Kamiyou Ryner vs. RenAi

Ma valahogy úgy érzem szerencsés napom van, ezt a kijelentést nem azért teszem mert valami jó történt velem, persze már az is dobott a napomon hogy az erdőből való kivezető ösvényt megtaláltam, és vissza is találtam. Az már mellékes hogy a következő faluba akartam eljutni, de örültem hogy a sok fa, bokor és mob után látok valami ember által létre hozott építményt is. Első utam a fogadóba vezetett, már kissé éhes is voltam, mivel a tartalékaimat feléltem az úton idefele. Már az oda jutás is simán ment, ránéztem a térképre és haladtam egyenesen előre. Persze kezdek rájönni, hogy a térkép nem nekem való így a magam "esze" alapján haladtam tovább. A térkép tök jó, ki vannak írva az nkj-k neve, a közelben lévő építmények. Szóval tényleg jó az annak aki el tud igazodni rajta. Az úton a hátam mögül megszólal egy fiú hangja.
- Héé, lányka! Automatikusan hátra fordultam, de amint megtettem megbántam.
- Tudtam hogy te vagy az! Azzal elkezdet rohanni felém. Mit tehettem volna, ösztönösen futottam én is. Nem voltam bűnös legalábbis nem éreztem magam annak, de a múltkori esetben amikor ebben a faluban jártam összetűzésbe kerültem pár sráccal a fogadóban. A történet nem volt túl hosszú, a fogadóban reggeliztünk, én egyedül ők a mögöttem lévő asztalnál. Először csak civakodtak, szócsatát vívtak valami miatt, majd ez tovább fajult egy kisebb bunyóba. Aminek én is "áldozata" lettem, vagyis inkább a reggelim. Felborították az asztalt így a sok finom nyalánkság mind a földről pixeleződött el. Mérgemben megfogtam a fiú grabancát és kilöktem a fogadóból. Amit a társai sem néztek tétlenül. Szerencsémre jött egy eléggé ijesztő kinézetű pasas aki láttán távoztak is angolosan. Szerencsére így megmenekültem. És igen most pont az a srác üldöz akit én oly szívélyesen kihajítottam a fogadóból.
- Állj meeeg! Kiáltotta.
- Eszemben sincs. Mondtam de nem hiszem hogy hallhatta.
Majd a következő utcán lefordultam, és benyitottam az első üzlet ajtaján amit láttam. A fegyverkereskedő volt az. Az njk már fogadott is volna a tőle megszokott monológjával, de bebújtam a pultja mögé és pisszeltem az npc-re hátha van szíve és falaz nekem. Persze pár másodpercre rá, a fiú is belépett az ajtón, lihegve körbenézett majd közelített az npc felé, aki szintén azzal a monológgal fogadta amivel engem is.
- Hagyjuk! A fiú legyintett majd amilyen gyorsan jött úgy távozott is.
- Huhhh, köszönöm. Mondtam az njknak. Persze tudtam hogy nem normális emberi lény, csak egy program vezérli. De akkor is ösztönösen jött ki belőlem a hála. Nem hiszem hogy nagyobb bajom lehetett volna, de inkább kerültem a balhét, már csak azért is mert a haverjai is bármikor felbukkanhattak volna. A kereskedőt elhagyva felkerestem a fogadót. Rendeltem egy kiadós ebédet, majd leültem hogy elfogyaszthassam őket.
A fogadóban lehettek páran rajtam kívül, de nem voltunk túl sokan. Így egy üres asztalhoz ültem le. Már tudtam hogy elkiabáltam a dolgot, mikor az a fiú aki üldözött lépett be az ajtón. Láttam rajta hogy meglepte hogy nyílt helyen tartózkodom, ugyanakkor gonosz gúnyos mosoly is jelent meg a srác arcán, szemébe lógó haja alatt megvillantak a szemei. Már tudtam, bajban vagyok.
A fiú törtetett felém, nekem épphogy csak felállni az asztaltól volt időm.
- Na várj csak te kis.. és nem tudta befejezni a mondatát, mert már megint megpattantam. Legalábbis szerettem volna. Észre vette hogy mozdulok így rögtön utánam is nyúlt melynek eredményeképp még elérte a ruhám melybe bele is kapaszkodott, elég erősen. Valahogy sikerült kitépnem magam a kezei közül, de egy óvatlan pillanatban amikor megpróbáltam előre mozdulni felbuktam az egyik székben és ráestem az asztalra, leverve a szépen megterített terítéket. A fiú kinek az asztalát leborítottam, rosszalló tekintettel nézett rám és kapott volna a fennmaradt ebédje után.
- Bocsánat. Mondtam gyorsan. Most vettem csak észre hogy valami furcsa a gyerekkel kapcsolatban. Nem tudom még hogy mi, de valami nem stimmel. Mire sikerült feltápászkodnom, nyílott a mellettem lévő ajtó és belépett rajta egy másik fiú. A gyerek aki rám támadt, folytatta az ostromlását. De nekem most lett ebből elegem. Méregbe gurultam és ismét kihallottam az ajtón, majdnem felborítva ezzel az újonnan érkezőt. A fiú megpróbált bejönni, de az úton ismét feltűnt a fura fazon aki a múltkor is elüldözte a rám támadó srácokat.
- Ezt ismét megúsztam? Kérdeztem magamról, a "fura fazon" nem jött be a fogadóba csak elsétált mellette. Lassan illene megköszönnöm neki, másodjára ment meg akaratlanul. Gondoltam csenevész mosollyal az arcomon. Megfordultam hogy visszatérjek az asztalaimhoz, de megbotlottam egy elmozdult székben.
- Auuucs..! Mondtam feltápászkodásom közepette. Nem ütöttem be a fejem, de valamiért azt fogtam.