Meredith White

Régi

1. képesség
Fegyvere, vagy pajzsa láthatatlanná válik, kivéve számára.

Újak

1. képesség
Tornádó: Meredith őrült forgásba kezd. Csak forog és forog. A haja színe és az elmosódás miatt egy amolyan vörös  tornádó lesz belőle. Három körig lehet aktív és eközben az ereje nő szint per kettővel, azonban utána rögtön pihenő köre lesz. Három kör lehűlés.
2. képesség
Tűzokádás: Meredith tüzet tud okádani. Szint per három sebet hagy az ellenfélen, mely körönként von le ennyi sebzést tőle. Három kör lehűlés.

(A történethez kaptam Petertől engedélyt)
- Sárkányt loptam! - ugráltam örömömben és sétáltam lelkesen, miközben mögöttem Hisame ügetett lelkesen – Nyehehehe!
- Ezt túlzás lopásnak nevezni, Mer.
- Nem baj. - fordultam hátra hozzá – Ne rontsd el az örömöm.
Igaza volt mondjuk. A lopásról mindenki tudott, kivéve Peter, de ez nem is volt olyan nagy baj. Nekem ő most nem kellett, csak a sárkány, csak Hisame.
- Szóval miért is kellek?
- Csak mutatni akarok valamit.
- Mit? - kíváncsiskodott a sárkány.
- Az erőmet.
- Kihívsz? - nyílt hirtelen nagyra a szeme és a mosolya széles lett, miként a küzdelemre gondolt. Ijesztő volt.
- Nem, dehogy. - legyintettem a kezemmel – Csak kíváncsi vagyok a véleményedre.
- Mutasd akkor.
- Oké... oké...
Készen álltam. Úgy gondoltam, hogy megvan a megfelelő távolság. Mély levegőt vettem, mit ki is fújtam hamar. Ezt ismételtem párszor, hisz nagy dologra készültem. Igazából azért kellett nekem Hisame, mert csak őt láttam eddig így üvölteni. Bár tüzet ő nem okádott, de más se nagyon eddig ebben a világban. Szóval nagy levegő, képességaktiválás és a kifújás. Nem volt fájdalom ebben a világban, így csak némi melegséget éreztem a torkomban, de nem többet. Nem volt kellemetlen, sőt igencsak jó érzés is volt. Majd a kiáltás. A csatakiáltás, vagy inkább az üvöltés, igen. A sárkányüvöltés! A lángot köpő szökőkút. Szép volt és jó, azonban nem várt dolog történt. A lángoknak mintha súlyuk lett volna. Jég borította be őket. A jég a földre esett, s pixeleződött el. A jég hamar utat tört magának, s a lángokon át fagyott meg a szám is velük. A képességem véget ért és morzsolódott a jég a fogaim között.
- Ez meg mi volt? - förmedtem rá a sárkányra.
- Megmutattam, hogy milyen is egy igazi üvöltés. - öltötte a villás nyelvét rám. Keresztbe fontam a karjaimat magam előtt, és fújtam félre a frufrumat a szemeim elől.
- Ez gonosz volt.
- Tudom. - egyenesedett ki, büszke volt erre.
- Szóval mi a véleményed? - kérdeztem tőle, mint szakértőtől.
- Nem rossz, nem rossz, de van még mit csiszolni rajta.
- Igen. Azt sejtettem ezek után. - kedvtelenedtem el – A másik képességem látni akarod? Az is tetszik.
- Ühüm. - csak bólogatott hevesen.
Próbáltam korábban a tükörben. Néztem, hogy ez hogyan is fest kívülről. Számos mese volt, melyekben a főhősök olyan furcsa mozdulatsor közben öltöztek át, vagy támadtak. Szépen néztek ki és kíváncsi voltam, hogy ez csak mese lehet, vagy velem is megtörténhetett e. Persze nem akartam most ruhát váltani, de mint egy táncos, úgy álltam lábujjhegyre és pördültem meg a saját tengelyem körül. Elsőnek csak simán, kipróbálás szinten, hogy ne essek el rögtön az első próbálkozásnál. Megismételtem még egyszer.
- Figyelj. - szóltam, majd aktiváltam a képességem. Pördültem még egyszer és nem álltam meg. Szédítő érzés volt, de mégsem éreztem rossznak. Felszabadított, mintha szabadabb lettem volna. A hajam nem volt összefogva, borzosabb lettem, mint előtte bármikor és a szoknyám alá is bebújt a levegő és emelte fel azt. Ej, talán csak ez lehetett a hátránya. Talán.
Lihegve álltam meg, igyekeztem talpon maradni, majd nevetve néztem fel Hisaméra.
- Na?
Csak nevetett és csodálkozott.
- Ez óriási! - tartott hirtelen szünetet és tátotta a száját - Képzeld el a kettőt együtt. - és így égett le elsőnek az Artes céhház egy része.