Re: Saya kis birodalma

by **Shukaku** Szomb. Okt. 25 2014, 12:20

-Chan… Chan azt hiszem még próbálkozik. És… neki ott van Jay. Nekem már nincs ott senki, aki miatt maradnék, talán csak ő. Mármint… mármint Chan. De ő meg… ő folyton megváltozik, és emiatt ijesztő. Nem tudom, hogy mit akar tőlem…
Megrázza a fejét, és újra inkább lehatja, hogy Saya ne láthassa az arcát. Ezeket a dolgokat nem neki kellene elmondani, hiszen semmi köze hozzá, segíteni sem tud, akkor pedig minek terhelje vele? Tényleg nincs semmi értelme, és csak fájdalmat okozna.
-Szóval… nem hiszem, hogy Chan is jönne, amíg van ott még valamit csinálni. Én… mi mondtuk, hogy vonják össze a kis céheket, és talán úgy sikerülni is fog nekik valamit csinálni… de nem tudom.
A Viola névre Timidus felkapja a fejét. Akkor ott halt volna meg? Reynailról már Alex mesélt neki, igaz csak keveset, de akkor erre is rá fog kérdezni Anatnál. Valamit nagyon elronthattak a céhtagok, ha beengedtek egy mobot az épületbe, és ha Anatole még ennyire sem tud biztonságos céhházat építeni, hogy a védett terület által meglévő biztonságot megtartsa, akkor ezzel kapcsolatban is lesz hozzá egy-két szava a sárkánynak, hiszen hogyan akar akkor így a fiú börtönt építeni? Amatőrök! Az emlékmű kérdése viszont már egyáltalán nem izgatja. Két dolog között kell lavíroznia. Legyen akkora hírneve, hogy ne támadja meg akárki őket, de ne legyen annyira fontos, hogy komolyan vegyék. Legalább is az ellenségei ne vegyék komolyan. A szövetségesek majd úgyis rájönnek, ha lesznek ilyenek. Atoru is rájött. Shu persze teljesen máshogy áll hozzá a szobor témához.
-Szeretsz rajzolni? Egyszer összeülhetnénk és megrajzolhatnánk a terveket. Addig én összegyűjtöm a petek neveit. A szinted miatt pedig ne aggódj, mi se mobolunk soha, a küldetésekkel is szépen lehet fejlődni. És… annyira nem is olyan fontos az…
És bár Timidus ezzel nem értett egyet, és a lány szavaiból az is megtudta, hogy nem sokkal lehet több mint tizennyolcas szintű, nem szólt egy szót sem.

by **Saya** Szomb. Okt. 25 2014, 12:43

//Nana. Ingame azt nem mondtátok neki Razz

Chaton user van fent, nem a kari.//

~Na, ezt kéne neki is csinálnia ~
Ne bántsad, már megmondta, hogy a Hisame meg a Peter emléke miatt megy el onnan, nem azért, mert lusta.
~Visszavonom, hogy lusta. Gyáva.~
És ha az, akkor mi van? Én is az vagyok O.o
~Nem, te még túlzottan bátor is vagy Szerinted Anat miért félt téged ennyire még a porszemtől is? Mert simán lesétálnál a szirt széléről, miközben dudorászol.~
És elém is vetíti a képet, hogy nagy vigyorral és dúdolgatva sétálok a szakadék felé, majd rálépek a levegőre, mint a prérifarkas abban a rajzfilmben, végül lenézek, a kamerába, és felmutatok egy táblát, hogy "Hoppá, ez fájni fog", és elkezdek zuhanni ilyen kis porfelhőt hagyva maga mögött. Még picit ezen el is mosolyodom, de egy hajtincset teszem a szám elé és bekapom, hogy leplezzem, mert a Shu az már megint elszomorodott. Ajj, olyan nehéz ezt a lányt vidámnak tartani, olyan kis illékony Sad

Kell majd neki találni valamit, amitől mindig vidám lesz \o/
-De te is mindig megváltozol. Bejöttél szomorúan, aztán mosolyogtál, most meg megint szomorkodsz, és alig másfél perc telt csak el. O.o Meg én is tudok változni, most is aggódom, hogy baj van Sad

Mondjuk biztos nincs, csak nem akar a régi céhéről beszélni, mert mikor a szobrokra terelődünk, akkor megint vidám és megint folyékonyan beszél, aminek örülök, szóval én is elmosolyodom és elmajszolok egy újabb sütit. :3 Nya, én fogom megenni az egészet még a végén, és akkor én leszek a duci Saya, meg végig fogok gurulni a lépcsőkön. Hát legalább könnyebb lesz a lépcsőzés :3
-Hátööö... nem szoktam. Nem sűrűn. Max porban ^^; -vonok vállat és lóbálom a lábam. Asszem itt bent is csak egyszer rajzoltam, egy ezüstrókát a földbe, még annak a Kurokoto bácsinak, aki aztán adott érte plüsit, de nekem már olyan sok plüssöm van, hogy tovább adtam, de a Kurokoto-t nem felejtem el, mert olyan fura szaga volt meg furán is viselkedett, de az még az Artes előtt volt, meg azóta is csak nemrég tudtam meg róla, hogy ő is meghalt Sad

by **Shukaku** Szomb. Okt. 25 2014, 17:59

/Shu nem azt mondta, hogy Channak mondták, hanem azt, hogy mi mondtuk. Általánosan, és valóban mondták, csak éppen Enherielnek./

-De nem akarok…
~…egyik pillanatban meghalni, a másikban meg céhvezérkedni. Nem tűnök el csak úgy az erdőbe hetekre, és nem vágom a másik fejéhez, hogy elveszi azt, ami az enyém kellene, hogy legyen.~
-…nem akarok most ott lenni. És… és azt hiszem, hogy máshogy változom… vagy nem tudom. De… de az a lényeg, hogy most nem szeretnék ott lenni, hanem valahol máshol… mondjuk itt… itt jó. Anatole is nagyon kedves, és ő megérti amit mondok neki…
~És nem mondja azt, hogy én azt akarom, hogy mindenki meghaljon, csak Timidus nem. Anatole sohasem mondana ilyet. Anatole tudja, hogy én nem ezt akarom, csak egy kis nyugalmat. Chan nem tudja. Chan mindent magára vesz, és ha most úgy is viselkedik, hogy nem… nem akarom megvárni amíg megint megváltozik. Peter eleve nem volt ilyen, és utána egyik pillanatról a másikra… nem akarom, hogy Chan az én hibámból legyen… nem akarom látni a nevét elfeketedni a listán csak azért, mert megint összevitatkoztunk.~
-És nem baj, ha változunk, csak ne bántsuk vele a másikat. Azt hiszem… azt hiszem tőled is bocsánatot kell kérnem. Berontottam ide, és elpanaszoltam neked mindent, pedig egyáltalán nem is a te dolgod lenne. Sajnálom… tényleg sajnálom. És…
Felkelt az ültéből, és az ajtó felé pislantott.
-És köszönöm, hogy beleegyeztél abba, hogy maradhassunk. Majd igyekszem úgy változni, hogy az mindenkinek jó legyen, és akkor majd akár rajzolhatnánk együtt is. Vagy… vagy amit szoktál csinálni… akár azt is.
Meghajolt, de nem mert még elindulni kifele, pedig szeretett volna. Túl gyors lenne. Túl hirtelen.

by **Saya** Vas. Okt. 26 2014, 13:13

//Akkor bocs, de mentségemre legyen, nem rendelkezem a fejbenlátás/gondolatolvasás speciális képességével Very Happy

//

O.o De fura. Legutóbb nem így viselkedett. Mi baja lehet? O.o
~Úgy mellékesen megjegyezném, hogy Shuval eddig nem is beszéltünk szinte, még csak most ismered meg. Eddig mindig a sárkánya pofázott helyette. Timidust ismerjük, Shukakut nem. És ezek alapján nem is akarom megismerni. Gyenge, életképtelen, és még sorolhatnám.~
Ne mondj ilyeneket! ><
~Csak az igazat mondom. Nézz rá, mindjárt összeesik, reszket minden tagja. Szerintem attól összepisilné magát, ha ránéznék.~
-Jaj, na, ne mondj ilyeneket te is, maradj >< -biggyesztem le az ajkam szigorúan, mikor a Shu is feláll meg kér itt nekem milliószor bocsánatot a semmiért. Ha probléma van, akkor probléma van, amit ki kell mondani és megbeszélni, máskülönben sosem lesz rá megoldás. Pont, mint mikor nekem is probléma volt, hogy én titkolózom a saját céhvezérem előtt, aztán behívtam, és elmondtam neki mindent, és ő meg elfogadta meg megoldást is talált, hogy mit hogyan csináljak, és most itt vagyunk és semmi bajom, mert békés vagyok meg kiegyensúlyozott o/ És ha most a Shukakunak kell megtennie ugyanezt, akkor meg kell tennie és nincs apelláta Surprised

-Ezt a változtatgatást meg hagyd abba ._. Egy változás az mindig jó, még akkor is, mikor nem, mert az azt jelenti, hogy... hogy nem tudom, de jelent valamit... O.o Mert hát végülis az ember nem lehet mindig ugyanolyan. Az egészségtelen ._. Az meg hülyeség, hogy jó legyél mindenkinek. Magadnak legyél jó :3
Na meg persze ha kell, akkor felállok és megfogom a Shu vállait, hogy gyengéden visszanyomjam őt a kanapéra :3 Még nem fogyott el a süti Razz

-Ha meg baj van, azt valakinek el kell mondanod. Én meg meghallgatlak :3 Ezzel is, meg azzal is. -mutatok a két fülemre, mert hát ez most nem olyan lesz, hogy egyiken be és másikon ki. Az majd maximum akkor, ha a Hugi mond megint butaságokat meg sértéseket, de azokat a Shu úgyse fogja tudni, én meg figyelmen kívül fogom hagyni. Még jó, hogy a párbaj óta a Hugi már nem olyan engedetlen, és nem fog gonoszkodni, mint a legutóbb :3
~Ne vegyél rá mérget :]~

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 13:48

Shu most meglepődött. Ha ő nem is vette volna észre, akkor Timidus biztosan emlékezteti arra, hogy milyen kifejezést használt a lány, és firtatni kezdte volna, hogy információkat szerezzen, ám erre nem volt semmi szükség. Shu csak picit előre dőlt, és halkan, félve rákérdezett.
-Én is? Ne mondjak ilyeneket én is. Ezt mondtad. Kik mondanak még ilyeneket rólam?
Igen. Ebben biztos volt. Itt is elkezdődött a csúfolódás, a kirekesztés, és arról dumál mindenki a háta mögött, hogy itt ez a dilis lány, aki imádja a peteket és embergyűlölő és nem akar frontra menni, miközben elég magas szintje van már, ráadásul még a gyilkosok ellen is fellép, pedig őket szépen békén kellene hagyni, hadd öldössék az embereket… igen. Biztosan így van. Egy idő után mindig így van, és a gonoszak ezt a világot is tönkreteszik. A legjobb az lenne, ha szépen kitörölne minden ismerőst, minden levelet letiltana, és elvonulna valahova, ahol nem találják meg. Már azon is gondolkodott, hogy aktívan segédkezzen Timidusnak a fejlődésben, hogy úgy el tudja barikádozni magát, hogy senki se akarjon a közelükbe jönni. Mint azok a macskás nénik a rajzfilmekben… csak éppen sárkányokkal. Sok-sok sárkánnyal, és messze az emberek csúfolódó gonosz és képmutató viselkedésétől. Az lenne a legszebb. Az elgondolkodásból azonban felébreszti ahogy visszalökik a székbe, és a lány dorgáló szavai.
-Fejlődés…
Suttogja maga elé. Bármerre változol, az mindenképpen fejlődés, csak éppen talán a rossz irányba. De vajon ki mondja meg, hogy mi a rossz irány? És mindig magának legyen jó. Legyen önző. Szabad önzőnek lenni. Vajon ki mondta ezt neki? Nem emlékezett, csak azt tudta, hogy ezt nem szabad, mert nem fogják neki engedni. Nem engedik, hogy neki jó legyen, mert az másoknak sohasem jó. Csak megrázta a fejét.
-Nem szabad elmondanom. Akkor te is haragudnál rám…

by **Saya** Vas. Okt. 26 2014, 14:03

~És még önző is. Honnan veszi, hogy róla van szó folyton?~
Nem mindegy az? Most mit mondjak? pale

~Egyszerű: nagyon sokan szoktak hasonló hülyeségeket mondani magukra. Nem róla, magukra.~
-Ugyan. És miért rólad? O.o Sokan szokták ezt mondani, hogy "jaaaj, nem terhellek a bajaimmal" meg "csak a baj van velem" meg ilyesmi. Pedig aki ezt mondja, az hülye. Meg magányos. Az ilyeneket kell pont meghallgatni :3
Azzal elhelyezkedem kényelmesbe, hogy jelezzem, én biza meghallgatok én bármit, hisz én nem vagyok magányos, de a Shukaku már látom, hogy az, tehát meg kell hallgatni, és akkor biztos lesz megoldásunk. Meg hát itt nálunk amúgy is mindig pörög az élet, mert mindig történik valami, és majd én segítek neki, hogy megszokja és majd jól érezze magát nálunk o/ Hugi meg majd nem fog érdekelni, gondoljon akármit is, Shukaku is kislány...
~Idősebb, mint te... ~
És? O.o Én is segítettem már az Anatnak, pedig ő is idősebb, mint én Razz

Na, de legalább úgy tűnik, kezdi elfogadni, mert már motyog, biztos mindjárt fog beszélni is *.* És tényleg, megszólal, csak aztán mégse azt mondja, amit várok O.o Már miért is haragudnék én rá? Nem értem. Eddig... izé... hányszor is találkoztam vele? Háromszor, talán. Akkor miért haragudnék rá? O.o
~Esetleg kérdezz rá nála. Én meg, ha kell, kikötözöm az ágyhoz, amíg ki nem nyőgi.~
-De miért lennék dühös? Én még utálok is dühös lenni ._.; Elmondhatod nyugodtan :3 Kivéve, ha valaki megparancsolta, hogy ne mond el, mert akkor nem kell elmondanod. Csak ha szeretnéd Rolling Eyes

Én tudok titkot tartani :3
Sőt, az nem kifejezés, most se árulom el a Hugit, szóval büszke vagyok magamra. Pedig régen volt, akinek elmondtam, igaz, akkor még az Anat nem szólt rám, hogy ne tegyem Rolling Eyes

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 14:40

Shut egy kicsit megnyugtatja ugyan, hogy nem róla van szó, bár enélkül is tudja jól, hogy mennyien utálhatják őt Aincrad szerte. Még utoljára próbálkozik Anatoleval. Utoljára próbálkozik azzal, hogy beilleszkedjen az emberek közé, akik már annyiszor kivetették maguk közül a kinti világban, és itt is. Nem akarják megérteni. Ugyanúgy idegen számukra, ahogy Timidus is az. Lassan kezi úgy érezni, hogy nemcsak, hogy nem akar visszamenni a kinti világba, nemcsak, hogy ide akar tartozni jobban, de ide is tartozik. Ez az az igazi világ, ahol lennie kell, és majd ha mindenki elmegy, ha majd az alsóbb szinteken nem lesz már senki, mert mindenki nagyon magas szintű lesz hála a rengeteg gyilkolásnak köszönhetően, akkor ő majd élhet nyugodtan a falusiakkal és a petekkel, és sorra megszelídíti az első szint összes mobját, és akkor már ők sem akarják majd bántani a másikat, és végre béke lesz. Olyan tökéletes béke, amit csak Kayaba Akihiko világában, és csak az emberek nélkül lehet megteremteni. Persze ez a megnyugtatás csak a mondat végéig tart. Ő azt mondja. Azt mondja, amit Saya mond a sok emberre… akik hülyék és magányosak. De ő nem hülye! Biztosan nem az, és nem is magányos. Ott van neki Timidus, és ő mindig ott van és soha nem árulja el őt, nem úgy, mint az emberek. És nem nevezi hülyének úgy, mint Saya. De Saya csak egy kislány. nem úgy gondolta, és ezt ő is tudja… de mégis azt mondta, és ha elmondaná a titkait, akkor csak még inkább ezt gondolná róla. Újra megrázta a fejét. Nem szabad. Nem mondhatja el. Peternek ebben az egyben igaza volt. Nem tudhatják meg a titkait.
-Sajnálom...
Suttogja maga elé, majd újra az ajtó irányába tekint, szinte könyörgőn. Menekülni akar. Menekülni oda, ahol nem kérik számon.

by **Saya** Hétf. Okt. 27 2014, 15:02

Ooo. Akkor biztos, hogy csak ráparancsoltak, hogy ne mondja el. Ez szomorú Sad

Mert szerintem el akarja mondani, másképp nem mondta volna, hogy van valami, amit nem szabad elmondani, ahogy én se mondtam, hogy van nekem is titkom, mert én nem is szeretném most elmondani. Shukaku szegénynek van elég baja, nem kell neki még a Hugiról is tudnia, akiről érzem, hogy utálja őt, csak nem tudom, miért. Shu olyan szeretnivaló Sad

~Mi szeretnivaló van egy ilyen nebántsvirágban?~
Hugi szinte kifakad, még össze is rezzenek attól, ahogy felkiált, de remélem, hogy a Shu ezt nem fogja észrevenni. Helyette csak összepréselem az ajkam meg a szemöldököm is, mert nagyon-nagyon bánt, hogy így magába fojtja, és az nem jó. Magába fojtja, és majd fel fogja emészteni belülről, az meg sosem jó Sad

Aztán hohóó, hát nem csak ketten vagyunk, vagyis, hárman. Hanem négyen o/ Csak a Timidus olyan kis csendes most, hogy el is vagyok rajta csodálkozva. Szóval amíg a Shu az ajtó felé nézelődik, addig én a Timidus felé fordulok :3
-Te is azt gondolod, hogy haragudnék? D: -veszem elő a legkönyörgőbb szememet, amit csak tudok :3 Mert én tuti nem haragudnék, én még soha senkire nem haragudtam, és ebben olyan biztos vagyok, mint abban, hogy most itt ülök >,< És az is biztos, hogy nem pont ők lennének azok, akikre először haragudnék.
Na meg a süti sem fogy, én meg nem akarok telhetetlennek látszani, hogy csak én eszem, szóval ezt is abbahagyom, és csak várok, mert hát mi mást tehetnék? Ha a Shukaku menni akar, akkor nem tarthatom vissza, neked ezt pedig nem hagyom, Hugi, mert tudom, hogy erre gondolsz. Most, hogy te már kíváncsi lettél, mindent megadnál azért, hogy tudd, mi a baja, és azt majd ellene fordítsd, ismerlek ><
~Helyes, mert már kezdtem azt hinni, hogy nem :]~
De én nem fogom hagyni Razz

by **Shukaku** Hétf. Okt. 27 2014, 15:24

Shu csak néz maga elé, meredten, szomorúan, majd lassan előrenyúl, hogy elvegyen egy süteményt, és azzal foglalja le magát. Mindent nyugodtan, komótosan tesz, csak semmi hirtelen mozdulat, amitől talán most ő ijedne meg a legjobban. Nyugodtan emeli az orra elé az édességet, majd mielőtt azt várnák, hogy harap belőle, eltöri, és felét a sárkánynak nyújtja, aki egy csipogás után el is veszi, és elfogyasztja. A fiatal íjász megremegését Shu ugyan nem veszi észre, Timidus folyamatosan figyelő tekintetét azonban nem kerüli el, és már várja is, hogy a lány újta összeessen, ami azonban nem történik meg. Saya most nem ájul el. Persze Timidusnak ideje sincs most ezeket a variációkat futtatni, mert a kislány kérdést intéz felé, amire válaszolnia kell.
-Nem áll módomban megjósolni az emberek érzelmi reakcióit. Kiszámíthatatlanok és logikátlanok, és jelenleg nincs a birtokomban kellő mennyiségű információ ahhoz, hogy megfelelő bizonyossággal kijelenthessem, hogy nem haragudnál meg.
Valamint abban sem biztos, hogy mi Shu titka, amit nem mondhat el, ezt azonban nem fogja a lány orrára kötni. Nem hazudik, és ő úgy gondolja, hogy nem is kérkedik vagy nagyképűsködik, de nem is fogja kiemelni a hibáit mások előtt, mert azzal csak feleslegesen adna fogást magán, és azzal, hogy lehetséges gyenge pontjaira felhívja a lehetséges ellenfél figyelmét, azzal az idomárt veszélyezteti. Timidus pedig még a barátságról se nagyon tud sokat, hiszen Shu választásai eddig nem azt mutatták számára, hogy a barátok olyan nagyon megbízhatóak lennének… vagy úgy az emberek általában. A sárkány számára a barát csak egy olyan ellenség, aki még nem támadott meg.
-Nagyon finom a sütemény. Köszönjük szépen. Most pedig… késő van… holnap találkozunk… köszönjük szépen… szép álmokat...
Áll fel ültéből, most valamivel határozottabban, és ha Saya nem állítja meg, akkor elindul az ajtó felé, a pet pedig követi.
-Viszlát Saya.

by **Saya** Hétf. Okt. 27 2014, 15:50

Ez is egy hülye. A sárkány.
Miért? O.o
~Mert logikát keres az emberi viselkedésben. Keresheti örökké, mert nincs. Az ember nem egy előre megírt programsorozat, mint ő.~
^^; Jaj, hát, ne is törődj vele. Én csak mosolygok, hát ha ő ezt hiszi, akkor ezt hiszi, majd biztos megtanulja ő is, hisz a sárkányok azok okosabbak, mint a vadmacskák, és az Álom már tudja, hogy az emberek olyan furák, hogy mindig másképp viselkednek. Pedig nekik tudom, hogy még Hugijuk sincs, mit te nekem Razz

Meg akkor ezek szerint tényleg nem mondhat semmit a Shu, hát meg amúgy is már nagyon nézi az ajtót. A Timidusra meg csak mosolygok, karba teszem a kezem és kihúzom magam büszke ábrázattal:
-Hát, pedig én biztos nem lennék dühös. Még sosem voltam az ^^ -viszont legyen, ha nem akarják elmondani, én nem bánom. Meg így eszek még egy sütit, meg hát ha a Shukaku mégis mesél valamit, de aztán nem, mert feláll és elköszön. Jaj nekem Sad

De én nem akarom rá erőltetni a kíváncsiságom, nehogy aztán ezzel is elijesszem és aztán egyáltalán ne akarjon beszélni velem, szóval én is nyújtózom egyet, felállok és meghajolok picit, mert tudom ám, hogy ez itt szokás, megtanultam :3
-Majd átadom a Junnak. Én is köszönöm, hogy beugrottatok ^^ -emelkedem vissza és kikísérem őket, mondjuk pici ez a kis szoba, de sebaj. Azt mondta úgyis, hogy holnap találkozunk *.* De viszont mire a jó éjt? O.o Még világos van. Vagy talán ők is olyan korán fekvők. Tényleg, vajon már itt laknak nem messze? *.* Bent a Limenben? Vagy még otthon a Youngban? Mondjuk az már olyan messze van tőlünk, teleportálni kell meg sétálni Sad

Még jó, hogy a Timidus megvédi őt az úton, mert elkísérném, de most lehet az is, hogy kicsit egyedül akar maradni. Tényleg nem tudom, a Shukaku mindig ilyen szomorkás lett volna-e, de majd én megmosolyogtatom, ha már céhtag lesz o/
-Sziasztok ^^ -integetek még az ajtóban is és nézem, ahogy elmennek, majd aztán csukom be és térek vissza a tükörhöz. Hugi olyan dühös és annyira elől van az agyamban, hogy látom a szőke haját, a piros ruháját és azokat a világító szemeket. Ő fel-alá járkál, én pedig ülök és nézem meg hallgatom, mert ha a másik dühös vagy szomorú, azt meg kell hallgatni, és akkor neki könnyebb lesz.
~Az a sárkány... meg a kislány... meg fogják keserülni, hogy így megsértettek téged! Megmutatom én nekik, ki az Atyaúristen! Csak kerüljenek a kezeim közé...~

//Akkor ezzel szerintem lezárhatjuk Smile

Köszönöm, és Saya vár a Limenbe o/ Hugi nem annyira, de majd megbékél Razz

//

by **Shukaku** Szomb. Jan. 03 2015, 14:56

Egyvalamiben volt csak biztos, de abban az egyetlen egy dologban teljesen. Ez az egy dolog pedig az volt, hogy nem akarja újra végigcsinálni. Eljátszotta ugyanezt Hisamével és Peterrel. Eljátszotta, hogy próbálta keresni őket, hogy leveleket küldözgetett nekik, hogy meg akarta tudni, hogy mi a bajuk, hogy miért nem beszélgetnek vele, hogy miért nem olyan minden, mint régen. Nem érezte úgy, mintha megbántotta volna Sayát. A titkát ugyan nem osztotta meg vele, de hát most találkoztak… úgy harmadszorra? Nem, Saya még nem volt kész arra, hogy elmondja ezt neki, és azután a megbeszélés után már abban sem volt biztos, hogy ez az egész céh kész-e bármire. Alex utálta, ezek szerint Saya is utálta, főleg azok után, amit ott mondott neki és Timidusnak. De ő nem tudhatja! Nem tudhatja, hogy milyen elveszíteni valakit… sok valakit… vagy ha tudja, akkor nem érdekli, mert akkor nem mondana olyat, hogy ne védjük meg az embereket! Nem… ezt nem is Saya mondta… ő csak Timidusra haragudott… valamiért. Talán azt hiszi, hogy Shu bántani akarja Hürremet? De hát neki eszébe sem jutott ilyesmi. Ki se bontotta az ajándékát, és nem csak Shu ajándékát, hanem az egyik ajándékot sem, tehát nem csak Shura haragszik. De… de talán mégis, mert olvasatlanul visszaküldte az ajándékcsomagot. Talán olyanná vált, mint Chan, aki azt hiszi, hogy ő nem érdemel meg ajándékot, meg minden ilyen butaság. Nem. Ha mindenkit nem is tud megmenteni Shu, a céhtagokat, ilyen közeli ismerősöket nem fog még egyszer hagyni letargiába süllyedni. Vagy ha mégis, akkor itt hagyja az egész brancsot a francba, és elmegy szólózni. Timidus sohasem lesz depressziós. Timidus soha nem fog meghalni. Timidus mindig mellette lesz. Kopogott a szoba ajtaján, és várta a választ.

by **Saya** Vas. Jan. 04 2015, 17:25

Én el voltam bújva, mindent a Hugi csinált, szóval maradtunk is inkább nagyrészt otthon, mert ugye róla senki se tud, a Hugi meg, már biztosan tudjuk a céhgyűlés óta, nem igazán tud engem sokáig utánozni, és még azt is rosszul csinálja. Erre amúgy nem mond ő semmit, max annyit, hogy ez van, ő ilyen, meg hát nem is lehet semmit se titkolni egy céhen belül sokáig. Oké, hogy az Anat tud még csak róla, de ha ezek után, szerinte, nem sejtenek egyesek még valami furcsaságot köztünk, akkor azok hülyék, vagy csak nem érdeklem őket eléggé ahhoz, hogy céhtársaimnak nevezzem őket.
Én amúgy ezzel nem értek egyet, de ez van >.>
Amúgy meg a másik ok az még mindig a Schizo. Kicsit megálltak a növésben, mármint napok óta ugyanakkorák a foltok, mint előtte, de zavarnak, nagyon-nagyon zavarnak. tegnap is ahogy mentem boltba kindertojásért, láttam, ahogy ilyen csúf növényként lóg le egy lámpáról. Szép is volt, olyan fura, de amúgy undorító, mert tudom, hogy fúj ><
Úgyhogy nagyrészt a Hugi volt már elől, mint most is.
A kopogásra felnézett a könyvecskéről, amit olvasott, és amin végre nem voltak Schizo-pacák, majd megnézte, ki jött. Elfintorodott, mikor megtudta, hogy a Shukaku az.
-Mi a rossebbet akar ez itt? -húzta össze a szemét. Én meg se mertem már szólalni, inkább maradtam hátul összegubózódva, meg amúgy sincs kedvem most beszélni senkivel, még az Anattal se... najó, vele talán, mert hát ő ismeri a titkaimat, és szerintem el kéne neki mondanom, hogy valami baj van, mert a képességem hibásan működik.... téééényleg, meg kéne keresnem az Anatot és beszélni vele erről D:
Hugi közben az ajtóhoz lép és kinyitja. Csapzottabb a hajam miatta, mint máskor, a szemei meg még mindig olyan vérvörösek, mint a gonoszoké, de már nem is rejtegeti, mert hát napok óta ő van elől, meg úgy érzem, hogy most direkt meg is akarja ijeszteni a Shukakut, hogy "hagyja békén". Én nem akarom, hogy a Shukaku engem békén hagyjon, mert én kedvelem, csak épp most nincs kedvem beszélgetni Sad

Nehogy aztán az legyen, hogy mondjuk rajta is találok foltokat pale

-Szia. Miben lehetek szolgálatodra? -mosolyodik el a Hugi és próbálja ugyan utánozni a hangsúlyom, picit sikerül talán neki, nem is figyelem, de nem áll el az ajtóból.

by **Shukaku** Vas. Jan. 04 2015, 18:19

Szinte rémisztő volt ránézni a kislányra. Az eddig jól ápolt, mosolygós Saya, most csapzottan állt előttük, még mindig vérvörös szemekkel. Azt, hogy a hangjában, a hanglejtésében, vagy a tartásában lett volna bármi változás, vagy idegennek hatott volna, Shu már talán észre sem vette, vagy ha igen, akkor betudta a letargiának, ahogy a vörös szemekre is hasonló volt a reakciója.
-Úristen Saya, te mióta nem aludtál?! Olyan vörösek a szemeid, hogy… izé… csinálhatok neked egy kamillás borogatást? Vagy… vagy valami gyógynövényeset… vagy nyugtatóteát… vagy bármit… kérlek… hadd segítsek…
Azonnal lesütötte a szemét, és igyekezett úrrá lenni az ijedtségén és az izgatottságán, megpróbálván valamivel halkabb hangot megütni, szinte suttogva, hogy ha esetleg a fáradtságtól Sayát a hangos vagy magasabb hangok is zavarják, akkor azzal se rontson tovább a helyzeten. Nagyon meg volt szeppenve, mert sokkal rosszabbnak látszott a helyzet, mint ahogy először gondolta, és ez rendkívül ijesztő volt, belegondolva abba, hogy hogyan is kezdődött Hisame elveszítése… a távolságtartás… a kimaradozó beszélgetések… a végleg eltűnés… és a fekete név a listában, az áthúzott név a falon… nem akarta, hogy ez újra megismétlődjön.
-Én… mi… mi csak Timidussal… láttuk, hogy valami nagyon nagyon nincs rendben… és… és gondoltuk… gondoltuk, hogy ha szeretnéd… hogy ha bármiben tudunk segíteni… hogy ha beszélni szeretnél valakivel… akkor mi szívesen… mi itt vagyunk…
Kis csönd, ha Saya megszólalt, akkor természetesen végighallgatták, ám ha nem mondott semmit, akkor pár másodperc után Shu elővarázsolta a kis ajándékdobozt.
-És… és még ezt sem vetted át… csak bontsd ki… ha nem tetszik, akkor hozzám vághatod… vagy valami… vagy ha haragszol rám… de én tényleg nem akartam neked rosszat… sohasem… és sajnálom…
Itt már eléggé sírósra görbült a szája, de még igyekezett tartani magát. Fogalma sem volt arról, hogy mivel sérthette meg ennyire a lányt, hiszen még a dojoban is inkább Anatra haragudott, bár rá is értelmetlenül, hiszen a céhvezér sem bántotta Hürremet… pont, hogy neki köszönhetik, hogy megtudtak valamit a vörös céhről és Tachiról, és ha igaz amit Anat mondott, márpedig a képességével igaznak kell lennie, akkor Hürrem még védte is Sayát…

by **Saya** Szer. Jan. 07 2015, 21:27

Úgy amúgy jobban belegondolva nem is kéne zavarnom még ezzel is az Anatot.
-... Nem sokat, igazad van. De nem szükséges. Gyere be.
Szegénynek van épp elég baja most. Ez a Sayonara meg az ilyesmi. Biztos nem hiányzik neki még ez is, főleg, hogy olyan rosszul lett akkor is, mikor megmutattam neki. Hugi közben félreáll az ajtóból.
-... Valóban?
Hmm? Hugi, ne, még csak eszedbe se jusson, hogy megmutatod nekik! ><
Oh, pedig de, eszedbe jutott, láttam ám azt a csillanást. Ő közben rezzenéstelen arccal megvárja, hogy ha a Shu be akar jönni, akkor jöjjön, bár a Timidusra úgy néz, mintha egy kanál vízben meg tudná fojtani. Mondjuk aztán ez a tekintet is elég olyan kérdővé válik, mint mikor nem ért valamit, mint mikor nem értette, hogy az Anat a párharcunkban miért nem vette elő a fegyverét.
-Neked meg elvitte a cica a nyelved, vagy megtanultad végre, hol a helyed? -mosolyodik el végül, aztán int, hogy ha a sárkány is be akar jönni, akkor jöjjön nyugodtan. Én amúgy nem értem, mi a bajod a Timidussal?
~Hogy idegesítő.~
De sárkány, és a sárkányok ilyen mágikus meg tiszteletbeli lények.
~Kivéve ő. Benne semmi nincs, amit tisztelni kéne. Mindenbe beleüti az orrát, kotnyeleskedik, keveri a sz....~
Hékás, ez egy csúnya szó volt, csúnya szavakat nem illik használni ><
Ja, meg a Shu az ekkor előveszi a csomagot is és hozzánk nyújtja, a Hugi meg végül elveszi. Ez az, amit ott hagyott a fánál, mert a Hugi utálja a karácsonyt meg az ilyesmit. Nézi egy darabig, és olyan fura lesz, mert ami eddig ilyen fekete gombolyag volt a fejemben, az most így összehúzódik és teljesen más színt vesz fel, olyan... hmmm... zöldnek meg sárgának tudom leírni. A Hugiban valami változott és nem tudom, micsoda. Nem néz a Shukakura, a csomagot bámulja.
-Gyertek be. Nem haragszom rád, Timidusra annál inkább, de legfeljebb megbeszéljük. Nyugodj meg.
"Nyugodj meg"? A Hugi ilyet még senkinek nem mondott rajtam kívül Surprised

by **Shukaku** Csüt. Jan. 08 2015, 08:48

-Nem? Izé… hát… rendben…
Bólintott a lány, és bár úgy érezte, hogy Saya megint csak visszautasította a felajánlott segítséget,ám mivel beinvitálta a szobájába, inkább nem ellenkezett. Nem akart ráerőszakolni semmit, hiszen azzal talán csak elijeszti, és most, hogy végre hajlandó beszélni vele, ezt akarta a legkevésbé. Timidushoz intézett kérdése azonban meglepi, és egy kicsit el is húzza a száját. Megint Timidust bántják. Megint őt bántja, pedig a dojoban ő volt a legkevésbé támadó azok közül, akik bántották. Ő csak azt kérte tőle, hogy maradjon csöndben… nem éppen szépen kérte… de akkor sem bántotta. Most pedig… hol a helye. Ő is lenézi. Lenézi Timidust, mert ő fontosabbnak képzeli magát. Lenézi Timidust csak azért, mert nem ember. A kislány keze ökölbe szorult, és nyelt egy nagyot. Igyekezett úrrá lenni a dühén, ahogyan Salazar néni tanította neki, és kutatott a fejében, hogy valami olyat mondjon… ám a sárkány megelőzte.
-Nem kellett megtanulnom, eddig is tudtam. A helyem az idomár mellett van, a feladatom az ő védelme. A jelenlegi állapotodat olyan hatások idézték elő véleményem szerint, amelyek engem nem befolyásolnak, a kiváltó tényezőket nem ismerem, lévén nem rendelkezem olyan labilis rendszerrel, mint a tiétek. Ennek okán, olyan folyamatokban, amelyről nincsen elegendő tapasztalatom, nem kívánok állást foglalni. Amennyiben haragszol rám valamiért, úgy a javaslatom az, hogy fedd fel előttem ennek az okát, és tárgyaljuk meg, hogy miért feleslegesek és értelmetlenek a felém irányuló indulataid.
Ennyi idő elég is volt Shunak, hogy megnyugodjon kissé, és mindketten beléptek a szobába.
-Izé… igen. Beszéljük meg. Nem tudom, hogy miért haragszol Timidusra… vagy ha Timidusra haragszol, akkor rám miért nem… de biztosan csak félreértés… biztosan… de… most bontsd ki az ajándékodat kérlek… foglalkozzunk a szép dolgokkal… egy kicsit…

by **Saya** Csüt. Jan. 08 2015, 21:28

A Hugi igencsak nagyon-nagyon próbálkozik, hogy ne akadjon ki. Nagyon jól tudom, mert hát látom én, ahogy gomolyog és forog körbe-körbe a fejemben, itt előttem, mintha ülnék egy ilyen kis szobácskában vele, egy meghatározhatatlan valamivel, aki épp egy irányítópult mögött álldogál és egyre változik, hogy épp hogy érzi magát. Én azt is tudom ám, hogy amúgy nagyon szégyenli magát valami miatt.
Csak egész egyszerűen most úgy érzem, nem kéne beleszólnom a dolgokba, mert ez most a Hugi meg a Shukaku meg a Timidus feladata. ._.; És legyünk őszinték, én nagyon ritkán érzem meg, hogy mit is kéne tennem :3
-Timidus, ha tudod, hol a helyed, akkor miért nem tartod magad hozzá? -nem néz rá, csak megdörzsöli a halántékát, miközben bejönnek. Ja, meg miután végighallgatta a Timidust. -Te egy pet vagy. Egy őrző-védő, nem pedig ember. Ne akarj beleszólni az emberek dolgaiba, főleg nem félinformációk és tévedések alapján. Az ilyesmire szokták azt mondani, hogy "mindenbe beleüti az orrát", és tudod, az emberek utálják az olyanokat, akik "mindenbe beleütik az orrukat".
Végül csak ránéz, eléggé villogó tekintettel Rolling Eyes

Majd el is vigyorodik, és közelebb hajol hozzá. Úgy suttog, mintha titkot árulna el, és az a rosszindulat, ami amúgy is jellemző rá, szinte kitölti az egész szobácskámat Sad

-Ezen kívül ha tényleg az idomár védelme a feladatod, akkor miért engedted be a szobámba...?
Azzal becsukja az ajtót és még el is fordítja, hogy záródjon. Felegyenesedik, egy kicsit még nézi a Timidust, majd a Shukaku felé fordul egy nagyon-nagyon picikét kedvesebb ábrázattal.
-Timidusra azért haragszom, mert túl sokat beszél, és azt is ezen a nagyképű, "úgyis én tudok itt mindent" stílusban teszi. Veled nincs bajom, mert ha te szólalsz meg, nem érzem úgy, hogy bár rohadnék a föld alatt inkább. És ezzel szerintem nem vagyok egyedül.
Ööö... ja, nem vagy egyedül, de én szeretem a Timidust, mert sárkány, és sárkányok odakint nem léteznek :3
Hugi közben megindul a konyha felé és elővesz két csészét meg egy kisebb tálat.
-Akkor legyen a két olyan nyugtatótea. Rám is fér, meg rád is. A sárkányok meg általában mit fogyasztanak...? Az meg ráér, amúgy is... majd ráér...
Hugi majdnem elszólta magát, hogy az amúgy is az enyém, nem az övé, de még beleharapott a szájába. Úgy megszokta, hogy nem nagyon van elől, viszont mindig beszél rólam is, hogy most picit fura, hogy most nem teheti meg.

by **Shukaku** Pént. Jan. 09 2015, 08:04

~Salazar néni megtanított arra, hogy ne legyek dühös, ne legyek haragtartó. Nem szabad. Az rossz dolog. Saya csak nem tudja. Csak nem ismeri még Timidust eléggé. Majd meglátja. Jun is megmondta. Jun is megmondta, hogy csak meg kell ismerniük, és akkor majd ők is ugyanúgy megszeretik, ahogy mi szeretjük őt. Így lesz. Biztosan így lesz.~
A sugdolózásra a pet nem válaszol, csak félrebillenti az egyik fülét. Az idomár azonban egy halk sóhaj kíséretében helyezi rá tenyerét a pet buksijára, amiről Timidus tudja jól, hogy mit is jelent. Ezután ott, ahol van, szépen lecsüccsen, és átöleli a sárkányt, majd magához húzza.
-Neked vannak barátaid, Saya? Mármint olyan igazi barátaid, akiknek bármit elmondhatsz, sok időt tölthetsz velük, és mindig ott vannak, amikor szükséged van rájuk. Nekem anyuék halála óta nem volt. Senki. Egészen addig, amíg ide nem kerültem, és Kayaba Bácsi nekem nem ajándékozta azt a tojást, amiből Timi kikelt. Az emberek… Hisame meghalt. Utahimével sem tudom, hogy mi van. Én… én nem csináltam semmi rosszat… nem bántottam meg őket… és nem, még Timidus sem. Most Anat is meg akar halni, hallottad, hogy mit mondott a dojoban. Csak Timidus az, aki mindig mellettem van. És meghallgat, és lehet vele beszélgetni bármiről. Igen, néha nagyképű... de azért el kell ismerned, hogy sok mindent elértünk már ketten.... és… de nem mindenkivel nagyképű. Rengeteg embert tisztel, és be tudja látni, ha téved, és bocsánatot is kér. És csak olyan dolgokba üti bele az orrát, ami velem kapcsolatos, és ami engem érint, mert engem kell megvédenie. És egy csomó mindent tényleg jobban tud. Sokszor van igaza, ami csak utólag derül ki. Ne felejtsd el… mi csak vendégek vagyunk itt, idegenek… még egy ideig… de ő ehhez a világhoz tartozik.
Kicsit elhallgat, és egy reménykedő, kérlelő pillantást vet a lányra. Talán most ő is túl sokat beszél, és emiatt őt is meggyűlöli… de ezt el akarja neki mondani. Jun megértette. Saya nem buta, ő is meg fogja érteni.
-És… igazából az én hibám. Kiskorában megtanítottam neki, hogy hazudni csúnya dolog, hogy nem szabad. Azóta mindig elmondja az igazat, amit gondol. Igen… néha kicsit nyersen fogalmaz… de pont te mondtad, hogy nem ember. Ha nem ember, hanem pet, akkor ne is akarjátok elvárni tőle azt, hogy ember legyen. Nem érti, hogy mit kell titkolni, hogy mivel bánt meg másokat, hogy mikor kéne csöndben maradnia… legtöbbször nem érti az érzelmeket… de próbálkozik és tanul. Látod, most is csöndben van, mert erre kértem, és hagy engem beszélni. Ő megpróbál alkalmazkodni hozzátok, meg az emberekhez… talán ti is próbálhatnátok egy kicsit felé, mert csak segíteni akar. Mint amikor az almát próbáltad… az ő képessége arra való, hogy segítsen, és ő azt tudta, hogy az a célod, hogy eltaláld az almát, így hát segített. Te pedig ezért is haragudtál rá, pedig ő nem tudhatta, hogy ezzel rosszat tesz, és ha én nem beszélem meg vele, akkor máig nem tudná, hogy mit rontott el.
Az már más kérdés, hogy Timidus még most sem érti, hogy mit rontott el, mert a dacon és a gőgösségen kívül, miszerint én majd megcsinálom, meg tudom csinálni egyedül is, ne segítsen nekem senki… nos ezen kívül nem nagyon talált Shu sem más magyarázatot, de ez még számára is távol állt Sayától. Bár most is teljesen más volt. Hasonló, mint ő maga, aki csak Jun mellett gyerek… amikor engedik neki. Amikor előkerül a tea, akkor ő is kisétál a konyhába segíteni, Timidus pedig természetesen követi, ám ügyel arra, hogy ne legyen útban.
-Timidusnak is teljesen megfelel a tea. Saya… neked nem volt olyan barátod, akiről te tudtad, hogy nem gonosz, de mindenki más gonosznak hitte… és… ha te lennél az én helyemben… te nem védenéd meg őt?

by **Saya** Szomb. Jan. 10 2015, 22:48

A Hugi majdnem elejti a még üres csészét, mikor a Shukaku elkezd beszélni, hogy nekünk nincsenek barátaink meg ilyesmi, vagyis kérdezi, csak hát tényleg nincsenek. Csak az Anatole, de neki se tudok mindent elmondani meg nincs mindig mellettem, mert nagyon-nagyon sok a dolga meg a baja neki is meg...
~Fuminori...~
Hmm? O.o Ki?
~Semmi.~
De ki az? Láttam ám, hogy gondoltál rá, láttam ám, valami zöldes ing volt meg olyan haj mint az Anatnak, ki volt az? Surprised

~Semmi, hagyjuk. Most Shu-ra akarok figyelni.~
Közben csinálja a teát, és én is meg ő is hallgatjuk a kislányt szép türelmesen, még ha közben néha bele is vágna a Hugi, de megvárja, mert tudja jól, én tanítottam meg rá, hogy mindig előbb meg kell várni a dolgok végét, és csak utána reagálni, mert hát sosem lehet tudni. Már lerakja a gőzölgő csészéket is meg a tálacskát, amibe teát tett, és amihez azért még hozzárakja közben is, hogy
-Vigyázz vele, mert forró.
és tovább hallgat. Már a Shu be is fejezte, de ő nem reagál azonnal, előbb leül, kezében a csésze teával, és bámulja mereven az asztalt.
-Nekem...
Kezd bele, aztán megrázza a fejét.
-Nekünk akkor sem volt, mikor idekerültünk. Nekem még anyám sem volt, apám pedig fikarcnyit sem törődött velem. Szinte élvezet volt végignéznem a halálát. -elvigyorodik egy pillanatra.
-Timidus veled szemben lehet, hogy csak néha nagyképű, de velünk szemben mindig az. Velem legalábbis. Még nem volt pillanat, hogy ne azt éreztem volna a szavaiból, hogy azt képzeli, ő mindent sokkal jobban tud nálunk, embereknél, mikor valójában semmit se. Emlékszel, mikor "elájultam" akkor, az almás résznél, a békafogásnál? Mit mondott utána a bossteremben? Hogy minden indok nélkül képes vagyok rá. Akkor egyszer történt meg, és az sem a napszúrás miatt volt! Megvolt az oka, csak épp az nem a ti orrotoknak való.
Leteszi a teát, mert előbb meg akarja várni, hogy picit kihűljön. Én lélegzetvisszafojtva hallgatok mert...
-Én azt, hogy ne képzelje magát embernek, konkrétan arra értettem, hogy ne gondolja azt, hogy joga van beleszólni mások életébe meg ítélkezni mások felett, főleg félinformációk alapján. Az ember felett egy másik ember ítélkezzen maximum, de ne egy programok által vezérelt pet. Lehet, hogy intelligens, de mégis csak egy számítógép, egy tablet. A te lelki világoddal felőlem azt csinál, amit akar, de például az enyémbe vagy Anatéba vagy akárki máséba ne szóljon ennyire bele. Vagy ha meg is teszi, mert valljuk be, néha jól jön az ilyesmi, akkor se úgy csináljon, mintha ő valami kiskirály lenne. Gondolok itt megint a bossterem előttire meg a céhgyűlésre. Igazán őszintén örülök neki, hogy ennyire szereted, és el is hiszem neked, hogy ő szeretnivaló és fejlődőképes, de nem én vagyok vele a nap 24 órájában, én ezeket még nem tapasztaltam nála. Ha megtapasztalom, a véleményem is változni fog.
Hugi... a Papa tényleg... tényleg ő gyújtotta fel az egészet...?
-Saya, Saya... ne hívj annak. Én nem Saya vagyok.
~Igen, ő volt.~
-Én az vagyok, akiről mindenki azt hiszi, gonosz, de az is vagyok. Én az vagyok, akinek mindent elmondhat, aki mindenről tud és aki mindig ott van mellette. Én az ő Timidusa vagyok. És jelen pillanatban is őt védem, nem úgy, mint Timidus téged tőlem.

by **Shukaku** Vas. Jan. 11 2015, 08:45

Shu boldogan bólint, és nagyon örül, amikor látja, hogy Saya Timidusnak is készített teát, ráadásul arra is ügyelt, hogy a sárkány könnyebben tud inni tálból, mint pohárból. Talán mégsem haragszik rá annyira, mint hiszi. Az elhangzó mondatok azonban egyre inkább elkomorították a tekintetét. Nem tudta, hogy jól hallja-e amit hall. Nem tudta, hogy Saya most csak gonoszkodik vele, hogy valami hülye bosszú, amiért nem azt csinálják, amit ő szeretne, hogy valami gyerekes toporzékolás-e, és most el akarja hitetni vele, hogy minden Timidus hibája. Az utolsó mondat azonban mindent világossá tesz. Illetve nem teljesen, mert továbbra is két lehetőség áll fent. Az egyik az, hogy Sayának, mint sok más gyereknek, képzeletbeli barátja van, amit ő egy kicsit… na jó, az elhanyagoltság és a stressz miatt nagyon felnagyít, túlzásba visz és komolyan vesz. A másik pedig az, hogy Saya elmebeteg. Shu megszólalni sem mert, és még Timidus is elcsöndesedett pár másodpercre, mert azt még ő is tudta, hogy az őrültek veszélyesek. Azt persze már egyikük sem tudta, hogy ha Saya őrült, akkor disszociatív személyiségzavarral küzd, és bár Shu néhány filmélményéből már tapasztalt ilyesmit, de az kevés volt. Félt. Nem akart félni, és remélte, hogy az egész csak játék. De félt. Timidus azonban nem félt. A helyzet érdekes volt, de nem veszélyes.
-Kizárólag azon ismereteimre építhetek, amelyekkel rendelkezem. Nem várhatod el, hogy olyasmit tudjak, amit nem árulsz el, vagy amiről hazudsz. Akkori tudomásom szerint az ájulásodnak semmi oka nem volt, így az állításom teljesen megfelelt akkor a valóságnak. Volt lehetőséged megcáfolni, ott is kifejthetted volna, hogy mi történt. Nem tetted, így logikusan gondoltam igaznak amit mondtam. Most, ha úgy kívánod, elmondhatod, hogy mi váltotta ki, és akkor változni fog a véleményem. Azt pedig, hogy én alacsonyabb rendű lennék nálatok, csak ti hiszitek. Jó pár alkalommal bizonyítottam, hogy fajotok számos egyedének képességeit felülmúlom, minden tekintetben. A céhbe kerülésünkkel a döntéseitek jelentősen befolyásolják az idomár helyzetét, így kötelességem jelezni, ha olyan módon jártok el, amellyel veszélybe sodorhatjátok az idomárt, és ilyenkor minden lehetőséggel élni fogok, hogy megmásítsam a döntéseteket. Mind a céhet, mind az idomárt bajba sodorjátok azzal, hogy nem tesztek semmit a gyilkosok ellen, és túl közel engeditek magatokhoz őket. Ezt nem hagyhatom, és nem fogom hagyni a továbbiakban sem, erre ne is kérj.
-Ki vagy te?
Nyögte ki végül a lány is, szinte remegő hangon.

by **Saya** Vas. Jan. 18 2015, 19:57

-Na, pont erről beszéltem. -a Hugi szinte vádlón, de mégis olyan vigyorral mutat a sárkányra, mintha győzelmi üdvrivalgást hallana valahonnan, vagy ilyesmi. -Az idomárod nem volt utána a bossteremben, tehát ha el is ájultam volna, semmilyen hatással nem lett volna rá, sőt, akkor még nem is a mi céhünk tagja volt. Akkor mégis milyen jogon szóltál bele az én magánügyeimbe? Miből gondolod, hogy majd egy személyes titkomat ki fogom neked fejteni több ember füle hallatára? És gondolj akármit, soha nem leszel velünk azonos vagy még magasabb, mert egy vagy több fajtársunk teremtett téged. Az algoritmus, ami alapján fejlődsz és tanulsz, nem a tiéd, csak használod. Minden tudásodat azoknak az embereknek és Shukaku-nak köszönheted. A maximum, amit elérhetsz, az a velünk való egyenrangúság. Ezen kívül az idomáros már bebizonyította, hogy ő is tud beszélni.
Amúgy nem mondom, hogy dühösen beszél, mert egyáltalán nem, csak olyan kioktatóan, és picit ugyan idegesen, de én igyekszem ám mindent megtenni, hogy kicsit lenyugodjon. Úgy kinyújtom a képzeletbeli kezem és simogatom azt a ködöcskét, ami amúgy Ő, vagy legalábbis aminek én őt ilyenkor érzem, próbálom úgy odaképzelni a szőke haját, de nem megy, elvégre én most a Timidust látom elsősorban.
-A gyilkosos témát meg nem is értem kristálytisztán. Most akkor azért is hibás vagyok, mert én sem tudtam eddig, mi folyik a háttérben? Jaj, most el fogsz verni? Uh, félek Suspect

Hugi, hagyd abba >< Nem illik így viselkedni a vendégekkel.
-Bocs >.>
Na, tessék, még a Shukakut is megijesztetted. Oké, tudom, ő meg azért ijedt meg, mert elárultad, hogy te nem én vagy, hanem valaki más, de látod, megijedt >< És akkor te még rá akartad szabadítani a Schizo-t, hogy még jobban rémisztgessed. Nagyon-nagyon gonosz vagy.
~Eddig is az voltam :] Eredeti személyiségemhez képest még erősen vissza is fogom magam.~
Igen, az a gond, hogy én ezt tudom is nagyon jól, de kérlek szépen, én szeretnék jóban maradni a Shukakuval, viselkedj vele kedvesen *.* Meg a Timidussal is.
~Shukaku-val azon kívül, hogy egy dezertőr, nincs bajom. Tiimivel kapcsolatban nem ígérek semmit, amennyiben nem beszél kicsit kevesebbet a következő percekben.~
Oké, akkor legyen az, hogy ha kevesebbet beszél, akkor kedvesebb leszel vele Razz

Most pedig nyugtasd meg a Shukakut *.*
A Hugi vesz egy mély levegőt, aztán a kislány felé fordul, picikét mosolyog, de az valljuk be, hogy amúgy sem igazán megy neki, csak próbálkozik.
-Én? Egy démon, az ördög, Saya kis gonosz testvérkéje, satöbbi. Egy ugyanolyan gyilkos, mint Tachibana Makoto vagy Kazuma. De ti Saya védelme alatt álltok, nem foglak megenni titeket.
Nyalja meg a szája szélét éhesen.

by **Shukaku** Hétf. Jan. 19 2015, 07:01

Timidus nem mond semmit. Egyszerűen nem tudott többet elmondani annál, mint amit eddig elmondott, és mivel úgy tűnt, Saya egyszerűen nem képes feldolgozni azt amit hall, hanem csak elmegy a füle mellett, majd továbbra is hajtja a saját mondandóját, így úgy ítélte meg, hogy nincs is értelme beszélnie. Shu viszont lassan felbátorodott, mert megértette ezt az egész helyzetet. Tipikus gyerekes dac és a felelősség alól való teljes kibúvás. Na jó, ő így nem tudta magának megfogalmazni, de érezte, hogy ez van mögötte. Nincs Saya, és nincs külön gonosz démon alteregó, hiszen akkor valamiféle elmegyógyintézetben kéne kezelni Sayát, és még ő is csak véletlenül jutott sisakhoz az intézetben… persze… ha talán valami hülye kísérlet az egész, hogy hogyan viselkednek az őrültek ebben a világban… de akkor mindenképpen szólnia kell majd Anatnak. A céhvezér biztosan tud majd segíteni, és biztosan nem lenne ennyire felelőtlen, hogy egy őrültet engedjen a többiek közé, aki bármikor bekattanhat. Ha ezt Alexék tudnák! Félnek Timidustól, mert manipulatív, de ha odaállítana eléjük, hogy jah egyébként egy megszállott ketyóssal alszanak együtt… bár Shu eddig is zárta a szobája ajtaját… és amúgy sem ez a helyzet. Mindössze annyi történik, hogy amit Saya nem mer kimondani, amikor Saya nem merne gonoszkodni, akkor előjön ez a valaki, és Saya az összes rosszaságát rá foghatja, hogy ő volt, és nem is ő. Nem én voltam, hanem a gonosz mumus az ágyalatt. Erre a példára csak nevetni tudott, és nevetett is. Halkan, kuncogva ugya, de nevetett. És amikor már ilyen színpadias, drámai fenyegetésbe hajlott az egész, akkor Shu eldöntötte, hogy be fog szállni a játékba. Rámosolygott a másik lányra.
-Van hangja az idomárnak is, igen. És... hát… azt hiszem, akkor emiatt köszönettel tartozunk Sayának, hogy megvéd minket. Deee… na például kérdezted Timitől, hogy miért vagy hibás, és utána el is mondtad. Te ezek szerint tudsz valamit Tachibanáról. Tudod, hogy gyilkos, mégis odaengeded a JL közelébe, Szophie közelébe, az ismerőseink közelébe. Mindenki hibás, aki nem tesz semmit. Tudod, van az a mondás, vétkesek közt cinkos aki néma. Ezért hibás mindenki, aki nem csinál semmit, csak eltűri, hogy gyilkolgassák az embereket. A dojo óta Alex már próbálkozik. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből az egészből.
Egy picit sóhajtott, majd a társára nézett, és végigsimított a sárkány tollazatán. Látta, hogy Timidus egyáltalán nem érti, hogy mi ez az egész. Shunak is sok volt, pedig ő már átélt nem egy veszekedést, nem egy szidást, hála az emberi hülyeségnek. Timi sajnos legtöbbször csak az emberek gonosz oldalát láthatta, az előítéletek miatt, de szerencsére voltak olyanok, mint Jun, akik azért mind az idomárban, mind a petben reményt keltettek afelől, hogy nem olyan elvetemült ez a faj.
-Ami pedig Timit illeti, egyszerűen csak hajtod ugyanazt a butaságot, amit Esu. Timi a bossterem előtt nem engem védett közvetlenül. Tudod, ő megtanulta… Hisame után… hogy nekem az is árt, ha elveszítem a barátaimat. Ezért védi Junt is, és ezért próbált meg ott titeket is védeni. Elmesélték nekem, hogy mi történt utána a bosson, és Timinek mindenben igaza volt. Megint. Nem vagytok csapat, és nem tudtok csapat lenni. Ugyanúgy, ahogy az Artesnek is nehéz. Ugyanúgy, ahogy a JL-nek sem megy. Még csak nem is ismeri egymást onnan mindenki. Ezt nem én találtam ki, több JL-es mondta. Fújnak egymásra, ugyanúgy, ahogy itt is dühösek vagytok egymásra, vagy éppen Timidusra.
Újabb kis kuncogás, majd felállt, és intett a sárkánynak is.
-És gondolj akármit, Timidus nemcsak, hogy egyenlő az emberekkel, de rengeteg mindenben felül is múlja őket. Még sohasem hazudott nekem, sohasem hagyott magamra, és sohasem üvöltözött velem úgy, ahogy ti tettétek. És soha nem mondta rátok, hogy alsóbbrendűek lennétek, míg ti folyamatosan ezt a butaságot szajkózzátok. És amíg ezt nem érted meg, és nem kérsz bocsánatot tőle… tudod, én egy szinten vagyok Timidussal. A barátom, a legjobb barátom, sőt, igazából a testvérem. Ha viszont ő alacsonyabb rendű nálad, én pedig egyenlő vagyok vele, akkor nem tudom, hogy van-e jogom, veled, mint ő démoni maga az ördög magasságossága, veled beszélni. Én békülni jöttem, de te megint csak szapulni tudod a barátomat, és ezt nincs kedvem hallgatni. Majd… majd ha Saya lesz itt, és te nem… akkor beszélgethetünk, de csak vele.
Egy újabb kis mosoly, ám ezúttal kérlelő.
-Látod? Timidus csöndben tud maradni, ha arra kérem. Most téged kérlek meg, hogy maradj csöndben, mert Sayával szeretnék beszélni.

by **Saya** Hétf. Jan. 19 2015, 18:25

-Azt egy szóval sem mondtam, hogy ismerem Tachibanát személyesen. Avagy ezek szerint harmadik személy nem beszélhet nekem másokról? Oh, minő új információ. -a Hugi színpadiasan az arcára teszi a kezét és kissé eltátja a száját, mintha teljesen meglepődne, majd ismét leereszti a karját és leül a karfára. -Mégis mit vártál tőlem, még mielőtt megismertél? Hogy majd én, egy kislány kiáll egy céhnyi vörös indikátorossal szemben? Idézőjelben meg is tettem, illetőleg észrevettek, mielőtt bárkinek is jelenthettem volna, amit láttam. Mi lett a vége? Hogy majdnem ott hagytam a fogam, és egy másik vörös indikátorosnak köszönhetem, hogy itt vagyok. Utána azonnal Anathoz szaladtunk, mint a ketten, hogy elmeséljük, mi történt. Most akkor miért is vagyok én néma cinkos? :]
Majd karba tett kézzel tovább hallgatja a Shukakut, figyelve, ahogy az simogatja a Timidust. Látod, Hugi? Csendben marad Surprised

Illedelmes ő, najó, néha talán tényleg nem, de amúgy tanulékony, noh, meg jót akar, miért nem hiszel legalább nekem? Sad

Meg amúgy is ha jól tudom, akkor még olyan izébigyó, szóval nem felnőtt, még tanul, még ismerkedik. És emlékszel, mit meséltem neked az első benyomásról, amit már el is rontottál nekem alaposan .-.
Mikor Shu végez, és megint csak kuncog, a Hugi összecsapja a tenyerét, nem hangosan, csak olyan picikét, olyan figyelemfelkeltőn.
-Na véégre. És ezt nem lehetett volna így elmondani? Máris nem lenne vita és félreértés. Én mentségem legyen, az volt az első bossom, nem tudtam, mi a belső helyzet. Igazából azóta se tudom, csak azt tanultam meg, hogy amit mondanak nekem, azt tegyem is, mert különben baj lesz. -gondol vissza arra, hogy ha hallgatunk az Anatra és elteleportálunk gyorsan, akkor nem ránt le a krokodil és fulladunk meg pale

Félredöntött fejjel hallgat tovább, kíváncsi ábrázattal, még a lábát is lógázza picit, én pedig közben teljesen meg vagyok ijedve, ahogy a Shu egyre dühösebben beszél meg egyre csúnyább szavakat használ. Én bezzeg nem beszélhetek így senkivel >.> Vagyis végülis tehetem, de én nem akarom, mert velem se szoktak így beszélni, a Hugival viszont ezek szerint igen, mondjuk én most amondó vagyok, hogy meg is érdemled ám ˇ^ˇ

Mert gonosz voltál és arrogáns, ami viszont nem szabad lenni. Én megmondtam.
Aztán ahogy a Shu végez, a Hugi nézi picit a Timidust, majd bólint.
-Ja, értem. Nem is kell téged annyira féltenie. Legyen.
~Gyere.~
De biztos...? Mármint, azok a foltok... pale

~Gyere. Egy ilyen rövid időre kibírod.~
O-oké, ha te mondod. Kedves vagy, hogy így megvársz Embarassed

Mondjuk a Shuékat is látom még, de már olyan elhomályosultan, ahogy a Hugi lassan visszavonul, és olyan érzésem lesz, mintha mindenem zsibbadna, ahogy lassan cserélünk, most már ezt szoktuk, ha ilyesmi van, nem pedig hirtelen, amitől összeesek, mint akkor a kútnál, mikor gonoszkodott velem. Picit mondjuk most szokatlan nekem, mert hát rettentő rég nem voltam elől, most így jobban belegondolva... ja, a szülinapi partin sem én voltam már O.o De meglepő, hogy milyen gyorsan telik az idő. Na meg amint végre megint én vagyok, meg megint zöld a szemem, és a Shura pillantok, nem igazán tudok, és félrekapom a tekintetem és nem merek szinte megszólalni sem, csak némi ajakharapdálás után, akkor is pipacspirosan és dadogok, mintha fojtogatna valami.
-B-B-Bocsi... nem gondolta ám komolyan, csak... izé... sajnálom.

by **Shukaku** Hétf. Jan. 19 2015, 19:54

Shu most már sokkal szabadabban kuncog a lány színpadiasságán. Elképesztő, hogy hogy tudja tenni az agyát. Mindig is tudta, hogy a gyermeki képzelőerő határtalan, ő sem gondolta magát ám felnőttnek, és imádott álmodozni, de azért ilyet még ő sem csinált… vagy… na jó, ő is szokott színpadias lenni, de olyankor legalább nem beszél butaságot… vagyis… nem sokszor… vagyis… na jó, inkább nem gondolkodott ezen tovább, és beszélni kezdett.
-Én sem mondtam egy szóval sem, hogy személyesen ismered. Azt mondtam, hogy tudsz róla, meg a dolgairól. És azt is tudom, hogy de hoztad be Hürremet is, és ezt szerettem volna már meg is köszönni… nagy segítség volt, csak éppen a nagy veszekedésben sohasem volt erre időnk. És te is látod, hogy csak Anatnak merted elmondani. Gondolom a... a démonról... vagy... hogy hívják egyáltalán? Szóval róla sem tud senki Anaton kívül, ugye? Vagy még ő se? Te is bizalmatlan vagy mindenkivel, és Timidus csak ezt mondja. Egy céh, főleg egy olyan, amilyennek Alex elképzeli az Artest, nem ilyen. Meg… meg amit a dojoban mondtál… ugyanúgy előítéletes voltál, ahogy én is… tudom, hogy én is hibáztam… de egyszerűen tényleg azt láttam folyamatosan, hogy egyedül vagyok… Anattal és Junnal… a többiek pedig vagy egyáltalán nem voltak ott, vagy csak úgy… úgy félig… hogy itt laktak, de nem közösködtek velünk úgy igazán. Tudod…
Lassan ő is lóbálni kezdi a lábait, a magabiztossága pedig átmegy kicsit elszégyenlős merengésbe.
-Nem kell bocsánatot kérned Saya. A többiben igaza van. Talán nem úgy kellett volna közölnünk… talán nem akkor… de látod, Timinek igaza lesz… legtöbbször igaza lesz… de senki nem hallgat rá csak azért, mert egy pet. Tudod ez volt a gond a másik céhben is. És szerintem Peter ezért is lett… szóval… tudod. Egy ideig ott volt Utahime, de utána ő is eltűnt, és csak Chan maradt nekünk. Ő tényleg mindent megtett, és most is tudom, hogy keményen dolgozik… de képtelenek voltunk segíteni Peternek… és hiába kértem másokat, hogy segítsenek… olyanokat, akik elvileg Peter jó barátai voltak… és azután… és amit a dojoban mondtál… nem akartam ott maradni, ahol minden azokra emlékeztet, akiket elveszítettem. Egy hatalmas, kongó, üres palota… pedig én próbáltam… még újoncokat is igyekeztem toborozni, és vittem is… de valahogy… nem tudom… pont ezért nem akarom, hogy itt is ez történjen. Ezért szeretném, ha végre őszinték lennének egymáshoz, a céhtagok. Alex most az volt, de Esu és Gilbert továbbra is titkolózik és hazudik. Láttad Gilbertet… a kapucnit nem vette le a fejéből egy dojoban… nem mert senki szemébe nézni… és ha nem mondják el, akkor nem tudunk nekik segíteni… nem csak bennünk nem bíznak, mert újak vagyunk… egymásban sem… és úgy tűnnek el egyik napról a másikra, hogy nem is tudjuk, hogy hova, és nem is tudunk nekik segíteni, ha bajba kerülnek. És én ezt nem akarom hagyni… még egyszer nem! Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem menthetek meg mindenkit, de a gyilkosok vadásznak a céhvezérekre, ezt tudom. Most már abban sem vagyok biztos, hogy Peter maga… hogy nem kényszerítették… Judyról konkrétan tudom, hogy ki ölte meg. Utána elrabolták Hinarit is. És talán Anat lesz a következő.

by **Saya** Szer. Jan. 21 2015, 18:43

Én fel is kapom a fejem, mikor említi a Hürremet, de a Shu az csak beszél, a Hugi meg úgy forog és járkál a fejemben, mint egy olyan megvadult róka, vagyis nem... mármint a megvadult róka az inkább kedvesen közelít, akkor inkább úgy, mint a dühös farkas. Morog is, de úúúgy...
~Nem hiszi el, hogy létezem.~
Miért ne hinné el? Most beszéltél vele O.o
~A dojos esetet is rád keni. Mutasd meg neki, Saya. Hát ha akkor hinni fog neked.~
Nem ˇ^ˇ

Helyette felszökik a vér az arcomba, szinte fojtogatva, és összehúzom magam a karfán ülve.
-Az Anat is azt mondta, hogy ezt soha senkinek semmi szín alatt ne áruljam el, csak a Hugi... szóval ő... szóval ő most... segít nekem.
~Áh, hagyd, rád nem figyel. A te problémáiddal fikarcnyit sem törődik, csak az övé, az övé, az övé, az övé. "Jaaaj, én elveszítettem a Petert, jaaaj, én elveszítettem mindenkit, jaaaj, én rosszul éreztem magam, jaaaj."~
-A dojo-ban is ő volt mert... én nem tudtam elmenni. Én bajban vagyok, és a Hugi... szóval hogy a Hugi viszont haragszik rád, de ne figyelj rá. Amúgy aranyos meg kedves, csak ő azt nagyon nehezen mutatja ki Rolling Eyes

~Hogy nem közösködünk vele? Mit képzel, meg mit vár? Hogy itt egész nap hawaii-dizsi van, meg diszkóparti? Nem, itt ugyanúgy dolgozó és az életüket élő emberek vannak, akik nem fognak ráérni arra, hogy 0-24-ben az ő kívánságait lessék.~
-De amúgy Shu... én eddig elmondtam mindent, már amit lehetett is, és látod. Én elmondtam, hogy én meg voltam támadva, és hogy a Hürrem mentett meg, erre most azt mondod, hogy én bizalmatlan vagyok. Én...
~Minden embernek vannak titkai...~
-Minden embernek vannak titkai...
~..., olyan személyes jellegűek, amiket nem illik hánytorgatni.~
..., olyan személyes jellegűek, amiket nem illik hánytorgatni.
~Ezeket az ember majd elmeséli, ha akarja. Te most kihúztad belőlem a létezésem, mert rám törtél, mint valami fúria, belegázoltál a privát szférámba, rohadtul ne te legyél még felháborodva!~
-Ezeket az ember majd elmeséli, ha akarja. Te most... öhm izé... -megrázom a fejem, hogy ne beszéljek a Hugival egyszerre. -Szóval te most szinte betörtél ide... és belegázoltál aaa... privát szférámba. Izé...
~Mond úgy, hogy "nekem lenne jogom felháborodni, nem neked."~
-Nekem lenne jogom felháborodni, nem neked. Jaj, ez így nem jó, én akarok beszélni >< Figyelj, én a többieknek azért nem akarok a Hugiról mesélni, mert az Anat is megtiltotta, szóval amíg az Anat nekik el nem árulja, addig én sem fogom. Te csak azért lettél kivétel, mert a Hugi haragszik rád és gonoszkodni akart veled, de én azt nem hagytam. Ez a vörösös dolog meg nekem még mindig kínai, hogy ki kivel meg eleve hogy ki kicsoda, én csak a Hürremet ismerem, meg a Drake Harut, de őt is nagyon rég láttam, de én róluk meséltem is az Anatnak még ott a céh előtt, szóval tőlem semmi nem maradt olyasmi, ami ehhez fontos lenne de nem mondtam el Surprised

Aztán meg nekem mindenki csak azt mondja, hogy maradjak ki ebből meg ilyesmi, te meg most azt mondod, hogy tegyek benne valamit, most nem értem, hogy mi van @.@

Össze meg fogok én bárkivel, szóval nem értem... O.o Vagy... egymás kezét kéne fogni? Surprised

Mert ha úgy megvédhetjük az Anatot, akkor persze, csak nem tudtam Surprised

by **Shukaku** Szer. Jan. 21 2015, 19:26

-Anat is ezt mondta… és nekünk sem szólt… talán azt hitte… azt hitte, hogy mindent össze tud fogni ő egyedül.
Maga elé meredve csóválja a fejét.
-Tudod… most a dojoban… azt mondta, hogy legyünk őszinték egymáshoz… és nekem nincsenek már titkaim… se előtted, se az egyik céhtag előtt sem… ha akarnátok barátkozni… vagy ilyesmi… akkor elmondanék mindent. Csak… csak akkor védhetünk meg mindenkit, ha mindannyian megbízunk egymásban.
Ekkor azonban Timidus is felcsüccsen fektéből, és Shu pedig elhallgat, majd Sayára pillant, ám a sárkány nem várja meg, hogy engedélyt kapjon a beszédhez. Ott azért még nem tartanak.
-Saya, adnál nekem pár nyílvesszőt?
És miután a lány átadja, a sárkány megfog egy darabot, és a két mellső mancsában a lány elé tartja.
-Ez egy darab vessző. Jelenleg sok ilyenből áll az Artes, vagy akármelyik másik céh, amit jól ismerünk.
Majd egyetlen mozdulattal fogja, és kettétöri az itemet, ami el is pixeleződik a mancsai között. Shu itt már mosolyog, hiszen tudja, hogy miről van szó. Természetesen ezt nem Timi találta ki, ő magától nem is tudna ilyen átvitt értelemmel lévő dolgokat megfogalmazni. Ez is csak az egyik történet a sok közül, amit olvasott, méghozzá az irokéz törzsszövetség története és példája. Ahogy várta is, Timidus ezután az összes többi darabot veszi egyszerre a mancsába.
-Ugyanígy fogtok elpixeleződni ti is, ha nem bíztok meg egymásban. Ha azonban jobban összetartanátok…
És itt meghajlítja a mancsai között tartott vesszőket, amiket azonban így már nem tud eltörni.
-…akkor nagyobb esélyetek lenne a túlélésre, és többet tehetnétek másokért is.
Ezután visszaadja a megmaradt vesszőket a lánynak, Saya pedig tovább beszél. Persze csak addig, amíg a szavaira Shu fel nem kapja a fejét.
-Bajban? Milyen bajban? Tudunk segíteni? És… és… dehogynem figyelek rá! Ha valaki haragszik rám, akkor szeretném vele megbeszélni, mert bizti meg tudjuk érteni egymást… meg talán csak félreértés az egész… és…
Itt azért nyel egy nagyot, mert nem tudja, hogy okos dolog-e Saya tévképzetét tovább erősíteni, de jelenleg csak meg akarja nyugtatni a lányt, hogy a képzeletbeli barátjával is jól ki lehet jönni, mert akkor talán elmondja másnak is. És… Shu azt is elhatározta, hogy keres valakit, aki a kinti világban pszichológus volt vagy valami.
-Szóval én szeretnék jóban lenni Hugival is… és igenis fontos az ő véleménye is…

by Ajánlott tartalom