Előtörténet (Fenevad)

Név: Fenevad
Nem: Férfi
Kaszt: Harcművész
Kor: 20


Kopasz nagy termetű ember, barnás posztót visel amely teste nagy részét lefedi egészen a nyakáig, hozzá sötétszürke hosszú vászonnadrágot és papucsot visel.
Fegyverét hátán viseli amely nem más mint egy körülbelül 160cm hosszú fa bot amely egy rendkívül ritka fa törzséből faragtak ki ezért roppant nagy ellenállóságnak örvend, rajta szimbólumok és jelek. Ábrázata általában mosolygós de ha valamilyen sérelem éri vagy szomorú valami miatt az mimikája megváltozik


Kinézete alapján nem meghatározható a jelleme mivel eléggé sokszínű jellemvilággal rendelkezik mindenki akivel kapcsolatba kerül más arcát mutatja. Legfőképp az jellemző rá, hogy a bajba jutott játékosokon segít még ha ez az életpontjai nagy részének elvesztésével is járhat továbbá másokért harcol ezért elszántabb mint bárki más és épp ezért éri el könnyebben a célját mint a többi játékos

Psy-bot képesség mely lehetővé teszi, hogy botját 2m hosszúra növessze egy bökés vagy le súlytás erejéig melynek ereje kétszer erősebb a sima bot csapásainál.


Egy teljesen átlagosnak mondható városban Yokohamában született, egy teljesen átlagos családban Apja: Larry Greenfield egy szállítmányozási cég raktár vezetője volt. Anyja: Elisabeth Moore háztartásbeli mivel betegsége miatt nem végezhetett nehéz fizikai munkát. A családra nem volt jellemző a szegénység sem a gazdagság éppen annyi pénzük volt amennyiből megéltek néha-néha kicsit több is volt ekkor kicsit másra is költhettek nem csak a számlákra például egy használati tárgy javítása vagy esetleg egy új konzol amelyet nem rég dobtak piacra.
Ez nem volt más mint a Nerve Gear melynek feltalálója Kayaba Akihiko.
Kezdetben fenevadat nem érdekelték az ilyesfajta játékok a munkája mellett nem is volt ideje ezzel foglalkozni
még hogy egy sisak amely valósághűvé tesz egy videojátékot na ne nevettess tegnap még a tetris ma meg ez. Ez baromság! Gondolta magában. Egészen addig amíg 2 munkatársa rá nem beszélte, hogy szerezze be és próbálja ki velük együtt mondván jó móka lesz mást nem eladom mivel úgy is korán fogjuk megrohamozni a boltot így egy darab biztos a miénk lesz és amekkora sikere van ennek az "izének" úgyis rásózom egy ostoba elkényeztett gyerekre akinek másra sincs pénze csak erre. A Nerve Gear mind hármunknak Sikerült beszerezni és a dobozt kibontva, majd a hardver és a Sword art online telepítése után már nem állt semmi az útjukba, hogy magukévá tehessék a játék nyújtotta élményeket. A rábeszélés ellenére Fenevadat kétségek és rossz érzés fogta el, jelezte ugyan barátainak, de haszontalannak bizonyult a meggyöző szavak hallatán. A sisakot felhelyezték majd a játékot egyszerre indították nehogy valamelyikük is többet lásson a játékból mint a másik. A főtérre érkeztek bár nem egymás mellett de mikor összefutott Saito sannal jót nevettek karaktereik kinézetein majd a következő párbeszéd játszódott le:
-Saito: Miféle csintalan kinézet ez? mondotta kissé gúnyos hangon
-Fenevad: magaelé nézett elmosolyodott majd megszólalt: én ilyen kinézettel fel sem jöttem volna a SAO-ra
-Saito: Kis fejvörösödés kiséretében förmedve nyilvánította ki: Wááá!! végzek veled te csintalan mézeskalács ember!
-Fenevad: hatalmas kacagásba tört ki majd megfricskázta Saito orrát és kiadta a parancsot.
-Fenevad: Gyere te csintalan csibész keressük meg Matthew-t.
Ezután csapatba verődtek! Ekkor elsötétült az ég hirtelen azt hitték ök tettek valamit, de nem így volt Kayaba Akihiko holografikus képe jelent meg az égen hírtelen játékosok tucatjai jelentekmeg a kezdőváros hatalmas főterént. Mindenki a mellette állótól kérdezte, hogy minek köszönhető ez a nagy felhajtás, de a tömeg hangjaiből Fenevad számára csak egy két mondat részletei jutottak a fülébe méghozzá biztos az új játékosokat köszöntik efféle módon. Az óriásinak mondható teret semmi perc alatt belepte a tengernyi játékos. Majd megszólalt... -Kayaba Akihiko: Üdv Sword art Online játékosai van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az hogy hozzátok adtam egy tárgyat! Mindenki vegye elő és használja! Ekkor mindenki arca megváltozott a saját valódi arcának a tökéletes mását kapták de fenevadé épp hogy valamicskét változott a karakteréhez képest de így legalább jobban meglátszódtak az érzései. Remek! Továbbá a rossz hír! Nem hagyhatjátok el a játékot amíg el nem éritek a 100. szintet. Fenevad nem volt meglepve hisz rossz érzése beigazolódott mint mindig.
Majd egy játékos üvöltött fel a tömegből:
-Te őrült pszichopata elment a józan eszed? azonnal engedj ki minket! üvöltötte fel parancsolóan az eddig gondtalan arcot vágó "pszichopata" hologramja felé.
A mondatok hallatán több játékos is felbuzdúlva üvöltötte az elhangzott szavakat bár más sorrendben
Kayaba Akihiko arcán az ábrázat megváltozott majd kissé csúfos hangon megszólalt:
-Kayaba Akihiko: hát legyen!
majd a tömeg felbújtója és a felháborodott tömeg nagyrésze összeesett és szilánkos darabokra tört mintha egy porcelán baba húllott volna a kemény fa padlóra.
A játékosok pánikba estek mindenki fel alá rohangált és kétségbe esetten próbáltak valahogy kijutni. De mind hiába. Már sokan elbuktak ekkor. Végül elkezdődött a harc a túlélésért...
A tömeg fejvesztve rohangál fel, s alá pillantásomat elvesztettem Saitoról így szétválltunk egy időre.
Én mint a helyzetek nagyrészében gondoltam, hogy nem egyről a kettőre leszek újra a való élet rabja hanem ez egy eléggé hosszadalmas folyamat lesz, de hogy milyen hosszú azt nem hittem volna.
Elsőként az árusoknál néztem szét élelem és némi utánpótlás után gyógyelixirek,stb
majd a fogadóban egy szállást foglaltam el biztos ami biztos nem tudhattam mennyi időt fogok eltölteni ennyi játékos miatt mivel biztos hogy sokan próbálkoznak majd.
Kénytelen voltam a botomhoz hozzászokni bár itt hála a segédnek könnyebb vele harcolni mint gondoltam még a speciális képességemet is ki tudtam fejleszteni hála ennek.
A harctéren a rengeteg játékos megindultak az életükkel játszani ami szó szerint igaz volt.
Én személy szerint csak az elveszett csapat társaimat keresem miközben a játékosoknak segítek a nehezebb ellenfeleknél, bár emaitt tapasztalati pont nem jutott számomra.