Kemila

Név: Kemila
Nem: Nő
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 20

Kinézet: Egy kellemes megjelenésű húszas éveiben járó nő. Dús fekete haja hosszú, ami egészen a válláig ér le és egyenesre van vasalva. A feléledő szél ellen egy saját készítésű fonott fejpánttal védekezik, aminek két végén egy-egy csengettyű található. Tekintete általában kutakodó, ami a környezete minden egyes szegletét felfedezi. Mesés zöld íriszek fogságába eshetsz, ha találkozik a lélektükröd az övével. Enyhén barnult bőrrel rendelkezik, amit viszont két ízléses tetoválás ékesít. Az első a bal szeme alatt egy gőzölgő elixír formájában, míg a második a körbe a kecses derekánál észlelhető, ami egy rózsatövisen tekergőző kígyó. Elkezdődik a köldökénél és ott is fejeződik be. Magassága egészen eléri a 171 centimétert, emellett karcsú körte alkatú. Kellően formás, egyáltalán nem lapos.
Ruházatát illetőleg a mozgást nem gátoló ruhaneműket részesíti előnyben, így a lenge könnyed öltözetet nem veti meg magától. Felül egy díszes zöld kaftánt visel ezüst motívumos szegéllyel, míg alul egy fekete nadrág ezüst díszítéssel. Lábán egy könnyű barna lábbeli foglal helyet.

Jellem: Nem kimondottan mézes-mázos hangnemben beszélő nő, ám ha a helyzet megkívánja, akkor nem veti meg magától. Könnyen barátkozik másokkal, ami őszinteségének és szókimondásának lehet leginkább betudni. Egyáltalán nem fél az új helyzetektől, sem személyektől.  Okos és megfontolt nő, aki tökéletesen tudja, hogy mit szeretne végeredményben. Türelmes lány, aki egy ideig eltűri a kellemetlenségeket, de aztán könnyen megmondja mások szemébe a saját véleményét. Hüvös szavaiban érezhető, hogy régen letért már a fény ösvényéről.  A durvább tréfákra durván válaszol, sőt némely esetben képes túllőni a célon. Nem fél bepiszkítani a kezeit, ha úgy hozza a sors.

Képességek

1. Árnyharcos képessége, Ezeréves éj érintése: A célponton 1 körig megjelenik egy sötét kéz, ami +4 életerő sebzést ad az árnyharcosnak minden sikeres találat után. Egy csatában, csupán egyszer használhatja.


Előtörténet

Tán mások szégyenlik, de én nem, hogy árva gyerek voltam sokáig. Nem tudok semmit a családomról, sem testvéreimről, vagy egyéb rokonságról. Egy dolog ragadt meg kicsi fejemben, ami nem más mint a becses keresztnevem: Kemila. Egy árvának nincsenek értéktárgyai és vagyona, csupán a nyomorúság és a kilátástalanság. Természetesen nem egyedül voltam árva, mert ott a többi, akik ugyanúgy várnak a megváltásra és a szabadulás pillanatára. A sok nincstelen, amit kap az őket gondozó felnőttektől, azt mind köteles megosztani egymással. Nincs az, hogy ez az enyém vagy az az övé, hanem a miénk. Senkinek sem ajánlom ezt a sorsot, ezt a remény nélküli világot. Egy mód van rá, hogy hamarabb kiszabadulj ebből az istenverte kalitkából, ha jól viselkedel és adsz a megjelenésedre. Nálam ez volt a kulcs, így hét évesen egy gazdag, ám rejtélyes múltú családba kerültem. Lett egy apám, anyám és három testvérem, akik idősebbek voltak már nálam. Mindenki csak Kemilának hívott az elejétől kezdve, de sosem merték hozzárakni az ő családi nevüket. Nehezen szoktam meg a testvéreim szavait, mert visszaszóltam okosan, ami éppen akkor eszembe ötlött. Mire megszoktam volna a családi légkör kellemes hangulatát, akkor egy magániskolába írattak be. Kicsiként hátrányban voltam, sőt sokan csúfoltak bénának és gyengének. Szerencsére a nevelő tanárok legtöbbször ott voltak, hogy rászóljanak a csúfolókra, de legtöbbször tűrnöm kellett az e fajta kegyetlenkedést. Tanulásnak szenteltem az életem, hogy minél hamarabb a gúnynevemtől megszabaduljak. Mire ötödikes lettem, akkor én voltam az osztály éltanulója és egyben legügyesebbe. Sokan elkezdtek velem barátkozni, így jöttem rá, hogy végül nem olyan rossz emberek. A suli végeztével hazakerülök, s a család első közös ülésén megjelenhetek, mint legújabb bérgyilkos növendék. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent az, de jó mókának tartottam akkor. Külön nevelőm volt, aki igazán nem bánt velem könnyedén. Gyakran aludtam el önvédelmi oktatás után sajgó testrészekkel. A legdurvább eset, mikor sikeresen elrepesztettem a bordám. Tizenhét éves koromban jöttem rá, hogy fegyver örült lettem, s a személyiségem sokkal edzettebb és jobban illik hozzám. Szüleim meg voltak elégedve az oktatással. Ennek tetejébe elintézték azt, hogy meglegyen az első ember ölésem. Akkor még nem tudtam, hogy teljesen ártalmatlan személy volt. Kissé betett nekem mikor rájöttem, s vígan kiálltam magamért. Büntetés lett a vége, ami egyenlő a szobafogsággal. A végére csak megemésztettem az ölést, sőt a felébredt sötét felem több vérontásra szomjazott. Már akkor fiatalként megkaptam a magam bérgyilkos küldetéseit, hogy csendben és okosan intézzem el a célpontokat. Engedelmeskedtem, sőt nevettem olykor a halálukon. Pénzért öltem korombeli gazdag ifjúkat, vagy szimplán azt, amire felkértek. A begyűjtött pénzből jól éltünk, így 20 évesen vettem észre, hogy mennyire formás fiatal nő lettem. Szülinapomra két tetoválást kértem a szülőktől, amit szerencsére megengedtek nekem. Egy gőzölgő elixír, meg a rózsatövisen kúszó kígyó. A küldetések után legtöbbször gyakorlással és pihenéssel töltöttem az időt, míg egyszer csak meg nem tudtam, hogy van valami csodálatos dolog, amit Nerve Gearnek neveznek. Egyik szabadnapomon mentem el megvásárolni szülők és testvérek tudta nélkül. Izgatott voltam, hogy milyen lehet, meg biztosan teljesen kikapcsolódhatok. A saját szobámban összeraktam a szerkezetet. Ezután nem maradt más, mint kipróbálni. Hamar felvettem a fejemre a sisakot, miközben elterültem az ágyamon. A játék betöltése után egy csomó olyan kérdésre kellett válaszolnom, mint a valódi korom, sőt messze menően  az intimitás határát súrolta, ami kellőképpen felbosszantott. A kasztomat illetően az Árnyharcost választottam, hiszen a való életben szintén annak lehet engem mondani. A sok kérdés után csupán egy fekete képernyő maradt nekem. Eszméletlen várakozás, ami újfent felhúzott. Valahol a két világ között lebeghettem, mert nem fogtam fel a valóságot, de nem is voltam abban, amit ki szerettem volna próbálni. Idő közben sok disznóság kiderült a kütyüvel kapcsolatban, sőt én a kórházba kerültem. Családom elegendő pénzt áldozott arra, hogy én a legjobb ellátást kapjam. Végül a sok sötétség után hirtelen beléptem egy hihetetlenül részletesen kidolgozott helyre. Az első dolgom a körülnézés volt, ami elsőre nem sikerült. Ki kellett tapasztalnom, hogy mi hogyan működik. Ezután indultam el, hogy felfedezzem a SAO világát.