Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

by **Hinari** Hétf. Nov. 17 2014, 21:47

Tale of Two Rivals

IV.
Great Rematch

Lágyan úszó felhők, kékesszürke ég, fakó színek, melynek lassú monotonságát csupán néhány, az aréna felett elsuhanó sárkányszerű mob törte meg. Zúgás, zaj, kiabálások, éljenzések, buzdítók és lelkesek. Körülöttem mindenhol. Szinte megfojtva. Nem szerettem, sőt, egyre jobban kezdtem utálni, mindazt, ami velem történik. Csöndesen ültem a lelátó első sorában, fejemet hátrahajtva, némán nézve az égboltot, számolva a felhőket. Olyan… nyugodtan haladtak tova. Kikapcsoltam, a frusztráló tömeg enyhe morajlássá alakult át, s elmerültem bennük, nem is igazán figyelve oda a többiekre. Pedig biztos itt voltak. Ám tekintetemmel egyiküket sem kerestem, arctalan emberek sokasága, akik voltaképpen nem is léteztek, nem itt. Valahol máshol. Csak ketten voltunk. Egy harmadikra várva, aki ha megérkezett, már a mellettem ülő fiú se volt. Akkor már csak a harc létezett, semmi más.
Sóhajtottam, megszorítva Alex kezét, ám nem szólva egy szót sem, fejemet se mozdítva. Az emberek hangereje egy pillanatra megemelkedett, s én csak ekkor ültem fel, adva egy rövid csókot a fiúnak, elengedve a kezét. Megérkezett. Felpattantam, egyetlen mozdulattal, nyugodt léptekkel sétálva középre, egyetlen pillantást nem fecsérelve innentől a környezetemre. Csak a lányra fókuszáltam, már távolról őt fürkészve, az arcát, hogy vajon feszült-e vagy éppen felszabadult? Nem hittem, hogy annyira félne ettől a visszavágótól, ám ostobának se gondoltam: tisztában voltam vele, hogy ő is rendesen felkészült. A kérdés már csak az, hogy mennyire. Volt pár dolog, amiről – reményeim szerint – nem tudhatott, s a meccs kezdetéig nem is terveztem felfedni előtte. Ezért voltam a jégsárkány ellen is az őáltala ismert szettben, az új itemjeimet gondosan az inventorymban tartva. Most is ott voltak. Nem voltam felszerelkezve, még nem.
- Hello. Glad to see you here – mondtam, arcomon azonban nem mutatkozott semmi erre utaló jel: csupán egy halvány mosolyt engedtem meg magamnak, ám ez sem törte meg a már-már komor koncentrációt, amit igyekeztem fenntartani – Let’s have the same dual as previolusly, right? Same stake, same method. Except him, naturally – pillantottam hátra Alexra, majd fordultam is vissza a lányhoz – Neither of us’ll use the Katana, just like then. But any other sword is okay, I have one for you if you haven’t got one – néztem rá kérdőn, de határozottan: előző alkalommal nem engedte, hogy használjam a Katanát, úgy a fair, ha a visszavágón se használja egyikünk se. Reméltem, ő is tisztában van ezzel, ám igazság szerint fel voltam készülve az elutasító válaszra is – nem véletlen gyakoroltam Yuival elsősorban a Katana ellen. Ha pedig belemenne, a nodachija se különbözött sokban egy sima katanától, egy kicsivel hosszabb csak, de végeredményben mégis jobban járnék vele. Miután befejeztem, kíváncsian vártam Freya válaszát, hangom viszont egy másodpercre sem emeltem fel: ez a része csak kettőnkre tartozott, a zsibongástól pedig ha akarták se hallottak volna mindent a lelátóról, még hallgatózással sem. De ez nem is volt baj. Amiről akartam, hogy tudjanak, azt úgyis meg fogják tudni.

by **Kuromajo** Kedd Nov. 18 2014, 17:18

Freya

A törékeny szőke lány megjelenésétől megvadult a közönség. Victor keze munkája meglátszott a nézők számán, legalább annyian voltak, mint annak idején a Pengék Táncán. Ehhez a sokasághoz képest a Ren elleni, sebtiben összecsődített nézősereg szűk családi körnek tűnt. Freya nem zavartatta magát, pedig a rajongói a nevét skandálták, és villámgyorsan elfojtották a szűk, őt kifütyülő csoportokat. A lány csak mereven nézett maga elé, maximális összpontosítással lépkedett be az aréna közepére a megadott időpont után cirka három perccel. Még csak ki sem intett. Nem azért volt itt, hogy a közönséget kiszolgálja.
Lehet Hinari is kizárta a csődületet, de ha esetleg mégis körülnézne, akkor könnyen felfedezheti a páholyban ülő Victort, és a mellette, ezúttal testőrként közreműködő Raigát, valamint még egy, hosszú vörös hajú férfit. Utóbbi csupán a kiállásával is vonzza a tekinteteket, de értelemszerűen a fő figyelem így is a két főszereplőn van. Hinarinak is van legalább annyi szurkolója, mint Freyának, ez a közönség tombolásából egyértelműen kihallatszik, ahogy egymás felé sétál a két rivális.
So annoying... - jegyzi meg a lány egy pillanatra a lelátó felé pillantva, majd beletúr a hajába, és az ujjaival hátrafésüli azt a füle mellett - You have come prepared, haven't you? - mosolyodik el - I can feel that your Love has become much more powerful <3 - bólogat elégedetten, majd Alex felé téved a pillantása, és játékosan rá is kacsint. Hinari felvetésére lepillant az övén függő kardra, és ráteszi a markolatra a kezét. Gyengéden simítja meg.
- I refuse. I shall not let you separate us ever again. I grew fond of this dazzling sword in the past two weeks, we can understand each other very well. I truly love him, I can give him full attention, while you... you are not - utal ezzel Alexre, miközben továbbra is a sárkánymintás markolatot cirógatja beszéd közben - We are going to duel with our best available equipment, I will defeat you and keep my Love forever <3 - közli egy cseppet beteg hangszínnel. Mintha tényleg teljesen belebolondult volna a Katanába, és képes lenne akármit odaadni azért, hogy megtarthassa. Biztos lehetsz benne, hogy nagyon kemény küzdelem áll előtted.

by **Hinari** Kedd Nov. 18 2014, 22:01

- Yeah, but necessary – kommentáltam a megjegyzését, magam is követve a lány tekintetét, ám a miérteket már nem tettem hozzá. Nem is volt szükséges, valószínű ő is sejthette, mire is kellett a nézősereg, ahogy azt is, hogy egy cseppet se bíztam meg benne, mindattól függetlenül, amit értünk tett. A minket figyelő többszáz szempár volt rá a biztosíték, hogy betartja ígéretét, s az a tény, hogy őt is zavarják, egy pici nyugodtsággal töltött el: velem ellentétben ő már megszokhatta a párbajai során a hangzavart, ám szavai után már nem éreztem magam hátrányban emiatt.
- You were the one who separated us, if I recall correctly – húztam el a számat, ám hangomban nyoma sem volt az idegességnek, csupán egy kevéske neheztelést érezhetett ki a lány, ami amúgy jogos is volt. De ezt is félretettem, olyan szinten hagyva, hogy inkább erősítse, mintsem gyengítse az elhatározásom, úgy tartva meg vele a szemkontaktust. Mondandóját is zavartalanul hallgattam végig, minden felháborodás nélkül véve tudomásul a válaszát, s bár egy kissé furcsának találtam a ragaszkodását, inkább nem tettem szóvá – Shall be it – bólintottam végül – You defeated me with a slightly weaker equipment, this time I’ll defeat you with the best – mondtam, várva pár másodpercet a menüm lenyitása előtt, alkalmazva kicsit a Victor-féle módszert, mely kétségtelenül hasznos volt az ilyen helyzetekben. Csak egy pillanatnyi szünet, teret engedve a gondolatoknak. Behunytam szemeim, majd elmosolyodva nyitottam ki őket, pár határozott kattintással előhozva a panelt.
- Aki győz, azé a Katana – emeltem meg a hangom, japánra váltva, hogy a többiek is megértsék, és ezzel egyidőben küldtem el Freyának a párbajfelkérést: én hívtam ki őt, így sajnos itt is nekem kellett kezdeményeznem, ezzel átadva neki a döntés jogát. Az előző harcunk miatt szinte biztos voltam benne, hogy első találatosat nem fog választani, ellenben érdekelt, mennyit ér neki ez a harc: vajon el akarja-e intézni gyorsan, vagy tényleg úgy áll-e hozzá, ahogyan kell?

Tájékoztatásképpen:

Élet: 44
Fegyverkezelés: 71
Erő: 55
Kitartás: 40
Gyorsaság: 78 (85)
Spec. Képesség: 39
Páncél: 65

Spec tárgy: Lila Koponya Gyűrű
Itemek: aktuális adatlap és céhbank szerint

by **Kuromajo** Kedd Nov. 18 2014, 23:42

- It is inevitable that people show their Love to me, so I am used to it - teszi hozzá kicsit nagyképűen, de hát mégis csak egy olyan lányról beszélünk, akit világéletében körülugráltak a különféle szolgálók, és most is fizet egy komornyikot, már amikor éppen otthon tartózkodik, és nem a Tenka titkos főhadiszállásán. Merthogy annak a hollétéről még azok a külsősök sem tudnak, akik már jártak ott, így Hinari vagy Alex. Most azonban foglalkozzunk inkább az előttünk álló párbajjal, mintsem Freya hátterével.
- That is not true. You were destined to walk a different path as soon as I expressed my Love for him - mosolyodik el lágyan, ahogy újra az oldalán függő kardra terelődnek a gondolatai. Azon viszont egy kissé meglepődik, hogy ilyen könnyen elfogadod a tiltakozását, mi több, örömittasan csillog a szeme a beleegyezésedet hallva.
- That's the spirit! - kiált fel, még arról is megfeledkezve lelkesedésében, hogy a maga arisztokrata hangsúlyára odafigyeljen. Kicsit áttört a gyermeki énje újra, ahogy egyszer-kétszer már megrepedezett a gőgös nemesi vér által alkotott fal. Dúdolgatva fogadja a kihívást is, és a kék gombra kattintva rögtön felugrik a párbajtípusokra vonatkozó választópanel. Egyszer végigfuttatja az ujját a szöveg felett, majd a teljes életes opciót választja. Amint a számláló megjelenik, magára ölti a felszerelését - minek is titkolná, ha egyszer már úgyis láttad -, aztán áhítattal a tekintetében húzza elő búgó hangú társát.
- Nézd csak, kivel fogunk ma harcolni! - szólal meg, miközben felvesz egy védekező állást, de fél kezét, mintegy vadnyugati cowboyként az övtáskái közelében tartja, csak nem ravasz után viszketnek az ujjai, hanem a semlegesítő jellegű itemek után, mint a Tisztító Kristály vagy az Ellenméreg.

Élet: 170 HP
Fegyverkezelés: 86
Erő: 66
Kitartás: 30
Gyorsaság: 42 (46)
Spec. Képesség: 37
Páncél: 60

by **Hinari** Csüt. Dec. 04 2014, 16:06

Kicsit örültem a felkiáltásának: azt a Freyát juttatta eszembe, aki odaszaladt hozzánk a próba után, egy pillanatra feledtetve azt a másikat, aki kihasználta a tehetetlenségünket. Ám elég volt egy pislogás, és újra az utóbbi állt előttem, egy kihívó mosolynál többre azonban őt se méltattam. Fél lépést hátraléptem, miközben ő kiválasztotta az opciót, elégedetten konstatálva, hogy nullázódásig fogunk játszani: Yuichi 8 másodperces gondolatmenete ugyan nem állta meg a helyét, hisz annál több időt fogunk harcolni; valamint a több élet több találatot is jelent, ám ezzel együtt, több lehetőséget is. Lehetőséget a hibák javítására. Nem terveztem ugyanabba a csapdába beleesni, mint annak előtte… inkább belesétálni magam, s várni, mikor fog csattanni felettem. S addig bátran bevetni minden lehetőséget, úgy számolva, hogy összességében több legyen a nyereségem. Hisz neki is aktiválnia kell valamikor azt a specét, és ha én kezdek, úgy erre az első támadásomig vajmi kevés esélye lesz.
Közben már elkezdődött a visszaszámlálás, s enyhe meglepettséggel fogadtam, hogy Freya simán felszerelkezett, éshogy láthatóan nem is szerzett be új itemet az előző párbajunk óta. Jó. Ezzel meg tudom lepni. Úgy tűnt, ezúttal megfordultak a szerepek, s amíg ő teljes készültségben várta a meccs kezdetét jelző gongot, én csak a menümet hívtam le újfent, nem is figyelve oda a Katanához intézett szavakra. Nem, eleget edzettem magam erre, nem fog tudni felhúzni. Nem. No. Fújtam egyet, fél szemmel a csökkenő számsort, fél szemmel ellenfelemet nézve, s az utolsó másodpercben húztam végig ujjamat az itemeken: kezdve a már látottakkal, folytatva az új köpennyel és a többivel; a bal ujjamon lévő, lilásan csillogó gyűrűt pedig a szabdalóval együtt hívtam le, úgy gondolkozva, hogy a lány figyelmét inkább a fegyver fogja jobban lekötni, mintsem az apró, ismeretlen item, mely aligha látszódhatott tisztán, a nézőtérről pedig egészen bizonyosan nem. Kíváncsi voltam a lány reakciójára: valószínű minimum egy katanára vagy egy nodachira számított, ám ez a szabdaló… A Szabdaló… ezt még Ritától kaptam. S mint ilyen, tökéletes volt, még akkor is, ha Freya esetleg kételkedett volna ebben. Persze nem hihette sem ő, sem mások, hogy akárcsak fél másodpercet is helyben maradok, a fegyver is már menet közben került a kezembe, s miután gyorsan felvázoltam magamnak a lehetőségeimet, az előre kitalált formációnál maradtam.
Az előző párbajon tapasztaltakra építettem: egy határozott mozdulattal lendítettem hátra a fegyvert, összetörve vele az övemen függő kis üvegcsét, melynek tartalma végigfolyt a pengén, állagában és színében is méregre hasonlítva. Hála Yuichi tudományának, viszonylag egyszerű volt kikísérletezni, csupán két-három napot vett igénybe, ám tökéletes volt mellékcselekvéshasználat-szimulálásnak. Ezzel talán tudom Freyát arra ösztönözni, hogy első körben ellenmérget igyon, illetve két körön belül, sebződés hiányában megismételje azt, ebben a harcban oly drága mellékcselekvéseket pazarolva. Az pedig, hogy eközben, ha sikerült, aktiváltam a föld elemet, csak a terv másik fele volt: kíváncsi voltam, a lány észreveszi-e, igaz, a múltkor meglepődött azon, hogy nyert, így valószínű nem tudhat a láthatatlan skillről. S úgy, hogy Ren képességei mind sikerültek, nem volt opció Freyánál a passzív sem. Ám még így se kockáztattam: az erőbuff pont az volt, amivel nem veszthettem semmit, jelenléte is azért volt fontos elsősorban, hogy tudjam, mikor változik debuffá, s így számomra is láthatóvá tegye a skill kezdetét. Úgyse hittem, hogy képes leszek rögtön eltalálni a lányt.
Persze azért megpróbáltam.
Egyensúlyomat előre helyezve értem közel hozzá, a Katanától távolabbi oldalon, kezdésnek egy alulról, lendületből indított vágást alkalmazva, a csípője felé – s hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolga, amint megmozdult, úgy váltottam a vágást szúrásra: ha direkt akar hárítani, ahogy a múltkor tette, a pengém hegye remélhetőleg elcsúszik a Katana mellett, elérve őt, talán még akkor is, ha időközben hátra akar ugrani.

by **Kuromajo** Szomb. Dec. 06 2014, 18:33

Mosoly játszott az arcán a felismerésre, miszerint a szerepük megfordult. Ezúttal nem neki volt rejtegetnivalója, de addig is legalább kiverte a fejéből a számolgatást. Felesleges volt azt kalkulálni, hogy vajon most mit engedhet meg magának és mit nem, és ezzel valamivel szabadabbnak is érezte magát. Ha nem tekintheti meg a csata előtt az ellenfél felszerelését, akkor a harc hevében már amúgy sem lesz ideje rá, hogy felmérje. Illetve lenne, de akkor elvonná a figyelmét arról, ami a győzelmét meghozhatja. Ráadásul majd a Katana úgyis megosztja vele a megfigyeléseit, ha tudnia kell valamiről.
- Same trick...? - dünnyögte halkan az orra alá, miközben kitámasztott és felkészült a hárításra. Összeszűkültek a szemei, úgy gondolta nem lehet ilyen ostoba a lány. Valamilyen cselt sejtett, így szinte azonnal megváltoztatta a taktikáját, és habozás nélkül megforgatta a kardját maga előtt egy képletes X-et rajzolva a levegőbe. Az alakzat meg is jelent két fénycsík kíséretében, Hinari pedig észlelhette az ismerős státuszjelzőt, ami letiltotta az itemek használatát.
- Szúrni fog! - hallatszott a kard megfontolt, bölcs hangja, és nem is kellett kétszer mondani Freyának. Egyenesbe húzta a katanát, és döfött ő is, Hinari támadását egy ütemmel késve csupán le. Szív felé indította meg a pengét, azt a védelmi rést keresve, ami a támadással egy időben keletkezik. Így, hogy nem érhette item hatása, magabiztos volt, és egy párhuzamos találattól se tartott. Csakhogy azzal nem számolt, hogy teljes blöff volt az üvegcse széttörése, és méreg helyett képességet használt az ellenfele.

136/170 HP

by **Hinari** Vas. Dec. 07 2014, 12:45

„A legfontosabb, hogy ne kerüljön jelentős előnybe az első körben. Amíg közel nem érek hozzá.” Volt pár gondolat, pár alapelv, amiknek figyelembevétele alapvetően határozhatta meg a párbaj kimenetelét, s amikre igyekeztem kellően rákoncentrálni. Freya pedig gyakorlottan mozgott, s az a négy-öt méter, ami köztünk volt, a gyorsaságom ellenére is elég volt neki a képességhasználathoz. Szerencsére. Ám ellene egyetlen félmosolyt, egyetlen magabiztosságról árulkodó reakciót nem engedhettem meg magamnak, így, látván az ismerős x-et és a kisikont is, csupán a megkezdett formációt folytattam, nem értem rá azon gondolkodni, hogy ez milyen hatással lesz a küzdelem további szakaszára. Éreztem a kettőnk közötti sebességkülönbséget, s azt is, hogy nem fogom tudni lekétszerezni. Nem számított. Határozottan váltottam át szúrásba, felkészülve a hárításra… hisz a Katana is figyelmeztette a lányt.
De Freya védekezés helyett támadott, egész egyszerűen beengedve a döfésemet. Már megint…? Alig észrevehetően ráncoltam össze a homlokom, testsúlyomat áthelyezve a jobb lábamra, a balt hátracsúsztatva, megpróbálva jobbra kitérni a Katana elől. Persze közel voltunk egymáshoz, nagyonis, így aligha lehetett bármi esélyem elkerülni ezt, főleg úgy, hogy a szabdalóm még mindig benne volt a lány oldalában. Csupán annyit értem el, hogy a vállamba szúrta a kard hegyét a szívem helyett. Ahová Raiga is. Önkéntelenül rezzentem össze: azóta még nem kaptam direkt találatot oda, s ez most felhozta a fájdalomérzet emlékét, amelyet már majdnem sikerült elfelejteni. De rögtön tereltem a gondolataimat. Nem szabad. Inkább a párbajra koncentráltam, itt másodperceken múlott minden, s ahogyan megszűnt a fegyverem izzása, úgy aktiváltam azt újra, nem hagyva időt a lánynak. „Ne feledd, hosszabb a fegyvere, mint a tiéd. Végig maradj a sarkában, csak közelharcban van esélyed.” Felpillantva a buffot jelző ikonra, karomat megfeszítettem, de nem pazaroltam egy ütemet sem arra, hogy kihúzzam a szabdalót: inkább elmozdítottam azt, fölfelé vágva, a csípője felől a jobb válla felé, sréhen. Két okból is: először is mert úgy volt a gyorsabb és egyszerűbb. Másrészt, Freyának észre kell vennie, hogy ha nem ugrik hátra, eltávolodva a pengétől, akkor újabb találatot fog kapni. Ha pedig megteszi, ki kell húznia belőlem a Katanát, ami így a vállam magasságában lesz, neki jobb oldalt, tehát a levegőt szelő kardom pont azt fogja eltalálni és hátralökni, megakadályozva ellenfelemet abban, hogy a következő pár ütemben eredményesen tudja használni fegyverét. Itt, a két penge csattanásakor is volt egy lélegzetvételnyi szünet, egy újabb pillantás az életcsíkom fölötti ikonra. Tudtam Freya következő lépését, így most is, ahogy az előző támadás előtt, megnéztem, átváltott-e már debuffba. Ha pedig igen, abban a pillanatban szüntettem meg a képességet, ha a lány gyors volt, akkor már az előző mozzanat után, rááldozva a mellékcselekvésemet, hisz itemeket úgyse használhattunk már. Én azonban nem becsültem őt alá, nem hagytam kihasználatlanul egyetlen lehetőséget sem: ráterheltem az előrébb lévő jobb lábamra, s ha sikerült ellökni a Katanát, egy csuklómozdulattal fordítottam meg a szabdaló irányát, és vágtam vele a lány felé, bal lábbal előrelépve, követve őt, ha menekülőre fogná. "… csak közelharcban van esélyed."

220/219

by **Kuromajo** Hétf. Dec. 08 2014, 20:42

Gyors pillantás a saját, és az ellenfele életcsíkjára. A fejében felpörögtek a fogaskerekek: Hinari nem sérült életpontban, ami várt eredmény volt, ami viszont Freyát illette, az ő veszteségei jelentősek voltak. Szemei összeszűkültek, ellenfele sebzése legutóbb messze nem volt ennyire veszélyes. Jobbjával hátra lépett egy felet, hogy biztosabb kitámasztást kapjon.
- Pördülj meg és csapj jobbról! - védekező mozzanatot diktált a Katana, és ennek megfelelően cselekedett. Villámgyorsnak tűnt, de valójában a titka nem a gyorsaság volt, hanem a folyékony, minden felesleges mozdulatot nélkülöző, precíz mozgás, amivel most késlekedés nélkül húzta ki a pengét, és a pördülésből lendületet nyerve elérte, hogy ne a Szabdaló csapódjon a Katanába, hanem mindkét kard sebes mozgásban legyen. Így nem csak neki, de Hinarinak is meg kellett tántorodnia, és értékes másodperceket nyert, amit pontosan három hátraszökkenésre használt fel. Ez idő alatt pedig levonta a következtetést, pontosabban sejtést, hogy egy képesség van a különös sebzés hátterében. Kisebbnek gondolat az esélyét annak, hogy ennyire drasztikus változtatást eszközölt Hinari a pontozásában, különösen mert sokkal gyorsabbnak tűnt most nála, és a pengéjét is kezelte olyan jól, mint előszörre.
- Now then... - szólalt meg, mielőtt megmozdította volna a fegyverét, azonban az egész jelent most úgy festett, mintha elrontott volna egy skill aktiválást. Pedig nem, ebben a pillanatban észlelhette Hinari, hogy a sebzése 16-ra esik vissza. Freya pedig már lendült is előre, fegyverét a hóna alatt hátrahúzva egyértelművé tette, hogy ismét szúrni fog. Megfontoltnak gondoltad eddig, ugye? Ebben a rohamban minden volt, csak megfontoltság nem, elsöprő lendülettel indult meg, mint aki meg sem akar állni. Szinte rád zuhant, de csak az utolsó pillanatban lökte előre a karját, hogy megcélozzon a Katana hegyével.
- A lába védtelen! - ez a közbeszólást döntött, de talán nem úgy, ahogy vártad. Hiszen újfent a felsőtested a célja. Hiába indult tényleg lefelé a kard, egy ütemmel később már fel is rántotta és egy erélyes ordítással próbál ledöfni.

by **Hinari** Hétf. Dec. 08 2014, 23:20

Végig őt figyeltem, magamban számolva az ütemeket, minthacsak táncolnék. Alighogy elkezdett izzani a szabdaló, Freya már lépett is, megszüntetve a bizsergést a vállamban. Indítottam a fegyverem, mely sebesen hasította a levegőt. Egy. Egyedül voltam, míg ők ketten. Előnyből hátrány, s a Katana, mint általában, most is megtalálta azt az ellenlépést, ami adott helyzetben a leghatásosabb volt. A lány megpördült, megváltoztatva a kard ívét. Én csak a mozgásukat néztem, nem foglalkozva se a közeli, mély hanggal, se a körülöttem lévő hangzavarral. Elülső lábamra terheltem, s teljes erővel fejeztem be a mozdulatot. Kettő. A két penge egymásnak csapódott. Bal lábam előrecsúsztattam, összeszorított fogakkal tűrve az ütközés okozta megingást, s mire újra megtaláltam a biztos fogást, Freya már hátrafelé mozdult. Három. Három szökkenés, pár méter, épp elegendő ahhoz, hogy újra kelljen kezdenem mindent. Elhúztam a számat, megszakítva a ritmust. Kivártam.
Tudtam, hogy utána kellett volna vetődnöm, ám mire felsőtestemet előre döntöttem, ő már olyannyira eltávolodott, hogy egy random ugrás életveszélyes lett volna, tiszta célpont egy a lányhoz hasonló kardforgató ellen. Egy fél pillanatra behunytam szemeim, majd védekező pozícióba helyezkedtem, a szabdalót készenlétbe helyezve. Ez a szünet többmindenre is elég volt, mindkettőnknek: a buff-debuff váltás megtörtént, így Freya bizonyára rájött a trükkre és megtette a kellő intézkedéseket ezügyben; nekem pedig elegendő idő állt rendelkezésemre, hogy megszüntessem az erőbuffomat, és eltervezzem a következő lépést. És persze szaporázzam a levegővételt. Kicsit elernyesszem a tagjaim, amíg még messze van. Nyeljek egyet, megacélozva a tekintetem. Egyszóval fáradjak. Persze képletesen. Hadd higgye, hogy ebben nála van az előny. Amennyiben nincsen tényleg nála.

Elmosolyodtam: nagyon úgy tűnt, hogy Freya is tisztában van azzal, amit Yuichi mondott. „A szúrás a dominancia jele.” Nem is próbálta titkolni, amin egy kissé elcsodálkoztam, enyhén emelve meg a szemöldökömet. Teljesen máshogy mozgott, mint eddig, s noha a szememben nem volt gyors, mégis tartottam valamennyire ettől a támadásától. Így az a mosoly talán egy ütemet se tartott, a normálisnál nagyobb koncentráció vette át a helyét, és abban a pillanatban, semmi sem érdekelt a mozgásán és a Katana ívén kívül. Végig őket néztem, behajlított térdekkel, melyek egyaránt szolgálhatták a direkt hárítást és az elugrást is, ám utóbbi még túl korai lett volna. Nem, először a lehetőség megteremtése, a kivitelezés csak utána kezdődhetett. Így tehát ellene fordítva az erejét, léptem ki jobbra, hátul lévő jobb lábamat oldalra kitéve, majd az elülső ballal fordulva, egyszerre távolodva el a fegyverétől és használva ki a szükségesnél nagyobb lendületét. A szabdalót pedig két kézről átvettem a bal kezembe, és úgy próbáltam végighúzni ellenfelemen, ügyelve rá, hogy a penge végig kettőnk között maradjon. S bár felmerült bennem, mégse fűztem hozzá semmit az elhangzottakhoz, sőt, nem is reagáltam le, pedig lett volna mit mondani. Komolyan azt hitték, hogy elhitethetnek velem olyat, amit több mint egy éve gyakoroltam magam is? Csak nem nézhettek ennyire kezdőnek. Nem. Biztosan nem, ebben több volt ennél, s én örültem neki, hogy nem fogadtam szemtől szembe a rohamot. Viszont nem engedtem le: feszülten és maximális összpontosítással figyeltem, hogyan reagálják le a kitérést, várva a megfelelő helyzetre, enyhén szembe is fordulva velük, hogy még inkább elősegítsem azt. Ha sikerül, a következő két-három mozdulatom akár el is döntheti a meccset.

by **Kuromajo** Kedd Dec. 09 2014, 00:13

Ahelyett, hogy a lábát hátrahúzta volna, és ezáltal belesétál a mellkasa felé száguldó pengébe, Hinari kifordult és kontrázott. Természetesen Freya sem ész nélkül ment előre, hiába sugallta ezt a mozgása, de a lendületnek hála az irányváltoztatása nem lehetett teljesen stabil. A hirtelen váltását egy kitámasztás előzte meg, illetve egy tessék-lássék jellegű vágás az ellenfele irányába, amivel még csak nem is akart találni. Csak arra használta fel, hogy a mozgását segítse. Tisztában volt vele, hogy kiszolgáltatott helyzetbe került, így a távolodást választotta, és még épp időben ugrott el ahhoz, hogy a Szabdaló pengéje elsuhanjon a hasa előtt. Ugyan az érkezésnél megbotlott, hiszen még megmaradt egy kevés a momentumából, de nem aggódott miatta, Hinari testsúlya a hátsó lábán volt, nem érhetett oda azelőtt, hogy rendezte volna a mozgását.
Csak a pillanatnyi nyugalom elérésekor tértek vissza a gondolatai, egészen pontosan egy rosszalló pillantást vetett a kardjára. Nem örült neki, hogy a Katana nem figyelmeztette: az elsődleges stratégiája nem működhet jelen esetben. Nem kellett hozzá sok sütnivaló, hogy kitalálja, azért nem dőlt be Hinari, mert ő maga is használta ezt a trükköt.
- Lényegtelen az ellenfél tapasztalata. Neked a saját stílusodat kell követned, ne alkalmazkodj. Koncentrálj! - felelt a kard a gondolatokra, Freya pedig beharapta az alsó ajkát. Ő is visszatartotta a szavakat, jóval kevesebbet beszélt, mint az első párbaj idején. Sőt, egyáltalán nem beszélt. Nem fért bele. Minden pillanatok töredéke alatt történt, és jelenleg hátrányban volt. Nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy elbízza magát és fecsegni kezdjen. Hinari az első olyan ellenfele, akit nem néz le teljesen. Csak egy kicsit. Hiszen a győzelemre született típusokra jellemző módon gondolkodott, akikben szemernyi kétség sem merül fel azzal kapcsolatban, hogy ők a legjobbak, s így eszébe sem jutott, hogy ellenlábasát maga fölé helyezze bármiben is.
Két ütemnyi szünet után lendítette meg újra a katanát, ezúttal egy teljesen natúr kezdőmozdulat keretében a válla fölé emelte a kardot. A penge felizzott, és hogy felismered-e a sword skillt időben, attól függ, tudod-e védeni. Igaz ugyan, hogy csak egy szimpla felülről lefelé tartó vertikális vágásról van szó, de a skill ereje nem is ebben rejlik, hanem a sebességében, amely a normálisnál kétszer nagyobb távolságról indítva is nehezen követhető. Freya egyetlen ugrással teszi meg a Sonic Leap segítésével a kettőtök közti távolságot, és lecsap újra.

by **Hinari** Kedd Dec. 09 2014, 02:41

Nem becsültem le, így egy kicsit se lepődtem meg rajta, hogy még ebből a helyzetből is sebződés nélkül tudott kikerülni – bár azért valahol feszélyezett a dolog, hiszen nem két találat kellett még nekem a győzelemhez, és az idő múlásával nemcsak a kitartásom, de a koncentrációm is csökkent. Egyszerűen képtelenség volt végig fenntartani, s egy pvp-ben jártas ellenféllel szemben pedig különösen nem húzhattam el a harcot. Annyi volt a szerencsém, hogy Freya már másodszorra hátrált, értékes időhöz juttatva hozzá.
S pont ezt akartam. Távolságot, ami időt is jelentett. Hogy a Katana mit mond, arra nem is figyeltem; a lány feszültebbé válása éppen elég volt ahhoz, hogy megtudjam, amit akarok. Nem erre számított. Ez a tény azonban semmiféle változást nem eredményezett részemről: én továbbra is úgy álltam hozzá, mint eddig, csupán csak felkészültem rá, hogy innentől, ha lehet még az eddigieknél is komolyabban fog venni. Átléptünk tehát a harc kritikus szakaszába, s ez éppen ideális volt ahhoz, hogy végre kipróbáljam, amit az előző hetek alatt rengetegszer átgondoltam már, s aminek nem tudtam a pontos végkimenetelét. Beszívtam a levegőt, ahogy a Katanát emelte – és kockáztattam. Remélve, hogy ezúttal nem a vereséget fogja eredményezni, mint legutóbb.

- Summoning Light Dragon! – kiáltottam, hangom a lehetőségekhez képest egész határozottan csengett. Még úgy is, hogy a végét egy cseppnyi szarkazmussal ejtettem ki, a szabdalóból előtörő lény ugyanis inkább hasonlított kígyóra, mint sárkányra, hála a Katana hiányának, dehát ezt a kis tévedést betudtam a skill jellegzetességének, nem tulajdonítva túl nagy jelentőséget neki. Hüllő-hüllő. Annál is inkább, mivel az alaktani különbség nem járt semmilyen változással, már ami hatást illette. S hogy miért próbálkoztam mégis képességgel, tudván, hogy ezzel vesztettem el az előző párbajt? A Dragon of Elements-nek volt egy hatalmas előnye az Element Absorbhoz képest: célpontot igényelt. Bárkit. S ha Freya képessége megfordítja a buff-debuffokat? Csak ellentétes hatást kell aktiválni, mint amit szeretnél, és máris ugyanott vagy. Az egyedüli rizikó az volt benne, hogy fogalmam se volt a lány képességének hatóidejéről és hatótávolságáról. Annyit tudtam, hogy a gyertyás teremben abban a pillanatban debuffá alakult az életnövelőm, ahogy aktiváltam, így Freya bizonyára előbb kapcsolhatta be – most pedig egyértelműen utóbb tette mindezt. Ez pozitívum volt, ám hogy van-e lehűlése és meddig tart, az továbbra se derült ki, így igyekeztem minél hamarabb véghezvinni a mozdulatot – hogy biztosan úgy hasson, ahogyan én azt szeretném.
Tehát megjelent a „sárkány”. Előtörve a magam mellett, egyenesen tartott szabdalóból, éppen akkor, amikor Freya elrugaszkodott. Már a jobb kezemben volt a fegyver, úgy ugrottam én is: nem teljesen szemben a lánnyal, de nem is éles szögben ugorva ki oldalra – épp annyira, hogy a leérkezést követően mögé tudjak kerülni, s ne legyen köztünk nagy távolság. Ám ahelyett, hogy mindeközben előretoltam volna a pengét, inkább a könyökömet húztam hátra, úgy fordítva a csuklómat, hogy a vékony kígyócska engem érjen el. Ezzel ütemet vesztettem, a saját skillem hatása alá kerültem, és a védekezésre se tudtam kellően odafigyelni. Utóbbi miatt Freya eltalálhatott, ha képes volt a vágás ívén módosítani abban a pár pillanatban, én viszont nem ezzel foglalkoztam most: ahogy leérkeztem, már pördültem is meg, hátulról vágva meg a lányt, még a sword skillje post-motion periódusában. Egyszer vagy többször. Majd felpillantottam az életsávomra és a kisikonra. Nagyon sok múlt azon, hogy mit is látok ott.

by **Kuromajo** Kedd Dec. 09 2014, 20:19

Megfelelő irányban elindítani a lefelé irányuló csapást nem jelentett problémát a lánynak, volt olyan gyors a reakcióideje, hogy Hinari mozgását lekövetve elcsípje még a katanával a lány testét. Viszont bár lett volna oka rá, nem vigyorgott, csak magában örült, hogy ellenfele megint volt olyan ostoba, hogy képességgel próbálkozzon. Biztos arra számít, csak egyszeri a megfordítás, és ha azt vesszük, hogy fénykígyóval próbálkozott, a kockázat is minimális volt. Legfeljebb Freya gyógyul néhány pontot. Csakhogy ez a pár pont döntő fontosságú lehet kettejük kiélezett párbajában. Minden oka megvolt hát arra, hogy örüljön. Azonban a pillanat azon törtrészében nem vehette észre, hogy a kígyó nem feléje tart, így elkerekedett szemekkel figyelte, ahogy a képesség animációja a saját használóját találja el. Ez még önmagában nem jelentett volna semmi rosszat, de a baljós előérzet gyorsan valósság vált. Az első vágást még elkerülte a Duel Princess, maradt annyi lélekjelenléte, hogy meg pördüljön és a Szabdaló hatótávolságán kívülre szökkenjen. Azonban a másodikra már nem volt felkészülve, az súrolta a felsőtestét, vékony vörös csíkot hagyva a páncélzatában. Teljes erejéből elrugaszkodott, és bár feje tele volt mindenféle gondolattal, próbálta nem kihagyni az ütemet, és kitámasztani a lendületvételhez. Tudta, hogy elérte a határait, de bízott a képességében. Viszont hirtelen elfogyott belőle az erő, ugrás helyett csak megbotlott, és erősen zihálva esett féltérdre.
- That was... smart... you are... the second... who figured out this much - nyögte ki nagy nehezen. Csikorogtak a fogai, tisztában volt vele, hogy bajban van. Megszüntethette volna a képességét, de azzal talán még rosszabbul is járhatott volna. Nem tudta, mit tegyen. Legalábbis most még.

81/170 HP

by **Hinari** Kedd Dec. 09 2014, 22:30

Számítottam rá, hogy el fog találni, ám enélkül szinte lehetetlen volt végigvinni azt a mozdulatsort, amit akartam. Így nem is bántam, főleg úgy, hogy a szabdaló másodszorra is felizzott, még mielőtt Freya hátraugorhatott volna. A megkönnyebbülésem szemmel látható volt. Nem is próbáltam titkolni. Nagyot sóhajtottam, rögtön a kombinációm befejezése után, hátsó lábamra helyezve testsúlyom, pihenve egy kicsit. A bizonytalanság feszültségének távozása után pehelysúlyúnak éreztem magam, ám mindez nem volt elég ahhoz, hogy szünet nélkül tudjam folytatni a harcot. Így helyben maradtam én is, megpróbálva ezalatt a pár másodperc alatt annyi energiát felhalmozni, hogy az elég legyen a harc hátralévő részére.
Freya szavaira nem tudtam mit felelni. Kérdezhettem volna, ki volt az első, bólinthattam volna, elmosolyodhattam volna, de a fejemben most teljesen más gondolatok jártak. Ezzel, hogy nagyjából kitapasztaltam a képességét, új lehetőségek nyíltak meg, s nekem meg kellett találnom, hogyan használhassam őket előnyömre. Tisztában voltam vele, hogy amíg a lány képessége valószínűleg megszüntethető, a sárkány sajnos nem. Viszont ha ellenfelem rászánja magát erre a lépésre, akkor bátran használhatom az Element Absorbot, erőnövelésre, gyorsaságbuffra vagy akár fegyverkezelésre is, helyzettől függően. Megszüntetve azt, amikor újra aktiválja, újfent dupla támadáshoz jutva. Minden az időzítésen múlott. És persze a sikeres képességhasználaton, ami még kockázatosabbá tette az ezzel való játszadozást. Kicsit elengedtem magam, a szabdalót is leengedve, próbálva lassacskán ütemezni a légzésem. Nem tudtam, Freya mit fog kitalálni, de ő kezdett, rajta múlott minden. És ez felettébb zavart. Felpillantottam a két kisikonra: volt egy harmadik lehetséges folytatása is ennek a harcnak, ám nem hittem, hogy a lány ezt fogja választani: ostoba lenne, ha lebecsülné a szürkét. Enyhén megráztam a fejem. Nem, ugyanazt a hibát ő se fogja elkövetni kétszer.

154/220

by **Kuromajo** Csüt. Dec. 11 2014, 21:48

És most? Újra és újra felhangzott ez a kérdés a lány fejében. Immár tudta, hogy hátrányba került a legutóbbi harc óta kitartásban és gyorsaságban is, utóbbi volt most a kulcsa kettejük küzdelmének. Dupla támadás. Tisztán látta a saját képességeit, és annyira ügyes azért nem volt, hogy ezt a hátrányt ki tudja egyenlíteni. Valóban elveszítette volna ezt a harcot? Nem, korántsem! Légszomja csillapodott, és néhány pillanatra lecsukta a szemét. Ellazította magát. Eggyé vált a kardjával. A talajjal. A levegővel. Mindennel. Mikor kinyitotta a szemét, a tekintete már teljesen más volt. Semmiféle bizonytalanság nem látszott a szemében, valamiféle hűvös eltökéltség azonban igen. A pillantása a Katanára siklott, miközben azt kitartotta oldalra. Ha lehet ilyet mondani, a mozgása most még tökéletesebb volt, mint eddig, elsöprő erő érződött belőle. Lépett egyet előre, majd még egyet, és abból váltott futásra. Eleinte nyílegyenesen, amíg a fegyvert meg nem emelte. A pengén megcsillant a fény, és mintha ez valami jel lett volna, egyszerre cikázni kezdett. Jobbra-balra szökkenve közeledett, kiszámíthatatlan ütemben váltva az irányán, de a célpontján ez nem változtatott. Csapását végül jobbról érkezve indította. Gyors volt és precíz, felülről célozta Hinari vállát, hogy aztán áthasíthassa a pengével a lány mellkasát. Hiába volt a támadás egyszerű, a kivitelezése miatt volt igazán veszélyes. Egyetlen apró hiba a hárításban, és nincs menekvés.

by **Hinari** Csüt. Dec. 11 2014, 23:04

Csöndesen, pihegve, de éles szemmel figyeltem, minden mozzanatát, minden rezdülését. Kerestem rajta, a tekintetében, valamit, ami megmutatja a folytatást. Tudtam, hisz híre volt, senki nem győzte még le. Nem hittem, hogy átélt már ilyesmit. Kevésbé múlt rajtam most ez. Hogy hogy is áll hozzá? Van, aki ilyen helyzetben kétségbeesik, s ezzel már veszít is. A legtöbben ezt teszik. Gondolatban feladják, így nem nyerhetnek.
De ő nem.
A váltás látványos volt. Ahogy rám nézett, majd a Katanára… ő tényleg akarta ezt a győzelmet. S az, hogy képes volt minderre, felébresztett bennem egyfajta tiszteletet a lány irányában. Furcsa volt beismerni, ám a gondolat halvány mosolyt csalt az arcomra. Védekező állásba helyezkedtem, határozottan tartva a szabdalót, pillantásommal az övét keresve. Megnyugodtam. Eltűntek a határok, a feszültség. Egy teljesen más szintre kerültünk, ahogy lábaimat mozgattam, érezni véltem a föld rezdüléseit a talpam alatt. Mint a vad s vadász, mindkettő én voltam. Benyomások sokasága, kiéleződött érzékek, a koncentráció magasfoka. Elindult, s én is: nem terveztem egyhelyben megvárni őt. Látva a cikázását, úgy esélyem se lett volna. Tudtam, ha ezt ki akarom védeni, nekem is mozgásban kell lennem, rákényszerítve őt, hogy több dologra kelljen figyelnie egyszerre. Felgyorsultam, a másodpercek lelassultak, s ahogy Freya a Katanát a bal vállam felé lendítette, fölém emelkedve, úgy hajlítottam be a lábaimat, két kézzel, alulról indítva el az ellentámadást. Ahogy ő, úgy nekem is lépnem kellett egyet fölfele, Freya pedig pont az az ellenfél volt, aki ezt el tudta érni nálam. Egyszerűen magával húzott, az egész viselkedése, hozzáállása, és én kezdtem nem csupán kötelességnek felfogni ezt a párbajt. Élveztem. A tét, igen, a Katana, még mindig ott volt mint motiváció, azzal a másikkal együtt, ami végülis halaszthatatlanná tette ezt a mérkőzést. Ám nem hagytam, hogy bármelyik is elvonja a figyelmem, s ezúttal különösebb erőfeszítés se kellett hozzá: belemerültem a harcba, a fém csillogásába, az ütemes légzés alig hallható rezzenéseibe, ki, be, ki be… és a fegyverek végső csattanása, mely hirtelenséget vitt az állandóságba, élesen, szikrázva, erősen és határtalanul. Fel voltam készülve rá: vállaimat megfeszítettem, ellentartva a Katanának, hátracsúszva pár centit. Mély levegőt vettem, hátul lévő bal lábammal lépve egyet előre, teljes erővel tolva hátra ellenfelem, a szabdaló ívét használva fel, hogy Freya ne tudja könnyen megszüntetni a két kard közti kapcsolatot. Fogaimat összeszorítva, lekésve az első csapás ütemét, a dupla támadás lehetőségével együtt. De megérte. Nem hagyhattam, hogy felbátorodjon, hogy bármiféle elégedettséget érezzen. Újabb lépés előre, ezúttal jobb lábbal, hátrálásra kényszerítve őt, majd villámgyorsan eresztettem le a felsőtestem, hogy aztán azzal együtt, vállból nyomjam föl a szabdalóval a Katanát, egy hirtelen ütemváltással. S kihasználva a momentumot, amikor megnyílt az út a két fegyver között, vettem át jobb kézbe a kardomat, jobb könyökömet oldalra kitéve, egy enyhén lefelé lejtő, de annál gyorsabb félköríves vágást intézve Freya felé.

by **Kuromajo** Hétf. Dec. 15 2014, 18:49

Még sose vett párbajt igazán komolyan. Volt, hogy megszorongatták, de csak látszólag. Akkor is tökéletesen uralta a harcot, és éppen annyira hagyta élni az ellenfeleit, hogy úgy érezzék, van esélyük, aztán ezt a reményt törte össze olyan szívesen. Vagy a képességek megfordításával, vagy a kitartásával. Hamisíthatatlan védjegye volt ez a harcstílus, de igazán csak azok ismerték, akik már harcoltak is vele. Nem terjedt el pletykaként, mint mondjuk a mobok iránti félelme.
Most viszont, ahogy a két kard szikrázva egymásnak feszült, egy teljesen más Freya arcát díszítette ki ez a tűzijáték. Ezt a harcot tényleg komolyan vette ettől a ponttól kezdve: maximumra pörgött a koncentrációja, hallgatásba burkolózott és eddig senki által nem ismert, sötét vonások költöztek az arcára. Fogát csikorgatva tartott ellen a Szabdaló nyomásának, és bár csúsztatta a lábát hátra, nem vesztette el az egyensúlyát egy pillanatra sem. Aztán abban a pillanatban, amikor Hinari előrenyomta a teljes testsúlyával a kardját, Freya engedett, megpróbálta a saját lendületét ellenfele ellen fordítani és legalább egy kicsit kibillenteni.
- Ba- - a hang megszólalt, de az első szó közepén nyomban el is hallgatott. Talán felismerte, hogy jelen állapotában szükségtelen tanácsokat adni, talán Freya intette csendre gondolatban, de a szándéka szerint alakult a védekező csapás. Balra kifelé húzta a kardját a szőke, miközben tengelye körül megpördült, és a kardok újabb csattanásából eredő pillanatnyi megtorpanást használta arra, hogy körbeforduljon, és a szerzett lendülettel indítson támadást, ugyanazt a mozdulatot folytatva, csak közben a katanát egy cseppet feljebb húzva. Így mellmagasságban érkezett a lendületes, vízszintes vágás Hinari felé, melynek ellentartani ezúttal lehetetlen volt. Hárítás esetére a lány fel volt rá készülve, hogy a csuklóján fordítson egyet, és elcsúsztassa a pengéjét a másik felett, vagy éppen alatt.

by **Hinari** Pént. Dec. 19 2014, 11:51

Szinte reflexes gondolat volt, a támadást és a megfelelő helyzet kialakítását segítő, előkészítő mozdulat. Nem is vett igénybe sok időt, s valószínű bárki más ellen előnyhöz juttatott volna, hisz így több erőt tudtam belevinni a Katana ellökésébe. De őellenük nem. Alighogy elkezdtem, Freya már a kard tanácsa nélkül is tudta, pontosan tudta, mi következik, ám akkorra már nem tudtam változtatni; ahhoz még én se voltam elég gyors. Testsúlyom előredőlt, mit a lábam csúsztatásával kompenzáltam, fogadva a pörgésből indított támadását, a szabdalót magam előtt tartva. Persze, mindez túl egyszerű lett volna így. Egy apró csuklómozdulat, és a Katana elsuhant a pengém éle fölött, s mire kezeimmel alátámaszthattam volna, feljebb emelve a kardot, már éreztem is a találat okozta enyhe bizsergést; szemem sarkából láttam a pixeldarabokat, mik körülöttünk szálltak. Chh. Távolodni ostobaság lett volna, helyette inkább előreléptem, s mire a Katana a vágás ívének vége felé járt – a gyors előreszökkenés miatt mélyebben hasítva belém – én már toltam is előre a szabdalót, egy erőteljes döféssel válaszolva, majd hátrahúzva azt, s közben jobb lábammal melléje kilépve, folytattam a mozdulatot: könyökömet kitettem oldalra, így távolítva a penge hegyét a lánytól, majd villámgyorsan csaptam is vissza, egy enyhén lefelé lejtő, de alapjában véve vízszintes, visszakézből indított vágással.
S csak ezután akadt egy pár pillanat, amikor a koncentrációmat megoszthattam, egy kicsit a gondolatoknak is teret engedve, a pure swordmanship mellett. Freya rengetegszer fordult. Már a sokadik alkalom volt, hogy így hárított, vagy indított csapást, s bár a harc folytatódott tovább, összpontosításomat újra behatárolva, ez az egy gondolatfoszlány azért ott maradt. Makacsul, felkészülve rá, hogy a megfelelő pillanatban előrenyomuljon, esetlegesen megváltoztatva a mozgásom. Most minden segítségre, benyomásra szükségem volt, jobban is, mint eddig: Freya végre kezdett komolyan venni. S én nem maradhattam le mögötte.

88/220

by **Kuromajo** Szomb. Dec. 20 2014, 14:56

- Még kettő - hallatszott az ismerős hang, megkímélve használóját a felesleges gondolkodástól. A Katana egyfajta szerepet váltott, tanácsok helyett most levett némi terhet Freya válláról azzal, hogy olyan információkat kezdett közölni, amik amúgy elrabolhatnák a figyelmét és csökkenthetnék a koncentrációját. Így azonban, hogy nem kellett például az életcsíkokat ellenőriznie, és következtetnie, minden figyelmét arra fordíthatta, hogy az ellenfele mozgását figyelje. Ezúttal azonban még ez is kevés volt. Grimaszolva vette tudomásul, hogy Hinari, ha már nincs más választása, megpróbál legalább együttes találatokkal érvényesülni, és az előnye miatt ez célravezető taktika is volt számára. A döfés ellen nem volt ellenszere, csak a második vágással boldogult el, melynek eredményeképp a két kard újra egymásnak csattant, az erőhatásokat pedig Freya arra használta, hogy távolodjon legalább két-három lépésnyit és nyerjen legalább néhány másodpercnyi időt.
- I guess I have no other choice... - mondta magának halkan, mielőtt felizzította volna újra a kardját. Újra támadásba lendült, továbbra is ugyanazzal az elsöprő erővel és precizitással, mint eddig, és a Katanát a magasba emelve csapott le felülről és átlós, jobbról-balra tartó vágással. Most viszont a csapás befejezése nem jelentette a támadás végét. Fordított egyet a csuklóján, és egy lentről felfelé tartó suhintással folytatta az offenzívát, kialakítva egy V alakot a két egymást követő mozdulattal, összesen 79 sebzésért.

by **Hinari** Vas. Dec. 21 2014, 11:33

Újfent távolodott, ám ezúttal nekem is szükségem volt erre a pár lélegzetvételnyi szünetre. Egyetlen találat. Ennyi kellett, ám ezt az utolsót lesz a legnehezebb kivitelezni. Hisz Freya nem úgy tűnt, mint aki feladta volna, sőt: ez a támadása valamivel nehezebb is lesz, ha egyáltalán tudja még fokozni azt a tempót és precízséget, amit eddig produkált. Efelől pedig nem volt kétségem.
A Katana élét figyeltem, fél szemmel nyomon követve a lány mozgását, aki felülről indította a vágást, viszonylag kiszámíthatóan. Összeráncolt homlokkal rugaszkodtam el a talajtól, merítve egy kicsit Miri harcmodorából, ezúttal inkább elkerülve, mint hárítva. De Freyát nem értettem: ez nem volt jellemző rá. S hogy pontosan mit akart, az csak a leérkezésem pillanatában vált nyilvánvalóvá: valahogyan rá tudott duplázni, s a második, fölfelé ívelő vágásra már nem voltam felkészülve, így, ha Freya követni tudott a levegőben, akkor el is talált. De hogyan? Hisz lassabb nálam. A tények viszont tények maradtak, s nekem nem volt időm gondolkodni. Alighogy talpam érintette a talajt, egy tizedmásodpercnyi szünet után, végül döntöttem. Jobb kézzel tartva a fegyvert, tartottam ki azt egyenesen, úgy, hogy a karom nem volt teljesen nyújtva. Majd ráfogtam bal kézzel is, csuklóval forgatva a pengét, apró kört írva le a levegőben. Ha hátrált volna, úgy utánaléptem, s amikor a szabdaló hegye legfentebb ért, meghúztam erőből, ám a várttal ellentétben felfelé, egy pillanatra el is engedve azt, hogy lefelé essen – de csak pár centit. Mielőtt azonban vállmagasságba ért volna, jobbal rámarkoltam és csuklómat jobbra forgatva csaptam Freya mellkasa és válla felé, eközben jobbra ugorva – pontosan úgy, ahogy Yuichi mutatta az egyik edzés során. S mindez alig vett igénybe egy egész másodpercet: ezért is alkalmaztam, ennek a technikának ugyanis a gyorsaság volt a kulcsa, és a lekövethetetlen irányváltás. Ám itt még nem fejeztem be (persze ha felvillant a lila fal, akkor igen): a vágást, főleg az utánalépés miatti közelség miatt, direkt hárítás nélkül szinte lehetetlen védeni, s én pont ezt használtam ki: bal kezemmel is ráfogva a markolatra, lendültem előre, s amíg a két fegyveren volt a hangsúly, s azok erőviszonyain (mint eddig mindig), én bal kézzel megragadtam Freyát, ha sikerült, a csuklóját, ha nem, úgy bármilyen másik testrészét. S így már nem tudott hová menekülni a jobb kezes szúrásom elől, mely ellentmondást nem tűrően hasított a lány felé, elsuhanva a Katana mellett…

by **Kuromajo** Kedd Dec. 23 2014, 14:51

Megpróbálkozott vele. Azzal, amit még soha nem mutatott meg senkinek, abban a reményben élve, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy lenullázza ellenlábasa életcsíkját. Nem számolt, arra nem volt ideje. Kinek lenne egy ilyen intenzív harc közben? Csak tette, amivel a legnagyobb esélye nyílt a győzelemre. Csakhogy hiába, a Katana megmondta: "még kettő". És ezt ezzel a trükkös támadással együtt értette. Hinari csíkja hiába kúszott vörösbe, annál lejjebb nem ment. Freya fogai csikorogtak az erőlködéstől, olyan erővel szorította az állkapcsát a feszültség, hogy ha lett volna fájdalom, biztosan megérezte volna a harc után.
- Ránts magad elé! Most! - figyelmeztetett a beszélő kard. És hogy miért szólt most mégis közbe? Hallotta a használója gondolatait, tisztában volt vele, hogy a tulajdonosa elveszítette a koncentrációját egy pillanatra. És ez elég is volt ahhoz, hogy Hinari lépéselőnybe kerüljön. A Katana az utolsó pillanatban állította meg a Szabdalót, közel merőlegesen feszülve a pengének. Freya ösztönösen megtámogatta a fegyverét a kezével, hogy nagyobb ellenállást biztosítson, ám a lépéshátrány ettől még nem múlt el. Ellenfele ráadásul túl közel volt ahhoz, hogy bármilyen menekülési kísérlet sikeres legyen, gyakorlatilag kiszolgáltatott helyzetbe kerülne abban a pillanatban, hogy megpróbálna eltávolodni.
- Figyelj a jobb kezére! - hallatszott újra a Katana hangja, aki külső szemlélőként látta, hogy mi készül. Meg se próbálta a lefogást kivédetni a lánnyal, azzal csak elvonta volna a figyelmét a valódi veszélyről, a szúrásról. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy Freya kapcsoljon, több szó nem kellett a bölcs mestertől. Tudta, látta, hogy a penge el fogja őt érni, így minden mindegy alapon tett egy lépést előre, és védekező mozdulat nélkül indított egy kapkodó, gyors szúrást ő is, hatalmasat kiáltva. A lila fal felvillant, megvédve Freyát. Egy oldalon biztosan. De hol a Katana hegye? A levegőben... vagy az is lila falba ütközött, akár a Szabdaló? A tomboló nézőtér elnémult az utolsó pillanatban, feszülten várva, hogy mit ír ki a rendszer.

0/170

by **Hinari** Szer. Dec. 24 2014, 19:44

Volt egy hatalmas különbség ezen párbaj és az eddig átélt stratégiázások között. Mármint a Katanán kívül. Egy legfontosabb, amit talán még egyetlen küzdőtér során sem éreztem, s aminek jelenlétéért volt ez a mostani kétségkívül a legkimerítőbb és legélesebb harcom mindközül. Nem volt időm. De semmi. S most nem a másodpercekre gondolok, nem az óra kattogásával számon tartott időre. Hiszen abból nem szokott több lenni soha, két csapás között. Egyfajta effektív időre, amit másban mérünk: a gondolatok futásában, az ösztönök és a tudatos cselekedet arányában, s amíg sok helyzetben megengedhetjük magunknak, hogy előbbiek vezéreljenek, máskor képesek kihagyatni velünk a lehetőségeinket. Mint most is.
Későn jutott eszembe a gyűrű. Addigra már a százszor elpróbált mozdulatsor közepénél tartottam, előrelép, lendít, megfog, elcsúsztat, szúr. Más, több már nem fért bele. Az a biztos vereséggel lett volna egyenlő, főleg Freya ellen. S így ha már elkezdtem, fogcsikorgatva folytattam s fejeztem be, nem törve a koncentrációmon, maximális erőbedobással és lendülettel. Mindennel, ami még maradt bennem. Piros életcsík. Utolsó másodperc. Utolsó támadás, utolsó esély. Ám ebben a végső mozzanatban benne volt mindkettőnk előnye: nála ott volt a Katana, aki szólt neki, nálam pedig a gyorsaság és a lépéselőny. Könnyebb dolgom volt, igen. Hisz bár a legendás kard és Freya reflexei méltán kiváltották az egyiket, még mindig ott volt nekem a másik, amire támaszkodhattam. Egy megérzés, a szemem sarkából elkapott mozzanat. Ellenfelem kiáltása, mely alátámasztotta a feltételezést. Még ideje se volt megszületni, máris cselekednie, reagálnia kellett, s én félig tudatosan, de leginkább ösztönből toltam előre a Szabdalót, megnövelve a sebességemet, amennyire csak a saját erőmből, a fény segítsége nélkül képes voltam rá. S talán csak ezen múlott. A kardom hegyét megállító lila fal hátradobott, s mire észrevettem, hogy még mindig Freya csuklóját markolom, akár magamra is boríthattam őt, az egyensúlyom megtartására ugyanis már nem volt kapacitásom ügyelni. Az esés közben, az érzékelés határába még éppen belecsúszó pillanattal később ért el a Katana, ám ez a második lila fal már nem a végső találatot akadályozta meg: a védett területen lévő sebződéstől óvott.
A felhők lustán úsztak fölöttem. Háttal feküdtem a porban, őket nézve, de nem figyelve rájuk. Némán hallgattam a tömeg tombolását; egy kis ideig még az se jutott eszembe, hogy felálljak. Csak a tény, amivel egyelőre nem tudtam mit kezdeni, s aminek még ülepednie kellett ahhoz, hogy megmozduljak. Győztem…

by **Kuromajo** Pént. Dec. 26 2014, 03:31

Freya állva maradt, a csuklója kicsúszott ellenfele markából. Pont úgy, ahogy a győzelem az ő kezéből. A harc hevében nem csak Hinari felejtett el valamit, ám most már késő volt. A párbaj eredményét kihirdette a rendszer, és több, mint 50 alkalom után most egy másik oldalt ismerhetett meg a lány, ahogy felpillantott a hologram kijelzőre. Elkerekedtek a szemei, a kezéből pedig kiesett a kardja.
- This is... incomprehensible... it must be a mistake! I cannot be defeated...! - hevesen rázta a fejét, aztán rámeredt az előtte fekvő lányra - It is me who is still standing... yet I... - döbbenete lassan keserűséggé vált. Olyan ürességet érzett, amely eddig ismeretlen módon marta a szívét. Arca eltorzult a fájdalomtól, a lábai felmondták a szolgálatot és térdre esett. Eleredtek a könnyei is. És azt még fel sem fogta, hogy nem csak a párbajt veszítette el, ebben a pillanatban mindennél nagyobb tragédia volt számára a puszta tény, hogy a vesztes oldalon állt. A könnyezésből sírás lett, remegett, mint egy nyárfalevél. Most csak egy kislány volt, akinek elvették a játékát.

by **Hinari** Pént. Dec. 26 2014, 12:17

Szavai tisztán kivehetőek voltak a hullámzó morajlásban is, arra késztetve, hogy elszakítsam tekintetem a kék égbolttól. Lassan tápászkodtam fel, pillantásomat reá emelve. Térdre esett, pontosan úgy, ahogy én tettem azt két héttel ezelőtt. A Katana is ugyanúgy hevert a földön, mint a Kezdő Kard, amit kaptam, az egész szituációban mégis volt valami más most. Sírt. Beharaptam ínyemet, úgy álltam fel végül, s bár megnyertem a meccset, visszaszerezve a fegyvert, amit elvett, nem tudtam határtalanul örülni neki, nem tudtam odaszaladni a kardhoz és magamhoz ölelni, ahogy azt Freya tette akkor. Mégcsak eszembe se jutott elismételni a szavait. Fölnéztem, egy hosszú másodperc erejéig, egyenesen Victorra, arcomról tisztán kiolvashatta gondolataim, amiket csak feléje és a társai felé irányítottam. Így akarj máskor az utamba állni. S ennél még többre is képes vagyok. Rezzenéstelen, határozott tekintettel, de mentesen mindenfajta bizonyítási vágytól. Csak egy gyilkos volt, aki szórakozásból ölet. Még a mellette álló harcos is többet ért a szememben nála, Raiga ugyanis parancsot teljesített, és azt se felhőtlen örömmel. Az ismeretlen vöröshajú férfire csak egy kérdő pillantást vetettem: eddig még nem találkoztam vele, de nagyon úgy festett, hogy ő is Tenka tag, s ha igen, akkor valószínű össze fogunk még futni. Ám most, hogy letelt az az egy másodperc, amit rájuk szántam, már sem ő, sem a többi páholyban ülő nem érdekelt. Egyedül a zokogó lány, aki mindannak ellenére, amiket csinált, nem volt olyan, mint a céhtársai.
Nyeltem egyet, s közelebb léptem hozzá, letérdelve melléje. Inventorymból előhívtam egy zsebkendőt, s feléje nyújtottam. Ha rám nézett, már nyoma se volt rajtam az előző arcvonásoknak: ő semmit sem érdemelt meg abból, amit Victor iránt éreztem. Csupán egy kislány volt, akit megtanultam tisztelni, és akinek igaz voltak furcsaságai, de alapjában véve nem volt rosszindulatú. S ahogy így ránéztem, visszaemlékezve a gőgös megnyilvánulásaira, rájöttem, honnan is volt ismerős. Szophiet juttatta eszembe, ott a vidámparkban, szájam szegletében pedig rögtön feltűnt a gondolat okozta halvány mosoly. Talán ezért, akkor…
- It’s all right, Freya. Losing is… - többmindent akartam neki mondani egyszerre. Hogy ez semmi, tényleg. Hogy itt a saoban fontosabb dolgok is vannak, s bár tudom, mit érezhet, mégis, felül kell emelkednie rajta. De mégis hogy mondjam el neki ezeket? Egyáltalán elfogadja őket éntőlem? Halkan sóhajtottam, keresve a tekintetét, biztatón rámosolyogva – Do you like cakes and chocolate? It sure helps a lot in these times – néztem rá, s amíg vártam egy kicsit, hogy összeszedje magát, pillantásom önkéntelenül is a jobbja felé terelődött. Az Ősi Fegyver nem volt méltó arra, hogy a földön heverjen. Még a sárkány szeme is fakóbb lett a reá telepedő porszemektől, s elfeledetten nézett a távolba, új s régi társa árnyékában, kettőnk által takarva. Felvettem onnét, lágyan az ölembe fektetve, lefújva róla a port, mely hamar el is pixeleződött. Ujjamat végigfuttattam a markolaton, úgy üdvözöltem, megkönnyebbülten, mint aki rég nem látott ismerőssel találkozik. Nyertem. Majd később beszélünk – mondtam neki gondolatban, ennyit, nem többet. Többet nem is akartam most, hisz mások voltak a prioritások. Újra a lány felé fordultam. Segíteni szerettem volna neki.
– Let me treat you one, okay? – kérdeztem őt, továbbra is biztatón, mintha csak a barátnőmmel beszélgetnék. Felálltam, eltéve a Katanát a Szabdalóval és a többi felszerelésemmel együtt, majd leguggoltam hozzá, a kezemet nyújtva feléje – Please, Freya – kértem, reménykedve, hogy beleegyezik. Kényszeríteni persze semmire sem akartam, de szerettem volna felvidítani egy kicsit, adni valamit neki, valami újat, amiben kevés része lehetett eddig. Ami talán elfeledteti vele a történteket, vagy legalább enyhíteni képes őket egy kicsit. Egy barátot…
S ha Szophienál ment, talán őnála se lehetetlen.
Hisz tényleg sok volt a közös bennünk.

by **Kuromajo** Szomb. Dec. 27 2014, 13:27

Ha már felnéztél, abban a bizonyos páholyban most mintha négy embert is láttál volna, de a kis köpenyes alak pislogásra eltűnik - ahogy szokott. Victor halvány mosollyal az arcán figyel sétapálcájára támaszkodva, Raiga önelégülten vigyorog, a vörös hajú pedig... nos, ő egy laza mozdulattal átugrik a korláton, és a néhány méteres magasságból nagy port kavarva ér földet az aréna talaján.
Ami Freyát illeti, ő hol a könnyeit törölgeti a ruhája ujjával, aztán a zsebkendőddel, hol pedig zaklatott tekintettel pislog rád, majd megrázza a fejét. Többször is szólásra nyitja a száját, de minden egyes alkalommal rátör a sírógörcs. Talán pont a kedvességedtől, de az is lehet, hogy csak szimplán eszébe juttatja a látványod, amit átélt az elmúlt pár percben. A pohár valahol ott telik be, amikor felé nyújtod a kezed. Ekkor változnak át az érzelmek dühvé, agresszívan csapja félre a kezed.
- That sword is cursed! It made me fight in a way I do not want to, then it made me lose! Leave me alone and never ever show your face before me! - tajtékzik, majd felpattan, megbotlik és pontosan a vörös hajú, csupa aranyba öltözött férfi kezei közé esik, aki időközben odaért hozzátok. Freya pedig hiába próbál szabadulni, erősen tartják, egészen addig, amíg le nem nyugszik kicsit.
- Sajnálom, de Freya-san nincs olyan állapotban, hogy elfogadja a meghívását, Hinari-san. Kérem, adjon neki egy kis időt, hogy feldolgozza, ami történt vele - szólal meg a megértésedet kérve, majd átöleli a legyőzött vállát és magához húzva őt kikíséri a veresége helyszínéről. Még láthatod, ahogy Freya visszanéz, és villámokat szóró tekintettel pillant rád... vagy nem is rád, hanem a Katanára?

by **Hinari** Szomb. Dec. 27 2014, 14:32

Nyilván nem lehetett könnyű neki. Még rosszabb is, mint nekem volt akkor, hiszen nemcsak a Katanát szereztem vissza, hanem a veretlenségét is megszakítottam, ami sokat jelentett neki – legalábbis ha azt nézem, mennyire büszke volt rá. De határozott szándékom volt elmagyarázni neki ezeket, s valahogy megvigasztalni kicsit, hiszen ebben a játékban az életben maradás a legfontosabb. Felnéztem a cirádákkal teli égboltra, túl a századik szinten is, tekintetem képzeletben a szempárba fúrva, amelyik minket figyelt. A lehető legtöbb ember életben maradása. Kezem ökölbe szorult, ám az előttem zokogó lány hamar visszaterelte a figyelmem a jelenbe. Türelmesen vártam, szótlanul figyelve őt. Még akkor sem mozdultam, amikor az ismeretlen férfi landolt a harctér szélén, ám hiába szerettem volna jól leplezni, azért elszomorított, ahogyan Freya elutasított. Visszahúztam a kezem, ám csak azután álltam fel, hogy a lány is megtette ezt. Az egész jelenet, a kifakadás és az elrohanás kísértetiesen emlékeztetett az erdőben történtekre, s ahogy ott Shu, itt most Freya volt az, aki puszta dühből és keserűségből hibás következtetéseket vont le. Sóhajtottam, s már a nyelvemen volt, ugyanaz a mondat, amit akkor a sárkánynak mondtam, amire akkor kértem őt. Ám ahogyan végignéztem a férfin, valahogy mégsem jöttek a szavak. Egyszer se találkoztam még vele, nem tudtam, milyen viszonyban van a lánnyal és hogy mennyire képes hatni rá, ám mégis… olyan határozottan tartotta őt.
- Persze… – bólintottam – Kérem vigyázzon rá – mondtam, egy pillanatra felvéve a szemkontaktust a férfivel, ám pillantásom minduntalan visszatért Freyához. Nem akartam őt így látni, azok után, amit értünk tett, de ezen jelenleg sajnos nem segíthettem. Én nem.
– Remélem még találkozunk… - suttogtam magam elé, amikor hátat fordítottak, szemeimmel követve őket, amíg végleg el nem tűntek. De rosszérzést hagytak maguk után. Tudtam, hogy ezt nem lehetett másképp, mégis rosszul esett, nem éreztem azt a felhőtlen örömet és megkönnyebbülést, amit kellett volna. De nem bántam. Hisz jól tudtam, hogy addig soha nem is fogom érezni, amíg mások is számítanak nekem, magamon kívül…

Pár másodpercig még helyben maradtam, gondolataimba mélyedve, majd vettem egy nagy levegőt. Azt kifújva fordultam meg végül, pillantásommal Alexet keresve, s amikor megtaláltam, végre én is képes voltam őszintén mosolyogni. Odaszaladtam hozzá, s egy rövid csók után néztem körül rendesen: ott volt Szophie és Yuichi is, és még sokan mások, akiket ismertem. Akikkel eddig együtt harcoltam, s akik most is mellettem álltak.
S bár sajnáltam Freyát, azért bíztam benne, hogy megnyugszik majd, s nem fog rám ellenségként tekinteni: még tartoztam neki egy sütivel és egy köszönettel, az életemért…

by Ajánlott tartalom

Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch

Re: Tale of Two Rivals IV. - Great Rematch