Találkozás egy Óriáspókkal avagy Kodoku és Licht összetalálkoztak valahogy o.O

A mai nap is csak tengtem lengtem, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, egy ideig csámpáztam jobbra balra, majd végül úgy döntöttem, hogy befejezem a céltalan bolyongást és megülök végre valahol. Ki figyeltem magamnak egy eldugott kis padot, ahol nem igazán voltak playerek, majd leültem és látványosan unatkoztam, szinte mindenféle pozitúrában ültem vagy feküdtem a padon nem bírtam megmaradni. Ahhoz képest, hogy még tél van egész meleg idő van, olyan mintha tavasz lenne annyi különbséggel , hogy nem zöldell a táj és nagyobb nyugalom van mint általában tavasszal szokott lenni. Hanyatt feküdve a padon élveztem a meleg napsugarak simogatását, közben el is szunyókáltam kicsit, amolyan félálomba kerültem. A sziesztám annyi zavarta meg, hogy valaki vagy valami van itt és kissé zavart a jelenlét, mivel nem igazán vágytam most társaságra. Félig meddig kinyitottam a szemem majd felültem a padon, nyújtóztam egyet, kitöröltem a szemeimből azt a kevés álmot is ami benne volt, majd körbenéztem a helyszínen. Nem vettem észre senkit a környéken eleinte, majd egyszerre csak egy nagy pókot láttam magam előtt. Rögtön felkaptam a lábam a lócára és nyüszítéshez hasonló érdekes hang jött ki belőlem. ~Most ez egy pet lenne? Egész biztos, mármint az indikátora ezt mutatja, de merre van akkor a gazdája vagy csak ennyire vaksi lennék, hogy nem vettem észre?!~ Majd arra kaptam fel a fejem, hogy már mostanra közvetlen a pókocska mögött áll valaki, méghozzá egy kisfiú. ~Komolyan korhatárt nem szabnak a játékokra vagy csak egyes szülők ilyen idióták?!~ Egy kicsit elmerengtem, majd eszembe jutott a most kapott társaságom és visszatértem a jelenlegi világba és megszólítottam a fiút.
-Szervusz! Ez a pók itt hozzád tartozik? Ha igen akkor milyen névre hallgat és neked mi a neved? Meg hány éves vagy te? Hogy került egy ilyen kisfiú a játékba?
Egyből elhalmoztam pár kérdéssel, majd eszembe jutott, hogy netán nekem is kéne egy kis infót csepegtetni magamról.
-Jaj, bocsi, hogy így elhalmoztalak kérdésekkel, egyébként az én nevem Licht és 19 éves vagyok, a játékba úgy keveredtem, hogy rábeszéltek én meg belementem aztán jól megjártam. Nos mivel ennyit kérdeztem, úgy gondoltam előbb nekem kéne kifejteni. – mosolygok a fiúra.
~ Annak ellenére, hogy nem vágytam társasára eléggé megeredt a nyelvem, néha teljesen kikészítem saját magam.~

//Bocsánat nem lett valami jó kezdés, sajna én is ihlet hiányban szenvedek.    Arra gondoltam előbb beszélgessünk kicsit aztán majd beindulnak a dolgok meg a fogaskerekek. //

A fiú kissé hezitálva, de válaszolt a kérdéseimre, bár eléggé erősen kagylóznom kellett, hogy halljam mit is beszél. ~ Szóval övé a pet. Meg 8 éves az oké, hogy egy barátja adta neki a játékot, hogy kipróbálja, de akkor az a barát is ennyi idős lehetett és akárhogy is nézve, ha még ki is lehetne jelentkezni a játékból, még akkor sem engednék ilyen korú gyerekeket játszani vele, de nincs mit tenni ilyen a világ.~ Közben jöttek tovább a szavak a fiúcska szájából, bár az utolsó mondatár még jobban kellet fülelni mint az előzőkre.
-Hogy megijesztett? Ja mármint az előbbi reakciómra gondolsz az inkább csak egy érdekesen festő meglepődés volt mint ijedés. Igazából nem igazán félek a pókoktól vagy egyéb bogaraktól, inkább csak meglepő volt hirtelen egy ilyen méretű pókot látni magam előtt.
~ Hát ez kissé kínos, de már megtörtén, akárhogy is magyarázkodok itt.~
-De nyugi nincs belőle semmi baj, hisz nem történ semmi különösebb dolog azon kívül, hogy megjelent előttem.
Kissé zavarban voltam az első reakcióm miatt, de hát nem gondoltam volna, hogy egy óriáspók is szerepelhet a petek listáján, na mindegy az biztos, hogy innentől biztos megjegyzem és igyekszem kerülni a közeljövőben az ehhez hasonló reakciókat. Bár úgy érzem lesznek még meglepetések a mai nap folyamán, úgy tűnik ez már egy ilyen nap lesz. ~Egyébként meg most mit csinálja? Mit kéne kezdenem egy kisgyerekkel vagy egyáltalán miről beszéljek még vele vagy hagyjam itt?! Áhh az, ha csak úgy itt hagyom gonoszság lenne, akkor most mit kéne tenni, kész teljes gondolati katasztrófa.~ Teljes erővel azon járt az agyam, hogy most hogyan tovább, semmit nem tudtam kitalálni a dolgok tovább gördítéséhez.


//Az NJK-m részt vehet az elkövetkezendő körökben? Mert, ha igen akkor úgy már van némi ötletem a dolgok belendítésére.//

/Njk: Hazama/

Általában csendes és rejtett megfigyelő vagyok, ritkán merészkedem elő és szórakozok kicsit az emberekkel, de ma pont ilyen kedve támadt, így úgy gondoltam eleget figyeltem sőt ez a kis komédia ami épp történt épp a céhem alvezérével kedvemre vált, mi tagadás jó móka volt nézni, ahogyan azzal a pókkal szenved. Egy ideig még figyeltem az eseményeket, majd mikor a pók ráakaszkodott a lányra egyből megjelentem a páros előtt, ma szórakozni támadt kedve és ők lettek a mai alanyok. A kölyökkel se kell már foglakozni, hisz hallottam az eddig beszélgetést és láttam, hogy mi történt eddig.
-Üdv…Ohh úgy látom zavarok.-gúnyos vigyor terült el az arcomon.
Figyeltem amint a kölyök a pókot próbálja leszedni Licht-ről, közben magamban jót derültem az alvezér arckifejezésén is.
-Nocsak-nocsak, úgy néz ki, hogy nagyon tetszel ennek a pókocskának, nem igazán akar elengedni, de úgy tudom szereted tutujgatni a peteket akkor őt miért nem. Talán azért mert nem épp bolyhos és aranyos?
Számomra igen is szórakoztató volt a dolog, bár ezek a pókok igencsak szeszélyes lények vagy csak épp Kumo ilyen kivételes, de hirtelen elengedte a lány és körbe-körbe rohangált körülötte, majd egyszerre csak össze esett és nem mozdult. A kölyök egyből próbálta újra éleszteni, közben kijelentette , hogy biztos jól van, bár a viselkedés nem erről árulkodott.
-Gyakran csinál ilyesmit? Egyébként be se mutatkoztam neked még ugye Kodoku? Én Hazama vagyok és ne lepődj meg azon, hogy tudom a neved egész eddig itt voltam és figyeltem csak nem épp ezen a síkon.-vigyorgok a kölyökre.
Innentől csendes figyelővé válok megint, bár nem áll szándékomban sokáig így maradni, hisz tervezek még egy-két játékot a mai napra.
-------------------------------------------------------------------------

A pók hirtelenjében magához ölet és megszeretgetett, nem tagadom eléggé meg lepett a dolog és furcsa is volt. ~ Csak ne vinnyog vagy sikíts, nyugalom nem lesz ez csak egy pókocska, ami kicsit nagyobb mint minden átlag.~ Ezt hajtogattam magba, közben megjelent az akire a legkevésbé számítottam ma.
-Már csak te hiányoztál ide! Te mikor nem zavarsz, értesz a megjelenéshez mindig akkor jössz mikor legkevésbé kéne.
Közben  Kumo még mindig ölelgetett, Kodoku igyekezett leszedni rólam, de sikertelenül Kumo nem engedett. ~ Egek most mit csináljak, paskoljam meg, hogy jaj pókocska és aztán hátha el enged. Meg néni? ennyire öreg nem vagyok.~
-Nincs semmi baj csak barátkozik a pókocska ~Remélem~. Ennek ahhoz nincs semmi köze Hazama csak meg kell szokni, hogy egy pók ilyen nagy szertetel közeledik az ember felé. Kodoku nyugodtan, hívj Licht-nek vagy akárhogy csak ne néniz légy szíves. Jaj Kumo milyen aranyos kis pók vagy te, de most már elég legyen kiszerettük egymást.- ezeket mind kissé remegő hangon mondtam.
Úgy tűnt Kumo nem akar engedni, mikor hirtelen gondolt egyet és elengedett majd körbe-körbe rohangálásba kezdett, egy ideig futott majd egyszerre csak össze rogyott. Kodoku egyből böködni kezdte és próbál valami reakciót kipréselni a petből, közben nem túl biztatóan ,de mondta, hogy biztos rendbe van. ~ Hát ez meg, most érdekes jószág, hogy lehet egy pók ennyire kerge, kemotoxott szívott vagy mi?!~ Közben oda guggoltam a pet mellé és én is böködni kezdtem, hátha reagál valamit.
-Biztos rendben van? Normális ez egyel talán?
Közben, úgy nézett ki, hogy Hazama vissza vonul kicsit, bár lelehetett olvasni a képéről, hogy valami jár még a fejében. ~Egek mi lesz még itt.~