik, az észrevétele jogos volt: ha a sátorban nem észlelte a támadó jelenlétét, akkor itt se venné észre.
- Nem emlékszem rá, hogy bármikor is említettem volna, részt veszek a kis nyomozásotokban. Nyugodtan ölessétek meg magatokat :] - utasítottam el Cearso-kun kérését, majd felhajtottam a maradék ásványvizem, és határozott léptekkel elhagytam a fogadót. Viszont mihelyst látótávolságon kívül kerültem, azonnal megnyitottam az üzenetküldő panelemet, és megajándékoztam egy levélkével Chan-chant.

Tachi írta:Indulj el egyedül. Nem fogsz észre venni, de a nyomodban leszek, és ha bármi baj történne, közbelépek. Ugye leszel a csalim, Chan-chan? :]

Én magam is elvigyorodtam, majd mélyebbre húztam az arcomba a csuklyám, és a sarkon befordulva aktiváltam mind a hármas lopakodásom, mind a kettes észlelésem. Innentől kezdve amellett, hogy szemmel tartottam az idomárt, arra figyeltem, hogy követi-e valaki, és ha esetleg valaki megtámadná, van néhány eszközöm, amivel meg tudom védeni :]

by **Kayaba Akihiko** Vas. Dec. 20 2015, 01:20

-------
7:30
-------

Határidő: 2015. 12. 27.

Atoru: 1. szint - Black Iron Castle:

Út közben kettes észleléssel nem vettél észre semmi érdekeset és egy idő után meg is érkeztél a Black Iron Castle-hez. A nevekhez lépve majd tanulmányozva a nagy listát a következőket találtad:
Chikaot megtaláltad: Chikao Chika.
Eisukéből 3 darab volt rajta: Eisuke Aron, xEisuke, Dr. Eisuke.
Kinoból 4 darabot találtál: Kino, KinoLOVE, KiKino, Kino Sin
Ibukit szintén megtaláltad: Ibuki2

Sanhe: 1. szint - Búbánat fogadó:

Cearso: sikeres ellentmondás.
Ayani: sikertelen ellentmondási kísérlet.

Cearsora néz, miközben ismét lehúz egy kortyot.
- Nem tudom... lehet elteleportálni készült, lehet csendben próbált maradni... magabiztos lány volt, az is lehet, hogy a sikolyok egyszerűen nem érdekelték. Fogalmam sincs mi történt odakint, de annyira gyors volt, hogy nem tudtam megfigyelni. - teszi hozzá szomorúan, majd Tachi megszólalása után egy újabb italt rendel.
- Úgy ismerkedtünk meg, mint mindenki más. Féltünk a játéktól, így Chikao egy céhet alapított. Igazából nem a megismerkedésünk kötött össze, hanem az együtt töltött idő, a bizalom ami kialakult az évek során. Tudjátok, nagy bizalom kell ahhoz, hogy négy másik vörös játékos mellett aludni menj. - fejezi be a főként Cearsonak szánt mondanivalóját.
Közben megérkezik a következő pohár. Sanhe Ayanira tekint.
- Kettes szintű és jelzett is, de már túl késő volt. A jelzés alig tartott pár másodpercig, mint ahogy már mondtam, nagyon gyorsan zajlott le az esemény. A csapatban amúgy Eisukének volt a legnagyobb észlelése, hármas szintű. - fejezi be a mondanivalóját egy szomorú sóhajtással.

Brent: 21. szint - táborhely:

Egy alak gubbaszt a tábortűznél és azt fújva próbálja meggyújtani. Amint Chancery elég közel érkezik felé fordul teljesen fakó szemével.
- Hála az égnek, hogy van itt valaki! Segítenél kérlek meggyújtani a tábortüzet? Halálra fagyok!
A beszédstílusából hamar kiderül, hogy egy boldog, fiatal srác és a fogainak alkalmankénti koccanása azt is tükrözi, hogy fázik.

Puska nektek:

by **Chancery** Hétf. Dec. 21 2015, 22:25

Jó, persze, ekkor még annyira nem volt meg az elhatározásom, hogy nekivágok egyedül is, az inkább akkor öltött testet bennem, mikor Álomkelőre vetettem egy pillantást, majd amint elindultunk volna, valami pittyent. Egy üzenet, ilyenkor? Általában csak Shukaku szokott írni valamit az aktuális haditerveiről, szóval picit meglepődöm a küldő kilétén. Az imént még itt volt, miért nem személyesen mondta?
Hamar megkaptam a választ, és csak egy pillanatra, de azért elgondolkodtam. Egy vörös kezére bízzam az életem?
~Nem lesz gond. Ő rendben van.~ -visszhangzik Álom hangja a fejemben a többiek számára rejtetten, majd nekiindul az ajtónak, meg se várva, hogy kövessem. Egy gyors...
-Na, akkor mi indulunk...
...és már szaladtam is utána ki a hidegbe.

Mikor már nagyon messze kerültünk, néha-néha hátranéztem, hogy látom-e egyáltalán Tachibanát úgy, ahogy azt megígérte. Nem vagyok benne teljesen biztos, észlelésem nincs, lopakodással rendelkezem én is inkább. Ej, de jó lenne néha egy ötödik hely is ebben a listában...
Végül megérkeztünk különösebb gond nélkül, és ki hitte volna, hogy találunk itt valakit rögvest. A szemem az indikátorára siklik: vörös, sárga, zöld, NPC? Legyen akármi, tekintve, hogy pont itt van, köze lehet a küldetéshez, esetleg elindít egy másikat, lényegtelen is. Ami jobban megmozgat, az a tűz, ami fellángol bennem, miszerint végre legálisan gyújtogathatok egy kicsikét *.*
-Persze, egy pillanat. -veszem le a kesztyűt, hogy ne legyen akkora átütő ereje, és a fára összpontosítom a figyelmet, ami gyújtani próbált. Mivel már elég meleg, nem lehet nehéz dolgom a Pirokinézissel meggyújtani egy apró lángocskát rajta, ami aztán tovább zabálhatja a felgyűlt élelmét. És mikor ez sikerült, vissza is veszem a kesztyűt és kicsit meghajolok, japán módra, az idegen felé.
-Üdv, én Chancery vagyok. Ő pedig Álomkelő. Kérem szépen, véletlenül nem tud valami információt adni az itt történt gyilkosságokról mostanság?

by **Atoru** Kedd Dec. 22 2015, 15:57

Talán tényleg elültette bennem a bogarat Cearso. Semmit nem észleltem, ami ugyanúgy lehet jó, ahogyan rossz is. Lehet, hogy valakinek hármas, vagy nagyobb a lopakodása és így követ, észrevétlenül...
Megráztam a fejemet. Nem kéne ennyire túlkomplikálnom a dolgokat, elvégre nem sokára Karácsony! És most éppen egy gyilkosságon nyomozunk, amit ma követtek el... Kellemesen készülünk az ünnepekre, mondhatom. Jövőre talán a Télapót is temetnünk kell. Bár azt nem szeretném.
Amikor a Black Iron Castle-höz érkeztem, rájöttem, hogy a pontos, játékbeli nevüket is meg kellett volna tudakolnom. Most már mindegy volt. Megtaláltam a neveket és lejegyzetelve őket a papírra, egy üzenetet pötyögtem Ayani részére. Őt már leég ideje ismerem ahhoz, hogy megbízzak benne és nem mellesleg céhtársam is. Szívesen küldenék csoportüzenetet, de a fél társaságnak nem tudom a játékos nevét, mindössze a közéletit.

Atoru írta:Szia Aya!
Találtam néhány nevet... Ha még ott vagytok a fogadóban, megkérdeznéd Sanhét, hogy a társai köztük vannak-e? Valamint, történt akármilyen fejlemény? Elindultam vissza hozzátok, nem sokára találkozunk.

Nevek: Chikao Chika; Eisuke Aron; xEisuke; Dr. Eisuke; Kino; KinoLOVE; KiKino; Kino Sin; Ibuki2

Ezután elindultam, ahogyan a levélben említettem,vissza a fogadóba. Ha a többiek közben elindultak volna, akkor úgy módosítom az útirányomat, hogy a nyomukba szegődhessek. Az észlelésemet továbbra is bekapcsolva hagytam, bár magam sem reménykedtem benne, hogy bármit észlelni fogok. De fő az óvatosság...
És már megint ez az eltúlzott gondolkodás! Sóhajtottam egy nagyot és inkább kikapcsoltam az észlelésemet. Elvégre, már régen észrevettem volna, ha valaki követ. Így csak azon rágódék, hogy mikor fog hirtelen jelezni számomra valami szokatlant.
Így aztán egyszerűen visszasétáltam a fogadóba a többiekhez.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Dec. 28 2015, 10:51

Cear úgy tűnik valamivel jobb munkát végez, mint én… Mármint jelentősebb valamivel. Azt hittem észrevettem valami furcsát, de mégsem, eközben a fiú több dologról is infót szerzett. Nyuuuu ez nem ééééér. Viszont akkor sem értem a lányt. Most közölte velem, hogy bár észlelte a jártassága a Lopakodást, mégse tudott időben reagálni. De hát akkor azt hiszi, most ilyen állapotban gyorsabban fog? Meh… nem baj ezzel most nem kell törődni. Egyelőre legyünk túl a könnyebb kérdéseken, és majd utána lesz majd a neheze. Már azon voltam, hogy elgondolkozok a kövi kérdésen, amikor Atoru üzenete bukkant fel előttem. Gyors megnyitom, és bólogatva helyeslek. Gyors volt Ato, és ez most pont jól jött. Sanhehoz fordulok, és bár kissé rosszul érzem magam, de azért közlöm vele a dolgokat.
- Atoru megnézte a táblákat. Sajnálom, hogy ezt kell, mondjam, de mind a négy névre talált egyezést. Tudom, hogy nagy kérés, de meg tudnád mondani, hogy van-e közöttük azonosság? Csak mert több ilyen név is van. – ha igennel válaszol, bólintok, majd olvasom. - Chikao Chika, Eisuke Aron, xEisuke, Dr. Eisuke, Kino, KinoLOVE, KiKino, Kino Sin, Ibuki2.
Közben amennyire tudtam figyeltem a reakcióit, és próbáltam nem túl kegyetlen tempóban olvasni, hogy egyrészt át tudja gondolni, másrészt meg tudja emészteni. Tudom milyen nehéz elveszteni egy ismerőst, én is elvesztettem már nem egy embert, köztük családtagot is. De, ha valóban meg akarja találni a gyilkosokat, akkor mindenképp segítenie kell félretéve a bánatát. A felsorolás után bőven több időt hagyok, márha Cear nem szól közbe, de ha elárulta végül a dolgokat, és túlestünk végre ezen újabb kérdéssel bombázom szegényt.
- Azt mondtad kilencen voltatok a szinten, de csak mi rólatok ötötökről tudunk csak valamit. Ha esetleg tudod, elmondanád a másik négy nevét, vagy hogy hol találhatnánk meg őket? Persze mint mondtam, ha csak tudod.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Dec. 28 2015, 17:51

Nos, természetesen a megfigyelés ezen formája kifejezetten unalmas tevékenység volt. Sokkal jobban szerettem azt, ha valakinek a viselkedését tanulmányozhatom, és nem a környezetét kell vizsgálnom, mint most is. Számomra pedig fontos volt, hogy ellássam magam szórakozással, és ne unalmas teendőkkel szürkítsem be az életemet. Mégis, tudtam, hogy most mit vállaltam, és ezért felkészültem rá, hogy esetleg unatkozni fogok egy kicsit, amíg nem történik valami említésre méltó. Ennyit igazán kibírok, cserébe remélhetőleg megkapom a jutalmamat a tevékenységem végén, legyen az akármi :]
A terv lényege az volt, hogy Chancery-n kívül senki más ne tudjon róla, hogy éppen hol tartózkodom. Sőt, a legeslegjobb az lett volna, ha ő se tudja, nehogy elárulja a jelenlétem a viselkedése. Éppen ezért igyekeztem úgy követni, hogy én láthassam őt, de ő ne láthasson engem. Fontos volt, hogy sebezhetőnek mutatkozzon, és ezzel esetleg kiugrasszunk egy-két nyulat a bokorból, márpedig egy magányos leány azért eléggé annak tűnt. Ha Sanhe benne van a buliban, akkor mi sem lett volna alkalmasabb pillanat, mint ez? Ha nincs, és nem történik semmi, akkor pedig abból vonhatunk le következtetéseket.
Egyelőre mást nem tehettem, minthogy figyeltem, ahogy Chan-chan szóba elegyedik egy fiúval. A hallgatózásom nem használtam, nehogy véletlenül kiszúrjanak miatta, egyelőre a tettekből is meg tudtam állapítani, miről beszéltek. Hiszen a kölyök fázott, az idomár pedig ezt a problémáját orvosolta azzal, hogy segített meggyújtani a tüzet. Igazából az volt az érdekes, hogy innen hová indul a történet, egyáltalán lesz-e valami haszna annak, hogy a megadott helyszín közelében tartózkodó bárkit leszólított ahelyett, hogy mondjuk a nyomkövetését használta volna.

by **Cearso** Kedd Dec. 29 2015, 00:28

/sry az ünnepek/

Sejtettem, hogy a Romlottat nem lesz egyszerű rávennem arra, hogy védje meg a lányt. Azonban azt elértem, amit valójában akartam. Tachi nincs itt. Ez is bőven elég az adott pillanatban.
Ám most térjünk vissza a megbizónkhoz. Tudtam, hogy valami nem stimmel a sztorijával, de mi értelme van hazudni nekünk, ha azt várja tölünk, hogy oldjuk meg a rejtélyét?
-Játszunk tiszta lapokkal. Te azt szeretnéd, hogy deritsük fel az ügyet. Én azt szeretném, hogy az igazat mond el. Ok nélkül nem szokott hazudni az ember. Sok értelme nincs annak, hogy megkerettes velünk valakit, akit valószinüleg soha nem tudnál felülmúlni. A bosszú amúgy sem az olyanokra jellemző, akik az első lehetőséget kihasználva elmenekülnek. Meg az ilyesmit amúgy is egyedül szokta intézni az emberek zöme. Ha ragaszkodunk a logikához, itt másról van szó. Valamiről, ami megér annyit, hogy egy teljes céhhel végezenek. És ha feltesszük, hogy az illető feltétlen rátok vadászott, amire elég nagy az esély, ugyanis nyolc ember közül biztos, hogy nem arra az ötre támadnék rá, akik ugyanabban a céhben vannak, A másik három illető potencionálisan egyszerűbb célpont lett volna. Szóval ha feltesszük, hogy az elöbbi állításom helyes, akkor csak három indokot tudok találni.
Egy: személyes bosszú. Ami az eddigiek alapján nem zárható ki. De akkor miért kéne segitenem? Ebben az esetben olyan támadt rátok, akinek elvettétek valakijét. Az lehet, hogy megbántad, de amit egyszer megtettél, annak vállald is a felelősségét. Igaz, hogy elitélem magát a bosszút, de a többi ölést még inkább.
Kettő: olyan dologba ütöttétek bele az orrotokat, pusztán csak a jelenlétetekkel, amibe nem kellett volna. Ebben az esetben még kevesebb okom van a tett helyére menni.
Három: Van, vagy volt valami a céhetek birtokában, ami sokat érhet bizonyos illető számára. Az ellentmondások miatt, az utóbbira tippelek. És azért kell neked az illető neve, hogy tudd kinél kell keresned késöbb az árut. Ha ez a helyzet áll fenn, akkor nem lenne egyszerűbb egy tolvajt felbérelned és elküldened a szintre?
Ekkor kaptuk kézhez a listát. Épp időben, már azon voltam, hogy még tovább húzzam a mézesmadzagot.
Figyelmesen hallgatom a listát, amit a lovas lány kapott, majd mikor úgy érzem, hogy befejezte a listát még odafordulok a megbizónkhoz.
-Volna itt még valami. Pontosabban még valaki. Szeretném, ha elmondanál mindent, amit tudsz Anatole Saitoról.
Kopogtassunk az alvilág kapuján tiszta erőből, egyszer majd csak beszakad.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Jan. 05 2016, 03:52

-------
7:45
-------

Határidő: 2015. 01. 12.

Brent: 21. szint - tábortűz:

Chancery, mint mindenki akivel találkoztok a küldetés során, ő is vörös indikátoros. Tátott szájjal nézi végig, ahogy tüzet gyújtasz, majd hálásan megszólal:
- Ó, köszönöm szépen, megmentettél! Brent vagyok amúgy. Hehe, tudok néhány dolgot mondani az itt történt gyilkosságokról! Nem rég történt pár, ahogy hősiesen lemurdeltem egy csomó jetit! - mosolyog rád, majd miután kicsit pihenteti a kezét a tűz melegében a sátorba megy, majd egy kevés jetihúst visz ki.
- Kérsz? Amúgy hol szerezted a skillt? Nagyon hasznos lenne egy magamfajta felfedezőnek! - kezdi el sütni a jetihúst a cooking skillel, majd hamar el is készül az étel.

Sanhe: 1. szint - Búbánat fogadó:

Ahogyan egyre több és több italt rendel Sanhe, egyre kevésbé lehet érteni a részeges szavait. Iszogatás közben Cearsot hallgatja végig, majd beszédbe kezd.
- A múltban gyilkos voltam. Igazi, vérbeli vörös indikátoros, aki játékosokat ölt. És ugyanúgy mindenki a társaim közül. Rengeteg ok lehetett amiért megtámadhattak minket. Én csak arra kérlek, hogy segíts egy szegény léleknek megtalálni a barátainak gyilkosát... - mered a semmibe.
- A Sayonarás Anatole Saito? A félelmetes ember a vérző kardjával? Hallottam, hogy egy védtelent ölt meg azért, hogy bekerüljön. Én a helyedben kerülném, mint a járványt... a Sayonarával meg a Tenkával meg minden hasonló csoportosulással együtt! - mondja össze-vissza beszélve, majd csuklik egy nagyot.
Miközben Ayani sorolni kezdi a neveket hangosan sír az asztalra borulva. Azonban az Eisukék elhangzása után már csak csendes pityergéssel hallgatja tovább. Miután végigmentek a nevek, szipogva teszi hozzá.
- Eisuke túlélte volna? Akkor miért nincs a barátlistámon? - teszi fel a költői kérdést, majd egy utolsót húz az italából és rendel egy következőt, ezután a második kérdésre válaszolt.
- Izé... nem tudom. Ibukié volt a skill, hogy meg tudja mondani hány játékos van az adott szinten és a szintre érkezéskor mondta meg csak. Azt nem tudom hol voltak az ismeretlenek, de Eisuke... - újra részeges hangos bőgésbe kezd - ...és a többiek a fák felé mentek északra tőlünk.
Lassan a padra fekszik a tizenöt perc utolsó perceiben, majd hangosan horkolni kezd. Úgy látszik lejárt az időtök Sanhéval (ha nem töltötök időt azzal, hogy felkeltsétek persze), de az biztos, hogy többet kiderítettetek, mint amire számítottam volna. Atoru megérkezik.

Puska nektek:

by **Chancery** Szomb. Jan. 09 2016, 00:20

Hát, nem semmi. Szóval erre kéne reagáljak valami normálisat, miközben azért félek annyira, hogy az agyam nekiálljon sztrájkba kezdeni. Legalábbis még ha rajtam nem is igazán látszik, azért egy kicsit bennem van a félsz, és csakis annak köszönhető a tény, hogy nem rohanok haza a biztonságba, hogy tudom, van valaki a hátam mögött. Legalábbis nagyon remélem, hogy az a valaki még ott van, és nem lécelt le vagy csapott be már az elejétől fogva >.>
Mosolyogva hallgatom végig, na meg a történetvezetés szempontjából még azt is megvárom, amíg leül és szépen elhadarja nagy lelkesen a maga mondandóját. Álom unottan elvan mellettünk, mint eddig is, bár a farka járásából ítélve nagyon is figyel minden egyes kimondott szóra és megtett mozdulatra. Én nem lépek közelebb a tűzhöz, hiába szeretnék, csupán a hátam mögött összekulcsolom a kezeimet, ahogy szoktam, és kissé félrebillentett fejjel Brentre szegezem a tekintetem, kedvesen.
-Nahát? Az nem semmi, jetivel én még nem találkoztam. Elmeséled nekem, cserébe a tűzért? :3
A húst viszont illedelmesen elutasítom. Ha lehet, most egy pár percre vegetáriánus lennék. Van célom a kérdésemmel, mégpedig az, hogy vajon valóban jetiket ölt-e, vagy pedig valamilyen hatás alatt állhatott és Sanhe szerencsétlenül járt társai voltak-e az áldozatok, akiket jetinek hitt. Sosem lehet tudni, mindenesetre nekem most nagyon gyanús, hogy nem sokkal egy gyilkosságsorozat után valaki itt sütögessen mit sem tudva, vagy játszva a hülyét, halál nyugalomban, egyedül. Az ő kérdésére pedig már le is guggolok elé, hogy szemmagasságban legyünk.
-Azt én magam sem tudom, de majd kiderítenem neked. -", vagy nem", teszem hozzá magamban. Bolond leszek kifecsegni neki, hogy egyedi képesség, csak hozzám tartozik. Még a végén lemásolná, azt meg nem tűzöm, a tűz hozzám tartozik és punktum ˇ^ˇ

by **Atoru** Csüt. Jan. 14 2016, 19:47

Egy kissé aggasztott, hogy Ayani semmilyen választ nem ad magáról. Lehet, hogy történt velük valami? Kezdett aggasztani a dolog, ezért egy darabon futni kezdtem. Aztán úgy gondoltam, hogy rémeket látok és lassítottam. Mindenesetre az Érzékelésem újból bekapcsoltam. Nem éreztem magam döntésképesnek.
De a tény, hogy Ayaniék nem adnak hírt magukról, feszengéssel töltött el. Lehet, hogy történt velük valami? Lehet, hogy ez a Sanhe tőrbecsalt minket és most nagy bajban vagyunk?
Megráztam a fejemet. Védett területen belül semmilyen ellenséges cselekvés nem megengedett. És ha mégis lenne probléma, mindnyájan hétpróbát kiállt veteránok – én legalább is úgy hiszem. Egyedül Cearso miatt aggódtam, hogy mennyit fejlődhetett és vajon elért-e akkora szintet, mint én, vagy akármelyikünk. Azonban bíztam az íjász ügyességében és találékonyságában. Chancery pedig ha másban nem is, de a konyhában otthon van, szóval biztosan kifőz valamit, ha olyan helyzetbe kerülnénk. A vörös lovaggal pedig történhetett volna akármi, engem nem érdekelt. Nem kedvelem, és erről a régebbi miniboss-on tanúsított „ölsz, vagy téged ölnek” magatartása tehet. És Sanhéhez intézett szavai sem segítettek a helyzeten.
Sóhajtottam. Nem éreztem, hogy olyan sokat haladtunk volna az esettel, amennyit kellett volna. Nem láttam át az egész helyzetet és a megbízónk sem volt még olyan állapotban, így nem sok segítségünkre volt. És mintha titkolna valamit… Vagy előle titkoltak valamit a társai. Ez talán ki is fog derülni, ha a gyanúm beigazolódik velük szemben.
A távolban feltűnt a fogadó épülete. Belépek rajta, és ha ott találom társaimat, akkor intek nekik.
- Visszaértem. Kiderült valami újdonság, amíg távol voltam? –kérdeztem meg és furcsa pillantásokat vetettem az asztalon elfeküdt Sanhére.

by **Cearso** Csüt. Jan. 14 2016, 20:51

/bocsànat. Aya reagra vártam/

-Miért olyan fontos ez neked? Nem foglak cserbenhagyni a múltad miatt, mivel azt mondtad, hogy megbántad a dolgokat, de miért pont ezt a gyilkost akarnám kézre keríteni? Mivel tett ő többet, mint Tachibana, Kazuma vagy akármelyik másik vörös?
A kérdés utolsó pár szavát már szinte ordítva mondtam.
Szándékosan olyan vörösöket hoztam, akiknek elég nagy hírnevük volt, hogy féljenek tölük az emberek.
Majd a dűhöm szokatlan módon az egyik pillanatról a másikra már el is szállt.
-Pardon. Egy kicsit elragadott a hév.
Ami igaz is volt, hisz miután megtudtam, hogy ez vakvágány az én nyomozásomhoz, nem vagyok benne biztos, hogy folytatnom kéne a nyomozást. Empátiám miatt azonban úgy vagyok vele, hogy válasz nélkül is segítsek neki egy keveset. Bár ha van rá okom, akkor talán jobban megeröltetném magam.
-Ráadásul szerintem észre se vetted, de nem olyan rég még a Romlott is a társaságunkat képezte. Azon se lepödnék meg, ha most is a dolgok okát kutatná. Persze nem teljesen önzetlen módon....
Én ekkor vettem észre, hogy a hallgatóságom újabb fővel csökkent.
A tűzpacis lányhoz fordultam
-Két fontos információt tudtunk meg. Az egyik: eggyel több gyanúsítottunk van, mint amivel eredetileg számoltunk. A másik: tudjuk merre kell keresni a tetthelyet. Ha vársz egy kicsit, el is küldöm a lényeget Chan-nak.
Majd elkezdem írni az üzenetet, de megtorpanok...
-Vagy mi lenne, ha személyesen adná át az egyikünk, vagy akár mind a ketten? Több szem többet lát amúgy is. Itt már nem hiszem, hogy túl sok dolgunk lenne.
Mutatok rá a kidölt alakra.
-Megírom neki, hogy várjon meg pár perc és ott leszünk. Hacsak nem akarod megvárni, amíg felébred.
Megírtam a levelet.
-Végül mindent leirtam neki, és azt is, hogy valaki oda fog menni, és várja meg ha lehetséges.
Mikor Ato megérkezik egy újabb kérés megy az irányába.
-Ato, kiderült, hogy Eisuke nem került rá a listádra. Meg tudnád tenni, hogy a többi Eisukét megkeresed és találkozót kérsz tölük itt, sürgős cimmel? Persze ha nem túl nagy teher. Ha nincsenek sokan, próbáld meg félórás csuszással idehívatni őket. Valószinüleg az lesz az emberünk, aki felismeri Sanhét. Ha megvagy üzenj valamelyikünknek. Menni fog a dolog, vagy inkább a terepre szeretnél menni?

Az üzenet Chan-nak:

Kód:: Figyelj oda, Sanhe azt állítja, hogy Eisuke nincs kihúzva a Iron Castle kövén. A többiek pedig északra indultak a táborból. (a fák felé.) Mindjárt mi is ott leszünk, azt hiszem, Sanhéből már nem húzhatunk ki több információt.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Jan. 16 2016, 16:48

Figyelek, ez rendben volt. És azon kívül mit csináljak? Malmozzak? Építsek hóembert? Hóangyalt? A tekintetem nem vehettem le róluk, és persze nem kívántam megzavarni se a kettejük csevegését, nehogy mondjuk kifogásnak használjanak a téma elterelésére. Egyelőre nem tűnt úgy, hogy bármilyen kényelmetlen kérdést feltett volna a lány, a fazon teljesen higgadtan ténykedett a frissen termett tűz körül. Kezet melengetett, mászkált, húst sütögetett, mintha csak egy szokványos kirándulás lenne. Bennem csupán az az egy kérdés merült fel, hogy miért itt, a jeges, havas, és hideg szinten csinálja, mikor néhány szinttel lejjebb sokkal kellemesebb körülmények között sátorozhatna. Persze a vörös indikátora nem kerülte el a figyelmem, de egyelőre nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hiszen nem viselkedett gyanúsan, sem agresszíven. Bevallom, vakvágánynak éreztem a kommunikációs kísérletet, és végül úgy is döntöttem, hogy pozíciót változtatok. Lopakodás nélkül indultam el, szerencsére a vastag hó elnyeli az összes zajt, amit a lépéseim okozhatnának, és figyeltem rá, hogy mindig a férfi holtterében maradva közlekedjek, amíg el nem értem, hogy már a sátor is takart. A célom az volt, hogy közelebbről megvizsgálhassam a sátor környékét, hátha látok valami érdekeset, ami jobban leköti a figyelmem. Hiába van türelmem, a megfigyelés is csak akkor foglal el, ha szórakoztató, márpedig egy természetesen viselkedő ismeretlen és egy túl óvatos lány néma párbeszéde nem tartozott ezek közé. Nyilván fél szemmel továbbra is őket néztem, de a sátor most sokkal érdekesebb volt náluk :]

by **Kusumi Ayani** Hétf. Jan. 18 2016, 21:07

Az események épp olyan jól kicsúsztak a kezeim közül, mint ahogy előre gondoltam, hogy ez fog létrejönni, ha én is itt vagyok. Valamiért mindig ott alakul ki a legnagyobb konligtus, ahol jelen vagyok… nem szeret a karma… no mindegy, bár nem éppen azokat a válaszokat vártam, amiket mondott, és mintha Cear kérdése után , mintha neki álltak volna feljebb a dolgok, bár lehet, hogy csak én láttam így. Sóhajtok csak, és elnézést kérve inkább az ajtó felé indulok, hogy bevárja Atot, ám eközben Cearon volt a meglepetések okozása, és én meglepetten fordulok vissza, amikor a fiú felháborodva talán a kelleténél hangosabban válaszolt. Bár nem sokáig törődtem, csak megvontam a vállam. A vörös barátunk egyre inkább kezdte aláásni magát a szemembe. Értem én, hogy fájó emlék meg minden… de azért ennél normálisabban is viselkedhetne, ha már vettük a fáradságot és jelentkeztünk az Ő kérésére. Jó értem Cear stílusa sem volt épp példás, de azért no… Persze fél füllel, mindig a fiúra figyelek, és amikor észreveszem, hogy rám pillant, beleegyezően bólintok.
- Mehetünk. Én most, már nem akarok vele szenvedni.
Ekkor betoppan Ato, és arcomon máris egy halovány mosoly jelenik meg, és biccentek a fiú felé, majd Cearhoz fordulok, ha elmondta, amit akart Atonak.
- Indulj előre, majd beérlek. – mondom, majd elküldök egy barátfelkérést – így tudlak, majd követni titeket, de előtte gyors tisztázom Atoval a dolgokat, sőt ha úgy van akkor az Eisuke gyereket is megvárom, hisz én végig tudom miket beszélt Ő. – bökök fejemmel a jót alvó vörire.
Majd ha Cear belemegy, és elindul, odafordulok Atohoz is és mindent elmondok neki, amiről eddig szó volt.

by **Cardinal** Szomb. Ápr. 30 2016, 10:44

Mesélő nélkül nincs értelme, lezárom a küldetést. 20 exp és 30 arany minden résztvevő jutalma.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Jégszivű

[Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű

Re: [Küldetés] Jégszivű