A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

by **Kyrena Juurei** Hétf. Jún. 24 2013, 19:45

Már erősen a délutánban járunk. Most, hogy visszatértem és be is jutottam a városba, sokkal jobban érzem magam. Hiába utálom a bezártságot, a túl sok szabadság ijesztő volt így hirtelen. Túl sokat kaptam egyszerre. Most már igencsak éhes is vagyok. Betévedek hát a jól megszokott pékségbe és veszek magamnak egy nagyobbacska süteményt. Azzal kezemben kényelmesen leülök egy padra és elhelyezkedem. Jó most itt ülni, érezve a süti illatát. Vagyis virtuális illatát, de így, ennyi idő elteltével már szinte minden valóságnak tűnik. Valóságosabbnak, mint a való világ, ha az én szemszögemből nézzük. Itt szabad vagyok és tudom mi az, hogy külvilág. Otthon ez pont fordítva volt. A külvilágot sötétített szélvédőn keresztül ismertem, és csupán a rendezvények erejéig. Az mondhatom, nem valami sok. Ja és ne felejtsük el a repülő ablakát, vagy a toronyházak legfelső szintjének panorámáját. Ez az, ami nekem jutott. Sokan irigyelnének, de csak azért, mert nem tudják, hogy valójában milyen is ez. De most itt vagyok, nemde? Így azzal ráérek foglalkozni akkor, ha kijutok innen.
A süteményre terelem figyelmem. A kezemben szépen mutat, de tudok neki jobb helyet is. Mikor már emelném számhoz, váratlan dolgok történnek. Ismerős a helyzet, ugyanakkor. Most nem holmi párbajról van szó. Csak egy részeg, program által kitalált njk karakterről, ki nekem jött, ezzel kiütve kezemből a hőn áhított falatokat. Dühöm azonnal eluralkodik rajtam. Lökök egyet az alakon, majd öklöm lendítve be is húzok neki egyet. Nem érzi, de a verés által okozott lehangoltság azért elég lehet. Persze, ha éreznének ilyesmit ezek a nyomorultak. Agyamnak ennek ellenére nem tudok parancsolni, az pedig, mint tudni illik, mindent irányít, ami mozgással kapcsolatos. Így lehet az, hogy a földön fekvőbe rúgok még egyet, aztán felrángatom a földről és a legközelebbi falhoz lököm.
- Hogy merted... Mégis hogy merészelsz ilyen állapotban a közelembe jönni, te senkiházi?! - kérdem tőle üvöltve.
A többi járókelő már félve kerül el minket, méteres távolságokat hagyva. A részeg tekintetébe is mérhetetlen félelem költözik, pedig úgy érzem, nem vagyok kellőképp félelmetes. Ahhoz viszont, hogy azzá váljak számomra is, adnom kell neki még néhány ütést, amihez hozzá is kezdek.
- Te rohadék, az az én sütim volt!

Stat:

by **Shiel D. Lewis** Hétf. Jún. 24 2013, 20:34

Sokszor annyira elgem van már abból, hogy minden nap ugyan azt csinálom. De ilyenkor elszívok egy cigarettát és mentem jobb lesz a kedvem, megjön szinte akármihez. Na jó, akkor sem mindenhez, de azért jobban rá lehet venni engem erre-arra. Még magamat is rá tudom venni dolgokra! Mint például arra, hogy minden nap ugyan azt csináljam...
Miért is csinálom? Ohh, hát persze! Az emberekért. A játékosokért, akik idebent raboskodnak, s arról álmodnak minden lenyugvó nap utáni éjszakán, hogy holnap talán kijuthatnak innen élve, s visszamehetnek a családjukhoz, a barátaikhoz, a dealerükhöz, vagy akárkihez. Személy szerint nekem nincsenek ilyen ambícióim. És ha nem lennének hősi kötelezettségeim, akkor nem is érdekelne, hogy az emberek milyen közel kerülnek ahhoz, hogy a valóságban ébredjenek fel másnap. Mert nekem jó itt... Szeretek itt lenni, szeretem a munkám, mit én választottam meg magamnak. Szeretem, hogy az lehetek, aki akarok és szintúgy szeretem azt, hogy ehhez meg van az erőm is.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal ballagok komótosan végig az utcán magányosan, mert a hősi lét bizony nem bővelkedik női társ-szereplőkben. Pedig a filmekben mindig ez van... Igaz, csak a végére jönnek össze a hősszerelmesek, de akkor is..! Mindhiába, ez a itt a valóság. Valószínűleg egész életemet egyedül fogom tengetni, hiába van teli a céhház csak női tagokkal. Egyszerűen nem tudom őket többnek látni az igazság bajnokainál, kik az oldalamon harcolnak, s teljesítik legmerészebb parancsaimat is. Valami más kell énnekem... De mi..?
Lármázásra leszek figyelmes. Szép, már-már művészien elkészített cigarettámból szívok még egy slukkot, s már nem is emlékszem, hogy hol vagyok és miért vagyok ott. Hát akkor miért ne nézném meg a kis csetepatét..?
Két kezemmel néhány bámészkodó közé nyúlok, s szétválasztom őket, mintha csak egy boltban lennék, s válogatnék a fogason függő ruhák között. Érdekes látvány tárul elém. Egy meglehetősen szép leányzó felhoz nyom egy szerencsétlen embert, kinek arcán félelem tükröződik. Ohh, mibe botlottam..? Azt hiszem ez egy újabb hősi feladat, mi csak rám vár!
- Elnézést kérek hölgyem..! Megtenné, hogy nem bántalmaz másokat? Ha olyannyira nem bír az erejével, akkor itt vagyok én, rajtam megmutathatja mennyire nagy lány! - lépek oda ezen szavakkal, majd intek a bámészkodó bandának, hogy most már eltűnhetnek...

statok:

by **Kyrena Juurei** Hétf. Jún. 24 2013, 21:06

A való világban, már igencsak kivertem volna a szuszt ebből a szerencsétlenből. Talán sajnálnom kellene, bánnom, amit tettem, de jelenleg erre képtelen vagyok. Egy hosszú vándorút után végre enni akartam valami finomat, erre… Mit ad isten, vagyis Kayaba, ismételten csak balszerencsét, ezúttal egy részeg képében. Na ez már több volt a soknál. Még néhányat ütök belé, aztán hallom, hogy mögöttem mozgolódik a tömeg. Kissé hátra fordítom fejem, hogy szemem sarkából láthassam ennek okát. Egy alak lép ki a tömegből, szétválasztva a népet. Ha még egy kötözködő alak, én komolyan felképelem. Ennek viszont más kinézete van. Játékosnak nézném, és amint közelebb jön, már látom is, hogy az. Mikor megszólít felé is fordulok, nyugton hagyva néhány pillanatra iménti áldozatom és végignézek rajta.
- Hm? Csak nem megérkezett a hős lovag? Aki… meleg? Elvégre ezt az alakot akarja védeni, tehát a rossz oldalt. Ezek szerint csak meleg lehet, mert a lovagok általában a jók pártjára állnak. Vagy csak megfeledkezett a lovagi erényekről, uram? – fejtem ki véleményem elég hangosan, melynek hála néhányan felkuncognak a tömegből.
Ajkaimon lágy mosoly terül szét. Jól is esik most egy kis csipkelődés, rég tehettem már. Rég volt társaságom, de ami még fontosabb, hogy levezethetem feszültségem. Erre pedig önként jelentkezett, tehát vállalja a következményeket.
- Mi lenne, ha legalább bemutatkozna? Ennyi csak elvárható egy úriembertől nem? Az pedig még inkább, hogy ne várja el, hogy a hölgy mutatkozzon be előbb. Vagy tegyek talán így? – kérdem, remélhetőleg tovább feszítve a húrt.
Ha már az úrfi hajlandó küzdeni, el akarom érni, hogy ő hívjon ki. Ha ezt nem sikerül, akkor majd kitalálok valamit. Addig viszont, élvezem dühöm levezetésének egyik módját. A cseppet sem kedves módját, csakhogy rég volt lehetőségem szópárbajt vívni. És mellékesen, ha már kisasszonynak nevezett, azt hiszem az úrilányoknak mindig is az volt a fegyvere, a fondorlaton és ármánykodáson kívül.

by **Shiel D. Lewis** Kedd Jún. 25 2013, 11:42

Ez a lány nagyon furcsa. Tiszteletlen és arrogáns. Kötekedő is ráadásul. Még hogy meleg lovag..? Chh, kinek képzeli ez magát, hogy ilyesmivel dobáljon meg egy hőst? Sajnos túl sok hozzá hasonló játékos van. Nem süllyedhetek le a szintjére, de az ő esetében kivételt teszek és inkább verbálisan próbálom meggyőzni arról mennyire helytelen cselekedet mások bántalmazása, vagy kötekedni tisztességes aincradi polgárokkal.
- Az, hogy kinek mi a jó és mi a rossz, kedves hölgy, csak nézőpont kérdése. Én azt látom maga falhoz nyomta ezt az embert és ez szerintem rossz. Magácska szemében ez nem tudom miért, de bizonyosan jó lehet. - szavalom felemelt fejjel, hogy minél inkább határozottnak tűnjenek szavaim. Persze ez nem azt jelenti, hogy jómagam ne lennék határozott, de állítólag a kiállás sokat nyom latba.
A lány láthatóan nem akarja abbahagyni aranyos szájának tépését, folyamatosan löki magából a sületlenséget. Miféle bemutatkozás..? Nem azért jöttem ide, hogy randira hívjam, vagy jósoljak a tenyeréből! Hmm, a tenyérjóslást egyszer kipróbálnám.
- Én nem vártam el magától, hogy bemutatkozzon hölgyem, bár, ahogy viselkedik lassan levetkőzi magáról ezt a megszólítást... - közlöm apró, csalafinta mosollyal, remélve, hogy ez végre ráébreszti: vesztes dolog egy lovaggal vitába szállni. Főleg akkor, ha az olyan hősiesen magasröptű intelligenciával is meg van áldva, mint én, s érvelési képességei még egy ügyvédnél is karcosabbak. Mi a fenéről zakatolnak most egyáltalán a gondolataim..?
- A nevem Lewis és az igazságot szolgálom! Talán ki kellene állnod ellenem egy küzdelemre, hogy lehűtsd a fejedet! - mondom, s karjaimat nyomban keresztbe rakom egymással. Ha, úgy sem mer kiállni ellenem! Az ilyen alakok csak a gyengébbeket tudják kipécézni maguknak...

by **Kyrena Juurei** Kedd Jún. 25 2013, 16:47

- Ahogy mondja, nézőpont kérdése. Szerintem viszont amit tettem nem jó, hanem jogos. Tudja nem mindegy. Bár nem csodálnám, ha egy magafajta ostoba lovagnak ez egyre menne.
Határozottnak látszó kiállása engem nemigen hat meg. Sőt, még jobban késztet arra, hogy frappánsan visszaszóljak, remélve, hogy egy jó oda-vissza szólogatós jelenet alakul ki. Persze csak harc közben, de úgy tűnik, ő még nemigen akar engem kihívni. Na sebaj, addig is jobb lesz próbálgatni szókincsemet. Sosem árt a gyakorlás. Még a végén régi ismerőseim nem hinnék el, hogy én tértem vissza. Azt azért mégsem kockáztathatom. Igaz, ennek érdekében elereszthetnék néhány bölcsebb megnyilvánulást, de az mégsem lenne ennyire hatásos.
- Ha pedig levetkőzöm magamról a megnevezést, talán jobb is. Egyébként sincs most kedvem hölgyként viselkedni. Az túl visszafogott és meghunyászkodó magatartás lenne. Én pedig azt nem szeretem. De nem értem, hogy miért ne lehetne hölgy az, ki kiáll magáért. Ha viszont ön is így vélekedik… Akkor nem is biztos, hogy meleg, csak… gyáva – vonok vállat.
A bemutatkozás végre megtörténik. Legalábbis az ő részéről. Mint kiderül, az igazság komoly védelmezőjével állok szemben. Na de mégis miféle védelmező ez?
- Ezek szerint Kayaba már az igazságszolgáltatást is átformálta… Mindegy. A nevem Juurei. Ami pedig az ajánlatát illeti, mi lenne, ha ki is hívna? Vagy talán úgy véli, nem merném elfogadni a kihívását, Mr. Igazság bajnoka? Na persze, ne nevettessen. Méghogy az igazságot szolgálja. Viszont… Ha nem sikerül lenyugtatnia, most jelzem előre, hogy az iménti gaztevő után eredek és addig fogom püfölni, amíg ki nem fizeti nekem a méregdrága sütit, amit tönkretett, mielőtt beleharaphattam volna. Tehát… Szíves örömest várom a kihívását. Feltéve, ha egyáltalán van mersze kihívni valakit.

by **Shiel D. Lewis** Csüt. Jún. 27 2013, 12:40

Csak folytatja... Nem bírsz vele! Valószínűleg akármit mondanék neki, valahogy megtalálná a módját annak, hogy visszaszólhasson a saját igazát védve. Hát sajnos teli van a föld az ilyen bajkeverőkkel. Egoista tevékenységeiket néha abbahagyhatnák akár egy rövid időre is, hogy aztán a közösség szolgálatába állítsák képességeiket. Már ha rendelkeznek bármilyen képességgel.
És mi ez az ostoba lovag..? Azt hiszem ennyire még sosem sértett meg senkit, mert vagy nem volt merszük, vagy tisztelettudóak voltak. Ez a lány meg csak úgy nyomja ki a száján, mintha a világ leghétköznapibb dolga lenne. Ha tudná mennyi embert mentettem már meg, milyen sok kemény munkával és életpont feláldozásával, ő is elismerné, hogy ÉN hős vagyok!
- Hölgyként viselkedni nem meghunyázkodó, sokkal inkább elegáns és nőies. De ki vagyok én, hogy rávegyem arra: nőként viselkedjék. A gyávaság pedig innen elég messze jár... - s kacsintok, majd pedig hátralépek.
Menümet megnyitom és a küzdőterező opciót kezdem el kutatni, mert elegem van már a sok sületlenségből, mi kibukkan szájából. Jó lenne inkább betömni valamivel..! Mondjuk egy darab ronggyal, vagy nem is tudom... Szemeimmel gondolkodva tekintek fel az égre, majd fejemet megrázva inkább bepötyögöm a leányzó buksija felett lebegő nevet. Hmm, fura, elég ismerősnek tűnik így első olvasatra. Találkoztam volna már vele korábban is..? Nem emlékszem... De ha így is lenne, ő, amilyen hű de okos, biztos tudná én ki vagyok és akkor nyomban helyre rakná az eszét...
- Megnyugtatlak, ha végeztem veled, a lábadon is alig fogsz állni! - ígérem meg a lánynak, majd elküldöm neki a kihívást, s várom, hogy elfogadja. Eszem megáll mik vannak. Egy nővel fogok párbajozni már megint, de most nem a kedvesség, vagy a gyakorlás vezérel, hanem a megleckéztetés hatalmas ereje...

by **Kyrena Juurei** Csüt. Jún. 27 2013, 13:44

Úgy tűnik, kezdi feladni. Nem értem, hogy mi van ezekkel az emberekkel. Csak egy olyan jó vitapartnerrel találkoznék itt, mint Moko… Na hozzá mit szólna a nép, mikor még engem is kenterbe ver. Hozzá képest én kisiskolás kezdő vagyok, ami azért már nem semmi. De tényleg. Erre már rajtam sem tudnak kifogni. Na szép. Azért ennek ellenére úgy tűnik, az ifjú lovag mégiscsak próbálkozik. Ezúttal azonban női mivoltom kész kétségbe vonni.
- Attól, hogy valaki nem hölgy, még nő lehet. De ha már itt tartunk, ön sem túl férfias, főképp nem lovagias. Elvégre egy úriember, hős lovag, vagy nevezzük akárminek, ha valakiről úgy véli, hogy hölgy, azt nem feltételezheti, hogy ok nélkül csapna patáliát. Ön pedig az okról még csak nem is érdeklődött. Így kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy bár hölgynek nézett, feltételezte, hogy bármikor képes lennék nekiesni a járókelőknek.
Hátrálására én is hátrébb lépek. Látom, hogy keresgél valamit, én pedig remélem, hogy épp a kihívásomon ügyködik. Ez megkönnyítené a dolgot és mégiscsak nem nekem kellene kezdeményezni az ütközetet. Alapból ő volt az, aki igazságot akart szolgáltatni. Milyen hiú is szegény. Még hogy igazság. Az efféle bajnokok csúnya véget érnek. De most nem is ez a lényeg. Amíg a kihívást várom, elgondolkozok. Tényleg van ennek az egésznek értelme? Na jó, persze, hogy van. Elvégre megmozgatom magam, tapasztalatot szerzek és nem esek ki a gyakorlatból. Ez már alapból hasznos. És nem alszok el állva, ami megintcsak. Remélhetőleg érdekes küzdelemben lesz részem.
- Óh, hirtelen már tegeződünk? Hát legyen. És ha már így beszélsz, te szájhős, tedd is meg, amit ígérsz.
Bizony, egy jó alvás már nem ártana. Ha pedig ő kimerít annyira, ám legyen. Csak akkor tényleg így történjen, ne pedig fordítva. Bár nem hiszem, hogy csak úgy ideállítana. De ki tudja… Ebben a világban sok ember él, nekem pedig… Vajmi hiányosak az emberi kapcsolatok terén szerzett tapasztalataim. Itt többet szereztem az eltelt idő alatt, mint a való világban hosszú évek alatt. Közben, ha megérkezik a kihívás, elfogadom. Remélhetőleg meg is érkezik és nem csak a száját tépte, miközben nem is tudom mit keresgélt az elé ugró panelokon. A felkérést hamarosan meg is kapom. Azt elfogadom, a felkészülési idő alatt pedig előveszem fegyverem.

by **Shiel D. Lewis** Pént. Júl. 12 2013, 20:12

Már nem is figyelek oda szájának ritmikus rezdülésire, ahogy a hangokat képzi, melyek csak úgy tódulnak kifelé a nagyvilágba. A kihívást elküldtem neki, melyet ő nyomban el is fogad. Nahát, ennyire azt akarja a kis bandita, hogy elpáholjam..? Igen nagyra tartja magát, ha ujjat mer húzni velem, egy hőssel, kinek nevét már bizonyosan hallotta többször is. Az egyik legnagyobb és legerősebb céh fejeként nem törpülök el a sok játékos között, hallomásból alig találkoztam eddig olyannal, ki nem ismert fel. Voltak, kik egyből haptákba vágták magukat, de olyanok is, akik legalább a tiszteletet megadták. Hisz' értük harcolok, s ezért a lányért is, de munkám nincs megbecsülve...
Hátam mögé nyúlok, s először pajzsomat veszem le helyéből. Szép formája, csillogó felülete és tartóssága még sosem hagyott cserben, védelmére a legkritikusabb időben is számíthattam, történhetett bármi is. És a buzogányom, melyet jobbomba fogok, több száz mob lemészárolására adott már nekem erőt és lehetőséget. Ezek az igazság fegyverei és engem szolgálnak. Igazán kár, hogy nagy szájú lányokat kell velük móresre tanítanom, ahelyett, hogy Aincrad embereiért indulnának háborúba...
- Remélem felkészültél... - intézem szavaimat Juurei felé komoran. Arcom nem tükröz lelkesedésre utaló jeleket, a néma közöny ül ki rá, mely szinte soha sem mutatkozik rajtam. Ez a lány valami olyat tett velem, amire sosem számítottam... Mérgessé tett. Le akarom győzni, eltiporni, elsöpörni, hogy megmutassam egy hőssel tiszteletteljesen kell bánni!
Bal lábamat előrébb csúsztatom, majd amint a párbaj előtti számozás a nullához ér, s a küzdelem hivatalosan is elindul, elrugaszkodom, s szinte kilövök. Most először igazán gyorsnak érzem magamat. A fejlődésem végre olyan szakaszba ért, mely látszatát már konkrétan megmutatja, s ez tetszik.
Buzogányomat magasba emelem, s egy egyszerű, átlós támadást indítok Juurei felé, mely fentről irányul lefelé azzal az egyszerű céllal, hogy megsebesítse az ellenséget...

Élet: 160
Páncél: 23

Élet	30	+2
Fegyverkezelés	6	+2
Erő/Irányítás	9	+9
Kitartás	5	+2
Gyorsaság	13	+11
Speciális képesség	6
Páncél		+23

by **Kyrena Juurei** Pént. Júl. 12 2013, 21:24

A kardomat elővettem. Most már csak arra várok, hogy rajta is a felkészültség jeleit lássam és a számláló a végére érjen. Most, hogy így belegondolok, lovaggal még nem küzdöttem. Vagy igen? Nem emlékszem rá, hogy tettem volna. Ez jó esély a tapasztalatszerzésre, feltéve, ha a kis hős érti a dolgát, nem csak a száját képes jártatni. Remélhetőleg a pengével jobban is bánik, mint a szavakkal, vagy az illemmel. Na igen, a kellő illemtudása hiányos az úriembernek.
- Felkészülni? Természetesen – felelem lágyan elmosolyodva.
Akkor hát, következzen egy újabb feszültség-levezetés. Már rám fér, de tényleg. Na jó, igaz, hogy ma már volt részem egyben, de hát… Mit tehetek, ha valaki állandóan felbosszant? Ráadásul ez most súlyos vétség volt, hiszen egy éhes hölgy ételét tette tönkre a gaztevő. Ezt nem úszhatta meg szárazon. Egyszerűen nem hagyhattam szó… vagyis pofon nélkül. A férfiú idővel elkészül. Elég szemrevaló felszereléssel rendelkezik, az már biztos. Nekem viszont nem azzal kellene most törődnöm, hallván, és látván, hogy a küzdelem kezdetét veszi. Ellenfelem pedig magához is ragadja a kezdeményezés lehetőségét.
A sebessége meglep. Gyors, méghozzá sokkal gyorsabb, mint én. Szemeim elkerekednek döbbenetemben, s mire feleszmélek, ő már előttem van. Nincs más hátra, védekeznem kell, ha nem akarok azonnal sérülést szerezni. Viszont, ha ennyire gyors, akkor mennyire erős? Azt hiszem, mindjárt kiderül. Ő fentről sújt le rám, ezért én kardom vízszintesen emelem magam előtt fejem fölé úgy, hogy a penge lehetőleg közvetlen a buzogány feje mögött találkozzon az azt tartó nyéllel. Azért viszont, hogy ne kelljen nagy erőkifejtéssel próbálkozva tartanom, előre lépek, kicsit oldalra, fegyverem magam mellé engedve, hagyva, hogy a buzogány esetlegesen kövesse kardomat. Közben a közelebbi karommal elengedem a pengét és igyekszem jó erővel orrba könyökölni ellenfelem. Remélhetőleg ebből tudni fogja, hogy nem fogom magam hagyni. Akkor sem, ha már nagyon vágyom az ígért „pihenésre”.

//páncél: 16 Hp: 40//

by **Shiel D. Lewis** Szer. Júl. 17 2013, 17:44

Nincsen semmilyen malőr, vagy mellébeszélés. A támadásom gyors és kegyetlen. Az egyelten bibi ott van, hogy egyszerűsége nagyon nagy. A fentről érkező támadást, melybe az indító nem visz trükköt, halálian egyszerű kivédeni, s ez most sem történik másként. A buzogány és a kard találkozásakor nagy csattanás hangja visszhangzik a házakon, s nyilván több ember figyelmét is felkelti, bár nincs most elegendő figyelmem arra, hogy azt lessem ki néz minket.
Gondolok egyet, s abban a pillanatban, míg fegyvereink egymást ízlelik, pajzsomat hátamra csatolom: nem hiszem, hogy szükségem lesz rá egy ideig. Meglátjuk mire vagyok képes nélküle, s különben is, a mozgás anélkül sokkal könnyebb.
Juurei kardját elmozdítja, s a buzogányom követve annak ívét a föld felé indul meg. Nem hagyom azonban, hogy a talajjal is koccanjon a fegyver, magam felé húzom meg, hogy új lehetőséet adhassak magamnak egy támadásra.
A lány azonban megelőz. Könyökével arcom felé közelít, bár sebessége nem olyan vészes, erejére nem vagyok kíváncsi. Hősi orrom éppen ott jó, ahol van, ezért a már szabad bal kezemet vetem fejem elé, hogy a könyökét tenyeremmel állítsam meg. Erőpontjaim nyilván nagyobbak az övénél, mert ez sikeresen meg is történik.
- Egy hőst nem lehet ilyen egyszerűen megsebesíteni! - vetem oda neki, majd lökök egyet rajta, hogy testrészét eltávolítsam magamtól minél előbb. Teszek egy lépést hátra, ha tudok anélkül, hogy ismét megtámadna. Végigmérem a lány, s megfelelő pontokat keresek rajta, amiket könnyen áttörhetek, az előbbinél nyilván jobban megszervezettebb módon.
Végül arra lyukadok ki, hogy az oldalát veszem célba. Gyors mozdulatokkal igyekszem bal oldala felé kitérni, hogy aztán ott sújtsak le a bordáira, ez után pedig ha sikerül, ha nem, azon leszek, hogy bal kezemmel megragadjam valahol, s elhajítsam valamerre, amerre éppen jól esik...

Élet: 160
Páncél: 23

by **Kyrena Juurei** Csüt. Júl. 18 2013, 19:25

A buzogány találkozik kardom pengéjével, ahogy azt elterveztem. Egy ideig követik is egymás vonalát, mígnem a "hős" visszarántja fegyverét. Úgy tűnik azért sikerült meglepnem aprócska húzásommal. Legalábbis arra tudok következtetni, amikor nem folytatja támadását. Könyököm azonban megállítja. Könnyedén, egyszerűen, de hát mit is várhattam volna? Bár azért jobb lett volna, ha sikerrel járok.
- Próbálkozni csak szabad - mosolygom.
Hagyom, hogy eltávolodjon, sőt, én is így teszek. Így kicsivel több, mint két lépésnyi távolság kerül közénk, ami valamiért megnyugtat. Már ebből az egy ütésből is tudom, hogy jóval felülmúlja az én erőmet. Éppen ezért, minél távolabb van tőlem, annál messzebb van a komoly károkra képes ereje is. Vajon melyikünk végez előbb a gyenge pontok keresésével? A pajzsát hátra tette, ami nagy segítség lehet, ugyanakkor neki is, hiszen szabadabban mozoghat. A buzogány azonban... Teljesen másként alkalmazható mint egy kard és az sem mindegy, hogy hol talál. El kell kerülnöm a fejét, ez az elsődleges. Nem is, inkább az, hogy úgy sebezzem őt, hogy én ne veszítsek életpontokat. Nehéz lesz... De talán tényleg pihenek egy jót utána. Végre... Mire észbe kapok, ő már megindul. Arra van csak időm, hogy kardomat oldalam elé helyezzem lapjával, szabad kezemmel pedig rátartsak a pengére, így védve a támadást. Na szép, még gondolkodni sem hagy? Mégis hol itt a lovagiasság? Na jó, azt hiszem én küldtem el valahová... De akkor is megérdemelte! A csapásokat egy ideig így hárítom, mígnem nagyjából a harmadik csapásra megtapasztalom ütemét. Amint harmadszorra is visszahúzza buzogányát, vízszintesbe helyezem kardom és felé csapok, próbálva alkalmazni különleges képességem.

Amennyiben hárítja: Kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy képességem nem használ. Szemeim elkerekednek a döbbenettől és huss... Már repülök is a levegőben az úriember jóvoltából, majd földet érek néhány méterre, miután karomnál fogva elhajított. Szemeim összeszorítva találkozom a földdel. Kardomra támaszkodva gyorsan felkecmergek, majd ha van időm, leporolom magam teljesen feleslegesen, csupán megszokásból.
- Ó, ez ám az udvariasság.

//Páncél: 16 (amennyiben esik: 10) Hp: 40//

by **Shiel D. Lewis** Hétf. Júl. 22 2013, 21:41

A csörömpölés hangja, mi fegyvereink érintkezésével jár, betölti a teret. Első támadásomat blokkolja a lány egész ügyesen. A pillanat heves leforgásában nincs időm jobban szemügyre venni a helyzetet, így tovább támadok, többnyire megérzés alapján abban reménykedve, hogy a hősök istene az én pártomat fogja eme ütközetben. Következő támadásom kimenetele komorabbá változtatja arcberendezésemet, csapásomnak ugyan is teljesen az a kimenetele, mint az előzőnek: hárítja. Miből van ez a lány..? Reflexből és gyorsaságból? Meg lettem volna rá esküdve, hogy a sebessége alacsonyabb, mint az enyém. Nos, tévedni emberi dolog.
Új kísérletet teszek egy harmadik lesújtással, minek eredményét hitetlenül fogadom el. Döbbenten bámulok a lányra, kit nem bírok eltalálni hősi lényem ellenére sem. Mit tehet ilyenkor egy bajnok? Természetesen feláldozza saját testét, hogy győzedelmeskedjen. Én sem teszek másként: engedem, hogy kardcsapása, mely a víz szintjére állítódik be, könnyedén megvághassa mellkasomat, ezzel értékes életpontokat veszítve. Jobban mondva még páncélt, mivel nekem az is van bőven. Hát igen, mondhatni erőm teljében vagyok, de az hazugság lenne, mert biztos vagyok abban, hogy ez még csak valaminek a kezdete. Erőmmel később királyságokat tudok majd megszabadítani a gonosz erőktől, hátamon pedig elbírom majd a világ minden kínját és baját!
Ahogy pengéje elér engem, én ezzel egy időben úgy nyújtom ki karomat, s ragadom meg kíméletlenül a lány ruházatát. Megfeszülnek arcom izmai, ahogy aktiválódik a súlyemelésem, s elemelem ellenfelemet a földtől, mindezt persze egy kézzel. Rántok egyet rajta, s egész testemet beleadom a dobásba. Jobbra fordítom magamat, így Juurei abba az irányba repül, vagyis neki balra. Elengedem, s hagyom, hogy a szabadesés hagy tegye a dolgát. Hát igen, még az is az én oldalamon áll.
Rápillantok a páncél-pontjaimra, s elégedetten konstatálom, hogy alig vesztettem valamit. Az viszont már kevésbé tetszetős, hogy a lány életpontjai még nem indultak csökkenésnek, tehát van még mit róla leütni, mire elkezdhetnék az "életével játszani".
Megfeszítem a lábaimat, s próbálok minél gyorsabban odaérni, hogy még ne szedhesse össze magát eléggé a feltápászkodás után. Figyelmen kívül hagyom a fegyverét, akárhogy megvághat, nem érdekel. Itt az idő, hogy megtapasztalja egy hős erejét! Ha tudom, megint elkapom, de ezúttal nem eldobom, csak megragadom, kissé felemelem, majd a földhöz csapom, ez után pedig megismertetem a buzogányom fejével...

Élet: 160
Páncél: 12

Statokat pls másold be, ne kelljen mindig keresgetnem, köszi! :]

by **Kyrena Juurei** Kedd Júl. 23 2013, 12:14

Támadásai brutális erővel érkeznek. Nem hiszem, hogy a következőt védeni tudtam volna, szerencsére azonban nem kellett megnézni, hogy mi lett volna az eredmény. Így is csak azért tudtam védekezni, mert fegyveremmel nem kellett hosszú utat bejárnom. Csupán testem közvetlen közelében mozgattam a pengét, amennyiben szükséges, míg neki vissza kellett húzni és le kellett újra sújtania buzogányával. Ennek ellenére, kardom végül mégiscsak végigszánt mellkasán, szinte eredménytelenül. Az élete még mindig nem moccant egy pontnyit sem, az enyém viszont fog, ha így haladok, s bár én megsebeztem őt, ő is engem, valamilyen módon. A dobás, pontosabban az utána következő esés cseppet sem volt kellemes. Életem nem fogyott, de páncélom jelentősen csökkent. Ez nem túl jó hír. Nagyon nem. A feltápászkodás pedig időbe telik. Ami... nincs.
Mielőtt teljes egészében magamhoz térnék, a hős lovag újra megragad. Ezúttal azonban nem úgy tűnik, hogy szándékában állna elereszteni, ezzel csökkentve az esetleges sérülések számát. Nem, hamarosan a magasba emelkedem, de néhány pillanat múlva már nagy hanggal puffanok a földön. Az összes levegő egyszerre tódul ki tüdőmből, elérve, hogy gyors lélegzetvételre kényszerüljek. Némi virtuális por is felszáll. Na igen, ennyit a város tisztaságáról. De mit is várhatna el az ember, egy másik pixelhalmaztól, akinek az lenne a dolga, hogy felsöpörje a járdát. Minden esetre, életem még nem fogyott. Páncélom az udvariatlan bánásmód után csekély 1 pontot számlál. Ez baj, méghozzá nagyon nagy. Főleg, hogy valami sokkal veszedelmesebb dolog kezd el felém közeledni, buzogány képében. Azért mégiscsak borsot kellene törnöm a nagyképű alak orra alá. Ha legalább a páncélját le tudnám venni... Nem ezen nincs idő gondolkozni! Mielőtt még megismerném közelebbről azt a buzogányt, amit nagyon nem szeretnék, igyekszem lábammal kirúgni a fölém tornyosuló férfi(?) "tartóoszlopait". Ezek után gyors oldalra gurulás következik, majd a várva várt lábra állás.
- Egek... Mégis honnan jöttél, egy fegyvergyárból? Minek terveztek, tanknak? - kérdem lihegve.
Na igen, a kitartásom lassan a végére ér. Mégsem várhatom el magamtól, hogy lecsapjak egy buldózert, ennyi idő után. Hiszen tudom, hogy most egyáltalán nem lennék rá képes. Talán később, amikor fejlődök néhány szintet.

KT-Stat:

//Hp: 40 Páncél:1 és a stat is itt van Smile

//

by **Shiel D. Lewis** Vas. Júl. 28 2013, 19:28

Hősi gyorsaságom messze felülmúlja a lányét: könnyedén odaérek hozzá, mielőtt ő mozgásba hozhatná kardját. Határozottan megragadom ruházatát mellkasa fölött, majd aktiválva súlyemelésemet a levegőbe emelem. Megeresztek egy gúnyos vigyort a szemébe nézve, majd arcom hangulata merőben új fordulatot vesz; szemöldökeim közelebb húzódnak egymáshoz, homlokom beárkolódik, s fogam fehérje is kivillan, ahogy vicsorításba fogok.
- Rhááá! - kiáltom, midőn elindítom karomat a föld felé Juureiel, s egész testemet beleadom a mozdulat sikerességébe. Ellenfelem teste nagyot csattan, mikor a kőburkolattal találkozik. Nyilván a páncélja fémes rétege adja ki ezt a hangot, de érzékeimre igen serkentő hatást gyakorol. Az erő, a hatalom, az ellenség gyengesége fut át elmémen a zajtól, mi most győzedelmes harsonák hangján zúg a fejemben. De itt még nem akarok megállni. Életereje nincs fogytán, sőt jelét sem adja annak, hogy elértem volna páncélja likvidálását. Jobb karomat erre erősen megfeszítem, s a buzogányt lendítem be, hogy súlyos fejével mérjen megsemmisítő csapást erre a kis nagyszájú banditára. Ám mielőtt elérhetném a lányt, lábaim kiugranak alólam, én pedig az amúgy is felkavarodott porfelhő-ködön átzuhanva találkozom a földdel. Fegyverem nagyot koppan, ahogy megérkezik mellém, s úgy érzem mintha nevetne rajtam. El volna átkozva..? Ezzel a buzogánnyal még egyszer sem tudtam eltalálni a lányt, hiába is próbálkoztam...
Kínos, hogy a földre kerültem ilyen könnyedén, de hiába: nem vásároltam meg az akrobatika jártasságot. Máskülönben bizonyára csak felugrottam volna, vagy kis sem billentem volna az egyensúlyomból. Ez a lány viszont képes volt rátapintani a gyenge pontomra. Ezt nem hagyhatom még egyszer megtörténni!
- Igen, egy hősi tank, ha így jobban tetszik! - válaszolok a lány szavaira még mindig a földön fekve az eget bámulva, de aztán erőt gyűjtök minden végtagomba, s felülök. Onnan pedig még egy kis akaraterő és már két lábamon állva nézek vele szembe. Lepillantok fegyveremre: valami nem stimmel vele. Visszacsatolom a hátamra, majd bal kezemre felhúzom a pajzsomat. Meglátjuk, hogy így többre megyek-e ez ellen a lány ellen. Nem túl férfias módszer puszta kézzel hadakozni egy nő ellen, de amíg nála kard van, addig hajlandó vagyok elnézni saját magamnak...

Élet: 160
Páncél: 12

by **Kyrena Juurei** Kedd Aug. 13 2013, 19:41

A fájdalmasnak ígérkező csapást végül megúszom. A lovag a földön köt ki, nem túl messze tőlem, azonban elkerültem azt, hogy rám essen. Lassan felkászálódok. Kérdésemre azonban elég idegesítő választ ad. Még hogy egy hősi tank... Na persze. Elég távol áll ő a hősöktől.
- Nem, nem tetszik jobban - vonok vállat még mindig lihegve kissé.
Idővel azért csak sikerül összekapnom magam. Ő azonban egész furcsa dolgot tesz. Kíváncsian figyelem őt felvont szemöldökkel, mikor is elteszi fegyverét. Helyette pajzsát akasztja le hátáról. Elég érdekessé válik így a felállás, ugyanakkor ezzel talán pont nekem kedvez. Célom hirtelen elérhetőbbé válik számomra lelki szemeim elől. A pajzsból még hasznot is húzhatok, feltéve, ha ügyesen mozgok és elkerülöm őt. Na igen, ő a veszélyesebb, ráadásul még puszta kézzel is, ezt bizton állíthatom. Én karddal sebzek nagyjából annyit. Itt is megmutatkozik a kettőnk közti szintkülönbség, vagy lehet, hogy egyszerűen csak erőre pakolt mindig szintfejlődés után. Nekem viszont cselekednem kell, addig, amíg mozgásra bírom venni magam. Nem törődve azzal, hogy mit tesz, felé rontok. Kardomat magam mellett hozom végig, csapásra készen. Amennyiben úgy látom, hogy pajzsát elém emeli, neki ugrok a védekező eszköznek, megkapaszkodok szélében egyik kezemmel, kardommal pedig a pajzs mögé szúrok másik kezem által vezetve. Ezt követi még egy távolságot visszaállító ugrás is, úgy, hogy ellököm magam a pajzstól. Ha viszont a pajzs nem kerül elém, egyszerűen csak megállok a lovag előtt és hasítok felé egyet, hátrafelé ugorva, hogy a vágás után lehetőleg elkerüljem kartávolságát. Ennek nagy valószínűséggel be kell válnia, ha pedig mégsem, hát majd kiokoskodok valamit, hogy mégis sikerüljön az amit célul kitűztem a tankkal szemben.

//HP:40 Páncél:1

by **Shiel D. Lewis** Pént. Aug. 23 2013, 12:28

Nem várat sokáig, mozgása megindul, s egyenesen felém tart, nyilván frontális támadásra készülve. Teljesen fölösleges lenne ellenem egy ilyen módszer, ugyanis a pajzsot védelme áthatolhatatlan. Ha csak ütés-váltáson agyal, akkor könnyedén le bírom győzni még fegyver híján is, lévén a buzogány eddig csak hátráltatott abban, hogy meg bírjam sebezni.
A lány egyre csak közeledik felém, szememet pedig nem tudom levenni fegyveréről, pajzsomat is igyekszem a megfelelő szögbe fordítani, hogy ki bírjam védeni a támadását, akármerről is suhintson le rám. Szemem azonban elkerekedik abban a pillanatban, mikor Juurei nem fegyverét használja, hanem kezét, mégpedig olyan módon, hogy belekapaszkodik védelmem oldalába, s azzal rántja magát fel az én "magasságomba". Így már pajzsomat sem tudom jól mozdítani ahhoz, hogy védekezhessek. A lány bizonyára tudt is ezt, azért kezdett bele egy ilyen stratégiába. Kardjával könnyedén vállamba vág, mit csak egy komor mosollyal tudok díjazni. Tovább azonban ős sem időzik rajtam. Még el sem múlik vállam piros izzása, ő már ugrik is, hogy távolabb kerüljön tőlem. Nahát, nem is olyan buta ez a lány, mint gondoltam...
- Ez szép volt. - dicsérem meg az akcióját miközben vállamat tapogatom fogalmam sincs miért. Reflex? Talán...
Gondolatomból menüm csörrenése ébreszt fel. Nem törődve azzal, hogy egy párbaj közepén vagyunk, nyomban integetek a kezemmel, hogy megnyílhasson a panelom. Kiválasztom az üzenetes szekciót, s ott a beérkezetteket. Nem csak a fülem csengett, valóban üzenetem érkezett. Nem mástól, mint Hinaritól. Azt írja segítségre van szüksége, de egyebet nem közöl. Ez nem lehet tréfa, Hinari sosem szokott füllenteni, ha bajról van szó. Mennem kell most, hogy segítségére legyek.
- Sajnálom, de hív a kötelesség. Móresre majd máskor tanítalak! - intézem szavaimat a lány felé, s megszüntetem a küzdőteret. A fölöttünk ketyegő óra eltűnik, győztesnek pedig Juureit nevezi ki a játék. Nem számít, a lényeg, hogy indulnom kell azonnal.
Intek neki egyet, majd kezembe veszem a teleport kristályomat, melyet nyomban aktiválok is szavaimmal, s testem pixelek halmazába veszve tűnik el...

[Elnézést kérek, hogy ilyen hirtelen zárom le, már nem volt kedvem folytatni, különben is, halott vagyok! O.o Szóval köszi a küzdelmet! :)A jutalmat kéretik Henzon-nak beírni!]

by **Cardinal** Csüt. Aug. 29 2013, 23:05

Ossu!

Micsoda indulatok! A süti veszélyes dolog, ha ilyesmire képes. Lezárom a párbajt, jutalmatok 25 xp és 60 arany.

by Ajánlott tartalom

A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)

Re: A hős és a "sátán" (Lewis vs. Juu)