Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

by **Shukaku** Szomb. Nov. 15 2014, 07:18

Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Nem kértek maguknak túlságosan nagy helyet, hiszen Shu úgy tartotta, minden zugocska, amelyet szeretünk, egy világ a számunkra, és nagyon remélte, hogy ezt a világot már nem kell majd elhagyniuk. Sem a szobát, ahova berendezkedhettek, sem a céhházat, amit most már tökéletesen az otthonuknak tudott nevezni, és a sem világot, amely az ő világa, és Timidus világa.

Mindössze két helyiségből állt a lakosztályuk, egy dolgozó-hálószobából, és egy fürdőből. Nem akart ebédlőt, nem akart konyhát... elhatározta, hogy ezeket mind a közös helyiségekben fogják csinálni, hátha akkor egy picit jobban a közösség részesei lehetnek. Minden olyan bútordarabot, amely lakhatóvá tette a helyiséget igyekezett egy sarokba rendezni, hiszen a többi falra szüksége volt. Így került a sarokba egy kis íróasztalka, AZ ÁGY, és egy ruhásszekrény. Igen, a szobát mindenképpen az ágy dominálta, méghozzá egy hatalmas, talán öt személyes ágy, amely nagyon furán festett ebben a kis helyiségben. Minden mást polcok töltöttek be, és az egyik falat teljesen beterítette egy kép, és egy hatalmas parafatábla. Hála Kayaba bácsinak, a képkeretezés már annyira sem volt bonyolult, mint a kinti világban, így a rengeteg ellőtt fotókristály az állatokról végre az őket megillető helyre kerültek. No igen, minden emlék az itteni világból volt, és az örök lényeket ábrázolták. Shunak volt ugyan képe emberekről is, kitehette volna a Junnal való sátorozáson készült képet is, de tudta, soha többé nem akar ilyesmit a falon látni, mert mi van ha... a képet azért még őrizte. Őrizte, ahogyan Hisame lekottázott énekét is, amit néha az ágyon fekve még mindig dúdolt magában. A furulyát Utahime eltűnése óta nem vette elő.

A sárkány nem kért magának külön területet, és igazából semmit sem. Minden tulajdonát, azaz a füzetet és a ceruzakészletet, amit Shutól kapott a nyeregtáskájában őrizte, és a rengeteg haditerv és információ pedig jól elzárva volt az íróasztal egyik fiókjában, és ez is inkább Shunak kellett, hiszen Timidusnak minden benne volt a fejében is.

by **Benedict Arata** Pént. Szept. 11 2015, 00:45

Nagyot nyújtóztam a nap első sugaraira. Hiába volt ez csak egy virtuális világ néha sokkal jobban megadta azt az „aha” érzést, amikor az ember felkel és így megjegyzi magának, hogy: „aha, pont ilyennek kellene ennek lennie mindig…” Most épp egy fogadóban dekkoltam, de már nem sokáig. Sajnos az utóbbi két napban valamit el kellett intéznem, de ez már a legkevésbé sem tud érdekelni, hisz épp Shu-hoz indulok, noh meg Timidushoz is. Még mindig nem szoktam meg a sárkányt, de jobb híján elfogadtam már. Mindig készen és tervvel, vagyis majdnem mindig nem kellett semmiféle kitérővel vesztegetni az időmet. Ahogy sejtettem, mire odaérek a céhházhoz már rég fent lesznek, talán már reggelihez fognak készülődni. Természetesen előző nap beszereztem mindent, amit akartam, hogy olyan törődést kapjon ma, amit két nap távollét után meg is érdemel, mondjuk akkor is megkapná, ha mellette ébredtem volna, de ez más kérdés. Meg kell hagyni legalább az illúzióját a dolognak, különben teljesen átlagos napnak mondhatnánk, az átlagos pedig általában unalmassá válik. Ezért is fűszerezzük az ételt, az életet, és a mindennapokat, hogy ne csak a szürke ötven árnyalatából álljanak a hétköznapok, meg a hétvégék. A célhoz érkezve szokás szerint kopogás-csengetés-beköszönés, meg ami még belefér. Ugyan úgy rémlik, egyszer kaptam valami bejárási engedélyt, de már azt sem tudom, hogy hogy s mint volt az. Jobb így, hogy beengedtetem magamat valakivel. Máshol nem zavartatnám magam, de ez még is csak Shuu céhe, itt azért adni kell az illemre, meg a fene tudja mire.
Egy gyors reggeli köszöntés, gyors kérdés, hogy Shuu-t merre találom, minek már csak az első szavát kell csak kiejtenem, s már kapom is a választ. Egy apró hajlás szerűség, köszönet gyanánt, s már úton is vagyok szerelmemhez. Óvatosan halkan járva, ám a lopakodás képzettséget nem használva mögé surranok. Nem akarom, hogy a gonosz rendszer belerondítson egy jelzéssel az egészben. Timidusnak csak kacsintok, hogy értse most cinkostársra van szükségem. Remélhetőleg segít is, hisz már talán vagyok vele annyira jóban, hogy apróságokban kisegítsük egymást. Ugyan az emberi szokásokat nem valószínű, hogy valaha is teljesen megérti, azonban az egyénekhez való viszonyulása fejlődőképesnek bizonyult. Mindenesetre remélhetőleg sikerül meglepnem, s hátulról átölelnem a kezemben egy csokor frissen inventoryból elővett virágot tartva közvetlen mellkasa elé.
-Jó reggelt…
Köszöntöttem egy gyengéd puszival az arcára. Igazából szívesen elidőzök így egy picit, de benne, de én is régen láttam, így könnyedén hagyom magam lerohanni is. Újabb szavakkal, mondatokkal nem bombázom, de tekintetemben látható az érdeklődés, hogy hogy van, milyen volt ez a két nap, és mesélhetne.

by **Shukaku** Pént. Szept. 11 2015, 07:37

Arata magas volt. Nagyon magas. Elképesztően magas. Ha az erényeit kellett volna sorolni, Shu bizonyára órákig csak mondta és mondta volna a rengeteg pozitív tulajdonságát, de az, hogy magas, ott lett volna az elsők között. Mellette mindig bizotnságban érezte magát. Peter is magas volt, Anatole is magas volt. Talán ezért nem ,űködött a kapcsolata a kis kortársával. De Aratával igen! Sajnos ez a rajongás legtöbbször elfelejtette a kislánnyal azt, hogy hiába magas a srác, súlyemelés jártassága az nincsen. Persze jó lett volna a szerelme ölelésében maradni, de a heveskedés, a kitörni vágyó öröm azonnal megpördítette az idomárunkat, és már ott csüngött a fiú nyakában. Talán Timidus háta mellett ez volt az egyetlen olyan hely, ahol egyáltalán nem félt már a magasban. Ja igen... ne a végével kezdjem? Hát jó. Szóval Aratát már egy ideje győzködte Shu, hogy csatlakozzon a céhhez, mert akkor nem kéne örökké csengetgetni, meg ilyesmi, mert egyszerűen otthon lenne. Sőt, annyira otthon, hogy kötelezően be is kellene költöznie. A koboldok óta a kicsiny házikóba már nem mehettek, de Shunak volt annyi esze, hogy mindent átmenekítsen ide az invázió előtt. Ez persze azzal járt, hogy kibővítette a szobát egy teremmel, ahova a Kayaba-szentély került, de konyhát még mindig nem volt hajlandó tartani, hiszen abból volt közös. Azt sem tudom, hogy ki engedte fel a fiút, és ez is komoly baj. Shu barátai Arata barátai is, és ha úgyis céhtag lesz, akkor őket is meg kell majd ismernie. Na de visszatérve a jelenbe. Timidus bólintott a kacsintásra, persze csak alig észrevehetően, majd jött az ugrás, Shu pedig szorosan átölelte a fiú nyakát, a virágot is fogva persze, és csak nézte, nézte azokat az ibolyaszínű szemeket. Tuti, hogy azért választotta, mert tudta, hogy a kedvenc színe. Ennyire törődik vele! <3

by **Benedict Arata** Kedd Szept. 15 2015, 16:40

Shuu szokás szerint kirobbant, és letámadott. Boldogan csüngetem a nyakamban. Persze azért megpróbálok vele elballagni az asztalig, ahol egy vázába tehetem a virágot. Nem lenne szerencsés, ha véletlen pixelbe menne az egész, a végén elrontaná a hangulatát. Persze ahogy letettem a virágot már jött is az a gonosz ihlet, ami egy kihagyhatatlan támadásra sarkallt. Leültem egy székre, és szembe magammal az ölembe ültettem Shu-t.
-Mit szeretnél most? Fürdőt gondolom már vettél, reggelizni, vagy esetleg engem?
Nyalok végig az ajkaimon. Persze, ha megszeppenne, akkor szinte azonnal elkacagom magamat. Egy ideje leginkább csak cukkolni szoktam. Persze szívesen veszem, ha belemegy a játékba egy bizonyos mértékig, de már egyáltalán nem éreztem azt a késztetést, hogy minél hamarabb minél többet. Egyszerűen sikerült megállapodnom annál, hogy élvezem a társaságát, és minden apróságot, nagyságot amit csinálunk. Persze beleértve Timiduszos programokat is, a maga módján mulatságos a sárkány. Persze gondoltam arra az eshetőségre is, ha a válasz az lesz, hogy azt szeretné csatlakozzak a céhhez. Ez nem éppenséggel egy nagy százalékos esélyekkel rendelkező dolog, ám már régóta győzköd. Gondoltam már rá, hogy beadom a derekam, de ott vannak a szólós előnyök, igaz céh-ben talán jobbak is vannak, de mindig kóbor macska voltam. Jobban szerettem a saját fejem után menni, bár Shuu óta a hobbijaim is mérséklődtek. Kevesebb zsarolás, kémkedés, és ármánykodás. Nem akarok jófiú lenni, bár nem feltétlen kell annak lennem. Talán, ha rá tud venni, akkor belemegyek, de nem fogom olcsón adni a bőrömet, ezúttal keményen meg kell majd dolgoznia azért, amit szeretne. Sőt, még csak szóba se fogom hozni ezt, tehát majd megteremti az alkalmat az említésére, ha tudja. Feltett szándékom pedig ennek szabotálása, és blokkolása. Kíváncsi vagyok, ma mivel fogjuk elütni az időnket.

by **Shukaku** Kedd Szept. 15 2015, 17:02

Shu azért már a cipekedés közben rájött arra, hogy kedvesének nem nagyon van súlyemelése, így igyekezett segédkezni a virággal. Füttyentett Timinek, az asztalra ennek következtében ki is került egy váza, és Aratának nem kellett akrobatikáznia sem hasra esnie a virággal és az idomárral együtt. Nem mintha Timidus nem termett volna ott elkapni őket... ja nem, nem termett volna, hiszen védett területen belül vannak, így nem eshet bajuk. Esetleg az általuk ledöntött tárgyakat kapkodta volna el, hiszen azoknak, az emberekkel ellentétben nem jelent védelmet a házikó. Szerencsésen széket értek, Shu pedig most már még inkább biztonságban tudva magát, fejét az íjász vállára hajtva ölelte őt, jó hosszan. Két napja nem látták egymást, az már egy egész örökkévalóság. Az ölelést azonban fel kellett bontani, hiszen kérdés érkezett, amikor pedig válaszolunk, illik a másik szemébe nézni. Főleg akkor, ha valakinek olyan gyönyörűséges színű szeme van, mint Aratának. Szóval a lány így is cselekedett.
-Ágybareggeli? Ma nem aludtál velem, úgyhogy egy csomót forgolódtam, és fáradt vagyok. Szóval be kell pótolnunk a pihenést, azt pedig csak az ágyban lehet. Gyümis reggelit készítettünk Timivel, mindenféle őszi gyümölcsből. Szilva, körte, alma, dió, szőlő, sok joghurt és egy kis méz, meg zabpehely. Most indultunk érte a konyhába Timivel. Feküdj le, és már hozzuk is. Egyébként is van egy csomó kérdésem...
Persze nehezére esett kibújni az ölelésből, szóval várta, hátha a fiú marasztalja egy picit...

by **Benedict Arata** Kedd Szept. 15 2015, 17:18

Timidusnak hála egész egyszerűen sikerült mindent megoldani a legkisebb probléma nélkül. Így egész kényelmesnek is mondható a kis szórakozás, amit vállaltam a manőverezéssel. Csak mosolyogni tudtam, ahogy hozzám bújt, s viszonozni az ölelést, nekem is hiányzott már ez a fajta időtöltés, be kell ismerni eléggé függővé tud tenni ez a dolog. Kicsit simogattam a hátát, amíg fel nem nézett rám. Kicsit csalódottan éreztem magam, amiért nem tudtam védtelenül érni az ártatlanságát, és zavarba hoznom. Legközelebb azt hiszem egyértelműbb támadással kell kezdeményeznem, de nem is baj kihívás nélkül nem lenne az igazi a játék sem. Az ötlet viszont egész tetszetős volt, és nagyon is igaza volt. Magamhoz szorítottam arra, hogy nem tudta kipihenni magát, s gyengéden simogattam a fejét.
-Rendicsek, akkor ágyba reggeli, egy kis módosítással...
Ismételten megindultam vele, ezúttal az ágy irányába. Így egy picit könnyebb volt, hogy rendesen kapaszkodott benne, és én is alatta összekulcsolva a kezeimet egyszerűbben tudtam tartani. Gyengéden elfektettem az ágyban, és egy puszit nyomtam a homlokára, mielőtt kibújtam volna a karjaiból.
-Timidus, figyelj rá, hogy rendesen várjon az ágyon, és ne lógjon ki utánam, hozom a reggelit.
Ha már összekészítették, akkor semmi szükség nem volt rá, hogy jöjjön, felszolgálni én is tudok, ha főzni még nem is. Miután összeszedtem a reggelinket mindhármunknak szépen behordtam a szobába, majd közelebb húztam az ágyhoz az asztalt. Az ágy szélére ülve pedig először a szőlővel kezdtem. Természetesen Timidusnak is odaadtam a részét, azonban Shuut már én magam etettem, egy kis kényeztetés ráfér.
-Közben nyugodtan kérdezz, hallgatlak.
Persze, ha a céh-ről kezdett volna kérdezni, akkor azonnal nyújtottam a következő szőlőszemet, hogy az evéssel kelljen foglalkoznia először. Sokáig ezzel nem úszom meg, de egy darabig biztos tudom késleltetni az olyan témát, amit kerülnék. Persze teljesen ártatlan arccal, nem akarok én a gonosz lenni, aki mondja, hogy kérdezzen, aztán nem hallgatja meg, de kérdezni is tudni kell... Hehe.

by **Shukaku** Kedd Szept. 15 2015, 17:33

Ennél kiszámíthatóbb nem is lehetett volna. Shu azért elkezdte gyakorolni a női praktikákat, amiket Jun és Asu tanítottak neki, és ez tipikusan egy ilyen dolog volt. Elmondani, hogy mennyire hiányzott, és közben egy kis bűntudatot is kelteni benne, majd mindent elrendezve finoman a tudtára adni, hogy hogyan is kell viselkednie. Egyértelmű volt, hogy ha Shu megejti, hogy már minden megvan, csak össze fel kell hozni, akkor ő fogja megkapni az ágybareggelit. Persze talán a reggeli leírásában nem fogalmaztam eléggé terebélyesen. Ez nem olyan gyümisali, nehezen kezdhetsz csak a szőlővel, vagy ha válogatni kívánsz, akkor viszont nehezen tudsz mindig úgy időzíteni, hogy elhallgattasd Shut. Valami ilyesmit találhatsz a hűtőben, csak éppen őszi gyümölcsökkel, ahogy mondta is az idomár. Ja igen... Timidusnak azért lett volna még egy kérdése, melyben azt firtatja, hogy mit jelent a rendesen kifejezés ebben a kontextusban, ám inkább megelégedett annyival, hogy az idomárt az ágyban kell tartania. Nem mintha nagyon szükség lett volna erre, de Shu jó néven vette, hogy a fiú megint gondolt Timire is, sőt, akkor is, amikor az ételt felhozta. Persze nem volt nehéz, minden a saját kis tálkájában volt, hiszen ide már volt rendszeresítve egy Aratának is. Majd jöttek a kérdések, és elsőnek nem, nem a céhvel voltak kapcsolatosak.
-Először is, szeretném tudni a nevedet. Az igazi igazi nevedet, meg látni az összes alakodat, és nekik is tudni a nevüket. Ez nagyon fontos, azért, hogy tudjam, ha valaki rólad beszél, és ne szóljam el magam véletlenül.
Kacsintott a fiúra, miközben mosolyogva fogadta az etetést, persze csak addig, amíg az egyet nekem, egyet neked játékba Timi is bekapcsolódott. Még mindig elszánt volt abban a tekintetben, hogy a sárkány egy fikarcnyit sem szorulhat vissza, és nem érezheti magát elhanyagolva.

by **Benedict Arata** Pént. Okt. 02 2015, 00:21

Meglehetősen tetszett, hogy Shu mostanában jól kezeli a döntést igénylő helyzeteket, és kicsit akaratosabb is. Persze nem vagyok oda a makacsságért, de szerencsére ettől nem is kell tartanom. Az, hogy végre kezd kialakulni benne, hogy mit szeretne, és tesz is érte, hogy megszerezze viszont igazán remek. Örülök neki, hogy megragadott benne valami, és még mindig együtt vagyunk. Ugyan lehetne több is, de végül is nem sietek. Legalább lesz időm erre-arra a vele való foglalkozás mellett, és talán magától is halad majd az úton, hogy egyre többet tudjon meg, és többet is akarjon majd.
Mikor felérek a reggelivel szinte látszik rajta, hogy már várta, talán ez is volt a terve, vagy csak túlbonyolítom… Mindenesetre boldogan foglalok helyet mellette az ágyon. Ha már ágyba reggeli, akkor már szándékomban sem állt átadni neki, viselje csak a következményeit. Igen, most pedig egy kanál neki, egy Shu-nak, aztán egy nekem, és előröl. Aztán amikor az alakokhoz ér, az „és”-nél azonnal kap egy újabb kanállal, aztán Shu-is rögtön kap egyet, meg Shukaku is, és utána még egyet Shu-nak, majd ha már nagyon folytatni akarja, akkor már nem tudom megállítani, mert a végén megvádol, hogy én nem is eszem, pedig de, majd pótlom a részemet a végén, de egyelőre az ő reggelije folyik hihi. Persze, hogy hatásosabban menjen a szó elfojtás, azért válaszolok az első kérdésére, melyet nem állt szándékomban elhallgatni, vagy megmásítani.
-Saegusa Tatsuya. Ez lenne a teljes nevem. A Benedict Arata keresztneve egy kedvelt használt nevem, a Benedict pedig egy koktél, amit poénból adtam meg, de majd egyszer szeretném legyártani itt a játékban is. És a Tiéd?
Próbáltam meg kicsit terelni a szót, s közben visszavenni eredeti ütemtervre a reggelizést. Persze, amíg ő beszélt addig én ettem. Elég valószínűnek tűnt, hogy nem sikerült kitérnem a további kérdései elől, de legalább én is kaphatok pár érdekes információt, meg van időm rákészülni, hogy is fogom bevezetni a dolgot. Ha visszatérne a kérdéshez, akkor természetesen sóhajtok egyet, aztán belekezdek.
-Hát jó…, de nem tudom nagyon sűrűn váltogatni, ezért időbe fog telni. Először is van Ms. Kalandor. Nem szoktam sűrűn használni, igazából semmi különösebbet nem kell tudni róla, amolyan tipikus tömegegyéniséget játszok benne, amit nehéz elszúrni. Aztán ott van a „Nagymenő” ezt nem is emlékszem, hogy mikor használtam utoljára, igazából a lehető legelcsépeltebb karakter, akit inkább elfelejtene az ember találkozás után. Még van az „Öreg”, akivel tipikusan védtelen helyzetekben szoktam olyankor segítséget kérni, ha nem szeretném, hogy tudják ki vagyok, esetleg beleillik a helyzetbe. És végül akit ismertek „Mr. Vadász” avagy „Rehcra”.
Húzom végig az ujjam a panelon. Persze időbe telik míg válthatok két karakter között, ezért bőven van ideje közben másra kitérni, és be is fejezzük már szerintem a reggelizést, ha csak el nem lustálkodtuk a kanálemelgetést. Az utolsó szerep már következő oldalra került a listán, így ha csak nem jön rá, hogy van egy következő oldal opció ennyinek is fog tűnni.

by **Shukaku** Pént. Okt. 02 2015, 07:27

Shu egy picit elgondolkodott a válaszon, még a szemét is forgatta, de nem lehetett tudni, hogy ez most valóban a válaszra való reakció volt, vagy éppen arra, hogy ő most etetve van. Nem nagyon tudta hova tenni az ilyesmit, és inkább arra gondolt, hogy Arata most ugyanúgy gyerekként kezeli, mint a többiek, ráadásul nagyon kicsi gyerekként... csak egy baj volt, hogy élvezte. Annyira élvezte, hogy belepirult, és bár nem a kényeztetés, nem pozitív gondolatok jutottak először eszébe a jelenet miatt, Aratával mégis csupa kellemes érzés töltötte el a lelkét akkor is, ha a fiú olyat tett, amit mástól nem tűrt volna el. A szemforgatás egyébként a név miatt volt. Oké, nem várta el tőle, hogy bevallja, hogy ő Kayaba Akihiko... de akkor is! Valahol picit mégis. Bár az is eszébe jutott, hogy a Kayaba Akihiko az álnév, és most tudta meg az Admin igazi nevét, ami viszont különleges kivételezés. A legkülönlegesebb kivételezés. Ja igen, Arata bármennyire próbálkozott, ha nem adott Timinek is, akkor a második vagy harmadik kanálnál nem jutott tovább, mert a lány makacsul ellenállt, és mivel ugye a száját nem volt hajlandó kinyitni, ujjával bökött a sárkány felé ismét, hogy ő is kapjon. Nemrég volt egy rossz álma, ahol hárman voltak egy szobában, ahonnan Timi kisétált, azzal a mondattal, hogy rá már itt nincsen szükség. Ezt soha nem akarta megtapasztalni. A kérdésre viszont válaszolni kellett.
-Mondtam már neked. Én nem választottam nicknevet, nekem ez a nevem. Miért hazudnék róla? Anyu adta, és szerintem szép név, nem akarnék másikat. És csúnya dolog lenne hazudni. Hallgatózásunk is ezért nincs Timivel.
Ha Timi kapott reggelit, akkor már csak a következő problémát kellett feloldani. Azt, hogy Aratának is ugyanannyi jusson, mint neki. Ugyan egy pillanatra átfutott az agyán, hogy valamelyik alteregót csókolja meg, mert kíváncsi volt, hogy mit szólna hozzá a fiú, féltékeny lenne-e, meg ugye venné-e a lapot arról, hogy igazán felvehetné az eredeti, igazi alakját is... de inkább megvárta, míg végez az átváltozásokkal, és utána kapott egy csókot.
-Biztos mindegyiket megmutattad? Ugye tudod, hogy magas szintű nyomkövetésem van?
Ami persze Yoshi ellen sem ért sokat, de hát Shu mosolyából rá lehetett jönni, hogy a fenyegetés nem valós. A pohár kiürült, a lány pedig végigfeküdt az ágyon, és csak bámulta a másikat. Kora reggel is ezt teszi, hiszen ritka, hogy ne ő ébredne előbb.
-És... mi a terved mára?

by **Benedict Arata** Szomb. Okt. 10 2015, 03:40

Felhúztam egy pillanatra a szemöldökömet a szemforgatásra, hirtelen nem tudtam mi nem tetszik neki, de ez van, nem lehet mindig minden tökéletes, biztos vagyok benne, hogy az ilyen tökéletlen pillanatok azért fontosak, hisz színt visznek az életbe, ami nélkül nem is lenne igazi az egész. Timidus etetése viszont fanyar ízvilágot hozott ebbe, amolyan okkersárgát, azt a színt nem szerettem annyira. Viszont a sárkány a másik kanállal kapott kaját, ez alá nem adtam magamat. Mi osztoztunk egy kanálon, illetve a másik meg Timidusnak jut, így panasz sem lehet, hisz jó arányban el lett osztva minden hármunk között. Azonban amikor a névhez érünk megcsóválom a fejemet.
-Nem erre gondoltam. Tudom, hogy nem változtattál nevet, hisz valóban mondtad, és én hiszek neked, viszont a teljes neved érdekelne.
Magyarázom meg elégedetlenségem okát. Viszont jó érzés újra megbizonyosodni afelől, hogy nincs hallgatózása, ez a tudás is jól tud jönni néha, még akkor is, ha egyáltalán nem áll szándékomban titkolózni, vagy ártani neki, de ugyebár vannak azok a bizonyos jó szándékból ki nem mondott dolgok, és félreértést kerülő hallgatások, meg egyéb hasonlóság. A kis türelmetlensége már-már mosolyt csalt az arcomra, hisz valóban épp ideje lenne már visszavenni eredeti alakomat, de sajnos mindennek van megkötése, és az alakváltásomnak azért terjedelmes időkövetelménye van, még ha nem is eget rengető az. A csókot örömmel fogadom, s viszonozom is. A kérdésre újra végigfuttatom az ujjam a panelrész felett, s bólintok egyet, mindet felsoroltam. (Ezen az oldalon, s a jobb alsó sarokban lévő pixelekről nem vagyok hajlandó tudomást szerezni.)
-Persze, hogy tudom. Elég sok időt eltöltünk szafarizással is. Ami pedig a mai napot illeti... Nos, a terv az, hogy kellemesen eltöltjük az időt egymással...
Az óvatos megfogalmazásokkal már jártas lettem, hisz ha kihagynám Timit a szóban forgó eseményekből, akkor az kellemetlenül érintené Shuu-t, s lőttek az egész hangulatnak. Azonban nem szándékoztam ennyivel elzártnak tudni a dolgot, hanem cselekedettel folytattam. Két térdemmel óvatosan beléptem a lábai közé, aztán kezeimmel a két keze alá, közel a hónaljához. Kicsit széttártam a lábaimat, és alácsúsztattam a kezemet, ahogy közeledtem feléje. Semmi extra nagyot nem terveztem, csupán egy kellemes ölelés, és kevés csókkal kényeztetés ahová kéri, ha készül rá, akkor ajakra, aztán egy darabig franciázhatnak is, ha nem jelzi eme szándékát, akkor nyakát halmozom el, hol itt, hol ott.

by **Shukaku** Szomb. Okt. 10 2015, 07:36

A szemöldökfelhúzásra, és a külön kanálra Shu egy újabb kis fintort ejtett meg, majd hangos nevetésben tört ki.
-Jajj Arata, csak nem hiszed, hogy leharapom a fejed azért, mert nem adsz puszit Timinek is? Jó, persze, tudom jól, hogy te nem vagy idomár, nem volt melletted három évig egy társ, aki a legjobb barátod.
Adott egy újabb gyors csókot a fiúnak, csak megnyugtatásképpen.
-Nem várok el semmi olyat...
Itt elharapta a szót, majd kissé elpirult, és megrázta a fejét.
-Oké... ez hazugság... örülnék, ha ugyanúgy lennél Timivel, mint én, de tudom, hogy ehhez idő kell. Meg azt is tudom... mármint körbekérdeztem más fiúknál, és ők mondták is, hogy neked kényelmetlen lehet ez az egész...
Itt rápillantott a sárkányra, aki bólintott, majd egy pillanat alatt bekúszott az ágy alá.
-Mintha itt sem lenne. Azt hallottam, hogy láthatatlannak kellene lennie, de nekünk sajnos nincs lopakodásunk, viszont nem szeretne zavarni, és egyébként is szokott az ágy alatt lenni. Ott írogatja a füzetébe azokat a fura jeleket, amiket még velem sem szeretne megosztani.
-Senkivel sem osztom meg.
-Akkor miért írod le?
-Ezt már elmagyaráztam neked, Shu.
-Jó, de az butaság! Már megbeszéltük.
-Az, hogy kijelentesz valamit, nem megbeszélés.
Az idomár kiöltötte a nyelvét, bár a pet ugye ezt nem láthatta.
-Ja igen, és Mesterkével is ott szoktak duruzsolni. Meg ilyenek. Timi találta ki, hogy ott legyen, amíg mi...
És ezt a mondatát sem fejezte be, hanem gyorsan áttért a nevére.
-Hát... szóval... ugye még amikor a háború volt, vagyis előtte, a dédiék elköltöztek Amerikába. Ott a háború miatt megváltoztatták a nevüket. Apu azt mesélte, hogy ennek az amerikaiak örültek, mert azt jelentette, hogy nem akarnak kilógni. Nem is bántották őket annyira. De ugye miután visszajöttünk, újra kellett valami japán név, de a nagypapi nem engedte, hogy a régi nevet vegyük vissza, mert azt... szóval nem tudom, de valami hiedelmes rontásos izébizé miatt nem. Eredetileg Okimoto volt. De a lényeg, hogy amikor anyu megtudta, hogy kislány leszek, mármint az ultrahangos bigyusszal, akkor döntöttek úgy, hogy én már ezt a nevet kapom, és mire megszülettem, elintézték, és ennek még a nagymami is örült, mert azért mégis hasonlított a régire valamennyire.
Előkapta a füzetét, majd kinyitotta az első oldalon, ahol csak egyetlen sor szerepelt: Shukaku Onnanoko
-A névsorrend az még nyugati, mert apu így szokta meg. Ugye ott fordítva mondják, elől a keresztnév, és utána a családneved. De... ennyi. Nem sokaknak mondom el, mert csak akkor ilyen szép, ha az egész történetet tudják... egyébként pedig csak egy újabb valami, amivel csúfolni lehet.
Igen... téma elterelve... majd visszaterelve. Ez lehet az, amit Mirika és Asu mondott. Finom utalás, de... de valahogy Shu érezte, hogy nem tűr elutasítást. Nem mintha el akarta volna utasítani... nem mintha tudta volna, hogy mit tegyen.
~Tudni fogom... ha ott leszek, tudni fogom... ketten is ezt mondták, és Miri már Anattal is volt, Anat pedig... és Miri sem felnőtt... ő mondta, hogy nem az. Ha... ha Hinari... nem... ha Alex képes rá, akkor én is! Ha Alex nem ijedt meg tőle, akkor... de Alexék vajon... nem Alexen kéne gondolkodnom, Arata biztos megharagudna, ha megtudná...~
Csak egy ölelés... csak egy csók... ezt már tudta... minden este csókkal köszöntek el, minden reggel megcsókolta, amikor együtt keltek, vagyis hát ő kelt, majd elkészítette a reggelit, és csókkal is ébresztette... meg néha kellemes masszázzsal. Biztosan nem véletlenül vitte oda első randira. Visszacsókolt, és karjával szorosan ölelte a fiút... addig sem kellett semmit tennie.
~Aratának kell kezdeményezni. Miri is megmondta. Vagy... ezt mondta egyáltalán? @.@~
-Én... igen...
Bontakozott ki pár másodpercre a csókból, hogy a fiú tudtára adja a beleegyezését, csak azértm hogy Arata tudja, nem csinál semmit, amit ő ne szeretne. Persze fogalma sem volt, hogy mibe egyezett bele, de mellette valószínűleg mindenbe beleegyezne.

by **Shukaku** Szer. Május 11 2016, 16:41

Saya & Kiwi

Shu szobácskája tökéletes terepet biztosított arra, hogy megejtsék a nagy kísérletet. Frilina beköltöztetése óta egy hatalmas ágy került a lakóhelyiségbe, de szó szerint hatalmas, legalább öt személyes. Ez azért volt fontos, mert ha a képességeknek hála eltűnnek, majd visszatérnek, akkor puhára érkezzenek mindannyian. Elég fura volt, hogy egy virtuális világból is egy virtuális világba menekülnek azért, hogy segítsenek kedves kis céhtársukon... na de ne rohanjunk ennyire előre. A hűséges olvasók már tudják, hogy Timidus tudomására jutott Kiwi képessége, amiről már az előbb ejtettem pár szót. Ez a képesség Aincradból is elrepíti őket az idomár álomvilágába, miközben odakint, mármint Aincradi odakintről eltűnnek, legalább is Shu így látta. Na ha most ezt összetesszük azzal, hogy Saya képessége is valami hasonlót ér el, csak éppen rémálomvilágot teremt, és nem is visz el sehova, csak ezt a világot változtatja meg a néző számára... nos ebből még nem következik semmi, de Timinek volt egy elmélete. Ez az elmélet úgy szólt, hogy két hasonló képesség egyidejű alkalmazása kiütheti egymást, mert a világban lévő jó és a rossz végre összhangra fog találni, visszaáll a régi egyensúly, és Sayának nem kell állandóan azokat a csúnya izéket bámulnia, és ismét az a mosolygós kislány lehet, aki Anatole kiesése előtt volt. Nekik még nem beszélt arról, hogy megtalálták a tettest, de Húginak el akarta mondani... bár mindent a maga idejében. Így esett, hogy ebéd után mind Saya, mind Kiwi hivatalos volt egy kis megbeszélésre az idomárhoz és a sárkányhoz. Úgy szervezte, hogy tudhassanak egymásról, előttük mondta el, hogy mindkettejükkel egyszerre szeretne beszélni, tehát ez nem lesz meglepetés, az azonban, hogy miről, egészen idáig titok maradt. Szóval jelenleg ott tartunk, hogy Shu az ágy szélé, Timi pedig az ágyon ül, és nagyon remélik, hogy mindketten megjelennek.

by **Saya** Szer. Május 11 2016, 16:58

~Nem. Verd is ki a fejedből. Nem leszek a barátjuk.~
Jaj, nyugi már, szerintem semmi ilyesmi, meg amúgy is, még valaki ott lesz, biztos megint Junnak lesz szülinapja... :3
~Az már nem volt az idén egyszer? Szülinap csak egyszer van egy évben.~
Akkor a nem-szülinapját fogjuk ünnepelni, vagy a Kiwinek lesz, vagy Charitonnak, vagy nem tudom, de lehet, hogy valakinek \o Nekem mikor is van?
~Karácsonykor.~
És neked? :3
~Augusztusban.~
Majd megjegyzem. No, de még egy kis simítás a tükörben, te is cukin nézel ki, hiába olyan dacos a pofid a hátam mögött, én meg mindig cuki vagyok, ideje indulni, mert el fogunk késni, mondjuk van még tíz perc, Shu-ék meg nincsenek messze, na de tudod, biztos ami biztos, bármi történhet út közben. Nem történt, szóval még nekidőltem a falnak még öt percre kívül, dúdoltam és előre-hátra ingáztam, néha megtapizva a papucs élével egy kis undormányt a földön, ami viccesen ringott miatta, mint a kocsonya vagy a puding. Most már sokkal kevesebb van belőlük, akad, meg mindenfelé, nincs olyan, hogy ne látnám őket, de sokkal jobb, mert már tudok rendesen sétálni, nem lépek rájuk, nincsenek útban. Mondjuk a Hugi szerint lehet, hogy nem fognak már eltűnni teljesen, és idővel megint majd nagyon sok lesz, és valami olyasmit is motyogott, hogy ezt sajnálja, de muszáj lesz, hacsak nem történik valami. Meg gondolt közben fehér ruhás maszkos emberekre, akiknek ilyen fényes valamik voltak a kezükben és megijedt.
Aztán végül úgy döntöttem, hogy mivel úgyis ilyen hamar jöttem, a Kiwi még biztos nincs itt, megvárom :3

by **Kiwi** Vas. Május 15 2016, 15:09

Hogy miként is ért ez a hirtelen meghívás. Meglepett, méghozzá leplezetlenül. De nem mondtam nemet, sem semmi hasonlót. Kicsit zavartan bólogattam hogy ott leszek, miközben az ok-okozati hatásokat próbáltam felmérni. Tehát választ találni a miértre. Miért kellünk mind a ketten, mit szeretne Shukaku és Timi, vigyek-e valamit, hogyan készüljek fel valamire amiről nem tudok semmit? Noh, és hasonló gondolatok, mikor bevillant valami. Ugye amikor Chariton beköltözött meglátogatott, és beszélgettünk picit, én pedig mókásnak találtam megviccelni egy amolyan beavatós ceremóniás storyval. Ezzel még nem is lett volna semmi gond. De a fiú szinte várja hogy ez megtörténjen vele is. Eldöntöttem hogy segédkezni fogok hasonlóban, viszont azt mondtam Junról és Shukakuról hogy gonosz vigyorral hagytak magamra egy mély nyirkos gödörben, hatalmas bogarakkal, meg egy teljes északára kint a szafari területétn… Talán meghallhatták hogy miket mondtam róluk, és most reportra visznek, hogy elijesztem az újjoncokat? Negatív fényben tüntetem fel a céhet. Shukaku csalódna bennem, hisz nem ilyennek ismert meg. Igyekeztem hogy ne alakuljon ki rólam felelőtlen kép… de a hév magával ragadott, és most bajban lehetek. Még Saya szerepét is megtaláltam a dologban, miszerint ő lesz a tanú az elszámolásom alatt… Én meg a fantáziám, no meg persze a bűntudat, ami ilyen helyzetben fokozódni képes. Először még nem látszódott rajtam az ebéd után az idegesség, majd amikor felértem a szobámban, és kifilóztam magamnak ezt a kis történetet, összeraktam mindnek kis mozaikdarabkáját… Talán jobban járnék ha bevallanék mindent. Még mielőtt oda kerülök… Idegesen toporogtam a szobában, járkáltam. Felvettem Lunát, majd letettem egy másik helyre, pakolásztam a ruháimat. Megigazítottam az asztalon a dolgokat. Minden szépen a helyén van. Még pár perc és indulnom kell. Miért nem kérdeztem meg hogy milyen okból van ez az egész? Tényleg! Miért nem jutottam el a kérdésig, rávágtam hogy ott leszek és kész… Már mindegy. Kitaláltam pár választ, pár kifogást és hogy miként is fogom megvédeni magam, válaszokat találtam az esetleges kérdésekre, majd a tükörben megfésülködtem utoljára. Felfújtam az arcom mint egy hörcsög, majd hülye képeket vágtam hogy megnevettessem magam. Furcsa tudom, de szoktam ilyet. Ha ideges vagyok, merev leszek, és az arcom is. Hajlamos vagyok összeszorítani ilyenkor a fogaim, a számat, de nem szabad idegesnek mutatkoznom. Főleg a kis Saya előtt. Shukakuval sikerült a legtöbbet beszélgetnem, meg Charitonnal. Mindketten közvetlenek, Saya érzékenyebb kissé így vele óvatosabban bánok hogy nyitott kaput hagyjon a megismerésemre. Végül idő lett. Határozottan léptem ki az ajtón, és még időben de nem olyan gyorsan mint Saya értem Shukaku szobájának az ajtójához.
- Gyors voltál! – Dicsértem meg, egy kedves mosollyal, ami mögött észrevehető volt a feszültségem, de igyekeztem elnyomni. Ha Saya nem csinált semmit, akkor bekopogtattam a lányokhoz, jelezvén megérkezésünket. Lett volna pár kérdésem Sayahoz, mint például tudja-e az okát az idehívásunknak, de időm már nem volt feltenni, sőt értelme sem sok volt, hisz ha az elképzelésem helyes, akkor ő már tudja a dolgok egy részét.

by **Shukaku** Vas. Május 15 2016, 15:42

A pontosság rendkívül fontos. Így történhetett meg, hogy valóban nincs időtök cseverészni, mert Timi beépített órája kattant, és ezzel együtt a zár is Shu szobájának ajtaján, majd a sárkány szélesre tárta előttetek. Bent továbbra is a minimalista stílus fogadott benneteket. A bútorok legtöbbje gyerekbútor volt Shu méretéhez, a szoba is gyerekszoba stílusú volt, de a rendetlenség nagyon hiányzott belőle. Az egyik falnál hatalmas vitrin álldogált, tele emlékekkel a küldetésekről, eventekről vagy éppen barátoktól. A sarokban egy íróasztal, fölötte hatalmas parafatábla, tele mindenféle papírral, főleg rajzokkal, főleg állatokról. Egy hatalmas ágy az ablak alatt, egyetlen kis öltözőszekrény, mindez a lehető legkisebb helyre bezsúfolva, hogy minden elérhető legyen könnyen. A szoba színeit a föld színek, a bézs dominálta, és bár a szép kis képem már nincs meg, remélem azért emlékeztek. Valami ilyenre, vagy ehhez hasonlóra kell gondolni. Shu még mindig az ágyon üldögélt, míg a sárkány intett a farkával beinvitálva benneteket, majd felhuppant az ágyra, amin még így is volt helyetek. A kis asztalkáról most el voltak pakolva a könyvek, és egy tálca pihent rajta teával és poharakkal. Mivel most végeztetek az ebéddel, így étellel nem készültek. Shu megvárta amíg kinézelőditek magatokat, és csak ezután szólalt meg.
-Szóóóval... köszöntünk titeket a birodalmunkban.
A szobához külön kis fürdő tartozott, amit egy ajtó rejtett, a másik mögött pedig Frilina szobája volt, ám ő most el lett küldve ruhátválogatni egy pizsamapartira. Nem, nem csak kifogásból, de így az idomár két legyet üthetett egy csapásra, és egy nap alatt oldhatta meg Saya problémáját, hozhatta össze a két céhtagot, és tölthetett egy kellemes estét a kis barátnőjével. Ennél jobb napot el sem képzelhetett volna. Na de visszatérve rátok, megköszörülte a torkát, és Sayára nézett.
-Szóval...én titkot fogok tartani, mert megígértem... ha te ki szeretnéd majd egészíteni a mondandómat, akkor megteheted. Akárki megteheti.
Itt végig Sayára nézett, és remélte, hogy a lányok közül valamelyik veszi a lapot, hogy itt Húgira gondolt.
-Szóóóval... te nem mondtad Kiwi, hogy a te képid titok lenne. Ami után megmutattad, Timi arra gondolt, hogy ezt megmutathatnád Sayának is, mert nagyon szép világot teremtettél magadnak, és Saya imádja az ilyeneket.
Ekkor érkezett meg egy időzített üzenet Sayának. Ezért is volt fontos a pontosság.

Kód:: A képessége hasonló ahhoz, ami neked van. A két képesség ütköztetése talán megoldaná a problémátokat.

-Szóval azért hívtalak ide titeket, hogy egyrészt kicsit ismerkedjetek, másrészt pedig... szóval értitek. Mit szóltok hozzá?

by **Saya** Szer. Május 18 2016, 14:48

Jaj, nem is kellett sokat várnom, lépések. Elmosolyodtam és abbahagytam a padlón levő kis húscafat lábbal való birizgálását, hogy felnézzek, ne legyen semmi gyanús, és nézzem, hogy ki jön. Aztán mikor bukkan fel a zöld haj, pattanok is egyet.
-Kiwiii \o -integetek. Aztán félredöntöm a fejem kérdőn. -Ööö... nem értem. Nem voltam. Csak ráértem :3 -rázom a fejem, aztán akkor félreállok és hagyom, had kopogjon. Olyan furin viselkedik. Valami baj van talán? Shu is lehet, ezért hív? Baj van? Megint... eltűnt valaki...?
-Szia. -ez most kicsit visszafogottabb lett, mert nem értem a Kiwi viselkedését, és most így én is meg vagyok kicsit ijedve. Csukódik az ajtó, én hátra teszem a kezeimet és álldogálok a helyemen, mert eltelik egy kis idő, mire a Shuék megszólalnak, és ahogy mondja, a Hugi bennem gúnyosan elmosolyodik. Ez a mosoly kivetül rám is, anélkül, hogy észrevenném.
~Cöh. Tévedtem. Beverhetem a lepcses pofáját? Ennyit arról, hogy ez titok lett volna, azóta sem lehet őt levakarni.~
Csitt, nyugi. Szerintem jót akar.
~Jót akar a fenét ez a tudálékos csitri. Meg akarom ölni. Meg fogom ölni, nem érdekel az indikátorod, Saya. Meg fogom ölni, és erre itt és most megesküszöm!~
Hugi olyan érzés a fejemben, mint egy megvadult farkas, aki fel-alá járkál, a Schizophrenia is elkezd már lüktetni, hol kevesebbet, hol többet látok belőle. Még jó, hogy közben már a Kiwihez beszél elsősorban, így el tudok sétálni az ágyhoz, megvárni, amíg egy húscafat eltűnik onnan, és leülni. Teljesen elsápadtam és olyan hidegnek érzem a kezeimet, mintha jégbe tettem volna őket az imént. Szédülök, azt hiszem.
Az üzenettel is így inkább a Hugi törődik, ő ránéz, elolvassa, én viszont fel sem fogom a lényegét, miközben tovább tombol.
~Bolond! Hacsak nem megy ki és nyitja fel a koponyád, nem fogja tudni hatástalanítani a dolgot!~
-Hmm? -kicsit megütötte a fejem, amit mondott, de nem figyeltem rá, és akaratlanul is kérdőn felhümmögtem, mire a Hugi, szinte éreztem, mintha megrázná a fejét.
~Semmi, hagyjuk.~
Oké, de cserébe légy szíves, és nyugodj meg, Nem akarok rosszul lenni >.>
Aztán jah, pár másodperc, legalább a Kiwi reagálhat addig, a Hugi végül erőt vesz magán és lenyugszik, visszavonul kicsit, hogy ne lüktessen nekem a szoba annyira, és végre fel tudok nézni, meg fáradtan mosolyogni egy kicsit.

by **Kiwi** Pént. Május 20 2016, 11:18

Kitörő örömmel fogadtam Saya pozitív fogadtatását. Meglepett hogy örült nekem, az igazat megvallva egy picit leírtam magam nála, és valamiért úgy éreztem nem igazán kedvel, de a megmozdulását őszinte mosollyal fogadtam és egy pillanatra még az aggályaimról is megfeledkeztem. Alig tudtunk pármondatot váltani, és kopogni sem nagyon volt időm hisz Timidus már nyitotta is az ajtót nekünk. Nem voltam még ebben a szobában, és ha egyedül jöttem volna Shuhoz lehet szét néztem volna, de így illetlenségnek találtam, főleg hogy ismét felmerült bennem az aggódás amint Saya üzenetet kapott, majd úgy láttam mintha picit magába zuhant volna. Valami rossz hír? Vagy valami más?... Persze nem tudhattam kitől is jött az üzenet. Leült az ágyra, én pedig még mindig álltam. Nem éreztem otthon magam, és amúgy is feszengtem egy picit. Legalábbis addig ameddig nem tudom mi várhat rám, ránk. Persze én is köszöntöttem Shukakuékat amint beléptünk, és megmosolyogtam, hogy birodalmának nevezte a szobáját. Én inkább kuckónak, vagy zugnak tartom és tartottam minidig is a saját szobácskámat. Majd Sayahoz beszélt, méghozzá valami titokról. És kellemetlen, de szeretem a titkokat, kíváncsi fajta vagyok, így próbáltam elcsípni minden kis részletet miről is lehet szó. Ahogy néztem Sayanak ez a húzás viszont nem tetszett. Fordított helyzetben nekem sem tetszene… hisz elárulni hogy valamiről titkot őrzünk valakivel kapcsolatban, az olyan mintha félig el is árulnánk a titkot. Alig észrevehetően összeráncoltam a szemöldököm, és próbáltam megfejteni miről is lehet szó. Majd megdöbbentem, amikor hozzám beszélt. Nem, nem arról volt szó amire számítottam, de így is meglepődtem. Tényleg nem mondtam, hogy titok volna, de így kicsit hirtelen ért. Kapott egy üzenetet a lányka, majd úgy éreztem mintha rajtam lenne a világ szeme. Picit össze voltam zavarodva, vagyis inkább hirtelen ért. Nem lenne semmi problémám ha nem úgy dobott volna a mély vízbe hogy nem tudok úszni. Legalább egy úszógumit, vagy karúszóval tudtam volna készülni. Ha visszautasítom bunkó leszek, passzív és nem együtt működő, viszont vannak aggályaim a képességemmel kapcsolatban. Emberen még nem is használtam. Senkin.
- Nem… tudom hogy mindig ugyanolyan lesz-e. – Vagyis tudom hogy nem… mindig változik… valamit. Viszont ahhoz hogy hasonlót tudjak mint Timidusnál le kell nyugodjak, és boldognak vagy legalább vidámnak lenni. Hát… legalább attól nem kell aggódnom hogy kitudódott mit akarok csinálni, viszont ez kevés hogy ennyitől boldog legyek. Talán picit nyugodtabb… ugyanakkor Saya nem úgy tűnik mint amit Shukaku mond, hogy szeretné…
- Rossz hír? – Kérdeztem meg a lányt, gondolván hogy valami rossz hír lehet, egy kicsike fáziskéséssel.
- Megpróbálhatjuk végül is. – Több szálon kavarognak a gondolataim, de eljutottam a válaszhoz is.
- Játékoson még nem próbáltam, egyedül Timidus volt az akin használtam. És nem mindig lesz ugyanolyan, vagyis van hogy hasonló… de sokszor más. – Magyarázom tovább.
- Ha szeretnéd érints meg. – Nyújtottam a kezem Saya felé, ha még mindig az ágyon ült, vagy ha társnak bizonyult a dologban.

by **Shukaku** Pént. Május 20 2016, 16:58

Vérmennyire is Saya Saya és Húgi Húgi, a feszültség érezhető volt, hisz még Kiwi is érezte, pedig ő nem is tudta, hogy pontosan miről van szó. Az idomár tisztában volt azzal, hogy elég keskeny mezsgyén mozog a titoktartás és a titok elárulása között, de úgy hitte, hogy ha a kis Saya esetleg majd meg is sértődik, Húgi majd elmagyarázza neki, hogy csak segíteni szeretne, és miattuk teszi ezt az egészet. Az egész ábrázatára az elkeseredett próbálkozás és a már ezerszer átgondolt, de még mindig nem eldönthető aggodalom ült ki, na és persze az, hogy sajnálja, de nem tehetett mást. Nem mondható, hogy puszipajtások voltak Sayával, főleg a zárkózottsága miatt nem, de kedvelte a lányt. Már az első találkozásukkor kedvelte, hiszen ezért is könyörögte ki Peternél, hogy igenis hívják meg a kígyócskás kaland folytatására is, mert rá is tartozik az, amit elkezdett. Tudta, hogy Sayának nem szabadna ilyeneket látnia. Tudta, hogy amikor ő ébredt minden este verítékezve és sikoltozva a lidércnyomásoktól, akkor ő örült volna annak, ha valaki igazán megpróbál segíteni. Tudta, hogy örült annak, hogy Timidus felkeltette az ilyen álmokból, és magához ölelhette a sárkányt. Remélte, hogy segíteni tud, de ha esetleg segíteni nem, legalább a törődését és a valós aggodalmát mutathatja, nem pedig egy odabökött együtt érzek és sajnálom válasszal nyugtatja meg a lelkét. Nem mert megszólalni, mert bűnösnek érezte magát, de mégis végig akarta ezt az egészet csinálni. Ő is csak annyit tudott volna mondani, hogy csak akkor, ha mindketten akarjátok, de ezt már Kiwi kimondta helyette. Úgy volt vele, hogy ha esetleg meg is utálja őt Saya emiatt, akkor is megérte ha esetleg kigyógyul a rémképekből. Meg kellett próbálnia.

by **Saya** Pént. Május 20 2016, 17:27

Kicsit megrázom a fejem, nem merem jobban, mert nagyon zavar ez a lüktetés, szeretnék minél kevesebbet látni, de a Kiwinek válaszolni is kell, elvégre úgy illik, ha kérdezik az embert. Még a lábam is lóbálom egy picurkát, de a karjaim, amikkel az ágy szélébe kapaszkodom, reszketnek.
-Nem, csak... meglepődtem kicsit.
Aztán lehajtom a fejem és várok, hogy a Shu is mondjon valamit, vagy ilyesmi, a Hugi az morog még mindig, hogy legalább bocsánatot kérhetne, és közben azt kívánja, hogy zavarja ki a Kiwit, mert ő most meg akarja ölni, és még az sem érdekli, hogy ez védett terület, "majd megoldja valahogy", vagy kihívja az erdőbe és ott, de ami biztos, hogy ő le akarja vadászni, de most nem azért, hogy megkóstolja vagy megegye.
~Egy ilyen hazug, önző, kib-ott r-gyónak biztos vacak íze lehet.~
Én közben igyekszem a Kiwire figyelni, hogy mi lehet az, ami mindig változik, de aztán persze, "hasonló képessége van", vagyis akkor a Kiwi is ilyen saját világot hoz létre, mint amilyen a Hugié. Mondjuk a Hugi az nem, de én kíváncsi vagyok a világára.
Felnézek, mikor Kiwi a kezét nyújtja, én meg nyúlok előre.
-Nem baj. Kíváncsi vagyok. Én... -kicsit még visszahúzom a kezem. -Az... az enyém... nagyon rossz.
~Hogy mit mondtál?~
És kezet fogok a Kiwi-vel. Nem érdekel a Hugi dühe meg kifakadása, mert most mintha valami új tűz lobbanna benne a méregtől, mikor meghallotta, amit mondtam, nem szereti, ha ilyesmit mondok, de most, ebben a percben, meg úgy eleve már régóta tényleg nem szeretem a világát.
-Ugye, a tied szebb...? Vagyis szép? Olyan jó lenne...

by **Kiwi** Kedd Május 31 2016, 11:34

Érezte hogy valamibe belecsöppent, csak épp nem tudta hogy mibe is. Nem értette mi történik körülötte. Nem hitt a lány szavainak miszerint nem rossz üzenetet kapott, vagy valami rosszat, amitől meglepődött és azért lett ilyen… Feszengett a lányok között, főleg hogy érezte, hogy Shukaku is idegeskedik. Majd kiderült a feladata. Megnyugodott ugyan hogy szó nincs arról amire ő számított, viszont felkészülés nélkül érte őt ez a váratlan szituáció. Időt akart kérni, de jelen helyzetben sürgetve érezte magát, hisz a feszült légkör, amit nem igazán tudott hova tenni… Végül belement, hiába szerette volna húzni valameddig, nyomást érzett magán, amit nem szeretett. Pontosan ezért lenne butaság most belemenni, hisz sose tudja hogy pontosan mi is fog történni, hogy fog kinézni…
- Az érintés fontos. Most már téged is be tudlak vinni. – Majd Shukakura pillantott.
- Te is szeretnéd? – Igen, legutóbb Timidust vitte csak… Most viszont másmilyen lesz. Érzett magában annyi önuralmat hogy meg tudja csinálni. Egyre többször meri használni a képességét, mások elől elrejtőzni, legtöbbször erre, de eddig arra sem nagyon használgatta. Egy fontos dolog volt hátra. Ha jön mindeni, akkor biztosan jó helyet kell biztosítania számukra, amihez az kell hogy jólérezze magát. Csak egy picit… vidámnak, lelkesnek, feldobottnak… gondtalannak kell lennie, és megfeledkezni az aggódásról. Tehát megpróbált olyan emlékeket felidézni amik elsöpörhetik azt a feszítő szorongást amit jelenleg érez. Gondolkodni kezdett milyen olyan pillanatok vannak amik vidámsággal töltötték el… Az első gondolatom a dicséret volt amit Timidustól kaptam. Persze semmi extra nem volt benne, csakis annyi hogy hasznos lehet a képim… Semmit sem tettem a dolgokért… Majd bevillant Shukaku vicces pofija az onsenből, amikor ázott kutyát játszott… Majd Cearso amikor szívatta, és játszadozott az érzéseivel, igen tőle elnézi. Ugyanígy beugrott neki Eldire aki szintén ugyanazt játszotta le mint Cear. Szívták kicsit a vérem… Valamint a sikeres küldetések, azok a pillanatok amik amúgy semmit sem jelentenek… nincs konkrét jelentőségük, csupán én éreztem jól magam… Majd beugrik az ahogy Cear kalimpál a lékből amit vágott, beleesett miután megcsikiztem és eljátszotta hogy bajban van…>.> Ideges lettem. Minden kellemes érzés lerombolódott bennem, helyett fortyogni kezdtem. Majd újra próbáltam. Előről a diát ami meleg érzéseket kelthet bennem. Közben igyekeztem arra a képre koncentrálni amit Timidus már láthatott egyszer. Lehunytam a szemem. Mindez alig pár másodpercet vett igénybe, előzőről kezdtem és amint úgy éreztem jobb hangulatban vagyok, meg is nyitottam a világomat. Magam sem tudom mit sikerült kreálnom, de amint sikerült és kinyitottam a szemem magam is megtapasztalhattam.

Körbe pillantottam, először is hogy megvagyunk-e mindannyian majd felfedeztem azt ahol épp vagyunk. Meglepődtem, hisz magam sem ismertem igazán. Ezt még nem nyitottam meg, vagyis ilyet nem.
Úgy néztünk ki mintha valami habzó víz felszínén vagy felhőkön járkálnánk… viszont a talpunk alatt szintén emberek, fák, autók és egy világ élt. Konkrétan élt. Az utcán emberek sétálgattak, viszont mi fejjel lefelé láttuk őket, hisz úgymond tükröződtek velünk. Léptük nyomán csodálhattunk rá arra hogy hasonlít a kinti világra mégsem ugyanaz… de nem is ez. Az emberek, minden ember egy akváriumot viselt a fején, mintha a nyakukra lenne műtve. A dísztárgyban az emberek feje és az azt körülvevő élővilág, növényzet, halak, vízi csikók… Az egyik nőnek az akváriumából ki is ugrott az egyik narancs színű hal, azt igyekeztet gyorsan visszapakolni. Az üvegtárgyban persze víz is volt, mégis úgy festett ez teljesen hétköznapi és nem fulladoztak. Autók furikáztak, az épületekbe be-ki jártak az emberek. Kutyákat sétáltattattak. A kedvencek fejére nem volt semmi oda nem illő biggyesztve. Majd ha meguntuk az alattunk húzódó világ figyelését, akkor foglalkozhattunk a magunkéval is. Ha felfele néztetek, minden legalább annyira kék és fehér volt mint amin ácsorgunk, nem láttam hol az eleje és hol a vége a dolgoknak, a világnak, de pár méterre tőlünk a padlón elfeküdve egy ajtót találtunk. Vízszintesen feküdt a lábunkkal, majd ha kinyitottuk a kilincset tovább juthattunk… valamerre… Hagytam hagy szokják a lányok, és féltem is hogy merre jutunk tovább, ugyanis vannak helyek… ahova inkább nem kalauzolnám őket. Már most kifogásokat kerestem ha olyan helyre pottyannánk.

by **Saya** Kedd Május 31 2016, 15:41

A Hugi nagyon-nagyon örül, hogy a Shuék nem akarnak jönni most, egy kicsit bízik abban, hogy talán le fog nyugodni értem, ezt csak egy pillanatra éreztem, de éreztem, és már bújt is el, hogy ne tudódjon ki, szóval én meg úgy tettem, mintha észre se vettem volna, meg mintha utána el is akarta volna felejteni, hogy ő nem gondol ilyesmikre, neki eszébe sem jut ilyesmi, én nem lehetek fontos. Az a baj, hogy most túlzottan dühös és ideges és most mindent érzek tőle, mintha ilyen hullámok lennének, és olyan fura, szerintem még a szemöldököm is összeráncolom tőle.
Kiwi is mintha valamire nagyon figyelne, de aztán ahogy fogja a kezem, és akkor már becsuktam én is, nem akartam látni a Hugiét már, megvártam, amíg a Kiwi szólt, hogy már vége, és akkor nyitottam ki én is.
-Húúúúúú! -nyitottam a szám kerekre, meg a szemeimet is, ahogy lenéztem, mert vonzotta a tekintetem a dolog. Elsőre észre se vettem semmi különöset, már mint a világ sajátosságain kívül, elmosolyodtam, nevettem, ugráltam egy kicsit, hogy nem-e esünk le. Itt ugyanis nyoma sem volt a Hugi foltjainak, a Hugi világának. Nem láttam belőle semmit. És szégyellem, de nagyon-nagyon örültem neki, és éreztem, hogy a Hugit talán bántja majd egy kicsit, de most nem ezzel törődik, hanem ő is a látvánnyal.
Akkor néztem fel, mikor megütött az a gondolata, hogy mi a csoda...?
-Na, lehet, a Shuéknak mégis kellett volna jönniük. Alkalmam lenne kinyírni őket ezért.
Most másképp hallottam a hangját, most nem visszhangzott, meg nem gondolat volt, és nevetett, csengőn nevetett, olyan kicsit hóbortosan, őrülten, ahogy szokott, és akkor arra néztem, amerre volt a hang iránya, mert most volt iránya, nem úgy, mint mindig. És itt volt, itt áll közöttünk, és ő is nézi a lábunk alatti világot az akváriumos emberekkel, és mosolyog, nevet, maga Hugi.
-Pedig nem is egy másik ember vagyok. Igen érdekes. Kíváncsi lennék, mi járt a programozók fejében, mikor megalkották a képességed. Egyébiránt valóban hasonlít a kettő, de az enyém akkor is szebb. Kiwi, igaz? -nézett a lányra, azokkal a rubinvörös szemeivel, amivé az enyéim is szoktak válni, mikor átveszi az irányítást. Aztán megint előre néz, kicsit lépdel, forog, én nem csinálok semmit, mert le vagyok döbbenve, de mégis mosolygok, a kezeim összekulcsolom, mert itt van, és él, és létezik, és olyan jó érzés így látni, hogy külön lehet tőlem, amire mindig is vágyott...
-Engem hívj, ahogy szeretnél. -mosolyog a Kiwire, de nem az a kedves mosoly, ő nem igazán tud úgy, ez inkább olyan sunyi, ravasz, mint a rókáé. -Én Saya húga vagyok. Röviden is így szokott hívni, Hugi.
Lelkesen bólogatok, hogy igen, így van. A Hugi végül megállapodik az ajtónál. -Ez vajon hova vezet?
Én szimplán még meg se tudok szólalni az örömtől :3

by **Kiwi** Csüt. Jún. 02 2016, 10:52

Shukakuék visszautasították hogy jönnek, megmondva az igazat nem is bántam, ugyanakkor Shuval többször beszéltem mint Sayaval… tehát kicsit bizonytalan is voltam emiatt. Majd amint meg tudtam idézni, megtettem. A képességem aktív volt, a lányok szeme elől eltűntünk. Magam is meglepődtem a látottakon, én is csodálkozva néztem körbe ezen a szürreális ábrázoláson. Valamint máris elemezni kezdtem hogy vajon miért ez?... Az akvárium muris volt, de mégis a kinti világ volt alattunk, felül mi, és csupán csakis mi… Sayat láttam csak először, elmosolyodtam hogy kivirult a kislány, igazán örültem, sőt büszke is voltam hogy ehhez akárhogy is de hozzájárulhattam. Az ismeretlen hangra picit ugrottam is egyet, fel sem tűnt hogy hárman vagyunk, hisz valahogy úgy helyezkedtem el hogy látókörön kívülre esett a rubinszemű lányka. Láthatták rajtam a döbbenetet, az értetlenséget, még az is megfordult a fejemben hogy netán ő is az én „teremtményeim” egyike… De nem. Tudta ki az a Shu, hisz elhangzott a mondatában, valamint Sayat is nagyon jól ismerte, és hamarosan választ is kaptam a fel nem tett kérdéseimre. Majd meglepődtem amikor hozzám szólt.
A szava járása is más mint Sayanak, de azt mondja nem egy külön ember… Amint úgy éreztem hogy megnyugodhattam, és nincs nagy vész, csak pár értetlenség, könnyedebben kezeltem őt is.
- Igen, Kiwi vagyok. – Mosolyodtam el, de már nem is velem foglalkozott. Lefoglalta a látvány, amit meg is tudok érteni…
- De a képességem kissé bonyolult, ezért is nem szeretem használni. Nem mindig néz ki így… ahogy most. Van hogy egész más, van hogy morbid és ijesztő, de már kezdem kitapasztalni hogy lehet ilyesmi. Azt akartam megmutatni amit Timidus is látott, de nem sikerült. Még nem irányítom teljesen… sőt… Ezért is aggódtam idehozni téged, vagyis titeket… - Majd kapok némi folytatást.
Bemutatkozott, vagyis közölte velem hogy hívjam úgy ahogy szeretném. Feladta a leckét, de a cserfes mosoly és a rubin szemek azonnali választ kínáltak.
- Szóval Saya húga... Tök jó hogy így vagytok egymásnak. – És tényleg örültem, picit irigykedtem, de örültem hogy van ilyen is…
- Hmm.. Mit szólnál a Rubi névhez? Mondjuk elég idős vagy már hogy magadnak tudj választani valamit, ami tetszik. – Az enyém amúgy sem túl japános, lehet el is fogja utasítani, de a szemei utána ez ugrott be elsőnek. Valahogy tetszett az eleven tekintete, mosolya… picti megborzongattatott, de nem láttam benne rosszat. Naiv vagyok, nincs mit tenni. Ő máris az ajtóhoz sétált, valamint én is követtem. Saya a csendesebbik, úgy nézem, ő csak bólogat és bámészkodik.
- Nos, szoktam érezni ha az lenne a kijárat de most nem… - Kezdtem bele.
- Úgy gondolom ahol most vagyunk… az a felszín. Ha lentebb kerülünk láthatunk mást is, de sose tudom hogy mi fog épp felbukkanni… Olyan dolgok, amik már megtörténtek, vagy épp amik foglalkoztatnak… esetleg… amitől félek… - Kezdtem bele.
- Szóval, csakis úgy megyünk ha fel vagytok készülve arra hogy lehet az nem lesz ilyen… mint ez. Vagyis… valamint… - Habogtam picit.
- Szóval, ha azt mondom megálltok és nem mentek tovább, akkor hallgassatok rám. Okkal mondom. – Magyarázom.
- Rubi? – Pillantok a lányra, és csak akkor nevezem így… ha elfogadta a nevét, ha nem akkor marad Húgi, vagy valami amit magának ad. Ha beleegyezik a cserfeske, valahogy Sayatól nem tartok annyira ezen a téren, szóval… ha úgy dönt hogy oké, vagy legalább megkísérli elhitetni velem, akkor engedélyt adok az elfektetett ajtó kinyitására. Ha megtette az ajtó lefelé nyílik ki, és szinte tapintható anyagnak tűnik a sötétség ami elénk tárulkozik a keretek között. Pillantok a lányokra, majd ha úgy döntenek, akkor megfogom a kezüket és ugrunk.

by **Saya** Csüt. Jún. 02 2016, 13:24

Amúgy olyan kíváncsi vagyok, hogy milyenek lehetnek így az alattunk levő emberek, vagyis ilyen halemberek, vagy akváriumemberek. Igen, ez lesz az, akváriumemberek, mivel akváriumuk van, de emberek. Tudnak vajon beszélni, és azt hogy? Meg hogy ehetnek és ihatnak? Vagyis inni biztos tudnak, víz van bennük, de enni? Vagy a halakat eszik meg? Na, szóval én ilyesmikkel törődtem és még le is guggoltam, hogy nézzem őket, míg a Hugi az inkább a Kiwivel, meg aztán a Kiwi is a Hugival volt elfoglalva. Huginak a mosolya az amúgy végig tényleg olyan, mint egy rókáé, olyan ravasz és sunyi, és látszik rajta, hogy másra gondol és az a más az valami gonosz csínytevés, én még kicsit érzem is, hogy mire készül, hogy mik a tervei meg mik járnak a fejében. Szóval azért benne maradt a fejemben, de most látom őt teljes valójában is.
Egyetértően hümmög és bólogat, ahogy hallgatja a Kiwit, én viszont összerezzenek.
-A Hugié is olyan. Olyan ijesztő. Mármint, kint még azt mondtam, hogy az enyém, de valójában az övé. -mutatok az ujjammal a Hugi felé, aki viszont büszkén kihúzza magát.
-Majd megmutatom. Nem olyan érdekes, mint ez, de szerintem imádnivaló.
Aztán elneveti magát, olyan hisztérikusan, olyan őrülten. Még ki is húzza a mellkasát és az ég felé néz, vagyis ami nekünk most ég.
-Oh, ilyet ne mondj mindig, édesem! Könnyen törött fog lehet belőle, ha be találnak neked húzni egyet. -szeme villan a lány felé, még én is kicsit elhúzódom, mert tudom, miket akar mondani, a szavak előbb visszhangoznak a fejemben, mielőtt kimondja őket. Mintha kétszer hallanám. -Én gyűlöltem, hogy Ő ott volt, ki nem állhattam, megvetettem és dühös voltam. Velem egy fikarcnyit nem volt törődve miatta! -mutogat rám, hogy egyértelmű legyen, én pedig bűnbánóan félrenézek. Ezt a sztorit már ismerem. De akkor meglepően nézek fel, mikor meghallom, mi következik, mikor halkabban folytatja: -De az régen volt...
-Rubi. Ez jó :3 -előzöm meg, csak hogy én is beszéljek kicsit, mert tudom, hogy már pont meg akart szólalni ő is, ízlelgetni a nevet, még az ajkát is megnyalja, aztán bólint.
-Rubi. Szép. Szeretsz színek után elnevezni dolgokat. -nem kérdés, kijelentés, és következik az ajtó. Mikor már a Kiwi magyarázza a működését, én leveszem a szemem az akváriumemberekről és odaszaladok melléjük, belekapaszkodom a Hugi karjába, aki egyre szélesebb mosollyal hallgatja a lányt. Mikor már ő is kérdezve van, még mindig az ajtót bámulva megszólal.
-Shukaku őnagyságosasszonyka terve az volt, hogy a két képesség talán kiüti egymást. Az enyémről is volt már szó, az én világomról, a rendszer ezt rakta Saya első képességének; hasonló a tiedhez, érintéssel aktiválja, de nem teleportál, egyszerűen csak a világot alakítja át az áldozat szemében. -néz fel diadalmasan a lányra. -De valamikor régebben a képesség kezdett félig passzív lenni, és Saya számára mindig látható foltokban. Shukaku cárnő viszont nem képes felfogni, hogy ez a probléma nem a SAO rendszerének hibája, és nem képes befogni azt a fogmosásra és pofonra igencsak érett pofikáját. Őszerinte nekem is aktiválnom kéne a képességet, és akkor talán Saya számára vége lesz a tortúrának. Előre szólok: ez nem fog bekövetkezni.
Kicsit megmozgatja az ujjait, közben olyan vigyora van, amitől megijedek és még erősebben kapaszkodom belé.
Készül, hogy aktiválja a Schizophreniát.
-Meglehet, hogy ez az ajtó belevezethet az én világomba is? Átkelünk rajta, s a tiédet átalakítva megmutatom, miben kell Saya-nak élnie. De maradhatunk itt is, itt viszont tényleg gyomorforgató lesz.

by **Kiwi** Vas. Jún. 05 2016, 16:41

Valójában én is kíváncsi voltam, de el voltunk tőlük választva, a jelképességeket kerestem az egész képsorban, hisz arról szólt. Így fogtam fel. Olyan akárcsak az álmok, valósnak valós, az jelenik, meg amik történtek és amik foglalkoztatnak… de mégis mindig felébredsz. Ez számomra ehhez hasonlított. Akadt pár kérdés, pár értetlenkedés a két lány felé. Ami nem teljesen volt tiszta. Kérdezni is szerettem volna, de nem tudtam hogy is fogalmazzam meg, úgy hogy ne tűnjön butaságnak.
- Rendben. – Mosolygok a szőkeségre. Valamint azt azért érzem hogy lesz némi turpisság, ha Sayat megrémíti, és pont ezért van ez az egész képességes bemutatós dolog. Amikor megjegyeztem a jó hogy itt vannak egymásnak, a reakciójára csak a szemem ráncoltam… nem hatott meg, nem is ijedtem meg… Igyekeztem megérteni őt. El tudom képzelni, bár fogadni nem… a helyzetét…
- Nos, itt külön vagytok, jó lenne ha ez így maradna… ha végeztünk is. – Magyaráztam.
- De… ezek szerint te voltál a titok, ezt jól sejtem ugye? – Kérdő pillantás, valamint némi értetlenség…
- Nem értem, miért voltál titkolva… - Teszem hozzá, ha esetleg nem indokolná meg… De ami elmúlt, elmúlt, ezt jól mondja, bár én nem vagyok, én nem tudok… elfogadni könnyen dolgokat. Végül elfogadta a nevét, picit örültem hogy bejövős lett. Sőt még kontrázott is nekem picit. Igen, szeretek tulajdonságokról elnevezni dolgokat. Hisz könnyen megjegyezhetőek, valamint harmonikusan passzolnak is. Valamint kettőjük viszonya is hamar napvilágra került. Úgy érzem Rubival még lesz bajom… Valamint picit sajnálom Sayat, nem úgy… nem olyan sajnálat, csupán inkább… együttérzés, vagy ilyesmi…

Az ajtónál voltunk, elmondtam nekik pár dolgot, hogy tiszta legyen. De Rubi hozza a formáját. Egy halovány, mosoly jelent meg az arcomon, alig észrevehető, ugyanakkor most jött el az a pillanat hogy erősebb szimpátiát érzek a lány iránt mint eddig. Nem vagyok kétszínű, sokszor nem tudom eldönteni mit gondoljak, de az előadásmódja Shuékról tetszett. Hátba lett veregetve egy picit, nem erősen, alig érezhetően, de azért kitalálhatta miért is kapja. Saya és Rubi mögött álltam, mindkettőjük vállára tettem a kezem, hogy ha indulunk egyszerre tegyük. Valamint Rubinak még járt egy válasz.
- Értem hogy mit mondasz… valamint egyet is értek vele… Nem ismerem túlzottan, sőt… de ezek a képességek leginkább… az érzelmeinket, vagyis… valahogy minket másolnak, utánoznak… vetítik ki… vagy hogy is fogalmazzam… Amikor rosszabb hangulatban voltam, ezt a szobát sem tudtam megjeleníteni, rögtön... a legrosszabb jelent meg… Amikor jobban voltam, minden… ilyesmi és ehhez hasonló volt… Szóval szerintem se… De az a lány szeret beleszólni dogokba és ahogy nézem kísérletezni is… másokkal… - Magyarázom, ugyanakkor nem hiszem hogy rossz szándék vezérelné…
- Amúgy az a rossz hír, remélem helyre jön… – Magyaráztam Sayanak, mivel az üzenet időzítve volt, és nem láttam Shut pötyögni, így meg sem fordult a fejemben, valamint eléggé elszomorodott hogy igazat mondjon… Valamint akartam Sayahoz is beszélni, ne csak Rubival foglalkozzak.
- Maradjunk itt. – Jelentettem ki. Nem tudtam mire kell készüljek, arra számítok hogy valami ijesztő lesz… mint a horror filmekben, azoktól meg nem tartok annyira… Azokat szeretem. Persze azért aggódok… Hisz ha feltesszük hogy Shunak igaza van… akkor…. talán az én képességemre is hatással lesz az övé, azt pedig nem biztos hogy akarom. Ha így véljük… áldozat volnék, Sayaéknak… Shutól… Elkomolrodtam.
- Csináld csak, nyugodtan. – Jelentem ki, szinte közvetlen. Bár némi hűvösség azért hallatszott a hangomon. Figyeltem rájuk, és míg Rubi élvezte, Saya úgy kezdett félni, aggódni, szorongni. Megszorítottam a vállát, jelezve hogy nem kell tartania semmitől, nincs egyedül. Valamint ez az én világom… Itt én diktálok. Az én képességemben vagyunk… Ha baj lesz, egyszerűen megszüntetem… Ugyanakkor pont Rubi volt az… aki miatt úgy döntöttem hogy maradunk. Az ajtó… nem akarom hogy olyat lásson amit nem akarok… főleg hogy el tudja torzítani… Aggódok…

by **Saya** Hétf. Jún. 06 2016, 09:52

Itt külön vagyunk. A Hugival egy kicsit egymásra nézünk, én felnéztem az arcára, mert ugyan egymagasak vagyunk, de én most összehúzom magam és nem egyenesedem ki, így a Hugi magasabbnak tűnik nálam. Egyébként most veszem észre, hogy a Hugi meg a Rubi majdnem ugyanúgy hangzik, és így jó, ha nagyon tetszik neki, akkor majd fogom tudni így szólítani, és nem lesz fura, hogy sokan, vagyis hát a Shu, mert ő ismeri, olyan hosszabban ejti egy picikével az 'u' betűt. Én meg elharapom és rövid lesz. Rubi meg mindenkinek ugyanolyan lesz.
Egyébként ez is furi, hogy a Hugi-Rubi most nem válaszol a fejemben semmire, pedig biztos hallja még a gondolataimat. Ő elsősorban a Kiwire figyel, fél kezét, amit nem én ölelek át, a csípőjére teszi lazán és a tartásán is enged, olyan 'menő' lesz.
-Igen, én. -válaszol a Kiwi kérdésére, ahogy mosolyog, megvillan egy kis fogacskája. -Egy titok vagyok. A SAO-ban én is játszom, de Saya-n keresztül. Odakint csak ő képes hallani engem, itt. -mutat a kobakomra. -Viszont képes vagyok helyet cserélni vele. Biztos emlékszel, mikor bevörösödött a szeme és ráripakodott arra a szovjet ribancra a pókkazamatában. Az én voltam.
Büszke mosoly, megint kicsit kihúzza magát.
-Anatole tudott rólam, Shukaku, te, meg még valami kiscsaj, aki asszem azóta már megdöglött.
Aha, emlékszem rá, ő meg Mau-nak szólított, démonnak :3
-A titkolózás oka meg egyszerű. -a mosoly most eltűnt, és szigorúan néz a lánykára, még én is megrezzenek tőle. -Sőt, mindkét oldalról van rá ok. Saya... -itt kicsit átölel ő is engem. -...egyszerű ugribugri akart maradni, akit nem rekesztenek ki azért, mert egyfajta 'skizofréniája' van. Én pedig azért nem akarom, hogy sokan tudjanak rólam, mert előnyt jelent egy harcban, ha elő tudok törni és meglephetem az ellenfelet. Saya menekült már meg úgy, hogy támadói azt hitték, csak valami védtelen kislány. -elvigyorodik és megnyalja a szája szélét. -És nem számoltak velem.

Hugi egy kicsit megrezzen és elhúzodik, mikor a Kiwi mögénk lép és meg is érint minket. Ő amúgy sem szokta meg, hogy megérintsék, mert hát talán most először van úgy "igazi teste", és látom is az arcán, hogy megrémült és nem érti, meg a gondolatai átvillannak a fejemen, hogy mit csinál ez a lány, meg mi ez, de hamar magára erőlteti a nyugalmat és a szigort, amit eddig. A magyarázatra meg a szemét forgatja, látványosan ásít egyet és morog, hogy uncsi, mert ez tök egyértelmű, én viszont, miközben a Hugit is figyelem kicsit sajnálva őt, a Kiwire mosolygok.
-Akkor most biztos nagyon-nagyon-nagyon vidám lehettél. Vagy ha nem, akkor kíváncsi lennék, milyen, amikor úgy nagyon vidám vagy :3 És nem változik meg, ha változik közben a hangulatod? O.o -döntöm félre a fejem kérdőn. A következőkre megint a Hugi válaszol, ő hamarabb szólal meg mindig, mint én. Mondjuk én hagyom neki, had használja ki, hogy végre így lehetünk :3
-Az nem volt rossz hír, csak Shu magyarázata, hogy mire készül. Iszonyat dühös lettem. -ropogtatja meg a kezét.

Mikor a Kiwi beleegyezik, hogy maradjunk itt és itt legyen tanúja a mi képességünknek, én nyelek egyet félőn és inkább mögéje húzódom meg próbálok felkészülni. Mert én utálom és úgy örültem, hogy végre egy kicsit nem látom, és akkor most megint látnom kell, de persze érzem, hogy a Hugi meg bezzeg erre vár már mióta, és most perverz vigyorral nyújtja a kezét, most már aktív képességgel. Én a Kiwire nézek kérdőn, mikor a vállamat szorítja, de valahogy egy kicsit meg is nyugszom tőle.
Mikor a Hugi megérinti a Kiwit, tényleg átalakul minden. Vagyis hát maradunk itt, és mindent fel lehet nagyjából ismerni utána, csak épp a nekünk szokásos undi lesz minden, vagy szinte minden. Az akváriumokban is mintha most ilyen nagyon sötét vörös massza lenne a víz helyett, meg ilyenek. Én lehajtom a fejem, nem akarom becsukni a szemem, biztos ami biztos, de minél kevesebbet akarok látni, én megelégszem a papucsom előtti kis területecskével, közben megfogom a Kiwi ruhácskájának szélét. A Hugi bezzeg szinte ugrál örömében, körbesasszéz minket és jókedvűen vihog.
-Üdv nálam, üdv üdv üdve! Hogy tetszik? Bármikor visszavehetem, de vajon lesz-e rá kedvem? Vagy tegyünk párbajt, hogy vissza tudod-e alakítani az előzőt? :]

by Ajánlott tartalom

Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye

Re: Shu és Timidus kicsiny rejtekhelye