Kusumi Ayani vs Taiga Kagami

Sötétségben voltam és nem tudtam mozogni. A kezeim nem engedelmeskedtek a parancsaimnak sem a lábaim. Üvölteni akartam azonban egy hang sem jött ki a torkomon. Mikor a szívem gyorsabban vert egy versenyautó motorjánál hirtelen kinyitottam a szememet. Újra láttam halottam és egyáltalán nem voltam béna. Mivel nem volt hol aludnom ezért éjszaka ébren őrködtem nappal pedig pár órát hunytam valamelyik kocsmában. Ez a hely nem volt valami nagy mindössze öt négyes asztal volt benne a jobb falnál egy kisebb bárpult. Minden bútor fából volt és olyan hatás kölcsönzött a színe mintha nagyon régi darabok lettek volna. A terem közepén egy csillár lógott lefelé. Én a sarokban ültem miközben lábamat egy másik széken pihentettem. A pultos néha odaszólt valamit azonban én a fülem botját sem mozdítottam. Ha valaki akadékoskodott egy rövid őszinte és velős mondattal sikerült elhallgattatnom.
--Kuss.-
Igaz se nem kényelmes se nem pihentető nem volt azonban nem volt módom a válogatásra. A kevés pénzemet be kellet osztanom a fontosabb dolgokra. Halottam erős felszerelésekkel lehet fejleszteni az erőt, a gyorsaságot, meg pár hasonló marhaságot. Úgy gondoltam gyűjtök némi pénzt s majd bevásárolok pár hasznos dolgot. A mini sárkány hozzám hasonlóan egy széken terpeszkedett és mikor valaki megpróbálta elvenni a székét halkan, de határozottan megmorogta az illetőt és közben megmutatta fehér fogait. Meg voltam róla győződve, hogy képes lenne akárkit megharapni akárcsak én. Ez a kis dög egyre jobban kezdett hasonlítani rám. Miközben kidörzsöltem a maradék álmot a szememből véletlenül túl nagy erővel nyújtottam ki a lábamat és a széket a másik asztalhoz rúgtam. Nem tudtam kicsoda vagy kicsodák, de tudtam, hogy ültek a másik asztalnál.
-Bocs nem figyeltem.-
Mondtam azonban hatásosabb lett volna ha nem egy hatalmas ásítás közepén hadrom el a bocsánatkérést.

/Itt van ahogy ígértem, de csodát ne várj./

Sajnálatos módon Tűzrózsa összeesett a fáradtságtól, így viszont nem maradhatunk kint. Jobb ötletem nem lévén. Felkaptam a hátamra, és nagyon kínlódva becipeltem a városba. A furcsa állás miatt igencsak megbámultak, ám nem nagyon érdekelt más véleménye. Célpontnak egy rozoga fogadót választottam, ami igencsak régi típusú volt. Letelepedtem az egyik asztalhoz, és Tűzrózsát pedig a földre fektettem. Míg petem pihen addig rendeltem magamnak egy kis innivalót. Egy jó fél óra múlva Tűzrózsa ugyanolya friss volt, mint mindig, és én is kipihentem magamat, igaz nem aludtam. Ekkor valaki nekem rúgott egy széket. Szerencsére nem talált el olyan nagyon, de azért meglepődtem ezen. Mikor megfordulok, egy fiút pillantok meg, ráadásul egy petje is van. Mikor azonban felismerem, az állatka fajtáját felvidulok, és odafutok mellé. Rögtön elkezdem vakarászni a nyakánál, és a hasát is elkezdem. Nem nagyon izgat, ha megmar, csak folytatom. A fiúhoz fordulok ezután.
- Nagyon szeretem a sárkányokat… a valóságba csak úgy faltam a sárkányos könyveket.
Ekkor Tűzrózsa odajön mellém, és vad nyerítésbe kezd. Elmosolyodom, majd így szólok.
- Úgy látom, Tűzrózsa ki szeretné hívni a petedet egy kis viadalra. Mit szólsz hozzá? Hagyjuk, hogy megviaskodjanak? Mi meg addig csak nézzük, hogy melyikük fog nyerni. ja, igen. Ha valamelyiküknek 2 HP-ig csökkenne, akkor a meccsnek vége. Nos, benne vagy?
Nagyon izgatott lettem attól, hogy végre nem kell harcolnom, és ráadásul petem egy másik JK petjével fog viaskodni, ám csak akkor, ha a másik gazdája beleegyezik. Amint rábólint, én kimegyek a kocsmából, és küldök egy párbajfelkérést. Amint Tűzrózsa felkészül, és a másik pet is neki is kezdhetnek a visszaszámlálás végénél.

//ha neked is oké, akkor mindegyikünk a legújabb pontrendszerét, vagy felszerelését használja, ha neked is jó, mivel én nem emlékszem, hogy én mit használtam ekkor -.-"//

Amint végeztem az ásítással azt tapasztaltam, hogy egy lánynak löktem neki azt a széket egy nem akármilyen lánynak. Ahelyett, hogy elkezdett volna zsémbelődni odaszaladtam hozzám vagy jobban mondva a gekkohoz és elkezdte csillogó szemekkel bámulni azt. Nem értettem mi a fenét láthat abban a ronda ,elnyüt állat utánzatban. Rövid idő alatt megkaptam a válaszomat pedig még kérdést sem kellett feltennem érte. Összetévesztette az én állítólagos fegyveremet egy sárkánnyal. Nem olvastam valami sok sárkányos regényt azonban bizton állíthattam az a valami nem egy sárkány volt. Ezután a lány a mellette álló lovához fordult amin kicsit csodálkoztam, hogy sikerült egy kocsmába bevinnie egy pónit. A lovacska mérgesen és rendkívül hangosan nyerített így akart valamit közölni a gazdájával. A lány lefordította nekem mit mondott mert én nem beszéltem paripául. Azt mondta, hogy az ő lova ki akarja hívni az én szalamandrámat egy mérkőzésre. Nem velem akart harcolni hanem azzal az éget, hasztalan, ág töredékkel. Igaz jómagam nem is viaskodtam volna szívesen állatokkal mert nagyon kedveltem őket. Azonban a gyík ennek hallatán fölpattant a székéből és hangosan ropogtatni kezdte a nyakát. Ha nem tudtam volna, hogy lehetetlen azt gondoltam volna épp játssza a kemény legényt pont úgy ahogyan én szoktam csinálni. Miután végzett felugrott az asztalra és próbált az ellenfele szemébe nézni ám ő így is alacsonyabb volt nála.
Sajnos nem tudtam mit tenni muszáj volt elfogadnom a kívánságát ám nem kedveltem az állat viadalokat. Törtem már el olyan emberek kezeit akik kutyákat uszítottak össze bagóért. Lustán megvakartam a fejemet majd kinyögtem a végső ítéletemet.
-Rendben van ha úgy akarod. Te gyík menj és add neki amire vágyik.-
A válasz egy gonosz vigyor volt amit ki sem néztem volna abból a kis vakarcsból. Annak ellenére, hogy folyton piszkáltam felkészültem arra az eshetőségre, hogy közbe kell avatkoznom. A lány kiment a kocsmából majd megjelent egy kérdés elfogadom-e a párbajt. Kis gondolkodás után az igen feletti kék gombot nyomtam meg majd mi is kimentünk a kocsmából. Az első lépést áttengettük a hölgyeknek azonban a mi csapásaink kétszer olyan kemények.

A kis szalamandra (mi mellesleg állítólag a sárkányok közeli rokona) nagyon harciasnak tűnt. Mielőtt azonban bármelyikük is mozdulna, egy gyors jó tippet mondok a kis hüllőnek.
- Legyél gyors, mozgékony, vagy bekapsz egyet! - tanácsolom a kis állatnak.
Tűzrózsának nem kellett több. Teljes sebességgel először az ellenkező irányba, majd egy gyors mozdulattal megfordulva a gyík felé fut. Az egyik pillanattól a másikra Tűzrózsa megváltozott, ám nem lepődtem én meg. A szarv kinőtt petem fejéből, és hirtelen lángba borult. Jól tudtam, hogy ez a Lángoló Unikornis. odasétálok a fiúhoz, majd halkan odasúgok neki.
- Ha nem vigyáz a kis peted megbánja! Ez Tűzrózsa képessége, a Lángoló Unikornis.
Tűzrózsa, már-már vészesen közelített a Pet felé. kíváncsi voltam, hogy petem teljes sebessége vajon kevés-e a másiknál, vagy jóval gyorsabb Petem, mint a másik. Tűzrózsa a szarvát a földhöz közelíti, hogy minél nagyobb esélye legyen annak, hogy eltalálja a kis lényt. Most már tényleg kíváncsi várom, hogy betalált-e vagy sem. Azonban Tűzrózsát nem érdekli, hogy eltalált-e vagy nem az ellenfelét, mivel újabb támadáshoz készülődött, ám az volt a furcsa, hogy nem vette le Tűz,,ruháját’’, hanem ezzel kezdett el köröket ríni a szalamander körül, és egyre szűkebbre fogta a körözést.
- Na és most mit kezdetek. – kérdezem a fiútól érdeklődve.
Eléggé örültem, hogy végre Tűzrózsa is talált magának egy ,,barátot’’. Én keresek magamnak egy jó kis helyet, ahol nyugodtan lehetek, majd nézzem a két Pet viadalát. Eközben, ha a szalamandra nem támadt, akkor Tűzrózsa, már csak egyetlen egy méterre körözött tőle. vajon mi lesz ebből?

Kimentünk az épület elé és rövid időn át farkasszemet néztünk egymással mint a régi western filmekben, A lány még mondott valami tanácsot a gyíknak kezdés előtt majd a ló elkezdett rohangálni. Ez még nem volt olyan meglepő hisz láttam már rohangáló lovat. A különös az volt amit ezen kívül csinált. A homlokából egy hatalmas szarv nőtt ki és az egész teste lángokban fürdött. Tökéletesen illett a külseje ahhoz a névhez amivel az a lány illette. Teljesen el voltam képedve, hogy egy ló spontán elkezdett lángolni. Jól tudtam normális állatok nem kezdhetnek égni csak úgy. Megilletődöttségemnek hangot is adtam.
-Mi a radai rosseb van ezzel a gebével?-
Mivel nemigazán szoktam ilyen szörnyes játékokkal játszani számomra furcsa volt, hogy közelről ilyen furcsaságot lássak. Miközben álmélkodtam a lány odasétált mellém és valamit belesutyorgott a fülembe. Nem nagyon figyeltem, de valami olyasmit halottam, hogy vigyázzak mert ez nagyon durva lesz. Nem kamuzott a kis csaj mert a patás leszegett fejel nekirontott a bőrcsizmának valónak . Ahogy nekirontott a kis gyík körülbelül fél métert gurult mire újra meg tudott állni. A lovacska dög keselyű módjára kezdett körözni a fekvő áldozata körül. Kis állatkám hiába próbálkozott nem tudott fölkelni. Ráadásul a feje feletti zöld vonal rohamosan ment ment össze. Halvány lila segély fogalmam sem volt mi a fenét jelenthet, de abban biztos volta, hogy semmi jót. Ezt az állításomat megerősítette a hátrébb húzódott lány ijedt arca. Bizonyára tudott valamit mit én nem és ezért ilyet meg.
-Most meg mi a fene történt vele?-
Kérdeztem a lánytól morcos hangon egy csipetnyi idegességgel fűszerezve.

- Rosszat! – kiáltom a fiúnak rémülten – Tűzrózsa vissza gyors!
Becsukom a szemem, és csak azután nyitom ki, miután teljesen koncentráltam. A kis petre nézek, és elterveztem, hogy áttöltök neki életet. Az életsávja szinte teljesen lenullázódott, ám hirtelen megállt, és újra max lett, míg az enyém 5-el csökkent. Mikor már tudtam, hogy nincs, baj térdre rogyok, és hálát adtam az égnek, hogy időben reagálni tudtam. Nos, felállok, és elterveztem elmondom a fiú mi is történt.
- Az a sáv, ami ott van a peted mellett, az mutatja az életét ugyanúgy, mint mindenki másnak, így a Játékosoknak és Moboknak is. Ha ez a sáv lecsökken nullára, akkor... az illető, pet vagy mob…. meghal! Szerencsére... – kicsit halkan (visszatérve a fóbiámmal) felállok, és ismét szorongva folytatom – Szerencsére van egy képességem, amivel át tudok tölteni a másiknak életpontokat a sajátomból. Látod? – mutatok az életsávomra, ahol egy kicsit hiányzott.
Ezután némán odasétálok a fiú petjéhez, majd leguggolok.
- Bocsi… - mondom letérdelve, majd hátraszólok halkan – Tölts életet neki gyorsan, mert nem tart örökké a képességem!
Ezzel szép lassú tempóba elindulok a város külseje felé. Már úgyis túl sokáig voltam itt az eltervezettel ellentétben. Tűzrózsa szépen lassan odagaloppoz hozzám büszkén. Elmosolyodok, hisz nem volt valami nagy csata., amiért ilyen büszke lehetne, de hát had örüljön. Mikor már elég távol voltunk visszanéztem. Ha még nem, mentek még el, akkor látom őket, ám tovahaladok az én kis nyugis, és szeretett erdőmhöz, a Kezdetek Erdejéhez, hogy egy kicsikét pihenni tudjunk. Remélve, hogy a fiú megfogadta a tanácsomat, mert kilépek a város hatóköréből, és így elveszettem szemem elől őket. A kis petnek átadott életek szépen lassan visszatérnek belém.