Legend of the Awesomeness

by **Phobos** Pént. Május 30 2014, 22:46

Az első szabály: ez itt nem egy közönséges farkas, hanem démonfarkas! Hollócska csúnyán megfizet azért, mert lealacsonyította nagyságomat! Második: a hatalmas Hatit, Aincrad petcsászárát senki, de senki sem verheti át, és hagyhatja csak úgy faképnél, csakis azért, mert még a pompás felség is néha hibázhat, és kikotyogja az amúgy is gyönyörűséges nevét - inkább megköszönhetné, hogy az alkutól eltérően kegyes voltam hozzá. Nem sok ember tudhatja a nevemet: még azok a csuhás idióták sem, akik azt hiszik, hogy közéjük tartozom. Nem tartozom sehová: csak éppen nem akarok primitívebb lenni egyeseknél, ezért maradtam a kétlábúak közelében. Meg sem érdemlik néhányan, hogy láthassanak egy olyan csodálatosan charme-os, hihetetlenül okos, és bölcs démonfarkast, mint amilyen én is vagyok! Miért is töröm én magamat, ha ez a hála!?
Ínyemet felhúzva, morgolódva dőltem az oldalamra, mancsommal a Napból áradó undorító fényt eltakarva a szemem elől. Ásítottam egy nagyot, aztán a hátamra fordultam, páratlan szépségű, rubinvörös íriszeimet továbbra is kímélve, bele nem néztem abba a kerek micsodába, amit már egy jó ideje utálok. Még, hogy a Napra lehet nézni, de rám nem! Sértő! Rám is lehet nézni, már ha megengedem egyeseknek, és jó szolgálatot tesznek a leghatalmasabb petnek, aki valaha is élt Aincradban: Hatinak! De mit csináljon a hatalom megtestesítője az olyanokkal, kik hálátlanok, tiszteletlenek és ostobák egy olyan terv megkísérléséhez, ami besározza A petcsászár makulátlan charme-ját, rendíthetetlen büszkeségét? Megölöm - vagy ha nem is, csak egy kicsit megtépázom.
- Széttépem. - gondolkodtam hangosan, gyönyörűséges agyaraimat megvillantva. - Vagy darabokra szedjem? Megegyem? Akkor legalább a többi pórnép tudni fogja, mi jár annak, akik kikezdenek A hatalmassal! - Nevettem fel kárörvendően, majd hasra fordulva felálltam, mellső lábaimat kinyújtottam, hátsókat begörnyesztve bemelegítettem magamat a munkához. Egy büntető-lecke fontos szabálya: a démonfarkas mindig legyen fitt és jó formában, hogy száz százalékosan darabokra tudja tépni prédáját, fajtól és nemtől függetlenül. Sose hagyja öt-tíz percnél tovább nyűglődni az áldozatot, mert agyilag lefárasztja a tökéletességet, és agyarai, karmai el fognak tompulni. Legyen elég éhes, hogy egyben lenyelje a prédát: jó, ha egyben tudja le, legyen kíméletes, még ha egy elefánttal is kell megküzdenie. A jó uralkodó mindig kegyelmes még azokkal is, akik rútul bánnak a felséggel! Elvigyorodva hunytam le szememet, bársonyos, ezüstös sörényemet megrázva, szarvamat a csúf fényben megvillogtatva még a Nap is szebbnek tűnt - talán. A nagyságos Hati mellett minden és mindenki szebb.
- Minden szebb mellettem, de semmivel sem szebbek NÁLAM! - röhögtem fel sátánian, majd mellső mancsaimat megrázva melegítettem be a futáshoz. - Na jó, vissza a tárgyra. Elég sokat kell futni, legalább száz kilométert... persze ez Aincrad petcsászárának nem jelenthet gondot. Több bosst ütöttem le, mint bárki és bármi más, így még a félelmetes tízes is csak suttogva meri kiejteni a nevemet. Borzongjanak, és féljenek csak, amíg én élek. De mostantól - Itt kissé szomorúan hajtottam le fejemet. - egyedül leszek. Senkire és semmire sem számíthatok. Ott maradok a közelükben, de ne számítsanak arra, hogy a blökijük leszek. Majd pont fordítva! - Kacagtam fel harsányan, aztán felséges, de szapora léptekkel indultam meg az ismeretlen felé, azzal a szánt szándékkal, hogy megbüntessem az első olyan emberi lényt, aki újat mert húzni a lénnyel, akit jobb, ha mindenki fél és tisztel: Hatit, Aincrad petcsászárát!