KezdőlapKimiko
2 posters
1 / 1 oldal
Kimiko
by Kimiko Vas. Nov. 25 2012, 19:21
Adatlap
Név: Kimiko (Rendes: Akio Hana)
Nem: nő
Kaszt: Kardforgató.
Kor: 17
Kinézet: (Fentről lefele). Világos színű haj, kisebb rózsaszínes beütéssel. Vörös szemek, nem széles vállak. Alakja karcsú, mellei nem óriásiak. Egy lányhoz illő magassága van.
Jellem: Általában fékezett jellem, nem szokta pontosan meg mondani, amit gondol. Kerüli a feltűnést, de ezt gyerek korától kezdve nem tudja elkerülni. Piros szemei és csábító kinézete vonzza az embereket maga köré. Amit annyira nem szeret. A játékba kerülés miatt, a jelleme gyökeresen megváltozott. Legjobb barátja halála után, nagy vágyat érez az iránt, hogy átvigye ezt a játékot. Képes bárkit megölni, csak azért, hogy átvigye a játékot.
Képességek
Fairy Charm(passive) : Mindenki, aki Kimiko környékén van, megnyugszik. Haragja lecsitul.
(active): A képesség aktív része. Kimiko „megbűvöl” egy testrészt, vagy fegyvert. Használható társra is. Ez a „buff” 2 körig tart. És 3 ponttal növeli az adott pontszámot.(Egy példával magyaráznám: Kimikonak szüksége van gyorsaságra, hogy elszaladjon egy csúnya-csúnya bácsitól, ezért hozzáér a lábaihoz, kimondja a ”Fairy Charm”-ot, és már meg is kapta a bónuszt.2 körig persze.) Egyszerre,csak egy bónuszt tud használni. A „lehűlési” ideje, 2 kör.
Amit buffolhat, és amit ad:
Kéz(fegyverkezelés)
Mellkas(Kitartás)
Fegyver(Erő)
Lábak(Gyorsaság)
Fejleszthetőség:
1. Szint: +3 pont a megfelelő bónuszhoz.
2. Szint: +3.
3. Szint: +5
4. Szint +5
5. Szint: +7
6. Szint: +7
…
Előtörténet
Akio Hana vagyok. 17 évvel ezelőtt születtem, pontosan nem emlékeszem rá, mint ahogy senki sem emlékszik. Sőt, halványlila gőzöm sincs, milyen voltam kiskoromban, nem emlékszek a fiatal éveimre. Olyan 3-4 éves koromtól tudok csak beszélni magamról.
Mindig is különlegesként voltam kezelve családomban, vagy bármilyen baráti körben. Eleinte ez tetszett nekem, szinte mindent meg is kaptam, amit akartam. Gazdagabb családba születtem, ami jó volt, mert mindig volt otthon minden, ami csak kellett. Sajnos anyám nem nagyon foglalkozott velem, ezért volt mellém kijegyezve egy nevelőasszony. Őt, nagyon szerettem. Öregecske volt szegény. Még most is emlékszek fekete, hosszú hajára, ráncos kezére, és még mindig szeretem őt. Mondhatnám, hogy jobban szeretem, mint az anyámat, mert anyám helyett ő volt az anyám. Egészen 14 éves koromig ő nevelt. 14 éves koromban, nagyon híresnek számítottam. Mindenki csak dicsért, hogy milyen szép vagyok, puccos partykra jártam szüleimmel, mind ezt 14 évesen, amikor még a takony alig száradt ki az orrom alól. Fotózásokon vettem részt, különböző divatlapoknak, mindannyian azt mondták, hogy nagy jövő vár rám. Nem érdekeltek ezek a dolgok, én csak élvezni szerettem volna az életet, de számomra ez nem volt valami igazi élvezet. Minden ismétlődött. De egy napon, minden megváltozott. A nevelőm meghalt, ez nagyon megviselt engem. *miközben beszél, elhullat egy könnycseppet.* Ezt a napot könyveltem el, a legrosszabb napomnak. Megízleltem a földi élet keserűségét, azt, hogy a szeretteinket elveszítjük. Szörnyű érzés volt, hogy már többé nem találkozok vele. Pedig még annyi időt töltöttem volna vele… Azután a nap után, semmi sem volt olyan, mint régen. Már nem voltam annyira nyitott mindenkihez. Sarkamra álltam, és többé nem jártam partykra, semmi puccos helyre sem. Normális életet akartam élni, igazából el akartam felejteni mindent, és újra kezdeni az egészet. Iskolába akartam járni, mert eddig otthon tanultam, saját tanárokkal. Szüleim végül beírattak egy iskolába. De ekkor már átköltöztünk Kyotóba. Nagy város volt, persze, megszoktam már Tokyot, ami majdnem ugyan az. Az új iskola sok érdekes dologgal járt. Fontosabb momentumokat ugye el kell mondanom?
Gondoltam!
Az új iskolában is különc voltam a többi lányhoz képest. Ez már annyira nem tetszett. Minden fiú a sarkamban járt, de csak egy fiút tartottam igazi barátnak. Ő más volt, mint a többiek, most már jól tudom. A többi fiú, csak azt akarta, amit a fiúk általában… Lehet ő is olyan volt, de legalább jól leplezte. Nagyon kedves volt velem, mindig próbált a kedvemre járni. Sőt, egy alkalommal, még meg is védett. Életemben először éreztem magam szerelmesnek. Fura érzés volt, azt hittem, hogy már voltam szerelmes, de mégsem. Ez más érzés volt, mint a többi. *Megint legördült egy pár könnycsepp az arcán.* Amikor csak tehettem, vele jártam amerre csak tudtam. Próbáltam vele maradni. 15 évesen, megkérdezte tőlem, hogy leszek-e a barátnője. Olyan nagy örömet, én még sosem tapasztaltam életemben. Először csókolóztam azon az estén, ami egy felettébb érdekes érzés volt. Azok voltak a szép idők, imádtam, azt gondoltam, hogy ez az igazi élet. Valóban, elfelejtettem a bánatot, hogy meghalt egy fontos ember. Lehet, hogy ő is azt akarta, hogy boldog legyek.
A fiún kívül, még volt egy igazi barátnőm is.
Mindenki ismert minket az iskolában. Ő is híres volt, szépsége miatt, pont, mint én. De ellentétben, ő szerette, ha ő van a figyelem középpontjában, mindig kicsinált valamit. Vele mindent megbeszélhettem, nem mondott el senkinek semmit. Örültem, hogy vannak ilyen jó barátaim, kevés van belőlük, de legalább ezek, igaziak. És ha baj van, segítenek, legalábbis úgy gondolom.
Hogyan kerültem a játékba?!
Szerintem ez is bele illik ebbe a virtuális naplóba, amibe mától mindent leírok. A játékba, barátommal léptünk be. Ő szerette a videó játékokat. Mondta, hogy ez más lesz, mint a többi. De kellett hozzá egy drága dolog… Szüleimet kértem, hogy szerezzenek nekem egyet, és mint mindig, ezt is megkaptam. Azt mondták, hogy drága holmi volt. A játék neve, Sword Art Online volt. Ekkor még nem is gondoltam, milyen változásokat fog okozni ez a játék az életemben. Az életem fejtetőre fordult a játék miatt… Együtt léptünk be, a barátom olvasott a játékról, és néhány dolgot megtanított nekem, mondjuk, hogy hogyan forgassam ezt a kardot. Olyan érzés volt, mintha mindig is harcművész voltam. Nagyon felemelő érzés volt. Azt mondta, hogy ez a játék támogatása. Ha jól csinálok dolgokat, akkor különleges mozdulatok is megvalósíthatóak. Ez a csodálatosság nem sokáig tartott. Át teleportált minket a játék. A kezdő városba kötöttünk ki. Sokan voltunk! Megijedtem, és megfogtam a barátom kezét. Ekkor az ég vörössé vált, megjelent egy óriási, fura alak. Az-az alak, eléggé rémisztő volt. Én így képzeltem el gyermekkoromban Istent. Félelem kerekedett a szívemben. Barátom azzal riogatott, hogy ne féljek, ez nyilván valami kezdő küldetés, vagy beavatóparty. Semmi baj nem lesz… De amikor szembesültünk a szörnyű dolgokkal… Bent ragadtunk egy virtuális világban, az egyetlen kiút, ha átvisszük a játékot. Ekkor elszabadult a káosz. Azt sem tudtam, most mit tegyek. A nagy sokkban, a barátommal odébb mentünk, ki egy szakadékhoz, megbeszélni a dolgokat. Látszott rajta, hogy nem jól érzi magát. Sápadt az arca, valami nem volt rendben vele. Én sem éreztem jól magam, depressziósnak vallottam magam. Egy ekkora csapást nem egyszerű elfogadni, olyan, mintha megnyílt volna egy átjáró egy másik világba, és akaratlanul belesétáltál. Próbáltam szóra bírni a barátomat, de ő nem válaszolt. Csak ült, és nézett a messzeségbe. De egy pillanatba felállt, és egy szakadékhoz sétált. Sejtettem, hogy nagy baj van. Meg akartam állítani. De ekkor kaptam egy óriási pofot. És csúnya dolgokat vágott a fejemhez, le k****zott, és még sorolhatnám. Sokat esett a szememben a fiú. Már nem is szerettem annyira. Majd elbúcsúzott tőlem, ezekkel a szavakkal: „Bocsáss meg, Hana.”. Próbáltam utána futni, de nem érkeztem elkapni a kezét. Már csak azt láttam, hogyan hullik szét pixelekre. Öngyilkos lett. Én csak összekuporodtam a földön, nem tudtam mit tegyek. Le akartam ugrani utána, mivel nem ismerek senkit ebben a játékban. De ekkor, valamilyen fura módon, meghallottam nevelőm és az ő hangját. Azt mondták: „Élj!”. Ekkor aztán még jobban elkezdtem sírni. *Elhullat megint egy pár könnycseppet, emellett még szipog is. * Mikor egy kicsit lenyugodtam, és feldolgoztam a dolgokat, megfogadtam, hogy bármi áron, de kiviszem ezt a játékot. Aki meg fog akadályozni abban, hogy legyűrjem ezt a megmérettetést, azt megölöm. Ilyet még sose éreztem… Mosolygással, sírtam ki magam. Mintha boldogság töltene el… De mégis szomorú vagyok. Kis idő elteltével, újra az a Hana lettem, aki ezelőtt voltam. Pozitivitással körülvéve.
*Bezárja a naplóját, és elrakja. Kitörli a könnyeit a szeméből. *
Név: Kimiko (Rendes: Akio Hana)
Nem: nő
Kaszt: Kardforgató.
Kor: 17
Kinézet: (Fentről lefele). Világos színű haj, kisebb rózsaszínes beütéssel. Vörös szemek, nem széles vállak. Alakja karcsú, mellei nem óriásiak. Egy lányhoz illő magassága van.
Jellem: Általában fékezett jellem, nem szokta pontosan meg mondani, amit gondol. Kerüli a feltűnést, de ezt gyerek korától kezdve nem tudja elkerülni. Piros szemei és csábító kinézete vonzza az embereket maga köré. Amit annyira nem szeret. A játékba kerülés miatt, a jelleme gyökeresen megváltozott. Legjobb barátja halála után, nagy vágyat érez az iránt, hogy átvigye ezt a játékot. Képes bárkit megölni, csak azért, hogy átvigye a játékot.
Képességek
Fairy Charm(passive) : Mindenki, aki Kimiko környékén van, megnyugszik. Haragja lecsitul.
(active): A képesség aktív része. Kimiko „megbűvöl” egy testrészt, vagy fegyvert. Használható társra is. Ez a „buff” 2 körig tart. És 3 ponttal növeli az adott pontszámot.(Egy példával magyaráznám: Kimikonak szüksége van gyorsaságra, hogy elszaladjon egy csúnya-csúnya bácsitól, ezért hozzáér a lábaihoz, kimondja a ”Fairy Charm”-ot, és már meg is kapta a bónuszt.2 körig persze.) Egyszerre,csak egy bónuszt tud használni. A „lehűlési” ideje, 2 kör.
Amit buffolhat, és amit ad:
Kéz(fegyverkezelés)
Mellkas(Kitartás)
Fegyver(Erő)
Lábak(Gyorsaság)
Fejleszthetőség:
1. Szint: +3 pont a megfelelő bónuszhoz.
2. Szint: +3.
3. Szint: +5
4. Szint +5
5. Szint: +7
6. Szint: +7
…
Előtörténet
Akio Hana vagyok. 17 évvel ezelőtt születtem, pontosan nem emlékeszem rá, mint ahogy senki sem emlékszik. Sőt, halványlila gőzöm sincs, milyen voltam kiskoromban, nem emlékszek a fiatal éveimre. Olyan 3-4 éves koromtól tudok csak beszélni magamról.
Mindig is különlegesként voltam kezelve családomban, vagy bármilyen baráti körben. Eleinte ez tetszett nekem, szinte mindent meg is kaptam, amit akartam. Gazdagabb családba születtem, ami jó volt, mert mindig volt otthon minden, ami csak kellett. Sajnos anyám nem nagyon foglalkozott velem, ezért volt mellém kijegyezve egy nevelőasszony. Őt, nagyon szerettem. Öregecske volt szegény. Még most is emlékszek fekete, hosszú hajára, ráncos kezére, és még mindig szeretem őt. Mondhatnám, hogy jobban szeretem, mint az anyámat, mert anyám helyett ő volt az anyám. Egészen 14 éves koromig ő nevelt. 14 éves koromban, nagyon híresnek számítottam. Mindenki csak dicsért, hogy milyen szép vagyok, puccos partykra jártam szüleimmel, mind ezt 14 évesen, amikor még a takony alig száradt ki az orrom alól. Fotózásokon vettem részt, különböző divatlapoknak, mindannyian azt mondták, hogy nagy jövő vár rám. Nem érdekeltek ezek a dolgok, én csak élvezni szerettem volna az életet, de számomra ez nem volt valami igazi élvezet. Minden ismétlődött. De egy napon, minden megváltozott. A nevelőm meghalt, ez nagyon megviselt engem. *miközben beszél, elhullat egy könnycseppet.* Ezt a napot könyveltem el, a legrosszabb napomnak. Megízleltem a földi élet keserűségét, azt, hogy a szeretteinket elveszítjük. Szörnyű érzés volt, hogy már többé nem találkozok vele. Pedig még annyi időt töltöttem volna vele… Azután a nap után, semmi sem volt olyan, mint régen. Már nem voltam annyira nyitott mindenkihez. Sarkamra álltam, és többé nem jártam partykra, semmi puccos helyre sem. Normális életet akartam élni, igazából el akartam felejteni mindent, és újra kezdeni az egészet. Iskolába akartam járni, mert eddig otthon tanultam, saját tanárokkal. Szüleim végül beírattak egy iskolába. De ekkor már átköltöztünk Kyotóba. Nagy város volt, persze, megszoktam már Tokyot, ami majdnem ugyan az. Az új iskola sok érdekes dologgal járt. Fontosabb momentumokat ugye el kell mondanom?
Gondoltam!
Az új iskolában is különc voltam a többi lányhoz képest. Ez már annyira nem tetszett. Minden fiú a sarkamban járt, de csak egy fiút tartottam igazi barátnak. Ő más volt, mint a többiek, most már jól tudom. A többi fiú, csak azt akarta, amit a fiúk általában… Lehet ő is olyan volt, de legalább jól leplezte. Nagyon kedves volt velem, mindig próbált a kedvemre járni. Sőt, egy alkalommal, még meg is védett. Életemben először éreztem magam szerelmesnek. Fura érzés volt, azt hittem, hogy már voltam szerelmes, de mégsem. Ez más érzés volt, mint a többi. *Megint legördült egy pár könnycsepp az arcán.* Amikor csak tehettem, vele jártam amerre csak tudtam. Próbáltam vele maradni. 15 évesen, megkérdezte tőlem, hogy leszek-e a barátnője. Olyan nagy örömet, én még sosem tapasztaltam életemben. Először csókolóztam azon az estén, ami egy felettébb érdekes érzés volt. Azok voltak a szép idők, imádtam, azt gondoltam, hogy ez az igazi élet. Valóban, elfelejtettem a bánatot, hogy meghalt egy fontos ember. Lehet, hogy ő is azt akarta, hogy boldog legyek.
A fiún kívül, még volt egy igazi barátnőm is.
Mindenki ismert minket az iskolában. Ő is híres volt, szépsége miatt, pont, mint én. De ellentétben, ő szerette, ha ő van a figyelem középpontjában, mindig kicsinált valamit. Vele mindent megbeszélhettem, nem mondott el senkinek semmit. Örültem, hogy vannak ilyen jó barátaim, kevés van belőlük, de legalább ezek, igaziak. És ha baj van, segítenek, legalábbis úgy gondolom.
Hogyan kerültem a játékba?!
Szerintem ez is bele illik ebbe a virtuális naplóba, amibe mától mindent leírok. A játékba, barátommal léptünk be. Ő szerette a videó játékokat. Mondta, hogy ez más lesz, mint a többi. De kellett hozzá egy drága dolog… Szüleimet kértem, hogy szerezzenek nekem egyet, és mint mindig, ezt is megkaptam. Azt mondták, hogy drága holmi volt. A játék neve, Sword Art Online volt. Ekkor még nem is gondoltam, milyen változásokat fog okozni ez a játék az életemben. Az életem fejtetőre fordult a játék miatt… Együtt léptünk be, a barátom olvasott a játékról, és néhány dolgot megtanított nekem, mondjuk, hogy hogyan forgassam ezt a kardot. Olyan érzés volt, mintha mindig is harcművész voltam. Nagyon felemelő érzés volt. Azt mondta, hogy ez a játék támogatása. Ha jól csinálok dolgokat, akkor különleges mozdulatok is megvalósíthatóak. Ez a csodálatosság nem sokáig tartott. Át teleportált minket a játék. A kezdő városba kötöttünk ki. Sokan voltunk! Megijedtem, és megfogtam a barátom kezét. Ekkor az ég vörössé vált, megjelent egy óriási, fura alak. Az-az alak, eléggé rémisztő volt. Én így képzeltem el gyermekkoromban Istent. Félelem kerekedett a szívemben. Barátom azzal riogatott, hogy ne féljek, ez nyilván valami kezdő küldetés, vagy beavatóparty. Semmi baj nem lesz… De amikor szembesültünk a szörnyű dolgokkal… Bent ragadtunk egy virtuális világban, az egyetlen kiút, ha átvisszük a játékot. Ekkor elszabadult a káosz. Azt sem tudtam, most mit tegyek. A nagy sokkban, a barátommal odébb mentünk, ki egy szakadékhoz, megbeszélni a dolgokat. Látszott rajta, hogy nem jól érzi magát. Sápadt az arca, valami nem volt rendben vele. Én sem éreztem jól magam, depressziósnak vallottam magam. Egy ekkora csapást nem egyszerű elfogadni, olyan, mintha megnyílt volna egy átjáró egy másik világba, és akaratlanul belesétáltál. Próbáltam szóra bírni a barátomat, de ő nem válaszolt. Csak ült, és nézett a messzeségbe. De egy pillanatba felállt, és egy szakadékhoz sétált. Sejtettem, hogy nagy baj van. Meg akartam állítani. De ekkor kaptam egy óriási pofot. És csúnya dolgokat vágott a fejemhez, le k****zott, és még sorolhatnám. Sokat esett a szememben a fiú. Már nem is szerettem annyira. Majd elbúcsúzott tőlem, ezekkel a szavakkal: „Bocsáss meg, Hana.”. Próbáltam utána futni, de nem érkeztem elkapni a kezét. Már csak azt láttam, hogyan hullik szét pixelekre. Öngyilkos lett. Én csak összekuporodtam a földön, nem tudtam mit tegyek. Le akartam ugrani utána, mivel nem ismerek senkit ebben a játékban. De ekkor, valamilyen fura módon, meghallottam nevelőm és az ő hangját. Azt mondták: „Élj!”. Ekkor aztán még jobban elkezdtem sírni. *Elhullat megint egy pár könnycseppet, emellett még szipog is. * Mikor egy kicsit lenyugodtam, és feldolgoztam a dolgokat, megfogadtam, hogy bármi áron, de kiviszem ezt a játékot. Aki meg fog akadályozni abban, hogy legyűrjem ezt a megmérettetést, azt megölöm. Ilyet még sose éreztem… Mosolygással, sírtam ki magam. Mintha boldogság töltene el… De mégis szomorú vagyok. Kis idő elteltével, újra az a Hana lettem, aki ezelőtt voltam. Pozitivitással körülvéve.
*Bezárja a naplóját, és elrakja. Kitörli a könnyeit a szeméből. *
Kimiko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 81
Join date : 2012. Nov. 25.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: -
Céh: -
Re: Kimiko
by Kayaba Akihiko Vas. Nov. 25 2012, 20:10
Szia!
Az előtörténeted nagyon szép lett, gondolom már tapasztalt vagy. Nem tudok semmibe sem belekötni, ezen a részen: "...amikor még a takony alig száradt ki az orrom alól..." elkapott a nevetés. Szép munka, elfogadom!
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni
Az előtörténeted nagyon szép lett, gondolom már tapasztalt vagy. Nem tudok semmibe sem belekötni, ezen a részen: "...amikor még a takony alig száradt ki az orrom alól..." elkapott a nevetés. Szép munka, elfogadom!
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Kimiko
by Kimiko Vas. Nov. 25 2012, 20:12
Köszönöm 
Valójában, első FRPG amin játszok
Valójában, első FRPG amin játszok
_________________
Színecském, hogy el ne felejtsem :3 #EEAEEE
Harcművész
- Spoiler:
- Élet: 4
Fegyverkezelés: 5
Erő: 4 +1 fegyverből, azaz 5
Kitartás: 2 +1 a köpenyből, összesen 3
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 1
Páncél 4
Új képesség az adatlapon.
Kimiko- Harcművész
- Hozzászólások száma : 81
Join date : 2012. Nov. 25.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: -
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.