Re: Magas Ormok

by **Nezumi** Pént. Aug. 28 2015, 14:50

Kénytelenek jól kijönni egymással, így is káosz van Nezumi fejében, ha egyfolytában marnák egymást, elképzelni sem tudom, mi lenne.
Flegmán bólogatott, mikor kifejtették neki, ki is Odin, mint isten. Nem érdekelte, számára csak egy hang a fejében. Persze az a hang most hangosabb volt, ujjongott, hogy valaki végre értékeli őt, az nem számít, hogy nem ő volt az az isten.
- Na, mit szólsz? Mondtam, hogy isten. Nem is akármilyen. Hálát adhatsz, hogy én kerültem ide, én nem valami jelentéktelen alak.
- Nem vagy isten, attól még, hogy az egyik nevét viseled.
- Nem tudhatod.
- Nem is akarom.
- Te, ez úgy beszél hozzám, mintha egy rossz szót is szóltam volna hozzá. Szerintem félreértett téged. Én csak téged csúfollak, mert nekem is kell egy kis szórakozás.
- Azt mondta, hogy neki is kell egy kis szórakozás.
- Nem így értettem… Ne csavard ki a szavaimat, ezt megint félre fogja érteni. Mond meg neki, hogy őket nem gúnyolom ki.
- Nem, nem, ezt nem fogom elmondani, nem fogom sértegetni őket.
- Te rohadék…
- És te hogy értetted meg? Már akkor is ismerted a sárkányok nyelvét?
- Ez miért érdekel téged?
- Ha idomítunk sárkányt, akkor ő sem fog tudni emberi nyelven beszélni?
- Már értem. Kösz, hogy nem válaszoltál.
- Láthatod, felesleges lett volna. Jobban jársz, hogy a kérdéseidet akkora tartogatod, amikor befejeztem, amit akartam, most kivétel, ha nem hozzám szól.
Timidus kérdésén ismét elmosolyodott.
- Hogy miért? Mert azok vagyunk. Nem kell ezt megindokolni, nem is tudjuk kifejteni. Viszont tudjuk. Mások is tudni fogják, csak az még idő. Amit elvettek tőlünk. Jaj, de sok bepótolni valónk van. De ha majd sikerül, és sikerülni fog, meg fogod érteni, miért vagyunk felsőbbrendűek, persze, ha találkozunk.
- Erre inkább nem mondok semmit.
- Jobb is.
Hoppá, egy „nem” szócska kimaradt a „mástól” elől, sajnálom, hogy ezt nem vettem észre, amikor átolvastam.
A térképet olyan gyorsan kapta ki a lány kezéből, és vizsgálta meg alaposan, hogy szinte látni sem lehetett. Gondosan eltette, miközben hallgatta a választ a kérdésikre.
- Például? Mi lehet hasznosabb egy lángszórónál? – érdeklődött kissé csalódott hangon, nem tudta elképzelni, milyen választ kap, ha egyáltalán kap.

by **Shukaku** Pént. Aug. 28 2015, 15:15

-Honnan tudod, hogy nem isten? Az is lehet, hogy tényleg isten, és beleköltözött a fejedbe. A szellemek szoktak ilyet csinálni, hogy emberek testébe költöznek... csak veled még kedves volt, és nem vette át teljesen a hatalmat, mert együtt szeretne dolgozni veled... vagy valami ilyesmi. Nem tudom. De simán lehet, hogy isten.
Érzett együtt picit Shu Odinnal, mert tudta jól, hogy milyen az, amikor nem hallgatják meg az embert, és Nezumi vigyorából nem volt nehéz arra következtetni, hogy nem teljesen az játszódik le a fejében, amit el is mond. Timidusnál is kellett ezt alkalmazni, mert sokszor használta a sárkányok lekicsinylő szavát az emberekre, amit Shu némileg finomabban fordított le anno. Most persze, hogy Timidus tud beszélni, inkább arra törekszik, hogy rávegye a jó modorra, vagy legalább is szavai élének az enyhítésére.
-Nem, nem ismertem, de ő értette azt, amit én mondok, és lassan megtanultam belőle valamennyit. Még most is gyakoroljuk, hogy tud a mi nyelvünkön beszélni, mert nagyon hasznos, ha társaságban akarunk olyat megtárgyalni, amiről nem akarjuk, hogy a többiek tudjanak. Például a harc közben a csatatervet, meg ilyesmit. Nem nehéz, ha volt melletted sokáig macska vagy kutya, az ő jelzéseit is megtanultad... én is ugyanezt tettem, csak Timi okosabb mint egy macska vagy kutya. Mármint egy olyan háziállatos... nem Álomkelőre gondoltam... vagyis nála is okosabb vagy, csak nem akarok általánosítani...
Intézte utolsó mondatát már a sárkány felé a lány, mintegy mentegetőzve.
-És... hát sárkányféleség a wyvern van, akiket ismerünk és megkereshetjük őket, de ők nem tudnak emberi nyelven beszélni, csak Timivel, meg a többi sárkánnyal.
A felsőbbrendű témánál viszont Timi pillantott Shura, értetlenkedve, ám az idomár csak mosolyogva füttyentett egyet, jelezvén a sárkánynak, hogy rájuk kell hagyni a dolgot.
-A tűzsebzés gyenge, és a lángok könnyen olthatóak. Az én képességeim sokkal hasznosabbak, ezeket azonban nem fedem fel előttetek.
-Lassan egyébként odaérünk, fiúk. Ott megpróbálkozhattok a vadászattal. Kezdőknek sokat ér, és még gyakorolhattok is egy picit.

by **Nezumi** Szomb. Aug. 29 2015, 11:31

- Nincs okunk elhinni, minden szavát. Egyébként sem mondta, hogy isten lenne, csak azt mondta, hogy örülhetünk, hogy olyan hang van a fejünkben, aki egy isten után kapta a nevét. Ez minket nem érdekel. Felőlünk egy normális neve is lehetne, akkor is időnként idegesítő lenne.
- Odin is egy normális név!
- Tudod, hogy gondoltam, de legyen. A normálist kicserélem átlagosra. Így megfelel?
- Természetesen, sokkal jobb. Te sem szereted, ha azt mondják rólad, hogy nem vagy normális. Ha viszont azt, hogy nem vagy átlagos… érted?
- Persze, hiszen nem is vagyok.
- Nem pont ezt akartam hallani, de így se rossz.
Shu magyarázatát figyelemmel hallgatta végig. Elgondolkodott, és újabb kérdéseket tett fel a nyelvvel kapcsolatban.
- Ezek szerint a sárkányok értik az embereket, vagy csak téged értett? Minden sárkány ezt a nyelvet beszéli? Mennyi idő elsajátítani?
- Te is vinnyogni akarsz?
- Hát, ha egy sárkány csak így beszél alapesetben, akkor muszáj lesz.
- Vagy szólsz ennek a lánynak, hogy tanítsa meg emberül.
- Jó ötlet! Shu, meg tudod más sárkányoknak is tanítani a mi nyelvünket? Ha igen, az mennyi idő lehet? Nem tudjuk, hogy volt e mellettünk kutya vagy macska. Nem emlékszünk ilyesmire se.
- Macska biztosan nem. – mondta, közben hangosan elnevette magát.
- Ne kezd megint!
- Pedig olyan szórakoztató.
- Sárkányféleség? – kérdezte lemondóan. – Csak sárkányféleség? Akkor igazi sárkányt már nem lehet idomítani?
- Az is jobb, mint a semmi.
- Persze, de mégis… áh, mindegy.
Megint úgy tűnik, hogy Timidus más véleményen van, mint ők. Vajon minden sárkánnyal ilyen nehéz kijönni? Nem, biztosan csak azért, mert nem tud tüzet okádni, és féltékeny, gondolta magában, de nem mondta ki. Az eltérő vélemények miatt azért nem szakította félbe, végighallgatta, megadva a tiszteletet.
- Nem tudsz meggyőzni! Elfogadjuk, hogy hasznos képességeid vannak, és számodra a tűz gyenge. De nem szabad alábecsülni a lángok erejét. - Parazitát a bal szeméhez emelte, és végigsimította az égési sérülését. – Nem mind ugyanolyan!
- Kényes téma, nem igaz? Főleg, hogy nem is emlékszel rá, hogy szerezted.
- Nem számít.
- Vadászat? Hagyjuk a vadászatot!
- Ne hagyjuk!
- Akkor ne hagyjuk, csak halasszuk. Küzdj meg velem! Egy párbaj, közöttünk, itt és most. Na mit szólsz?
- Ne, itt veszélyes! Majd később, lent.
- Oké, akkor majd később küzdj meg velünk, biztonságosabb terepen!
- Most vadásszunk inkább.
- Akkor vadászat, mire várunk még?

by **Shukaku** Szomb. Aug. 29 2015, 11:58

-Olyan hang van a fejünkben... oké... szerintem is örülhettek. ^^
Húzta széles mosolyra a száját Shu, és nagyot bólintott. Furcsa volt számára, hogy a hangról, aki ugye Odin, róla is úgy beszél, hogy az ő közös fejükben van, tehát mintha Odin Odin fejében is benne lenne... de az őrülteken már meg sem próbált kiigazodni. Nem vitatkozott Húgival sem, nem vitatkozott Alexel sem, és most Nezumival sem. Csak jól ki akart jönni vele, és segíteni neki, akármilyen bugyuta mesékben is hisz. Ha ez őt boldoggá teszi, ha őt így tette Kayaba boldoggá, akkor legyen is vele boldog, ő nem fogja elvenni tőle, mindenkinek joga van a boldogsághoz.
-És szerintem mindketten normálisak vagytok, csak túl sokat veszekedtek. Ha már úgyis össze vagytok zárva, igazán lehetnétek barátok is. A sárkányok pedig...
Itt egy kicsit elgondolkodott, majd széttárta a karait.
-Nem tudom, hogy minden sárkány így van-e. A legtöbb pet, és a legtöbb sárkány, akikkel találkoztam közülük, értették az embereket, csak nem mindig tudtak emberi nyelven válaszolni. Ez is egy ilyen képesség, amit a fiatal kor elérésénél kap meg a legtöbb társállat. Persze nem mindegyik beszél. Aisu vagy Álomkelő például gondolatátvitel útján kommunikálnak. De azt tudom, hogy a petek például megértik egymást. Tehát egy cica tud beszélni egy sárkánnyal úgy is, hogy mindketten a saját nyelvüket használják. Ez ilyen közös nyelv szerűség, mint a mesékben. És Timi is megértette a tűz és a jégsárkányokat is, szóval elvileg az is valahogy közös, vagy nagyon hasonló.
-Csak nagyon hasonló. Olyan, mint ahogyan te és Silver beszélitek az idegen nyelvet.
-Oh! Ja igen, Timi az angolra gondol, és Silvernek nagyon erős akcentusa van. De... szóval egy nyelv megtanulása nagyon nehéz. Még én is csak alap szinten beszélem, pedig én mindig Timi mellett vagyok. Nem tudom, hogy meg tudnám-e tanítani nektek.
~Elveszített emlékek? Ő is? Egyre több ilyennek találkozom... talán valami a sztázisban... mázlista!~
-Azért sárkányféleséget mondtam, mert ők nem ugyanolyanok, mint Timi, és te gondolom olyan sárkányt szeretnél, mint Timi. Ők is sárkányok, csak másmilyenek.
-Én pedig nem is akarlak meggyőzni. Harcoltam már tűz képességek ellen. Én győztem. Eddigi tapasztalataim alapján az én képességeim erősebbek mint a lángok.
Hagyták, hadd vitassák meg egymással a dolgot, majd az egyik állatcsoport felé mutattak.
-Nézd csak! Ott vannak! Az a lényege, hogy bántani csak azokat az állatokat szabad, amelyiknek a húsát utána meg is sütöd. Majd abban is segítek, hogy ne égessétek oda. Készen álltok?

by **Nezumi** Szomb. Aug. 29 2015, 13:09

- Minket nem zavar, a veszekedés. Vagyis sokszor nem. Ez már megszokás, fura lenne nélküle.
- Én sem bírnám ki, sok bajt okozna, ha nem mondanám el az álláspontomat. Rá hagyni a dolgokat kész öngyilkosság.
- Hé! Én is itt vagyok ám!
- Tudom, azért mondtam. Csak te hallasz, ne felejtsd el!
- Szerencse, vagy inkább balszerencse? Nem hozok olyan rossz döntéseket.
- Néha valóban nem, meg is szoktál lepni olyankor.
- Ehhez értesz, szívod a vérem!
- Nem vagyok szúnyog.
- Attól még a fülembe zümmögsz.
- A fejedbe, nem a füledbe, a fejedbe!
- Felfogtam.
- Egyébként is nem működik jól egy kapcsolat, ha nincsenek viták. Nem mindenki ugyanolyan, mások a vélemények. Kellenek a viták, hogy tisztázzuk a nézeteltéréseket. – fordult ismét az idomár felé. – Ti mindenben egyetértetek?
- Értjük. Tehát a petek jobbak, mint a sima idomított állatok. Vannak, akik gondolatok útján kommunikálnak. Ez jól hangzik. Már majdnem olyanok, mint Odin.
- Én nem vagyok pet!
- De gondolatok útján beszélsz. Vagy ha máshogy is megy, akkor hajrá, mutasd meg!
- Nem tudok, de attól még nem vagyok pet, nekik van testük is. Gondolom.
- Ebben igazad lehet, bizonyos helyzetekben jobb lenne, ha test is lenne a hangodhoz. Silver? Nem ismerjük. Angol? Nem csak egy emberi nyelv van?
- Persze, hogy nem.
- Honnan tudod? És ha már tudod, akkor én miért nem?
- Nem tudom a választ a kérdésedre.
- Haszontalan, te semmit sem tudsz, amit kellene.
A nyelvtanulás bonyolultságát nem akarta megismerni, de azért kicsit elszomorodott, hogy nem lehet könnyen elsajátítani.
- Akkor nem kell megtanítani minket. De őt sem tudod emberire? Mármint a sárkányt, ha lesz. Ez a wyvern tud tüzet fújni? Mert ha igen, akkor megfelel. Tollas nem kell, lehet, hogy erős, de lángolót szeretnénk inkább.
- Mindegy az! A lényeg, hogy sárkány legyen.
- Persze, ha nincs tüzes, akkor a többiből is elfogadunk egyet.
- Tűz és tűz között is van különbség. Nem tehetünk róla, hogy eddig csak a gyengét ismerted meg. Reméljük ez nem fog változni.
- De nagylelkű vagy!
- Persze, ő egy sárkány. Egyértelmű, hogy jót kívánok neki.
Shu szavaira fejét az állatok irányába fordította. Hamar kiszemelte a zsákmányát, és késével a kezében nekiiramodott. Nagy lendületet vett, és le is terített egy… vaddisznót.
- Már megint egy vaddisznó? Nem tudsz másra vadászni?
- Gúnyolódott velem, egyértelmű, hogy ilyenkor ő a célpont.
- Mindegyik gúnyolódott veled?
- Igen!
- Még jó, hogy nincs testem.

by **Shukaku** Szomb. Aug. 29 2015, 13:35

-A veszekedés és a vita között komoly különbségek vannak, Nezumi, ezt ne felejtsd el. Ha szívja a véredet, az nem úgy hangzik, mintha értelmesen és kedvesen csak álláspontot cserélnétek, és segítenétek egymást. És...
Ránézett Timire, majd hangosan elnevette magát, mire a sárkány oldalra billentette a bal fülét.
-Dehogy értünk mindenben egyet, de azért nem veszekszünk ennyit, mint ti, az is biztos! Mondtam már, hogy például a páncélos dologban sem értettünk egyet, de aztán mindig megtalálunk valami közös utat, vagy megoldást, ami mindkettőnknek jó. Szerintem így működik normálisan egy kapcsolat. És...
Itt újabb pillantás a sárkány felé, majd egy szelíd mosoly, hogy ne értse félre.
-Nem feltétlenül jobbak, csak nem ugyanaz a feladatuk. Ha azt szeretnéd, hogy melletted is harcoljon, ahhoz harci pet kell. Neked ugye ilyen társad nem lehet, mert nem vagy idomár. De például ha lesz elég lovaglás jártasságod, akkor az a sárkány is tud veletek majd repülni, meg ilyenek. De... hmm... lehet, hogy Odin is pet, csak ő a fejedben élő pet. Tudom, hogy van ilyen is, mert vannak Démon meg Szellem petek. Persze még soha nem láttam nem idomár mellett, de bármi megeshet.
Egy kicsit értetlenül pislogott a nyelvek kérdésénél, Timidus azonban egy kis együttérzést tapasztalt az emberek felől, na meg persze újabb bizonyítékot a kinti világ ellen.
-Még soha nem próbáltam nem petet beszélni tanítani... fogalmam sincs, hogy sikerülhet-e... de megpróbálhatjuk, szívesen segítek nektek. A tűzokádás pedig... a Wyvernnek talán menni fog. meglátjuk. De ha feltétlenül tűzsárkány kell... lehet adoptálhatnál egy olyan petet, aki mellől kiesett az idomár. De előbb egy mobbal próbálkozz, mert addig nem bíznék rátok petet, amíg nem biztos, hogy jó társai lesztek.
Timidus kivárta, hogy a fiú elkapja a vadat, majd feltette a következő kérdését.
-Már láttam ilyen sebet. Mik a tapasztalataid a tűzzel, fiú?

Ez lesz a tizennegyedik postod, szóval dobhatsz még hármat, és az utána következő postban még egyet. Utána már számolhatod három postonként. :3

by **Nezumi** Szomb. Aug. 29 2015, 14:35

- Embere válogatja. A vérszívás meg kölcsönös. Mi is leszóljuk, ő is leszól, minden kétirányú, és ez így is van jól. Nem kell kedveskedni, így szórakoztatóbb.
- Te is szórakozol ilyenkor? Nem csak én? De jó!
- Én akkor szórakozok, amikor te nem. És fordítva. Meg persze van, amikor mindketten, de az nem miattad.
- Hanem a környezet miatt.
- Pontosan, tudsz te, ha akarsz!
- Ezt inkább nekem kellene mondanom.
- Nem vagyok biztos benne, hogy a mi esetünkben is lehet így beszélni. Működhet normálisan a mi kapcsolatunk?
- Szerinted nem?
- Egy hang vagy a fejemben! Általában ez önmagában nem normális.
- Ezzel nem vitatkozom, nincs ilyesmiben tapasztalatom.
- Hány embert láttál ennyire magával beszélgetni?
- Egyet sem. De lehet, hogy nem jönnek ennyire jól ki, mint mi.
- Mert mi jól kijövünk egymással?
- Te mondtad, hogy szórakoztató engem szekálni, én is így gondolom. Meg egyre több mindenben is egyetértünk.
- Igaz.
- Nem, nem kell mindig velünk lennie. Nélküle is tudunk harcolni. Bár…
- Nem lenne azért rossz.
- Igen, nem lenne rossz.
- Hallottad? Repülni! Együtt egy sárkánnyal. – mondta Odin izgatottan, miután hallotta Shu szavai.
- Igen. Elképesztő lenne! Bár kipróbálhatnánk már, milyen az égen szárnyalni.
- Nem vagyok pet!
- Azt mondja, ő nem pet. Lehet úgy is az, hogy tagadja? Ha mégis az, az elfogadható bizonyítéka lenne felsőbbrendűségünknek? Nem mintha bizonyíték kellene.
- Pedig rajtad kívül nem sokan látják így.
- Még… de ez változni fog.
- Úgy legyen.
- Egy próbát megér. Szóval szerinted mennyit kell vadásznunk ahhoz, hogy kereshessünk egy wyvernt és megszelídíthessük?
- Sokat.
- Shut kérdeztem.
A sárkány kérdésére sajnos nem tudott érdemleges választ adni.
- Igazából arra sem emlékszünk. De biztosak vagyunk benne, hogy az nem volt gyenge.
- Félelmetes lángtenger volt.
- Odin szerint félelmetes lángtenger volt. Honnan veszed?
- Hát… Tipp?
- Csak tippelt, nem biztos. Igazából semmi bizonyítékot nem tudunk felhozni állításunk helyességéről, ezt mi is tudjuk. Ha ez érdekelt, sajnáljuk. De akkor is biztosak vagyunk benne!
Újabb nekilendülés, majd még egy, végül három újabb vad esett áldozatul Nezuminak.
- Végre!
- Mit végre?
- Végre nem vaddisznó!
- Ó, fogd be!

( fácán, bölény, szarvas )

by **Shukaku** Szomb. Aug. 29 2015, 14:52

-Hát... akkor örülök, hogy jól szórakoztok... de akkor is furák vagytok... mindketten. Vagyis... nem olyan rosszul furák, hanem kedvesen furák. Tudjátok... olyan viccesek. Vagyis... nem az, hogy nevetséges... szóval értitek...
Kavarodott bele a saját mondandójába Shu, majd inkább befogta a száját, majd rádöbbent, hogy ez sem lesz jó, mert Timi most nem menti meg, úgyhogy gyorsan másfele terelte a témát.
-Szerintem teljesen normálisak vagytok. Ha engem kérdeztek, nem egy olyan ismim volt már, akinek egy hang lakott a fejében. Persze mindegyik egy kicsit más. Valakinél csak akkor jön elő, ha olyan dolgot kell tennie, amit nem szeret. például harcolni, és akkor a másik harcol helyette. Ez olyan, mint amikor én sem szeretek harcolni, és ha nekem nem kell, akkor csak Timi csinálja. Szóval ne higgyétek, hogy olyan nagyon furák lennétek...
És itt áldotta az eszét, hogy nem az első szót mondta, ami eszébe jutott: különlegesek. Egy istenkomplexusos gyereknél elég nagy trauma lenne, ha ilyet mondana rá.
-Ha pedig nagyon repülni akartok, ahhoz viszont a lovaglás jártasság kell... de ha még egy hiúzra sem mertek felülni, akkor nem tudom, hogy hogyan akartok majd sárkányon sárkányogolni. Persze a ti dolgotok, ezt csak úgy mondom...
Hagyta nyitva a kérdést kissé elgondolkodva, és engedte, hogy Timi is válaszoljon.
-Az, hogy egy pet a fejedbe költözött nem bizonyítéka a felsőbbrendűségednek.
Jelentette ki, nem tudván, hogy pár napra rá ő ugyanezzel a helyzettel fog szembesülni... bár ezt a kijelentését akkor sem fogja másképp gondolni.
-A felsőbbrendűségeteket pedig addig semmi okom tényként kezelni, amíg semmi nem bizonyítja. A lángtenger pedig valóban komoly sebzésre képes, olyat azonban egy sárkány sem tud egyedül előidézni.
-Vadászni pedig... hát... sokat. Kaptatok már valamilyen jelvényt?
Dünnyögött Shu, miközben előkészítette a tábortüzet.
-Megsütöm nektek a húst, úgy több ideig eláll. Ha nem tudjátok tárolni, akkor adjátok el a piacon, pár aranyat kaptok érte, és jobb, mintha elpixeleződne. Ja igen, mielőtt megkérdeznéd, hogy mi miért nem vadászunk, nekünk nem kell. Tele van az éléskamránk, és feleslegesen nem bántjuk az állatokat, és itt még jelvényt sem kaphatunk értük, szóval teljesen értelmetlen lenne vadásznunk.

by **Nezumi** Szer. Szept. 02 2015, 12:48

- Én nem igazán értem…
- A furát, hogy lehet jó értelemben használni?
- Ha gúnyolni akarsz, miért mentegetőzöl?
- Talán nem az a célja, csak nem találja a szavakat.
- Akkor sem kellene a fura szót használni. Ha nem találja a szavakat, akkor nem kellene megszólalni sem.
- Ez akkor is igaz, ha találja, de nincs sok értelme a mondandójának, ugye Nezumi?
- Most ezzel mire akarsz kilyukadni? Azt mondod nekem is csendben kellene maradnom?
- Sokszor igen!
- Végkép nem értjük. Előbb még furák voltunk, kedvesen furák, akármit is jelentsen, most meg ne higgyük, hogy nagyon furák vagyunk. Hogy is van ez?
- Csak kicsit vagyunk furák, de kedvesen.
- És ez mit jelent?
- Nem tudom, én csak összegeztem.
- Nem kell aggódni, megszerezzük azt a lovaglást. Előbb vagy utóbb, nem számít. Nem arról van szó, hogy nem merünk felülni. A hiúz nem a miénk. Nem fogunk vad, vagy más állatán üldögélni, csak a miénken. Majd megtanulunk lovagolni a sárkányon. Nem kell rögtön a levegőben lennie, az elején elég a földön, hogy ne essünk nagyot.
- Biztos, hogy nem csak azért, mert félsz tőle?
- Biztos! – hangja nagyon határozott volt, amivel még magát Odint is sikerült meggyőznie.
- Számítottunk rá, hogy nem. Valószínűleg sok idomár kapott már egy ilyet, bár megjegyeznénk, hogy mi nem vagyunk idomárok.
- Nem vagyok pet!
- Tudom, ez csak feltételezés volt, egy „mi lenne ha”.
- Nem tetszik már a feltételezés sem.
- Ezt felesleges volt újfent kijelenteni, elsőre is leesett. Csak megkérdeztem, hogy az számít-e bizonyítéknak. Amire nincs szükség, de csak számunkra.
- Nem a lángtenger a lényeg, hanem a tűz! Uralni a tüzet, azt szeretnénk leginkább.
- Én annyira nem, a sárkány fizikai ereje szerintem nagyobb hasznot hozhat.
- Kell a tűz, és kész!
- Jól van, legyen úgy.
- Kaptunk, de ez mit számít? Nem hiszem, hogy sok jelvénnyel lehet csak sárkányt idomítani.
Még gyorsan elejtett egy vaddisznót, Odin nagy örömére, és visszatért Shuhoz, hogy megsüthesse az összegyűjtött húst. A lány már előkészítette a tábortüzet, majd mikor meggyújtotta, és Nezumi belenézett… elkapta a pánik. Teljes testével reszketett, és hátrálni próbált.
- Ne, ne, ne… Nem kell! Tüntesd el!
- Nyugodj le!
- TÜNTESD EL! NINCS SZÜKSÉG RÁ! NEM ÉRTED? NEM KELL!
- Azt hiszem, erre még nem vagy felkészülve. Jobb is, hogy most nem tudunk sárkányhoz jutni.

by **Shukaku** Szer. Szept. 02 2015, 13:14

-Szörnyű vagy... most komolyan mindent magadra akarsz venni? Miért akarnálak sértegetni? Ha sértegetni akarnálak, akkor sértegetnélek.
Öltötte rá a fiúra a nyelvét, és még a karjait is összefonta a mellkasa előtt.
-Látod? A fura szóval meg nincs semmi baj. Igen, furák vagytok, de kedvesen, viszont nem vagytok teljesen furák, mert sok olyan fura van, mint ti. Akkor lennétek nagyon furák, ha soha nem találkoztam volna még hasonlóval. Így már értitek?
A sárkányos témára megcsóválta a fejét, és kicsit bíbelődni kezdett a ruhája egyik madzagjával.
-Az a baj, hogy a sárkányok lételeme a repülés. Nem fog téged szeretni, ha nem engeded neki, hogy veled repüljön, csak a földön akarod majd császkáltatni. Ezért kéne először valami hátasállaton megtanulnotok lovagolni. Egy póni, vagy valami, akitől nem féltek. Nem szégyen az, nekem is tériszonyom van, mégis Timi segít, hogy legyőzzem, és együtt sikerülni fog. Nektek is ugyanígy sikerülhet.
Amíg a tábortűzzel bajlódott, csak fél füllel hallgatta a beszédet, ám a pánikot, a félelmet még Timi is megérezte, az idomár pedig azonnal kikapcsolta a tábortüzet, és odarohant a fiúhoz... majd egyszerűen átölelte.
-Nyugi! Nincs semmi baj! Figyelj, ha...
Itt hátralépett kettőt, hogy szegénykének ne legyen annyira kínos.
-Ha félsz tőle, akkor majd megcsinálom úgy, hogy ne lásd. Nincs semmi baj.
~A heg az arcán... elveszített emlékek... baleset. Csak ez lehet. Szegény megégett valahol, és valakik betették a SAOba, hogy itt élhessen nyugodtan. Újabb valaki, akit megmentett Kayaba. Ki lehet a hang? Egy testvér? Talán... nem... nem szabad neki elmondani... Yuukinak is jobb így... Sayának is jobb így..~
-Csináljunk valami... valami kevésbé veszélyeset... valami kedveset.
Nem kellett kétszer mondani, Timidus már ott is volt egy nyúllal a szájában, amit Shu kezébe nyomott, Shu pedig a fiú elé tartotta.
-Tessék... a nyuszikat mindenki szereti. Nem szelídítettem meg neked, csak picit megnyugtattam... szóval nem a másé...

by **Miu** Pént. Jan. 29 2016, 21:39

Akichi Murai

Találtam egy helyet az első szint egyik sarkában, amit még nem fedeztem fel. Ez viszont szégyen és gyalázat, hogy még nme jártam arra felé, úgyhogy itt az ideje egy kis túrázásnak. :3 Természetesen egyedül indulok neki, mert akit terveztem hívni az nem ér rá, szokásosan. Rolling Eyes

Esküszöm, hogy már lassan ott járok, hogy beszerzek valami házikedvencet csak, hogy ne kelljen mindig mindenhova egyedül elmennem. <.< Na de mindegy, most térjünk vissza az eredeti tervhez a hegyi kiránduláshoz. :3 Azt hallottam, hogy inkább Tolbanából érdemes elindulni oda, mert, hogy onnan van közelebb. Így fel is kerestem egy teleport kaput, majd néhány perc és már Tolbanában is találom magam, majd neki is kerekedem az útnak a Magas Ormok felé. Már a láthatárban voltak a mamutfenyők, mikor hírtelen beugrott az, hogy mintha mondtak volna valami olyasmit is a helyről, hogy lakott ott valami sárkány is és asszem Danee is említett valami sárkányos minibost még valamikor réges-régen. Viszont, ha jól rémlik a dolog, akkor azt a sárkányt le is győzték akkoriban, tehát nem kell aggódni semmi nagyobb veszélyforrás miatt. Kivétel a netán véletlenül erre tévedt nálam magasabb szintű erre portyázóktól, akik áldozatokat keresnek. Bár kétlem, hogy emiatt bárki elmászna a világ végére. Plusz lehet, hogy engem pont kikerülnek a szép piros jelzőm miatt, azt gondolva magukban, hogy szintén „zenész”. :3 Na, jó ez a dolog max a fejemben történhet meg, itt a rideg virtuális valóságban aligha történne ilyesmi. Időközben megérkeztem az erdőbe és a nyakam majd kiakadt, mikor felnéztem egy-egy mamutfenyőre. Kis nézelődés után, úgy döntöttem, hogy megpihenem az egyik méretes fenyő alatt és már elő is került egy pléd, amit a földre terítettem, majd néhány saját készítésű szendvics és süti, na meg egy kis tea, amit Daneetól csentem el még anno, mert nekem még nincs kifejlesztve a jártasságom a teafőzéshez. :3

by **Akichi Murai** Szomb. Jan. 30 2016, 20:34

Még a főtéren hallottam egy legendát miszerint a magas ormokon lakott egy sárkány. Elhatároztam Sky-val, hogy megnézzük a tett helyszínét ahol végeztek a bestiával (az igazat megvallva inkább élőben szeretnék látni egyet persze úgy hogy nem akarna egyben befalni). Az utam arra emlékeztetett amikor az öreg remetéhez mentem akit apámnak tekinthettem. Erre elszomorodtam így másra tereltem a gondolataimat. Az időjárás lehet hogy hidegebb, mivel Skyfaller a zsebemből figyelt ki, azt mondván fázik. Miközben sétáltam egy lányt láttam meg ahogy egy mamutfenyő alatt áll és felnéz rá. Már azt gondoltam megközelítem hátha tudnék vele beszélgetni. Mikor már közelebb értem megláttam az indikátorát: VÖRÖS volt. Ez nem jelenthetett túl sokat, mivel ez annyit jelentett, hogy már más játékosokat megölt így nekem is vigyáznom kellene. Elbújtam egy másik mamutfenyő mögé és onnan néztem őt. A táskájából valamit elővett, lehetőleg étel lehetett mivel nem sokkal utána lepihent a fa tövébe. Nem láttam veszélyesnek ezért oda mentem hozzá és megszólítottam.
Jó napot! E-Elnézést hogy megzavarom a pihenését csak megláttam magát így azt gondoltam kérdeznék öntől néhány dolgot, mivel én csak egy kezdő vagyok ezért is jöttem ide, hiába vörös játékos. Remélem tegezhetem. A nevem Akichi, Akichi Murai. És önt?
A kezemet előnyújtottam. A csuklyám még mindig a fejemen van mivel nem akarom, hogy az arcomat meglássa. Skyfaller pont ekkor jött ki és most hirtelen kirepült az egyik ágra és onnan rikácsolt.
Ő pedig a társam, egyben valamennyire a gyerekem, Skyfaller de a Sky is tetszik neki.

by **Miu** Hétf. Feb. 01 2016, 15:57

Teljes kényelembe helyeztem magam és csak hallgattam a természetet. Éreztem, ahogy feltöltődöm energiával és elégedetten nyugtázom magamban, hogy itt bent ebben a játékban is tökéletesen működik ez a töltődési módszer. Néha jól esik az embernek a teljes magány és a természet lágy öle. :3 Jó végre elmenekülni minden és mindenki elől és csak magam nyugalmát élvezni. Az utóbbi idők eseményei eléggé káoszosak voltak és hosszadalmasak. Bár annak ellenére, hogy pihenni vagyok itt az észlelésem aktív, hisz azért még sem akarom, hogy valaki vagy valami csak úgy hirtelen rám vethesse magát. Viszont pont emiatt is vettem észre idő előtt, hogy valaki errefelé tart, legalább is a környéken van, mert mikor először körbe pillantottam senkit se láttam környéken, csupán később mutatta meg magát a titokzatos idegen. :3 Akiről kiderült, hogy nem ártó szándékkal jött ide.
-Üdv! – köszönök széles mosollyal az arcomon és közben előhívok még egy plusz bögrét az invertorymból és néhány sütit is természetesen – Esetleg megkínálhatlak egy kis gyümi teával vagy sütivel, esetleg egy szendviccsel. Nyugodtan foglalj, helyet itt a pléden van még hely bőven. :3
-Ohh… egyébként és Miu vagyok, örvendek, és egyébként nem kell aggódnod, én teljesen ártalmatlan vagyok a többi vörös játékoshoz képest természetesen. ^^
Majd felkapom a tekintettem a srác zsebéből kiröppenő madárkára. Tehát egy idomárral áll itt velem szemben.
-Ohh értem, szóval idomár lennél. Ugye? – majd felnézek kis madárkára, aki úgy döntött, hogy inkább magasabbról figyeli a történéseket – Szervusz Sky. Hmm… talán neked is akad valami nasi itt. :3 – lenyitom az invertory, majd a tekintetem a madárka gazdájára szegezem – Mit szeret enni a kicsike? Már, ha megszabad etetnem. Tudom, hogy nem mindenki szereti, ha idegenek piszkálják vagy etetik a petjüket. ^^

by **Akichi Murai** Hétf. Feb. 01 2016, 18:02

-Csak nyugodtan. Én pedig elfogadom az étket. Igaz nem rég ettem de képes vagyok éhezni, ha eszik valaki a közelemben. Amúgy tényleg szabad? Nem akarok sokat venni.
Leültem Miu mellé. Úgy tűnik, hogy tényleg nem akar rosszat, hiszen még Skyfaller is leszállt közénk és elcsippentett egy kicsit a süteményből. Az igazat megvallva örültem hogy ő volt mellettem mert éreztem belőle azt az erőt, és tiszteletet amit még Shu-nál és a többieknél láttam. Biztos ő is egy amolyan régi motoros itt.
-Én még kezdő vagyok. Nem sok embert ismerek így remélem hogy egyszer mikor szükségem lesz rá, segítenél? Tudom, hogy ez egy eléggé hülye kérdés csak rajtad is látom, hogy nem vagy mai hölgy. Amúgy Sky ha lehet akkor csakis külön neki készített ételeket készít csak még semmi tudásom nincsen étkek készítésében Sad

, de majd meg lesz oldva nem?
Egy picit mosolyogtam utána végre valahára levettem a csuklyámat és akkor láttam meg rendesen az arcát. A maga fajtájában gyönyörűek voltak a szemei. Egyik szeme vörös a másik pedig zöld volt. Miközben Sky felé néztem és néztem neki a tűz vörös toll részét eszembe jutott egy másik legenda. Kíváncsi vagyok valamire így meg is kérdezem őt róla.
-Szeretnék tőled két dolgot kérdezni.
Az egyik: Eddigi faragatlanságomtól eltekintve tegezhetlek?
A másik pedig az hogy el jönnél-e (jönne-e) velem a kezdetek erdejébe? Azt hallottam hogy néha napján lehet szellemeket látni és én ezt szeretném megnézni, ugyanis szeretem az ilyen misztikus dolgokat Very Happy

. Még én itt ledőlnék, ha nem baj.
Így már dőltem is le de Sky-t megkérdtem gondolatban, hogy figyeljen rám majd pár percre ledőltem pihenni.

by **Miu** Kedd Feb. 09 2016, 14:38

-Vegyél annyit, amennyi jól esik. Van még, és még ha el is fogyna, akkor majd mikor hazaértem gyártok újakat. :3
Közben elkezdtem keresgélni valamit a madárkának is, viszont úgy tűnik, hogy neki is megfelel a süti, hisz leszállott ide közénk és elkezdte csipegetni a süteményt. Figyeltem a csipegető kis madárfiókát és közben természetesen arra is figyeltem, hogy mit mond nekem Akichi.
-Hát… az attól függ, hogy mihez kell a segítségem? Mert ha olyan, amivel nem tudok mit kezdeni, akkor nekem is segítségre lesz szükségem és még valakit be kell majd vonni, akkor.
-A sütés, főzés miatt meg ne szomorkodj. Itt minden a jártasságoktól függ és a Főzés jártasságot pillanatok alatt fel lehet húzni a szükséges szintre, ha sokat foglalkozol vele. Itt bent az egész konyhaművészet le van egyszerűsítve, szinte olyan mintha csak varázsolná a konyhában. Very Happy

Úgy tűnik, hogy kezd feloldódni a srác, legalább is már megengedett magának egy mosolyt és a csuklyát is levette a fejéről végre. :3
-Ezidáig nyugodtan tegezhettél volna, én nem harapok az ilyesmiért. Sőt szerintem faragatlan se voltál… A másik pedig, én szívesen elkísérlek egy szellem lesre vagy vadászatra. Bár én ezt a városi legendát még nem hallottam, de hát minden nap meg tud valami újat az ember. :3
-Pontosan mikor is lehet találkozni ezekkel a szellemekkel és te mikor is szeretnéd őket meglesni? Surprised

Azon kissé felvontam a szemöldök, hogy ilyen könnyedén lepihen, csak úgy egy ismeretlen vörös játékos mellé. De pont én ítélném el emiatt, aki képes leglehetetlenebb helyeken ledőlni és aludni. Csaupán eddig nem igazán találkoztam olyan játékossal, aki ilyen könnyedén leheveredik egy vöröske mellet, legyen az akár már régi motoros vagy kezdő.
-Nem gond, pihenj csak nyugodtan. Bár én lassacskán készülnék folytatni az utam fel a hegycsúcs felé. Ha gondolod, velem tarthatsz, ha kipihented magad.

by **Akichi Murai** Kedd Feb. 09 2016, 20:47

-Nem tudom mennyi az igaz abból a legendából, majd egyszer megnézem. Szeretnék veled tartani az utadon, úgy is régen voltam hegymászáson így miért is ne? Még megkérdezem róla Skyfallert.
Ezt mondtam nem sokkal azután, hogy felkeltem, Sky közben a vállamra szállt. Megkérdeztem tőle milyen volt az utazása és eléggé meglepődtem amikor emberi nyelven úgy hogy a lány is értette mit mond.
-Apa, nem gondolod hogy rendesen be kéne mutatkoznunk? Amúgy engem Skyfallernek és Őt pedig Akichi Murainak. Neki megfelel az Akichi nekem pedig a Sky. Miért vagy annyira meglepődve papa, hogy tudok beszélni tudok? Sokat mentünk már együtt és beszélgettünk is annyit ahhoz, hogy tudjam a megfelelő dolgokat mondani a beszédem közben. Az idő meg kitűnő így a repülésemkor nagyon szép volt a kilátás. Ezzel nem akarlak titeket. Apu, felőlem mehetünk vele ameddig nem bánt.
Ennyit válaszoltam nekik de még mindig látom apun a megdöbbenést bár nem is csoda he-he Smile

. A repülésem miatt teljesen kifáradtam így apa zsebébe bebújva ledőltem egy kicsit.
-Hát hallottad őt és tényleg sajnálom, hogy nem a bemutatkozással kezdtem a beszélgetésünket. A nevünket már megtudtad és a választ is az utazással kapcsolatban úgyhogy szerintem mehetünk.

by **Miu** Kedd Feb. 23 2016, 01:37

-Pontosítva megnézzük. Hisz nem rég hívtál meg a szellem a lesre, nem emlékszel?

Kötekszem kicsit, hisz ennél jobb dolgom most úgy sincs. Mikor közölte, hogy szeretne egyeztetni a petjével a hozzám való csatlakozásról, csak bólintottam egyet, majd mikor a kis madárka megszólalt kezem a szám elé véve kuncogni kezdtem. Igyekeztem nem elnevetni magam. De ez az egész annyir jó pofa volt és vicces. Hisz a beszélgetésünk, pont hogy a bemutatkozással volt kezdve. Ugyan a gazdája szájából nem volt annyira aranyos, mint a pet csőréből, de akkor sem maradt ki ez a dolog.
-Ugyan-ugyan – legyintek a kezemmel párszor, közben pedig befejezem a kuncogást – Igazából nem maradt ki a bemutatkozós rész, mikor idejöttél bemutatkoztál és a peted is bemutattad. De igaz az is, hogy biztos, ami biztos, sosem árt meg, ha valamit kétszer is megteszünk bónuszba. Sőt, igazából aranyos Sky-tól, hogy figyel az ilyesmikre, na meg az is jópofa, ahogy kifejezi magát. Bár tényleg egész ügyesen beszél ahhoz képest, hogy még csak most tanulja a dolgot. ^^
A cseverészés közben mindent visszapakolok az invertorymba, amit eddig előszedtem, majd jeleztem a társaságom felé, hogy indulhatunk megmászni a hegyet.
-Egyébként, ne várj semmi nagyon extra dolgot. Ha csak nem találkozunk egy-két kósza mobbal, akkor csak a beszélgetés lesz a mai menü, ami nekem nem okoz problémát. Bárhol, bármikor, bármiről tudok beszélni megállás nélkül. Persze, ha már kezdek több lenni kettőnél, akkor nyugodtan rám lehet szólni, ha meg nagyon elunnánk magunkat, akkor tudok rögtönözni egy bűvész előadást, ami itt kint terepen néhány ósdi és szakállas trükkből fog állni, mert csak abból tudok dolgozni amim van, mert sajnos nem tudok mindig minden kelléket magammal hordani. :3

by **Akichi Murai** Kedd Feb. 23 2016, 20:46

-Bocsi

. Egy picit hajlamos vagyok a feledékenységre, az úttal meg semmi bajom már jó ideje nem másztam hegyet és már kezdtem hiányolni. Közben ha nem baj néha-néha megállok, hogy Sky-nak szerezzek egy kis élelmet. Jobban mondva csak hozzávalókat majd megkérem az egyik ismerősömet, hátha lesz olyan kedves majd csináljon egy kis kaját neki.
Miközben megvártam, hogy összepakoljon felnéztem az égre, amikor megláttam egy madárrajt. Milyen rég is volt hogy hegyet másztam. Asszem még a remeténél töltött időmben. NA de most nincs itt az ideje a visszaemlékezésnek hiszen a mostani dolgokra kellene odafigyelnem. Sky ki is pihente magát és hála vadász ösztöneinek néhány apróbb fiókát levadászott a közeli fákról. Le is dorgáltam, hogy ne tegyen ilyet csak vész esetén, ő is ugyanolyan élőlény mint ő. Megértette és a vállamról nézte a pakoló Miut. Oda mentem hozzá mosolyogva.
-Segíthetek valamiben? Ha van valami amit cipeljek akkor add át nyugodtan, már megszoktam a nehéz dolgok cipelését még a külvilágban.
Én már készen is álltam a csuklyám ismét eltakarta az arcom. Elkezdtem menni hogyha megszólal oda tudjak egyből menni és olyan sebességgel, hogy simán utol tudjon érni.

by **Miu** Szomb. Feb. 27 2016, 14:15

-Nem gond. Ismerek én még valaki, aki szintén kissé feledékeny, plusz én is elég szétszórt tudok lenni és nem mindig tudom, hogy hányadán állok a dolgoknak. ^^ Ugyan nem gond, ha gondolod én is besegíthetek a zsákmányszerzésbe, elég gyakran szoktam vadászni, szóval rutinom van már benne.

- bár igaz én még nem vagyok olyan nagy szakács, inkább mondanám magam nagyobb bűvésznek, de pont emiatt a konyhai balesetekből is hamar kitudom vágni magam, profi vagyok a romok eltüntetésében és meg profibb abban, hogy az ehetetlen étel helyére valami ehetőt varázsoljak :3 – Ha megengeded, akkor én a főzés, sütés részét is megtudom oldani a dolognak. Sőt, akár segíthetek neked abban, hogy gyorsabban tud fejleszteni a főzés skilled. :3 Ha a hegymászás végén leszünk még annyira jóban, akkor majd esetleg elmagyarázhatom merre találod a céhem épületét, ott nagy valószínűséggel megtalálsz, de ha nem vagyok ott, akkor Tolbanában vagy egy boltja a céhnek és ott is elég sok időt el szoktam tölteni a kovácsolással. Ha pedig ott sem találsz, akkor marad az üzenetküldés. Very Happy

Természetesen a céhház helyét még jó ideig nem áll szándékomban elárulni, a boltnak meg jól jön a reklám tehát azt a bárhol, bármikor, bárkinek elárulhatom, hogy hol van. :3 De a céhépület már más dolog, nem akarom elárasztani népekkel, ráadásul olyanokkal akik nem is tagok, persze a cimborák látogathatják a helyet, de Akichi egyelőre még csak egy ismerős és nem igazán tudok róla sokat ahhoz, hogy máris a céhemhez vezessem.
-Mármint a pakolásban? Nincs rá szükség csak pár gombnyomás a menüben és már kész is vagyok, még cipekedni sem kell. :3 – közben pedig meg is ejtem a varázs mozdulatokat és már mindent vissza is helyeztem az invertorymba – Tudod ez az invertory egy nagyon varázslatos dolog, csak úgy bele lehet pakolni a dolgokat és még a fárasztó cipekedéstől is megkímél. :3 Na, de készen is volnék, szóval indulhatunk is. ^^
Jelentem ki, aztán neki is vágok kivitelezni az eddig csak emlegetett hegymászást.
-Ohh, egyébként nem rég felhoztam a céhem. Te tagja vagy már valamelyiknek? Vagy van már kiszemelt céh amibe beszeretnél lépni? Surprised

by **Akichi Murai** Hétf. Feb. 29 2016, 18:22

Hát elkaptad egy részét a tudatlanságomnak. Az igazat megvallva örülök az ajánlataidnak és kíváncsi lennék ezekben a dolgokra csak még a céheket sem ismerem, nem hogy még valamelyikhez csatlakozzak, magamat még túl zöldfülnek mondanám. Ha lennél olyan kedves majd mesélnél arról amelyikben te vagy? Legalább egyel többet tudjak a semminél Smile

.
Miközben felfelé lépkedtünk nagyon emlékeztetett a régi életemre ezért egy kicsit elszomorodtam, de egyben boldog is voltam mert egy új emberrel ismerkedek és a régi énemet se felejtettem el. Gondoltam egy picit mesélek neki én hogyan kerültem be és mi történt velem. A külvilági életemnél azért eléggé sokat eltitkoltam mert így is lehet hogy többet mondtam volna, mint amennyit kellett volna. A bentiben meg az eddigi emberekkel akikkel összehozott a véletlen. Igaz ők is lányok voltak, de én nem bántam hiszen minél több embert ismerek az annál jobb nem? Az elbukott kazit is megemlítettem és egy picit felnevettem mert így vissza gondolva eléggé furcsának tűnt nekem. Ha netalántán egy hibás infót mondtam volna Skyfaller egyből kisegített. Néha-néha megálltam. Akkor felnéztem és a lágy szellőt éreztem csak. A csuklyámat ismét levettem mert nagyon jó volt az idő egy ilyen hegység szerűséghez képest. Azután a csendbe burkozóltam hátha mond valamit vagy csak a csend miatt.

by **Miu** Hétf. Ápr. 25 2016, 00:29

-Hmm… - csendesedem el kissé, mikor megkér, hogy meséljek a céhről, aminek a tagja vagyok, hisz most nem elég csak önteni a szót, hanem szépen körbe kell írni a dolgot, hisz még az esélyes lehet, hogy megtetszik neki a céh és csatlakozni szeretne majd – Nos, elsősorban a céh neve Eternal Flame és egy kereskedő céh vagyunk. De igazából a boltocskázás mindenkinek csak hobbi és nem kötelező ehhez idomulni annak, aki be szeretne lépni a céhben, mert lényegében nekünk csak a jó társaság kialakítása a lényeg és, hogy minél színesebbek legyünk és sok minden újat kipróbáljunk. :3 – itt hagyok egy kis szünetet, hogy legyen ideje Aki-nak elraktározni az infókat – A másik fontos dolog, hogy igyekszünk segíteni egymást, legyen bármiről is szó… és azt hiszem, hogy minden lényegeset el is mondtam a céhről. De el is látogathatsz felénk és szét is nézhetsz, ha gondolod, és bővebb betekintést nyerhetsz a mi kis céhünk életébe. ^^
Nem igazán volt csendes pillanat, míg haladtunk a kis túránkon, szinte mindig beszélt az egyikünk. Aki-kun eléggé fel is oldódott, mert eléggé megeredte a nyelve és bátran mesélt magáról egy-két dolgot. Ez fordítva már nem igazán volt igaz, én nem igazán szoktam a múltam megosztani másokkal, még azok se tudnak sokat rólam, aki már eléggé közel álnak hozzám. Legalább is múltamról semmit se tudnak, de bele gondolva én se tudom ezeket róluk, de igazából ez nekem mindegy is, engem csak az érdekel, hogy itt és most milyen embert ismerek meg, az kicsit sem izgat, hogy mi volt régen.
-Kezd már kissé késő lenni. Szerintem, ha kezd erősen sötétedni, akkor fejezzük be a gyalog túrát a portoljunk haza. Éjszaka már nem szívesen mászkálnék itt kint és egyébként is van valaki, akivel van még egy kis ügyem és azt is jó volna időben lerendezni, hogy aludni is tudjak majd az este. :3
Igazából csak most tűnk fel, hogy így eltelt az idő, valószínűleg, ha nem lenne most társaságom, akkor nem jutottam volna el eddig a hegyi túrámban. :3

by **Akichi Murai** Hétf. Ápr. 25 2016, 12:23

Figyelmesen hallgattam a beszédet amit mondott. Habár egy kereskedő céh attól lehet, hogy még jó lenne a számomra, bár nem tudom. Ismét kaptam egy újabb megnézendő céhet a kis listámra, bár nem is bántam ezt.
-Köszönöm a meghívást. Lehet, hogy egyszer oda megyek, igaz ez még a jövő zenéje.
Amikor én befejeztem a múltamról való szűkszavú szövegemet a csend kellemesen közénk jött. A sétánk közben Skyfaller csacsogot, hogy az ő szemszögéből milyen az eddigi utunk. Eléggé furcsa volt, amikor a vadászatait emlegette, de hát madár jó hogy így mondja, nem? A sokkból még mindig nem tértem fel teljesen abból, hogy már ő is tud beszélni, de már kezdem megszokni ezt a furcsaságot is. A sétánk közben kezdett beesteledni, észre se vettem volna, ha Miu nem szól. Felé fordultam, hogy jobban hallhasson.
-Köszönjük, hogy veled jöhettünk. Én még jobban, hiszen sok jó emlékemet felidéztetted ezzel a kirándulással. Ha egyszer még lenne egy kis időd később, akkor megmutatnád a céhedet? Ha igen majd küldj egy PM-et. Én mentem is! Hali!
Fogtam a teleport kristályomat és elhagytam az ormokat, és újra a Kezdetek Városában voltam.

by **Enheriel** Szomb. Jún. 18 2016, 11:22

//Takara Kazutoshi//

Snowcat szokásához híven elvitt megint randira, ezúttal az ormokhoz. Kicsit megriadtam ugyan a magasban, de szerelmem, aki Villámlást használta lónak, magához ölelt, mint egy lovag a hercegnőjét, amit puszival jutalmaztam. Regina is jött velünk természetesen, ő utánunk jött, mert egyrészt lassan mentünk, másrészt meg nem fért rá a griffem hátára.
- Milyen magasra megyünk, drágám?
- Meglátod, nya! :3 - nem tudom, miért, de annyira szeretem, mikor azt a „nya” hangot adja ki! ^^ Talán azért, mert szeretem őt is. ˇ///ˇ Kis idő múlva megérkeztünk, ahova kellett, s boldogan láttam, hogy egy pikniket rendezett nekünk.
- Óh, drágám, olyan édes vagy! - csókoltam meg örömmel, majd kedvesem lovagiasan levett Villámlás hátáról, s miközben a petek a környéken sétáltak, én meg Snowcat egymással foglalkoztunk. ^^ Villámlás a fák hűse alatt pihengetett, miközben Regina rágcsálókra vadászott macska mivoltát mutatva. Remélem senki nem nézi majd mobnak, mert akkor igen kellemetlen meglepetése lesz része a szintje miatt, bár a sárga indikátor eléggé egyértelművé teszi, hogy Regina egy pet.
- Óh, lenne egy szerenádom neked, drága Enhim, nya! ^^ - óh istenem, erre tényleg nem számítottam! Ráadásul egy francia számot kezdett el énekelni halk gitárzene mellett! Igen, megint gitározott, de nem bántam. ^^ Villámlásnak nem tetszett, mert a fejéhez szorította mancsait, de ez van, nem lehet mindenkinek ugyanolyan ízlése. Az aprócska szerenád után odabújtam hozzá, s megcsókoltam, amit nem habozott viszonozni. Eközben Regina kicsit messzebb kujtorgott, s meglátott egy lovag fiút, akit óvatosan közelített meg, s egy pontnál megállt, s csak figyelte, mi lesz a reakciója.

by **Takara Kazutoshi** Szomb. Jún. 18 2016, 16:38

//Enheriel//

Csendesen ülök egy szikla tövében, éppen egy ízletes kenyeret eszegetek, amikor megcsapja a fülemet az a vihorászás, ami mögülem jön. Kicsit megijedek, hiszen nem tudhatom, ki akar ilyenkor errefelé jönni, ezért lebukom a szikla aljára. Akik jönnek, nem túl antipatikusak, megnyugtat, hogy nem valami vörös indikátoros banda közelít felém. Nem gondoltam volna, hogy pont ilyenkor bárkinek kedve lenne idejönni, de hát ez nem csak az én játékom. Mondjuk, pont egyedül szerettem volna lenni, ehelyett egy kisebb társaság jön ide. Miután megbizonyosodom róla, hogy van egy pet, egy lány és valószínűleg a barátja, már éppen ki akarnék jönni, és titokban elsomfordálni, mikor a srác egy kissé hamis szerenádot énekel a lánynak, ráadásul franciául. Na, szuper! Nemhogy megzavarnak édes nyugalmamban, miután a kiképzőtiszt sikeresen megnövelte a szintjeimet, még random kornyikálásba is kezdenek. Ezt nevezem én teljes nyugalomnak. A dal végeztével visszafordulok a pusztaság felé, úgy döntök, nem foglalkozom tovább velük. Felhívni nem akarom a figyelmet magamra, ezért csak csöndben ülök tovább. Mikor éppen hátrafordulok, a petet (aki egy hópárduc) veszem észre, és annyira megijedek, hogy lebukdácsolok a szikla tetejéről, ahol éppen ültem.
- Áhh... azt a... mindenit neki!
Csak ennyit bírok kiáltani meglepetésemben, és fájdalmamban. Bár, a fájdalmat valószínűleg csak képzeltem.
- Legközelebb legalább fütyöréssz, vagy valami, mikor mások felé közelítesz.
Nem tudom, hogy egy párduc képes-e fütyörészni, de hirtelen más nem jutott eszembe. Remélem, nem hívtam fel magamra a figyelmet, mert nem akarok egy ciki randevúelrontó ember lenni. Próbálok menekülni a kínos helyzet elől.
- Ömm... Takara Kazutoshi vagyok, ők pedig, gondolom az ismerőseid - mutatok a távolban ülőkre.

by **Kiwi** Vas. Nov. 05 2017, 16:55

/Quad/

Zihálva és heves léptekkel igyekeztem egyre távolabbkerülni a térkép attól a pontjától, amit sikerült felfedeznem, és amely azóta is üldöz. Gyorsan próbáratette az ügyességemet, az állóképességemet, kitartásomat de a leleményességemet is. A lábaim szinte egymással versenyeztek, miközben igyekeztem a lejtőn, lefele haladni, kikerülni a felém csapódó faágakat és azért a talpam nyújtotta állóhelyzet biztonságában maradni, ami nem sikerült sokáig. A jobb bokám kibicsaklott így a lábam előrébb csúszott és a fenekemmel szántottam fel a nedves avart a domboldalban. A kezeimmel kapaszkodtam és tápászkodtam fel, de ennyi idő „kiesés” is elég volt, hogy a raj és tompa lábak hangját közelebb érezzem magamhoz. Tudtam: még mindig a nyomomban voltak. Biztos izzadnék, ha lehetne ilyet idebent, hiszen az időérzékem elvesztettem ugyan, így azt a húsz perces üldözést többnek éreztem. Felegyenesedve, a kezembe kaptam a táskámat, hiszen ha hátulról támadnak meg, akkor kevéssé fogom tudni óvni a tartalmát, így erősen a mellkasomhoz szorítva indultam meg az úton tovább, amelyet egy tisztás váltott fel végre. Azt hittem, közelebb kerültem városhoz, Tolbanához, de a kis viskót távolabb még mindig sűrű erdőcsokrok vették körbe. Egy alakot vettem észre magam előtt, de tudtam jól, az ami követ… ameddig lát és érzi a „szagomat” addig nem nyugszik. Vízmosást nem láttam a közelben, és ugyan megoldhatta volna a problémámat egy teleportkristály is, a küldetés ami a „A hajsza” néven futott, nem engedte meg, hogy így lecsökkentsem az útvonalam. Első dolgom volt, a srácot is megragadni. Bevallom őt, magát nem volt idő szemügyre vennem.
- Tűnés! Be a viskóba, ahogy csak lehet! Mindjárt utolérnek! – Kiabáltam rá, indokolatlanul. De nem volt időm részletekbe bocsátkozni, hiszen minden másodperc számít. Fogalmam sem volt, hogy az engem üldöző falka és raj miként reagálna az idegenre, de nem akartam megkockáztatni, hogy miattam érje bármi ártalom.
Amennyiben velem tartott, úgy becsaptam magunk mögött az ajtót, aminek a hátamat támasztva néztem körbe, és mértem fel a terepet, de a fiú vonásaira még mindig nem tértem ki. Amint megláttam a kandallót, kialudva, de nem kitisztítva, így első dolgom volt, az ott megtalálható hamuval minden porcikámat, de még a táskámat is befedni. Ekkor már érezhető volt, a talaj enyhe rengése, a mancsok és talán paták alatt. A darazsak hangos zümmögése.
- Maradj távol az ablaktól! – Lehet, feleslegesen, de inkább felhívtam rá a figyelmet. A hátamat ismét az ajtónak szegeztem és tartottam azt, ameddig pár mob megpróbált betörni rajta, de úgy érzékelték, hogy zárva van, így az állatok hamar tovább haladtak. Pár madárraj, hatalmas fél méteres darazsak, pár farkas é néhány medve. Ahogy elcsendesedett a környék, úgy nyugodtam le én is és most végre megnézhettem a srác arcát. Magas volt, és teltebb alkatú. Pár pillanatig nem is tudtam mit mondjak, de úgy véltem, talán kezdem az elején.
- Szia. – Lihegtem még mindig.

Amennyiben nem tartott velem a srác, úgy én bevonultam a régi fa és vályogházba, amennyiben Ő nem támadott meg egyet sem, szimplán elszaladtak mellette, és pár frakas ugyan nekivetődött a viskó ajtajának, nem törte be azt. A felvert por lassan szállt alább, de csend és nyugalom lett az erdőben, ahogy tovább szaladtak az állatok.

by Ajánlott tartalom