[Hardcore] Ozirisz vs Yuichi - Tűzpróba

- Köszönöm neked - mondtam. Bár tervezem elmondani Nionak is, de még nem jutottam el odáig, hogy fel tudjam vállalni ezt jobban, vagy nem is tudom. Meg is bántam és nem is, nem tudom. Majd rátértem arra, ami azért kevesebbet üt a latban, de jelent pillanatban nem érek a végére. Bólintottam, hogy pontosan ő rá gondolok. Ozirisz kifejtése a témában, lehet helytálló, de azért vannak benne téves következtetések is, remélhetőleg. - Ne feledd, sok szint még most is a kobold megszállás alatt áll, amit még nem tudtunk visszafoglalni. Ez a harc is körülbelül annyira lesz jó, hogy csiszoljunk kicsit a kobold irtó technikáinkon. Az intelligenciájukról hallottam én is, néhol igen komoly erőt képviseltek még alacsony létszámban is. Amit védtünk szintet a többiekkel ott nem voltak túl okosak, de harc közben tudtak tanulni. Sőt, amin leginkább meglepődtem, az aranyat is elmosta Solvikban a víz. Nem csoda, hogy koboldok, tudod gyertya és arany - vicceltem a jól ismert szó kombinációval, amit minden kobold láttán ismer a legtöbb korábban is és más játékokban is játszó kalandozók. - Ami a vörösök szerveződését illeti, nem tudom javuk még mindig csürhe vagy túl dölyfös, hogy igazán összefogjanak. Alig pár fős csoportokban vagy kisebb bandákban tömörülnek. Potenciális ellenfelet nem tudnának jelenteni, de azt kell mondjam sajnos ez bármennyire is kimutatható tény, mégsem igaz. Szeretett halottjaink nekünk vannak, és most már Szophie is egy közülük. Hogy történhetett ez meg? - fogtam le a hangom. Ami igaz, hogy mi férfiak képesek vagyunk hatni a nőkre és ez kölcsönös. De hogy ember ölésre kérte volna Tachi, és ő megtette... Lecsaptam a kardom az aréna várakozó sorának homokjába. Ezt kiderítem, bármibe kerüljön.

Azonban mi következtünk.  Felszabadult az aréna. Belépdeltem középre és megvártam míg Ozirisz is odaér. Elküldtem neki a párbaj felkérést és ez alkalommal, két marokra fogtam a kardot. Egy kobold közel sem olyan erős, mint egy játékos, egy vörös játékos kétszer annyi mérget használ, mint mi ketten együtt. Akkor ez nem más, mint gyakorlás. Feltettem fejemre az obszidián sisakot, és látóterem leszűkült egy pillanatra, kellett pár pillanat a számlálóból, míg hozzá szokott szemem a rostély kitakarásaihoz. Fogaimat össze szorítottam. Még mindig nehéz, bárkinek is ártani. Tisztes ellenfél, tisztességes párbaj. Kardomat vaskesztyűs kezemben fogtam, Ozirisz torka felé mutató penge éllel. Vártam az utolsó öt másodpercre, amikorra is kialakult az elképzelt aréna.  - Kard ki kard - mondtam.

Talpunk alatt közel harminccenti széles gerenda jelent meg, és ettől jobbra balra, hat-hat egy méter átmérőjű fa oszlop.
A kiemelkedés alatt, víz, valószínűleg mély víz.

 

O O O O O O
_______________

O O O O O O

31. szint:
Pontok (Pontozás) [Felszerelés]
Élet (32) [-2] =150
Fegyverkezelés (31) [+32] = 63
Erő/Irányítás (21) [+45] = 66
Kitartás (26) [+4] = 30 --> 150
Gyorsaság (52) [+51] = 103 --> 113
Speciális képesség (19) [+6] = 25
Páncél 75

//Itemekről te döntesz, használunk-e

Yuichi elmondását hallgatva a koboldokról, nagyjából csak megerősítette azt, amit mindannyian tudtunk: túl okosak a koboldok, sőt, indokolatlanul. A gyertya és arany témára viszont megjegyeztem:
- Azért gondolj bele, milyen táp lett volna, ha mindenki kapja tonnaszám az aranyat a leölt koboldok után, még ha csak annyit is koboldonként, amit amúgy is dobtak volna. A rendszer ilyen módon próbál egy egyensúlyi állapotot fenntartani, és megakadályozni a túl gyors és túl könnyű fejlődést...
A vörösök témájával viszont kicsit meglepett amit céhtársam mondott. Vajon ez most a túlzott önbizalom, vagy inkább a tudatlanság? Még hogy nem jelentenek potenciális ellenfelet?
- Sose becsüld alá az ellenfeled! - szólaltam meg végül – Lehet, hogy a tapasztalati szintjük jócskán elmarad, de ne feledd: ők nem a tiszta küzdelemben hisznek. Alattomos módon, az árnyékból ténykednek, lesben állnak, csapdába csalnak, félrevezetnek, és hasonlók...
Szerintem nem kell magyaráznom, hogy a céhvezérek megölése mögött is ők álltak közvetlen, vagy közvetve. Sok mindent nem tudunk, de kezdem úgy érezni, mintha valami nagy dolog lenne készülőben a részükről. Akár a koboldinváziót is felhasználhatják a saját céljaikra, hisz a legerősebb játékosok átmenetileg ki vannak vonva a forgalomból...
- Ami pedig Szophiet illeti, ismerem eléggé, jó barátom, és hiszek benne, hogy nem önszántából tette, amit tett. Pár lehetséges esetet mondok – majd egy levegővétel után elkezdtem sorolni - Jogos önvédelem. Mint tudod, vannak, akik gyilkosok, de sárgák vagy zöldek, mivel az utolsó csapást mobokra bízták, vagy csak egyszerűen a párbajrendszert kihasználták, satöbbi... Lehet, hogy egy ilyen alak támadt rá, és csak megvédte magát. - majd egy újabb pár másodperc szünet után folytattam - Másik lehetőség: Mi van akkor, ha valójában kényszer hatására tette, amit tett? Vagy megzsarolták valamivel? Mint tudod, Hinari és Szophie igen közel álltak egymáshoz, ahogy azt is tudod, hogy a Ligát korábban megpróbálták megbénítani. Csupán Hinari helytállásának köszönhető, hogy a céh továbbra is fennmaradt Lewis után, vagyis a vörösök első próbálkozása a Liga eltörlésére elbukott. A többit szerintem össze tudod rakni...
- Persze ezek mind csak feltételezések, elméletek, de nem lepődnék meg, hogy valami ilyesmi lenne a háttérben. Sose becsüld alá az ellenfeled, mert az egy nagy hiba. Végzetes hiba... És amíg nem tudsz biztosat, addig tedd azt, amit én: higgy benne, hogy ártatlan, hisz nincs bizonyítva a bűnössége... - Judy is elkövette azt a végzetes hibát, hogy alábecsülte a gyilkosát, és egy olyan apróságon csúszott el, hogy párbajmódot váltott. Hihetetlen, hogy egy ilyen apró bakinak mekkora hatása van a későbbiekben. Vajon hogy alakult volna az utóbbi egy év, ha Judy észrevette volna? Nem tudom, és nem is fogom megtudni azt hiszem...


Közben ránk került a sor, besétáltunk az arénába, kezembe fogtam a kardom, magam elé tartottam, és gondolatban készültem a támadás kivédésére. Időközben kialakult a terep, ami valahogy nincs ínyemre. Egy szűk gerenda, két oszlop, és víz. Első ránézésre legalább másfél-két méter, ha nem több. Még az alját se látni, és valahogy nagyon nem szeretnék oda lepottyanni, harci felszerelésben nem könnyű úszni. Ja de, igen, lefelé könnyű...
- Győzzön a jobb! - feleltem Yuichinak, közben vártam, jöjjön aminek jönnie kell. Talán most nem kapok ki annyira, mint múltkor...


Statok:
Szint: 27
Élet: 30 (-2) =28  >> 140 HP
Fegyverkezelés: 45 (+32) =77
Erõ: 30 (+20) =50
Kitartás: 10 (+10) =20 >> 100CSP
Gyorsaság: 30 (+40) =70 >> +10% = 77
Spec. Képesség: 10 (+ =18
Páncél: (+70) =70

Spec. tárgy: Lángoló Nodachi (1/6 esély 6 tűzsebzésre)

// itemhasználat sztem felesleges

- Ránk fért volna - mutattam meg kifordított zsebeim, viccelve vele. Amit ő is jól tud, hogy ezen a helyen bizony nem itt tartjuk a pénzünk, hanem a menüben, de ott sincs sokkal több ennél. Csak jó volna, de jó ideje már nem farmolok, csak a kutatásnak szentelem legtöbb időm. Plusz a város újjáépítésének. Az a víz bizony rendesen elmosta.Megráztam a fejem, elég baj van a koboldokkal így is, és ideje menni irtani őket, de még érdekel pontosan mire is gondolhat ezzel Ozirisz.
- Részben igazat adok, ami miatt könnyen alá lehet őket becsülni, nekik a rendszer is az ellenségük, nem léphetnek be minden területre, ugye sok helyen az őrök kizárják őket. Valamint mi bűnüldözők is hajszoljuk őket, egymás is ölhetik a háttérben, amiről alig tudunk, de megtörténhet. Egy szó mint száz, a a felkészültségük csapat ellen közel egyenlő a nullával. Láttam már ilyet, de amit mondtál, olyat is. Egy csapatból például elvesztettem egyik társam - mondtam itt kicsit indulattal - megölték. Én meg csak futottam, hogy ne érjenek utol. Szóval a csapda működik a másik oldalról is - folytattam megenyhülve - tudod én vigyázok a bőrömre ahogyan csak tudok. Ezért is támogatom a csapatban mozgást, sokkal nehezebben megközelíthető célpontok vagyunk úgy. Az egyedüli mozgás mint Lewisnél meg.. sajnos igen, ő egy hős már csak. Semmi több - leejtettem a hangom, ugyanis nem tudom hogy milyen oldalról nézi ezt az ügyet. Amikor bekerültem a céhbe akkor halt meg Lewis, egy küldetésen ő mentette meg a csapatunkat egy totális megsemmisüléstől, így első kézből láthattam a Justice League mit is jelent. Ahogy beléptem és ott voltam mindenki sírt Szophie csak elrohant akkor. Én szomorú voltam, és mai napig sem tudni mi történt akkor csak azt, hogy biztosan meghalt és többen kapták el, míg ő egyedül volt.
Talán jobb volna.. nam, még nem.

Ahogy közeledett a pillanat, hogy leteljen a számláló, teljes harci felszerelésemben vártam a pillanatra, hogy ugorjak a tűz kard felé, alig tizenöt métert kell szökkennem és ott is vagyok. Aktiváltam az akrobatikát és súlyemelést, és észlelésem, ha esetleg volna lopakodása. Lenéztem a vékony palló mellé, ahol mélyen és halkan nyaldosta a víz a cölöpöket. Majd jött is a gong, mielőtt elkalandoztam volna a márvány szín víz nyugodtságában. - Niji double! -kiáltottam, hogy aktiváljam és előhívjam második kardom a szabdalót. Megugrottam, majd át a jobb szélső oszlopok egyikére. Ott ugrottam három oszlopnyit, majd vissza a pallóra, ahol megcsúszott a lábam, de még épp meg tudtam tartani egyensúlyom, hogy indítsak egy vízszintes vágást térd magasságban.


Yuichi (Sebzés: 66, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Ozirisz (Sebzés: 50, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia.)

// egy támadás, képesség aktiválás próba (+5 sebzés)

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Megmosolyogtam a céhtársamat, ahogy az üres zsebeit forgatja. - Pedig, ha hagytak volna, azzal az egyensúly felborult volna. Akik harcoltak ellenük, dúsgazdagok lennének, akik pedig valami oknál fogva nem öltek koboldot, vagy csak nem annyit... hát, ők itták volna meg a levét. Bár a megélhetéshez szükséges alap dolgok ára nem húzott volna el, tehát a szállás és az étel-ital, de a fejlődéshez és harchoz szükséges tárgyak ára az egekbe szökhetett volna. - majd egy levegővétel után folytattam – Ha tízezerszám hullott volna az ölünkbe az arany, annak hatására a JK és NJK kovácsok, potifőzők, kristályírók is árat emeltek volna, elég durván, hiszen van pénz dögivel. Akinek nincs, az pedig oldja meg, ahogy tudja... - magyaráztam Yuichinak a piac működéséről. Nem kell ide holmi közgáz diploma, elég a józan paraszti ész, és némi logika, meg persze ismerni az emberi természetet. Kapzsiság, hatalomvágy, amik az emberek nagy részében jelen van.
A vörösekkel kapcsolatos témához viszont már nem tudtam ennyire semlegesen hozzászólni.
- Valóban, vannak helyek, ahonnan a rendszer kizárta őket. De honnan tudod, hogy nincs rá módjuk ezt megkerülni? Teleportkristályok? Magas szintű lopakodás, amivel az őrök észre sem veszik?
És ott vannak azok a gyilkosok, akik nem is vörösök. Őket nem állítják meg az őrök, ők szinte bárhová bejuthatnak, és mivel az indikátoruk nem vörös, sokan megbíznak bennük.Avagy a báránybőrbe bújt farkasok...
- Ami pedig a szervezettésgüket illeti, a csapatmunka terén lehetséges. De a módszereikkel bőven kompenzálják. - majd egy levegővétel után folytattam - Vannak olyan csoportosulások, amik komoly veszélyt jelentenek. Gondolj bele, a céhvezéreket valaki vagy valami szép sorban levadássza. Lewist csapdába csalták, túlerővel találta szemben magát. Judy ellen bérgyilkost fogadtak fel, és a bérgyilkos előbb meghalt, mint mondott volna valamit is a megbízóiról. Vagy csak a sárkány nekem nem mondott el többet... Aztán ott van Peter és Anatole. Szintén két céhvezér, akik már nem lehetnek közöttünk. Nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy valamilyen módon a vöröseknek köze lett volna a halálukhoz...


Letelt a visszaszámlálás, és mire észbe kaptam volna, céhtársam átment Super Mario-ba, kb. olyan rutinosan ugrált össze-vissza. Csupán az a téglablokk hiányzott, amit a trollok oda szoktak tenni jól elrejtve a szakadék fölé, hogy "véletlenül" ugrás helyett csobbanás legyen. Helyette viszont gazdagabb lettem egy szép hosszú piros csíkkal, és szegényebb a páncélpontjaimmal. Még szerencse, hogy ennyivel megúsztam, és különösen nagy szerencse, hogy itt nincs fájdalomérzet, és a rendszer sem vette csonkolásnak a vágást. Kicsit összeszedtem magam, suhintok egyet a nodachival a levegőben, bemérem a célt, és lehetőleg még addig, amíg Yuichi a gerendán van, addig próbálok lesújtani rá egy lentről, derék magasságból indított átlós vágással. Aztán vagy összejön a mutatvány, vagy nem, és ő csak tovább ugrik az egyik tekikatonára... izé... cölöpre.

HP: 139/140
PP: 0/70

// egy támadás
// alsó kocka a nodachi tűzsebzése, 6os esetén +6 tűzsebzés.

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Bár kérdezte, de pontosan tudta a választ is, pontosan úgy megtehetik, mint ahogy mi bemegyünk a pékségbe a napi kenyér adagunkért, amit megveszünk pár eladott vaddisznó agyarból esetleg vaddisznó farokból, amit később a rendszer írótollként küld vissza a kezünkbe. Nagyon igaza van, de még mindig nem látja a fától az erdőt. Összességében a pirosak elvannak maradva, sötétben bujkálnak hozzánk képest, és onnan szövögetik hálóikat.
- Tegyük fel léteznek ezek a csoportosulások és vadásznak a céhvezérekre. Akkor Hinari egyértelműen veszélyben van. És most jön a különbség: Minden céhvezér, aki eddig meghalt halála pillanatában egyedül volt, nem a zuhany alatt ölték meg. Ez azt jelenti, hogy fényes nappal egy félre eső helyre vonszolták, vagy önként járt egyedül arra és úgy végeztek vele, hogy mi a céhtársai, barátai, szerelmei ne tudjunk közbe lépni. Na már most szerintem erre a legjobb megoldás a csoportosulás. Hinari is elég önfejű, gondolom tapasztaltad már, beletelt némi időbe de sikerült vele megértetnem, hogy csapatban többet ér Ő is. Ne értsd félre nincs panaszom a céhvezetési stílusára, sőt! Anyánk helyett anyánk, testvérünk helyett testvérünk. Érted, csak nem szeretném és szerintem egyikünk sem szeretné köbe vésve találni a nevét a "Hall of fame"-en kívül. Úgyhogy tanácsoltam neki, hogy igyekezzen minket bevonni minél hamarabb mindenbe, amit egyedül csinált.. - halkabbra fogva a szót - akár a zuhanyzásba is - nevettem el magam. - Tudod a lényegi rész, még mindig az, hogy aki vörös indikátort kap bármi úton módon, és azok a gonoszok, akik indikátor változás nélkül teszik ezt. Még mindig megtehetik, anélkül, hogy a gondolat csírája meg lenne bennük. Amit teszek, az valakinek fáj. Ha ezt sikerülne, beléjük táplálni, sokkal kevesebb név lenne a Black Iron Castleben, de ami itt talán még másod szempontból a legfontosabb. Sokak szemébe látom a feladást, elég ideje itt lakunk már ahhoz, hogy hozzászokjunk a napi rutinhoz és ne legyen kedvünk semmit sem csinálni. Nekem is van ilyenem már, ez viszont aggaszt - folytattam a beszélgetést.

A vágása, szép hosszú de nem a nyakamnál végződik, pillantottam rá a csíkra. Páncélom még kitart, de már nem sokáig. Egyet léptem oldalra még épp a gerenda szegélyére és vissza kézből, mind a két karddal vágtam felé. A kétkezes kardforgatás mesterségem bekapcsolt, így átjárt a sebesség bónusz, de nem jelezte a rendszer, hogy tudnék tovább erősödni. Ahogy megintéztem a vágást tovább ugrottam a bal szélső legközelebbi oszlop tetejére, és védekező pozíciót vettem fel.

// egy támadás
CSP: 72/150

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Hallgattam Yuichi szavait, és akárhogy is vesszük, van benne igazság, amit mond. A csoportosulás a lényeg, avagy egységben az erő. Külön-külön gyengék vagyuk, de ha összefogunk, akkor már nem. Több szem többet lát, több kard többet sebez, és hasonlók. Persze ez sem mindig elég, és akkor csak annyira jó, hogy maradnak túlélők... A mondandója végén viszont nem csak ő nevetett, hanem én is kishíján eldőltem a röhögéstől.
- Látom maxra fejlesztetted az álmodozás jártasságot – szólaltam meg, miután nagy nehezen abba tudtam hagyni a röhögést. Mondjuk pont én beszélek, akinek jómúltkor az álmában is megjelent Hinari... - Viszont komolyra fordítva a szót, abban igazad van, hogy a csoportosulással megoldható lett volna sok minden, vár egy idő után teher, ha az embernek nincs lehetősége maga lenni, nem mehet sehová kíséret nélkül...
- Nem igazán önfejű. De ahogy mondtad, anyánk helyett anyánk, és pont emiatt nem akar másokat veszélybe sodorni, ha nem muszály. Szerintem sokan így vagyunk vele, hogy a saját életünket minden hezitálás nélkül kockáztatjuk, de képtelenek vagyunk más, főleg számunkra fontos embereket veszélynek kitenni. Ahogy azt sem tudjuk elnézni, ha valaki vásárra viszi a bőrét, úgy, hogy kétséges a csata kimenetele. Hinari is megjárta a hadak útját, ahogy mindannyian...
- A gyilkosokba beléjük táplálni, hogy amit tesznek, az rossz? - ismételtem meg céhtársam mondatát – Hogyisne, mi sem egyszerűbb... rögtön tanítsuk meg őket cigánykerekezni is, nem? - majd egy sóhajtás után folytattam – Vannak olyan emberek, akikből minde jóérzés hiányzik, és csak a sötétség lakozik bennük. Sűrű sötétség, mely mindent elemészt... Rájuk nem lehet hatni. Persze vannak akik menthetőek, de nem mindenki.
- Üdv a klubban, barátom. Én is voltam és még néha most is vagyok ebben a cipőben... - a mondatot már nem fejeztem be, Yuichi úgyis tudja, mire gondoltam...


Az előző vágásom szerencsére talált, de céhtársam sem volt rest, és rögtön ellentámadásba kezdett, ami elől épp sikerült elhajolnom. Kissé elvesztettem az egyensúlyomat, és nem sokon múlt, hogy nem szédültem le a gerendáról. Amikor felnéztem, akkor már Yuichi az egyik oszlopon volt. Nincs mit tenni, valahogy meg kell oldani ezt a helyzetet. Felmértem a távolságot, majd valami elvont módon a legjobb ugrás pályáját kezdtem el kiszámolni, több-kevesebb sikerrel. Aztán, hadd szóljon, ugrás Yuichi oszlopára, egy vágás, ahogy sikerül, ha sikerül, aztán egy újabb ugrás a második oszlopra, és remélhetőleg nem a vízben kötök ki...

HP: 139/140
PP: 0/70
CSP: 46/100

// egy támadás
// alsó kocka a nodachi tűzsebzése, 6os esetén +6 tűzsebzés.

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Nem értettem pontosan mire céloz az álmodozással, de vele együtt nevettem. Elvileg volt elegendő alapja. Mind Hinarival kapcsolatban, mind bárki mással.
- Ahhoz képest még egy rendes háború sem volt ellenünk, ahol nem egyesével mutatjuk meg mit tudunk. Viszont ellenben ez nem is baj. Nem ez a legnagyobb baj, hanem a félelem. Ami sajnos sokunknál fennáll. belőlem ezt a fajta félelem majdhogy nem teljes egészében hiányzik, azért is van ez, hogy nem tudom többe nézni őket egyetlen farkasnál a rétről. - amit ugye lecsapunk, hogy expet nyerjünk belőle. - De mégis csak emberek, és ezért nem tesszük ezt talán. A börtön meg eddig bevált. Te börtönöztél már be vörös játékost? - kérdeztem céhtársam, csak úgy kíváncsiságból.
Hmm legalább még maradt benne ember, így neki is üdv a klubban, de nem feleltem erre, felesleges lenne, és ami igaz, önmagának kever dolgokat, de erre neki kell rájönnie, miért nem jó vagy rossz, amit mond.

A két pengém a levegőt hasította előtte, éppen jókor hajolt el. A visszahízott kardokkal tovább szökkentem, de ő követett is. Megvetettem a lábam és fel is vettem a védekező pozíciót, a vágását megakasztottam a bal kezes pengével de lecsúszott az élén és belemart vállamba a penge. Majd jöhetett is a hajsza, bal lábfejem félre fordítva, utána siettem az oszlop szélén megemeltem testsúlyom és reméltem a páncél súlyát elveszítve könnyebben átugrok. Sikerült is jobb lábam és bal térdem a kemény fán éreztem így súlyomat is. Sebtében felkeltem és aktiváltam súlyemelésem is. Még a villanás által szórt villámok kísértek utamon és mindkét kardommal vágtam Ozirisz felé, teljes lendületből. Igazából ha most sikerül letaglóznom, onnan már biztosan nem kel fel.

// egy támadás bónuszok nélkül
Élet: 115/140
Páncél: 0/75
CSP: 41/150

Dobás lemaradt*

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

- Ha nyílt háborúra gondolsz, akkor az nem is lesz mostanában. És amíg nem tudjuk meg, hogy hol bujkálnak, hol van a rejtekhelyük, addig nem is igazán lesz. Nem hülyék, hogy előmerészkedjenek, hacsak nem érdekük. - válaszoltam Yuichinak – Ellenben viszont már réges-régóta hadban állunk velük. A vörös játékosok által elragadott szeretteink mi más lenne, mint hadüzenet?
- Félelem? Valóban. De nem a vörösektől, hanem amire képesek. Nem magamat féltem, hanem azokat, akik fontosak számomra. Ez az egyetlen egy dolog, amitől félek, és a vörösek időről időre valóra is váltják...
- Nem, még nem börtönöztem be senkit. Bár, megfordult a fejemben, hogy célszerű lenne, de ugyanakkor két dolog is ellene szólt. - majd egy kis szünet után folytattam tovább – Az egyik, hogy elég nehéz beszerezni, egyre kevesebb helyen lehet kapni. Ha jól tudom, elég sok nyersanyagba is kerül, amiből több gyógyító potion vagy kristály is kijönne, ami meg mint tudod, fogyóeszköz...
- A másik ok pedig egy kicsit komplikáltabb. Az egy dolog, hogy a börtönből elvileg nem tudnak kijutni. Elvileg. De tegyük fel, hogy aki bekerül, benn is marad. Mi lesz akkor, ha végigviszik a játékot? Felébrednek ők is, ellenben akiket megöltek, sosem térnek vissza. A gyilkosok pedig élik tovább az életüket, és adott esetben a kinti világban folytatják amit idebenn elkezdtek... - fejtettem ki az álláspontomat Yuichinak.

Az ugrásaim sikeresek voltak, a támadásom is. Bár ez utóbbi nem sokon múlt. A másik ugrásom viszont már nem volt annyira nyerő, odakinn biztos már kibicsaklott volna a bokám az érkezéstől. Aztán alig hogy magamhoz tértem, és már jött is utánam a céhtársam, és támadott. Reflexből lendítettem a nodachit, és szerencsére a baljában levő kardot el tudtam téríteni. Amásik viszont kíméletlenül keresztülmart a mellkasomon, jópár életponttól és pixeltől megszabadítva. Amit tudtam tenni, az csupán annyi, hogy kihasználtam a lehetőséget az ellentámadásra, és egy újabb vágást próbáltam ejteni céhtársamon. Aztán valahova tovább ugrani. Mondjuk a gerendára vissza, majd felkészülni a következő támadásra.

HP: 73/140
PP: 0/70
CSP: 19/100

// egy támadás
// alsó kocka a nodachi tűzsebzése, 6os esetén +6 tűzsebzés.

The member 'Ozirisz' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

- Pont ez a baj, ne legyél önző, ahogy magadat nem félted, úgy nincs jogod másokat is félteni. Magadat is kell féltened, a saját életed tőlük! Balga az az ember, aki sebezhetetlennek érzi és hiszi magát. Amíg képességek bárkit megvédhetnek a haláltól, addig mindenki ön maga módján is erős. De egy kicsit ez is olyan, mint a kinti világ, gondolom érezted. Bármennyire is merülsz el a játékban, valahogy ez mégsem az, mint amit vártál. Persze, rendkívül valós a grafika, kipróbálhatod azt is, milyen amikor elvonulsz minden és mindenki elől, mert abban is van szórakozás, vagy épp szomorkodni is tudsz. Például az ajtómon a lakat, nem válaszolsz a kopogásokra, az üzeneteid megnyitás nélkül törlöd. Végtelen szabadság van itt, igaz. A vörösök pont ezért nem érzik a félelmet. Ők vagy játszanak, vagy pszichopaták, ezt te is jól tudod. Az ok amiért még mindig zöld az indikátorod, azaz, hogy nem vagy ilyen játékos, aki élvezetből öl, ahogy én sem - mondtam, folyamatosan meg nem állva.
- Az pedig benne van az induló levelünkben. Mindenki kijut, az is aki ölt, az is aki nem. Tehát odakint a feltételezésed igaz lehet, van esély, hogy valós vonalra viszi,  azt amit itt megtett. Ebben az esetben, az odakinti törvények lesznek a megfékező erő. Ott mi újra senkik leszünk, márha túl éljük ezt az egészet, és akár egyetlen szó is igaz abból, amit az admin mondott - lehívtam a menüm, és még mindig a kijelentkezés nem opció. Már pedig ez a dolog, igaz, akkor a többi miért ne lenne az? Ő csak vázolta mit kezdhetünk az időnkkel. És még így is elegendő időt kaptam arra, amit leginkább szeretek, egy kis kényszer munka meg itt sem árthat, odakint lett elég gyakorlatom, hogy tudjak választani munka és munka között. De pl a kisgyerekek nem. Nekik az értékrendjük felfordítva van.

A katana újabb vonalat vágott céhtársam testén, és életerő sávja közel ötven százalékhoz közelített már. Míg erre odafigyeltem bekaptam egy újabb találatot Ezzel már sárgába is esett az életerőm. A taposás sem sikerült, hogy itt maradjon. Mi van vele, miért menekül minden egyes vágás után? Utána kiáltottam egy artikulálatlan szót és ugrottam újra. Ezúttal megcsúsztam és majd lezuhantam a mélybe. Mire végül is inkább maradtam a helyen ahol voltam. Elég a támadásból, egyetlen támadást be tudnék vinni, de az az arányt nézve nem lesz elég.
Térdeimre guggoltam az oszlop tetejére és egykori mesterem tanítására gondoltam. Élj szerényen, másoknak és tudd visszafogni a kardod. Azt hiszem a belső harmóniám közel sértetlen, csak pár ponton rongálódott meg kissé. Kuncogtam egyet, míg vártam. Kis pihenés és utána folytatás.
A szemben lévő oszlopon álló céhtársamra néztem egy bátorító mondat eszembe jutott, de mégsem nyitottam ki a szám. Csak arra koncentráltam, hogy ne meneküljön hanem álljon ki végre, meglátjuk mit változtat, ha Ő indít támadást.

//Pihikör CSP maxra töltés
Életerő: 65/140
Páncél: 0/75
CSP: 'max is loading...'

- Szó sincs arról, hogy sebezhetetlennek érezném magam. Sőt, épp ellenkezőleg, tudom azt, hogy nagyságrendekkel le vagyok maradva a fronton harcoló játékosok zöméhez képest.  - kezdtem bele a mondandómba – Csupán a haláltól nem félek. Ha létezik valamilyen formában túlvilág, akkor már ott várnak rám. Ha pedig nem létezik, akkor úgysem leszek tudatában, csupán megszűnök létezni, gondolkodni. De én az előbbi változatban próbálok hinni...
Majd egy kis szünet után folytattam tovább – Igen, a grafika, és sok minden más valós. Ugyanakkor a fájdalomérzet viszont hiányzik ebből a világból például. Eleinte nehéz volt megszokni, amikor például jött egy farkas, és ösztönösen fordultam félre előle, nehogy megharapjon, sőt még be is képzeltem egy pillanatig a fájdalmat. Aztán az idő múlásával már teljesen természetes volt, ahogy kardot rántok, és használom is azt. Ilyen szempontból a párbajok is aggasztóak, ahogy már-már rutinból támad az ember egy másik emberre. Igaz, a párbajrendszernek hála nincs semmi következménye, csupán gyakorlás és fejlődés. De odakinn egy hasonló megmozdulás legjobb esetben is súlyos sérülésekkel járna... Ebbe már jópárszor belegondoltam, és legkevésbé sem ezt kellene egy játékból megtanulnia a felcseperedő generációnak...
- Van benne valami, de ahogy itt sem foglalkoznak a törvénnyel, valószínűleg odakinn sem fognak. Pláne, ha X év után nem tudják magukról, hogy melyik világban élnek, és adott esetben összekevernek például egy koncertet egy kazamatával. Főleg, ha az itteni gyilkolászásért sem vonnak majd felelősségre odakinn  senkit se. Egy valamirevaló ügyvéd megmagyarázza, hogy "a vádlott csak XY karakterét támadta egy nem létező világban, és a NervGear oltotta ki a sértett életét..." vagy valami hasonló... - fejtettem ki a mondandómat

A támadásom sikerrel járt, de ahogy látom és hallom, céhtársamnál kezdi kicsit kivágni a biztosítékot valami. De az, hoy mi, csak találgatni tudok. Talán szimplán rossz napja van? Nem meglepő, hisz mindannyian a miérteket keressük megannyi, számunkra érthetetlen történésre. Talán emiatt az egész dolog miatt ingerültebb? És erre a macska-egér játék csak olaj a tűzre? Nem tudom, de érdekelne, hogy mit forgat a kobakjában. Egy rövid pihenőt tart az oszlopon. Könnyű célpont lenne, ha lenne még a kitartás pontjaimra osztva, de valahogy nem bírom szusszal. Muszály lesz egy kicsit megállnom nekem is, és kifújnom magam. Csak nézek körbe, a srác még mindig csak pihen. Lenézek magam mellett a vízre. Vajon van benne hal? Á, azért akkora paraszt nem vagyok, hogy a harc kellős közepén nekiálljak... pecázni xD

// pihikör

A lényegét vajon megértette? Remélem. Ellenben a másikra válaszolt, mi a véleménye. Mint már kiderült a halál sok rétű lehet, de mégis, a legtöbb haláleset szemtanúk nélkül történt. Azért remélem tényleg megértette a tanácsom, nem csak kihagyta a válaszából, mint ahogyan azt tette.
- Na igen, az itt megszokott rutin élet ott egészen másképp folyik. Nem tudom képes volnék-e fenn maradni odakint, ha bármelyik pillanatban kikerülnénk. Úgy meg szoktam már az itteni életet, és igyekszem nem csak lazsálással tölteni és evéssel, meg alvással - a napi 10 óra farmolás azért megvan, de lehetne néha több is, akkor talán előrébb lennék. Na meg azt a fél évet, amit volt szerelmem okozott, és mindösszesen ennyi miatt, hogy kicsit sem érdekelte a jussán kívül semmi. Azt a fajta lerázást nem kérem többet. Remélem egyszer észreveszi, hogy van magán és a lován kívül más is, aki szeretett volna az életébe jót csöpögtetni. Fura eszköznek lenni. Megráztam a fejem, elkalandoztam. De úgy igazán már nincs is mit mondani Ozirisznak, kezdhetjük a harcot, igazából. Most már legalább tudom, hogy őt sem hívhatom vörös vadászatra. Egyedül meg biztosan nem fogok menni, Sange és Yasha mellé még elférne úgy négy-nyolc fő, akkor már közel egy tucatnyian lennénk. Többségben és képességeinkben az erő meg végre eltörölhetné ezt a fajta félelmet, és őrületet, ami kiolvasható a szemekből. Talán a reményt is visszakapnák az unatkozó játékosok, hogy kimehetnek végre szabadon az erdőkbe anélkül, hogy magas szintet kellene elérniük.

Alig telt bele pár pillanatba fel is töltődtek cselekvés pontjaim. A következő lépést tartva szem előtt néztem céhtársam, aki nem igazán a harcra figyelt. végtére is igaza van, ez csak gyakorló meccs, de hamarosan megyek koboldokat lesújtani újra, úgyhogy nem értem, hogyan képes ennyire bágyadtan létezni, mikor újra csak a szenvedés és a győzelem kettős ízét érzem a számban. Bármily győzelmet is aratunk, vagy vereség után menekülünk el, egy biztos. Veszteség nélkül nem fog menni a több ezres seregek megállítása és a szint visszafoglalása.
Na mindegy is talpra! Pislantottam még egyet, míg hagytam fejemben lezajlik a csata következő lépése.
Felálltam az oszlopon, nem volt más hátra, mint ugrani. Határozottan ott termettem egy villanás kíséretében, és ha ülő, vagy ha álló Ozirisszal találkozok, a bal kardommal igyekeztem félre söpörni a Nodachit és jobb kezes kardomat kereszt vasig nyomni a mellkasában. Tudja, hogy nem fáj, én is tudom, hogy nem fáj, de ha látja a kardot remélem még kitér, és megjegyzi, hogy csatában kövesse a fegyvert. A fejemben lezajlott a mozdulat, lendületesen indultam a kivitelezésére. Majd utána rögvest aktiváltam a Niji Parryt. Közel a káoszba torkollott támadásaim, de a pihenőkör hatott elég nyugalommal, hogy ne helyből indítsam a szúrást.

// egy támadás és Niji Parry aktiválás próbák. képesség sikeres beindítása esetén következő támadásod blokkolja a kard.
Életerő: 65/140
Páncél: 0/75
CSP: 103/150

The member 'Hayashi Yuichi' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

- Eleinte az itteni életet volt nehéz megszokni. Aztán látod, az idő múlásával kialakultak a dolgok, megszoktuk, hogy zajlanak a dolgok... Valószínűleg ha most azonnal kijutnánk, akkor is beletelne egy időbe, amíg alkalmazkodnánk a kinti világhoz. Kinek több, kinek kevesebb, de a nagy többségnek nyilván menne. - mondtam Yuichinak – Az emberek a szokásaik rabjai, és emiatt vannak, akik kerülik a változásokat, mert az az ördög műve. Talán azért, mert a változás tényleg az ördög műve? Vagy csak általában rosszabbra fordulnak általa a dolgok? - húztam el a számat...
- Ami pedig a lazsálást illeti, időnként szükségszerű, hacsak nem a kiégés a célod – mondtam céhtársamnak. Aztán a végszóra nekem is beugrott valami, megkérdem őt is, hátha van valami ötlete – Alvásról jut eszembe, van valami tanácsod az álmatlanság vagy a rémálmok ellen? - tettem fel a kérdést. Remélem van valami hasznos ötlete ilyen téren... vagy nem, de azzal, hogy megkérdem, nem vesztek semmit. Bár, jobban belegondolva, mivel a srác elég jól ért az itteni gyógynövényekhez, talán a természetgyógyászathoz is konyít. Természetgyógyászat... ez jó, egy olyan világban, ahol semmi se természetes. Egy olyan világban, ahol a borban nem hogy szőlő, de még tabletta sincs... meg persze alkohol sem, csak a Mátrix hiteti el velünk...


"Állok a stégen, a szúnyogok csípnek
A halak meg lentről nagyokat néznek
Ki ez a pofa ilyen hosszú bottal
Meg egy krómozott nyelű sörnyitóval"


...ugrott be ez a régi dal, miközben a vizet néztem. Aztán a következő pillanatban egy egész Yuichi toppant mellém, kizökkentve a gondolataim mélyéről. Azt hiszem kezd elmúlni a kávé hatása...
Mire felnéztem, már támadásba is lendült, és az egyik kardjával félresöpörte a Nodachit, a másikkal pedig szúrni készült. Csupán annyit tudtam tenni, hogy oldalra kitértem a felém tartó kard elől, aztán gyorsan átugrani egy másik cölöpre, amíg összeszedem magam egy kicsit. Ez a harc közbeni elgondolkodás-elbambulás hiba volt, és céhtársam rögtön élt is a lehetőséggel. Persze csupán jószándékból, egyfajta oktatásnak szánva, gondolom én. Elvégre egy gyakorló meccs, és a hibáiból tanul az ember, és ő pont most mutatott egyet....

// csak továbbtelepülés a következő oszlopra (blokkolt támadás)

A költői kérdést kihagytam, az ördögnek vajmi kevés köze van ehhez. Vagy az angyaloknak. - Kiégés, mint cél? Dehogy is. Azt itt majdnem lehetetlen, ahhoz túl sok lehetőséged van, hogy kiégj - mondtam. Bár a feltett kérdése után már értem pontosan mire gondolt. Eddig minden egyes elveszített ember utáni fájdalmat, igyekeztem levezetni a mob társadalmon, és célként kitűzni hogy miattuk már csak azért is kiviszem a játékot, na meg persze az élőkért még inkább. Ebből vajon mennyit oszthatok meg neki, aki inkább az alkoholt választotta? Mennyire fontos vajon neki a pia? - Rémálmok, és ébrenlét - kezdtem bele elkomorodó hanggal - nagyon is ismerős. Az első megoldás, hagyod, hogy kiüssön a rendszer, Pár órára elájulsz és hagyod, hogy a tested regenerálódjon. Lelki fájdalomba nem tudsz belehalni, az itt ki van küszöbölve. Másik megoldás - lépdeltem egy-kettőt - .. megölsz annyi mobot, amennyit csak bírsz, egyetlen egyre figyelj, az életerő csíkodra, ahogy fogy, fogy a lelkesedésed is haragoddal együtt. De ez is csak közel pillanatnyi nyugtató, ahogy újra megérzed a hiányát, máris újra érzed, hogy lázong a véred, vagy talán neked itt jöhet képbe az alkohol - hallgattam el egy kicsit - szívesen mondanám, hogy van más megoldás is, más keverék az itteni alapanyagokból, de nem fogok hazudni. Én magamnak fogadom meg mindig, hogy akit elvesztettem, életét nem teszem feleslegesen eldobottnak. Amit itt tett, elért, vagy nem ért el, úgy azután harcolok a kijutásért. A kijutásáért vagy az emlékéért, amit emberileg jelentett - ujjammal a szívemre mutattam, vagy ahol lennie kellett - ezt az egyetlen módot találtam, hogy tudjak aludni. Befogadtam őket, eldobni nem akarom őket, csak a rosszat. Gondolom válaszom nem elégíthette ki tudásvágyát. De ennél jobbat eddig nem találtam, mint gyűjteni, mindazon játékos neveket, akit egyszer majd felkeresek bárhol is lesz, vagy sírba viszem magammal.

Elkerülte a szúrást, és támadását a Niji levédte. Hmm és ismét tovább ugrott. Azt hiszem nem hagy más választást. Át ugrottam a következő cölöpre, és ezúttal harcmodort váltottam. A lényeg az most hogy nyugton maradjon, nem íjász ő hogy állandóan csak védekezzen, támadjon már rendesen, szívből, ahogy akár egy koboldot akarna levágni, ami az életére tör. Egyetlen mozdulat sorral helyesbítettem fejben a támadási képsort. Térdemet előre nyújtva térde felé viharzottam és homlokommal teljes erőből szándékoztam lefejelni. Utána súlyommal igyekezve tovább víve a mozdulatot a kis területen összegyűrni, de leginkább leteríteni, hogy nyughasson már le. Nem kell engem kiteolni. Lehet normálisan is vívni, mint férfi a férfival. Mások könnyebben veszik a lapot geez..

// egy támadás Ozira 21-es sebzéssel.