Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

by **Szophie** Hétf. Okt. 13 2014, 21:30

Megráztam a fejemet. Megint egy fontos információ, amiről én értesülök legutoljára. Nem hiába, keveset beszélek fontos ügyekről. Ami egy részről jó, mert végre nem kell azokon agyalnom.. Más részről viszont fojtogató is, hogy sosem tudok róluk. Sőt, egyenesen az a fajta ember vagyok, aki imádja a kezében tartani az ilyesmiket. Viszont mostanában máshogy alakultak a dolgok, magamtól pedig nem vettem a fáradtságot, hogy utána nézzek. Viszont dolgozom rajta, hogy ez hamarosan megváltozzon. Ami azt illeti, egészen közel járok ahhoz, hogy végre én is informált ember lehessek. Persze eddig sem szenvedtem tökéletesen hiányt. Csak nem voltam annyira cél irányos.. Vagy pont, hogy más volt a célom az információ szerzéssel.
Aztán... ledöbbentem. Nem is olyan rég még a házamban jártak, ugyanitt ültek mind a ketten, ahol most Chancery. Nagyokat pislogva meredtem magam elé. Egy csöppnyit lesújtott a hír, még úgy is, hogy annyira nem álltak közel hozzám.
- Ohh.. Elnézést, hogy.. neked kellett.. elmondani. - szedtem össze végül magamat. Azért ilyesfajta információnak tényleg nem ártana eljutnia hozzám. :O
Azt hiszem, beszélnem kell ez ügyben az illetékesekkel.
Felvetésére bólintottam ugyan, de nem nagyon jutott eszembe semmi kellemesebb beszédtéma hirtelen. Újra és újra elővillant a kép előttem, ahogy Peter bekopogtat a JL ajtaján, majd felvezetem őket ugyanide, a szobámba.. Hisame.. Annyira kedves kis sárkány volt. Emlékszem, először egy viadalon találkoztunk. Érdekes kis harc volt...
Nem voltam vele sem rosszban, sem jóban, de feltételezem, Chanceryhez közel állt. És szegény lányra most a céhvezetés súlya is rászakadt... De azt hiszem, eddig jól csinálja. Nagyon okos ötletnek tartom a barátkozás gondolatát a többi céh tagjaival, főleg a barátságosakéval.

Vezér nagyokat pislogott. Ohh, szóval ő nem hallja? Akkor ez nem szól mindenki fejében? Szóval az hallja csak, akit akar? A világért ki nem mondta volna hangosan, de igazán ügyesnek tartotta a képességet. Na jóóó.. talán farka lengetésével lehet, hogy elárult valamit abból, hogy érdekesnek találja a dolgot. De csak egy picikét, és csak a szemfülesek képesek ilyesmit észrevenni, és következtetéseket levonni belőle. Hisz mégis ki törődne egy farkas folyamatosan mozgó farkával. Rolling Eyes

Azután kissé lejjebb vett az izgatottsága. Főleg a kérdés hallatán. Butának tartotta magát, hogy nem tudja erre a választ. Pedig nem tudta. Fogalma sem volt róla..
- Azt hiszem, a hideg. - ennyi. Ennyi volt minden információja. Az, hogy a gekkót nem szabad hidegre vinni.. Bezzeg ő, a sarki farkas... Nos, ő a meleget rühellte. Igazság szerint folyamatosan melege volt. Majdhogynem szenvedett. Amikor mások kabátban járnak, még akkor is kilóg néha nyelve, hogy a lihegéssel hűtse magát. A nyár pedig egyszerűen szörnyűséges volt. Maga a pokol. Nem vágyott másra, csak a Szophie által lehűtött helyeken szunyókálni. De abból nem lesz exp! A fejlődés mindennél fontosabb!
- Talán berakjuk a hűtőbe? O.o - tette fel végül a teljesen értelmetlen kérdését. Egyszerűen nem tudta elképzelni, miért van szükség még több ellenség ismerésére. Bőven elég, hogy ők ketten vannak. Még sok is, hisz egy ilyen tökéletes példány is elég egy ilyen nyeszlett gekkó ellen. De egy másik tökéletessel párban már majdhogynem unalmas is lesz talán.

És 1500. post.\o/

by **Chancery** Szer. Okt. 15 2014, 13:31

És lőn borul közénk a csend, a félelmetes.
Mármint, arra csak legyintek, hogy nekem kellett elmondani. Valakinek muszáj vállalnia az ilyesmit, én pedig csak akkor vonulok vissza a felelősség alól, ha nagyon nincs kedvem rá, és van még valaki, aki megteheti a szerep elvállalását. Ezúttal egyik sem állt fenn. Mármint, Peter és Hisame eltávozását én a magam részéről feldolgoztam annyira, hogy élhessek vele. A mai napig, sőt, tudom, hogy egész életemben ki fog rázni a hideg, ha arra gondolok, hogy ők már nincsenek, de annak semmi értelme, ha hagyom magam teljesen leigázni a ténytől. Főleg most, hogy másoknak kell segítséget nyújtanom. Ha Peter valaha is elrontott valamit, akkor az a céhvel való bánásmódja volt, nekem pedig most elsődleges feladatom ezt helyrehozni.
-Nyugi, tényleg semmi baj ^^ -próbálom felvidítani Szophiet, bár eszembe nem igazán jut bármi is, hogy miképp tehetném ezt hatékonyabban. Aztán végül csak eszembe jut...
-Tényleg... igaz, hogy itt van egy csokibunker? Suspect

Csokoládé. Elég sok ideje kívánom már, hogy ehessek egy darabkát, de még nem volt annyi időm, hogy elmenjek egyért a boltba :F Amíg pedig Hinarira és a többiekre várok, a pletyka pedig igaz, amit hallottam, talán Szo meg is mutatja, annak ellenére, hogy az talán egy közös terem *.*

~Igazság szerint, valami állatra gondoltam, amitől félhet.~ -teszi hozzá a macska a hideg hallatán, és tekintete a kissé nyitott ajtón túlra szegeződik. A két lány mélyen elbeszélget még, és egy darabig mintha mérlegelne is valamit, míg végül döntésre jut. Elvégre, mindig is szerette használni a tollait :3
Mivel most még a fürdőben kuksolnak, marad ennél a helynél. Nagy dinom-dánomra nem kell számítani, egész egyszerűen csak pár fekete toll materializálódik a levegőben, az egyik mókás módon pont Vezér orra hegyén, hogy végül felemelkedjen és csatlakozzon a többiek gubancához. Annak ellenére, hogy deka szél sem mozog a teremben, a tollak úgy lebegnek és táncolnak a levegőben, mintha mozgatná őket valami. Álomkelő pedig figyeli őket.
~Na, akkor jól figyelj. Kipucolok minden rést, amit csak találok. Ha valahol meglátod a gyíkot, szólj.~
Azzal a tollak elindulnak körben a fürdőszobában, a falak mentén és bebújnak minden résbe pont annyian, hogy eltömíthessék azt, esetleg némi menekülési útvonalat biztosítsanak az esetleg ott lapuló bestiáknak.
~Némi söprögetés, így talán hamar megtaláljuk. A lányok, ha jól hallom, hamarosan elmennek innen, szóval ha itt nincs, átfésüljük a szobát is.~

//Gratu \o/ //

by **Szophie** Vas. Okt. 26 2014, 01:37

Örültem neki, hogy gyorsan elterelődtünk a témától, és méghozzá a csokibunker felé, melyről még lelkesen is tudtam beszélni.
- Igen, van. - bólintok, immár egy szegényes kis mosolyt is eleresztve. - Az én ötletem volt a létrehozása. - húzom ki magam nagy büszkén. - És én feleltem a berendezésért is, és a cukrász személyéért is. Azóta Hinari is alakított rajta, de az alapötlet az enyém. - közben felkeltem a helyemről, és elindultam, magam előtt mutatva az utat Chancerynek.
- Azt hiszem, a petek jól ellesznek. - nézek vissza még az ajtóból. - Vezér tudja majd, hol kell keresni, ha valami gond van. - egyébként pedig nem féltem őket. Sőt, amit hallottam Álomkelőről, az elég volt ahhoz, hogy nyugodtan kettesben hagyjam a két petet hosszabb időre, hagy szedjék szét egymást nyugodtan. És ez az ellentét egyébként még valamilyen szinten aranyos, kedveskedő is közöttük. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, miért, de úgy érzem, hogy a hecc ellenére jóban vannak. És ennek kifejezetten örülök.
A csokiszoba bejárata alig pár méterre van az én szobámtól - természetesen. Ahogy közeledünk, érezni lehet a levegőben terjedő édeskés illatot. Aztán kitárom az ajtót, és Chancery belépést nyerhet a földi paradicsomba. Válogatott, egyedi receptek alapján készült sütemények, csoki szökőkút, mellette kancsókban különböző ízű csokoládés italok, az mellett pedig kis tálkákban rendes csokoládé kockák.
- Üdvözöllek álmaim helyén. - kuncogok, miközben belépek, és egy tányért kerítve elemelek egy Viktória-torta szeletet, és egy bögre citromos csokit, majd lehuppanok egy fotelbe.
- Érezd magad otthon. - mosolygok rá, ezzel jelezve, hogy nyugodtan vegyen, amit csak szeretne, és annyit, amennyit csak szeretne. Megjegyzem, ha hazatérünk, biztosan készíttetek egy ilyen szobát a kúriánkba.

Vezér bandzsítva figyeli az orrára eső tollat, majd amikor az felemelkedni próbál, utána kap, megpróbálja bekapni azt. Aztán tovább nézi a körülötte lévő toll esőt, melytől majdhogynem megzavarodtak érzékei.
Végül megpróbált a mozgásban mozgást keresni, egy gyíkra figyelni. Szemére kevéssé hagyatkozhatott, hiszen azt megbolondította a sok repkedő bigyula, mégis megpróbált figyelni. Közben a levegőbe szagolt, próbált szagmintákat kutatni, habár mindent beterített Falat büdössége.
Aztán valamit mintha látott volna a szeme sarkából kifutni.
- Ott van! - kiáltotta, és utána eredt, egyenesen Szophie szobájáig, ahol is Falat eltűnt a szeme elől. Talán az ágy egyik párnája alá mászott be. A pet gyorsan felugrott, és kutatni, szaglászni kezdett, miközben lábával fel próbálta túrni a takarót, a párnákat.
- Segíts! - kérte Álomkelőt. Igazán izgatott volt. Egy alkalom kínálkozott végre, hogy eltávolítsa lakásából ezt a büdös gekkót, aki gazdáját folyamatosan szexuálisan zaklatta, csak Szophie ezt egyszerűen nem vesz észre soha. Nem is értette, miért. Talán naiv ebben a kérdésben.

by **Chancery** Szer. Okt. 29 2014, 11:58

Ez bevált, visszatért az öröm is, és még csokit is kaphatok *.* A SAO-ban eddig csak néha egy-egy tortát, meg Saya kindertojásaiból ettem, semmi többet, pedig odakint ismerem magam, hogy ha sokáig nem ehetek semmilyen csokoládét vagy egyéb cukrot, egy kissé idegessé és ingerlékennyé válok. Nem tudom, hogy cukorbetegség-e a dolog, de azért igyekszem figyelni arra is, hogy ne vigyem túlzásba. Például nekem mindig lelkiismeret furdalásom van, ha mondjuk ebéd előtt csokizom egyet, vagy egyszerűen kihagyom a fő étkezést és helyette csak nassolok

És mégis elég egészségtelennek számítok.
- Shocked

Voaaaa -szalad ki a számon, mikor nyílik az ajtó és belépek a bunkerbe. Hihetetlen látvány fogad, a sok barna, fehér, és még ki tudja, milyen szín, és az a szökőkút *.* Az első, amin megakad a szemem, mivel élőben még sosem láttam csokiszökőkutat. Míg Szo összeszedi a saját sütirészét, én a kúttal vagyok elfoglalva, figyelem, ahogy folyik rajta végig a csoki *.*
-A bőség zavara. -nézek körbe, mikor úgy döntök, nekem is kéne nassolni valamit, hisz úgyis már ebéd után vagyunk. Végül én egy Kinder-tortát választok - főleg, mikor meglátom, hogy van itt az is *.* - és pár sütit, amit belemártok a szökőkút folyó édenébe, mielőtt a tányéromra teszem *_*
-Ittadakimas! -mosolygok és belevágok a tortába a villával, nézve, ahogy annak a közepéből is folyik ki a csoki *_*

A tollak végül a jelek szerint megtalálták a gekkót, hisz mikor Vezér felkiált és elindul, Álomkelő is afelé kapja a fejét és a fekete segédek kissé szétnyílnak, hogy utat engedjenek a fehér farkasnak. A macska lassabban követi, és figyeli, ahogy a hatalmas állat széttúrja a vadászhelyet, a tollak zizegve mozgolódnak még a levegőben kissé távolabb, mivel lebegésre egyébként is képtelenek. Végül Álom mellett kiadják egy kutya alakját, aki karba tett mellső mancsokkal a fejét csóválva figyeli Vezér akcióját.
~Nyugalom. Ésszel kell vadászni. Bekeríteni és nem hagyni neki menekülő utat. Mint egy falkában.~ -próbálja Álom jobb belátásra téríteni a farkast, majd a kutya alakja is szétoszlik és tengerként fedik be szinte a szobát, hogy tovább kutassanak a gekkó után. A figyelem ezúttal az ágyra van koncentrálva, és úgy intézi a tollak helyzetét, hogy ha a gyík még ott van, ne tudjon kimenekülni Vezér karmai elől, hacsak fel nem mászik a tollakon, akkor viszont Álomkelővel találná szemben magát.

by **Szophie** Kedd Nov. 11 2014, 18:14

A gekkónak is megvoltak a magához való képességei, és eszes jószágnak is született. Nem hiába tudott oly egyszerűen és könnyedén a lányik ruhája alá csusszanni, úgy, hogy azok még csak nem is igazán haragudtak rá sohasem. Sőt, sokan aranyosnak találták. Rengetegen pedig szívesen dédelgették őt akár keblükön is. És habár Szophie sajnos nem tartozott ezek közé, azért ő is megengedte neki, hogy olykor-olykor a megfelelő szögben ücsörögve tökéletes kilátást találjon, vagy itt-ott mászkálhasson a selymes bőrön.
Az új, különös macskahibrid lány is felkeltette az érdeklődését. Ugyanolyan édes illata volt, mint a többi nőnek, és kellemes meleget árasztott. A kilátásra és puhaságra pedig nála sem lehetne panaszkodni. Már ha a mi kis Falatunknak sikerült volna ilyen közelségekbe merészkednie Chanceryhez. Ám ez sajnos nem volt lehetséges még, mert volt vele egy csúnya élőlény még. Vezérhez hasonló szörnyfajzat lehet. Egy gép, egy robot. Szophie még mesélt is valami olyasmit, hogy ő egy program. Ez az egyed is ilyesféle szörnyűség lehet, hiszen egyikőjük sem foglalkozik a szépséggel, a gyönyörrel.. Hideg és sötét a lelkük ezeknek. Hisz csak vas és acél. Szörnyűség. És mindig meg akarják hiúsítani szegény Falatunk terveit. Épp ezen voltak most is, ám a mi kis állatkánk igazán ügyes a menekülésben, hála gyorsaságának, apró termetének és tapadó lábainak.
A tollak idegesítették, rettenetesen. Ahogy ez a szaglászó dög is odafent. Szerencsére elég sok szagnyomot hagyott mindenfelé ahhoz, hogy egy kicsit összezavarja, míg az ágy aljához nem mászik. Ott pedig biztonságban van, oda nem férnek be a farkaskánk tappancsai, körmei, fogai..
- Magányosfarkas vagyok. - jelenti ki Vezér, ám közben hangjában csöppnyi mosoly játszott. Érezhető volt, hogy ettől függetlenül Álomkelőt elfogadta társaként. Ez pedig igazán nagy szó.
- Csendben kell lennünk, nehogy felébresszük Brumit. Viszont ez a kis dög közben ide menekült. - bökött orrával az ágy alja felé.

by **Chancery** Szer. Nov. 12 2014, 15:05

Vezér, amint kimondta és mutatta a gekkó helyzetét, amit ezek szerint Álom nem érzékelt oly finoman, mint ő, a tollak ezrei falként kerítik be az ágy alját, valószínűleg teljes sötétséget borítva akárkire, aki valóban ott tartózkodik. Ezzel a folyamatos zizegés és bármi más hang is megszűnt, amit a mocorgó tollak okoztak, az egész olyan volt, mint egy anime-jelenetben.
~Hát, most nem vagy az Razz

~ -Álom szinte mosolyog, ahogy ezt mondja, farka izgatottan leng a háta mögött, ahogy üldögél és sárga, vésett szemeit a farkasra veti. Egy macska általában véve is magányos vadász, jól ismeri az érzést, és azzal is tisztában van, néha muszáj kooperációba kerülni valakivel egy cél elérése érdekében. ~Brumit meg nem zavarjuk fel, figyelek rá is.~
Kissé közelebb lépdel a tollak alkotta sűrű, áthatolhatatlan falhoz és lekuporodik egy ponton annak mentén. A tollak nem messze az orrától szétnyílnak, az egyetlen menekülési útvonalat biztosítva a gekkó számára. Az úttal csak egy a gond, hogy Álom is ott várja lecsapásra készen, gondolataival közben Vezért keresi meg ismét.
~Nem tudom, láttál-e már olyan képet, ami ilyesmit ábrázol. Egy nagy rajzolt szürke macskát, ahogy kuporog a falba rágott egérlyuk előtt.~ -utal Tom és Jerry kalandjaira, bár ezek a nevek most nem jutnak eszébe, csak egy kis dalocska, hogy "itt a farka, ott a farka, bement a lyukba, visszahúzta". ~Most ilyesmit kell játszani. Valahogy elő kell csalni, hogy mindenképp megpróbáljon itt kimenekülni, én pedig elkapom, ha meglátom a kis fejecskéjét.~
Persze jól tudja, hogy egy gekkó hihetetlen gyorsasággal rendelkezik, és nem 100%, hogy sikerül a karmai közé kaparintania, de reménykedik és bízik a képességeiben, nem úgy, mint a gazdája olykor Rolling Eyes

Meg aztán az is lehet, hogy a szerencse fogja megmondani, sikerül-e az attrakció vagy sem, már amennyiben a gekkó kijön magától is.
Hisz ha nem, akkor a lyukkal rendelkező falon kívül az összes toll elkezd lassan beljebb merészkedni és szűkíteni az ágy alatti területet.

by **Szophie** Vas. Nov. 23 2014, 17:19

Falatunk remegett, kicsiny kis hideg bőrén futkosott a hideg, ahogy a kellemes meleget adó napot valami eltakarta előle az ő fényét elvették. Pedig még nincs éjszaka, biztosan nincs! Lehet, hogy visszakerült a sötét és hideg barlangba? Nem, nem! Soha többé nem akar! Ahol nincs puha és meleg.. Ahol nincsenek nők, nincs fény és nincs nap sem. Ahol éjszaka és nappal egybe olvad. Ki akar jutni! Ki kell jutnia!
A sötétség körülvette, megbolondította érzékszerveit. Minden erejével kereste a fényt, próbált rákoncentrálni, valami kis morzsára, mely elűzi a nyomasztó, nehéz, egyre inkább rátelepedő vészt.
- Nem, most nem, ez igaz. - hallatszott kintről, valahonnan, ahol a fényt sejtette Falatunk, az átkozott gép csendes, belenyugvó, és furcsamód barátságos mosolyt sejtető hangja. A másik veszedelemé. És egy pillanatig megtorpant, nem tudta eldönteni, melyik rossz a rosszabb a kettő közül. Ám úgy találta, hogy Vezér az semmi. Vele már régóta birkózik ügyesen, így hát ő a kisebb rossz. A sötétet viszont nem szereti, nyomasztja, el akarja kerülni!
- Nem, nem láttam. De biztos beválik. - jött az újabb válasz, és Falat meg volt győződve róla, hogy akárhogyan is, de róla beszél odakint a két gép. De mivel nem ismerte sem az egérlyuk, sem az előcsalás fogalmát, így nem tudta hova tenni az egészet. Csupán csak azt tudta, hogy azok ketten készülnek valamire. Mégis, oly boldogan, oly sugárzó örömmel rohant a vesztébe, a végre feltűnő, életet adó fény felé, mintha el is felejtette volna hirtelen minden aggodalmát. Mintha ott biztosan csak a jó várhatta volna. Ám a végzetébe rohant. A fény az alagút végén... nem mindig a jót jelenti.

by **Chancery** Szer. Nov. 26 2014, 21:17

A vadászat egy olyan dolog, amit Álomkelő ugyanolyan vággyal űz, mint gazdája olykor a harcokat. A macska nem ismeri az adrenalin fogalmát, de ő maga is örömmel üdvözli az érzést, mikor a prédát lesve szinte felpörögnek a programsorai és alig várja, hogy karmai között érezhesse annak digitális, mégis élethű - bár ő nem tudja, mi az az élethű - tapintását, hogy láthassa szétpixeleződését, vagy eltűnését, tudva, hogy a gazda finom vacsorát vagy ebédet készít majd belőle. Hasonló programcsavar ment most végre benne ismét, ahogy figyelte a lyukat és vele a gekkót.
Vezérre csak félig figyelt, miután kinyitotta a kijáratot és lekuporodott a helyére vadászni. Tudta, hogy most minden idegszálával a gyík elkapására kell koncentrálnia, különben nem fog sikerrel járni és ahhoz semmi kedve nem volt, hogy lejárassa magát a farkas előtt. Az előtt a farkas előtt, aki elkapta őt a fáról leugorva, az előtt a farkas előtt, akivel megnézte élete első tűzijátékát, az előtt a farkas előtt, akit kivételesen nem csak tisztel, de kedvel is.
A gekkó feje feltűnt a nyílásban, tehát Vezérnek igaza volt, ott lapult a beste. Álomkelő mancsa, mint a kígyó, csapott le rá, egyenesen a gekkó hátára, és satuba fogva a földre szorította, de szerencsére nem olyan erővel, hogy az kárt tegyen benne. A gazda most messze van tőle, nem valószínű, hogy a felszerelés adta bónusz sebzést élvezheti, ezen kívül védett területen belül vannak és nincs párbajhelyzet.
Nem ereszti a hüllőt, és ügyel rá, hogy ne a farkánál fogva ragadja meg, mikor óvatosan a fogai közé kapja annak érdekében, hogy amaz végképp ne legyen képes szabadulni tőle. Tudja, hogy a gyíkfélék farka képes leválni a testükről, és bár azzal nincs tisztában, a gekkó is rendelkezik-e ilyen képességgel, nem akar kockáztatni. Büszkén emeli fel izgő-mozgó trófeáját a farkas felé, szemei szinte csillognak.
~Igazad volt, bevált. Na, most mit kezdjünk vele?~ -lépdel közelebb Vezérhez, a tollak közben elvesztik tartásukat, végül mind kék pixelekre esve eltűnik az éterben.

by **Szophie** Kedd Dec. 09 2014, 19:45

Hagytam, hadd tegye a macskusz, amit akar. Az ilyen alantas munkák amúgy is az ő reszortjuk, mint kicsalogatni a zsákmányt.. Én az üldöző típus vagyok, a harcos, a durva a vad. Ő pedig az okos, a kecses. Ennyire egyszerű a két faj közötti alapvető különbségeket megnevezni. Látható és érezhető. Rettenetesen természetellenes volt, már ha a kinti világot nézzük, ahol a kutya-macska ellentét alapját figyelembe véve nem szabadna, hogy jóban legyünk. És egyébként is.. A macskák büdösek, rondák és felettébb szerencsétlenek. Ám Álomkelő nem ilyen volt. Az elején talán még igen.. Persze, most is ronda és büdös, és macska. De.. közben mégsem. Ő Álom volt, csak simán. Nem kellett ide sehogyan sem a kelés. Rossz lenne ebből felébredni. Hogy itt van a házunkban.. Előttem vadászik.. Az illata, meg minden.. Álomszerű.
Persze azért, hozzá nem érnék. Nem, semmi ilyesmi. Csak messziről beszívom az illatát. És persze nem szagolgatom.. Egy farkas orral elkerülhetetlen az ilyesmi.
Csak azt tudnám, hogy ez a misztikus történetekbe illő lény miért tollakat ereget, és miért nem szőrcsomókat köp. Hogy vele miért lehet normálisan beszélgetni és játszani. Hogy ő miért más..
Gondolataimból ő maga szakított ki.Egy pillanatig zavartan néztem rá, majd megvontam a vállam, már amennyire ezt farkas alakban lehetséges megtenni.
- Mit szeretnél? Felőlem meg is próbálhatjuk megenni.. Úgysem volt még élő prédám, pedig elvileg az lenne a hozzánk méltó. Csaj sajnos a szafarisokból mindig hús lesz, vagy pixel, mielőtt rendesen levadászhatnánk őket.

Végeztem a süteménnyel, és felettébb rossznak tartottam, hogy nyugodtan, petek nélkül megehettem. Itt valami probléma történt.. Lehetetlen, hogy ilyen csendben legyenek!
- Talán.. meg kéne néznünk a peteket. Aggódom, hogy valami bajt csináltak. - mert tényleg, olyanok ezek, mint a gyerekek. Csak akkor sunnyognak ilyen szépen, csendesen, mikor valami komiszságot műveltek. Persze mindig reménykedem, hogy nem így van, hisz mégis csak egy fiatal pettel van dolgom.. Rolling Eyes

Vagyis most kettővel.

by **Chancery** Szer. Dec. 10 2014, 15:23

Hogy őszinte legyen, Álom először elég kérdőn nézett vissza a farkasra, mikor a vadászat adta igazi végeredmény hiányát taglalta. Ő maga arról, amiről Vezér beszélt, még sosem élte át, ezért nem is hiányozhatott neki, és elkezdett töprengeni azon, vadásztársa vajon hol és mikor jöhetett rá, mi is az eredeti lefolyása egy igazi vadászatnak. Ő maga a könyvekből tudatosult ezzel, amiket Csan tartott a könyvtárában, de elképzelni azt, ahogy igazi húsba vájja a fogait, ahol csurog a friss és meleg vér, ahol szakadnak az igazi ínak, sosem tudta.
~Engem az sosem zavart.~ -jegyzi meg végül, más vélemény nem lévén. Nem szívesen világosítja fel még Vezért arról, hogy erre valószínűleg sosem lesz alkalmuk digitális lények lévén, ezen kívül még ő magának se teljesen tiszta, mit is takar ez a dolog. Tudja jól, hogy Odakint minden más, mégis hasonló, de azon mindig csodálkozott, ha azt mondták rá, ő tulajdonképpen nem is létezik. Tudja jól, hogy ő valamiféle program, amit egy ember hozott létre és irányít, de mégis úgy érzi, ez nem így van. Mindig is saját belátása és a körülményekhez mérten a legjobban cselekedett, amit addig tapasztalt és elemzett.
~Ezen kívül, ő is pet...~

Igen jól érzem magam ebben a bunkerben :3 Bár mindenféle katonai bunker is ilyen lenne, az ember szinte várná, hogy mikor van világvége :3
-Köszöntem. -rakom le a villát, miután minden morzsáját eltüntettem a tortának... kettőnek... és hátradőlök ültömben hagyni, had ülepedjen, már amennyire ez ülepszik a digitális világban. Beszélgetésünket végül új irányba tereli az, hogy a petek valóban elég csendben vannak, igaz, én csak azért nem vettem ezt eddig észre, mert Álom egyébként is egy csendes alkat.
-Én bízom a macskámban, de igazad lehet. Suspect

-bár az én lelki szemeim előtt inkább valami más lebeg, felkelek a helyemről és valószínűsíthetőleg Szo-val együtt elindulok vissza a szoba irányába. Álom mondatának közepén toppanok be, és meglepve látom szájában a gekkót, előtte Vezért, de azt nem tudom, miről szólhatott volna a diskura.
-Hátezmeg? Suspect

by **Szophie** Vas. Jan. 11 2015, 16:56

Vezér felsóhajtott.
- Akkor engedjük el, és kapjuk el újra? - kérdezte, egy kissé csalódott hanglejtéssel.
- Vagy.. csinálhatnánk valami mást. - ragyogott fel aztán a szeme kissé félreérthetően. Persze nem gondolt ő semmi rosszra. Csak valami játékra, mint az előbb. Ezzel az értelmes macskával ugyanis lehet ilyesmit. Nagyon kedvelte az állatot, és ez volt az első alkalom Hati óta. Csakhogy ez valamennyire mégis más volt. Talán, mert most egy vadmacskáról van szó. Most, legeslegelőször egy macska a barátja. Persze ha úgy vesszük, ez annyira nem nagy teljesítmény, hisz Hatin kívül eddig más barátja nem is volt. És már ő sincs.. A pet valamilyen megmagyarázhatatlan hiányt érzett ezzel kapcsolatban, ám igazi fájdalmat nem.

Falat pedig nem kapálózott többé. Beletörődött a sorsába: elbukott. A napfény, a meleg keresése közben sajnos hibát követett el, és ez az apró kis ballépés elég volt ahhoz, hogy veszítsen. Elvesztette az igazi célt: a túlélést, és apró kis sajátságos vágyakat kergetett. Napfény. Puha, rugalmas bőr, meleg, formás combok.. ~ A barlangon kívüli világ annyira kényelmes, és szép.. Mintha a mennyország lenne maga.

Elégedetten figyeltem, ahogy Chancery megeszi a süteményt, majd elnyúlik a kanapén, én pedig követtem a példáját. Igen, a csokiszoba igazán remek ötletnek bizonyult. És mindaddig a boldogságban fürödtem a csokoládé édes illatában, amíg eszembe nem jutottak a petek. Túl nagy a csend. Egyszerűen elképzelni sem tudom, miért nem jött ide még Vezér zavarni.. Ez nem lehet jó.
Így hát elindultunk vissza, hogy megnézzük, szétszedték-e már a házat, vagy felgyújtották-e már a kastély további szárnyát.. Ám végül egészen egyben találtam mindent. A bútorokat, a szekrényeket, a könyveket, minden a helyén volt. így egy kicsit megnyugodtam, ám annál érdekesebb volt a kérdés, hogy mégis mit csinálhatnak.. Kissé félve nyitottam be a szobám ajtaján, és hát..
- Falat! :O - ijedtem meg. - Ne,ne.. Kérlek, ne edd meg! - kérleltem a macskát, hisz láttam, a szájában van a petem. Nem rohantam oda kivenni, vagy valami. Attól féltem, akkor lenyeli hirtelen.__.

/Ehjj, egy hónap.__. Sajnálom.>

by **Chancery** Szomb. Jan. 17 2015, 02:40

Álomkelő bár diadalmasan elmosolyodik, azt is csak magában, hisz ha valóban megtenné, félő, hogy elengedné akaratlanul a gekkó-t. Jobb megoldás híján Vezér láthatja maga előtt egy pillanatra azt a macskafülű, fekete hajú nőt, akivel találkozott a Vakrandit követő bulin, széles mosollyal, olyannal, mint amit a tűzijáték nézése közben vett fel orcájára. A kép elenyészik és füleit kissé az ajtó felé fordítja, tán az apró zajok miatt, hogy közeledünk.
~Dehogyis... hülye leszek elengedni, ha már sikerült elkapni. De valamit játszhatnánk vele. Mondjuk dobáljuk, én úgyse hagyom, hogy leessen vagy elszökjön a tollaimmal :3~
Bár hogy ez pontosan hogy is lenne kivitelezve, nem igazán derül ki, elvégre nyílik az ajtó már ezelőtt és belépünk mi, döbbenten, hogy mi történt. Szo ijedelmére csak néz kíváncsian, mintha nem értené a lány érzelmi kitörését, füleit is kissé hátralapítja.
~Eszem ágában sincs megenni, csak játszottunk kicsit.~ -fordul Vezér felé, és lassan pislant egyet bizalma jeléül. ~Kvázi versenyeztünk, egyben csapatmunkát is alkalmaztunk.~
Nem igazán értem, mit akar ezzel mondani, de Álom mindig is ilyen furcsa volt. A felfogása és a fogalmazása nem mindig olyan, mint a mienk, olyasmit, ami számunkra tökéletes ellentétek, képes egyenrangú és egyszerre alkalmazható dolgokként felfogni. Talán valóban csak játszottak, és erre értette a dolgot. Mindenesetre odalépdelek és nyújtom a kezem, mire engedelmesen belehelyezi a szinte alélt gekkót. Én tartom két tenyerembe zárva, nehogy elszökjön, míg nosztalgikusan gondolok vissza azokra a fiatalabb évekre, mikor egyszerű gyíkokat kergettem az utcán vagy a mezőn, de sosem sikerült elkapni őket.
-Semmi baja, szerintem Surprised

-vizsgálgatom meg az állatot és átnyújtom Szophie-nak, mint valami díjat. Álom rezzenéstelenül figyeli a dolgot, csupán farkát lengeti, majd Vezér felé fordítja füleit.
~A következő bosst majd együtt lenyeljük, mint ahogy ezt a gyíkocskát akartuk :]~

by **Szophie** Szomb. Jan. 17 2015, 19:56

A kép úgy nyílalt belé, mint egy régi emlék, ám ez más volt. Szinte biztos, hogy Álomkelő közvetítette felé. A farkas elmosolyodott, és miután eltűnt a kép, továbbra is maga előtt látta azt. Hallotta a tompa robbanásokat, amik a füldugón keresztül is elérték érzékeny füleit, érezte a rengeteg, egymással keveredő illatot, látta a sötétségbe bele-bele nyilalló varázslatos fényjátékot. Mindez szép volt, és jó, de a legszebb a társ, aki az oldalán volt akkor, és aki most gazdája szobájában állt előtte. Ugyanaz az illat, ugyanaz a hang, csak most a fejében, és ugyanaz a szempár.
Gyorsan a vadmacska mellé lépett, miközben az beszélt, és finoman hozzádörzsölte a fejét, hogy aztán a következő pillanatban rögtön odább lépjen; és mire a gazdák beléptek, nem maradt még csak gyanúja sem annak, ami történt. Csak egy mosoly, barátságos, és általános, de nem túl jellemző a farkasra. És a kutató tekintet, amit Álomkelő felé szegezett, várva, vajon hogyan reagál az ilyesmire.

Vezér leült, és úgy figyelte a kialakult helyzetet.
- Pontosan ez történt. - erősítette meg ő is Álomkelő szavait. Habár egy kicsit sem örültem annak, hogy úgy versenyeztek, hogy valahogyan Falat a macska szájába került, attól még örültem annak, hogy Vezér játszott. Ritka az ilyesmi nála. Inkább harcol, vagy ilyesmik. Egyszerű játékokat csak én szoktam fojtatni.
- Akkor megbocsájtok. - mosolyodtam el, főleg, miután kiderült, hogy Falatkám is rendben van. A kezembe akartam fogni a gyíkot, azzal a szándékkal, hogy finoman végigsimítok a hátán, ám ő - mintha csak megérezte volna, hogy már törődő kezekben van - még mielőtt Chancery átnyújthatta volna nekem, hirtelen felpattant, és bebújt a lány ruhaujjába, megpróbálva felfelé haladni a karján.
- Jajj, elnézést.. Szokása.. Szereti a meleget, és hát.. Keresi is. - nyúltam utána, megpróbálva elállni az útját, és valahogy segíteni abban, hogy ne Chancery mellei közül bukkanjon elő a gyík, ahogy ezt már megtette egy párszor.

Vezér csak mosolygott tovább, és bólintott egyet Álomkelő felé, jelezve, pontosan így fog minden történni, ahogy a vadmacska azt mondja.

by **Chancery** Vas. Jan. 25 2015, 14:20

Tehát még egy picit visszakanyarodunk a belépés előtti pillanatra. Mert hát jó, tény, hogy én semmit se észleltem. Álomkelő teljesen ugyanúgy viselkedett és ugyanolyan jeleket küldött, amiket általában is megszoktam tőle, ezen kívül most egyébként is jobban érdekel új barátnőm kis petjének az állapota, mint az, hogy az enyémen mi változott. Oké, ez elég furcsa elgondolás egyébként, miszerint mások társaiért jobban aggódom, mint a sajátjaimért... ez egyébként közel sincs így. Fontossági sorrendről sincs szó, csak... nem, ezt még nem igazán tudom elmagyarázni Suspect

Marad annyi, hogy Álom többször néz Vezérre, mint előtte. Kicsit sem a rideg, tipikus tekintetével, ez valami más. A farka is nyugodtan leng ide-oda, mint mindig, ha nagyon boldog vagy jól esik neki valami. Mikor a gekkó már kikerült a képből, még meg is indulna Vezér felé, de ez csak egy kis rándulás marad, és inkább még ülve marad.
A gyík pedig felszalad a ruhaujjamon, mire elsikkantom magam, majd nevetgélek, ahogy a kis tapadókorongos ujjacskák végigszaladnak az alkaromon. Álom ezt használja ki arra, hogy felálljon és megkerülne a farkast, legalábbis a mi szemünk számára - valójában csak a dörgölőzést viszonozta hasonlóképp, némi halk dorombolással fűszerezve.
A gekkó eléri a vállamat majd gyors át is tud szaladni a mellkasomra, bár szegény ott nem talál olyasmit, amit általában a japán lányoknál

Mármint tény, hogy vannak nekem is domborulataim, nem is kell őket szégyellnem, de azért azt a nagyságot, hogy úgymond jó érzés is legyen elhaladni közöttük, már nem érik el igazán, hacsak a digitális melltartó nem segít be egy kicsit Suspect

Tényleg, vajon van valami push-up majd errefelé? :3
Na, nem mintha perpill ezen járna az agyam, egyébként sem ismerem a gekkó szándékait, csak most én tapogatok versenyt vele, hogy felvezessem gyengéden a ruhaujjamba és kiszabadulhasson >.>
-Nem gond, nem gond. -nyugtatom közben Szo-t mosolyogva. -Mindjárt előbújik ^^

by **Cardinal** Vas. Feb. 01 2015, 21:06

Ossu!

Lezárom a párbajt, 75 xp és 240 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom