Kodoku

by **Kodoku** Szer. Jan. 01 2014, 23:30

Név: Konaja Sui
Nicknév: Kodoku
Nem: fiú
Kor: 8 éves
Kaszt: idomár

Kinézet: Lilás szembe lógó egyenes haja van. Barna nagy szemei, melyek haja árnyalata miatt sokszor lilásan csillognak. Vékony, alacsony kisfiú, sápadt bőrű. Halk hangú, kisfiús hangja van. Ritkán látni arcán mosolyt, de érzelmek szinte sosem láthatók rajta.

Jellem: Nagyon halkan, nyugodtan beszélő, érzelmeit sosem kifejező kisfiú. Az érzelmekkel nem tud mit kezdeni. Bár érzi őket, de kifejezni nem tudja. Nem tudja, mi a helyes. Nincs erős akarata, sosem emeli fel a hangját, nem szokott felszólítani, csak néha kérni. Nem fejezi ki a kívánságait vagy az akaratát. Konfliktuskerülő, szelíd. Ő sosem bánt senkit, nem üt vissza, ha bántják. Ő általában passzív elszenvedője a történéseknek. Bár kíváncsi, nem mer gyakran kérdezni. Nehezen kommunikál, nem tudja megértetni magát másokkal.

Előtörténet

Konaja Sui vagyok, egy egyszerű szegény családból származom. Apum fémkereskedéssel foglalkozik, de amikor otthon van, sokat iszik valami üvegből, aminek nagyon furcsa savanykás illata van, s attól apának is savanykás hangulata lesz. Bár ritkán látom olyankor, amikor nem iszik olyat. Így lehet, hogy ő maga is mindig nagyon savanykás volt. Anyura nem emlékszem, meghalt, amikor a hugocskám született. Én akkor két éves voltam. Kicsi házunk volt, ezért apu, hugi és én egy szobában aludtunk, ezen kívül egy vendégfogadó szobánk, mosdónk és egy kicsike konyhánk volt. Én csak hét évesen mehettem iskolába, mert sokáig vigyáznom kellett hugira. De amikor öt éves lett, akkor mindig velem jött, de ő nem lehetett a teremben, így mindig elbújt az iskola raktárába, s megvárt engem, s együtt mentünk haza. De ez csak akkor volt, amikor apa dolgozott, de sokszor otthon volt délelőtt, így tudott hugira vigyázni. Apa nagyon szeretett minket. Ő, azt mondta, különlegesen szeret minket. Mindig megmutatta, mennyire szeret minket, s mindig is mondta, hogy azért teszi, mert nagyon szeret minket. Azt mondta, ne mondjuk el senkinek, hogy így szeret minket, mert mások nem értenék meg, s irigykednének, sőt meg próbálnának szétválasztani bennünket apuval és tönkre tennék a családunkat. Én nem akartam egyedül maradni, nem akartam elveszíteni a hugit, se aput, így nem mondtam senkinek semmit. De hugi sokszor volt szomorú, amikor apu nagyon szerette őt, de én sosem értettem, miért szomorú. Ő nem szerette úgy aput, mint ő őt és ezért sokat sírt. Apu is szomorú volt, hogy sír. Ezért azt mondta, nekem is úgy kell őt szeretnem, mint apu szereti őt. Mivel ez volt a helyes, így tettem. De hugi velem is sírt. Én nem tudtam vele sírni.
Egyébként apu nagyon szegény volt, azt mondta kevés a pénz ételre. De mindig vette azt a furi innivalót, amibe egyébként titkon belekóstoltam de nagyon rossz ízű volt, és én megkérdeztem, hogy mi ez. Apa nagyon megharagudott rám, s megtiltotta, hogy az üvegről kérdezzem. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mi van benne. Azt mondta, nem tudna nélküle így szeretni minket, ezért erről az üvegről se beszélhetünk senkinek. Így igazából semmit sem mondtam senkinek sem apuról, mert már nem tudtam, mi tartozik a szeretetéhez és mi nem, s nem akartam lebuktatni őt, hogy szét ne válasszanak minket.
Hallottam egy új játékról, erről a SAO-ról, s nagyon kíváncsi lettem. Sok fiú az iskolában nevetett rajtam, hogy én nem vehetem meg a játékot. Lökdöstek, s dolgokat mondtak rólam, ami lehet, hogy igaz, én nem tudom. De volt egy nagyon szép szemű és szép hajú kislány, aki odajött hozzám, s azt mondta, hogy az ő apukája megvette a játékot, s felajánlotta, hogy én próbáljam ki először a játékot. Nem értettem, hogy miért nem szeretnek engem a többiek, miért neveznek szörnynek és érzéketlennek, de a kislány nem tartott annak, s a barátom akart lenni. Így titokban magukhoz vitt engem, s megmutatta, hogy kell felvenni azt a valamit a fejemre, majd bekapcsolta, s a játékot is betette. Mondta, hogy feküdjek az ágyra, s kövessem a játék utasításait. Lehunytam a szemem, s már bent is voltam. Először kasztot kellett választani. Hát érdekes is, meg nem is volt érdekes az a sok kaszt, amit láttam, de ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, azok a kisállatok voltak. Így idomár lettem, mert akartam állatkákat nevelni. Olyan furcsát éreztem, mintha gyorsabban vert volna a szivecském. Nem értettem, mi történik velem, de éreztem, hogy ez valami jó. Azt hiszem, a tanító néni azt mondta, hogy az izgatottság az, ami bennem nincs. Megkérdeztem tőle mi az, s most, amikor ezt éreztem, rájöttem, hogy most izgatott vagyok. Vagyis én is lehetek izgatott?
Egyedül sétálgattam a városban, s próbáltam mindent megnézni, amit csak lehet. Szép volt a város, érdekesek voltak az emberek. Mikor Kayaba egybehívott minket, érdekeset mondott. Nem juthatunk ki, csak holtan, vagy a 100. szintet is megnyerve. Én nem tudtam ezzel az információval mit kezdeni. Sokan sikítoztak, futkároztak és sírtak. Én is szerettem volna sírni, de nem tudtam. Nem is tartottam fontosnak. Én tudtam magamról, hogy kicsi vagyok és gyenge, nem akartam mással foglalkozni, csak a kis lila tojással, amit kaptam. Végül bekerültem az árvaházba, mert sok kisgyerek volt velem együtt, aki félt, s gyenge volt. Voltak nénik, akik vigyáztak ránk. A kis tojás hamarosan kikelt, s igyekeztem sokat játszani vele.
Egyszer, amikor a kis állatkámmal sétálgattam a városon kívül a mezőn, odajött hozzám egy fiú, aki valami miatt nem szeretett engem. Olyan szavakat mondott, amiket nem értettem, miért mond. Haragudott rám, de én nem haragudtam rá. Láttam rajta, hogy egyre dühösebb, s kiabált velem, mint amikor a tanító néni kiabált rám, pedig nem is én zajongtam az órán, hanem a padtársam. Én megkérdeztem most ettől a fiútól, hogy miért haragszik rám, de még dühösebb lett, s el kezdte ütni az arcomat. De nekem nem fájt, s elcsodálkoztam, hogy vajon miért nem fáj. De ő már ordítva és csukott szemmel engem ütött. Láttam, hogy valami csík, zöldből sárgába, majd pirosba váltott. Tudtam, hogy mi az, mert azt mondták, ha elfogy, akkor meghalok. Nem akartam meghalni. De ekkor a kis állatkám rátámadt a kisfiúra, s szépen lassan neki is pirosba váltott az életcsíkja. Majd hirtelen könyörögni kezdett, hogy szóljak rá az állatkámra. Én csendesen odaszóltam neki, hogy ne bántsa a fiút, de lehet, hogy nem hallotta, mert tovább bántotta őt. A kisfiú pedig egyszer csak eltűnt. Olyan szép volt. Pici színes csillogó darabokra változott, s ráhullott a földre, majd eltűnt. Bár szép volt, tudtam, hogy mi történik. Lassan odasétáltam az állatkámhoz.
- Miért bántottad őt?
Kérdeztem tőle, de ő hozzám dörgölődött. A nagyon pici vörös életcsíkomra néztem, majd észrevettem, mikor az égre néztem, hogy a zöld foltocska a fejem felett már nem zöld, hanem piros. Azt hiszem az árvaházból a nénik erről is meséltek. Most akkor én rossz ember vagyok? Úgy döntöttem, inkább hazasétálok. Nyugodt voltam, mert tudtam, hogy most már ez a fiú nem fog bántani, de ekkor még nem tudtam, hogy tényleg meghalt. Az egyik néni magyarázta el miközben nagyon hangosan és érdesen, sikítva kiabált velem, hogy én most megöltem egy kisfiút. Én csak néztem rá, s próbáltam megérteni, hogy mit mond, de ő azt mondta, érzéketlen vagyok és szívtelen, s hogy nagyon gonosz vagyok. Én tényleg gonosz vagyok?

Kodoku képessége:

Pontcsere:
Kodoku képes bárkivel pontokat cserélni. Elvehet az ellenféltől, vagy baráttól annyi pontot akármelyik statról, amennyit csak akar, azonban neki is ugyanannyi pontot kell adnia bármelyik statból, amennyit elvett. Olyat is tehet, hogy ha valakitől elvesz pl. 5 gyorsaság pontot, helyette ad neki 3 életet és 2 kitartást.
A csere 3 körön át marad fent és két körig pihenni kell.
Képes a petjével is cserélni, illetve önmagával is, de ezek véglegesen megmaradnak egy adott játékon belül. Változtatáshoz ismét használni kell a képességet.

//Pet képesség majd pályázat útján lesz kérve//

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jan. 02 2014, 12:59

Szia!

A képesség nem tudom mennyire elfogadható, szerintem a pet képesség mellett azt is pályázd meg, mivel kíváncsi vagyok Klein véleményére vele kapcsolatban (nem kell mellé történet). Az előtörténetet elfogadom.

A tojásból egy óriáspók bébi (egy felnőtt embernek kb. térdig ér) kelt ki. (Ha más, gyakori petet szeretnél szólj nekem privát üzenet formájában.)

Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a pet élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te és a peted találati esélye)
Erő: 0 (a te sebzésed)
Irányítás: 3 (a pet sebzése)
Kitartás: 0 (megegyezik a pet kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a pet gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a pet speciális képesség pontjaival)

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Kodoku

Kodoku

Re: Kodoku