Aidor vs Judy - Második felvonás

A "munkanapjaimat" a szokásos körökkel futottam le, már csak egy gyakorlatozáson kéne túlesnem, és akkor le is tudtam a kötelező tevékenységi körömet. Igaz, meg is tettem ezt az utolsó kört is a kezdetek erdejében, csak úgy éreztem, valami nagyon hiányzik ebből az egészből. Hogy mi, ahhoz gondolkoznom kellett egy kicsit, amíg visszaballagtam a városba.
Szokásos élet zajlik, hirdetőtáblákon küldetések és játékosok eladási vagy egyéb felhívásai, a boltok és fogadók tárva nyitva állnak, fogadva vendégeiket. Csak abban az apróságban változott meg egy kicsit, hogy betartottam azt a kis ígéretet Darknessnek. Pár fogadó, bolt és a városok főtereinek hirdetőtábláin ott díszelgett Darkness képe ezzel a felirattal: "KÖRÖZZÜK! - aki nyomra tud vezetni, vagy elkapni, jutalmat adunk. Aki látta, vagy hallott erről a bérgyilkosról, keressék fel a Phoenix Brotherhood vezérét!"
Egy jó ideig nézegettem a saját körözési hirdetményemet, majd hátat fordítottam Darkness papírdarabból kileső sötét tekintetének, majd átvágtam a főtéren. Már csak a kis park állja az utat köztem és a Viharmadár Páncélja között. Azt hiszem, hogy hamarosan át kéne neveznem, hiszen egy céhes boltként szeretném majd fenntartani, hogy jobban jövedelmezze a céh fennmaradását.
A parkban néhány játékos tartózkodott. Egy részük (állatidomárok) a petjeiket sétáltatták, mások egy padon ücsörögtek vagy aludtak, piknikező párocskák ételeik felett romantikáztak. Utóbbiakat nézve Ozra gondoltam, és arra, hogy milyen szép előkarácsonyi ajándék volt nekem ő, és mai napig mennyit töltjük egymással az erre szánt szabadidőnket. Egy perc, még annyi sem veszhet el ezekből a kellemes órácskákból, szeretném bepótolni azokat az időket, amikor még nem volt párom, valamint, amit Yuichi elrabolt tőlem teljesen feleslegesen. Egy hétvégi időt egy közös vadászattal vagy piknikezéssel kéne töltenünk valamelyik szint kellemes erdejében.
Aztán azon kaptam magam, hogy elmélázva bámultam a szerelmes párocskákat. Hupsz... hát igen, ez van, amikor az ember szerelmes, és más szerelmes embereket bámulva visszagondol azokra az együtt töltött szépekre, mint aki becsiccsentett volna egy kis italtól. Ábrándozás, szeretlek.
Folytattam az utamat a bolt felé, mikor egyszer csak összefutottam egy régi ismerősömmel, Aidorral. [hogy miként, ezt majd Aidor eldönti ]
- Szia, Aidor! - köszöntöttem barátságosan. - Mi újság van feléd és az AV-ben? Úgy tudom, kasztot váltottál.

Vidáman ballagtam a város utcáin. Vidáman... mivel többszörösen is jól alakulnak az üzleteim. Nem is olyan rég megszabadultam minden ércemtől... aztán úgy tűnik van némi népszerűsége a futamnak is... Így végül is sikerült anyagilag stabilizálódnom... de még mindig mesze vagyok az elégségestől. 5000 col... ennyi pénz kéne. De akárhogy is ügyeskedek ennyi pénzt összekaparni egyik pillanatról a másikra lehetetlen... Még sok idő lesz mire sikerül összeszednem annyit... szerencsére az egyetlen ami sietett az a türelmetlenség... Aztán csak a fejemet fogom mikor eszembe ötlik, hogy mennyibe is kerülnek a T2-es felszerelések. A céh vezér jóvoltából sikerült néhány "aprósághoz" hozzájutnom. De akárhogy is nézem, a felszerelésem még így is elavult az új holmikhoz képest... meg némely darab az eddigiekhez képest is. Ayani ugyan ingyen kovácsol nekem bármit viszont túl nagy az érchiány. A T2-es piacon és még én se jutottam el addig, hogy T2-es ritkaságok után kutassak... ami elég bosszantó mivel most tényleg nagy üzlet lenne. Akkorát kaszálnék vele... na jobban belegondolva szinte se mekkorát... ugyanis az összeset arra lennék kénytelen használni, hogy kovácsoltassak belőle. Jók az új felszerelések, de nagyon megkérik az árukat. Ennyi punktum... Ahogy ezen elmélkedtem majdnem a szó szoros értelmében is bele szaladtam valakibe. És ki volt? Judy Noxia, emlékszek rá... még valamikor az elején találkoztam vele... az 1. szinten. Két lövésből végem lett az akkori párbajkor. De nem haragszom, szimpla edzés volt. Emlékszem az volt az első párbajom...
-Üdv, Judy rég láttalak. Kicsit meglepődtem azon, hogy tud akaszt váltásomról, meglehetősen kevesen tudják, hogy valaha két késel nyomultam soloban... tényleg rég volt.
-A... jó, mindenki igazán kedves. Ayanival rendszeresen összefutok ami a vezért illeti eddig nem sokat találkoztam vele. Elég ritkán látom... És ez igaz, nem tudok felidézni túl sok beszélgetést amit Mirikával folytattam, A céhbe is Ayani útján kerültem be...

-Úgy tudom, hogy gyakorlatilag egy időben csatlakoztam a céhez azzal mikor te elhagytad azt. Jegyeztem meg... felvezetés képen a következő udvarias kérdésemhez... meg tényleg el is kezdett érdekelni a dolog.

-Mivel foglalkozol mostanság?

Aidor igencsak meglepődött, mikor összefutottunk, bár végül is eléggé sok idő telt el azóta, amióta gyakorlatoztunk. Gondolom azóta ő is elég sokat edzett ahhoz, hogy jobban bírja a harcokat. Múltkor kettő vagy három ütés után legyőztem. Elég rövid játék volt sajnos, de hát ez van.
Nem sokat mondott, de mikor megemlegette Ayani nevét, csak megforgattam a szemeimet.
- Örülök, légy is jóban mindenkivel. Sajnos nekem nem sikerült, de tulajdonképpen az is közrejátszott, hogy a magam útját akartam járni, és nem voltam volna hajlandó egy céhben maradni tovább egy emberrel, aki fájdalmat okozott nekem. Nos, tulajdonképpen csak kicsivel később léptem ki, miután te jöttél, de végül is az életben vannak bizonyos körforgások: te beléptél, én pedig helyet szorítottam neked. Nem lenne rossz döntés, ha igyekeznél minél többet beszélgetni és barátkozni a társaiddal, még a végén szétszakad az összefogás, aztán egyszer azon kapod magad, hogy ki vagy közösítve.
Újabb kérdés, hogy mivel foglalkozok mostanság, és erre is feleltem a kérdésre.
- A céhem fejlesztésével és tagok toborzásával foglalkozom az utóbbi időben leginkább. Amolyan igazi rendfenntartói testvériség lennénk. Még alig látszunk ki a föld alól, már van is egy körözött személyünk. Azon kívül a szokásos boltozás, küldizés, edzés megy, hogy továbbra is felzárkózva maradjak a többiek mellett. A klubban még csak hárman vagyunk, de az egyik céhtag jól eltűnt. Remélem nem halt meg vagy valami, mert kiborulnék azon, hogy nem tudtam megvédeni valamelyik céhtagot. Most szerencsédre nincs különösebb dolgom, a mai szokásos köreimet már rég lefutottam.
Végül elkezdtem egy kicsit gondolkozni, miközben pillantásokat vetettem Aidorra. Talán lehetséges, hogy nem állna tőle messze egy újabb gyakorlatozás, emellett nekem is van elég időm még ahhoz, hogy letudjak valami érdemesebb játékot, amiből még nekem is megvan a hasznom. Így hát eldöntöttem, hogy egy baráti párbajra kihívom Aidort.
- Mit szólnál hozzá, egy fél életes párbajjal nosztalgiáznánk egy kicsit? - kérdeztem ajánlkozva, kedves mosollyal.

Elgondolkodtam rajta vajon mit értett "egy emberrel aki fájdalmat okozott nekem", meg a "kiközösítés" alatt. Nem ismerem a pontos körülményeket, hogy miért és hogy lépet ki Judy, nem nagyon beszél róla senki, de nem hangzik kellemesnek.
-Aha... feleltem azzal a típusú hanggal amit elsősorban akkor használok, ha fogalmam sincs pontosan miről van szó, de nem is akarom feszegetni a témát. Aztán megtudtam, hogy céhet alapított. Ez új volt... nekem. És ezek szerint ez a rengeteg körözési plakát az ő művük? Így hát rá is kérdeztem amire kíváncsi voltam:
-Akkor ez valami pkk-s céh? Kérdeztem, ugyanis ha jól tudom ilyen még nem alakult. Vannak kereskedőcéhek.. front céhek... PK-s céhek, de PKK-s még nem született. Nem is értem miért nem alakult még másik... PK-s céhből ott van a liberators... és van egy másik is... valami C betűs.. na mindegy. Érdekes... egy PKK-s céh, legalább lesz valaki aki kordában tartja a pirosokat. Ezek után viszont egy kis nosztalgia következett. Kihívott egy fél életes baráti párbajra. Rég volt már... csakugyan. Végül csak ennyit mondtam:

-Fu, a legutóbb se volt nehéz dolgod, nem hinném, hogy most sokkal nehezebb lenne majd. De benne vagyok. Időm az van. És ha nem tette meg elküldöm neki a fél életes párbaj kihívást. A számláló elindult... a számok pörögtek rajta. Majd nulla... kezdődik a meccs... Izgalmasnak ígérkezik. És elindultam Judy felé... Nyilván ő is fejlődött idő közben. Vajon mennyit?? Gyorsabban nálam? Közel egy tempóban vagy lassabban? Meddig bírom állni a sarat? Talán nyerhetek is? Ezekre a kérdésekre csak egy módon kaphatok választ. Ha ki próbálom... Lássuk a medvét. Fight!

- Igen, olyasmi a céh - feleltem a kérdésre. - Bár a Justice League és a Young Justice is hasonló, de mi szeretnénk valóban is tenni valamit azért, hogy a bűnözés kevesebb legyen Aincradban és ne váljon több kisebb-nagyobb ártatlan zöld játékos vörösek martalékává. Jómagam és Joey is majdnem áldozatai lettünk Darknessnek, akit jelenleg körözünk.
Darkness nagyon azt állította magáról, hogy ő csak más gazembereket öl meg, de ennek ellenére ez akkor is gyilkosság, és ne is beszéljünk arról, hogy engem is meg akart ölni amiatt az ostoba Natsumi miatt, aki bizonyára most bújkálhat, mert neki nagyobb joga van félnie ettől a kis gazembertől, mint azoknak, akiket én védek meg. Az egyik besúgóm jelentette is, hogy Natsumi igazából nem akart volna egy fityinget sem fizetni Darknessnek értem és Joeyért - akár elvégezte a dolgát, akár nem -, így valaki beszólt neki, hogy jobb, ha fut az életéért, mert ezért az átverésért Darkness üldözni fogja.
Meg különben is, ha tényleg csak hozzá hasonló jómadarakat bántana, akkor miért akart volna két zöld indikátorost megölni? Egyszerű a válasz: beígért hatalmas összegű jutalomért akár egy kisgyerekkel is végezne, ha annak az apja művelne valamit.
Nos, akkor szálljunk le erről a témáról, hiszen van jobb dolgom is, mint ezen gondolkozni. Aidor elfogadta a kihívást, de nem ígért semmit afelől, hogy nehéz dolgom lenne vele. Majd meglátjuk, hiszen mindketten elég jelentős szinten fejlődtünk fel. Rögtön elküldte a kihívás paneljét, én pedig rákattintottam az elfogadásra. Előkaptam a késeimet, aztán vártam harci beállásban, hogy nullához érjen a számláló, és a fight elkezdődhet.
- Lássuk csak, mennyit fejlődtél pvp-ben - mondtam. Most, hogy már nem futkorászok ellene íjászként, elég csak körözni egy kicsit, amit meg is tettem. Oladas lépésekkel kerülgettem Aidort. Ha támad, akkor fél lábbal megpróbálom kirúgni a fegyverét a kezéből, fél kézzel meg rögtön a rúgást követően az oldalába hasítok egyet. Ha nem támad, akkor cikk-cakkban nekirohanok, így megkísérelve az oldalba való vágást egyik késsel, míg a másikkal igyekszem védekezni. Mindkét feltételes cselekmény után hátraszökkenek, védekező állásban vártam a reakciókat.

Hm... én abban a tudatban voltam, hogy a JL és a YJ elsősorban front céhek amiknek a legfontosabb feladata a tagjainak fejlesztése és minél hamarabbi frontra juttatásukat tűzte ki célul. Persze lehet csak én látom így... vagy valamilyen rendfenntartó szervezet ként is működnek, de akkor elég diszkréten csinálhatják, mert nemigen hallani ilyeneket felőlük... Persze nem kizárt, hogy elsiklottam felettük.

Rohantam Judy felé... kicsit furcsálltam, hogy nem látom az íját, de azonnal rájöttem mi van mikor meg pillantottam a fegyvereit. Kések!
Megtorpantam és villám gyorsan felmértem a helyzetet. Mivel egykor árnyharcos voltam azonnal fel ismertem a fegyvereket. Elvégre én is ilyenek után sóvárogtam...
Egy árnyszúró bicska és egy cseppkő... Az előbbi bónuszai elég magasak az utóbbival pedig a mérge miatt kell vigyázni. Ez kemény menet lesz, meg fogok szenvedni vele.
A felszerelése többi része se volt ismeretlen. Sisak... cipő... na jó a páncélon kicsit nagyot néztem. Olyat még nem láttam...
Mindenesetre nagyobb bajom a cseppkővel lesz, az árnyszúró hasznos, de a veszélyessége közelébe sincs a cseppkőéhez. Ha még jól emlékszek.. elég rég volt. Hogy pontosan mire ad bónuszt arra már nem emlékszek tisztán. De nem húztam tovább az időt megint, neki lódultam. És megkíséreltem [volna] eltalálni egy jobb tripla csavaros ultraszkeptikus vinnyogó bal görbével. Amiről a Kurokotos párbajom óta se tudom pontosan mi akar lenni, de még mindig jól hangzik... ezért egyelőre beéltem egy jobb egyenessel...
Judy úgy tűnik számított erre az eshetőségre és egy elegáns rúgással megkísérelte kirúgni a kezemből... sajnálatára viszont nem olyan egyszerű a feladat mint hangzik. Fegyverem: Ördög *kesztyű*. Tudtom szerint egyedüli vagyok aki ilyen fegyvert használ, így nem csoda. De a kesztyűt sose egyszerű feladat lerúgni az ember kezéről. Bár ha másért nem arra elég volt, hogy az ütésemet eltérítse és az elszáguldjon mellette. Rendkívül ügyes csel volt a másik késével a majdnem vételen felső testemet támadta... szerencse, hogy az ilyesmire számít az ember. Így a bal kezemen lévő kesztyűmről ártalmatlanul pattant le a csapás. //[fegyverem párban van, de 1-nek számít]// Ezután hátra ugrottam és egy rugalmas boxoló állást vettem fel.


Ép: max
PP:max

//statok, egyebek az aláírásban//

Ja igen, most vettem csak észre, hogy harcművészként neki bármilyen fegyvere is lehet, és úgy látszik, hogy a kesztyűje éppen az... mármint, hogy ez a fegyvere. Na mindegy, legalább könnyebb lesz a dolgom így: nincs éles vagy hosszabb fogható fegyvere, amivel jobban ki tudná védeni a támadásaimat. Tulajdonképpen így is még tudnék sebezni egyet a karjaira. Igen, ez azegyetlen hátránya, hogy egy boxer, vagy egy más típusú harci kesztyű a fegyvere valakinek.
Mindenesetre ez ügyes kivédés volt.
- Szép volt, Aidor! Látom, azért mégis tanultál egyet és mást! - dicsértem meg arról a pár méterről, ami most elválasztott bennünket. - Nem volt esetleg mostanában egy harcművész mestered, vagy valaki más, aki megtanított erre? Azt hiszem, mégsem lesz olyan rövidke ez a kis gyakorlatozás.
Rámosolyogtam a fiúra, aztán eszembe jutott, hogy nem is illene ezt az edzést további beszélgetésekkel tölteni. Sajnáltam, hogy a Beolvadás képességem már nincsen meg, de helyette ott van a Fehér Főnix Szárnya. Azért mégsem akartam egyik képességemet sem használni, mert Aidorral kivételesen spell nélküli párbajt szeretnék megvívni. Aidor lehet, hogy már tízes szinten nyomja, de még nem jelenti azt, hogy nehéz dolgom lenne vele, ami igazából nagy kár. De én voltam a buta, hogy fél életesre beszéltük meg. De mégis mit tehetnék? Mikor még az Angelic Voice tagja voltam, rám volt kényszerítve az ők etikájuk áltál, hogy az AV-sek általában csak fél életeset vívnak meg párbajban. Igaz, Aidor ezzel nem szegte meg az előírásukat.
Na lássuk a medvét. Mit is tehetnék most? Végigmértem a "kesztyűs kézzel bánó" ellenfelemet, majd gyorsban körülnéztem csak a tekintetemmel, aztán rögtön nekiláttam a taktikának. Ismét cikk-cakkban megindultam Aidor felé, és mikor már alig pár centire voltam tőle, karja felé intéztem egy szúrást a Cseppkőve. Ám itt volt egy kis sunyiság: csak úgy tettem, mintha meg aakrnám szúrni a karját, mert mire erre bármit is lépne, gyorsan oldalra cikáztam, és akkor az Árnyszúró Bicska támadott oldalba. Ha ez sikerült is, vagy nem, hirtelen mozdulattal használtam a lában, hogy kirúgjam Aidor lába alól a talajt.

Élet: 90
Páncél: 35
Sebzés: 19 késenként

-Nem senki. Feleltem, ez így igaz, amíg nem csatlakoztam a Voichoz egész addig solo játékos voltam. Nem hívtak és nem is hívtam senkit csapatban. Mindent amit tudok azt magamtól tanultam. Rengeteg gyakorlás árán... az életveszélyes helyzetek többnyire elkerültek... vagy én kerültem őket. Persze egyszer már kerültem igen komoly bajba... Akkor fogadni mertem volna, hogy nekem lőttek, de a csodával határos módon megmenekültem. Vívtam már teljes életes csatákat... habár akkor még solo játékos voltam... és akkor se én voltam a kezdeményező... De azokat is megúsztam... Itt az ember alkalmazkodik vagy meghal. Párszor hibázol... párszor elszúrod, de ha ezt valamilyen csoda folytán megúszod többet nem követed el. A dicséret jól esett, de a beszélgetés hamar véget ért. Judy újra támadt. Jobbról támadta a karomat a cseppkővel. Ennek a kivédése nem jelenthet gondot a tenyerem szét tártam, hogy azzal blokkoljam a támadását. De amilyen gyorsan jött olyan gyorsan húzta vissza a kezét. A következő pillanatban balról jött a támadás az árnyszúróval.
Összeszorítottam a fogom. Már csak megszokásból pedig tudom, hogy nem fáj. Sikerült belém döfnie a fegyvert. Rásandítottam az élet csíkomra és láttam, hogy még minden rendben. Az ép-m meg se moccant, ezek szerint a páncélom még bírja. Ez azért megnyugtató. Azt viszont nem tudom mennyi ilyet bír még ki. Óvatosabbnak kell lennem. Judy nagyon cseles. De én se különben... Kihasználva, hogy ha más nem a karja most szabad megkísérlem elkapni a karját amíg visszahúzza a kését. Aztán egyszerűen magamhoz rántom és egy jobb horoggal kísérlem padlóra küldeni...
Előre léptem... szerencsémre, így Judy egy gáncsos kísérlete enyhén célt tévesztett és kudarcba fulladt. Most viszont én jövök... fight.

Ép: max
PP: 22
Sebzés: 18/ találat


//kis leírás a fegyveremről: [amit lassan tényleg el kéne készítenem, hogy könnyebb legyen elképzelni] a képen látható kesztyű az egész alkart lefedi [csak ezen pont nem látszik a ruhától]//

Gáncsos kísérlet nem sikerült, ellenkezőleg Aidoré félig-meddig igen. Elkapta a karomat, és magához húzott egy jobb horogra. Ez azonban már nem sikerült neki, mert a szabad karommal az ütni készülő karba szúrom. Másik karral nem hiszem, hogy kivédené, mivel éppen a másik karomat fogja.
Most, hogy ez a szituáció összejött, még egyszer megpróbáltam kigáncsolni. Ilyen helyzetből nem tudna most kiugrani, úgyhogy most jól elkaptam. Ha valami csoda folytán ellépne a gáncstól, akkor olyat teszek, amit csak nagy ritkát teszek: lefejelem. Ha eltántorodik a fejeléstől egy kicsit, hirtelen csúszással, akkor kihasználom gyorsan a pillanatot, és az Árnyszúró bicskával figyelemelterelő támadást intézek az arca ellen, Cseppkővel meg a védtelenné hagyott oldalába. Ha nem tántorodik el, akkor megpróbálom ugyanezt annyi fölénnyel, hogy sokkal közelebb áll hozzám. Hát igen, nem szabad, hogy az ellenfeled ilyen közel kerüljön hozzád, mert megeshet, hogy úgy támad ba neked, hogy helyed és időd sem lesz a védekezésre. Alapvető túlélő-szabály. Ha ezt Aidornak mégis sikerülne valahogy kivédenie, akkor ezért is megérdemelhet egy szép gratulációt. Ha soloban is egy jó ideig, nagyon szépen fejlesztett valamit a gyakorlatozásaival.
Ezek után hátraugrok egyet. Késeket támadásra vagy védelemre tartottam magam előtt. Ettől függetlenül nem használtam őket, újabb puszta fizikai akcióra készültem. Ha Aidor támadást intéz, és nekem jön, akkor hirtelen eldobom magam háttal a földre, és a lábaimmal elrúgom egy fa felé. Ha valamiért nem sikerülne, akkor félregurulok támadása elől, és gyorsan felállok, amíg még megtehetem.
Ha pedig nem jön, akkor csak várok még, hogy mi lesz most. Aidornak sem kell nagyon a szomszédba járnia taktikáért, csak nem ártana, ha egy kicsit többet használná ki ezeket a turpisságokat. Valahogy muszáj lesz a földre kényszeríteni, mert amíg nem fekszik a földön, nem tudnám kihasználni azt a következő lehetőséget, amit már a gáncsolósdi után kieszeltem.

Élet: 90
Páncél: 35
Sebzés: 19 késenként

/Egy-két dolgot kidobtam, hogy egy kicsit fairebb módon tudjak írni/

Fél siker, sajnos ép az a fele nem sikerült ami ép fontos lett volna. Emiatt nem, hogy előnybe kerültem volna, de még kiszolgáltatott helyzetbe is kerültem. Ezek azok a pillanatok amikor valami váratlannal és meglepővel kell elő drukkolni, vagy véged. Persze, relatív, hogy kit mivel lehet meglepni. Azért megpróbálom. Judy nagyon ügyes, pengéje az ütni készülő karomba áll. De annyi tapasztalatom már van, hogy tudjam itt még nincs vége. Viszont nem óhajtom megvárni a többit, inkább kockáztatok. Ezért hátra vetettem magam úgy, hogy a földre kerüljek a valóságban ez elég kellemetlenül érintett volna. Itt szerencsére semmi komoly. Aztán a két lábamat fellendítettem a magasba és egy ugráshoz hasonló mozdulattal kíséreltem meg Judyt meg rúgni. Ami kicsit emlékeztethet a ló rúgásra azt a tényt leszámítva, hogy én fekszek és nem hátra hanem előre csinálom. Ezzel a párlábas rúgással próbálom meg Judyt hátrálásra kényszeríteni, sőt egy kis szerencsével talán még padlót és foghat. Ha sikerül gyorsan feltápászkodok, ha nem kigurulok oldalra, és valahol "máshol" Kászálódok fel. Kellemetlenül érintene ha „véletlen” rám vetné magát. A kesztyű jó fegyver, egyetlen gyengéje, hogy kicsit a hatótávja kar hossznyi. Persze ebben Judy sincs nagyobb előnyben a rövid pengéjű késeivel. Az egyetlen bosszantó dolog, hogy nagyon gyors. Persze nyilván... a szintkülönbség jelentős. Az se mellékes, hogy mostanában nem nagyon gyúrtam a gyorsaságra, és meglepő módon nagyon hamar le is marattam vele. De ez van... majd most rakok rá néhány pontot, de már nem első sorban a gyorsaságomra gyúrok. Viszont azon elgondolkodok néha, van-e értelme „pár” pontot rá rakni. A pár rövid távon nem sokat számít. De majd meglátom még.

Ép: max
PP: 3
Sebzés: 18/ találat, most csak 14

Ha nem ismerném Aidort, nem mondhatnám olyan könnyelműen, hogy nagyon sokat tanult. Ismeretlennél sose tudni, hogy mivel bír, főleg, ha van olyan béna, hogy pillanatok alatt le lehet őket győzni simán (amit nem nagyon szeretek, jobban tolerálom a hosszadalmasabb küzdelmeket)... vagy legrosszabb esetben az ellenfél egy csapással elintéz, ha olyan erős. De Aidor esetében nem tartok se a legszánalmasabbtól, sem a legrosszabbtól. Egy jól kifundált háttal fekvő lórúgással tett róla, hogy ne érjek hozzá, mi több, majdnem hátra is estem. Szerencsére az akrobatikám ezt nem engedte, de ettől még meghátráltam. Lassan-lassan hasonló harcmodorral fog harcba szállni, mint általában én szoktam... na jó, kicsit durva lenne, ha tudatunkon kívül én lennék a mestere egy önálló fiúnak, aki tudja, mit csinál. Kár, hogy már egy kis ideje tagja az amúgy is üzleti alapú Angelic Voice-nak, mert másfelől megérdeklődném, hogy nem szeretne-e csatlakozni az enyémbe, ahol bármikor belekeveredhet valami izgalmas kalandokba. Én és Atoru már megjártuk a poklok poklát első olyan közös küldetésen, ahol már egy céh testvérei voltunk (na igen, Tenebra itt is megpróbált útba állni, de csak sikerült megint visszaszorítani a démondögeivel együtt).
Ahogy feláll, és támad, egyszerűen csak félrelépek, mikor már éppenhogy hozzám ér. Előre fog szökdelni megállás közben, ha úgy alakul, de jobb lenne, ha elesne, mert akkor így könnyebb préda lesz. Ha nem esik el, mindkét késemmel X vágást intézek a hátába, és talán ez majd orral előre löki a földre, és akkor egy újabb dupla vágással megszabom egy kicsit.
Ha pedig feláll, de nem támad, akkor ismét nekem kell támadnom. De most én vetem be ezt a földre terülő trükköt. Ahogy odaérek hozzá egy méterrel, földre vetem magam egy bukfenccel, hogy úgy taroljam el Aidort, mint a tekegolyó a bábúkat. Ha sikerül, felállok, és dupla vágással támadok neki, amíg a földön fekszik, ezúttal ügyelve arra, hogy kerüljem a rúgást. Ha nem sikerül, akkor félregurulok a földön, és megpróbálok mindkét késemmel a lábaiba vágni.

Élet: 90
Páncél: 21
Sebzés: 19 késenként

Bevált, az egyensúlyát elvesztette ugyan, de hamar vissza is nyerte. De nekem sikerült fel kászálódnom még ép időben. Ránéztem az életerő csíkomra. Még nem csökkent. Ezek szerint a páncélom még bírja. De már nem sokáig. Figyelembe véve, hogy Judy biztos magasabb szintű nálam, a fegyvereket amik a kezében vannak. Már biztos nem bírja sokáig. A következő csapásnál valószínűleg lesik. Onnan meg rendkívüli gyorsasággal fog fogyni az életem. 70 életem van. Annak a fele 35... tehát ekkora veszteséget birok ki. Még nem tudok pontos számot saccolni. De a sebzése... hát... egyértelműen 10 felett van. Talán 20 is meglehet. De nem biztos. Ha meg kapom az első olyan támadását már ami viszi az életem akkor pontosabb következtetést is letudok vonni ennél. Addig is meg kell próbálnom nem.... nem mit? Ezt a harcot nem nyerhetem meg. Ha éles lenne ez lenne az a pont mikor elmenekülnék. Jól van... csak próbáljunk meg nem késbe rohanni, és nem megkönnyíteni számára a célzást. Legalább ne legyen túl könnyű dolga.
Megindultam felé. Majd egyik oldalról a másikra szökelltem közben dülöngéltem a testemmel, hogy megzavarjam. Mikor elég közel értem, megindítottam egy jobb egyenest, de ez csak álca volt. Mert vissza fogtam és helyette a bal kezemmel támadtam, de ez is csak álca volt ugyanis az ütést nem fogtam vissza, de mielőtt betalált volna vagy nem... Behajlítottam a könyökömet és azzal támadtam az arca felé, egy hirtelen előre lépéssel, hogy ne legyen gond a hosszával.

//a leírásoddal nem tudtam mit kezdeni, ugyanis nem én döntöm el, hogy találok-e vagy sem, [ez a KT eleje óta zavar] a támadásod meg csak akkor történik meg ha nem találok és elvétem, kérlek legközelebb a saját körödbe támadj//

Élet:12[+2] [70]
Fegyverkezelés:10 [+8]
Erő/Irányítás: 10 [+8] [+4 Ördög *kesztyű*]
Kitartás:6 [+4]
Gyorsaság:15 [+2]
Speciális képesség: 7 [+8]
Páncél 2

//Bocsánat, erre igyekszem most már odafigyelni. Azt hiszem, véletlen a teljes jelenlegi statod illesztetted be a páncélod és az életed helyett //

Na most kicsit nehéz helyzetbe kerültem. Még a legegyértelműbb támadási lehetőségek ellenére is egyre ellenállóbbá válik Aidor. Nos, ez csak annyit jelent, hogy egyre keményebb ellenféllé válik. Vannak, akik azt állítják, hogy a kis szintűeket simán le lehet győzni néhány ütéssel. Ám ez nagyon nem igaz. Ha az a kis szintű játékos nagyon okosan csinálja a dolgokat, megfelelő felszereléseket veszi, jól taktikázik a harcokban, folyamatosan tartja a formáját még alacsony szinten is, akkor még így is keményebb ellenfélnek számít. Nem is tudom, hányszor mondtam már egy-két embernek, hogy ne nézze le a kis szintűeket, mert vannak köztük, akik sokkal keményebb módszerrel győzik le a magasabb szintűeket az ész nevében.
Na de akkor én mit csináljak? Nocsak, itt egy kecske mellettem... na de mit csináljak egy kecskével? És hogy a fenébe került ide? Ez valakinek a petje? Vagy elcsavargott valami njk farmjáról? Küldetést ad, ha csak hozzá is érek? Megsimogattam, nem jött küldetést hírdető ablak. Tehát ez csak egy átlagos njk/pet. Hmmm, próbáljunk ki valamit. Úgyis hamarosan el kéne kezdenem a lovaglást is fejleszteni, mert már nagyon nem szeretnék küldetéseknél állandóan gyalogolni, vagy egy lovaglás jártassággal nem rendelkezőkre kibocsátot lóháton menni némi aranyért. Spórolni kell, ahogy szokás mondani a mai világban. Hát akkor csináljuk meg ezt a lovaglást, hátha így tudok valamit tenni Aidor ellen.
Felpattantam a kecske hátára és a cipőm sarkával megbökdöstem az oldalát, hogy induljon.
- Gyí te, Annamária!Vágta!
A kecske füvet legel.
- Indulj már! Viadalra!
A kecske csak hátranéz, majd "megvonja a vállát" és folytatja a legelést. Csak akkor indult meg, mikor egy fűcsomót lógattam az orra elé. Erre úgy beindult, hogy két méterig bírtam a hátán maradni, de aztán leestem a földre. A kecske persze csak ment tovább a főtér irányába. Némi szédüléssel felálltam, de addigra Aidor betámadt, és majdnem a jobb öklével odaütött nekem, de aztán hirtelen mégis a baljától kaptam egy tockost. Persze annyi lélekjelenetem még maradt, hogy amíg behúzott nekem, én meg erősen a térdébe rúgtam, aztán hátra estem.
Ez mind annak az ostoba kecskének a hibája!

Élet: 90
Páncél: 3
Sebzés: 19 késenként

//nem véletlen volt, csak szintet léptem és szeretném módosítani az aláírásom, de ide még ez vonatkozik ezért beírtam//

Eltaláltam Judyt...   ... de még mindig nem fér bele a fejembe, hogy miképpen. Nem az nem, hogy eltudtam találni... abban nem lenne semmi extra, semmi meglepő. Inkább az, hogy 1, hogy került ide az a kecske. 2. miért most akarta Judy meglovagolni? 3. Sőt egyáltalán miért akarta meglovagolni. O_o Jobb ha nem tudom...
De mégis...
-Te meg mi a fenét csinálsz? Kérdeztem a földön heverő Judytól aki barátilag térden rúgott. Mert naná, hogy nem tudott sokáig a kecskén maradni.   Ne lovagoljon akinek alacsony hozzá a jártassága... Megérdemelte. Rám ez nem igaz... én nem érdemeltem meg azt a rúgást... De mégis megkaptam. Az élet igazságtalan. Mindenesetre jól célzott a térdem egy pillanatra össze csuklott és csak a másik térdemnek köszönhetően maradtam meg a lábamon. Köszi Judy... ez biztos fájt volna a valóságban. Ilyenkor áldom a szerencsém... Most mindenesetre el hátráltam valamelyest Judytol. Gondoltam meg várom amíg fel áll. Addig is kifújom magam legalább. A kecske el rohant, vele nem lesz probléma, viszont azt hiszem sose értem meg ennek mi értelme volt. Egy Kt közepén... A város egyik legforgalmasabb útszakaszán.... Ennyi ember előtt. Nem tudom mi értelme volt, de Judy nagyon merész... Azt hiszem ilyenkor az ember legszívesebben úgy tenne mintha nem ismerné a másikat... Igen én is el akartam bújni... de nem tehettem. De Judynak még mindig rosszabb... Sokkal rosszabb. Mivel Kt volt ez nagyon égő volt. Persze egyébként is az lenne... De erről szerintem még fognak egy darabig beszélni. Ez beillik egy „három napos” csodának.

élet= 70-16= 54
páncél=2-2= 0

//Asszem 18 kés nélkül a sebzésem//

Igazán nagyon durva és cikis helyzet volt ez a kecskés ügy, talán arra az esetre meg is bolondulhattam. Ennek visszhangja lesz legalább egy hétig. Micsoda elnevezések lennének! Például Lady Judy Noxia a Kecskék Lovagja, vagy a Kecskehátaló Judy, vagy Szépséges Kecskebűvölő... na ez azért kicsit durván is hangzik. A kecske, ahogy idekerült, úgy is ment el. Még mindig nem tudom felfogni, hogy történhetett meg az a nagy hülyeség, hogy egyszer csak meglovagolom a kecskét, és talán azzal nekirohamozok Aidornak. Ilyet Judy Noxia soha nem csinál meggondolatlanságból, főleg hogy egy kecske hátára üljön anélkül, hogy belátná egy kicsit a tervei következményét és kitalálja, miként használhatná ezt ki. Na ja, néha még én is csinálhatok hülyeségeket, akár bug, akár nem.
Talán egy bug zavarhatott be, mikor ez megtörtént. De legalább sikerült egy térden rúgással meglepnem Aidort, ami persze így se kevés pontocskák szedett, pedig késekkel még mindig többet szokásom sebezni, legalábbis éppen hogy annyit, amennyit legalább az egyik késemmel. De most nincs nagyon időm azzal foglalkozni, hogy mikor és hogy mennyit sebzem, hiszen itt vagyok egy barátinak tűnő párbaj kellős közepén, és nem akarok még több leégést. Elég nagy probléma volt az az átkozott kecske.
Felpattantam, mikor Aidor hátrált. Most, hogy végre túltettem magam a kecskés botorságomon, ideje végre komolyan venni a baráti párbajt. Illetve inkább úgy komolyan venni, hogy több ilyen butaságot nem csinálunk, azaz én nem csinálok... na jó, nem ragozom tovább, essünk neki a párbajnak. Még kell némi ütés, hogy legalább sikerüljön valamelyikünknek kiütnie a másikunknak a fél életét. Hmm, ahhoz képest, hogy csak fél életes ez a kt, jól ideig bírjuk. De hát nekem lassan el kéne mennem a boltomba, úgyhogy bele kell húznunk, egy baráti edzést/párbajt soha nem hagyok félbe.
Megindultam Aidor felé, akit oldalazó körözéssel próbáltam megütni mindkét késsel.

Élet: 90
Páncél: 3
Sebzés: 19 késenként

A kérdésemre nem válaszolt. Se baj. Ezek szerint magától is rájött, hogy költői kérdés volt. Helyes... ha válaszolt volna se hinném, hogy bármi érdemlegeset tudott volna felelni erre, de legalább úgy tűnik összeszedte magát végre. Már kezdtem aggódni. Viszont félő, hogy kicsit túl gyorsan.... túl hirtelen szedte össze magát. Azért nem arra számítottam, hogy egyből rám ront miután felkászálódott. Arra főleg nem, hogy én éppen nem a támadás kivédésével leszek elfoglalva... Hanem ép a fejemet forgatom és mélyeket szippantok a levegőből.
-Citrommal kevert puki szagot érzek Mondtam. Hogy honnan jött ez nem tudom... de a szagról se tudom honnan jön. De valahogy tényleg ez jutott róla eszembe. És mivel ezzel voltam elfoglalva, nem meglepő, hogy Judy eltalált. Mire reagáltam késő volt. Ugyan megmozdultam, de már nem tudtam se kitérni se védeni. Hogy pontosan mi történt is csak utólagos következtetésből vontam le. Így jártam na mindegy... ránéztem az életerő csíkomra.

//19+19= 38
54-38= 16//

Néztem ahogy csökken végül 16-nál állt meg. Elég egyértelmű volt kinyert. Judy feje felett meg jelent a párbaj győztes felirat. Én meg éppen, hogy csak megtudtam állni a lábamon. Kb ennyit tudtam elérni a kései reakciómmal, hogy legalább biztos lábon álltam. A párbaj véget ért.
-Szép volt, úgy látom ismét nyertél. De legközelebb már nem lesz ilyen könnyű dolgot. Mondtam aztán megnyitottam a menümet és ránéztem az órára.
-A fene már ennyi az idő... bocssás meg, de van kis dolgom, rohanom kell. Heló. Mondtam és futva indultam el az egyik kis mellék utcán... fene majdnem elfelejtettem. Most már tényleg jobb ha sietek...

Azt hiszem, Aidor nem is figyelt oda, mikor támadtam, mert a figyelmét elvonta valami, aztán paff, a támadás sikeres lett. De most hogy mondta, nekem is feltűnt, valami igen büdös valami, ami majdnem arra utalt, amihez hasonlította Aidor a szagot. A fejem felett megjelent a winner felirat, és ha a fiú a földön terült el a támadás után, felé nyújtom a kezem, hogy segítsek neki felállni. Hanem esett el, akkor az imént említett cselekmény nélkül is beleszimatoltam a levegőbe kicsit fancsali képpel.
- Uhhh... igazad van, bár szerintem ez inkább egy frissen kitojt "citrom". Biztos a kecske csinált ide valahová. Na mindegy, nagyon szép játék volt, és örülök, hogy ilyen szépen fejlődtél. Ha nem lennél AV-ben, felajánlanám, hogy lépj be az én céhembe. Én is remélem, hogy nem lesz könnyű dolgom legközelebb, hiszen nem szeretem a rövidke edzéseket és párbajokat.
Így zárult a baráti párbaj, de el kellett tényleg ismernem, hogy Aidor tényleg szépen játszott még annak ellenére is, hogy ezt a második felvonást is én nyertem meg. Azért akkora szintkülönbség nincs is közöttünk, bár az is közrejátszhat, hogy talán az én stat-kiegészítőim igencsak felerősítenek.
Eltettem a harci felszerelésem, mire Aidor észbe kapott és mondta, hogy dolgára kell mennie.
- Semmi baj, nyugodtan, nekem is lassan ideje mennem a boltomba - mondtam neki. - Örültem a viszontlátásnak és a baráti "edzésnek"! Majd legközelebb játszhatunk egy újabb visszavágót. Üzenem Mirikának, hogy üdvözlöm! - Ezzel búcsúztam a fiútól, aztán mentünk mindketten a magunk dolgára. Azt hiszem, kicsit jobban siettem a kelleténél, ami jogos volt: a citromos pukiszag egyre csak erősödött, és fogalmam sem volt, hogy honnan jöhetett...
PLUTTY!
A lábam alatt undorító hangot hallottam, mintha valami rothadt gyümölcsre léptem volna, és az állaga is nagyon hasonlított egy frissen megtaposott trágyáéra. Lenéztem, hogy mi lehet az... na most már tudom, hogy honnan jött ez a szag! Aidornak a "citrommal" kapcsolatban igaza volt, és nekem is, mikor azt mondtam, hogy egy kitojt lócitrom...
Rögtön ki is derült, hogy az nem is lócitrom volt, hanem kecskecitrom. A park fái egyike közül kilesett az általam imént meglovagolt kecske, hogy kárörvendően nevessen mekegő hangján.
- Direkt csináltad, hogy bosszút állj, mi? - kérdeztem tőle sötéten, de a kecske kárörvendő vigyora még ettől sem apadt el.
Mi ebből a tanultság? Soha, de soha ne ülj meg egy kecskét jártasságpont nélkül, mert a kecske bosszúja még büdösebb lesz!

/Köszönöm a játékot, nagyon vicces volt ördögök segítségével végigcsinálni /