Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

by **Kiwi** Kedd Jún. 21 2016, 22:59

Az a fogacska igazán nem kellett volna. Ugyanis emlékeztette valakire, egy játékos, csenevész, csicsergős lánykára a múltjából. Mondhatni az első igazi barátnőjére, akit annak mert nevezni. Bár az alkata, kinézete de még a kora sem egyezik, mégis egy pillanatra ő villant fel Kiwi kobakjában. Összeszorul a szíve, és kezd rá jönni mennyi mindent hagyott odakint, és hogy idebent milyen sok ugyanolyan dolog köszön vissza csak picit mégis más formában. Tisztában volt vele hogy Rubi sosem lesz olyan, mint ahogy se Cear se Shu… Igen, ők mind olyan személyek akik hordoztak magukkal valakit. Egy emléket, egy hasonmást, egy örökös vágyakozással teli honvágyat. Valamint ha belegondol hogy mégis hova vágyik vissza… Nem is hova, inkább csak kikhez… De van amikor még abban sem biztos. De vissza a lányokhoz, szóval máris volt pár szimpi-jelző Rubin, ugyanakkor Kiwi, hát Kiwi. Ő nem fog megbízni senkiben, pedig leghőbb vágya hogy találjon valakit akivel kételyek és félelemek, meggondoltság nélkül oszthat meg mindent. Ő nem lesz az, és a céh túlnyomótöbbsége alkalmatlan erre. Vagy fiú, vagy gyerek, vagy egyszerűen csak túl… nyomasztó. Kiwi nem akadt meg a gondolatokban, gyorsan felfogta hogy a titok forrása is a lányka. Valahogy… visszásnak érezte az egészet. Olyan dolgot tudott meg, amit elvileg nem akartak vele megosztani. Vagyis… Shu akarta csak. De… Saya is akarta nem?... Legalább egy picikét… Fogalma sem volt mit vált ki a képessége, amit tudott az csupán annyi volt hogy félt a következményektől, aki nem más mint Rubi. Nem, nem maga a lány, inkább a titok… valamint az, hogy miként is kezelje helyén a dolgokat… Kiwi elmosolyodott a szőkeség válaszán, és végig azon gondolkodott hogy ez az alá-felé rendelt viszonyban mégis mennyire illenek, sőt elválaszthatatlanoknak tűntek. Ez egyfajta kisugárzás volt a lányok felől. A mondatára felcsillant a szeme… Pontosan jól emlékezett…
- Igen… emlékszem Rosszkára, meg rád is… mármint, akkor a kocsmában is te voltál nem? – Kérdeztem rá, igen a ribancka nevét elfelejtettem, főleg azért mert annyit leszűrtem, hogy nem az a neve ahogy hívatja magát. A küldetésben, valami sokkal hosszabb név volt feltüntetve… Így az „áll nevét” teljesen lesajnálta. Rubi stílusa nyers volt, Saya szinte teljesen visszahúzódó, tűz és víz a két lelkecske. Azon viszont meglepődtem hogy milyen kevesen lettünk felsorolva akik elvileg tudjuk kicsoda. Valamint ami lényeges hogy Cear neve nem volt közte. Tehát előtte is tartanom kell a szám. Ami feltűnt hogy a titok majd a rájuk vonatkozó betegségét úgymond köznyelven használta, viszont hangsúlyán érezhetően véltem hogy csak kényszerből, hogy még én is megértsem. Tisztában voltam vele, még ha nem is tudok róla túl sokat… Majd ők, segítenek, talán. Valamint a viselkedése Kiwit mégsem úgy hatotta meg mint kellene, talán. Nem tartotta ijesztőnek Rubit, bár tény hogy nem is ismerte. Jelenleg inkább gondolta azt hogy valami játékos, csenevész, tinilány… aki még nem tudja miként kezelje magát. Mármint érted. Próbál rálelni önmagára, és a megnyilvánulásai is csupán ezt jelentették számára, mint a szájnyalogatás, és egyéb pózőrködés. Persze ezt Rubi nem tudatosan csinálja, csupán így tanul, kutat és próbálja jól érezni magát.
- Értem, akkor nem adom tovább. Viszont céhen belül is ennyire fontos ez a titkolózás? – Kérdeztem rájuk, hisz céh, közös érdekek stb…
- Valamint… ha nem Shu én sem tudtam volna rólad, szóval nekem sem akaratosan árultátok el. – Kicsit bűntudata van, talán még a harmadik fél helyett is.

Csupán egyet akartam érteni, viszont tény, hogy hosszan… ki tudtam volna fejteni, viszont Rubi első pár reakciója miatt rövidebbre fogtam, alig egy-két rövidebb mondatba. Nem azért mert jó kislány voltam, viszont ha felesleges járatni a szám, nem fogom. Végül Saya szólalt meg, aminek kifejezetten örültem. Az ő hangját nem hallom túl sűrűn.
- Vidámnak vidám vagyok, azt hiszem. Egy picit feszült csak, szerintem a furcsa alakok… és kevert dolgok is erre utalnak. De… nem is tudom. Nem voltam még túl sokat idebent, hogy közben jelentősen megváltozzon a hangulatom. De igen, változásokat mindig érzékelek. – Ahogy az embernek a hangulata is jelentősen függ minden ráható gondolattól, eseménytől. Azért rákérdezet az üzenetre, és végül összerakhatta volna akár Ő is. Utólag olyan egyértelmű…

Beleegyezett, látni akarta a képességét, bár fogalma sem volt mire is készüljön… Arra gondolt, hogy eltorzul minden, vagy furcsa lények jelennek meg… de igen, a mindenki hulla verzió is átfutott az agyacskáján. Hidd el, ő tényleg képes a legtöbb szörnyűséget megjeleníteni lelki szemei előtt, valamint arra hogy ti alakultok át, egyedül csakis azért nem gondolt, mert annyit tudott, hogy mindketten világot építetek, de még azt sem vetette el teljesen magában. Saya megrezzent, bújni kezdett, én szerette volna nyugtatni, de… nem tudja mennyire sikerült. Kiwi pedig hagyta, hogy Rubi megérintse, Saya is bátor volt, Ő is az lesz.

Majd ami fogadta… Nem mosolyogott az tény, valahogy… nem érzett semmit sem. Nem rémült meg, nem bántotta, hogy átalakult a világképe… és az volt a legijesztőbb hogy nem érzett semmit sem. Se haragot, se félelmet, sem szomorúságot… sem együttérzést. Undort? Azt talán, egy picit, de szagokat nem erezett, és ez talán segített, hogy ne keltse hatalmába. Üres volt, valamint… gyáva? Felfogta én egyáltalán amit lát? Hajlandó volt-e beengedni a tudatába a torzulatot?... Sem én, de még Ő sem tudná megmondani jelenleg. Nem hökkentette meg, leginkább olyan volt számára mintha egy filmet nézne… Nem számít mert úgyis vége lesz, és felébred, akár egy álomból. Azon kapja magát ahogy Saya megfogja a ruhája szélét. Meglepődött, ezt egyfajta elfogadásnak élte meg, ami nagyon jól esett a kis szívének. Valamint Kiwi naiv… most először fordult meg a gondolataiban, hogy Rubi normális-e… De nem tablózta le. Csupán figyelte az ugrabugráló lánykát, majd Saya fejére tette a kezét, megsimogatta a haját, de csupán gyengéden. Igen, Kiwi félt a gyerekektől, így úgy bánt velük, főleg a Saya típusúakkal, mint a porcelánnal. Kitette őket a szekrénybe, néha-néha leporolta és ott díszítette a kirakatát. Ápolta és védte, de nem ment túl közel hozzájuk.
- Rendben. – Fogadta el habozás nélkül, valamint bosszantotta hogy ragad a hangulatába Rubiéból is. Amivel hadakozott… önmagában. Kiwi lehunyta a szemét, valamint próbált olyan képeket felidézni amiket szeret. Festményeket, állatokat, személyeket, olvasott történetekből megjelent fantazmagóriákat. Nem túl sok sikerrel. Nem történt semmi. Kiwi nyugodtnak látszott, valamint az is volt, csupán felületes gondolatok kavarogtak. Nem engedett semmit sem mélyebbre, és pont ezért nem sikerült neki az első próbálkozása. Nem akart alulmaradni, egy dolgot viszont tudott… Amikor bosszús, vagy haragszik is könnyebben manipulálja a világot, mint jelenleg. Üresség. Olyan volt mint egy alagút aminek a tetejét és a végét is eltorlaszolták, nem volt kiút. De nem is bánta. Örült a csendnek, magánynak ami a lelkében honol, még ha meg is rémítette, de tudta hogy ameddig így tartja magát nem jutnak mélyebbre, önmagában. Pár másodpercnyi próbálkozás után kinyitotta a szemét. Ellenőrizte a változást, de csupán egy pillantással, majd újra megpróbálkozott a dologgal. De most nem lehunyt szemmel. Inkább élő fantáziálgatással próbálkozott meg a dologgal. Elképzelte amint a talpa alól egy tisztítófény indult, és terjedt szét ameddig csak lát, majd mindent zöld önt el, virágok, meg pillangók. Boldog akart lenni! Nem csak magáért. Azt akarta megmutatni Sayanak hogy milyen amikor boldog. Amikor igazán az.. De nem sikerült. Újabb fail, újabb bukta, de Kiwi nem az aki bármiképp is feladja. Lehunyta a szemét, nem gondolt semmire, hagyta hogy az üresség járja át, majd egy halvány először alig élesedő kép villant meg a lelki szemei előtt. Hagyta hogy az agya azt tegyen amit akarjon. Azzá írja át a képet amivé szeretné. Ő csupán külső megfigyelő volt, elméje képalkotó képességének. Szokott ilyet csinálni, és ha fáradt akkor ügyesen, és hamar álomba is ringatja vele magát. Különben haszontalan, mégis ez volt az amivel arra gondolhatott hogy eredményt érhet el. Rubit és Sayat teljesen kizárta, félő hogy meg sem hallaná most őket. Érezte, mintha zsibbadna az agya, picit szédül. De a képből, színfoltok lesznek, absztrakt pacák, lila, narancs, zöld, citrom. Mind élénk és vdiám szín, főleg összemosva, majd újabb képpé formálódott. A lila túlnyomó többsége felülkerekedett a többin, és leginkább egy galaxisra elmékeztette. Majd ezt megragadva, kis apró csillagok jelentek meg, amik elbúrjánztak, bevilágítva a képet, elvakítva a szemeit, és azt vette észre hogy süpped maga alatt a talaj. Menthetetlenül, mintha csak tejből volna, sűlyedtek el, egy sűrű, de mégis folyékony anyagban, ellepve és menekülésre képtelenné téve mindhármukat, egyszerre. Kiwi nem is kapálózott, hozzászokott a furcsa jelenésekre az elméjében, de amint úgy érezte hogy a sűrű folyadék, mint valami nyálka lassan engedte lefelé, és voltaképp a saját súlyuk húzta csak… Szóval mintha egy szobát süllyedtek volna. És mint valami hintaágy, lassan, az alján elvékonyodva végül kilukadva engedte el őket. Ha a plafonra néztél, azonnal elvileg jöttünk. A folyadék lassan visszaszivárog, összehúzza magát, és végül az anyaga is olyanná válik mint a fehér márvány. Majd ha körbenézel, nem látsz mást csak fehérséget, hatalmas teret, valamint… csupán az árnyékokból következtethetsz arra hogy az egész terem tele van szobrokkal. Minden hófehér, a fényt nem látni honnan szűrődik, mindenhol ott van, mégis elég fényt ad ahhoz hogy a szobrokat ami elveszik a fehér márványtalajon, falakon, és plafonon. Tehát mindenhol hófehér márvány borít mindent. Ha közelebb léptek felfedezhettek pár dolgot. Kiwi már járt itt, ő tudja mi ez a hely. Ti ismerkedhettek. Ha bátorkodtok körbenézni, és nem mentek neki semminek, akkor felfedezhetitek többek között, Cearso, Shu, a ti, valamint még Chariton, Katja, Eldre, Miu, és még sok-sok emberke alakját. Olyanokat akiket talán ti, de Kiwi biztosan ismer. Viszont ami feltűnhet hogy több száz szoborról van szó, és nem csak japánok. Tehát a kintről hordozott emlékeket, ismerősöket is megpillanthatjátok. Pár szobornál viszont felfedezhettek valamit. Mint például azt hogy Katja arca megkopott, több más szoborral együtt. Vagy épp a ruhák nem olyan kidolgozottak, mintha egy igazi szobrász készítette volna. Igen, a részletek könnyen elvesznek… Kiwi nem szól semmit, nyugodtan felfedezhettek.

by **Saya** Hétf. Júl. 11 2016, 19:57

Hugi még ugrált egy ideig, de hamar abbahagyta, főleg, amikor a Kiwi meg is szólalt, és a hangja, az olyan furi volt, olyan semmilyen, és döbbenten nézett rá, de az arcán még ott volt a mosoly, ami lassacskán átalakult, kábé olyan lett szinte, mint azokon a rajzokon, amiket valami őrült karaktert jelenítenek meg, tehát olyan ilyen, sőt, tényleg ilyen. A Kiwi elé lépett és előre is hajolt, alulról nézve így fel rá, a tekintete az tényleg olyan volt, mint egy őrültté, egyik szeme kisebb, mint a másik, és mintha nyál is csöpögött volna a szájáról a földre, de nem vagyok benne biztos, mert hát vörös volt.
-Akkor mutasd meg, mire vagy képes.
Azzal hátrahajolt eredeti helyzetébe és háta mögött összefont kézzel várta a reakciót. Én meg láttam meg éreztem, hogy a Kiwi igyekszik és dolgozik, még mintha néha fel is nyögött volna, nem biztos, én meg meredtem előre és igyekeztem segíteni neki, de ez nem az én világom, de akartam, hogy eltűnjön innen ez a sok-sok csúfság. A Hugi pedig a kedvenc dalát dúdolgatva ugrált fel-alá, még olyan szép is lehetett volna, de ez a környezet, na, szóval az nekem nem bejövős. Néha játszadozott egy kis gyomorra hasonlító akármivel, vagy focizott a húsdarabokkal, de volt, hogy felröppent és nevetve kocogtatta az akváriumembereket.
Mikor valami változás kezdődött, akkor leszállt és tapsikolni kezdett.
-Naaaa, hát menni fog ez!
A hangja is olyan hisztérikus volt, végül két kézzel lecsapott a földre, és ami még nem alakult át húscafat, azt széjjel placcsant olyan undorító hanggal és fekete folyadékkal terítette be őt. Hugi pedig nevetett és nevetett, és kacagott, csengő de mégis rémisztő hangon, én pedig befogtam a szemeimet, leguggoltam és előre-hátra hintázva vártam, hogy vége legyen.
Nem sokra rá megéreztem a karjait magam körül, a nevetése is abbamaradt, és megölelt, szorosan magához, még egy puszit is nyomott a fejem búbjára. Végül megszólalt:
-Kinyithatod a szemed.
És ki is nyitottam, és minden fehér volt, és sehol nem volt a Hugi világa, és mosolygott, még mindig őrülten és gonoszan, de mosolygott, és engem figyelt, aztán a Kiwit. Én pedig felálltam és döbbenten körbenéztem.
-Jól van, megy ez.
Meg lettem volna lepődve a Hugi hangján, hogy milyen kedvesnek hangzott, főleg ahhoz képest, ami az előbb volt, de lefoglalt a többi, kicsit tapogatózva előre mentem és megtaláltam így az egyik szobrot, és néztem, hogy ez a Shukaku meg a Timidus. És mentem tovább és néztem a szobrokat, közben a Hugi a Kiwi felé fordult, míg én nem figyeltem rájuk és mentem tovább a szobrok mentén.
-Ügyes vagy. Mondjuk a saját világodban ez lenne a minimum. Kipróbálnám, hogy ha odakint fordított sorrendben használjuk a dolgot, akkor is képes vagy-e kitörni belőle.
Majd mind egy mellékesen, maga elé súgva hozzátette. -Talán te megmentheted.
-Ez ki?
Mutattam az egyik szoborra, amit nem ismertem, aztán Kiwi válaszát megvártam, és mentem tovább, és megint kérdeztem, ha találtam olyat, akit nem ismerek :3 De aztán megálltam az egyiknél, ami mintha elég félkész lett volna, és néztem, és a fejem is félredöntöttem, és megint megkérdeztem, hogy
-Ez ki?

by **Kiwi** Kedd Júl. 26 2016, 09:20

Ruby ijesztő volt, mégis volt benne egy gyermeki báj, ami miatt nem tudtam tőle félni. Vicces... azoktól az emberektől tartok, akiktől nem kéne... akiktől meg tartanm kéne... egyszerűen nem tudok. És ez volt az... ami igazán rémisztő a számomra. Kihívásként tekintettem az ajánlatára, bele is mentem, bár fogalmam sem volt...mi fog változni, mennyit fog változni, vagy egyáltalán tudok-e módosítani majd bármin. Voltak elképzeléseim, amiket meg akartam jeleníteni, mégis... egyel lentebb, vagyis inkább bentebb kerültünk az elmémbe. Megpróbáltam kizárni Hugit, így... csak a letisztultságra tudtam gondolni. Magam is meglepett a szoba ahova kerültünk. Voltam már itt, nekem nem újdonság.Valamint a dicsérete meglepett, sőt, kifejezetten jól is esett. Adott egy kis önbizalmat. Viszont a másik mondatával helyre is tett. Jogosan. Én is elvártam magamtól, ezért is... fogadtam el a kihívást. Majd a legutolsó szinte suttogó mondatára kaptam fel a fejem. Kellett pár pillanat hogy összerakjam tényleg azt hallottam-e amit mondott...
- Ezt... hogy érted? - Kérdeztem vissza, úgy, hogy visszább fogtam a hangom én is. Valamint az a másikra ajánlatára is válaszoltam.
- Rendben, de egy picit még maradjunk, Saya miatt. - Valamint ha nem fejtette ki, most lett volna alkalmam visszakérdezni, de Saya is kérdezgetet, neki is válaszolnom kellett..
- Hát... szinte mindenki akit valamennyire is ismertem. Ide bentiek, kintiek... rokonok, barátok, osztálytársak. Ha arra mész tovább akkor Cearsot, is láthatod, Rosszkát (Katja) is, valamint ha jobbra fordult te is itt leszel valahol. - Kezdtem legalább a szemeimmel keresgetni az embereket, azokat említettem meg neki, akiket vélhetően ő is ismerhet. Valamint feltűnhet neki Anat szobra is. Arra pedig a következő, láttam, egyszer úgy, mintha élne... mintha, de csak csalás volt az egész, ezt Shukaku is megmondta...
- Ha még tovább mész lefelé, akkor ott lesz az öcséim szobra. - Három szinte kisfiút láthat, egy hét, kilenc és tizenkét éves formát, hasonló öltözékkel és frizurával. Egy nőt mögöttük, akinek az arca meg van kopva. Valamint nem volt férfi tag, mint apakép. Jobbra pillantva a korosztályomnak megfelelő emberkék, méltán lehet gondolni hogy osztály és évfolyam társak. Akik szintén meg vannak kopva, egy lány kivételével. Ő volt Satella. De nem térek rá ki bővebben ha, nem muszáj. Kicsit fájó is ez a hely, hisz őrzöm őket.... magamban, mégsem lehetek velük. Valamit ilyenkor tudnak még a vidám emlékek is olyan csúnyán megfakulni...

by **Saya** Szer. Aug. 03 2016, 19:38

-Voooooo! -szerintem szinte csillog a szemem és nagyon-nagyon meglep és örülök, mikor megtudom, hogy ezek kicsodák, és kacagva kezdek sasszézni szoborról szoborra, és hallgatom a Kiwi-t, hogy ki kicsoda, már akiket elmesél. Mert persze van, akiket igen, felismerek, a Cearso-t még meg is simizem mosolyogva. Teljesen elmerülök bennük, amik szépen vannak kidolgozva, azokat még jobban meg is nézegetem, persze van, ahol van hiba, de soha senkinek nem lehet teljesen tökéletes a memóriája, én már csak tudom :3
A Hugi a háttérben figyel most már inkább, hátra tett kézzel, előre-hátra ingázva, és a Kiwi mögött lépdelve követ csak minket. Én nem nézek rá, de a tekintete most már olyan teljesen más, inkább mintha ő lenne az idősebb és örömmel nézné, hogy mennyire élvezi a dolgokat a kistestvére, vagy egy anya, aki a játszó gyermekét lesi. Mikor én egy kicsit előre szaladok, mert bevallom, most már keresem is az Anatot, hogy itt van-e (majd rákérdezek, hogy ismeri-e, ha nem találom), a Hugi közelebb lép a Kiwi-hez és halkra veszi a hangját.
-Semmiség... -válaszol egy előbbi kérdésedre, amit én amúgy fel sem fogtam, mert nagyon nem arra figyeltem, most meg hallótávolságon kívül vagytok tőlem. Még legyint is. -Egy pillanatra mindig elkap a remény, hogy menthető a helyzetünk... hogy aztán rájöjjek, ez nincs így. De majd később magyarázok... -mosolyodik el, mikor nekiállok integetni és feléjük kiabálni.
-Húúúgi, gyere, ezt nézd meg, kit találtam *.*
Gyorsít a léptein és odalép mellém, és megnézi a szobrot, az Anatét, ami itt sem tökéletes, mert fura ruhiban van meg ilyesmi, de ő az, ez tagadhatatlan, és én telibe vigyorral mutatom neki, ő pedig továbbra is hátra tett kézzel nézi. Aztán kinyújtja az egyik kezét és pipiskedve kicsit feljebb lebeg, hogy végig simítson annak arcán, én pedig a Kiwi mellé lépek és odasúgom neki.
-Most menjünk kicsit innen Wink

-kacsintok és megragadom a karját, hogy menjünk tovább. Végül megállapodok a családjánál, és ott meg is állok és félredöntött fejjel nézem őket.
-Nahát, de cukik :3 -hajolok egy kicsit előre, hogy nézzem a legkisebbet :3 Aztán ahogy nézek feljebb, kicsit eldöbbenek, és összehúzom a szemöldököm. -Nahát. Neked a Papád egy nő? Surprised

by **Kiwi** Kedd Aug. 23 2016, 21:36

Mintha kicserélték volna, ez volt az első gondolatom Sayaról, de ahogy néztem Húgi, vagy Ruby, szóval ő is örült a lány efféle változásának, mintha inkább nővér szerepe volna mintsem hugica. Örültem amikor azt láttam, hogy Ceart megsimogatja, hisz annyit jelent, hogy ragaszkodik hozzá. Örülnék ha ezt a fiú is tudná, mármint, hogy szeretik. Saya elfoglalta magát az elmémben, embereket kereset, vagyis inkább közös ismerősöket, és talált is, egész szép számmal. Követtem azért, hogy ne maradjunk le, vagy hogy ne tévedjen el, mert elég nagy csarnokról volt szó, a vakító fehérségről nem is beszélve, bár idővel hozzászokik az ember szeme, és a kontúrokat is hamarabb észreveszi, nehezebben ütközik bele bármibe is, pedig… itt minden hófehér márvány. A falak, a talaj és a szobrok, más nincs is itt, se lámpa se ablak… A fény is, csak úgy van, nem világít semmi, mégis mindenhol ott van. Végül a kissé lemaradt Hugi, szólal meg, halkan kezdtünk beszélgetésbe, így jobban figyelnem kellet rá. Kicsit összevontam a szemöldököm, hisz elég köntörfalazott mondatot kaptam, aminek érdekelt a háttere, viszont nem tudtam hova tenni így. A lényeget viszont felfogtam, vagy titkol valamit Saya elől… vagy, csupán nem akarja felzaklatni, és máskor akar róla beszélni.
- Rendben. – Adtam tudtára hogy figyelek, érdekel valamint hogy, megértettem a mostani helyzetet, ezért nem faggatózok. Arról nem is beszélve hogy, Saya is nekitalált visszajönni hozzánk, vagy legalábbis elcsalni minket. Elmosolyodtam a lány lelkesedésén, valamint… azt hiszem értettem miért örül ennyire ennek, bár.. alkalmam nem volt elmesélni hogy, nem találkoztam vele úgy mint ők, vagyis inkább… nem vele találkoztam, csupán a neve és a külleme volt azonos, talán… Majd édes istenkém mik ki nem derülnek, erős sejtésem támadt hogy, a vörös szemű szerelmes volt a srácba. Saya viselkedése is ezt erősítette meg, valamint nem volt okom ellent, mondani neki, így hátrahagytuk őket picit. Végül Sayaval a családomnál kötök ki. Ha tudná hogy, eddig ő az első aki ezeket láthatja… valamint hogy, én mennyit járok ide… De lényegtelen, ez most számunkra, a dicséreten elmosolyodok és megköszönöm, kicsit bizonytalanul, nem tudom szokás-e, vagy kell-e, az ilyesmit megköszönni, de megtettem. Majd a mosoly az arcomra fagyott, és értetlenül nézek a kérdésén. Kellett pár másodperc hogy, egyáltalán azt felfogjam hogy, mit kérdezett.
- Nem, nekem nem volt apám. – Nem volt… ha volt sem volt, a másik… meg még annyira sem érdemes, szóval, inkább kanyarodtam volna el a témától, féltem a kellemetlen kérdésektől, viszont Saya ártatlan és naiv, ő nem azért kérdezne mert azzal is ártani, vagy furkálni akar… így, válaszolok neki, ha van kérdése, de nem eresztem el magam a szavakkal.

by **Kiwi** Kedd Aug. 30 2016, 12:16

Amikor belépsz a szobádba, egy kis boríték fogad. Benne egy levél és egy melléklet részlettel.
Sok sikert hozzá!

Levél:

Melléklet:

by **Kiwi** Kedd Aug. 30 2016, 12:21

Valamint ha körbenézel, találsz még egyet. Rogannak címezve!

Levél:

Melléklet:

by **Kiwi** Hétf. Dec. 05 2016, 15:51

Frilina: Dec. 3
Ajándékkal várta szerelmét, Timit, megkérte hogy ne ébressze fel, amikor készülődött, és reggel, egy sárga csomagolású, piros szalaggal átkötött, lapos dobozt talált, a lábánál. Frilinától, címezve.

A doboz tartalma:

- Nem, ez nem jelmez! Ez egy egyszarvú sárkányunikornis pizsama. ˇ^ˇ - Kikérte magának, ha netán értetlenkedtél a csomag tartalma láttán.

Kiwi: Dec.4.
Megkésve tán, és még csak címzés sincs rajta, kitől kinek... mégis, kibontva, és az eseményeket tekintve egyértelmű. Egy aprócska ékszeres dobozt találtok az ajtó előtt, ha épp indulni készülnétek valamerre.

A csomag tartalma:

Hangulatgyűrű. Biztos hallottál már róla, nos ez ugyanaz, csak cuki fülcsiben. Viszont míg, a legtöbb ilyen bigyusz, a hő hatására színeződik... Nos, ez tényleg követi a hangulatodat. Legalábbis felületesen. Minél rosszabb kedved van, annál sötétebb színt ölt, minél vidámabb vagy, úgy lesz világosabb árnyalatú, bár az alap színe nem változik.

by Ajánlott tartalom