KezdőlapRinarin Ai Kita
2 posters
1 / 1 oldal
Rinarin Ai Kita
by Rinarin Ai Kita Szomb. Szept. 06 2014, 17:49
Név: Rinarin Ai Kita
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 24 éves
Kinézet: Talán nem elhamarkodott kijelentés, hogy Kita igencsak dekoratív látvány. A maga 154-155 cm-es magassága ellenére, alkata igencsak hosszú, nyúlánk vonásokkal rendelkezik. Gazellatestű, vékonyka lány, aki nem riad meg egy kis testmozgástól, habár nem igazán a harcedzett a megfelelő szó jellemzésére – sokkal inkább genetikája az, ami különlegességét eredményezi. Anyjától örökölt hosszú lábai, keskeny csípője mindkét testvérében fellelhetőek – még a bátyjában is. Hullámos, hátközépig omló hajzuhataga inkább mondható szőkének, mely remekül kiemeli mély kék szemeit. Vonásai koreai lánybandák, s modellek arcát idézik, némi ravaszkás felhanggal megfűszerezve annak minden rezdülését.
Ruházata nem feltétlenül a praktikusság, inkább a szépség ideáljának hódol, s a lány nem veti meg a szoknyák, és hosszú szárú csizmák kombinációját. Habár felsőteste nem annyira hangsúlyos, azért nem mondható elhanyagoltnak – rövid ingek, mellények tarkítják az összképet többnyire. Öltözködése a nőiességet helyezi előtérbe, azonban ritkán magamutogató.
Jellem: Kita igencsak érzelmes, ártatlan leányzó, aki minden percét szeretné élvezni, megélni. Ennek okán olykor kissé naivnak hathat, a látszat mégis csalóka. Intelligens, talpraesett nő, aki szereti kihangsúlyozni a függetlenségét – s minden erejét latba veti, hogy ezt ki is vívja magának. Három testvér közül, ő a legkisebb gyermek, a fejében még sincsenek világmegváltó tervek. Nagyon jól tudja, hogy a világ nem csupán álom és szivárvány, de azt is, hogy nem tiszte – főként nem feladata ezt önerőből megváltoztatni. A barátaihoz, családjához nagyon ragaszkodik, de keménykezű tanárnőként leckézteti meg őket, ha hülyeséget csinálnak. Sokaknak ő a mennyei hang, mely visszafogja, ha bajba igyekszik belerohanni.
Kreatív, elmés ifjú hölgy, aki megveti mások bántalmazását, azt azonban jól fel tudja mérni, mikor kell valakivel szemben rámenősen, karakánul – ne adja isten erőszakkal fellépni. Két lábbal képes a realitások talaján maradni, annak ellenére is, hogy keresi másokban a jóságot, a kedvességet. Ha valaki nem tetszik neki, azzal szemben nem kertel, a szemébe mondja a valóságot, ahogy azokat is lerántja a rózsaszín fellegek közül, akik az álmodozásuktól nem ismerik fel tetteik következményét. Kifejezetten háklis az arroganciára, a magamutogatásra, s ilyet tapasztalva könnyedén kifordul önmagából.
Képességek:
Saját Gravitációs Mező (SGM)
A képesség birtokosa manipulálhatja a testére ható gravitációs erőket, szimpla mozdulatokkal aktiválva önálló tömegvonzási mezejét. Ezen tehetség birtokában olyan manőverekre is képes, melyre fizikai teste amúgy képtelen lenne – fél kézen állhat, hosszabbakat ugorhat, könnyedén felhúzhatja magát valahova pillanatok leforgása alatt, hiszen a tömegvonzás rá gyengébben hat. Ennek okán eltalálni is nehezebb, mint bárki mást. Az ellene dobott támadások célszáma eggyel növekszik, hacsak nem kötik helyhez valamilyen módon a karaktert. A képesség passzív, illetve félaktív jelegű: amíg le nem kötik a hatás él, azonban mozognia kell, hogy ebből profitálhasson.
Gravitációs Zárlat (10. szintű képesség! A karakter csak a megfelelő EXP elérése után tudja használni!)
Ezzel a képességgel a karakter képes egy erős gravitációs mezőt létrehozni egy másik személyen, NJK-n vagy mobon, elzárva így a külvilág tömegvonzásától. Mivel ekkor a célpont válik az adott tömegvonzás központjává, képtelen ebből az állapotból kimozdulni. Mivel azonban az így létrehozott „aura” kifelé taszító erőt produkál, így a célszemélyt nem lehet megsebezni sem.
A képesség aktiválását követő körben az adott célpont – legyen barát vagy ellenség – nem képes megmozdulni, cserébe viszont megsebezni is lehetetlenség, míg a hatás tart. A zárlat alkalmazható bármilyen másik JK-n, NJK-n vagy mobon, sőt, akár magán a használón is. A képesség lehűlési ideje három körös.
Fegyver:
Viperarapír: A fegyver egy egyszerű, keresztvas és kosár nélküli vívókard, melynek a pengéje több fokozatban összecsukható. A fegyver minimális hossza egy késnél sem nagyobb, míg a maximuma eléri a karhosszt is. Ennek okán persze a penge az átlagos vívókardoknál is vékonyabb, ha teljes méreten használják.
Nem bánod, ha leülök, ugye? Nem bírom állva végigmondani az egészet. Képtelen vagyok rá egyszerűen. Olyan furcsa ez az egész helyzet, a gyomrom is görcsbe rándul tőle.
Ne haragudj, mindig felzaklat a téma. Adj egy pillanatot kérlek, míg összeszedem a gondolataimat. Azt hiszem rendben leszek.
Szóval Aincrad. Mit is mondhatnék, érdekes világ, ahogy a SAO elképzelése is úgy önmagában. Nincs rá jobb szó: olyan eredeti. Pedig sok játékban van hasonló elképzelés, mégis ahogy elővezették az egészet... Figyelemfelkeltő volt minden részlete. Már maga az, hogy a Nerve Gear megalkotója programozta, egy ügyes marketingfogásnak mondható. Nem sokat mutattak be róla, de amit igen, nos az hibátlan mestermunkája a reklámozásnak.
Ne haragudj, elkalandoztam. Tehát minden adott volt, hogy megvegyem ezt a játékot. Jó volt a tálalás, és finomnak tűnt az étel. Persze a nővérem húzta a száját, mert nem tesz nekem jót, mert elvonja a figyelmem, de nekem pontosan ezért kellett. El akartam terelni a figyelmemet. * Mély sóhaj. * Ne érts félre, én szeretem a testvéreim. Viszont vannak időszakok, amikor egyszerűen képtelenek átérezni azt amit én. Anyu folyton dolgozik, hogy nekünk a legjobbat adhassa, úgyhogy kissé egymásra voltunk utalva mi hárman. A bátyjám, Chiyoko és én. Suli mellett pedig ez sem olyan egyszerű, de valahogy megoldottuk a dolgokat. Sosem volt akadály a pénz – elvégre abból bőven volt – csak a családiasság hiányzik otthonról. Talán ez volt az egyik oka, hogy annyira akartam a SAO-t. Kicsit kirántott volna ebből az érzésből... Meg egy másikból is. * Az arcán lecsordul egy könnycsepp. * Ne haragudj, még mindig eléggé érzékeny számomra ez a dolog.
Apu tartotta össze régen az ötösfogatot. Szigorú és maximalista, de ugyanakkor mégis gondoskodó. Talán a munkája tette ilyenné – anyu legalábbis mindig így mesélte – katona volt. Nem az irodai ezredes, vagy a hős stratéga aki a halálba küldi az embereit, hogy megvédje a hazát. Ő a terepen dolgozott. A fagyban, hóban, koszban, sárban, csőre töltött fegyverrel védve Japán lakosságát. Csodálatos embernek mondták a kollégái. Tudta jól: Az emberek élete fontosabb mint a harc, vagy a parancs. Ha megmenthetett egy embert, akkor parancsot szegett – amiből persze sok nehézsége is adódott.
Hogy mi lett vele? Nos... Elesett. Terrortámadáshoz rendelték ki őket, valamikor az éjszaka közepén. Este még ő adott jóéjt puszit. Aztán reggel nélküle ébredtem fel. Azt mondták meglőtték, és az orvos nem ért oda időben.*Hosszú zokogás fogja el, mely sokáig nem akar csillapodni.*
Sajnálom, nem szeretek erről beszélni. Néha csak úgy rám tör a dolog.
Szóval nehezen fogadtam. Chiyoko teljesen kikészült, de látom rajta, hogy igyekszik erősnek látszani a kedvünkért. Kenta akkor fejezte be a középiskolát – nem volt kérdés, hogy orvosnak fog tovább tanulni, pedig azelőtt nem volt egy jó tanuló. Én akkoriban már középiskolába jártam, de alig bírtam elviselni a mindennapokat. Gyötrelem volt minden perc nélküle. Szóval elkezdtem játszani. Bármit megtettem, hogy kissé elvonjam a figyelmem a dologról, de még így is nagyon nehéz.
Ezért is örültem annyira a SAO-nak. Reméltem, hogy majd ez meghozza a kívánt eredményt... Egészen másként alakultak a dolgok.
Hát elsőre jól indultak a dolgok. A harcművész egyszerűen megfogott – sokoldalú karakter, ami rengeteg figyelmet igényel, szóval éppen tökéletes. A fegyveremmel viszont kemény volt a helyzet. Sok volt ami tetszett, de egyszerűen mind arra ment, hogy látványosabbnál-látványosabb módon ártson másoknak. Nekem egy olyan kellett, ami nem tűnt veszélyesnek. Így kötöttem ki végül a rapírnál. Na persze nem egyszerű vívókard, hiszen változtatható a penge hossza, de minimálisan veszélyes csak. A védelme kissé gyenge, de nem akadályoz a mozgásban, ha bajba kerülök. Meg aztán ez egy kifejezetten nőies fegyver. Könnyű, gyors és precíz.
Ezzel a felfogással vágtam neki Aincrad-nak, remélve, hogy sikerül elmerülnöm benne.
Nem értettem miért nincs kilépés gomb a játékban, s az adminoknak is írtam, hogy valami hiba lehet a dologban, mikor a főtérre teleportáltak. Sokáig pislogtam csak, értetlenül tátva a szám a bejelentéstől paralizálva. * Mély levegő. * Azt hiszem én sikolthattam az elsők között, s körülöttem mindenkin a pánik lett úrrá. Sokáig mozdulni is képtelen voltam, így egy pár másik játékos – akiknek több lélekjelenlétük volt – támogatott a legközelebbi fogadóba. Kiütött a sokkhatás. Talán napokig is ágynak dőlhettem, rettegve attól is, hogy kilépjek az ajtón. De persze ez sem tartott örökké. Egy nap a tükör elé álltam, küzdve a gondolattal, mikor megpillantottam valami furcsát. Eltűnt az indikátorom. Sem zöld, sem kék, sem semmi egyéb, csak a nagy semmi. A menüm után nyúltam, de az sehogy sem akart megjelenni.
Bepánikoltam, szerintem jogosan. Viszont később – mikor végre le mertem menni étkezni – felismertem a helyzetemet. A játék NJK-nak érzékelt. Hogy miért, nem tudom. Talán akkor kapcsoltak le, mikor ledőltem, és a visszakapcsolás során történt valami hiba. Azt azonban tudtam, hogy onnantól a SAO a szárnyai alá vett. Nem mehettem ki a városnak azon negyedéből, de nem kellett tartanom a haláltól sem. Megszánhatott valaki fentről azt hiszem. Felcsaptam tehát NJK-nak, eljátszva a fogadóban serénykedő felszolgáló szerepét, s azt hiszem egyszer még küldetést is adhattam valakiknek. Egyszerű, de békés napok voltak, ellenben az éjszakákkal. A való világról álmodtam, amitől sokáig nem mertem lehunyni a szemem.
Csak később kaptam vissza az indikátorom, mikor újra a főtérre merészkedtem. Reméltem, hogy így legyőzhetem a félelmem, amit a hely gyújtott bennem. Sokkal többet kaptam annál. Találkoztam egy NJK-val, aki felajánlotta, hogy kiképez, ezzel megemelve a szintem. Nem értettem a dolgot, hiszen nem voltam játékosként definiálva. Felkeltette a kíváncsiságom, úgyhogy – félénken bár, de rányomtam a második opcióra.
Káosz fogadott a játékosok között. Minden egyes addigi kézmozdulatom, ami a menümhöz lett volna kapcsolható, most azonnal megtörtént, valamint visszatért az indikátorom is. Hirtelen azt sem tudtam hol áll a fejem, de ismét játékos lettem, ami kétes érzésekkel töltött el.
Ki tudta akkor, hogy mi lesz még?
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 24 éves
Kinézet: Talán nem elhamarkodott kijelentés, hogy Kita igencsak dekoratív látvány. A maga 154-155 cm-es magassága ellenére, alkata igencsak hosszú, nyúlánk vonásokkal rendelkezik. Gazellatestű, vékonyka lány, aki nem riad meg egy kis testmozgástól, habár nem igazán a harcedzett a megfelelő szó jellemzésére – sokkal inkább genetikája az, ami különlegességét eredményezi. Anyjától örökölt hosszú lábai, keskeny csípője mindkét testvérében fellelhetőek – még a bátyjában is. Hullámos, hátközépig omló hajzuhataga inkább mondható szőkének, mely remekül kiemeli mély kék szemeit. Vonásai koreai lánybandák, s modellek arcát idézik, némi ravaszkás felhanggal megfűszerezve annak minden rezdülését.
Ruházata nem feltétlenül a praktikusság, inkább a szépség ideáljának hódol, s a lány nem veti meg a szoknyák, és hosszú szárú csizmák kombinációját. Habár felsőteste nem annyira hangsúlyos, azért nem mondható elhanyagoltnak – rövid ingek, mellények tarkítják az összképet többnyire. Öltözködése a nőiességet helyezi előtérbe, azonban ritkán magamutogató.
Jellem: Kita igencsak érzelmes, ártatlan leányzó, aki minden percét szeretné élvezni, megélni. Ennek okán olykor kissé naivnak hathat, a látszat mégis csalóka. Intelligens, talpraesett nő, aki szereti kihangsúlyozni a függetlenségét – s minden erejét latba veti, hogy ezt ki is vívja magának. Három testvér közül, ő a legkisebb gyermek, a fejében még sincsenek világmegváltó tervek. Nagyon jól tudja, hogy a világ nem csupán álom és szivárvány, de azt is, hogy nem tiszte – főként nem feladata ezt önerőből megváltoztatni. A barátaihoz, családjához nagyon ragaszkodik, de keménykezű tanárnőként leckézteti meg őket, ha hülyeséget csinálnak. Sokaknak ő a mennyei hang, mely visszafogja, ha bajba igyekszik belerohanni.
Kreatív, elmés ifjú hölgy, aki megveti mások bántalmazását, azt azonban jól fel tudja mérni, mikor kell valakivel szemben rámenősen, karakánul – ne adja isten erőszakkal fellépni. Két lábbal képes a realitások talaján maradni, annak ellenére is, hogy keresi másokban a jóságot, a kedvességet. Ha valaki nem tetszik neki, azzal szemben nem kertel, a szemébe mondja a valóságot, ahogy azokat is lerántja a rózsaszín fellegek közül, akik az álmodozásuktól nem ismerik fel tetteik következményét. Kifejezetten háklis az arroganciára, a magamutogatásra, s ilyet tapasztalva könnyedén kifordul önmagából.
Képességek:
Saját Gravitációs Mező (SGM)
A képesség birtokosa manipulálhatja a testére ható gravitációs erőket, szimpla mozdulatokkal aktiválva önálló tömegvonzási mezejét. Ezen tehetség birtokában olyan manőverekre is képes, melyre fizikai teste amúgy képtelen lenne – fél kézen állhat, hosszabbakat ugorhat, könnyedén felhúzhatja magát valahova pillanatok leforgása alatt, hiszen a tömegvonzás rá gyengébben hat. Ennek okán eltalálni is nehezebb, mint bárki mást. Az ellene dobott támadások célszáma eggyel növekszik, hacsak nem kötik helyhez valamilyen módon a karaktert. A képesség passzív, illetve félaktív jelegű: amíg le nem kötik a hatás él, azonban mozognia kell, hogy ebből profitálhasson.
Gravitációs Zárlat (10. szintű képesség! A karakter csak a megfelelő EXP elérése után tudja használni!)
Ezzel a képességgel a karakter képes egy erős gravitációs mezőt létrehozni egy másik személyen, NJK-n vagy mobon, elzárva így a külvilág tömegvonzásától. Mivel ekkor a célpont válik az adott tömegvonzás központjává, képtelen ebből az állapotból kimozdulni. Mivel azonban az így létrehozott „aura” kifelé taszító erőt produkál, így a célszemélyt nem lehet megsebezni sem.
A képesség aktiválását követő körben az adott célpont – legyen barát vagy ellenség – nem képes megmozdulni, cserébe viszont megsebezni is lehetetlenség, míg a hatás tart. A zárlat alkalmazható bármilyen másik JK-n, NJK-n vagy mobon, sőt, akár magán a használón is. A képesség lehűlési ideje három körös.
Fegyver:
Viperarapír: A fegyver egy egyszerű, keresztvas és kosár nélküli vívókard, melynek a pengéje több fokozatban összecsukható. A fegyver minimális hossza egy késnél sem nagyobb, míg a maximuma eléri a karhosszt is. Ennek okán persze a penge az átlagos vívókardoknál is vékonyabb, ha teljes méreten használják.
Előtörténet:
Nem bánod, ha leülök, ugye? Nem bírom állva végigmondani az egészet. Képtelen vagyok rá egyszerűen. Olyan furcsa ez az egész helyzet, a gyomrom is görcsbe rándul tőle.
Ne haragudj, mindig felzaklat a téma. Adj egy pillanatot kérlek, míg összeszedem a gondolataimat. Azt hiszem rendben leszek.
Szóval Aincrad. Mit is mondhatnék, érdekes világ, ahogy a SAO elképzelése is úgy önmagában. Nincs rá jobb szó: olyan eredeti. Pedig sok játékban van hasonló elképzelés, mégis ahogy elővezették az egészet... Figyelemfelkeltő volt minden részlete. Már maga az, hogy a Nerve Gear megalkotója programozta, egy ügyes marketingfogásnak mondható. Nem sokat mutattak be róla, de amit igen, nos az hibátlan mestermunkája a reklámozásnak.
Ne haragudj, elkalandoztam. Tehát minden adott volt, hogy megvegyem ezt a játékot. Jó volt a tálalás, és finomnak tűnt az étel. Persze a nővérem húzta a száját, mert nem tesz nekem jót, mert elvonja a figyelmem, de nekem pontosan ezért kellett. El akartam terelni a figyelmemet. * Mély sóhaj. * Ne érts félre, én szeretem a testvéreim. Viszont vannak időszakok, amikor egyszerűen képtelenek átérezni azt amit én. Anyu folyton dolgozik, hogy nekünk a legjobbat adhassa, úgyhogy kissé egymásra voltunk utalva mi hárman. A bátyjám, Chiyoko és én. Suli mellett pedig ez sem olyan egyszerű, de valahogy megoldottuk a dolgokat. Sosem volt akadály a pénz – elvégre abból bőven volt – csak a családiasság hiányzik otthonról. Talán ez volt az egyik oka, hogy annyira akartam a SAO-t. Kicsit kirántott volna ebből az érzésből... Meg egy másikból is. * Az arcán lecsordul egy könnycsepp. * Ne haragudj, még mindig eléggé érzékeny számomra ez a dolog.
Apu tartotta össze régen az ötösfogatot. Szigorú és maximalista, de ugyanakkor mégis gondoskodó. Talán a munkája tette ilyenné – anyu legalábbis mindig így mesélte – katona volt. Nem az irodai ezredes, vagy a hős stratéga aki a halálba küldi az embereit, hogy megvédje a hazát. Ő a terepen dolgozott. A fagyban, hóban, koszban, sárban, csőre töltött fegyverrel védve Japán lakosságát. Csodálatos embernek mondták a kollégái. Tudta jól: Az emberek élete fontosabb mint a harc, vagy a parancs. Ha megmenthetett egy embert, akkor parancsot szegett – amiből persze sok nehézsége is adódott.
Hogy mi lett vele? Nos... Elesett. Terrortámadáshoz rendelték ki őket, valamikor az éjszaka közepén. Este még ő adott jóéjt puszit. Aztán reggel nélküle ébredtem fel. Azt mondták meglőtték, és az orvos nem ért oda időben.*Hosszú zokogás fogja el, mely sokáig nem akar csillapodni.*
Sajnálom, nem szeretek erről beszélni. Néha csak úgy rám tör a dolog.
Szóval nehezen fogadtam. Chiyoko teljesen kikészült, de látom rajta, hogy igyekszik erősnek látszani a kedvünkért. Kenta akkor fejezte be a középiskolát – nem volt kérdés, hogy orvosnak fog tovább tanulni, pedig azelőtt nem volt egy jó tanuló. Én akkoriban már középiskolába jártam, de alig bírtam elviselni a mindennapokat. Gyötrelem volt minden perc nélküle. Szóval elkezdtem játszani. Bármit megtettem, hogy kissé elvonjam a figyelmem a dologról, de még így is nagyon nehéz.
Ezért is örültem annyira a SAO-nak. Reméltem, hogy majd ez meghozza a kívánt eredményt... Egészen másként alakultak a dolgok.
Hát elsőre jól indultak a dolgok. A harcművész egyszerűen megfogott – sokoldalú karakter, ami rengeteg figyelmet igényel, szóval éppen tökéletes. A fegyveremmel viszont kemény volt a helyzet. Sok volt ami tetszett, de egyszerűen mind arra ment, hogy látványosabbnál-látványosabb módon ártson másoknak. Nekem egy olyan kellett, ami nem tűnt veszélyesnek. Így kötöttem ki végül a rapírnál. Na persze nem egyszerű vívókard, hiszen változtatható a penge hossza, de minimálisan veszélyes csak. A védelme kissé gyenge, de nem akadályoz a mozgásban, ha bajba kerülök. Meg aztán ez egy kifejezetten nőies fegyver. Könnyű, gyors és precíz.
Ezzel a felfogással vágtam neki Aincrad-nak, remélve, hogy sikerül elmerülnöm benne.
Nem értettem miért nincs kilépés gomb a játékban, s az adminoknak is írtam, hogy valami hiba lehet a dologban, mikor a főtérre teleportáltak. Sokáig pislogtam csak, értetlenül tátva a szám a bejelentéstől paralizálva. * Mély levegő. * Azt hiszem én sikolthattam az elsők között, s körülöttem mindenkin a pánik lett úrrá. Sokáig mozdulni is képtelen voltam, így egy pár másik játékos – akiknek több lélekjelenlétük volt – támogatott a legközelebbi fogadóba. Kiütött a sokkhatás. Talán napokig is ágynak dőlhettem, rettegve attól is, hogy kilépjek az ajtón. De persze ez sem tartott örökké. Egy nap a tükör elé álltam, küzdve a gondolattal, mikor megpillantottam valami furcsát. Eltűnt az indikátorom. Sem zöld, sem kék, sem semmi egyéb, csak a nagy semmi. A menüm után nyúltam, de az sehogy sem akart megjelenni.
Bepánikoltam, szerintem jogosan. Viszont később – mikor végre le mertem menni étkezni – felismertem a helyzetemet. A játék NJK-nak érzékelt. Hogy miért, nem tudom. Talán akkor kapcsoltak le, mikor ledőltem, és a visszakapcsolás során történt valami hiba. Azt azonban tudtam, hogy onnantól a SAO a szárnyai alá vett. Nem mehettem ki a városnak azon negyedéből, de nem kellett tartanom a haláltól sem. Megszánhatott valaki fentről azt hiszem. Felcsaptam tehát NJK-nak, eljátszva a fogadóban serénykedő felszolgáló szerepét, s azt hiszem egyszer még küldetést is adhattam valakiknek. Egyszerű, de békés napok voltak, ellenben az éjszakákkal. A való világról álmodtam, amitől sokáig nem mertem lehunyni a szemem.
Csak később kaptam vissza az indikátorom, mikor újra a főtérre merészkedtem. Reméltem, hogy így legyőzhetem a félelmem, amit a hely gyújtott bennem. Sokkal többet kaptam annál. Találkoztam egy NJK-val, aki felajánlotta, hogy kiképez, ezzel megemelve a szintem. Nem értettem a dolgot, hiszen nem voltam játékosként definiálva. Felkeltette a kíváncsiságom, úgyhogy – félénken bár, de rányomtam a második opcióra.
Káosz fogadott a játékosok között. Minden egyes addigi kézmozdulatom, ami a menümhöz lett volna kapcsolható, most azonnal megtörtént, valamint visszatért az indikátorom is. Hirtelen azt sem tudtam hol áll a fejem, de ismét játékos lettem, ami kétes érzésekkel töltött el.
Ki tudta akkor, hogy mi lesz még?
_________________
Rinarin Ai Kita- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 126
Join date : 2014. Aug. 26.
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: Rinarin Ai Kita
by Kayaba Akihiko Vas. Szept. 07 2014, 13:14
Szia!
A képességedre aludnom kellett egyet, lévén akrobatikát és a súlyemelést helyettesítheti, de jobban belegondoltam és teljesen más. Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak (te +36-ot, azaz összesen 41-et kiképzőtiszt miatt), amit a harcművész alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 2
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Fegyver* (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
A képességedre aludnom kellett egyet, lévén akrobatikát és a súlyemelést helyettesítheti, de jobban belegondoltam és teljesen más. Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor öt (5) pontot kapnak (te +36-ot, azaz összesen 41-et kiképzőtiszt miatt), amit a harcművész alapra, azaz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 2
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor azt a megfelelő témákban megtalálhatod a szabályzatban.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Fegyver* (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.