Shukaku vs Kanami

by **Kanami** Pént. Márc. 06 2015, 18:19

Ott ácsorogtam a főtéren, az üres tábla mellett. Igen, jól halljátok, teljesen üres volt. Pedig úgy éreztem, nekem ma tényleg tennem kell valamit, ami nincs összefüggésben a mobolással. Az már unalmas volt. De mégsem tölthetem hasztalan az időmet, ha már egyszer ennyivel le vagyok maradva a többiektől. Tényleg fontos lenne fejlődni. De a farmolásnak sajnos meg van az a hátránya, hogy rettenetesen monoton, és itt még csak nem is lehet vele jól keresni.
Persze emlékeztem én arra, hogy aréna harccal és küzdőterezéssel lehet a legtöbbet keresni. Nemrégiben be is ültem az arénába, hogy megnézzem, hogyan is működik ez az egész, akkor viszont arra a következtetésre jutottam, hogy nekem túl korai lenne még ilyesmire mennem. Mármint.. Nem ismerek nagyon senkit, aki az én szintemen lenne, és egy ismeretlenről nehezen állapítom meg, hogy hányas szintű, vagy hogy veszélyes-e rám nézve. Igen, mert ilyesmivel is kellett foglalkoznom, a saját életemet mégsem vehetem csak úgy félvállról.
Igazából egy picit megrettentem, amikor Timidus-senpai elmesélte a történetet nekem. Mégsem hagytam fel a további fejlődési mániával. Nehezen, de lenyeltem félelmemet, és kimerészkedtem újra meg újra azóta is a nyílt terepre. És hogy miért? Nos.. Mondhatjuk azt, rá kellett jönnöm, hogy úgy van a legnagyobb esélyem az életben maradásra, ha a lehetséges ellenfeleknél erősebb vagyok. Persze ez a gondolat nem volt teljesen kristály tiszta, de a lényeget értettem. Ez a társadalom bizony erő alapú. Én pedig jelen állapotban eléggé az alján helyezkedem el. Ami pedig azt jelenti, hogy nagyjából jobbágy sorból indulok, pedig a királyi címre hajtok.
Tehát csak arra volt szükségem, hogy fejlődjek, hogy a többieket utolérjem. A biztonságérzés fontos, ezt már Maslow is megmondta. És mivel van hol lakjak, és még az ételben sem szenvedek hiányt, így a biztonság a következő fok.
Csakhogy továbbra sem tudtam, hogyan, vagy hol szerezhetnék küzdőtérre partnert, vagy hogy egyáltalán ez az egész küzdelem dolog hogy zajlik. Ezzel kapcsolatban pedig küldtem Shukaku-senseinek egy üzenetet.

Kanami írta:
Szia!
Ha valamikor van rá időd, akkor esetleg segítenél megtanulni, hogyan működik egy küzdőteres harc? Vagy gyakorolnál velem?

by **Shukaku** Pént. Márc. 06 2015, 19:12

Csak azért, hogy ne hazudtoljam meg önmagam, és okoskodhassak egy picit, annyit hozzátennék Kanami eszmefuttatásához, hogy ha nem csak azért szeretne erősebb lenni, hogy ne csapják le, hanem valóban a király fokozatért küzd, az már régen nem a hiányalapú szükségletek kategóriájában tartozik, és nem a biztonsági szükségletekről szól, hanem, mint ahogy a szintlépés maga finoman jelzi is, növekedési szükséglet, méghozzá a piramis csúcsa, az önmegvalósítás. Ezen felül persze nagyon nemes cél, és Timike sem csinál mást annál, minthogy a legerősebb lesz, így a lehető legjobban tudja védeni az idomárt. Nem olyan bonyolult az ilyesmit felismerni egy játék világában. Na de most már engedjük szóhoz jutni főhőseinket is, és vonuljunk hátra a narrátorkodással. Szóval a levél egészen a szafariig röppent, el a keleti részre, ahol Shu éppen egy új madárfaj felfedezésén fáradozott. Igen, ez már csak így szokott lenni. Ha valamit erősen akarunk, akkor az bekövetkezik. Így van ez a világgal, amit még kint álmodott meg magának, és Kayaba megadta a számára. Így van ez a Timidusokkal, akit szintén az Admin adott mellé, és aki szintén egy valóra vált álom volt. Így van ez a barátnőkkel, vagy is konkrétan csak egyel, Junnal, aki plüssállatokkal és teával szegélyezve szökdécselt be Shu életébe, és azóta se tágított onnan. Na meg persze így van ez a szerelemmel is, Kayaba Akihikoval, aki Arata képében édesíti meg kicsiny idomárunk mindennapjait. Ha az újoncok kedves levelei ilyen hatással nincsenek is rá, de nagyon jól esett neki, hogy valaki azonnal rá gondolt. Félredobott mindent, és már pötyögte is az üzenetet.

Kód:: Halihó! Csak mondd meg nyugodtan, hogy mikor legyek és hol, és úgy intézem. Szívesen segítek és elmagyarázok mindent… bár a harci dolgokat majd inkább Timidus mutatja meg. Üdvözlettel: Shu & Timi

Ezek után már csak be kellett írni a naptárba, hogy mikor is lesz az akkor, és megjelenni a helyszínen… a többi már tényleg a sárkány dolga lesz… na meg persze Kanamié.

by **Kanami** Hétf. Márc. 09 2015, 22:48

Így hát küldtem Shukaku-senpainak egy újabb üzenetet, egy hellyel és egy időponttal. Habár azon meglepődtem, hogy Timdus-sensei is jön, hisz én csak a lánykát hívtam. Ők ketten talán mindig együtt járnak?
Mármint persze, az idomár mint kaszt ismert volt még számomra is, mégis.. Hogy ez pet beszéljen? Nem, ezt az én programokkal elkábított és elektromos kisülésekkel, meg mit tudom én, még mikkel ide láncolt kicsi agyam egyáltalán nem volt hajlandó feldolgozni. Biztosan valami szörny kaszt. Más nem lehet. De hogy hogyan lehet ilyen menő kasztot választani, arra még mindig nem jöttem rá. Ugyanis az biztos, hogy eredetileg nem volt benne az alapban, és sehol egy szóval sem említettek semmilyen plusz kiegészítő kasztot, vagy eventet, ami ezzel kapcsolatos, vagy akármit.
Természetesen egyáltalán nem kívánom a szép kis pofikámat egy állatéra cserélni, félreértés ne essék. Viszont gyűlölöm azt, hogy valamit nem tudok a játékról. Pedig elég sok dologgal vagyok így. Hiába a kocka múlt, sajnos még nem sok ideje vagyok a játékban. Habár így is van némi előnyöm a teljesen kezdőkhöz képest, még ez sem igazán elég a normális előrehaladáshoz.
A megadott időpontban, délután ötkor, ott ácsorogtam a kezdetek városa melletti mezőn, ahol megbeszéltük. Amikor megláttam a lányt és a sárkányt, tétován, visszafogottan integettem nekik, hogy alig volt látható, és egy be nem avatott személy akár egyszerű legyintésnek is vehette. Mikor közelebb értek, már hangosan is köszöntem nekik.
- Sziasztok. Nagyon szépen köszönöm, hogy segítetek nekem. Nem győzök elég hálás lenni érte! - hajoltam meg előttük szertartásosan, ahogy az a japánokhoz illik.
- Igazából ki szeretném próbálni, milyen a küzdőtér. De ismeretlenekkel egyelőre félek belevágni. - tértem rögtön a tárgyra, habár szégyellősen, kissé lehajtott fejjel, a földet bámulva magam előtt.
- És annyira nem vagyok biztos benne, hogy tudom, hogyan működik pontosan.. Szóval ebben kellene a segítségetek. Egy gyakorló meccs. - nyeltem egyet, majd hirtelen felemeltem a fejem, és lelkesen lehívtam a menümet, és elővettem a dobozkát, amit legutóbb Shukaku-senpaitól kaptam.
- És ezt is nagyon-nagyon szépen köszönöm! Azt hiszem, már van elég aranyam, hogy ne legyen gondom az evésre.. Mármint, egy keveset már sikerült felhalmoznom, szóval.. Szóval tényleg rettenet hálás vagyok. - hajoltam meg újra.

by **Shukaku** Kedd Márc. 10 2015, 07:29

Az időponttal nem volt semmi baj, ám a helyszín azért hagyott némi kívánnivalót maga után. Úgy tűnik a lány már nyugodtan mászkál ki a védett területen kívülre, ami jó, hiszen nem fél, de azért azt se szabadna, hogy felelőtlen legyen. Bár éppenséggel közel volt a városhoz, szóval még ezt sem lehetett mondani. Shu már sokkal bátrabban integetett neki, és egyáltalán nem várakoztatta meg, még öt perccel korábban is érkeztek. Persze az idomár inkább arra volt kíváncsi, hogy Kanami is ott lesz-e előbb, vagy ő ilyen pontosan érkezős típus, de ott volt. És hálás volt. Szinte már kényelmetlenül hálás, szóval Shu a halihó után, na meg persze Timi meghajlása után jelezte is a kezével, heves tiltakozásképpen, hogy elég lesz.
-Jajj semmi szükség ilyesmire! Nagyon örülök, hogy hálás vagy, de egy köszönöm szépen bőven elég, és mondjuk mindig csak egyszer. Nem kell túlzásba vinni, mert már nekem kényelmetlen.
És látszott is rajta, hogy valóban elpirul egy picit.
-Szívesen segítek, tényleg, és én köszönöm, hogy ránk gondoltál, hogy mi segíthetünk. A dobozkát nyugodtan tartsd meg, ajándék. Tovább frissen tartja az ételt, mintha csak úgy simán az inventoryba tárolnád, úgyhogy nem pixeleződik el napokig.
És ha esetleg rá akarta volna tukmálni mégis, hogy nem fogadhatja el, vagy ilyenek, akkor még a kezét is hátratette ellenkezésképpen. Eközben pedig a sárkány lassan körbejárta a kardforgatót.
-Jól tetted, hogy minket hívtál. Ha alig tudsz valamit a küzdőtér rendszeréről, akkor ezt könnyen kihasználhatta volna bárki. Shu, mutasd be neki a menüt, kérlek.
És Shu már pattant is mellé, majd lenyitotta a párbajfelkérős menürészét.
-Így lehet kihívni valakit. Itt vannak a nevek akik a közeledben vannak, onnan lehet kiválasztani. Most ugye csak te vagy itt, szóval rábökök a te nevedre. Ezek után itt van a küzdelem fajtái. Minden szépen le van írva, szóval egyszerű. Az a legfontosabb, hogy ezt az utolsót, a teljes életes halálosat sohasem szabad választani.
És hagyta, hadd olvasgasson Kanami, sőt akár ő maga is kiválaszthatta, hogy milyen jellegű párbajra hívja ki önmagát.

by **Kanami** Szer. Márc. 11 2015, 18:12

- Elnézést. - hagytam abba a hálálkodást, látva, hogy a lány elpirul ettől. És talán még én is éreztem, hogy egy picikét túljátszottam a dolgot. Habár ezt teljesen normálisnak hittem. Mármint, tényleg kedvesek, hogy segítenek. És én tényleg szeretném ezt valahogy viszonyozni. Nem igazán szoktak az emberek velem szóba állni, így ez most újdonságként hatott.
Bólintottam, és eltettem a dobozt vissza az invertorymba. Majdnem kicsusszant a számon egy újabb hálálkodás, és tényleg szívesen megköszöntem volna, de inkább visszafojtottam ezt a vágyamat, hisz épp az előbb kértek meg rá.
Végül buzgó figyelemmel hallgattam, és habár már a harcrendszerről elolvastam a tudnivalókat a kiskönyvben, és a menümben is nézegettem a gombot, most mégis gombóc nőtt a torkomba, és a hasamban is gomolygott valami megfoghatatlan izgalom. Szóval harcolni fogok! Ezzel a karddal! És nem mobok ellen!
A teljes életeset nem szabad elfogadni. Teljesen igaz. Pár nappal ezelőtt még simán megtettem volna, abban a tudatban, hogy majd úgyis respawnolok. Ám már tudom, hogy ez nem így van, és én tényleg a bőrömet viszem a vásárra. Habár hosszú távú célom nem egyezik ezzel, egyelőre eléggé be vagyok tojva ahhoz, hogy túlságosan kimerészkedjek az egyes szint vonzáskörzetéből. A magasabb szinteken ezer meg ezer veszély leselkedik rám. Nem is értem, hogy volt bátorságom oda felmenni. Sőt, hogy egyáltalán hogyan éltem túl!
Persze, ez a bátorság nem rossz dolog. Annyit fejlődtem akkor, mint azóta sem, és még ez sem volt elég a szintlépéshez. De igyekszem. És a küzdőtér elvileg jó módszere a fejlődésnek. Szóval ezért is kértem Shukaku segítségét.
Némi olvasgatás után arra a véleményre jutottam, hogy a fél életes harc lehet talán a legizgibb, habár ismeretlennel inkább egy egy csapásig tartó küzdelmet mernék csak bevállalni. Az még kevesebb kockázattal jár, még ha nem is olyan izgalmas. Sőt, talán semmire sem jó.

by **Shukaku** Szer. Márc. 11 2015, 18:45

És elnézést kérni sem kell… mondta volna Shu, de szerencsére időben meggondolta magát. Már biztosan Kanami is érti, hogy amit a dojoban Chizu eljátszik, az azért a valóságban egyáltalán nem olyan hű de nagyon fontos és kötött. Oké, ő magas szintű, és oké, hogy emiatt várja el, hogy a magukat felnőttnek, vagy frontharcosnak hívő valakik az ő szavát is figyelembe vegyék, ám emellett nem követi el ugyanazt a hibát, amit ők, és nem nagyképűsködik. Legalább is igyekszik a lehető leginkább elkerülni az ilyen megnyilvánulásokat. Büszke az elért eredményeikre, Timidusra is büszke, és néha azért szeret is dicsekedni vele, de azért próbál figyelni arra, hogy ezzel csínján bánjon. Így hát Kanami mindösszesen egy biztató mosolyt kapott válaszképpen. Türelmesen figyelték mind a ketten, ahogy kiválasztja a fél életes opciót, majd Shu pár mozdulattal magára is öltötte a felszerelését.
-Ne értsd félre, ezt nem azért csináltam, hogy neked kevesebb esélyed legyen. Úgyis csak gyakorlunk, viszont így látod azt is, hogy milyen felszerelésben harcolni. Hoztam is neked pár dolgot, hogy kipróbáld, és ha gondolod, és tetszik, akkor a harc végén meg is tarthatod.
Gyors mozdulatokkal át is küldte a lánynak a következőket:

Kód:: Fényes Vaskard (+5 erő) Bronz Vért (+9 páncél)

-Ezek azért vannak, hogy ha valaki belép a céhbe újoncként, akkor fel tudjuk szerelni. Tényleg… a céhen gondolkodtál már?
És látszott rajta, hogy valóban most jut eszébe, nem pedig előre megírt toborzószöveget hadar. Itt azonban hátrébb lépett, és a sárkány vette át a kezdeményezést.
-Mobok ellen már használtad a fegyveredet, így nem az alapoktól kezdem. Az első lépés a legfontosabb. Amire lejár az idő, már minimum az első lépésedet tudnod kell. Lepd meg az ellenfeledet.
Timidus védekező állásba helyezkedett, az óra pedig lassan elérte a nullát.

Mindkét item megvan a bankban, ha szeretnéd őket, majd át is küldöm a harc végén.

Az első támadásodnál döntsd el, hogy kockázós vagy kocka nélküli harcot játszunk.

by **Kanami** Pént. Márc. 13 2015, 22:26

Bólintottam, majd az itemekre pillantottam a kezében, és nyeltem egyet. Rendben, akkor vegyük fel ezeket. Nem álltam teljesen tanácstalanul hozzá a dologhoz. Már ismertem annyira a menümet, hogy képes legyek ezeket magamra ölteni, habár még csak egy sisak volt a tulajdonomban a kezdő felszerelésemen kívül. Gyorsan felvettem a vértet, és a fegyveremet is kicseréltem a fényes vaskardra. Valami hihetetlen, hogy mennyivel másabb volt, mint az a szürke vasnak kinéző pixeldarab, amivel eddig harcoltam. Ez káprázatos volt, tényleg fénylett, ahogy a neve is mutatta. És dobott is a pontjaimon, nem is keveset, ez rögtön látszott. Nagyokat pislogtam Shukaku-senpaira. Túlságosan is kedves és segítőkész. Ez már majdhogynem gyanús. Az emberek csak úgy nem ajándékoznak felszereléseket. A játékosok csak úgy nem segítenek ennyit. Nem, ez lehetetlen. Ha azt mondja, olcsóbban adja, az még egy opció. De ez már nem az első dolog, amit csak úgy ingyen ajánlana nekem. Biztosan kell lennie valamilyen apró betűs résznek. Valamit el kell várnia tőlem.
És nem csak ezért, de tényleg nem fogadhatom csak úgy el még a felszerelést is. Tagadóan megráztam a fejem, és magam előtt a kezeim.
- Azt már tényleg nem lehet. Nem fogadhatom el.
- Céhen.. Nem, nem igazán. Nem hiszem, hogy csak úgy felvennének. - tudtam én jól, hogy vagy baráti közösségek tömörülnek egy helyre - ahova úgysem igazán férhetek be - , vagy csak a nagyon erősek, vagy nagyon ügyesek, vagy nagy kovácsok. Szóval specializáció szerint. Ez mindig így szokott lenni. Nem hiszem, hogy akármelyikbe is beletartoznék jelen állapotomban.
Végül pillantásom a sárkány monsterre emeltem, úgy hallgattam őt, majd megvakargattam tanácstalanul a tarkóm, ahogy figyeltem a számlálót. Izgalmi állapotban nehezen ment a gondolkodás, és nem igazán akart semmilyen értelmes ötlet vagy gondolat megfogalmazódni a fejemben. Mélyet sóhajtottam. Ha lenne valami skillem legalább. De még azt sem sikerült felfedeznem. Pedig elvileg lennie kéne. Nálam mégis üres a helye.
Végül az idő lejártakor egyszerűen csak futva megindultam feléjük, ám mikor Timidus-senpai mellé értem, megtorpantam, és mint ahogy a kézilabdában szokták, pördültem egyet, átfordulva a másik irányba, onnan próbálva támadást indítani egy éles előre szúrással.

by **Shukaku** Szomb. Márc. 14 2015, 06:33

Shu értetlenül pislogott párat, majd kicsit facepalmolt, de tényleg csak egy kicsit, utána pedig már csak a fejét csóválta.
-Jajj miért ne fogadhatnád el? Miért kell mindenkinek szinte a torkán lenyomni a felszereléseket? Igen, tudom, hogy a legtöbben pénzt kérnek érte, meg minden, de tőlem nyugodtan elfogadhatod. Pont ezért alapítottuk Timivel a Dojot is, mert segíteni szeretnénk. Nyugodtan fogadd el.
A céhvel kapcsolatos felvetésre pedig már mosolyognia is kellett.
-Valóban nem vesznek fel csak úgy. El kell jönnöd, beszélned a céhvezérrel, meg néhány taggal, és megkérni, hogy csatlakozhass. Ennyi. Kedves vagy, aranyos vagy, miért ne vennénk fel tagnak? Van talán valami sötét titkod?
Kuncogott, és kiöltötte a nyelvét, és ezzel az ő részéről le is volt tudva a vita. Timidusnak eközben újra el lehetett kezdeni gondolkodni azon, hogy az újonc, jelen esetben Kanami vajon úgyszintén nem olvas rendszerüzeneteket, ahogyan Jun vagy Anatole sem tette, és emiatt nem tud arról, hogy a petek sebezhetetlenek, vagy szimplán azért támadja Timidust, mert ő állt elől, és ezzel erőteljesen jelezte, hogy a harcot ő folytatja le… meg ugye Shu is mondta, hogy a harci részeket tőle fogja megtanulni. Szóval az is megeshetett, hogy mivel csak gyakoroltak, így nem számított az, hogy Kanami talál-e vagy sem, hiszen az volt a cél, hogy fejlődjön, nem pedig az, hogy győzzön. Timidus azonban természetesen fel akarta deríteni az okokat, így nem hagyhatta, hogy a felvillanó fal jelezze a támadhatatlanságát, hiszen abban az esetben, ha a lány valóban nem tud róla, az túl nagy szégyen lenne neki már a harc elején. Ezt persze a sárkány nem maga találta ki, egyáltalán nem volt ennyire empatikus. Shu beszélt neki erről, miután Junt is és Anatot is ezt a tudást felhasználva győzték le. Ekkora szintkülönbség mellett nem volt túlságosan nehéz a védekezés. A sárkány majdnem háromszor gyorsabb volt, mint az ellenfele, és a fegyverkezelés pontjai is két és félszer nagyobbak voltak. Kitérni ugyan nem tudott, ám a szúrás közben karmaival úgy csapott a penge oldalára, hogy az szikrázva kitért, és mellette suhant el. Timidus hátraszökkent, szárnyaival is segítve, majd elismerően bólintott.
-Remek. Nem csak a sword skilleket használod, és azokat is kis átalakítással. Ez dicséretes, és kezdőhöz képest remek teljesítmény.
Csak, hogy magyarázatot is adjak, amit Timidus nem tett meg, a Kanami kezében lévő kard erőteljesen vágófegyver volt, és a hozzá tartozó sword-skillek is a csapásokat segítették. Szúrni inkább a rapier típusú kardokkal szoktak, hiszen azal kevésbé körülményes ez a támadás.
-Próbálkozz újra. A támadásod után pedig számíts arra, hogy én is támadni fogok.

by **Kanami** Csüt. Márc. 19 2015, 15:20

Félénken rápillantottam Shukaku-senpaira pilláim alól. Hát ha tényleg nem baj, még csak egy picikét sem, és ha tényleg odaadja szívesen.. Akkor azt hiszem, elfogadom. Igazából nagyon szépek voltak ezek a felszerelések és erősek is. Csodálatosak. Én pedig tudtam, hogy szereznem kellene egy párat ahhoz, hogy sikeres lehessek. Csak az összes nagyon drága volt, én pedig még mindig a létminimumért küzdöttem. Na jó, azért nem volt olyan vészes a helyzet. Ételem már volt, és fedél is a fejem felett. De azt nem mondhatom, hogy dúskáltam a pénzben. De nem is abban kéne, inkább az exp-ben.. Csakhogy annak gyűjtésével sem haladtam eleddig sokat. Lehettem volna jobb is. Főleg a nagy igyekezetem ellenére. De itt a farmolás sokkal nehezebb és unalmasabb volt, mint amikor a kényelmes kis székemből csináltam a dolgot.
- Nagyon szépen köszönöm. - akartam meghajolni újra, ám végül a mozdulat közben megálltam és elvörösödtem.
- Mármint.. Elfogadom. Köszö.. nem köszön.. - próbáltam helyesbíteni, de nem igazán sikerült, és én meg csak egyre jobban belezavarodtam.
- Nem. - megráztam a fejem. - De csak kezdő vagyok, és nem igazán specializálódtam még semmire. - Mintha egyáltalán tudnám, mire is akarok..
Végül pedig elkezdődött a harc. Kissé meglepődtem, ahogy Timidus-sensei védekezett, de persze ebben semmi különös nem volt. Csak a mobok esetében ilyesmi nem igazán szokott megtörténni. Egyszerűen félreugranak, de nem hárítják így el a támadást.
Na persze ő egy játékos volt, így természetes, hogy ilyesmit csinált. Azon is elgondolkodtam, hogy helyes-e őt támadnom, amikor Shukaku-senpai küldött küzdőtér felhívást, de végül senki nem mondta, hogy rosszul csináltam volna valamit, így nem estem kétségbe. A dicséretbe viszont önkéntelenül is belepirultam, és mélyen legbelül egészen jól felvillanyozódtam. Hát tényleg jó vagyok? Jobb, mint egy kezdő? Ez látszik is? Hát akkor tényleg volt értelme a sok játékokba ölt órának?
Mármint.. Persze, hogy volt! Ez nem meglepő. Természetes, hogy jobb vagyok.
Nyeltem egyet, majd bólintottam Timidus-senpai szavaira. Hát akkor ő is támadni fog.. Fel kell készülnöm! Biztosan nehéz lesz elhárítani..
Lehajtottam a fejem, ránéztem a kardocskámra. Végül mély levegőt vettem, és újabb rohamot indítottam a sárkány felé, ezúttal egy széles vágást próbáltam meg eszközölni rajta a mellkasa vonalában.

/Elnézést kérek a késésért. Embarassed

/

by **Shukaku** Csüt. Márc. 19 2015, 17:31

Shu tényleg igyekezett nem nevetni, nem kinevetni a másikat, és tényleg valami jóindulatú, biztató mosolyt felragasztani az arcára, de azért az látszott rajta, hogy mulattatja a dolog. Nem rosszindulatból, hiszen ő is sokszor viselkedett így, ő sem értette számtalan alkalommal, hogy miért is segítenek neki, és tudta jól, hogy biztosan kanami tapasztalatai is rosszak az emberekkel kapcsolatban, és ezért csodálkozik. Szóval valahogy meg kellett nyugtatni szegény lányt.
-Csak nyugi. Nagyon szívesen, remélem sok hasznát veszed majd. Az meg nem baj, ha nem specializálódtál még semmire, majd ha szeretnél, akkor specializálódsz. Ráérsz még, és ha céhtag leszel, akkor úgyis megbeszélheted majd a többiekkel. A céh arra van, hogy segítsünk, akár még az ilyesmiben is, hogy milyen jártasságokat válassz, szóval tényleg nem kell emiatt aggódnod. Az pedig, hogy kezdő vagy egyáltalán nem hátrány. Mindenki volt kezdő, és te is ugyanolyan értékes tag lehetsz mint én, vagy akár a céhvezér. Csak akarni kell, meg dolgozni érte.
Határozottan bólintott, egyrészt saját magának, hogy súlyt adjon a szavainak, másrészt Kanaminak, hogy lássa, bizony az ő részéről már tényleg befejezett a társalgás ezen a téren. Nem mintha ez azt jelentette volna, hogy nem kérdezhet többet, de most tényleg a harcra kellett figyelni. Timidus ezúttal meg sem moccant, és hagyta, hadd találjon a támadás, ami végig is szántotta a mellkasát. Sérteni persze csak a lila falat sértette, ami felvillanásával védte meg a petet. Ezek után valóban beváltva az ígéretét, előre is lendült, és fogaival a lány kardot tartó karja felé kapott, ám nem harapta meg annyira, hogy a rendszer támadásnak érzékelje, szimplán csak potit próbált juttatni ellenfele szervezetébe.

Timi első képijével ezt a potit próbálta Kanami szervezetébe juttatni:

Harag Potion: A potion megivása után a használó elveszíti mellékcselekvését és helyette +1 támadási kört kap, emellett nagyon haragos lesz valamiért mindenre és mindenkire, harc végéig tart, negatív hatásként érzékeli a rendszer így letisztítható.

by **Kanami** Szomb. Márc. 21 2015, 19:23

Továbbra is értetlenül pislogtam. Tényleg csak így felvennének? Ilyen bénán? Vagy máris látják a potenciált bennem a fejlődésre? Látják, hogy nagy dolgokat fogok véghezvinni, ezért akarnak már most beszervezni?
Igen, erről lehet szó. Különben egy ilyen hasznavehetetlen kezdőt sosem vennének be csak úgy egy céhbe. Kivéve, ha egy segélyszolgálatról van szó. Olyan guildet ugyan még nem láttam, de csodák mindig lehetnek. És ha az is, nekem szükségem van rá, feltétlenül. Még felszerelést is kaptam. Ez nem lehet rossz dolog.
- Esküszöm, hogy minden erőmmel dolgozni fogok érte! - komolyodtam el és húztam ki magam. Tényleg, tényleg, tényleg! Már most az a célom, az egyetlen célom, hogy erősebb legyek, hogy hasznos legyek! És igyekszem mindent meg is tenni érte.
- És... Egészen.. kedves vagy. - tettem még hozzá újra lehajtva a fejem, megint zavarba jőve a "vallomástól". De már a köszönömöt sikeresen elhagytam.
A lila falat egyáltalán nem értettem. Mármint, hogy mi az, vagy miért van ott. Nem lehet támadni? Ez valami skill lehet? És vajon csak egyszeri? Értetlenül álltam az eset előtt, ám időm nem sok akadt, Timidus-senpai támadásba lendült. Sajnos hiába igyekeztem, nem voltam elég gyors, hogy elugorjak a támadása elől, így az betalált. Vagy.. vagy mégsem, hisz végső soron nem sérültem.
Megálltam, és kérdőn pislogtam hol Shukaku-senseire, hol Timidus-senpaira, ám közben egyre inkább dühöt éreztem irántuk. Pedig olyan kedvesek voltak. Most mégis annyira mérges vagyok rájuk! Mi ez az egész? Miért nem magyarázzák el? Mit tesznek velem? Hogyan? Miért tudnak ők többet, mint én? Miért engem helyezett sztázisba a rendszer? Most már tarthatnék ott, ahol ők, sőt, előrébb is!
Rámarkoltam a kardomra, kezem remegett a dühtől. Összeszorítottam fogam, majd hirtelen futásnak eredtem, és erőteljes csapást próbáltam mérni Timidus-senpaira, egymás után rohamoztam őt, rögtön két csapással is, egyiket balról indítva felfelé, a másikkal pedig a nyakát céloztam. A fejét akarom! Ez a lila fal..! Le fogom dönteni! Csak azért is áttöröm!

by **Shukaku** Szomb. Márc. 21 2015, 20:49

Egyszerűen annyira aranyos volt, annyira ártatlan az a meglepődés, ahogyan Kanami fogadta ezt az egyszerű hírt, hogy Shu nem tudott már nem halkan kuncogni. Bármennyire is nem volt oda az ilyen felnőttes pozitív, kedveskedő lenézésért, amit ő sokszor átélt, most azt is érezhette, hogy milyen a másik oldalról. A szintje felnőtté tette, hiszen most ő tudott segíteni az elesetteken, és ő volt abban a helyzetben, hogy meglepje a másikat azzal, hogy foglalkozik vele, méghozzá majdnem teljesen önzetlenül. Jó érzés volt segíteni és örömet okozni. Persze ha Kanami figyelt volna Shu szavaira, és nem csak a saját zsolozsmáját hajtotta volna, akkor észrevehette volna, hogy a lány egyáltalán nem mondott semmit a fejlődésről. Arról beszélt, hogy kedves és aranyos, de a szintjéről meg ilyesmiről nem. Számára nem volt kritérium, és a többiek számára sem, csak egy lényeg volt.
-Nem erővel kell dolgozni, hanem örömmel kell dolgozni. Ez a lényeg. Legyél része a céhnek, vedd ki a részedet a dolgokból, vegyél részt a céhéletben, és akkor minden rendben lesz. Az olyanokkal, mint a pontok meg a specializáció ráérsz utána foglalkozni, az az elsődleges, hogy jól érezd magad, hiszen a világ is azért van, hogy jól érezd benne magad.
A dicséretre újra bólintott köszönetképpen.
-Nem kell félni tőlem, és most arra se kezdj el görcsösen vigyázni, hogy nehogy azt mondd, hogy köszönöm. Látom ám, hogy ezen agyalsz. Nyugi! Csak gyakorlunk. Nem az életed múlik rajta.
A potion azt a hatást váltotta ki, amire Timidus számított. Az ellenfél mindenről megfeledkezve kezdte csépelni, hatalmas lyukat hagyva a védelmén. Egyetlen csapás. Ennyi kellett, és a csata véget is ért. A sárkány csak előre döfött a karmaival, egyenesen a lány mellkasába, ám a visszahúzásnál már a mancsát nyújtotta, hogy felsegíthesse.
-Aki hamar kivörösödik, felhevül, önmagát izgatja s végül alulmarad ellenfelével szemben. A nyugodt ember sokszor százszor veszélyesebb, mint az izgága. A potion ellen ugyan nem tehettél semmit, ám ha a haragodat megfelelő ellenfél ellen fordítod, akkor a hasznodra is válhat. Egy potiont alkalmaztam rajtad, az tett dühössé, és óvatlanná. Most azonban már majdnem biztos vagyok abban, hogy nem tudsz arról, hogy a peteket nem támadhatod küzdőtéri harc folyamán. Ezt jegyezd meg, és így küzdj a következő alkalommal.
Ha Kanami elfogadta a feléje nyújtott mancsot, akkor felsegítette, azonban már egy szökkenéssel hátrált is, csipogott egyet Shunak, és a lány már meg is kapta az újabb párbajfelkérést, ám egy kérdést is, ezúttal a lánytól.
-Viszont... a harag sem csak úgy a semmiből jön, még poti hatására sem. Nyugodtan mondd el, ha valamit szeretnél, vagy tegyél fel kérdést. És ne félj, nincs rossz vagy buta kérdés.

by **Kanami** Szer. Ápr. 01 2015, 17:34

Csak ámultam és bámultam, egyre csak jobban, ahogy teltek a percek a lány és a sárkány mellett. Olyanok voltak, mint egy szeretet szolgálat. Shukaku-senpai egész lénye maga volt a kedvesség és a törődés. És Timidus-sama is nagyon kedves volt, hiszen segített nekem, meg az első nap történetét is ő mesélte el nekem. Bár ne kellett volna ilyesmit tennie. Egy picit tényleg kétségbe estem. Ilyesmit az ember nem dolgoz fel egy könnyen. Mégis, egyre jobban azt éreztem, hogy ez a hely sokkal jobb, mint odakint. És ezt főleg a szeretet és törődés miatt éreztem, ugyanis tényleg rengeteg dolgot kaptam szinte idegen emberektől már most. Vagy csak itt valamiért mindenki sokkal nyitottabb. És minden csodálatosságom ellenére is szóba mernek velem állni.
Lehet persze, hogy csak azért csinálják ezt, mert még úgy érzik, őméltóságommal egy szinten állnak. Ők a harcban emelkednek fölém, én meg egyszerűen csak a cukisággal föléjük. És az is lehet, hogy csak Shukaku rá jött, hogy egy hozzám hasonló csodára gyorsan le kell csapni. Biztosan ezért is hívott meg abba a céhbe. Hogy a fényemmel azt szolgáljam. Én pedig boldog vagyok, mert az is szolgál engem. És persze mindenféléket mond, hogy odacsábítson minél jobban. Én viszont azt azért nem hiszem el, hogy tényleg úgy gondolja, hogy csak a boldogság a lényeg. Nincs olyan hely, ahol tényleg így gondolnák. Na jó, talán az oviban. Ott az óvónénik talán még ezt akarták biztosítani, habár ebben sem vagyok biztos. Ők csak felügyeltek, mert ezért kapnak pénzt.
Bólintottam, és még kacsintottam is, ezzel jelezve, hogy tökéletesen értem, mit akar mondani. Legyek része a céhéletnek! És fejlesszem magam a céh érdekében minék elkötelezettebben! Csak ezt sokkal vidámabbá formában kellett tálalni.
Aztán elkezdődött a harc, és hamar véget is ért. A fene.. Egészen furcsán éreztem magam, ahogy éreztem, kezdek lenyugodni. És el is szégyelltem magam. Hogy gondolhattam olyan dolgokat? Nem is igazán érzem így.. Nem akartam._.
Elfogadtam a mancsot, és felkeltem, de nem néztem ellenfeleim szemébe. Az kellene még ezek után..
Viszont a dolog hamar magyarázatot kapott, így pedig már minden sokkal tisztább volt. De azért még szégyelltem magam. Aztán újra csak meglepődtem a legutolsó kijelentésen.
- Én azt hittem, hogy te egy játékos vagy. - közöltem újra elszégyellve magam. - Olvastam, és tudtam róla, de... De egy pet, aki beszél?

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 02 2015, 06:50

És Kanami még nem is tudta, hogy mennyire. Ha a potionok előállításához pixelvérre lett volna szükség, akkor Shu biztosan ott tolongott volna minden hónapban a véradók között, a sor elején. Ez a segítőkészség persze nem csak abból származott, hogy a lány valóban ilyen önzetlen volt, hanem a bűntudat is hajtotta kissé. Tudta jól, hogy nagyon önző dolog az, hogy azért, mert ő szeret ebben a világban élni, és itt akar maradni, nem segít a frontosoknak, ezzel hátráltatva azon embereket, akik viszont nagyon is ki akarnak jutni, mert várja kint őket a családjuk, a barátaik… és hasonlók, akik neki nincsenek a kinti világban, ellentétben az itteni világgal. Segíteni tulajdonképpen ingyen volt, vagy csak néhány arany bánta a sok ezerből, és örömet okozott vele magának is, másoknak is. Na és persze nem is nagyon titkolt célja volt az is, hogy kialakítsa azt az érzést az emberekben, amit most Kanami is érzett. Annak megtapasztalását és elfogadását, hogy ez a világ ezerszer jobb, mint a kinti, ez a világ a létező világok legjobbika. Na persze az őméltóságosság eszébe sem jutott, nem nézett fel a lányra, de le sem nézte, amit majd később megtapasztalhat, hogy igen nagy szó. Nem egy kezdőtől hallotta már Shu, hogy senki nem akar játszni velük, mert lehúzzák őket az ügyetlenkedésükkel, ráadásul a jutalom is kevesebb úgy. Nemsokára a válasz is megérkezett, Shu pedig halkan kuncogott egy kicsit.
-A legtöbb pet tud beszélni valamilyen módon, és ugyanolyan okosak, mint az emberek. Sőt, néha még okosabbak is.
-Ne tégy különbséget az általad nevezett játékosok, és nem játékosok között. Már ebben a világban vagy, és ha meghalsz, ugyanúgy elpixeleződsz te is, ahogyan én. Számos dologban különbözünk ugyan, de ez sok szempontból nem releváns. Ezúttal te támadsz, és én védekezem. Mutasd meg, hogy mit tudsz.

by **Kanami** Vas. Ápr. 05 2015, 16:35

Egészen meglepő volt a felfedezés. Egy újabb ismeretlen játékelem, fejlesztés az eddigiekhez képest. Vajon mennyi ilyen meglepetést tartogat még a sword art online? Izgalmasnak ígérkezik a felfedezése, még így lemaradva is. Természetesen beszélő állatokra volt már példa, ahogy monster kasztra is, viszont sosem gondoltam volna, hogy bármelyik is belekerül a játékba. És mennyire élethű is Timidus-senpai, Timidus a sárkány. Tényleg okosnak tűnik és kedvesnek. A Turing teszten könnyedén átmenne szerintem. Ez azért is érdekes, mert eddig még csak egy-egy felröppenő hír volt ilyen esetekről. Természetesen ha Kayaba Akihiko ezt a tökéletes világot a szemünk elé tudta varázsolni, a fejünkbe, hogy mégis úgy érezzük, valós, egyáltalán nem meglepő, hogy ennyire fejlett személyiséget is tudott adni a peteknek. Egy igazi zseni a fickó, és egyszerűen nem vagyok képes megérteni ezek után, hogy a tudását miért ilyesmire pazarolta el, amikor akármelyik kormány biztosan szívesen alkalmazta volna, és jóval többet kereshetett volna azzal, és persze most nem üldözné az egész világ összes hatósága, mint ahogy valószínűleg ez is történik ezekben a pillanatokban. Nem hinném, hogy a szülők nem háborodnak fel egy ilyen esemény után.
Ez az egész helyzet egy csöppnyi megdöbbenésre adott okot, kicsit megálltam, és csak néztem a petet, aki hozzám beszélt. Aztán elmosolyodtam.
- Timidus - senpai, tényleg nincs különbség. Azért is néztelek embernek. De eddig még nem volt szerencsém egy pettel sem beszélni, és nem gondoltam volna, hogy itt így működtök ti, ezért is jutottam erre a következtetésre. - Végül elfogadtam az újabb felkérést, mély levegőt vettem, és próbáltam kiüríteni a gondolataimat. Nem szabad, hogy megint dühös legyek. Főleg nem olyan apróságokon, mint az előzőek voltak. Csak higgadtan, mint egy szamuráj. Egy helyben álltam, és koncentráltam, lenyugtattam a légzésem, mindent. Aztán hirtelen ugrottam Shukaku mellé. Megpróbáltam egy széles vágást ejteni a mellkasán keresztben, majd visszább is ugrottam. Közben igyekeztem megosztani a figyelmemet, és Timidusra is koncentrálni, habár ez már nehezebben ment.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 05 2015, 17:19

Ejnye, hogy az ilyen dolgokat az emberek legtöbbször a fejükben mondják! Na jó, nem olyan ritka, hogy valaki kedvesnek ítélje meg Timidust, hiszen így tett Atoru is, Jun is, Utahime is, Saya is… az már más kérdés, hogy az emberek néha Shu előtt kedvelik a petet, a fejükben meg egészen mást gondolnak… de az, hogy a fejükben titulálják kedvesnek, közben kimondva is pozitív jelzőkkel illessék… na az már ritka volt. Főleg úgy, hogy a kedves jelzőt nemhogy a sárkány alkotója, de még Shu sem tudta volna úgy teljes egészében ráhúzni. Még ő is látta, hogy a jéghideg racionalitás, amivel legtöbbször a sárkány viseltetik a dolgok irányába, na és persze a kegyetlen őszinteség, amit már egy kicsit puhított ugyan, két és fél év próbálkozás után… szóval… de igen, Timidus nagyon is kedves. Csak kevesen látják meg. Razz

A Turing-tesztről pedig azért úgy ejtsünk pár szót, hogy közben tudjuk, hogy a tudósok sem szimplán a tudomány emberei, és abban a rendszerben is olyasmi zajlik, mint a főemlősök kommunikációját illetően. Amint teljesítenek egy fokot, ami eddig ki volt jelölve, mint elérendő cél, akkor gyorsan feljebb emelik, hogy az állatok, vagy éppenséggel a gépek, nehogy emberi szintre emelkedjenek. Azért az elég nagy érvágás lenne a bolygó egyeduralkodó fajának, akit ráadásul isten teremtett. Szóval csak óvatosan. Jah, és Timidust még megsérteni sem könnyű, pedig ha egy kicsit is önérzetes lenne, most felmordult volna Kanami kijelentésére. Ám ehelyett ugyanolyan nyugodtan folytatta, ahogyan eddig.
-Van különbség, és ha figyelsz, észreveheted. Két külön faj vagyunk, nem egyformák. A támadásod pedig most találni fog.
És valóban talált is. A fegyverkezelés az egy dolog, de azért a pont nem védi meg a tulajdonosát, ha az éppen az eget figyeli a támadás közepette... ja, egyébként még csak nem is Timidust nézte, hanem a vadkacsákat. Pedig Timidus is a levegőben volt, és onnan próbálta meg eltalálni az ellenfelét. Konkrétan a feje búbját akarta eltalálni, ha felnéz, akkor pedig egyenesen az arcát... akár egy ék… a valóságban ennek elég csúnya vége lenne…

by **Kanami** Vas. Ápr. 05 2015, 19:18

Shukakura pillantottam, aztán vissza a sárkányra. A szél fújt, a lábam alatt jellegzetes hangot adott ki a fű, ha léptem, és gólyahír ringatózott szerte a mezőn, amely már a tavaszt hirdette. Egészen kellemes idő kerekedett lassacskán, habár a kabát még mindig elkelt.
- Akkor majd figyelek. Egyelőre nem volt sok időm rá. - mosolyogtam a sárkányra, aztán támadásba lendültem. És mintha csak Timidus-senpai utasításait követné minden, ez a támadásom tényleg talált. Ahogy eddig is minden mondatánál megtörtént ez a csoda. Érdekes. Nekem is kell egy jós pet! :O Ez lenne az egyik különbség? Varázslatos, csodálatos!
Aztán felpillantottam, mivel érzékeltem, hogy valami eltakarta a napot. Meglepődtem, és ez azonnal ki is ült az arcomra. Eltátottam a számat, de a lábam a földbe gyökerezett. Mindez alig néhány másodperc volt csupán. A sárkány pedig eltalált természetesen, főleg mivel már mozdulni sem voltam képes. Én pedig elestem, és ijedtemben összehúzódtam, sőt, még fel is jajdultam, és az arcomhoz kaptam. Egyáltalán nem fájt, én mégis ösztönösen vért kerestem, és fájdalmat. Egészen megijedtem. Ilyesmire aztán tényleg nem számítottam. Élőben harcolni kicsit más, mint hazulról. De ez nem azt jelenti, hogy nem tanulhatom meg profi szinten. Pár másodperc után összeszedtem magam, és újult erővel indultam rohamra Shukaku ellen. Nem tetszett ugyan, hogy őt kell támadnom, amikor a sárkány az igazi ellenfelem, de a szabály az szabály. Most egy szúrással próbálkoztam. Persze azt én is észrevettem, hogy az én erőmmel az ő szintje ellen nem megyek túl sokra. Még csak meg sem mozdult az életcsíkja. De attól még próbálkoznom kellett! Nem akartam azt mutatni, hogy én ilyen szerencsétlen vagyok. Meg kell mutatnom, hogy van helyem abban a céhben! És hogy keményen küzdök, ha kell..

by **Shukaku** Vas. Ápr. 05 2015, 20:21

-Természetesen nem, nem volt időd. Okos dolog, hogy nem osztod meg túlságosan a figyelmedet, azonban az ellenfelednek nem csak a hadi lépéseit kell figyelned. Nem csak azt, hogy hogyan, milyen módon harcol, milyen taktikát, fegyvereket használ, mi a harcmodora. Hosszútávon többet érsz azzal, ha mást is megfigyelsz. A félelmeit. A vágyait. A hitét. Az embereknél ezek, amiket ti érzelmeknek hívtok nagyon erőteljesen jelenik meg, így egy idő után megtanulom olvasni ezeket, és természetesen fel is tudom használni, ellenetek tudom fordítani. Akiket régebb óta ismerek, azok ellen már fel is használtam párszor, de rajtad is megpróbálom bemutatni, hogy szemléltessem a számodra.
És ezután jött a támadás, és természetesen megint minden úgy sikerült, ahogy Timidus megjósolta. Persze ennek semmi köze a sárkány jóslási képességeinek, sokkal inkább a statisztikához, amit hosszas ismeretsége alatt az emberekkel, szépen összegyűjtött, és már tudja valószínűsíteni a lépéseiket. Arra azonban csak kis esélyt adott, ami ezután következett, de nagy gondot nem okozott megállítani a lányt, Egyszerűen hátulról megpróbálta elkapni a vállait, mielőtt Shuhoz ért volna, majd a farkával kigáncsolta, és a vállainál fogva a földhöz nyomta.
-Erről beszéltem. Az érzelmeitek. Nem tudom, hogy most téged mi irányított, de azt igen, hogy mivel a támadásom talált, az a küzdelem végét jelentette, és jelenleg te küzdőtéri rendszeren kívül indultál el Shu ellen. Ez most nem lett volna hiba, hiszen védett területen belül vagyunk, ám ha Shu ugyanolyan meggondolatlanul viselkedik, mint te, abban az esetben az ütés ereje kirepíthetne a kapun túlra, ahol viszont már védett területen kívül landolsz, zuhanás sebzést kapva.
Mutatott a mancsával a közeli városfal felé, ám ekkor már elengedte Kanamit.
-Erre ügyelj jobban, mert súlyos sérüléseket szedhetsz össze, és az indikátorod színe is megváltozhat. Mindig gondolkodj, mielőtt cselekszel. Minden esetben. A gyakorlásnak mára vége.
Ám nem vonult el, és egyáltalán nem látszott rajta, hogy sértődött vagy csalódott lenne, Shu pedig, aki közben odasétált szintén vidám volt, és mosolygós.
-Semmi baj. Tényleg meg kell szokni, hogy egyik pillanatban püfölheted a másikat, a másikban viszont már történhet baleset is. De szerintem ezen kívül az utolsó bakin kívül nagyon szépen harcoltál. Ugye Timidus?
-Valóban. Ha bármi kérdésed van, azt most felteheted, hiszen még friss az élmény.
-Az itemeket pedig, ha tetszenek tartsd meg nyugodtan. Cserébe a remek játékért. :3

by **Kanami** Vas. Ápr. 05 2015, 21:14

És igaza volt. Most emberekkel harcoltam. Most nem karakterekkel, akiket gombnyomással irányítanak. Ez teljesen más. Itt máshogy lehet hatni rájuk igazán. Ezt újra csak szükséges volt megértenem ahhoz, hogy egy szinttel gondolatban feljebb lépjek.
Aztán persze harcoltunk tovább, és a földre kerültem. Nem akartam ennyire szerencsétlennek tűnni, ezért felálltam, és újra támadni akartam, ám megállítottak szándékomban. Nem is gondolkodtam. Pedig tudtam, hogy a harcnak vége, mivel láttam az életcsíkom zuhanását, és a jelzést is, hogy vesztettem. Azt is tudtam, hogy milyen veszélyekkel jár a támadás az indikátoromra nézve. Elolvastam a kézikönyvet, ismertem a szabályokat. De a pillanat hevében elfelejtettem őket.
- Sajnálom. - húzódtam össze, bocsánatkérően fel-fel pislogva. És hirtelen azt hittem, hogy a butaságom miatt mondja azt Timidus-senpai, hogy a gyakorlásnak vége. De aztán Shukaku megdicsért, és Timidus is egyetértett vele, így elbizonytalanodtam. De örültem is.
- Most nincs. Azt hiszem, át kell gondolnom ezt a harcot. Kiváló tapasztalat volt, és.. Timidus-senpai, jó tanár vagy! - mosolyogtam rá. - És Shukaku-sama is nagyon kedves.
- De elég rossznak tartom, hogy az idomárt kell támadnom. Mármint, nektek ez előny, az biztos. De mégis olyan volt, mintha Timidus-senpai kergetne engem, én pedig Shukaku-samát. Mint a Tom & Jerryben, abban a régi mesefilmben. Amikor az egeret kergette a macska, a macskát pedig a kutya.
- Eléggé tetszenek.. Nagyon jók, de.. - Nincs de. Tudom, hogy nincs. És köszönöm sincs. Nem is tudtam, mit mondhatnék. Semmivel, tényleg semmivel nem tudtam megköszönni abban a pillanatban ezt a sok segítséget. Viszont egy valamit tehettem: megfogadtam, hogy legközelebbre valamit fogok nekik szerezni, készíteni. Még nem tudom, mit és hogyan, de majd csak kitalálok valamit.
- Még egy köszönömöt mondhatok? - kérdeztem rá félénken, majd ha engedte, megköszöntem mind a harcot, a segítséget, mind az itemeket.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 06 2015, 06:22

Na jó, ez kezd unalmas lenni. Miért van az, hogy az ilyen dicséreteket mindig magukban mondják az emberek? Oké, Kanami már az előbb is ellágyította Shu szívét, amikor emberként tekintett a sárkányra, hiszen sokan vágták már a fejükhöz, hogy Timidus mennyire egy érzelemmentes gép, erre most embernek nézik. Ezért is mélázott el, és ezért is bámulta az eget… mármint a kacsákon kívül. Köszönetet mondott Kayaba Akihikonak Kanamiért. Hogy megtalálták egymást, hogy segíthet neki, na és persze a kardforgató is segít neki. Olyan önbizalom buffot kapott, hogy csak na! Persze azért az ellenfél megnyugtatása most sem maradhatott el. Úgy tűnik, ez egy ilyen nap.
-Nem kel sajnálnod, egyáltalán nem haragszunk, vagy ilyesmi. Azért gyakoroltunk, hogy az ilyen kis hibákat kiküszöböld.
Visszagondolva, ha az ő egyik első küldetésükön nincs ott a felélesztős varázsló, vagy a vakrandis eventen nem védett területen belül játszanak, akkor most az ő indikátora is sárga vagy vörös lenne, hiszen az ő védelem közben Timi ölt, Shu pedig felpofozta Daneet a szemtelenségéért. A dicséretet pedig, amit Timidus kapott, Shu ismételten csak úgy ízlelgette, akár a mézet. Rendkívül jólesett neki, és még a sárkány is meghajolt az ellenfele felé.
-Köszönöm szépen. Te pedig jó tanítvány vagy. Gondold át a harcot, és ha kérdésed van, jegyezd le, vagy kérdezhetsz levélben is. Nappal általában Shu válaszol, ha azonban sürgős, akkor én éjszaka is válaszolhatok, csak akkor írd a levél tárgyába, hogy nekem küldted.
Shu mosolyogva bólogatott. Nem először levelezne valaki Timivel, de ez akkor is, még mindig nagyon cuki.
-Nagy hátránnyal járna a számunkra, ha csak a petet kellene támadni, hiszen nekünk fele annyi életünk van, mint az idomárnak. Ha ez nem lenne, akkor vagy állandóan engem támadna az ellenfél, vagy mi kerülnénk előnybe, ha a testemmel hárítom a támadást, mert az másfélszer annyi életet jelentene, mint másoknak. Emellett pedig van olyan idomár-pet páros is, ahol az idomár harcol, és a pet csak támogat.
-Nem tetszhet minden mindenkinek, de Kayaba már bizti gondolkodik a megoldáson. És mondanod sem kell a köszönömöt, nagyon szívesen. Ha a kinézete nem tetszik, akkor megmutathatom, hogy hol lehet megváltoztatni. Persze pénzbe kerül, de szívesen adok kölcsön rá, ha szeretnéd.
-Nemsokára indulnunk kell, Shu.
-Máris annyi az idő?
-Igen.
-Oh… hát akkor… akkor itt vannak a koordináták, itt a céhház koordinátái, itt egy olcsó de biztonságos fogadó koordinátái, meg pár apróság. Horgászbot, a Kezdetek Városának teljes térképe, amin bejelöltem a kezdő ismétlődő küldik helyszíneit, meg ilyenek. Direkt a kezdőknek készítettük össze, szóval ezt sem kell megköszönni. Most viszont sietnünk kell.
Nyomott egy csomagot Kanami kezébe, majd meghajoltak, és ha nem volt több kérdés, akkor a következő pillanatban már teleportáltak is. Timidusnak fontos az időrend, és nem késhetik le az ebédet.

Köszönöm szépen a játékot, nagyon tetszett! ^^

by **Kanami** Hétf. Ápr. 06 2015, 14:08

Csak buzgón bólintottam, de közben tudtam, a világért sem szeretnék éjszaka zavarni. Habár ha Timidus-senpai külön megemlítette ezt a lehetőséget, akkor biztos nem zavaró. Lehet, felosztották egymás között, és ha valaki csak vele szeretne beszélni, annak este kell írnia, aki pedig Shukaku-samával, annak nappal. Mondjuk ha közös invertoryn gazdálkodik két személy, az már csak ilyen.
Arról viszont ezelőttig nem hallottam, hogy a peteknek fele annyi életük van. Ez hasznos információ... lenne, ha lehetne őket támadni. De ennek hiányában nincs túl nagy jelentősége az én szemszögemből.
Még rengeteg dolgot mondtam volna hála képpen, főleg miután még azokat a holmikat is a kezembe nyomták, de nem akartam tovább zavarni. Biztosan sok dolguk van az ő szintjükön, én pedig örülhetek, hogy ennyit áldoztak rám, nem szabad még feltartanom őket. És nekem is gyakorolnom kell! Ez a harc több dologra is rádöbbentett. A célom viszont továbbra is az, hogy fejlődjek a legjobbak közé! Főleg most, hogy a céh érdekeit is szolgálja ez! Mindent meg kell tennem, hogy méltó legyek a meghívásra. Nem fognak bennem csalódni! Persze ez biztosan látszik első ránézésre is. Egy ilyen aranyos, de mégis komoly kislányban mégis ki csalódna?
Meghajolva köszöntem el tőlük, mosollyal az arcomon, majd még integettem is. Végül a csomagot kezdtem el nézegetni, amit kaptam. Egy horgászbot. Horgászni is lehet? Talán egy tavat meglátogathatnék.. Végülis már egyszer fogtam egy kacsát, ilyen alapon biztosan ugyanúgy lehet pontyot is, vagy ilyesmit. Nem tudom, mik lehetnek ezekben a tavakban. A mobok miatt féltem eddig még beléjük nézni. A térkép is hasznosnak tűnt, vagyis főleg a bejelölések. A minimapon is volt térkép, de az kevésbé volt információban gazdag.
Végül a kardot vettem a kezembe. Milyen szép, fényes darab. Pont illik hozzám. Nagyon tetszik. A vért már kevésbé szép, de az is azért megteszi. Meg nagyon erős darab, lényegesen jobb, mint amiben eddig mászkáltam.
Mégis mivel köszönhetnék meg ennyi jót, amit tőlük kaptam?

Nekem is, én köszönöm! Very Happy

by **Cardinal** Pént. Ápr. 10 2015, 11:04

Ossu!

Lezárom a párbajt, jutalmatok 25 xp és 70 arany.

by Ajánlott tartalom

Shukaku vs Kanami

Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami

Re: Shukaku vs Kanami