Cearso vs Kanami

by **Kanami** Kedd Jún. 09 2015, 16:41

Elég rövid idő alatt sok rengeteg dolog történt velem. Hiába a monoton mobozás szinte a nap 20 órájában, még ez mellett is több érdekes kalandba csöppentem alig pár hét alatt, mint előtte egész életemben. Arról nem is beszélve, hogy most már egy céhnek is tagja vagyok. És természetesen minden erőmmel arra törekszem, hogy jó és hasznos tag lehessek! Ez a legkevesebb, ha már most, rögtön az elején, amikor még olyan kicsike kis játékos voltam, befogadtak kedvesen maguk közé.
Viszont még mindig úgy éreztem, hogy harci képességeim nem túl jók. Gyakorolnom kell, csakhogy ezt a mobokkal tenni nem volt annyira kifizetődő, mint mondjuk Shukaku-senpai és Timidus-sama ellen volt. Most is ilyesmire áhítoztam, de nem akartam megint őket zavarni. A céhvezéremet sem akartam ilyesmi miatt felkeresni, és a többi tagot sem ismertem igazán. Tényleg nem tudtam, mit is tehetnék, így végül.. Végül csak kitettem egy felhívást arra a faliújságra, hátha valakinek kedve lesz.

Sziasztok!

Gyakorló meccsre keresnék társat, aki ráér egy magamfajta kezdő elleni játszmára. Szeretnék minél hasznosabb tagja lenni a céhnek, és örülnék, ha ebben segítséget nyújtanátok. Ha van kedved rá, írj a nap bármely szakaszában!
Előre is ezer köszönet!

Kanami

Az aljára még egy mosolygós fejet is rajzoltam, meg pár virágocskát. Kitűztem a négy sarkánál fogva, az egyik felső sarkára - történetesen a balra - egy masnit is kötve. Csak hogy szép és esztétikus és aranyos legyen, ezzel is tükrözve az egyéniségemet. Végül el is mentem, hogy fojtassam napi rutinom, és addig is a mobok segítségével jussak egyről a kettőre. Bár arra már rá kellett jönnöm, hogy majdhogynem haszontalan jószágok, ami a harcot illeti. Kiszámíthatóak a támadásaik egy idő után, főleg a kisebb szinten lévő moboknak.

by **Cearso** Szer. Júl. 22 2015, 06:30

Sokáig gondolkoztam, hogy ki legyen a következő, akinek megmutatom a legendás fegyvert. Végül arra jutottam, hogy ideje lenne a céhvezérnek is tudnia a dologról. Bármennyire is nem tartja magát igazi céhvezérnek, Anat hivatalosan őt nevezte ki az utódjának.
Nem beszéltem meg előre a találkozót. Abban reménykedtem, hogy a céhházban majd csak összefutok vele, de csalódnom kellett.
Most esett csak le, hogy nem is tudom, hogy a többiek a céhből mit is csinálnak szabad idejükben, annyira nem ismerem őket, hiába találkoztam már mindenkivel. Most már nem is csodálkozok, hogy az a srác nem vette jó néven, hogy minden bejelentés nélkül részt veszek az ő céhük gyűlésén. Mindegy, ami elmúlt az elmúlt, azon már nem lehet változtatni. Nem érzek iránta haragot, mert úgy fogadta a hírt, ahogy.
Kopogtam még egyet céhvezér ajtaján, ha az egyáltalán céhvezér ajtaja volt, de továbbra sem érkezett semmilyen válasz. Inkább körbenéztem a céhházban hátha összefutok valakivel, de ezzel sem igazán volt szerencsém. csak egyetlen cetlit találtam, amin Kanami küzdőtársat keres magának, mert szeretne beilleszkedni.
Akkor a céhvezér helyett Kanamival osztom meg előbb ezt a dolgot. Végül is ő is céhtag, tehát előbb vagy utóbb neki is elmondanám. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy mennyire fogja fel, hogy milyen fegyvert is tartok én a kezemben.
Gyorsan el is kezdem pötyögni az üzenetet Kanaminek, hogy most teljesen szabad vagyok egy vagy akár több küzdelemre is, és a céhház előtt fogom várni, ha ez neki is megfelel.
És ahogy az üzenetben is írtam, kimentem a céhház elé, és amíg a válaszra vártam, leültem egy fa árnyékába.

by **Kanami** Vas. Aug. 16 2015, 18:01

Rettenetesen megörültem az üzenetet olvasva. Már az üzenet pityegésének is! De a tartalmának még inkább! Még egyszer sem volt dolgom íjásszal, pedig valahogy ki kellene kísérleteznem most már azt is, hogyan is bírhatok el egy távolsági harcossal. És talán egy harc közben jó eséllyel lehetőségem nyílik arra is, hogy közelebbről megismerjem céhtársam.
Így hát széles, nagyon cuki mosolyt tapasztottam az arcomra, és úgy szökdécseltem végig a teleportkaputól a céhházig, engedve, hogy a szélben szoknyám ide-oda libbenjen.
Persze rögtön válaszoltam az üzenetre, még mielőtt útra keltem, egyáltalán nem várattam magamra. Biztosítottam Cearso-sant róla, hogy rögvest ott leszek, amennyire csak gyorsaságpontjaim engedik azt.
Persze először nem vettem észre, mert eltakarta egy fa. És hiába jelölte piros pötty a térképen, amikor a szemem a valóságban nem találta. Na jó, de azért annál jóval tapasztaltabb mmo játékos vagyok, hogy az ilyesmi megtévesszen. Jól tudtam már, hogy az a bizonyos piros pötty igazán csalóka ilyen szempontból. Volt, hogy azt jelezte, ott vagyok a keresendő njk-n állok szinte, aztán kiderült, hogy ő egy sziklaszirt tetején van, míg én az alján. Ezért nem jók ezek a térképek. >.> De persze csak nem lehet minden tökéletes. Így is bőven megkönnyíti az emberek dolgát, ha keresnek valakit.
- Szia Ceaso-san! Nagyon szépen köszönöm, hogy időt és fáradtságot áldozol rám. - hajoltam meg előtte az integetés és köszönés után. - Még sosem harcoltam távolsági harcossal.. Mármint a sao-ban. Más mmok-ban igen, de ott teljesen más volt a számítógép mögül.. ^^" És a koboldok elleni harcban sem volt lehetőségem rá. Rögtön kinyiffantottak volna. Szóval.. Nagyon várom a küzdelmet! - szememben pedig valóban izgatott ragyogás csillogott.

by **Cearso** Szomb. Okt. 10 2015, 00:31

Szervusz Kanami-chan.
Ha már ő is a japán köszönési formát használta, akkor én is azt fogom, bár nem igazán füllik hozzá a fogam. Valahogy furcsának találom a név után odatenni a viszonyítást. Bár gondolom ugyanígy lehet egy japán a Mr. vagy a Mrs. megszólítással, ami az ő nyelvüktől eltérően a név előtt kell kimondani
A mondat mádik felére csak mosolyogva legyintettem meg a kezem.
-Nem fáradtság, mikor egy társnak segítesz. És egyébként is meg akartam mutatni neked valamit. Szóval még jó is, hogy találkoztunk.
Ekkor elővettem az íjamat az inventorymból. Még nem mutattam meg közvetlenül Kanaminak, hogy az íjra gondolog, így majd a küzdelem után már el se kell raknom.
-De gondolom elég, ha ezzel csak a küzdelmek után traktállak. Nos milyen küzdelmet szeretnél? Esetleg bármilyen speciális feltétel?
A koboldok ellen meg én se igazán produkáltam bármi érdemlegeset. Ha lehet, akkor ne is beszéljünk róla. Na, milyen küzdelmet is szeretnél?
Próbálom elterelni a témát arról az eseményről, amelyikre a legkevésbé sem akarok ebben a pillanatban emlékezni. Még mindig nem értem mért kellett ész nélkül rombolni, és meg se próbálkozni a koboldok egymás ellen uszításával. Soha senki nem gondolkozik, csak megy és öl... Ezért utálom az ilyen emberek többségét. Nem képesek nagyban gondolkodni. Csak azt veszik észre, amit mások az orruk alá dúgnak. Persze ez alól én sem vagyok kivétel. Normális esetben eszembe se jutott volna az egymás ellen uszítások, de mikor láttam, hogy érzéseik vannak (lásd: félnek a víztől), azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezt ki tudnánk-e használni. De ami Solvikban történt, az maradjon csak Solvikban. Rolling Eyes