Lewis & Shana

Valljuk be, aznap kicsit rosszul kezdődött a napom - már az is jel volt, hogy először a bal lábamat érintettem a padlóhoz. Elégedetlenül szisszentem fel, majd fordultam ki az ágyból teljes testemmel.
Megsimogattam a hálóinget, amit egy öregasszony sózott rám két szendvicsért; habár azt nem árulta el, hogy ő valami koldus, de jótevő nem játékos karakter, vagy egy nagyon rászoruló játékos. Természetesen, a ruházat semmiféle bónuszt nem adott, de az anyaga fergetegesen kellemes volt, és a lenge, áttetsző szövet csábítóan simult a domborulataimra. Szinte simogatta a testem. Odasétáltam a tükörhöz, megnézegettem magam. Vigyorogva forogtam körbe; még az átalakulás után is igen szépen, vágyat keltően néztem ki, pláne, miután beszereztem kicsit szűkebb változatát a ruhámnak.
- Legalább azzal nem kell törődni, hogy lenő a hajam, vagy ilyesmi. - Állapítottam meg, majd kezemet elhúzva magam előtt megnyitottam a menüt.
Leszereltem a lenge hálóinget, majd felrakosgattam fekete, keveset takaró felszerelésem. Kinyújtózkodtam, majd megnéztem a tárgyaimat... Nos, kajából kezdem kifogyni, és ha komolyabb küldetésekre akartam menni, tudtam, hogy nem lesz elég azaz egy Kis potion. El kellett mennem, hogy vegyek.
Sokáig tartott, mire rávettem magam, hogy kilépjek az ajtón. Kicsit álmosan, éhesen trappoltam le a lépcsőn, majd a fogadós felé fordultam, hogy ételt rendeljek, ám amint pillantásom találkozott az övével, meglepődötten visítottam fel.
- Egy medve! - Hebegtem csodálkozva, majd rémülten futottam ki a helységből.
Újabb hisztérikus sikítás rázta végig az utcát. A mackók döbbenten fordultak felém, brummogó hangjukon kérdezgették, mi a gond, habár volt, aki öblösen nevetgélt. Magamba zuhanva rogytam térdre, próbáltam összeszedni a gondolataim. ~ Vagy szerverhiba, vagy megőrültem... esetleg... mi lehet még? Egy "északi" városba teleportáltam volna? De nincs se hó, se hideg, nem lenne túl logikus... ~
Percekbe telt, mire felfogtam, hogy egyik se akar megenni, s úgy tűnik hogy kifejezetten bántani se. Mégis, kissé remegve, bizalmatlanul álltam fel, majd oldalaztam el a tömeg mellett, célbavéve a Potion árust. ~ Csak tudnám, hogy lesz merszem egy medvétől venni bármit is... ~
Amint a bejárathoz értem, igyekeztem megacélozni magam. Kihúztam a hátam, hátracsaptam a hajam, magabiztos mosolyt erőltettem az arcomra, és beléptem a boltba.
Ifjú, jó kiállású -már, ha lehet a macikkal ilyenekkel illetni- medve állt a pultnál, és próbálta ráerőltetni a vicceit az árusra, majd felém fordult. Egy röpke pillanatra vad vágyakozás csillant meg a szemében, de szinte rögtön eltüntette ezt a kifejezést. Habár nem értettem, mit eszik egy medve egy emberben, hacsak nem a húsát...
Mindenesetre, úgy döntöttem, provokálom kicsit a nagyra nőtt bocsot: riszálva magamat, lágyan dobálva a hajam és a mellem, mentem oda a pulthoz, majd kezeimmel összenyomva kebleimet támasztottam meg magam.
- Egy Nagy Potion-t szeretnék tölteni, mely feltölti az életem, ha veszély fenyeget. - Kértem nyájasan.
- Elnézést, hölgyem. - Válaszolta udvariasan a gépi maci. - De úgy hiszem, ez az úr itt épp most vitte el az utolsót.
Már meg se lepődtem, milyen udvariasak ezek a macik, inkább dühösen pillantottam rá; nem úgy tűnt, hogy át akarná adni nekem az élettöltő italt, így hamar közömbösen rideg arckifejezés vette át az uralmat a mimikáim fölött.
- Téli bundát csinálok belőled! - Csatoltam le tőreimet az övemről, és hátrébb ugrottam. - Küzdjünk csak meg érte!
Megráztam a testem, reméltem, hogy összezavarja hajam csillogása, kebleim ugrálása, domborulataim feszülése - elvégre férfi, még ha medve is.