[Hardcore] Ozirisz vs Yuichi - Tűzpróba

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Figyelmesen hallgattam Yuichi tanácsát, és ismét rá kellett jönnöm. Nincs könnyű út, nincs gyors megoldás. Hiába a gyógynövénytan, hiába a bájitalfőzés, amire szükség lenne az túlmutat eme tudományokon. Viszont elgondolkodtatott a válasza.
- Azt, amikor a rendszer kiüt, nem tudod előre, és lehet, hogy rosszkor, rossz helyen következik be, és nem túl hatékony. Volt, hogy alig negyed óra után felriadtam. És általában nem is kipihenten, hanem mint valami zombi. - mondtam Yuichinak – Szerintem tapasztaltad már te is, hogy olyankor a reakcióidő is több, a találati pontosság is kevesebb, plusz az agy is annyira nem fog, hogy azt se tudod, hogy azt a vaddisznót lecsaptad, vagy csak le akartad csapni, vagy csak gondolkoztál azon, hogy le kéne csapni, és közben ráeszmélsz, hogy tényleg, miért nem csaptad még le, mert már lököd a konnektor nózijával, hogy ő is itt van... - és akkor jön egy hirtelen ötlet, hogy disznóvágáshoz elengedhetetlen szükséged van egy kevéske gyümölcspárlatra. - Persze ezek már a 40-48óra ébrenlét környékén jönnek elő. Egy ideig a kávé segít, de csak addig, amíg elhiszed, hogy tényleg kávét iszol.
- A harc jó ötlet, addig amíg van az emberben düh, addig működik. Az életerő fogyása nem okoz gondot, ha az vagy alsóbb szinteken gyakorlok, ahol egy csapás egy mob, vagy a magasabb szinteken, de magányos ellenfelek, max két-három mob ellen egyszerre. Bár, a 20-as szint környékén már figyelni is kell, ami meg nem jó, ha dühből harcol az ember. - majd egyet sóhajtottam – De ha már a düh helyén csak a fájdalom marad, akkor max annyit ér, hogy eltereli a gondolatokat jobb esetben, meg fejlődök valamennyire.
- Elgondolkodtató, amit mondtál, értelek. és köszönöm, hogy elmondtad. Őriznünk kell a szeretteink emlékét. Ai Hane-re is csak én emlékszem, mindenki más elfelejtette. Még az NPC is elfelejtette, akinek a fogadójában laktunk. Ha én is elfelejtem, akkor örökre eltűnik a feledés homályába... És nem ő az egyetlen... - fejeztem be a mondandómat




Alighogy megérkeztem a következő cölöpre, Yuichi máris jött utánam, szinte pislogni sem volt időm, máris itt volt. És mit csinált? Keresztüldöfte rajtam mindkét kardját? Nem. Lefejelt. Én pedig csak csuklottam. Persze, igyak rá vizet. De nem úgy, hanem össze... Nagyon nem lesz ez így jó, azt hiszem másik cölöp után kell néznem... Izé, előbb fel kéne valahogy tápászkodnom, mert nagyon nem jó.ez így. Közben próbáltam egy vágást megejteni valahol térdmagasságban, vagy ahol sikerül, majd védekező állást vettem fel.


HP: 52/140
PP: 0/70
CSP: 73/100

// egy támadás
// alsó kocka a nodachi tűzsebzése, 6os esetén +6 tűzsebzés.

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Szavaiból kiderült, ő szabadlábon próbálta levezekelni bűneit, vagy éppen azt, amiért elsősorban nem önmaga a felelős. Más volt felelőtlen, csak ez mégis rajta csattant. De az ilyet tűrni kell, na ja egy ideig. - Kávé? Nem élek ilyesmivel, nagyon ritkán egy kis alkohol, mondhatni évente egy-két alkalommal, de ennyi. Szerintem lehet nélküle is, úgy érezned magad, hogy örülsz, vagy végtelen mélységekbe zuhantál. Magamra zártam a szobaajtót hat hónapra, így nem volt lehetőségem kipróbálni milyen mobharc közben ájuldozni. Csak azt éreztem át, milyen az amikor ennél, de nem akarsz, és nem tudsz éhségben eltűnni. Furcsa dolgokra képes a fájdalom fizikai mivoltának a hiánya. Mint egy jó teszter, ezt is kipróbáltam, hogy mennyire vagyok jelentékeny és az eltelt pár hónap alatt is alig páran fordultak meg szobám ajtajánál. Nehéz volt visszatartani a választ, hogy itt vagyok.. ments meg - mondtam szomorúan. Kérhettem volna és kaphattam volna is segítséget, de Ayani tett róla, hogy ne éljek ilyennel - kiszenvedtem magam, magamban, és csak akkor jött a tényleges segítség, amit el is fogadtam, amikor már túl voltam a nehezén. Olyankor már kisétáltam reggel, ennivalót gyűjteni. Az aktív és a passzív szenvedés, ugye a pia esetedben mind-mind olyan megoldás, ami hosszútávon segít. A düh pedig rövidtávon kitombolod magad és igen jelentős tapasztalati ponttal tud ellátni, ezzel még egy kicsit adok az eszménynek, hogy többre legyek képes, amikor egy újabb válaszút elé állít a sors. Például, a napokban nyitottam újra az elixír kereskedelmet. Anatole intézte hosszú ideig, de ahogy Ő távozott, ezt a kaput becsuktam. Viszont szerették az emberek, amit az a srác művelt és én csak a háttérben voltam, így most előre kerültem, és furcsa egy dolog. De ahogy találok alkalmasabb embert újra a háttérbe vonulok, nem szeretnék élvonalba lenni, legalábbis még jó ideig nem. Ahhoz előbb megvalósítanám magam terveit - mondtam el Ozirisznak körvonalazva, hogy mily komplikált bizony akár egy ember is. És amikor elveszítünk valakit, akkor egy hasonlóan összetett lélekkel van itt kevesebb, míg a mobok respawnolnak. Nagyon nem mindegy, hogy egyedül vagyunk vagy csapatban, együtt mozgunk. Egyedül, tehát a vörösek nagyjának az élet állandó harc. De én abból nem kérek.
- Ne felejtsd el őt sose és Judyt se. Én sem fogom - mondtam szemébe nézve. Ugyan sajnálni akarom, de nem tudom, hisz él még benne is, hogy Ők kik voltak. Ezt nem veheti el a játék. Ahogy a fekete kastély falán megmarad a neve, úgy benne is. Csak benne van esély, hogy tovább éljenek. - A kobold invázió folytatása, hasonlóan életeket fog tönkre tenni, és meg merem kockáztatni, most is lesz, aki inkább a rövid kiutat fogja választani. Vagy nem lesz választása és a koboldok sorai fogják elvenni. De amennyit csak tudok levágok közülük, hogy elérjem vezetőiket és oda küldjem őket ahová valók. Vissza újjáéledni rendezetlen sorokban.

Sikerült letaglózni és ez egyszer nem futott el. Ugyan pengéje úgy hasított el gyomromat, hogy abba és korábbi sebeimbe már rég belehaltam volna, vagy legalább elvérzek, de itt csak a pixelpára jelezte, hogy ez bizony talált. Életerőm pirosba zuhant, mire már nem volt nehéz kiszámolni a maradékot. Majdnem fél csíkot sebzek belé és jóval alatta van. Felemeltem a kardot, hogy lesújtsak a nyakra, amire a rákövetkező ésszerű történés, az hogy a feje legurul és bele csobban a vízbe. A kardot megindítottam lefelé, de közben húztam annyit a kard élen, hogy hegye irányzéka a jobb vállát szúrja meg épp annyira, mintha egy gombostűvel szúrnám meg. Azonban ez is elég volt ahhoz, hogy a harc véget érjen. Feltápászkodtam és hagytam, hogy mindkét kardom eltűnjön a felszereléseim között. Bal kezemmel lesöpörtem a meg pörkölődött ruhadarabokat, amit a lángoló karddal való érintkezés okozott és baráti jobbot nyújtottam neki, hogy felkeljen. - Volna még mit tanulnod - mondtam, ahogy az oszlop legszélén próbáltam állni, míg eltűnt a megalkotott pálya lábunk alól, hogy vissza adja a normál aréna homokos talaját.

// egy támadás
Életerő: 15/140
Páncél: 0/75
CSP: 41/150

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :