előtörténet

Név: Sakura20
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 14

kinézet:
160cm. súja 47. hosszu kékes, fekete jaja. a szeme barna. bőre eléggé világos. ha ki van engedve. fehér és világos kék, pulcsit szokott viselni, alatta fekete top.

jellem:
kedves lány. nagyon szereti a zenét, és az állatokat. mindig mosolyog. egy fejhalgatóval mászkál.

előtörténet:

egy átlagos lány vagyok. aki egy elég jó suliban van, máma 8 ra kellett suliba mennyek.
első nap nem idult túl jól söt egyre rosszabb lett, mior beértem mindenki el volt egy kisebb csapatban, azt se vették észre hogy bejöttem.
bementem és leültem hátul. fel raktam a fejhalgatóm és nem törőddtem senkivel. a családom nem gazdag, de én igy is elvagyok. anyám nincs és van egy tesóm. YUKI az első napnak utolsó óráján kint voltunk és egyszercsak eltalált egy labda én meg összeestem, oda jött egy srác thadasi és megkérdezte hogy nem történt nagy baj. én persze nem-et mondtam utána vissza ment persze megkérdezte hogy mi a nevem. vége a napnak végre hazamentem, előkészülődtem másnapra. utána meg leület géphez: Sword Art Online nal. beléptem a másik világba. jó volt ot lenni ahol sem lelki sem fizikai fájdalom nem érhet. volt egy kardom és szólo játékoskén mentem elösször csak körülnéztem. a NERVE GEAR ban, Nem sokáig bojonghattam mert hirtelen az összes játékost odateleportálták a város közepébe. Megjelent a játékmester, Kayaba Akihiko. Bejelentette, hogy nem léphet ki senki a játékból, csak ha végig visszük mind a 100 szintet. + Ha még nem lett volna elég, aki a játékban meghal az a valóságban is, és ez fordítva is igaz.
annyira meglepődtem, mindenki kétségbe volt esve bevallom nem vagyok az a nem ijedek meg parti de nem rezelhettem be. csak azon tudott járni az agyam hogy. nem halhatok meg, muszáj kijutnom.
bárhogy is de végig kell vinnem a 100 szintet. nem lessz könnyü de megcsinálom. képes leszek rá. és mikor vissza megyek egy teljesen más ember leszek. persze a fejhalgató nem marad el

Csak rövidre akartam fogni. Mert nem tudok ilyeneket Írni.

Név: Sakura20
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 14

Kinézet:
160-cm. súlya 47. Hosszú kékes, fekete haja. A szeme barna. Bőre eléggé világos.A haja ki van engedve. fehér és világos kék, pulcsit szokott viselni, alatta fekete top.

Jellem:
Kedves lány. Nagyon szereti a zenét, és az állatokat. Mindig mosolyog. Egy fejhallgatóval mászkál.

Előtörténet:
Tizennégy éve születtem egy tágas kis lakásban. Nem volt gazdag a családom, de megvoltunk. Az apukámmal élek és a nővéremmel Yuki-val. Most 14 éves vagyok és kilenedikbe megyek egy eléggé jó kis suliba. Az a jó benne hogy barátom  és ismerősöm is lesz ott, Így nem leszek egyedül. Végre eljött az első suli nap. Reggel a tesóm ébresztett, nehogy elaludjak.  Szép komótosan felkeltem felöltöztem és reggeliztem. Lassan indultunk, mert busszal kellett menni a suliba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak kifelé nézelődött én meg zenét hallgattam. Mikor megérkezett a buszmegállóba, leszálltunk, ő ment a sulijába, én meg észrevettem a barátnőmet, és utána szaladtam. Együtt bementünk a suliba, és közben mesélt nekem, a Nerve Gearrol. Elmesélte, hogy milyen is ez a, Nerve Gear. Különösen megtetszett az, hogy ott lehetek ,és nem csak egy monitoron keresztül bámulhatom. Átélhetem. Legalább is ezt vettem le, abból amit mondott. Be is értünk, de ő másik teremben volt.  Én is mentem a sajátomba. Bent a teremben leültem előrre, mert mindig is elöl ültem. Sosem voltam leghátul, oda jött egy fiú és megkérdezte, hogy leülhet e mellém, én igent mondtam, mert örültem is ha nem kell egyedül ülnöm. Beszélgettünk, és lassan elkezdődött az óra. Bejött a tanár, és a szokásos bemutatkozáson túlestünk, mindenki elmesélte hogy milyen volt a nyara. Utána azt csináltunk amit szerettünk volna, mivel ez még csak az első nap. Kicsit unatkoztam ezért elaludtam, már az első napon. Arra ébredtem, hogy a padtársam bögdösi a vállam kicsit kómás voltam, de azért nem volt baj. Utána minden órára más tanár jött be, és mindnél szinte ugyan az, de megpróbáltam nem elaludn,i és hogy ne is menjen, a lányok oda jöttek beszélgetni. Aranyosak voltak. Aztán mikor vége volt az órának, kifelé menet hallottam ahogy valaki engem szólongat. A srác volt aki mellém ült. Azt kérdezte, hogy ülhet e mellém a buszon, elfogadtam és mentünk a buszhoz. Felszálltunk és leültünk vele sem beszélgettem, csak ültem, és vártam hogy haza érjek. Amit haza értem, felmentem a szobámba, és regisztráltam a Nerve Gearra. Sikerrel jártam. Megrendeltem hozzá, a felszerelést. két órával később szól az apukám, hogy csomagom jött. Lementem, és oda is adta, gyorsan feljöttem, és kinyitottam. A Nerve Gear volt benne. Nagyon örültem és rögtön be is üzemeltem. Én fegyvernek a kardot választottam, mert nekem kézbevált. Neki álltam játszani, és körülnéztem a másik világban. Még csak a városban járkáltam. Körülnéztem és feltérképeztem a terepet. Mikor már úgy éreztem, hogy mára elégvolt akkor kiakartam lépni, de bárhol is néztem nem volt olyan hogy ki jelentkezés. Odajött egy másik játékos, és megkérdezte, hogy csak ő nem tud kilépni? Én meg mondtam neki, hogy én se tudok. Meg voltam rémülve, mert féltem hogy itt ragadok vagy, hogy nem lehet úgy kilépni, hogy ne vesszen el a mentés, de akkor... Megszólalt a harang, és elteleportálódtam a főtérre az összes többi játékossal együttN nem tudtuk hogy mi folyik itt. Én azt hittem, hogy most akarnak szólni, hogy máshogy kell kilépni, de nem.. Szándékosan nem tudtunk ki lépni. Megjelent egy hatalmas nagy fickó, aki Irányította a játékot. És azt mondta, hogy nem léphetünk ki. És aki itt meghal, annak a rendszer tönkre teszi az agyát, és a valóságban is meghal. Még az eredeti külsőnkbe is vissza változtatott. Nem tudtam felfogni, hogy miért. Be vallom hogy féltem, de megnyugtatott hogy nem csak én. hamarosan a fickó eltűnt, és mindenki ment az útjára, én is. Nagyon zavarodott voltam. De egyet sosem feledtem: HOGY NEM HALHATOK MEG!!
És szeretném ha átirná a nevem, sima Saku-ra

mi a hiba benne?

sakura20 írta:mi a hiba benne?

Tizennégy éve születtem egy tágas kis lakásban. Nem volt gazdag a családom, de megvoltunk. Az apukámmal élek és a nővéremmel Yuki-val. Most 14 éves vagyok és 9.-be megyek egy eléggé jó kis suliba. Az a jó benne, hogy barátom  és ismerősöm is lesz ott, így nem leszek egyedül. Végre eljött az első suli nap, nem nagyon vártam, de eljött reggel. (Ha nem nagyon vártad, akkor előtte miért írtad, hogy végre eljött?) A tesóm ébresztett, nehogy elaludjak. Szép komótosan felkeltem felöltöztem és reggeliztem. Lassan indultunk, mert busszal kellett menni a suliba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak kifelé nézelődött én meg zenét hallgattam. Mikor megérkezett a busz a buszmegállóba, leszálltunk, ő ment a sulijába, én meg észrevettem a barátnőmet és utána szaladtam. Együtt bementünk a sulinkba, de ő másik teremben volt. Én is mentem a sajátomba.

---

Nem folytatom, lényeg, hogy akad bőven. A linkelt részről pedig:

Kayaba Akihiko írta:A karakter játékbeli neve bár igazából akármi lehet, esztétikai szempontból a kis kezdőbetűvel kezdődő és/vagy a számokat tartalmazó neveket nem fogadjuk el. Emellett fontos, hogy ideillő legyen, a nem ideillő nevű karaktereket elutasítjuk. (például.: Bill Clinton)

Próbáld meg elfogadni a segítséget és a tanácsokat, mert így nagyon nehezen fogsz tudni játszani.

Most már jobb? Legalább egy kicsivel?