[Küldetés] WANTED - Dead or alive

A pokol elszabadul. Talán szó szerint. Szabadságotok, és a járat útjába már nem áll semmi, azonban Gusztáv szándékait nem tudjátok mindannyian elnézni neki. Egy félhangos o-ó kíséretében menekül a pókocska, a kissé felbőszültnek tűnő Katja elől. Nem, nagyon nem lenne jó, ha Gusztávból nem maradna semmi.
Így aztán a pók menekül, fakanalat, fazekat, mindent ott hagyva. Egyedül a kukta sapkája az, ami valami varázslatos módon, de nem mozdul le a fejéről, a nagy rohanás ellenére sem. Gusztáv barátunk azonban gyorsabb volt, hiszen amíg Katja összeszedi magát, neki bőven van ideje a kis rés felé rohanni, ahonnan egyáltalán előjött. Az a rés pedig ugyan elég arra, hogy egy fazekat, fakanalat, fűszeres dobozokat, kést, villát, meg egy üveg bort kihozzon onnan, arra már még sem, hogy egy olyan méretű ember, mint Katja beférjen. Ha belenézel a lyukba, akkor láthatod, hogy a túlsó oldalán valószínűleg nagyobb hely van, de hogy hogyan tudsz oda bejutni? Ha tényleg be akarsz, akkor azt neked kell kitalálnod, hogy oldod meg. A rés körülbelül akkora, hogy az egyik karod kényelmesen belefér.
Gusztáv azonban nem akarja megadni magát. A túloldalról csörömpölést hallasz, majd hatalmas hangerővel zendül fel Beethoven 7. szimfóniájának egyik tétele. Ez elnyomja a többi csörömpölés zaját. Csak azért, hogy aztán nagy sebességgel repüljön feléd egy csésze, hátha sikerül fejen találnia… Ha nem térsz ki előle időben, akkor 1 HP veszteséggel bukod a Karcolás nélkül, s mindannyian a Fantasztikus Ötös hencegéseket. Na persze, ha még időben kitérsz, akkor még megúszhatod.

A többiek viszont idő híján nem állnak le hadakozni vele. Az idő pörög, a kutya pedig izgatottan vakkant egyet, körbeugrálva a pókkal hadakozó Katját. Először Kiwi iramodik meg az egyértelmű irány felé, akit ezután Saya, és a csókot kapott, hős lovag, Joey követik. A járat teljesen egyirányú, így csak kifejezett tehetséggel vagytok képesek eltévedni. Ráadásul hallotok visszhangozni egy óbégató gyerekhangot. Érzitek, hogy a járat, amin mentek, az egyre csak lejt. Nem valószínű viszont, hogy nagyon mélyre mentek, talán csak néhány méterrel a föld alá. A levegő minden egyes megtett méter után egyre hidegebbnek, hűvösebbnek és nyirkosabbnak tűnik.
Ha siettek, akkor néhány perc alatt odaértek a pók kazamata központi részéhez. Ez egyetlen, nagy, nagyjából kör formájú helyiség. A fényviszonyok elég pocsékak idelent, az egyetlen forrásuk a barlang széleinél található, gömb alakú, nyálkás, narancssárga színű valamik. Ezek nem csak foszforeszkálnak, amik a teljes sötétséget homállyá alakítják át, de mindenféle méretben ott vannak. Az egészen picikéktől kezdve egészen a nagyobb kutya méretűekig. Idebent már azt is látjátok, hogy innen pontosan hét másik hasonló járat vezet ahhoz, ahonnan érkeztetek, valószínűleg kifelé.



Amiért ti jöttetek, az viszont ott van, a kör formájú helyiség közepén. A fejetek felett a számláló eltűnik, megtaláltátok a kisfiút! Aki éppen hangosan rikácsol félelmében, s talán nem is alaptalanul.
Akik megjárták már a KA-féle meséket és bossokat ( ), azok sok csúnya pókot láthattak már. Ilyet azonban még soha. Legalább annyira gusztustalan, mint némelyik boss, azonban ami igazán groteszkké teszi, hogy vannak benne egészen emberi vonások is. A mellkasán, valamint az arcán rózsaszín bőr feszül. Csáprágói ugyan kicsik, de a különös hibrid mancsain méretes ollók merednek fenyegetően, a kisfiú felé. Életcsíkja mellett a Beatrice nevet olvashatjátok. Nyilvánvaló, hogy végezni akar a betolakodóval. Persze, hogy tényleg harcba álltok-e vele, vagy inkább csellel mentitek meg a kisfiút, az már ismételten a ti döntésetek.

//kövi mese jövő hétfőn, Nezumi pedig kiesett a küldetésből//

A negyedik fal, és a mesélő kompetenciájának hiánya ellenére mindannyian bejuttok a kazamata középső, barlangszerű, központi részébe. Még épp időben – a kisfiú életben, és van időtök beavatkozni, még mielőtt kampeca neki.
Beatrice nem épp a bájairól híres, vagyis hírhedt, és igazán nem is tűnik pókszerűnek. Látszik, hogy japánok csinálták ezt a játékot. Jellemzően nem mindig van fogalmuk például arról sem, hogy egy tizenhat éves lány hogyan is néz ki… De ez már nem ide tartozik.
Pőre társatok motivációs gyors beszéde elég arra, hogy lovagotokra hasson, aki megpróbálja ezután magára vonni a pók nagyasszonyanya figyelmét. Saya azonban magát is meglepi, mikor íjával – még ha röpke pillanatokra is – inkább Katjára céloz. Kiwi meg, hát minden csapatba kell egy békítő, nem igaz?

- Chhhhhh…. – hallatja hangját a pók, Joey inzultálására válaszként. Különös, a hangja ugyanis olyan, mintha autotune-nal javították volna valami egészen földöntúlivá. Talán hogy még inkább megijedjenek a kis szintű játékosok. Köztudott tény pedig, hogy az első egynéhány szintűek között igen népszerű ez a kazamatarendszer, a könnyű, és többnyire veszélymentes mobvadászatok miatt. Nem ugrik neked legalább, ami kezdésnek talán nem is rossz. Derekát megdönti, és lehajol hozzád annyira, hogy a feje körülbelül egy magasságban legyen a tiéddel. Beatrice jó két fejjel magasabb nálad, így közvetlen közelről bámulva a csáprágóit viszont különösen visszataszítónak és fenyegetőnek hat.
- Ti még nem ártottatok nekem! Hagyjátok itt a fiút, menjetek haza, és akkor megkíméllek titeket! – halljátok újra a hangját. Első, és utolsó figyelmeztetése – egyelőre még nem támadtátok meg. Szerencsétek talán, hogy Joey először csak egy sértéssel kezdte, a többit pedig feltételes módba írta.