Magas Ormok

by **Silica** Vas. Ápr. 19 2015, 14:53

Az első szint valamelyik sarkában található egy kisebb mamutfenyőkkel tarkított hegység, ami leginkább Tolbanához van közel. Azt mondják, hogy annak idején egy sárkány lakta legmagasabb, havas pontját. A híres hegycsúcs, ahol Souryuu nyugszik...

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 14:55

Dr. Kayaba Natsuko "Nia"

Erdő, erdő, mindenfele erdő, amerre csak a szem ellát. Kivéve ott fent magasan. Persze Shu nem az a fajta kislány, aki szeret a magaslatok felé törni, legalább is ha a térbeli kiterjeszkedéseket nézzük, hiszen mint mindannyian tudhatjátok már, legalább is akik eddig folyamatosan követték kicsiny hőseink bonyodalmas útját az aincradi életükben, azok ezzel tisztában lehetnek. Igaz, hogy már apró lépéseket tettek annak érdekében, hogy majd Hisame és Peter nyomdokaiba lépve, ők legyenek az új sárkány és sárkánylovas, vagy nem is lovas, de annak, hogy sárkánysárkányos nem sok értelme van, szóval maximum sárkányogoló lehetne, de az meg hülyén hangzik. Szóval ezt még párszor át kell gondolni, de addig még bőven lesz rá idejük. Szóval a kis lépések, amiről beszéltem, és amivel most ki fogom tölteni a kettőszázötven szót, vagy legalább is megpróbálom, szóval a folyamat a könyvtárban kezdődött. Ott, abban a könyvtárban, amelyik abban a városban van, amelyik a fák tetejére épült. Persze a könyvtár mégis csak könyvtár, és oda Shunak feltétlenül el kellett jutnia, és ha csukott szemmel és remegő lábakkal is, végül megcsinálta. Utána következett ugye az, hogy Arataval is ott randiztak, és ez már két szép emlék, hiszen a könyvtár egy nagyon cuki küldetést rejtett. Ezek után a fáramászás a viadalon már könnyen ment, sőt, Asuka elleni harcuk során Shu már magától merészkedett Timi hátára. Na jó, nem magától, hanem Asuu zavarta föl az égbe a hatalmas fegyverével, de ez akkor is pont. Szóval most egy újabb lépés következett, mégpedig a hegy megmászása, aminek a tetején, vagy barlangjaiban vélhetően érdekes új állatfajokra bukkannak. Meg talán egy Nia nevű csodalényre… de ez még titok.

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Vas. Ápr. 19 2015, 14:58

Shukaku? (Mert nincs kreatívabb játéknév, mint a másik neve. )

Két dolog volt amitől hősnőnk mindig is rettegett. A zombik és a yeti. Mivel előbbi a SAO-ban nem volt valószínű – elpixeleződés, és társai ugyebár – így arra a következtetésre jutott, hogy a havasi misztérium majd készségesebben kiszalad a pengéje elé. Persze hallott már hóban bujkáló, fehér prémű trollokról, de azt azért mégsem érezte ugyanannak. Így tehát megindult hegyet mászni, hátha annak tetején belebotlik legalább egy kósza lábnyomba. Zseniális érzésnek tartotta a különféle easter egg-ek megtalálását, így valahol mélyen reménykedett benne, hogy talál egy szakadékról lelógó csontvázat ami majd a COD-ra emlékezteti, vagy esetleg egy Welcome to Kijratt feliratot valahol a magaslatban.
Eddig pechjére nem botlott bele ilyesmikbe, ugyanakkor kezdte hatalmába keríteni az érzés, ami legutóbb akkor telepedett rá, mikor Guild Wars 3-al próbálkozott. Ahogy haladt egyre feljebb, keresve a mászási lehetőségeket, mintha egy igen komoly jumping puzzle-t oldott volna meg.
Nekilendült egy nagyobb szakadéknál, és Connors kolleginától, meg perzsa hős hercegétől ellesett technikával kopogtak a topánjai a függőleges sziklafalon. Két lépést tett meg csupán, majd elrúgta magát a következő szilárd talajig, ahonnan folytathatta útját. Ezúttal fehér rejtőszínt öltött magára, tudván, hogy a hegyvidéki környezetben emiatt nem látják az ellenségei (törődött is ő azzal, hogy egyetlen hópehely sincs a szürkére mázolt magaslaton). Hosszú léptekkel haladt előre irányba, amikor is megpillantott valamit felfele kolbászolni a hegyoldalon. Mivel Aincrad mentes volt a különféle küldetésjelző pöttyöktől, és az iránymutató nyíl-nagymesterektől, ezek hiányában kezdett futásba. Hallotta a lépteit, a szuszogását, de sehol nem került a látóterébe a saját keze, amitől azért kicsit furcsán érezte magát. Minden valamire való FPS-ben látszik a kéz mikor futás van.
Mikor eléggé megközelítette a sziklamászó furcsaságot, egy közeli sziklafal mögé rejtette kabáttal takart alakját, és lélegzetvisszafojtva várt.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 15:00

Lavina. Cearso mesélt először Timidusnak a lavina nevű valamiről, és utána a sárkány meg is nézte a Nagy könyvben, amit mindig akkor vett elő, ha az emberek fura kifejezéseit akarta megérteni. Persze egy idő után már rájött, hogy sokkal egyszerűbb, ha nem keresgél mindenegyes új ismeretlen emberi kifejezés hallatán, így inkább elolvasta a Nagy könyvet. Ja igen, a japán értelmezőszótárról beszélek. A lexikonról. Szerencsére megvolt a könyvtárban, szóval Timidus, akárcsak a Johny 5, szívta magába az információkat. Azért probléma még mindig akadt, főleg a szólásoknál és közmondásoknál. Lassan már ott tartottunk, hogy ha Timidus átáll a sötét oldalra, és szövetkezik a gonosszal, akkor ő is kaját fog kérni, és közmondásos gyűjteményt, ahogyan a Vektorban. Jajj mennyi csodálatos filmes utalást ismerek! Na lényeg a lényeg, hogy a lavina a következőképpen szerepelt Timidus tudatában: Lavina – hósuvadás. A lavina hegyoldalról egyensúlyvesztés miatt leomló hótömeg. És mivel Timidus nem volt buta, már régen rájött arra, hogy amit a hó tud, azt tudják a kövek is, szóval amint meghallotta a kopogást, azonnal megálljt parancsolt a társának, és a hang irányába tekintett. Persze azért nagyban segítségükre voltak a bekapcsolt magas szintű észlelésre kihúzott jártasságok is, meg persze az, hogy Nia képes volt topánokban sziklát mászni, amik elég kopogósra sikeredtek. Ám mivel nem látott semmit, így kénytelen volt odaröppenni, és megnézni magának, persze csak távolról, főleg amikor meglátta az indikátort is, azaz az általa ismert összes közelharci fegyver hatókörén kívül. Ha íjász lett volna az illető, az már lőtt volna, az állatoktól pedig nem kell tartani. Szóval ha meglátta Niát, akkor köszöntötte. Shutól tudta, hogy nem szabad előítéletesnek lenni, így mindenkivel egyformán bizalmatlan volt.
-Üdvözöllek. Timidus vagyok. Miért a nehezebb úton mész?

by **Dr. Kayaba Natsuko "Nia"** Vas. Ápr. 19 2015, 15:05

Ahogy a pet megindult az irányába sejtette, hogy észrevették. Hiába minden, nem volt egy Solid Snake, úgyhogy a lopakodása messze nem volt a helyzet magaslatán. Mikor azonban megjelent előtte Fogatlan itteni megfelelője két dolog jutott eszébe. Az első, hogy nem volt egy Alduin az előtte „magasodó” pikkelyes. A második, hogy módfelett szószátyár kedvében volt a drága. El is kerekedtek a szemei, és egy pillanatra úgy nézhetett ki, mint akitől most kérdezték meg, hisz-e istenben. Körbelesett, hátha talál valahol egy kandi kamerát, de pechjére nem úgy tűnt, mint akit szívatnának. Pedig valahol érezte, hogy ez a helyzet. Erőt vett tehát magán, és megszólalt.
– Azanyád! Beszélő mob! Mi lesz a következő? – Hüledezett, kilépve a takarásból, majd lehajolt Spyro-hoz. – Hol a gazdád minimanó? – Esze ágában sem volt bemutatkozni egy ilyen Jim-jam szökevénynek, míg meg nem jelenik az idomár. Az pedig úgy tűnt még nagyon nem akar előkerülni, mert éppen leköti a hegyoldalban előadott Skyrim. Olykor lenyűgözően sok játék keveredett Aincradon belül, s valahogy kihívásnak érezte, hogy mindet felismerje – mellette pedig hobbi szinten a filmes jeleneteket is felvéste az agyába.
A sárkányt azonban nem méltatta válaszra, így ellépett mellette, mint aki megunta az NJK-val való társalgást, és már indul is a küldetésére. A küldetése pedig – azon túl, hogy a kettőszáz ötven szót kitöltse – annyiból állt, hogy elérjen a felfele kígyózó hölgyikéhez, és megkérdezze, hogy miként tudta úgy eltörni a játékot, hogy a petje beszéljen. Nem volt ez normális dolog, hisz az ilyen mobok nem NJK-k.
Eleve nem értette az idomár létjogosultságát, elvégre ez nem egy Minecraft, itt nem lehet őket tenyészteni sem. Akkor mi értelme az egésznek?

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 15:30

Timidus egy nagyon jól eltanult kis emberi kifejezést mutatott be Nia-nak, amivel a lehető legjobban tudta kimutatni, hogy mi is a véleménye az ember szavairól. Megforgatta a szemeit. Használhatta volna a sárkányok ősi, sokkal kifejezőbb gesztusait is, ám azt az emberek nem értették volna meg, szóval inkább lemásolta az emberekét.
-Nem mob, hanem pet. A következő pedig, amennyiben arra gondoltál, hogy kivel fogsz találkozni legközelebb, ő Shukaku, aki pedig idomár. Fontos, hogy aki, nem pedig ami, így a kérdésed helyesen úgy hangozna, hogy ki jöhet még, hiszen én is személy vagyok, nem pedig tárgy. Shu is tud beszélni, ne lepődj meg.
Nem, Timidust ugyan nem programozták se viccre, se iróniára, de a gúnyt valahogy eltanulta az emberek mellett, még úgy is, hogy ő sem volt tisztában azzal, hogy jelenleg gúnyolódik, hiszen empátiára aztán meg végképp nem volt programozva. Le sem szállt, és túlzottan a közelébe sem ment a vörinek, lévén elővigyázatos volt, ám ha közel lett volna, akkor sem kellett volna Niának lehajolnia hozzá, mert a magasságkülönbséget kompenzálta valamivel. Timidus még megnőhet, és a következő fejlettségi fázisára meg is fog, ám Nia kis eséllyel fog szárnyakat növeszteni. Szóval Timi utánaröppent, és tovább helyesbítette a szavait.
-Valamint ami még hibás a szavaidban, hogy ő nem a gazdám. Kizárólag azok a petek használják ezt a kifejezést a társukra, akik nem egyenrangúak vele. Shu a társam, és a barátom.
-Így igaz.
Szólalt meg Shu, akihez ennyi idő alatt már kellően közel értek, és már hallhatta a beszélgetésüket.
-Szia, Shukaku vagyok, ő pedig Timidus. De gondolom már bemutatkoztatok egymásnak.

Olyan érzése volt, mintha egy kenyérpirítóval diskurált volna, s tudta jól, hogy nem áll távol az igazságtól. Arra azonban végképp nem tudott rájönni, hogy mégis milyen programot kapott a mob, hogy a pet kifejezést valami felsőbbrendű státusznak gondolja, és nem annak ami: egy barátságos, idomárhoz hűséges mobnak. Amikor aztán oktatni kezdte, főként nyeltanra, elszakadt a cérnája.
– Vete a la verga cabron. – Szaladt ki belőle az indulat, majd azon kezdett töprengeni, hogy Credo Revolution-re, vagy Chain Hang Low-ra kapná-e szét szívesebben a pikkelyes egyfejűt. Ez a gondolat pedig olyannyira eltöltötte valamilyen kellemes melegséggel, hogy az idomárra egyenesen rámosolygott. Kezet rázott a lánykával – akkor is, ha nem nyújtottak neki kezet – és maga is bemutatkozott. – Hola chica. Yo soy Dovahkiin. Örülök a találkozásnak. – Azzal a lendülettel közelebb lépett, úgy fordult, hogy háttal álljon a sárkánynak, majd odasúgott az idomárnak. – Mivel eteted te a peted? Az még hagyján, hogy beszél, pedig nem kéne neki. De még pluszba azt hiszi, hogy valami felsőbbrendű lény, mert pet. Vidd el Cesar Miller-hez, hátha így öregkorára már sárkányban is utazik. – Ahogy a saját tudatában fészket vernek a gondolatai, elereszti a lánykát, és a röpködő Timidus-hoz fordul. – Hm. De ha te sárkány vagy... – Itt elréved egy pillanatra, majd óvatosan körbepillant. – Fordulj a sziklák felé, és mond átéléssel: Fus Ro Dah! – Mosolyodik el, reménykedve, hogy ha a pikkelyes mondja ki a szavakat, majd valami poén dolog történik. Ki van zárva, hogy egy mob azért beszéljen, hogy beszéljen. Semmi értelme nem lenne az egésznek. Ezer százaléknak tartotta, hogy ha sárkánnyelven karattyol, majd történik valami. Legrosszabb esetben a képesség visszapattan a falról, és elrepíti a francba.

by **Shukaku** Szomb. Május 02 2015, 09:40

-No hablo español.
Mondta nevetve Shu a kézrázás közben, majd még hozzátette.
-És egyébként én sem, csak ennyit tudok, de azt jó sok nyelven. A Némo kapitányból tanultam. Te akkor spanyol vagy?
A közelhajolásra, meg a suttogott szavakra újra felnevetett, és megrázta a fejét.
-Gondolom nemrég érkeztél csak. Mennyi ideje ébredtél a sztázisból? Timi az első pet akivel találkozol? Hmm… szóval tudod, a legtöbb pet tud beszélni. Nem mindegyik így ahogy Timidus, ÁK és Aisu például gondolatátvitellel kommunikál, de igazából csak pár olyan pettel találkoztam, aki fiatal korára is csak a fajának a nyelvét használta volna. Szóval a harci peteknél pont az a ritka, ha nem beszélnek. És nem hiszi, hogy felsőbbrendű lény… azt mondjuk Yuuki hiszi, vagy mondjuk Kyubei, de Timidus nem. Ő csak azt tudja, hogy nem alacsonyabb szintű, mint te vagy én, csak azért, mert pet. És… egyébként legfőképpen a halat szereti, meg a taiyakit. De ha meg szeretnéd kínálni valami finommal, akkor nem fogja elfogadni, csak ha én adom neki. És… ne higgy el mindent, amit a tévében látsz. Cesar Miller ügyes, de Timidushoz szerintem ő sem lenne elég. Nem hiszem, hogy hozzá is tudna suttogni.
Ismét felnevetett, majd egy füttyentéssel magához hívta a sárkányt, aki le is telepedett mellette.
-És… mondtam, hogy nem tud spanyolul. Tud japánul, és a sárkányok nyelvén.
-Ráadásul az ehhez az idézéshez tartozó képesség Mirmulnir birtokában van, és eleve kizárólag csak kifejlett sárkányok használhatják. Fiatal példányokra, mint amilyen én vagyok még rendkívül veszélyes.
Ja igen, mondtam már, hogy Timi programozója is játszott skyrimet? Amíg ezt elmagyarázta Nia-nak, addig Shu az egyik fa ágáról a vállára csalogatott egy mókust, majd mogyoróval kezdte etetni.
-A mókusok nyelvén nem tudsz véletlenül? Segíthetne nekünk megtalálni a jégsárkányt.

(mókus)

Veszélyes terepre keveredett, csak nem úgy, mint mikor a fagyikehely Asukával társalgott, hanem egészen másképp. Hogy a magaslati levegő, vagy a légnyomás gyakorolt-e az agyra olyan nyomást, aminek hatására itt és most, egy idomár és egy pet árasztotta el az agynak csúfolt enciklopédiával, és értelmező szótárral, azt nem tudni. Azt azonban biztosan tudta, hogy tanult, egyébként intelligens emberekre ez nem hat. Tekintve, hogy ő végtére is kórboncnok, s lám nem beszél olyan emberekről akiket a többiek még csak nem is ismernek.
Egy szóval úgy érezte most magát, mint akinek sürgősen fel kéne keresnie egy dilidokit, mert a végén vagy nekiáll ténylegesen társalogni a mókusokkal, vagy tündér-pillangó-barbie-vá avanzsál, és leröppen a sziklákról. Mély levegőt vett, majd fejest ugrott a bajba.
– Történetesen idomár is voltam, és valahogy nem emlékszem olyanra, hogy beszélt volna a petem. Pedig majom volt a szentem, szóval neki még akár illett is volna. Szóval nézd el nekem, hogy a SAO-ban nem beszélnek a petek. – Közölte széles vigyorral az arcán, majd fölényes pózba vágta magát, és a mókusra pislogott. - A mókusokkal meg társalogjon a Doolitlle. Jégsárkány meg szerintem nem az első szinten keresendő. Mármint milyen játék az, ahol a legalapabb mapon az arcodba tolnak egy bazinagy instaboss-t? Szóval ha csak fent a hegytetőn, nem a Greybeard-ek várnak titeket, akkor jégsárkány nem valószínű. – Közölte, majd tovább indult felfele. Kicsit azért szöget vert a fejében, hogy ez tényleg a Troath of the world, és fent akkor lesz jégsárkány. De ha ez a sima tollas ilyen, akkor azzal a nagy döggel ő végképp nem akar találkozni.

by **Shukaku** Pént. Május 08 2015, 06:09

-Oh… sajnálom… és… és hogyan vesztetted el szegényt? Sok ilyen szörnyűséget hallottam már, és általában, ha ilyesmi történik, akkor utána vagy meghal az idomár is, vagy pedig kasztot vált… de ha nem akarsz, akkor nem kell beszélned róla…
Kezdte együtt érzően Shu, hiszen ha a hölgyemény volt idomár, és most nem az, akkor bizonyára elveszítette a társát. Nem tűnt nagyon idegesítőnek, még bocsánatot is kért, szóval Shu nem hitte, hogy a pet megutálta és elhagyta volna, tehát bizonyára csak valami tragédia történhetett. Mivel azonban terelni akarta a témát, át is tért egy nem éppen teljesen más, de azért más kérdésre.
-Egyébként… a majmok sem tudnának jobban beszélni, csak azért, mert ők főemlősök és emberszabásúak. Kivéve persze a planet of the Apes filmekben, de ugye az csak egy film. Nem olyan a szájuk, hogy ugyanúgy beszéljenek, mint mi. De a jelnyelvet például tudják használni. Olvastál például Merle könyveket? Abban nagyon jól le van írva minden, és nagyon sokat segített nekem, amikor Timidus nyelvét tanulgattam. Persze nem az igazi sárkánnyelvet, hanem azt, amit bébi korukban használnak. A másikat valahogy nem akarja nekem megtanítani, mert azt mondja, hogy veszélyes.
Ezután végighallgatta a jégsárkányos monológot, és ezúttal ő kért bocsánatot.
-Hát… nézd el nekem, de vannak ilyen mondák, sőt egy csapat harcolt is Souryuu ellen, bár azt mondják, hogy nem miniboss volt. Szerintem a minibossok egyébként nem is léteznek, csak a frontosok kiáltják ki őket annak, hogy legyen okuk leölni szegénykéket.
-El kell ismerni, remekül találtak maguknak egy casus belli-t.
-Hát igen… az ilyenekben nagyon ügyesek.
Dünnyögte Shu, miközben ő a könnyebb úton folytatta a menetelést. Eszébe nem jutott volna mászni, így is elég meredek volt minden.

by **Nezumi** Hétf. Aug. 24 2015, 23:35

- Hova is igyekszünk most? – kérdezte Odin nyugtalan hanggal.
- Mintha nem tudnád. Tolbana közelében lévő magas ormokat szeretném közelebbről is megvizsgálni.
- Persze, ezt tudom, de ne számolj azzal, hogy amit te tudsz azt én is, és fordítva. Alapjáraton ez igaz is, de nem tudom megérteni minden gondolatmenetedet, így teljes mértékben nem tudok mindent, amit tudnom kellene.
- De béna vagy.
- Te is ugyanígy vagy ezzel, kár tagadnod. Amúgy miért is megyünk mi az ormokhoz?
- Nincs mit tagadnom, bár én mindig mindent tudok. Jobb, ha ezt megjegyzed! – mondta, miközben hangjából csak úgy sütött a büszkeség, és a nagyképűség egy furcsa keveréke. – A célom meg természetesen maga a hegycsúcs. Te is hallottad a pletykát, hogy valaha egy sárkány élt ott.
- És? Nem értem mit akarsz ebből kihozni.
- Akkor maradj csendben, és ne szakíts félbe! Szóval én szépen felmászok oda, és megszelídítem azt a sárkányt. Ha már a szolgám lesz, senki sem mer majd az utamba állni.
- Az a sárkány már halott!
- Csak a pletyka szerint. Azok mindig túloznak, elferdítik a valóságot. Biztos vagyok benne, hogy az a sárkány él, és csak arra vár, hogy behódolhasson nekem.
- Tegyük fel, hogy tényleg él.
- Tényleg él!
- Hogy akarod rávenni, hogy behódoljon neked?
- Egyszerű! Ha meglát, akkor behódol. Észreveszi fenséges aurámat, és könyörögni fog, hogy engem szolgálhasson.
- Nem fog ez így működni. Találj ki valami mást, mert ha tényleg él az a sárkány…
- Tényleg él! Már mondtam.
- Akkor nem behódolni fog, hanem széttépni.
- Kishitű! Engem nem lehet csak úgy széttépni. Különben megkaptam volna a Parazitát? Nem! Az isten azt akarja, hogy sikerrel járjak. Ha ehhez a sikerhez egy sárkány kell, akkor azt is megadja.
- Örülök, hogy nincs fejem, ettől a sok sületlenségtől biztosan megfájdulna.
- Miről beszélsz? Itt nincs fájdalom.
- Persze, persze.
Az út felfelé lassú volt, és kissé hideg is. Szerencsére Nezumit fűtötte a vágy, hogy szerény csapatát egy sárkánnyal gazdagíthassa, így semmit sem érzett az egyre hűvösebb levegőből.

by **Shukaku** Kedd Aug. 25 2015, 06:11

-Igazad van, tényleg nincs fájdalom. Bár... voltunk már olyan küldin Timivel, ahol volt, de nem kell félnetek.
Lépdel lassan Shu a páros mellé, Timidus szorosan mögötte haladva követi. A kis szerpentinen eddig egymás mellett haladtak, Timidus most nem repült, hiszen ha ő megy a szélén, azzal csökkenti annak a veszélyét, hogy Shu leessen, bármennyire pici is ez a veszély. Ha ő leesik, annak nem sok jelentősége van, lévén sárkány, tud repülni, Shu azonban erre még nem képes. Persze nem valószínű, hogy magas akrobatikával Shu nagyon leesős kedvében lenne, de jobb félni mint megijedni.
-Ja igen! Ha már veled van a Parazita, akkor legutóbb elfelejtettelek megkérni titeket valamire. Tudom, utólag szólni nem szép dolog, de egyrészt ki van írva a boltba, másrészt pedig szerintem evidens. Szóval ha már nem kellenek nektek ezek a tárgyak, akkor legyetek szívesek visszahozni a boltba, különben ha nem is használjátok, és vissza sem hozzátok, akkor fel kell írnom a neveteket a tiltólistára. Tudod, a boltocska adományokból, meg a mi összegyűjtött felszereléseinkből tartja fent magát, és nem nagyon örülnénk annak, ha a Parazita megeszegetné őket. Tényleg... így hívod őt? Parazita? Eléggé... negatív név, és nem szeretném megsérteni, ha esetleg van rendes neve. És... még arra is gondoltunk, hogy ha viszont nagyon éhes, akkor az olyan dolgokat, amik biztos-biztos nem kellenek senkinek, akár oda is adhatnánk neki vacsira. Mondjuk szalmakalapot. Talán. Szalmakalapot még soha senkin nem láttam a strandon kívül, szóval ha nem fog kelleni valami új tárgyhoz, akkor megkérdem Junt, hogy odaadjuk-e. Izé... túl sokat beszélek, ugye? Meséljetek ti is, mi járatban erre?

by **Nezumi** Kedd Aug. 25 2015, 08:38

Egy hirtelen hang csendült meg Nezumi mellett, amire gyorsan felkapta a fejét. A hang irányába nézve meg is pillantotta a Szabad Rablás Boltocska eladóját, akinél a felszerelését vásárolta.
- Már megint te? Jöttél újra élvezkedni rajtunk? Egyébként mióta vagy itt? Miért követsz minket? Hallgatóztál?
- Nyugi, ez csak puszta véletlen. Nem hiszem, hogy ártani akarna neked. Azt megtehette volna már a megszólításod nélkül is.
- Kémkedik utánunk, és nyugodjak meg? Hol élsz te?
- A fejedben. Sajnos.
- Ezt megjegyzem, ezért még kapni fogsz!
Hiába nem tetszett neki az ötlet, csendben végighallgatta a lány mondandóját, és komoran reagálni kezdett.
- Ha visszavisszük, megkapjuk az árát? Mert, mi fizettünk ezekért…
- Igaz, de nem sokat. Az értéke többszöröse annak, mint amit ráköltöttél.
- Nem az értékéről van szó. Pénzt adtunk ki érte. Te mondogatod mindig, hogy milyen kevés van belőle. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy osztogassuk.
- Belátom, most nem beszélsz hülyeségeket.
- Még szép, nekem minden szavam érték.
- Akkor add el őket, és megoldódik a pénzproblémánk!
- Bár ilyen egyszerű lenne. De jó, visszavisszük. Hogy hívnánk, ha egyszer ez a neve? Ez volt kiírva, amikor megtaláltuk. Nekem nem tűnik negatívnak.
- Pedig olyan benyomást kelt.
- Nem is. De mindegy, nem lenne sértő, ha máshogy hívnánk?
- Ez egy tárgy, egy eszköz. Nem sértődne meg.
- Te meg csak egy hang vagy, mégis megsértődsz.
- Nem is szoktam…
- Képes vagy rá, és ez a lényeg. Természetesen minden adományt elfogadunk. Legyen szó ételről, pénzről, vagy szalmakalapról és egyéb cuccokról Parazita számára.
- Most ugye nem fogsz koldulni? Az cseppet sem lenne felsőbbrendű.
- Hová gondolsz? Sosem alacsonyodnék le olyan szintre.
- Ezt meg én jegyzem meg, hogy ha mégis, az orrod alá dörzsölhessem.
- Csak tessék!
A kis, mindennapos vita közben Nezumi jobban szétnézett, és Timidust látva, tátva maradt a szája.
- Souryuu! Neked fent kellene lenned. Hát eljöttél elénk? Mondtam Odin, hogy még él.
- Szerintem ez egy másik sárkány, és a lánnyal van.
- Nem, nem. Ő Souryuu. Jött behódolni nekem. Üdvözlégy ó nagy Souryuu! Örömünkre szolgál látni téged. Kérlek, csatlakozz a csapatomhoz. Ez a lány nem számít bele, őt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod, hacsak nem akar ő is a nagyszerű Nezumi mester alatt szolgálni.
- Megint túlzásokba esel.
- Kuss, most éppen idomítok, ha nem tűnt volna fel.

by **Shukaku** Kedd Aug. 25 2015, 09:03

-Jajj már! Most komolyan üldözési mániád van? Már mondtam, hogy nem akarunk bántani, ráadásul nincs is hallgatózás jártasságunk, ha akarnánk sem tudnánk hallgatózni.
~Ez a srác teljesen olyan mint Kazuchi volt. Lehet, hogy a Parazita nem is cserélt társat, csak Kazuchi változott meg külsőre? Valami event? Vagy varázslat? Vagy csak a Legi ugyanolyan jellemű társakat keres? Vagy ő maga teszi ilyenné őket? Nagyképűség stimmt, arrogancia stimmt, erősnek képzeli magát, stimmt... yapp, ő Kazuchi.~
-Persze, hogy visszakapjátok az árát... ha kéritek. Néha a perselyből töltjük fel a készleteket, ami mondjuk nagyon fogyóban van, hasznos potik, meg ilyenek, de annyi biztos lesz benne, ha meg nem, akkor majd visszaadom a sajátomból. Ne aggódjatok. És...
A Parazitán elgondolkodott, majd megvonta a vállát.
-A Parazita élősködőt jelent. Olyasvalakit, aki a másiktól vesz el dolgokat, és nem ad cserébe semmit. Te viszont ugye kapsz tőle pontokat, meg segít is neked. Igazából ő inkább szimbióta, mint parazita... de gondolom megint valaki olyan észlény találta ki a nevét, mint aki vészmadárnak nevezte el a riasztómadarat. Persze az ilyesmit mindig fiúk csinálják, és bizti csak arra gondoltak, hogy a Parazita menő név... és... oh... éhes vagy?
Egy pár másodperces kutatás az inventoryban, és már nyújtja is felé a szendvicset.
-Pulykás-salis-majonézes. Remélem szereted. Ezt szoktam osztogatni a piciknek, eddig senki sem panaszkodott egy vegetáriánuson kívül... szóval most már olyan is van nálam, ha esetleg olyat kérsz.
Majd Shunak maradt tátva a szája, és nagyon uralkodni kellett magán, hogy megtartsa az egyensúlyát a meredek hegyoldalon a nevetés visszatartása közben. Timidus először csak félrebillentette az egyik fülét, majd Shura pillantott, aki pár szót szólt hozzá csipogva, majd megcsóválta a fejét.
-Te ugye nem vagy idomár? Egy sárkányt csak akkor idomíthatsz meg, ha a kedvenc ételét szolgálod fel neki. Sokan a hercegnőkre esküsznek, de igazából a halat szeretik.
Minden szó kiejtése nehezére esett a kitörni vágyó nevetés miatt, de még sikerült ellenállnia.

by **Nezumi** Kedd Aug. 25 2015, 10:27

- Mi csak elővigyázatosak vagyunk.
- Vagy paranoiások, de ez lényegtelen.
- Nem is. Én nem, max te. Bennem csak egészséges elővigyázatosság van.
- Tudnék ezzel vitatkozni.
- De nem kell. Nem tudsz meggyőzni.
- Azt tudom, már megszoktam.
- Legalább van valami, amit tudsz. Szóval azt mondod, hogy nem akarsz nekünk ártani. Halljuk a szavaidat, de az nem jelenti azt, hogy el is hisszük őket.
- Mondtam, hogy már rég árthatott volna neked, ha akart volna.
- Most nem hozzád beszélek, várd ki a sorod! Miért kellene nekünk elhinni, hogy nincs hallgatózásod? Hogy nem kémkedsz utánunk? Lehet, hogy az küldött, aki miatt egy csomó időnk elveszett.
- Ne légy nevetséges.
- Most miért? Nem tudhatod te sem! – vonta össze szemöldökét.
– Nem izgat a nevek jelentése. Parazita, vagy szimbióta? Nem számít!
- Nincs igazad, számít, bár én sem gondolom úgy, hogy emiatt másként kellene szólítani a bal kezed. Kivéve, ha Bal kéznek hívod.
- Nahát, van olyan, amiben részben egyetértünk? Micsoda meglepetés! Ugyan már, a Bal kéz rettenetes név, akkor már inkább a szimbióta.
- Nem értelek, pedig jól hangzik.
- Nem és kész, vita lezárva! Parazita marad! – emelte meg a hangját határozottan. – Nem vagyunk éhesek. Későbbre gondoltuk, de ha nem zavar, elraknánk a szendvicset későbbre.
A sárkányidomítás nem haladt a tervek szerint. Souryuu nem azt a látszatott kelltette, hogy szeretne behódolni, inkább az értetlenkedő jelzőt tudnám ráakasztani. Az idomár szavai meg is magyarázták a miértjét.
- Biztos vagy benne? Nem kellene csak simán fenséges személyünket elfogadnia, és mellettünk maradni, amíg nem lesz rá szükség?
- Vagyis mindig.
- Így van, mindig. Egy nagy erejű sárkány mindig jól jön.
- Ez esetben kérdezd meg, hogy nincs-e nála véletlenül hal. Bár még mindig tartom magam ahhoz, hogy ő a sárkány gazdája.
- Ne utasítgass engem! Én is ezt akartam! – mondta ingerülten. – Nincs nálad véletlenül egy kis hal? Cserébe megsimogathatod majd, ha minket szolgál.

by **Shukaku** Kedd Aug. 25 2015, 10:45

-Igen, az elővigyázatosság nagyon nagyon fontos. És... hogyan tudlak meggyőzni arról, hogy nincs hallgatózásom? Hát... max úgy, ha megmutatnám neked a menümet, de ugye azt nem szabad. Úgy választottuk ki a képességeimet, hogy jók legyenek az állatkák kutatásához, viszont hallgatózni csúnya dolog, úgyhogy azt nem választottuk. Vagy elhiszed, vagy nem.
Vonta meg a vállát, majd nekidöntötte a hátát a sziklafalnak, hogy beljebb legyen a peremtől, és ne szédüljön meg.
-És ha bántani akartunk volna, már rég bántottunk volna. Csak gondolj bele, ha mondjuk lelökünk a szirtről, akkor még csak nem is vörösödünk, vagy ilyesmi. Hidd el, nem akarunk bántani.
A vitán csak halkan kuncogott. Egyre biztosabb volt benne, hogy ennek a srácnak komoly segítségre, de minimum társaságra van szüksége, ha már magában beszél, és ezek szerint nem is a Legivel, hiszen róla beszélnek.
-Hát... a Legi téged választott, szóval ha neked is meg neki is tetszik a Parazita, akkor el van döntve. A szendvicset pedig akkor eszitek meg, amikor csak szeretnétek, és ha kértek még, van másik. Éééés... ha még kértek, meg esetleg még több felszerelésre lenne szükségetek, ráadásul ingyen, és nem csak olyanra, ami a boltban ki van pakolva, akkor van egy még jobb ajánlatom. Tagokat keresünk a céhünkbe, és ti szimpinek tűntök. Persze beszélni kell majd a vezérrel... de...
Nem folytatta tovább, hiszen teljesen egyértelmű volt a kérdés, így inkább visszaterelte a figyelmét Timire.
-Nem, nem kellene. Szerintem ő most sokkal erősebb, mint te. Ajándékot kell neki adnod. És... véletlenül pont van is nálunk hal. Timi, idejönnél egy picit kérlek szépen.
A sárkány a lány mellé lépett, az idomár pedig kivett a nyeregtáskájából egy dobozt, amit felnyitott, majd a srác kezébe nyomta. A tárolóban feldarabolt lazac volt, valamiféle szószban.
-Tessék, ennek bizti örülni fog, az egyik kedvence.

by **Nezumi** Kedd Aug. 25 2015, 12:44

- Mi megengedjük. Ki tiltja meg akkor? Ki mer ellenszegülni szavunknak?
- Te sem mutatod meg senkinek sem.
- Dehogynem. Neked megmutatom.
- Én a fejedben vagyok, nem tudod nem megmutatni, ha nem tűnt volna fel.
- Hogy neked mindenbe bele kell kötnöd!
- Ha nem gondolod át, akkor igen.
- A hallgatózás szerintünk hasznos lehet az állatok felkutatásában is.
- Szerintem is.
- Igen, azért mondtam, hogy szerintünk.
- Te akkor is így mondod, ha nem értünk egyet.
- Részletkérdés. Most egyetértünk, és ez a fontos.
A lány elmagyarázta, hogy rég lelökték volna, ha ártó szándékkal lennének itt, amire Odin nagy lelkesedéssel, hangosan szólt Nezumi fejében.
- Mondtam neked, de nem hitted el! Most mit szólsz ehhez?
- Na ide figyeljetek mindketten. Ártani nem csak úgy lehet, hogy elveszed valaki életét. Sok más módja is van. Tegyük fel, felbérelték ezt a lányt, hogy kémkedjen. Nem azért, hogy megöljön, csak kémkedjen. Ő erre a közelünkbe férkőzik, próbálja elnyerni a bizalmunkat, hogy információkat csikarjon ki belőlünk. Olyan dolgokat tudhatna meg, ami nekünk árt. Nem lehetünk eléggé óvatosak.
- Biztos, hogy nem vagy paranoiás? Alacsony szintű vagy, a vaddisznókon kívül még senkinek, és semminek nem ártottál. Kinek lehet érdekében utánad kutatni?
- Biztos! Miért kinek volt érdekében elaltatni évekig, hogy gyengébben kezdjünk neki e hódításnak? Ne hidd, hogy senkinek nem szúrjuk a szemét.
Kicsit higgadtabban folyt a további beszélgetés, mindaddig, míg ki nem derült a váratlan útitárs igazi célja. Nezumit felbosszantotta még a tudat is, hogy ilyesmire vetemedjen, aminek természetesen hangot is adott.
- Ahha! Szóval azért küldtek, hogy rabigába kényszeríts? Hát tudd meg, hogy felettünk senki sem uralkodhat! Mi senki bábja nem leszünk, nekünk senki sem mondhatja meg, hogy mit tehetünk.
- Megmondhatja, de úgysem hallgatsz rá. Hiába próbállak én is a normális gondolkodásra vezetni, teljesen felesleges.
- Természetesen! Különben te irányítanál.
- Nálunk senki…
- Ezt már hallotta, ne ismételd magad, mert idiótának fogsz tűnni.
- Igaz. Semmi, nem akartunk semmit sem mondani. – mentette a helyzetet. – Csak furcsa, hogy erősebbnek gondolod, mikor nem is ismersz minket.
- Térj észhez! Emlékszel, hogy mondtam, hogy a sárkány a lányé?
- Már megint ezzel a baromsággal jössz?
- Figyelj! Te nem tartod érdekesnek, hogy az állaton oldaltáska van? Meg, hogy a lány Timinek szólítja, amire rögtön odamegy?
- Basszus, neked most tényleg igazad van.
- És ezen meglepődtél?
A halat elrakta, nem adta oda a sárkánynak. Majd mérgesen kérdőre vonta az idomárt.
- Szóval ez a kedvence? Igazán? Te hülyének nézel minket? Azt hiszed, nem fogjuk észrevenni, hogy ő nem is Souryuu? Így bízzunk meg benned? Fogadjunk, hogy így nem is lehet befogni egy sárkányt. Csak játszottatok velünk. Gyerünk Odin, tovább kell mennünk, az igazi Souryuu már vár minket.

by **Shukaku** Kedd Aug. 25 2015, 13:03

-Hát... például Timi, meg a józan ész. Nem mutogatjuk mindenkinek a menünket, mert azok ilyen privát, magán dolgok. Te sem mutatnád meg nekem szerintem, de nem is kérem. És a hallgatózás tényleg hasznos lehetett volna, de volt más, ami hasznosabb volt, úgyhogy az már nem fért bele. Tudod, csak megszabott számú jártasságod lehet, úgyhogy végül nem azt választottuk, nehogy valaki még véletlenül azt higgye, hogy kémkedünk utána. Még lopakodni sem tudunk, hogyan kémkednénk?
Na persze ezzel már nagyjából el is mondta, hogy milyen jártasságai vannak, de hát ettől a fiútól egyáltalán nem tartott, Timi pedig már tudta, hogy akiket érdekel, úgyis kikövetkeztették már a jártasságaikat. Shu túl híres ahhoz, hogy titokban lehessen tartani.
-Izé... nem akarlak megsérteni, de egyes szintű itemeket vittél el a Szabad Rablás Boltocskából, ami a kezdőknek van, ráadásul folyamatosan arról beszélsz, hogy alig van pénzetek... mégis ki kémkedne utánatok és miért? És ha kémkednék, akkor miért nem én mentem oda elsőnek hozzád, miért úgy találkoztunk, hogy te jöttél be a boltunkba? Te is érzed, hogy ez picit butaság... az elaltatás pedig...
Itt sóhajtott egyet, de kezdte érezni, hogy egy újabb Yukival van dolga, szóval csak mosolygott.
-Pont ezért vagyunk mi itt, hogy segítsünk behozni a hátrányt. És nem, nem uralkodunk, nem leszel a bábunk meg semmi ilyesmi. A céhben mindenkinek ugyanakkora rangja van, ugyanolyan jelentőségű a szava, és együtt döntünk el mindent. Most ha te bejössz újoncként, ugyanannyit fog érni amit mondasz, mint a céhvezérnek, szóval tulajdonképpen te is céhvezér leszel... és ezt egyik másik céh sem csinálja így. Valahol még próbaidő is van, meg ilyenek. Itt csak ismizel a tagokkal, és eldöntöd, hogy tetszik-e. Ennyi.
Az utolsó részt már nem bírta kuncogás nélkül, de azért a srác után szaladt, a sárkány meg követte, egy rövid válaszadás mellett.
-A nevem Timidus, és nem vagyok senkinek a kedvence.
-Jajj, ne hari! Csak viccelődtünk egy picit! Egyébként tényleg lehet így állatokat idomítani, és én azt is tudom, hogy hol találsz igazi sárkányt. Mert itt nem. Souryuut jó pár hónapja kivégezték az idióta frontosok meg a társaik.

by **Nezumi** Kedd Aug. 25 2015, 14:01

- Túl sok a duma! – jelentette ki. – Értelmetlen magyarázatokkal nem tudsz meggyőzni minket.
- Szerintem érdekes dolgokat mond, még hasznos is lehet.
- Ugye most csak ugratsz? Hasznos? Mintha nem tudnánk, hogy egy átlagosnak négy jártassága lehet.
- Nekünk is, nem csak az átlagosaknak.
- Jó, akkor nekünk is, a lényegen nem változtat. Egyébként nem csak ezekkel lehet másokból információt kinyerni. Nem szükséges hozzá semmi, csak ész.
- Ami belőled hiányzik.
- Bal lábbal keltél fel, vagy mi van veled? Nem szoktál ennyire mogorva lenni.
- Nem sértesz meg.
- Csoda.
- Kezdem unni! Nem maradnál inkább csendben? Szóval nem sértesz meg, de a szint nem mindig tükrözi az egyén igazi erejét. Velünk is ez a helyzet. Mi sokkal erősebbek vagyunk, mint azt bárki el tudná képzelni. Könnyen előfordulhat, hogy harc során alul maradnánk, de mi nem erről az erőről beszélünk, bár idővel ebben is felülkerekedünk mindenkin. Az isten is a mi oldalunkon áll, ezért küldte el nekünk a Parazitát, és ezért is fog adni nekünk egy sárkányt. – magasztosan az ég felé nézett. – Ki akarna kémkedni utánunk? Bárki, aki észre tudja venni felsőbbrendűségünket. A megbízást meg az után is megkaphattad, hogy távoztunk a boltból. Azután te kerestél meg minket.
- Érdekes, mégis úgy mondtad, hogy beszélnünk kell a vezérrel. Vagyis ő hozza meg a döntéseket. Az, hogy mindenki egyenlő, csak egy illúzió. Nekünk ilyesmire nincs szükségünk, így elutasítjuk, és ez végleges. – jelentette ki, közben karjait is keresztbe tette mellkasa előtt. – Az sem érdekel minket, hogy más helyen ez még rosszabb, nekünk nincs szükségünk céhre. Csak kihasználnának.
- Örvendek Timidus, nem rád értettük, hogy valakinek a kedvence vagy, hanem a halra, hogy a te kedvenced. Reméljük ez a félreértés nem sértett meg téged. – mondta sokkalta tisztelettudóbban, mint előtte bármikor. – Ha úgy gondolod, hogy a jövőben mégis a mi oldalunkon állnál, keress fel nyugodtan, nem fogunk elutasítani.
- Nem szeretjük a vicceket.
- De én igen.
- De én nem, vagyis nem szeretjük. Hogy hogy eddig nem szóltál bele a mondataimba?
- Erről beszéltem. Nem te kérted, hogy maradjak csendben? Ha a kedvedbe akarok járni, már az is gond?
- Nem gond, de nem szoktam hozzá. Gyakrabban is járhatsz a kedvemben.
- Nem, nem foglak elkényeztetni.
- Smucig... Nem hiszünk neked. Már egyszer próbáltál átverni minket. Még egyszer nem engedünk hazug szavaidnak.

by **Shukaku** Kedd Aug. 25 2015, 14:16

-Hát pedig sokkal jobban járnátok úgy, de ha nem, hát nem. Nem erőszak.
Vonta meg ismét a vállát, majd figyelmesen, valóban érdeklődve hallgatta a mesét, amit a srác előadott, és egyre jobban kezdte érdekelni ez a fiú. Ő tényleg Yuki, Yukival pedig érdemes volt kezdeni, mert nagyon jól megvannak együtt, és Kazuchi is aranyos volt, na persze csak úgy, ahogy egy morci fiú aranyos lehet, a maga cuki módján. Na ilyen volt Nezumi is. Shu pedig fejet hajtott, és mélyen meghajolt.
-Teljesen igazad van. Az, hogy Kami-sama nektek adta át a Parazitát, nyilvánvalóvá teszi, hogy célja van veletek.
És evvel igazából nem is vitatkozott, Kayabának biztosan jó oka volt, hogy az ő kezébe, avagy a keze helyébe nyomta a Legit, és ezt Shu is szentül hitte... csak éppenséggel a körítést nem így gondolta, és túlozta el egy pöppet.
-Viszont annak is oka van, hogy minket küldött utánad, hogy a segítségedre legyünk. Szerinted ki tudna alkalmasabb segítő lenni a számodra egy sárkány megtalálásában és megszelidítésében, mint egy idomár, aki mellett szintén sárkány van, na meg persze maga Timidus? Azért vagyunk itt, hogy segítsünk nektek, ugye Timi?
És Timi bólintott, mert végtére is Shu ismételten csak igazat mondott.
-A céhvel kapcsolatban pedig nem csak a vezérrel kell beszélned, hanem mindenkivel, és azért, hogy mi megfelelünk-e neked, nem pedig fordítva. Az, hogy Jun tud neked tagságot adni, csak adminisztratív dolog... igazán semmiség...
Eddig is vidám volt, hála az ölébe pottyant játéknak, de amikor Nezumi Timihez kezdett beszélni, olyan széles mosoly tódult az arcára, hogy el is kellett fordulnia, nehogy a srác észrevegye.
-Nem sértődöm meg, főleg úgy nem, hogy ezennel tisztáztad magad. A lány pedig ezúttal nem hazudik. Akkor állhatsz az én oldalamon, ha a céh oldalán állsz. Nem gondolod, hogy egy sárkány ereje túl nagy ahhoz, hogy védelmét kizárólag egyetlen emberre fecsérelje.

by **Nezumi** Kedd Aug. 25 2015, 17:09

Nezumi elégedetten húzta ki magát. Úgy látszott, az idomár kezdte felismerni a nagyságát, csak egy kicsit nógatni kell, és meg is lesz az első személy, aki alatta szolgál, méghozzá egy sárkánnyal.
- Örülünk, hogy végre belátod, hogy nem csak a semmibe beszélünk. Annak meg végkép, hogy a lehető legillendőbben adtad tudtunkra.
- Vagy csak gúnyt űz belőlünk.
- Valóban nem lehet azt sem kizárni, de akkor idővel visszaüt majd rá. – jelentette ki komoran.
Az idomár okfejtése elgondolkoztatta. Nem igazán talált kivetnivalót benne, így ritka alkalmak egyikeként Odinhoz fordult tanácsért.
- Te mit gondolsz? Igazat mond?
- A te logikád szerint tökéletesen megindokolta, hogy miért is van itt. Gondolom erre vagy kíváncsi, és nem a véleményemre.
- Így van, de ha már itt tartunk, azt is meghallgatom.
- Fura, de legyen. Szerintem nincs okunk nem bízni benne, és hasznunkra válhat. Lehet, hogy nem mindenben őszinte, de nem hiszem, hogy tényleg utánunk kémkedne.
- Rendben, ezt eldöntöttük. Bár nehéz elhinnünk, hogy tényleg ez az ittlétetek valódi oka, de belátjuk, hogy segítségünkre lehettek. A céhről meg nem akarunk többet hallani.
- Biztos? Engem azért érdekelne, hogy mennyire hasznos, és mik a hátulütői. Szerinted nem lenne jobb, egy társasággal erősebbé válni?
- Már döntöttem, és nem csatlakozunk semmihez sem. Ebből fakadóan nincs szükségünk ezekre a dolgokra. Nem lenne jobb, csak hátráltatnának.
- Megint nélkülem hoztad meg a döntésedet. Utána meg meglepődsz, ha nem jönnek össze a számításaid.
- Eddig csak egyszer nem jött össze, az sem miattam.
Hanyagolták a témát, Odin hiába volt biztos, hogy máskor is előfordult már, nem tudott semmit sem feleleveníteni, Nezumi meg úgy érezte ezt a csatát megnyerte. Timidus szavai mosolyt csaltak az arcára, találkozásuk óta talán elsőnek.
- Nem, nem, nem, nem! Nem mi állunk a te oldaladra, hanem te a miénkre. Bár ha szükséged lenne ránk, akkor talán az is megoldható, amit te mondtál. Most nem szándékozunk semelyik társasághoz sem csatlakozni, így ha tényleg ez a feltétele, akkor ne számíts ránk.
- Nem biztos az, ne aggódj!
- De biztos! Nem gondolom! Te sem vagy véletlenül ezzel a lánnyal. Ha nem lenne a céhe tagja, akkor is vele lennél. Vagyis a te erőd is csak egy személy védelmét szolgálná.
- Ebben is egyet kell, hogy értsek veled. Kezdesz logikusan gondolkodni, gratulálok.
- Ne viccelődj, nem szeretem!
- Tudom.
- Mi meg különlegesek vagyunk ebből a szempontból. Lehet, hogy onnan egy személynek tűnünk, de valójában mi ketten vagyunk. Ami egyel több mint az a lány. Az idő múlásával meg lehetnek újabb társaink, akiket szintén védhet, ha akarja.
- Ne legyen több, nem férnénk el a fejedben! Így is szűkös a hely.
- Ne humorizálj, tudod, hogy normális emberi lényekre gondoltam, nem pedig olyanokra, mint te.

by **Shukaku** Kedd Aug. 25 2015, 17:56

~Ha ennél illendőbben adom a tudtodra, akkor még talán te sem hiszed el. És még Timidus a nagyképű... hát ez hihetetlen! És mi üt vissza?~
-Izé... nem lehetne, hogy narrálod nekünk, amit a... másik mond? Tényleg, még be sem mutatkoztunk egymásnak. Én Shu vagyok, ő meg ugye Timidus. És... mi sajnos nem halljuk azt, akivel beszélgetsz, pedig nagyon kíváncsiak lennénk ám az ő véleményére is...
~Na ha most sem hiszed el, hogy nincs hallgatózásunk... ~
-Na várj, megmutizom neked, hogy nem viccelek. Sárkányt itt neked nem tudok teremteni a semmiből, mert ők a szafari nehezebben megközelíthető részein élnek, de megszelídítem neked ennek a szintnek a legritkább ragadozóját. Az megfelel? Elég bizonyíték?
Persze csak azért volt ennyire nagy szája, mert a nyomkeresésének és az észlelésének hála már percekkel ezelőtt kiszúrta, hogy egy nagymacska érdeklődik utánuk. Csak felszökkent az egyik kiálló sziklaszirtre, és egyetlen mozdulattal, meg egy kis ciccegéssel magához csalogatta az eddig rejtőzködő állatot.
-Tessék. Meg is szelídítettem neked, ha tudsz lovagolni, akár a hátára is ülhetsz. Megígérem, hogy nem fog bántani.
Végig mosolygott, még akkor is, amikor a srác már sokkal kevésbé kedvesen szólt Timihez. A sárkány viszont, mivel társa sajna őszinteségre nevelte, máshogy állt a dolgokhoz.
-Jelenleg ketten együtt sem értek még a közelébe sem nemhogy az én erőmnek, de Shu erejének sem, semmilyen tekintetben, még lehetőségek terén sem. Nincs semmi okom hozzátok csatlakozni. Nektek van szükségetek a mi segítségünkre, ahogy ez a Szabad Rablás Boltocskában is kiderült. Az idomár felajánlotta a segítségét, és én is megtettem. Eldönthetitek, hogy igényt tartotok-e erre, vagy sem.

by **Nezumi** Kedd Aug. 25 2015, 21:47

- Narrálni?
- Igen! Mond el nekik is, amit mondok. Akkor legalább ők is megtudják, hogy mekkora egy idióta is vagy nélkülem.
- Hát… összefoglalhatjuk azokat a részeket, amiket nem nekem mond, de eddig is úgy beszéltünk, hogy semmi fontosról ne maradjatok le.
- Neked is be kellene mutatkoznod, az illem ezt diktálja. Sőt, hogy őszinte legyek már a sárkánynak régen be kellett volna.
- Mondhattad volna korábban is! Elnézést, amiért eddig nem tettük meg mi sem. Mi Nezumi és Odin vagyunk.
- Nahát, engem is megemlítettél?
- Még szép, te is itt vagy. Nem halljátok? Tudjuk. De higgyétek el, sokszor mi is azt kívánjuk, bárcsak ne zajongana annyit.
- Ezt hogy mondhattad az én nevemben is?
- Csak úgy jött. Zavar?
- Szerinted?
- Én is így gondoltam.
Shu felajánlására csak a fejét rázta.
- Nincs szükségünk semmilyen vadra sárkányon kívül. Ha olyan nehéz megközelíteni, akkor majd erősebben térünk vissza a megvalósításához.
- Biztos? Szerintem nem lenne rossz ötlet.
- Igen, szerinted mennyi szelíd lénnyel vehetjük körbe magunkat? Sárkánnyal jobban járunk. Jah csak annyit kérdezet, hogy biztos, hogy nem kell nekünk?
- Te tényleg elmondod nekik, amit mondok? Megleptél!
- Nem mindent, csak amit úgy gondolok. Mit csinálsz? Mondtuk, hogy nem kell! Reméljük, vállalod érte a felelősséget. Nincs szükségünk rá, és lovagolni sem tudunk. – mondta kissé kiakadva, miután az idomár egy nagymacskát csavart az ujjai köré. Timidus mondatain viszont a kissé teljesenné alakult.
- Odin? Mondtam valami rosszat?
- Nem vettem észre.
- Akkor…
- De lehet, hogy csak azért, mert már immunissá váltam.
- Nagyon vicces, de most komolyan. Mivel hoztam ezt elő? Mivel bánthattam meg?
- Adj egy kis időt, átgondolom.
- Jó, de siess, kicsit kényelmetlen ez az egész.
- Milyen meglepő, hogy valami kényelmetlen számodra. Ezen a napon több mindent tudok meg rólad, mint eddig összesen.
- Kapkodd magad!
- Nos, őszintén nem tudom.
- Veled is csak egyel többen vagyunk. – mondta, majd a sárkányhoz fordult. – Nem értjük, mivel sikerült ennyire felbosszantanunk téged, de jobb lenne tisztázni pár dolgot. Először is tudjuk, hogy nem vagyunk egy szinten, messze le vagyunk maradva tőletek. Most keltünk fel egy hosszú altatásból, lehet, hogy sokat gondolunk magunkról, de van egy objektív kép is a fejünkben, amit főleg Odin kezel.
- Pontosan.
- Másodszor, nem kellene ennyire lealacsonyítani másokat. Lehetsz bármennyire is bölcs, te sem tudhatod, hogy mi lesz belőlünk, mennyire leszünk erősek, és milyen lehetőségek állnak előttünk. Kivéve, ha lelöksz minket innen, mert akkor semmilyen. Harmadszor, mi csak felajánlottuk neked, hogy ha kedved szottyanna hozzá a jövőben, mi szívesen fogadunk, hogy az oldalunkon állhass. Nem kényszer, csak lehetőség. Ha nincs okod rá, hát nem jössz. Harmadszor…
- Negyedszer.
- Igaz, bocsánat. Negyedszer, a boltos dolgot felesleges ide keverni. Ha nem nálatok, valahol biztosan beszereztünk volna mindent, amit akartunk. Több időbe került volna, a pénzről nem is beszélve, de megoldottuk volna. Ötödször, nem mi kértük a segítségeteket, hanem ahogy mondtad ti ajánlottátok fel. Elfogadtuk, mert jól esik a segítség, meg tényleg nem árt nekünk. De ez nem jelenti azt, hogy mindent eltűrünk. Ha ennyire nehéz segíteni nekünk, ti is elmehettek, nem fogunk megakadályozni.
- Én azért megpróbálnám.
- Akkor lehet, hogy megpróbálnánk, de annyira erősen nem, hogy erősszakkal legyetek velünk. Ha nem tetszik valami a felsorolásomból, akkor mi mennénk is. Kár rabolni egymás idejét. Kihagytam valamit?
- Nem, szerintem egész jól összefoglaltad. Bár a felsorolásod stílusa hagy kivetnivalót maga után, de oda se neki.

by **Shukaku** Kedd Aug. 25 2015, 22:09

Shu szinte Odinnal együtt bólogatott a fiú szavaira, ráadásul lelkesen, újra mosolyogva.
-Odin és Nezumi. És... melyikőtök melyik? Mármint... szóval érted... melyikőtök, akinek a hangját is halljuk?
Megvárta a választ, majd elrugaszkodott a szirtről, és ő maga csüccsent fel a hiúz hátára.
-Ha nem, hát nem. Pedig nagyon aranyos cica ám, és lovagolni sem olyan nehéz megtanulni. Ne aggódjatok, akkor engedem el, amikor csak szeretném.
Lassan a fiú mellé vezette a nagymacskát, és a kezét nyújtotta.
-Na, gyertek! Lassan megyünk, és kapaszkodhattok belém, úgy nem tudtok leesni. Meredek ez a hegy, és gondolom csak fel akartok menni, ha már elindultatok. Szép a kilátás fentről... legalább is azt mondják.
Lévén Shu a tériszonya mellett nem nagyon szokott kilátásokban gyönyörködni...
-A sárkány terepe pedig nem úgy közelíthető meg nehezen, hogy nehéz lenne a terep, hanem magas szintű vadászat jártasság kell hozzá, ami nektek gondolom még nincsen.
Akár ketten voltak a nyeregben, akár egyedül csak ő, elindította a csúcs felé az állatot.
-Timidus miatt pedig...
-Félreértettem a szavaidat, ember. Egyáltalán nem bántottál meg, nem is hiszem, hogy képes lennél ilyesmire. Az emberek szóhasználata azonban túlságosan eltér a sárkányokétól. Legutoljára, amikor valaki az ő oldalára akart állítani, az a szabadságom feladását és szolgaságot jelentett az ő értelmezésében. Nem mi állunk a te oldaladra, hanem te a miénkre. Ezt mondtad. Én a saját oldalamon állok. Úgy döntöttem, hogy jelenleg Shut és a céhét fogom védelmezni. Ez az elsődleges feladatom. A kijelentéseim pedig a jelenre vonatkoztak, természetesen minden változhat. Szívesen leszek a segítségetekre.
-Egyszóval szívesen segítünk nektek továbbra is... de azt hiszem a sárkányszelídítéshez még kell egy kis idő. Addig miben segíthetünk?

by **Nezumi** Szer. Aug. 26 2015, 12:05

Kérdőn nézett a lányra, nem igazán értette a kérdésének jogosultságát. Szerinte teljesen egyértelmű, hogy ki kicsoda.
- Én vagyok Odin.
- Nem is hall téged.
- Tudom, de te majd elmondod neki.
- Emiatt szólaltál meg? Tudhatnád, hogy el is akartam mondani.
- Téged ismerve nem lehettem benne biztos.
- Fogd be! Egyértelműnek kellene lennie. Nem figyeltetek? Hányszor mondtuk ki Odin nevét? Nyílván azért mondtuk ki, mert őt szólítottuk. Hozzá beszéltünk.
- Én nem beszélek magammal, az a te szokásod.
- Ne idegesíts!
- Eszem ágában sincs.
Sikerült meggyőzni az árnyharcost, hogy a macsek nem fog már örökké az idomár után kullogni, de fuvar gondolatától is égnek állt a hátán a szőr.
- Nem baj, akkor csak lovagolj rajta, de jobb lenne minél előbb útjára engedni, nehogy túl ragaszkodó legyen.
- Csak nem sajnálod?
- Dehogy! Csak kezdünk sokan lenni, és csak te vagy velem.
- Potenciális ellenfélnek látod a hiúzt? Ne nevettess! Te, aki a világ ura akar lenni?
- Eddig csak a vadkanok az ellenségeim. Az ott nem, és jobb lenne, ha ez így is maradna. Azt meg jegyezd meg, Odin, én nem akarok az lenni, én az leszek!
- Persze, persze. Egy olyan, aki beijed egy kiscicától.
- Ez hazugság! Nem, jobban bízunk a lábunkban. Még véletlenül leesnénk arról a macskáról, jobb lesz nekünk gyalog.
- Tényleg hazugság lenne? Kényelmesebb lenne lovagolni, és nem is fáradnál el annyira. Csak parázol a közelébe lenni, valld be.
- Nem is igaz. És fogd be a pofád!
- Röhejes, hogy egy sárkánytól nem félsz, de egy macskától összeszarod magad.
- KUSS! – ordította el magát.
- Hmm. Vajon mennyi vaddisznót kell leölnünk hozzá, hogy mestervadászok legyünk?
- Rengeteget, ezért kellene másra is vadászni.
- Más még nem ártott nekünk.
- Ez nem kifogás. Most kell az a sárkány, vagy nem? Ha kell, akkor felejtsd el az idióta kocák elleni bosszúhadjáratodat.
- Kell, de…
- Nincs de!
Timidus végighallgatta hősünket, és amit utána mondott, csak pislogást váltott ki belőle.
- Ennyi?
- Úgy látszik, csalódott vagy?
- Igen, te egy litániát nyomtál le neki, pontokba szedve, meg minden, erre pár mondatocskával lerendezi? Többre számítottam.
- Nem tagadom, én is, de legalább tisztáztuk a félreértést.
- Persze, nincs is ezzel baj, sőt örülök is neki, de hosszabban is lehetett volna tisztázni…
- Hagyd. Nem áll jól neked, ez az én szokásom.
- Túl sokat vagyok veled, kezd rám is átragadni.
- Felőlem kivehetsz némi szabadságot, nem kényszerítelek, hogy odabenn legyél.
- Ez nem így működik, innen nincs kiút!
- Hát akkor így jártál.
- Hát, ha most nem mehetünk sárkányt idomítani, akkor elmondhatnátok mindent, ami hasznos, és nincs benne ebben. – mondta, miközben előkereste a Guide Bookját, amit az első napon vett magához, mielőtt a térre teleportálták volna.

by Ajánlott tartalom

Magas Ormok

Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok

Re: Magas Ormok