Jay és Chancery lakhelye

by **Chancery** Pént. Nov. 15 2013, 00:14

Egy kisebb lakosztály a céhház egyik sarkában az első emeleten, elsősorban az antikvitás és a fa témájában. A kis előszoba után az ember egy tág, fényes nappaliba jut. Balra a kandalló, és két ajtó: az egyik egy kisebb terembe vezet, ahol hatalmas ablak és párkány fogadja a belépőt, párnákkal és takaróval, kétoldalt egy-egy könyvesszekrénnyel. A másik ajtó a zeneterembe vezet, ahol egy impozáns zongora foglal helyet; ez Jay felségterülete ^^

Jay és Chancery lakhelye Architecture-books-girl-nature-room-Favim.com-411098_www.kepfeltoltes.hu_

Jay és Chancery lakhelye 1124939580frl4l13q2sndgt580slkpa9u955239a56d4b2fd7_www.kepfeltoltes.hu_

A nappali jobb oldalán ismét két ajtó vezet ki: az egyik a hálószobába, a másik a fürdőszobába. A konyha a sarokban kialakított kis külön részen található meg.
A nappali közepén levő szőnyeg alatt egy csapóajtó is lapul, ami mögött egy lépcsőn haladva a földszinti könyvtárba lehet lejutni, de erről csitt ^^.

by **Utahime** Hétf. Márc. 03 2014, 14:16

A mai nap is csak fel le rohangáltam a kertben, és nem tudtam mily értelmes tevékenységet űzhetnék. Falcot csak este bírtam rávenni, hogy úgy beszéljen velem, hogy nagyjából értsem is. Főleg mert ilyenkor csend van, és arra is jobban figyelek, ha csak a lábával kopácsol. Elmondása szerint csipognia fárasztó, amit nehéz megértenem, hiszen úgy egyébként egész nap mást sem csinál, csak csiripel... igaz, nem morze jeleket. Mióta itt vagyunk szinte minden időnket a kertben, vagy a szobánkban töltjük. Ahogy mindig, Falco csak eregeti a lángjait és körberohangál a növények közt. Ezt a tevékenységét ő gyakorlásnak hívta. Állítólag a különböző tüzeit próbálja előhívni, de nekem mindig ugyanolyannak tűnnek a lángok... Talán mikor fáradni kezd, kicsit halványabb és vörösebb. most is a Ez idő alatt egy rövid ideig még én is igyekeztem gyakorolni a skilleket, ahogy Shu mutatta, de többnyire csak a füvön fetrengve kalimpálok a lábaimmal. Esetenként ezt olvasmánnyal a kezemben teszem, de most nem hoztam semmit, így csak magamban dúdolgattam. Még csak alig ért véget a tél, de ha egy tűzgolyó pattog körülöttem csak mérsékelten érzem a hideget. Ennek nagyon is örültem, hiszen odakinn mindig nagyon fázós voltam, és télen soha nem tudtam elég ruhát magamra aggatni, pedig vékony alkatom ellenére is inkább hasonlítottam már egy gombócra...
Végül, miután Falco is megunta a tűzszórást megkérdeztem, hogy felmenjünk-e tanulni a morze abc-t, mire igen határozott fejrázást kaptam. Tulajdonképpen már egész hatásosan tudunk kommunikálni egymással. Tekintve, hogy ő megért engem, és nagyjából már elmagyaráztam neki, hogy miként értetheti meg magát velem. Kicsit sajnáltam is, hogy ilyen gazdát fogott ki. Bizonyára nincs könnyű dolga velem. Sóhajtottam egyet, majd felnéztem az épületre.
- Mit szólnál, ha megkeresnénk a kísértetet? - Kérdeztem Falcot, és ez az ötlet mintha tetszett is volna neki. Felálltam, feltettem Falcot a fejemre, és megindultunk. Amikor csatlakoztunk, és megemlítettem, hogy szeretek zongorázni, Hisame említette, hogy van egy zongoraszellem a házban. Sajnos eddig még nem találkoztam vele, de ezúttal esetleg megkérdezek valakit, hogy milyen is az a szellem. Bár Péter mintha mondta is volna, hogy kicsit másról van szó, azt már rég elfelejtettem hogy is mondta, és egyébként is egy szellemet kergetni sokkal érdekesebb. Így keveredtem Jay és Chancery lakhelye elé, amerre még nem kerestem a szellemet, és egy kicsit elgondolkodva megálltam előtte. Ha benyitnék szellemvadászatra, biztos hülyének néznének, bár ebben a játékban elképzelhető, hogy vannak szellemek is. Viszont még be sem mutatkoztam nekik rendesen. Channal találkoztam már ugyan pár napja, de akkor nem igazán voltunk önmagunk... vagyis kicsit másképp mint most. Ami az én esetemben talán nem sok különbséget jelent.
Egy ideig így álltam az ajtó előtt, amíg Falco a fejemről bele nem verte a csőrét.
- Mit képzelsz te?! Nem vagy harkály! - Suttogtam felé meglepetten.

by **Chancery** Hétf. Márc. 03 2014, 15:09

Álomkelő már nem duzzog annyira. Rengeteg időbe és drága, de finom étekbe telt, mire sikerült elérnem nála, hogy megbocsásson azért, amit tettem és amire azóta is vágyom.
Miután pár napja, kissé nyugodtabb lélekkel visszatértünk a különös vidámparkból, a macskám egy dühös szőrgombolyaggá vált, aki nem tudott mást, csak karmolni, harapni, és nem engedelmeskedni. Gorombaságának oka egyértelmű volt, pedig jól ismert. Ren-sama Reginaldjával is mindig többet törődtem, ha a közelben volt, Falco sem lehetett kivétel. Nem tudok erre mit mondani, nincs más mentségem azon kívül, hogy a főnixek számomra mindennél különlegesebbek és tiszteletet érdemelnek. Elvégre; az életemet is megmentették puszta létezésükkel.
Álom végül megbékélt, látom a tekintetén. Most már hajlandó rám nézni, hozzám szólni, és hagyja, hogy megérintsem. Szép lassan ismét a régi a kapcsolatunk, aminek már csak azért is örülök, mert nem akarom őt is elveszíteni.
~Engem nem fogsz. Ahhoz túl gonosz vagyok.~
-Ugyanmár. -legyintek mosolyogva és végigsimítok selymes bundáján. -De ne értsd mindig félre a tetteimet. Csak azért, mert szeretem a tűzmadarakat, még szeretlek téged is. De te egész nap velem lehetsz, egy főnix meg csak ritkán.
~És ha sikerül szerezned neked is egyet?~ -szinte kihallom az aggodalmat fejemben felhangzó hangjából, és összeszorul a szívem.
-Akkor ugyanúgy fogok törődni mind a kettőtökkel.
~Hát, majd hiszem, ha látom.~
Nem igazán értem, miért nem hisz nekem. Sosem adtam okot a kételkedésre, de persze nem láthatom, mit látnak belőlem kívülről. Igen, talán mégis igaza van...
Egy koppintás üti meg a fülem, és a rendszer jelzi, hogy valaki az ajtó előtt bebocsátást kér. Felkiáltok, hogy "Jövök", egy utolsót simítok ÁK fején, majd sietős léptekkel az ajtóhoz lépek. Ki lehet az? Hogy őszinte legyek, Peterre vagy Shukakura tippelek, általában ők szoktak keresni.
Nyitásra viszont nem őket látom, hanem egy... félig-meddig idegen arcot. Ha az idomárt nem is ismerem meg azonnal,a fején ücsörgő madarat már annál inkább. Kicsit tán nagyobb, mint a vidámparkban, magam sem vagyok benne biztos, de egyértelműen ő, vendégem fekete hajüstöke és változatlan szeme pedig a második választ is megadja.
-Szia... Utahime, ugye? ^^ -mosolygok. Igaz, hogy kérdés lett végül belőle, de mentségemre legyen, a névmegjegyzés sosem volt az erősségem, a hetekben pedig sok új tagunk lett, kiknek meg kell jegyezzem még a jövőben az identitását. Álomkelő a szoba hátsó részében a szemét forgatva hátat fordít és összegömbölyödik az egyik dús párnáján.
-Gyertek nyugodtan. Miben segíthetek? -állok félre az ajtóból, hogy bejöhessenek, majd be is pördülök a kis konyharészre teát készíteni.

by **Utahime** Hétf. Márc. 03 2014, 17:05

A madárka bekopogott, és az ajtó kinyílt. A csibe csőrével a kezemben felpillantottam az ajtónyitóra, majd a csőrénél fogva rántottam az ölembe és egyenesedtem ki.
- I- igen, én vagyok. Szia. - Pislogtam rá párat tétován. Beinvitált a szobába, és alighogy beléptem már a konyha sarokban volt. Újra pislogtam párat, vajon mit szólna, ha meghívnám kísértet vadászatra?
- Sziasztok... - Csipogott Falco is, miután elengedtem a csőrét, és egy kicsit megmozgatta magát.
- Igazából csak gondoltuk, hogy körbejárjuk a házat. És még nem is találkoztunk normális körülmények közt, ezért... - Elhalkult a hangom. Már nem mintha ebben a világban bármi is "normálisnak" lenne mondható. A kísértetek meg pláne nem.
- Köszönöm. - Mondtam halkan, látva, hogy épp teát készít, tán nekünk. Falco eközben kiugrott az ölemből, és a szoba közepére szökdelt, ahonnan körbenézelődhetett. Mikor felfedezte Álomkelőt, felé csipogott.
- Nahát, most mennyivel nagyobb vagy! Rég láttalak. - Örömködve szökdel körbe néhányat, amíg meg nem látja a kandallót. Odapattog és beleugrik.
- De szép! Ugye itt szabad tüzelni? - Kérdi Álomkelőre nézve, majd a választ meg sem várva, kényelmesen elhelyezkedve kezdte magasra lobogtatni élénk lángjait cseppet megemelve a szoba hőmérsékletét.
- Falco, az nem a te ágyad! - Néztem rá döbbenten, hangosan suttogva, mire csak ártatlanul féloldalra biccentette a fejét. Az előbb még azt mondta, nem akar visszavonulni a szobánkba. Talán ennyire kimerült volna a rohangálástól? De végül is ott legalább nem okozhat kárt a bútorokban. Majd' minden éghetőnek tűnik, így talán jobb is, ha ott marad. Chanra pillantottam, hogy nem bánja-e az enyhe szaunát. A magam részéről ugyan kellemes volt, hogy a madárral zárt térben mindig 28-30°C körüli a hőmérséklet, de a legtöbben 18-22°C közt érzik jól magukat. Bár úgy emlékszem szívesen játszott a madárkával, azért rákérdeztem.
- Nyithatok egy ablakot? - Bár talán rossz a kérdés... így kérdeztem, egy fura grimasszal. Tekintve, hogy Falcot alacsonyabb hőfokra venni nehezebb feladat lenne, mint szellőztetni. Majd nekifutottam még egyszer a köszönésnek.
- Szóval... ti hogy vagytok... azóta? - Tettem fel a legszerencsétlenebb kérdést, mit ki lehet találni. Majd körbekapva a fejem csak most tűnt fel valami...
- Itt többen is laktok, ugye? - Talán ilyent sem illene kérdezni, már nem mintha valaha is érdekelt volna ilyesmi mint az illem. Többnyire csak teszem, amit gondolok, vagy fordítva... nem sok emberhez beszéltem odakinn, és akihez igen, avval szemben nem volt olyan fenntartásom, hogy mit hogyan mondjak. Új emberekkel szinte csak azóta találkozom, hogy ide kerültem. Nem igazán tudom, hogyan kéne kommunikálnom az emberekkel, de azt mondták, tekintsek úgy a céhre, mint egy nagy családra. Ennek szellemében megköszörültem a torkom, és reméltem, hogy elnézi a hüleségem.
- Mond csak... te hallottál zongorázó szellemekről? Hallottam, hogy néha zongoraszót lehet hallani a házban... - Kérdeztem csillogó arccal és vigyorral, ami erősen emlékeztethette a 10 éves Utára.

by **Chancery** Hétf. Márc. 03 2014, 17:45

Utahime, eltaláltam... mondjuk elég furán is jött volna ki, ha nem teszem. A jelek szerint kissé meg van szeppenve, bátortalan, talán az új környezet miatt. Bátorító mosollyal próbálom oldani a feszültségét, no meg a levegőbe engedett finom vanillia-illattal, ahogy készülget a roiboos tea. Nem kell sokat várni rá, a sok-sok gyakorlásnak hála, s kisvártatva a gőzölgő kancsóból két kisebb csészébe öntök belőle, hogy végül az asztalhoz vigyem őket.
-Hát, ebben a játékban mi normális? -nevetek fel, miközben egy intéssel bátorítom, jöjjön nyugodtan közelebb, hisz én szívesen látom ^^ Ha leül, követem a példáját és egy apró korttyal ellenőrzöm még egyszer, hogy ez most is finomra sikeredett \o/ Mondjuk a rendszernek hála nem igazán lehet elrontani.

Álomkelő villámló, dühödt szemekkel néz vissza a főnixre, mikor amaz hozzászól, de egyébként nem válaszol. Szerencsémre nem is fújtat vagy borzolja a szőrét, ahogy szokta, de szinte érzem, hogy egyáltalán nem örül a főnix társaságának. Ezek szerint mégis dühös rám még mindig, amiért érzete szerint "megcsaltam". Egy sóhajjal veszem tudomásul, hogy ezen még dolgoznom kell, majd elmosolyodom, mikor a madárka megtalálja a kandallót.
Kérdésére viszont Álomkelő egyenesen elképed.
~Tüzelni? Nincs is itt az ideje... O.o~
-Nem úgy értette...
~Hanem? .. Ja...~
Felfogta végül, és ismét visszahelyezkedett a párnára, ezúttal velünk szemben, hogy jól láthasson minket. Utahime petjéhez intézett kis pirítására csak jót derülök a csésze pereme mögött, elvégre, én nem bánom. Az én házam, az én váram, és részemről a kis drágaság akármit csinálhat, amíg nem gyújtja fel az egészet - ettől viszont nem félek. Miután Falco elhelyezkedett, az idő egyre kellemesebbé válik, legalábbis számomra ismert okokból. Jay ebben már nem érezné jól magát, de most úgysincs itthon, és majd lehűtöm a lakást, ha hazaér Smile

Épp ezért Utahime kérdésére csak megrázom enyhén a fejem. -Nem szükséges. Csak ha számodra kényelmetlen. Én szeretem a meleget ^^
Tán a tea hatására, de Utahime végül kommunikációba kezd, legalábbis a kérdések elkezdenek belőle áramlani, mint hűs víz a forrásból. Álomkelő lehajtja a fejét, szemeit félig lehunyja, és a jelek szerint ő is szívesebben fürdik a főnix melegében, mint egyszerű szobahőmérsékleten.
-Megvagyunk. -mosolygok vissza a vendégre. -Legalábbis... ja, megvagyunk. -töprengek el kissé, de egyéb nem jut eszembe, csupán annyi, hogy én is feltegyem ugyanezt a kérdést. -És veletek is minden rendben, ugye? Smile

Újabb korty tea. Fini \o/
-Hárman, ha ÁK-t is beleszámoljuk. A ház ura Jay, de ő most épp csatangol valamerre.
Következő témája kissé meglep, bár számomra nem telik sok időbe, hogy rájöjjek a turpisságra. Ha zongoraszó, akkor csakis a páromról lehet szó, akinek bár beletelt némi idejébe, de végül legyőzte általános lámpalázát és gyakrabban ül a hangszer elé játszani egy kicsit. Örülök neki, mindig is szerettem hallgatni, és persze ahogy egyre többet gyakorol, úgy válik egyre ügyesebbé is. Már csak azt kéne tudnom, ki híresztelheti, hogy szellemről van szó...
~Van egy tippem.~
Álomkelő csupán nekem intézett szavai bennem is megcsilingeltetik a harangot. Iiigen, már van egy tippem, ki lehetett :3 De nem fogom elrontani az örömét... egy darabig :3
-Igen, hallottam róla, sőt... ismerem is. Beszéltem vele \o/ A kérdéses zongora ugyanis... itt van Suspect

by **Utahime** Hétf. Márc. 03 2014, 20:33

Nevetésére bólintottam. Valóban nem hétköznapi itt semmi, a külvilághoz viszonyítva. Viszont ezek a pálcavillogtató, tűzeregető hétköznapok egészen megszokottak lettek már számomra is... Talán jelenlegi értékrendem szerint ez normális? Ha sok küldetést veszek fel, egy idő után az is normális lehet, hogy az avatárom különböző alakokat vesz fel, és nem tudok tejesen ura lenni magamnak? Letelepedtünk az asztal mellé és elgondolkodva néztem a csésze tea tükrébe, amit kaptam. Finom illata volt, belekortyoltam.
- Nagyon finom. - Néztem fel mosolyogva.
Falco a macska pillantására jobbnak látja a kandallót célba venni, ahonnan jó rálátása lehetett a szoba többi részére. Magasan lobogó lángjai hamar befűtik a szobát, de nem melegebbre, mint ami jól esik. Legalábbis nem melegebbre, amit megengedek a saját szobánkban. Ezért Chan válaszára csak szélesen elmosolyodva bólintottam. Magam elé fogtam a teámat, két kézzel, mintha ebben a hőségben még avval melengetném magamat. Azt hallottam mindenki olyan társat kap, aki segít az idomárnak, vagy illik hozzá valahogy. Talán épp azért kaptam főnixet társnak, mert szeretem a meleget. És talán enyhe - vagy kevésbé enyhe - piromániám is közrejátszhatott a dologban...
- Mmm. Igen... Mi is megvagyunk. - Vettem tudomásul, hogy valóban a világ legbugyutább kérdését tettem fel az imént. Bár bizonyosan kifejthetném, hogy milyen remekül érzem itt magam, - még ha eddig nem is találtam még semmilyen hangszert amin játszhatnék - és Shunek hála, már egész jól halad a kommunikáció a pet és én köztem... bár még mindig nem értem mit csipog. Viszont tanácsai ellenére még mindig nem sikerült a képesség vadászatosdi... no meg hogy a lány eleve ide passzolta tovább a pontosztással és felszereléssel kapcsolatos kérdéseimet... De ilyesmivel akartam a legkevésbé zaklatni szemben ülő partneremet, főleg hogy most egészen nyugodtnak éreztem magam a kellemes teázásnak köszönhetően. Meg talán az ember nem is veszi komolyan az ilyen kérdéseket, illetve aki kérdez, talán választ sem igen vár rá... Így egy újabb bólintással két kézzel magam elé emelve, óvatosan kortyoltam még egyet a csésze tartalmából.
Újabb kérdésemre megnyugtatott, hogy valóban jól olvastam a névtáblát az ajtójukon. Újabban komoly kétségeim támadtak efelől a készségem felől. Főleg mióta Falcót próbálom olvasni tanítani...
- Értem, tehát most nincs itt... - Vettem tudomásul a tényt, magam sem tudom szomorúan, vagy boldogan-e, de valahol a kettő közt. Alighanem vele még nem találkoztam, így szerettem volna bemutatkozni neki is. Ellenben örültem, hogy ilyen kellemesen elteázgatunk épp. Ami talán még egy tannal bővülve sem lenne másképp... de apróbb fenntartásaim vannak a hím egyedekkel kapcsolatban, amiért talán mégis jobb most így. Talán majd később vele is összefutok valahol...
Ennek örömére bátorkodtam felvetni a szellemes ügyet, s mint kiderült ő már ismeri a kérdéses szellemet. Bólogatva ittam egy újabb kortyot...
- Pfgh... - Ahogy a hallott információt sikerült feldolgoznom félrenyeltem az italt és gyorsan szám elé kaptam jobbomat, míg a balommal megszabadultam a csészétől, és krákogtam egy kicsit nagyokat pislantva a lány felé.
- Bocsánat... - Szabadkoztam, és tovább bámultam... Ugye jól értettem, itt tényleg van egy zongorázó szellem! Meg egy zongora...
- M- Mi... Milyen szellem az? Gyakran jár erre a szellem? Megnézhetem a zongorát? Szerinted én is láthatom? Ugye szabad a zongoráján játszani? - Hirtelen pattantam fel és hajoltam át az asztalon csillogó szemekkel. Majd ugyanilyen gyorsan kaptam észhez és ültem vissza. Fülig vörösödve motyogtam egy bocsit, majd kiittam a teámat, hogy megnyugtassam magam.
Általában a szellemektől félni szokás, és többnyire félek is az ilyesmi hallatán... de ez egy zongora szellem! Én pedig zongorista szeretnék lenni... talán még tanítana is... de legalábbis megengedhetné, hogy néha játsszak én is a zongoráján, Vagy legalább már van kitől megkérdeznem, honnan szerezhetnék én is egyet...
Eközben Falco már somolygott magában a kandalló mélyén. ~Na tessék, máris zongorázni akar...~

by **Chancery** Szer. Márc. 05 2014, 13:00

Ennyi idő után már feltűnik, hogy vendégünk és új családtagunk nem a beszédesek közé tartozik. Újabb korty a részemről, miközben elgondolkodom azon, mikor én sem voltam az. Ahhoz képest sokszor érzem úgy, mintha a rengeteg fecsegéssel a néma éveimet akarnám bepótolni, ezzel sokszor csak idegzsábát okozva másoknak. Most mégis felébred bennem a szörnyeteg és szeretném valamiképp elérni, hogy Utahime beszéljen. Lehetőleg sokat. Ugyanis nekem nincs sok kedvem éppen rá...
Beletelik egy kis időbe, de Álomkelő végül elhagyja a párnáját, hogy közelebb masírozzon a kandallóhoz. Nem megy oda rögvest, előbb köröket ír le, tesz egy kirándulást az asztal környékén, majd a kandalló előtt megáll és leül. Nézi a kis főnixet szótlanul, majd egy hatalmas ásítást követően összetekeredik és lehajtja a fejét. Szürke-fekete gombóccá válik, aminek árnyéka a lángoktól messzire nyúlik, hangja pedig halkan szólal meg mindannyiunk fejében.
~Azért egész kellemes...~
Majd úgy tűnik, aludni szeretne.
Utahime valamikor ezután kerül jóformán sokkos állapotba. Szemei kikerekednek és a nyelve is megindul, de olyan hevesen, hogy eldöbbenek még magam is. Zavart mosollyal és nevetéssel dőlök hátra, végighallgatva minden egyes, egymás után feltett kérdését, majd legyintek.
-Elég gyakran. Kicsit furcsa, de barátságos. A szellemeket egyébként bárki láthatja, ha ők is azt akarják, hogy lássák őket Wink

-kacsintok és leteszem a szinte üres csészémet. -Ha kérsz még, akkor szólj. Falco, te is jelezz nyugodtan, ha szükséged van valamire.
Felállok az asztaltól és a zongoraszoba ajtaja felé pislantok. Jay remélhetőleg nem fog megharagudni, amiért bemegyünk oda; nem az a típus, aki ilyesmiért felkapná a vizet. Az én vagyok >.>
-Szerintem nyugodtan. Gyere, megmutatom. -paskolom meg bátorítóan a vállát, majd odalépek az ajtóhoz a kandalló mellett. Teátrális mozdulattal nyitom ki, ami mögött ott lapul a színes üveggel és zöld növényekkel díszített terem, végében az impozáns zongorával, ami most elhagyatottan és magányosan áll. Fehér billentyűi szinte hívogatnak, hogy én is nyomkodjam meg őket, de a Boci Boci Tarkán kívül semmit se tudok eljátszani. Ezt most Utahimére hagyom. A hangszerre mutatva jelzem, hogy szabad az út... és talán hangja a szellemet is idecsalogatja :3

by **Utahime** Szer. Márc. 05 2014, 23:59

A kellemes teázgatás közben Falco figyelte a macsek körzését a tekintetével, majd mosolyogva ő is még kisebb tűzlabdává gömbölyödött a példájára.
Chan pedig válaszolt, én pedig lélegezni is elfelejtettem. Egy barátságos szellem lakik a házban? Persze, csak akkor látni, ha ő is akarja... a szellemek már csak ilyenek. Remélem egyszer nekem is megmutatja magát. Végig bólogattam, és a számat harapdáltam. Azért mégiscsak egy szellemről van szó, akármilyen barátságos, azok pedig... veszélyesek nem?
- Köszönöm, finom volt. - Ingattam meg a fejem, és a csibémre pillantottam, aki láthatóan élvezte, hogy nem kell magába tárnia a lángjait.
~Bizony, nagyon kényelmes kis kandalló. Remélem Uta gyakran átjön zongorázni.~ Hunyta le szemeit a madárka kényelmesen.
Amikor áthívott a zongorának is helyet adó szomszéd szobába pár másodpercig csak ültem még a vállpaskolás után, majd hirtelen utánaugrottam. Alig tudtam megállni, hogy ne ugorjak a nyakába, de szerencsére megálltam még előtte. Felsorakozva a lány mögé, áhítattal vártam, hogy meglássam a zongorát, de az ajtónyitás után már nem léptem be olyan gyorsan... mégiscsak egy szellemé.
- Most is itt lehet a szellem? - Kérdeztem suttogva, a szobát kémlelve. Lassan közelítettem meg a fenséges hangszert, és először csak megszemléltem. Ez az első alkalom, hogy hangszert láthatok, mióta beléptem a játékba.
- Gyönyörű! - Még a húrok közé is belestem, hátha ott lapul a szellem, de ha ott is volt, nem akarta megmutatni magát nekem. Bizonyosan ki kell érdemelni, hogy valaki láthassa... talán ha tetszik neki egy dal, akkor jön elő. Hiszen a mégis csak a zene szelleme, talán amolyan múzsa-féle? Még egyszer a lányra pillantottam, és leültem a zongora elé. Lenyomkodtam néhány hangot, hogy nem jön-e a szellem, majd szellemcsalogatásba kezdtem. A reméltem ez előcsalogatja a szellemet, de legalábbis Falcot idecsalogatta. Már visszavett a lángjaiból, hogy biztonságosan mozogjon a bútorok közt és úgy szökdelt be az ajtóm mint egy kis veréb. Az ajtóban megállt félrebillentett fejel, majd kísérni kezdte a dalomat a csipogásával.
A végén Chanra néztem, hogy tetszett-e neki.
- Köszönöm a lehetőséget.... A szellemek mit szoktak játszani? - Kérdeztem, megállapítva, hogy ettől nem jön elő egy szellem sem a zongorából. Kicsit csalódottan, mert bizony érdekes lehet egy szellem, de inkább megkönnyebbülve, mert azért elég ijesztő a gondolat is, hogy az egy szellemek által kísértett zongora...
Falco odaszökkent a zongora mellé és kitárta szárnyait, mintha a repülést próbálgatná. Egy hónap alatt már jócskán kinőttek a tollai. Már nem az a kopasz, tűzpelyhekkel teli kisgömbőc volt, aki kitört a tojásból, bár a valódi tollai is éppolyan megfoghatatlan lángoknak tűntek, mint a pelyhei. Egy pár pillanatig elgondolkodva néztem a tollászkodását, majd újra a lányhoz fordultam. Mégis csak egy tapasztaltabb idomár...
- Szerinted mennyi idősen kezdenek repülni a madarak? - Mármint Falco... mármint már lassan kinő a rendes tollazata, akkor pedig egy hónap múlva talán már repülhetne is? Amikor abbahagyta a szépítkezést, aranyló, alig felcsapó apró lángokkal nézett felém. Lehajoltam érte és feltettem a zongora tetejére.
- Játszol te is valamit? - Néztem vissza Chanra. Az ő háza, és zongorája, biztos tudja mire jönnek elő... ugye?

by **Chancery** Csüt. Márc. 06 2014, 00:46

Utahime érdekesen, ám annál viccesebben reagált a szoba látványára. Mindig is büszkeséggel töltött el, ha ide beléptem; sok időbe telt elkészíteni a lakosztály, de megérte a belefecsérelt energia és fáradozás. Lényegesen tágasabb és kényelmesebb, mint az apró lyuk a könyvtárba, ahova azóta csak ritkán térek be éjszakára is, no meg itt végre úgy lehetünk Jay-el, ahogy mindig is szerettünk volna. Egyedül, mégis társaságban. Emlékeztet arra az egyedüli esetre hosszú évekkel ezelőttről, mikor két napra elvonulhattunk a világ elől egy távoli városba.
Ez az egyik, igen nyomós oka annak, hogy nem akarom végigvinni a játékot. Nem akarok kiszabadulni Aincradból.
Utahime úgy tűnik, mégis aggódik kissé a kitalált szellem jelenlétét illetően. Kérdésére bekukkantok a szobába, körbenézek, majd megrázom a fejem és mosolygok. -Nem, most nincs itt. Biztos körbenéz a céhházban. -sunnyogok ravaszul, majd hagyom, hogy vendégünk felfedezze a helyiséget. Míg ő a szoba középpontja, a zongora felé óvatoskodik, én leülök az egyik párnázott székre és keresztbe tett lábbal, figyelem, mit csinál.
Leül, lenyom pár billentyűt, majd egyre többet. Belső istennőmnek az álla is leesik attól, ami megüti a fülét, ha Utahime hátrafordulna, tán még látná is a döbbenetet az arcomon.
Gyönyörű. Ujjai úgy repülnek a billentyűkön, mint tíz apró madárka. Mesterien kezeli az ódon hangszert, a felhangzó melódia egy csapásra körbeölel és a fülembe suttogja: semmi baj. Nyugodj meg. Ez a béke szigete. Mintha valóban előbújt volna egy szellem, amiről talán nem is hazudtam. Hisz szellemek léteznek... kiskoromban beszélgettem velük... akkor miért ne lehetnének itt is?
Álomkelő két dologra is felocsúdhatott: a zenére, mely kiáramlik a nyitott ajtón át a nappaliba is, no meg Falco melegének kis lecsillapodására. Érdeklődve követi a madarat, majd leül az ajtó küszöbén és érdeklődve hallgatja Utahime játékát. Farka végének enyhe mozgatásából látom, hogy tetszik neki, amit hall.
Mikor véget ér a zene, nem tudom megállni, halk, de annál őszintébb tapssal jutalmazom a kis művészt. Még a székről is felállok, úgy mosolygok rá.
-Bármikor. Ez... még meg is könnyeztem, gyönyörű volt. Mennyi ideje zongorázol?
Hogy a szellemek mit szoktak játszani? Jay egyenlőre csak gyakorol, mindenfélét, amit ismer. Van, amit én is vele dúdolok, van, ami számomra ismeretlen és csak hallgatom, de olyan is volt, hogy becsukta az ajtót, és semmilyen zaj nem szűrődött ki mögüle. A kérdésre viszont igyekszem válaszolni.
-Mindenfélét. Amihez épp kedve van. Talán legközelebb ezt is meg akarja tanulni. -utalok az imént felhangzott műre, ami szintén a számomra ismeretlenek közé tartozik. -Ennek mi a címe?
Ritkaság, hogy valami annyira elterelje a figyelmem, hogy mást észre se veszek. A kis főnix elhagyta a nyughelyét és köztünk keres társaságot, de most, hogy ismét ráterelődött a figyelem Utahime jóvoltából, a zene fejemben elhalványuló hangjai mellett immár hozzá is közelebb lépek kissé. Összekulcsolt kezekkel gyönyörködöm apró szépségében, és szinte megrezzenek, mikor Utahime hangja elér hozzám.
-Hmm... -gondolkodom el kissé, hisz ha azonnal felelek, félek, hogy még dadogni is elkezdenék az izgatottságtól. -Az változó. Van olyan, amelyik pár nap alatt megtanulja, van, amelyiknek hetek vagy hónapok kellenek, mire kifejlődik hozzá. Falco szerintem hamarosan már fog. Reginald, egy másik főnix-pet is már tudott repülni fiókakorában.
Magamban bár csodálkozom, hogy még nem tette meg. Elvégre, a játék már idestova két éve elindult, és a legtöbb tojás akkor is kelt ki. Ő talán egyike lenne a kései elindulóknak, vagy időközben váltott volna kasztot és szerzett volna tojást hozzá? Elég sok a lehetőség, de nem akarok faragatlannak tűnni azzal, hogy kíváncsiskodom. Amúgy is, ismét a zongora felé terelődött a szó, mire pirulva megráztam a fejem.
-Neem, én nem tudok zongorázni. -...és nem tudok semmilyen más hangszeren se játszani.
Eleinte a szemüvegem, később a korom miatt utasítottak el mindenhonnan. Mostanra pedig már a kedvem is elment tőle, hogy megtanuljak komolyan bármit is.

by **Utahime** Csüt. Márc. 06 2014, 19:58

Megtapsoltak. Elpirultam. Szégyenlős mosollyal fordultam a lány felé megköszönni. Hogy mennyi ideje is zongorázom? Elgondolkodtam, hiszen nem tudtam egyértelmű választ rá. Amióta az eszemet tudtam, mindig is játszottam valamilyen hangszeren mert a szüleim is zenészek voltak, már óvodásként is püföltem a billentyűket. De hogy mióta zongorázom tényleg? Talán csak...
- Mmm, talán olyan tíz éve. - Válaszoltam lassan, elmélázva. - Igen... Azt hiszem hat vagy hét lehettem, amikor komolyabban elkezdtem tanulni. - Rinnel együtt játszottam. Ő mindig jobb volt a zongorázásban is, nagyon szerettem kísérni a dalait. Megráztam kicsit a fejem, hogy kizökkentsem magam, és a nyakláncomhoz nyúltam. Nem akarok sírni. Ő már nincs velem, de nem vagyok egyedül. Újra felnézem a lányra, esetlenül mosolyogva, majd kérdésén felderülve egyre boldogabban.
- A címe Exec Chronicle, ez egyik kedvencem. Egy barátommal együtt költöttük. Ha szeretnéd írhatok egy kottát a szellemeknek... meg neked. - Majd Falcot is magam mellé vettem.
- Értem... Igaz, a valóságban is csak néhány hónap kell nekik. Falco pont úgy néz ki mint egy sólyom, és már kicsit több mint egy hónapja kikelt. Tehát biztosan nem sok idő kell már neki... - Lelkesedtem fel és teljesen felderültem a másik főnix hallatán.
- Reginald? Ő is olyan mint Falco? - Shu is mesélte, hogy más főnixek is vannak a játékban, egyszer remélem mi is találkozunk majd velük. Érdekes lenne látni, hogy milyen egy másik főnix. Már csak azért is, mert nincs két ugyanolyan állatka ebben a világban. Mindnek saját személyisége van, és eltérő képességei. Tehát talán nem is világít úgy mint Falco...
- Ő valódi főnix? Vagy olyan mint Falco? - Shu azt mondta, Falco nem hasonlít a mitológiai főnixre, hiszem nem gólya szerű, hosszú tollas madár, hanem egy kis tűzlabda. Vagy ez csak azért van mert még fióka? Ha felnő még akármilyen lehet, hiszem a rendes tollai bizony egyre hosszabbak a farkán és a bóbitáján is.
Falco leugrott a zongora tetejéről, és szaladgálni kezdett a billentyűkön. Ekkor elkaptam, hogy átadjam a helyet, de meglepetésemben visszaültem a székre. Ebben a játékban nem olyan könnyű zongorázni, főzni, vagy bármit is csinálni itteni gyakorlat nélkül. Persze, ha alapból van ismeretem a dolgok folyásáról úgy hasonlóra képes lehetek, mint kint is. Ellenben nagyon kevés gyakorlással meg lehet tanulni bármit, amihez az embernek kedve van, és ha elég skillt gyűjtünk rá, a rendszer kijavít, bármilyen hibát is vétenénk. Vagyis, ha tudja mit nyomjon, a ritmust és talán a hangokat is korrigálja a rendszer, ha elég tapasztalatot szerez hozzá. Majdnem megkérdeztem, hogy akkor minek ide zongora, de olyan érzésem lett, mintha valamit elfelejtettem volna...
- Miért nem próbálod fejleszteni a skilled, ha úgyis itt van? - Kérdeztem végül kissé még mindig csodálkozva. Majd Falco a kezemből kiszabadulva újra flangálni kezdett a hangokon, mire elmosolyodtam.
- Nézd csak, neki is megy. - Nevettem Falcora, majd a cicára néztem.
- Te is szeretnél játszani? - Kérdeztem a Álomkelőt és elkezdtem játszani egy dalt neki is, letéve arról, hogy szellemeket csalogassak elő. Végül is lehet, hogy nem tetszek neki, akkor pedig úgyse láthatom, ha már itt van, nem igaz? És ha itt van, akkor pedig láthatólag nincs ellenére, hogy játsszak a zongoráján, tekintve, hogy még nem történt semmi baj, pedig itt vagyok már egy ideje.

Uta ezennel kisajátítja az Ar Tonelico sorozat számait x)

by **Chancery** Csüt. Márc. 06 2014, 21:02

Egy barátjával együtt költötte és írta meg. Nem semmi, az már biztos. Újabb, nálam fiatalabb ember a földön, akire felnézek mindezek után; legalábbis egy szintig. Magamban pedig elszontyolódom, hisz lám, ő 15-16 évesen (nagyjából) képes olyasmire, amire én csak vágyhatok maximum az életemben. Ketrecbe zárt kismadár életvitelem ismét megmutatta, mennyire nem éri meg.
Utolsó szavát mintha meg se hallanám - szoktam ilyet tenni, mikor már túl zavarba ejtő az adott téma. Ez is; még hogy valaki számot írjon nekem. Isten őrizz... na nem azért, mert nem szeretném, egyszerűen csak nem érzem helyén valónak. Ilyesmit szép lányoknak, hajadonoknak szokás, nem a magamfajta kis szürke egereknek.
A főnixről alkotott reakcióra már annál inkább figyelek. Álomkelő is végül belép, hogy a lábam mellett üljön le inkább és mancsát nyalogatva hallgatott minket. Valószínűleg megérezhette, hogy most be fogok lendülni.
Dehát nem tehetek róla. A főnix a téma.
-Két lehetőség van; vagy hamarosan kinő a tolla és repül, vagy ő majd csak azután fog, hogy fiatalkorba lépett. Általában ez akkor történik meg, ha eléred a 9-10-es szintet és elég magas fokon áll a kapcsolat köztetek.
Következő kérdését viszont bevallom, nem igazán értem. Valódi főnix? Vajon ez alatt mit érthet? Áh, a legegyszerűbb, ha meg is kérdezem ^^;
-Mármint hogy értve valódi? -döntöm félre a fejem.
A skillekről szólva... igazából nem is tudtam, hogy ez is aszerint a rendszer szerint működhetne. Vagy csak nem jutott eszembe, esetleg fel sem akartam fogni. Hisz ha kint nem tudok zenélni, akkor véleményem szerint itt is fölösleges megtanulnom. Csak hiányozna, mikor kijutunk...
Egy vállvonással tudom le végül a dolgot, némi hümmögéssel fűszerezve, hogy mosolyogva figyeljem a főnix kis táncát.
Álomkelő meredten néz fel Utahimére, mikor hozzászólnak, és érzéketlensége akkor sem enyhül, mikor beindul a dallam. Én magam elkezdem halkan énekelgetni a szöveget, "ne nyivákolj mint akinek húzzák a fülét..." :3

by **Utahime** Pént. Márc. 07 2014, 14:23

Nagy szemeket meresztettem és bólintottam. Tehát amire biztosan meg tanulhat repülni, az a 9-10-es szint. Vagyis amikor olyan nagyra fejlődik, hogy beszélhessen velem, hiszen Shu azt mondta, a fejlődéskor valamiféle emberszerű, vagy legalábbis jobban értelmezhető kommunikációs forma is kialakul bennük. Olyan távolinak tűnt, mint a csillagok. Itt már minden pet fejlődött, de mi még csak nemrég kezdtünk játszani. Ez pedig annyit tesz, hogy ha nem tanul meg repülni, mire kinő minden tolla, akkor a fejlődésig várnia kell, ami sok idő. Ez bizonyos értelemben jó dolog is lehet, mert addig nem tud nagyon elcsászkálni mellőlem, viszont ha nagyon rám van utalva a harcokban, még hátráltatni fogom… Vagyis nekem is hasznossá kéne tennem magam egy csatában.
- Á, a valódi… úgy értem, amit a mítoszokban leírtak. Shukaku mutatott egy könyvet, ami a főnixekről szólt, de azok nem egészen olyanok voltak, mint Falco. Bár igaz, hogy azok nem is egy játékbeli harcra lettek kitalálva… - Mondjuk a külsejétől eltekintve, az hogy tűzlabdákat köp, és ahogy változnak a lángjai… nem meglepő egy főnixtől. Shu csak azt mondta, hogy az általánosabb és eredeti egyiptomi változatra nem hasonlít, de például a rómaira azért egy kicsit igen. Persze kétségtelen, hogy az egyiptomi tűzmadár a régebbi, de a rómait ismertebbnek gondoltam, mint mindent, amit koppintottak. Például a sziréneket is sellő féléknek tűntették fel, holott az eredeti görög szirének vérszomjas madarak voltak… A rómaiak szerették eltorzítani a dolgokat. Meg lehet érteni, hiszen szebb is úgy, meg egyébként is… ki nem szereti újrarajzolni a világot? Bizonyosan Kayaba Akihiko is hasonló mániában szenvedhetett, csak kicsit nagyobb projektet talált ki. Meg a rómaiaknál még nem volt ilyen technika, szegények tényleg csak átrajzolni tudták a meséket.
- Tulajdonképpen csak… úgy értettem hasonlítanak-e….? - Akárhogy is, de egyszer jó lenne találkozni más főnixszel.
Falcoval játszott közös dalunkat Chan is kísérte énekével, de a cicus nem épp az a fajta volt, akikről a mese szólt. Ennek a végén én tapsoltam meg Falcot és Chant.
- Szépen énekelsz. - Már látom, hogy jó helyre kerültem! Persze eddig is tudtam, hogy mindenki nagyon kedves és segítőkész, de lassan úgy érzem magam, mintha nem egy játékba lennék bezárva, hanem egy művésztelepen lennék vakációzni. Mindenki szépen énekel, Shu képregényeket és állatkákat rajzol, és evvel a gondolatmenettel jutott eszembe, hogy a halban két csoportképet is láttam, amiből az egyik mintha Chan alkotása lenne… Evvel szélesen rámosolygok.
- És szépen is rajzolsz. Ugye a te képed láttam a bejáratnál?
- Nagyon tetszik ez a játék. - Jegyezte meg a főnix továbbra is a billentyűkön trappolva.

by **Chancery** Szer. Márc. 12 2014, 16:32

Bár meg akarom kérdezni, Shukaku pontosan melyik könyvet is mutathatta, de inkább nem teszem. Több kötetben is tesznek említést főnixekről, legyen az kitalált mese, mint a Harry Potter, vagy tudományosabb keletű írás, mint a Fáraó Átká-ban.
Végül, megpróbálva visszafojtani tanárnőies külsőt felvevő belső istennőm hosszú monológját, belekezdek.
-A főnixek ugyanolyanok, mint a sárkányok, ők a hiányzó láncszemek. Ezért kinézhetnek így is, úgy is, ez a származásuktól függ. Sárkányból is létezik európai, keleti, óceáni, mindenféle, és egyik sem úgy néz ki, mint a másik. Az egyiptomi benu például olyan, mint a gólya vagy a daru, de például az elődje, a főníciai meg inkább olyan volt, mint egy hattyú.
~Szerintem maradj is ülve, ez eltart egy darabig... >.>~ -szól közbe ÁK, hangját Utahime fejében is megszólaltatva, majd hatalmas ásítást követően a zongora alá telepszik. Fintorgok rá egyet, afféle "Te csak fogd be a szád" stílusban, majd folytatom.
-Az európaiak és az amerikaiak sas- vagy sólyomszerűnek képzelik el, keleten pedig inkább a pávához hasonlít. Szóval... Falco mondhatni, hogy egy európai-amerikai főnix-elképzeléshez hasonlít, Reginald pedig valahol az európai-keleti között helyezkedik el; nagy farktollai vannak, mint a pávának, de nem hosszú a nyaka.
Persze a végén én is inkább Falcot figyelem, méregetem, és elképzelem, vajon milyenné fog válni nagykorára. Timidus és ÁK példájából kiindulva amondó vagyok, ez nincs is olyan messze, manapság a sok nagyszintű játékos segítségével nem nehéz dolog a fejlődés, én ezt a projektet pedig csak támogatni tudom, tekintve, hogy a híresztelések szerint nagyon sok játékos önhibáján kívül tudta csak később elkezdeni a játékot a többieknél.
Gondolataimból a dícséret zökkent ki, talán túlságosan is. Érzem, ahogy az arcom pillanatok alatt forróvá válik és inkább el is takarom a kezemmel a pírt, úgy téve, mintha a szemüvegem akarnám feltolni... egész addig, amíg a mutatóujjam csak nem akarja érzékelni a keretet. Oh, hát persze. Még a mai napig elfelejtem, hogy inkább a kényelemre szavaztam és már semmi segédeszközre nincs szükségem az éleslátáshoz. Zavart kuncogással végül a mozdulatból suta legyintés lesz csupán.
-Szerintem meg gázul, ezért nem is csinálom inkább hangosan. Szétrepedne a fejed >.>
Elménk mélyén halk kuncogás jelzi, hogy ez még ÁK-nak is tetszik. Mármint az, hogy alaposan beégtem ._. A hang alábbhagy mégis, mikor újabb dícséretet kapok, és ez persze nem hagyja, hogy a vörös pirulás elhagyja az orcám.
-Iiiiiigen.... -hajtom le a fejem és húzom össze magam még jobban. Az egy dolog, hogy a mai napig kellemetlenül érint kissé, hogy Peter kiszögelte az egyik főterembe, hogy mindenki láthassa, de nem sok idővel rá Shukaku is kiegészítette a mi ábrázolásunkkal. Bevallom, tetszik, de... nem ok nélkül hagytam le magam a rajzról. Azt hiszem, eltelhet is akármennyi év, sosem fogom magam egy közösség tagjának érezni... ez valahogy... nem is tudom... belém lenne nevelve?
~Zajongó...~
A jelek szerint Álomkelő pedig becenevet talált ki a főnix számára. A zongora alól kilesve úgy néz rá, mint igazi vadász a zsákmányára... >.>

by **Utahime** Vas. Márc. 16 2014, 21:48

A részletes magyarázaton elcsodálkoztam egy pillanatra, majd érdeklődve hallgattam. Hát nem hiába, ő volna a híres könyvtáros, akiről meséltek. A macska hangját is hallottam a fejemben, mire mosolyogva felé biccentettem. Örülök is, ha ilyen érdekes dolgokat mesélnek nekem.
- Azt hiszem az egyiptomi változatról mutatott képet. - Állapítottam meg a leírás alapján, majd szemügyre vettem a madárkámat, és bólintottam. Minden kétséget kizáróan egy európai tojást kaptam, nem hiába neveztem el Falconak...
- Tehát Reginald is hasonlít rá... - Mondjuk az én madaramnak még csak pihéi vannak többnyire, de legalább már nem mondható kopasznak, mint mikor kikelt. Viszont a bóbitája már rögtön megvolt, tehát biztosan cifra tollazata nő majd neki is. Persze eleve tojóról van szó, így talán nem is lehet olyan díszes, mint egy páva kakas... Itt megállok gondolataimban, és visszanézek a lányra. Mintha Shu valami olyasmit is mondott volna, hogy a főnix csak hím madár lehet. Vagy ez is csak az egyiptomiakra vonatkozna vajon? Falco ugyan még sosem ellenkezett, hogy ő nem volna lány, ellenben meg sem erősítette ezt az elképzelésemet.
- Mond csak, egy főnix csak hím lehet? Vagy ha nem, honnan lehet tudni, hogy egy főnix tojó-e, avagy sem?
Madaraknál ez mindig is nehéz kérdés volt számomra, de egy barátomnak is, akinek volt egy papagája amiről azt hitte fiú egészen addig, amíg tojást nem rakott. Többnyire, ha díszesebb, akkor tudható, hogy fiú, de egy papagáj vagy épp főnix esetén vajon honnan tudhatom? Persze Falco érti amit mondok és valamilyen szinten tud is kommunikálni velem, de ha nem válaszol?
Falco közben végig a hangokon trappolt, így egy rövid, vidám hangzavar alakult ki, még Chancery is kísért minket az énekével. A végén a tetszésnyilvánításomra csak legyintett és ahogy kifejezte magát talán egy cseppet hangosan megmosolyogtam. Valóban tetszett az éneke, szeretem hallgatni mások énekét, mert az ének vidámságot jelent, vagy inkább a szomorúság elűzését. Számomra legalábbis. Mindig úgy gondoltam, hogy ha valaki énekel, kiűzheti magából a rosszkedvet. Persze talán ez is csak addig igaz, amíg valaki nem kényszerből teszi...
Majd eszembe jutott a kép, amit talán nem kellett volna említenem. Lehajtotta a tejét, és kelletlenül vallotta be, hogy az ő alkotása volt. Beleharaptam az ajkamba, és én is lehajtottam a fejem. A képen rengeteg szereplő volt, akit nem említettek amikor befogadást nyertem a céhbe. Lehet, hogy kiléptek a céhből, vagy ők is olyan kék csillámokként végezték... Felpillantottam a lányra, és a kíváncsiság győzött megint, ezét halkan megszólaltam.
- Bocsi, bizonyára már egy régi kép... Nem láttalak rajta téged... - ...és a szellemet sem. Talán már sok új ember érkezett és tűnt el azóta, ami sok rossz emléket élénkíthet fel benne, így meg is ráztam a fejem, mintha csak magamban beszéltem volna.
A hangzavart okozó madárka ezalatt végigszökellt a magas hangokon. A macska megjegyzésére felé sandított, majd hirtelen összerezzent és magasra csaptak a lángjai, ezután egy kis lángocskát fújt a macska felé.
- Te is gyere játszani! - Csipogta lelkesen, de a zongora mintha lángra kapott volna közben.
- Ne gyújtsd fel! - Pattantam fel gyorsan elkapva a madarat a zongorától. Majd az ölemben fogva figyeltem a zongorán kialvó lángokat, és egy sóhajjal nyugtáztam, hogy nem lett baja és bocsánatkérően pillantottam Chancery felé. Túl sok a fa ebben a házban, veszélyes itt sokáig randalírozni hagyni egy főnixet. Vagy Falcot biztosan... Igaz, mostanra lecsitultak a lángjai, és megszeppenten nézett felém.
- Úgy látszik a szellem nem akar előjönni. - Néztem körül gyorsan. Még szerencse, valószínűleg nem örülne, ha felgyújtanánk a zongoráját.
- Mostanában ritkábban szokott gyújtogatni... - Néztem vissza a lányra mentegetőzve. Bár az is igaz, hogy többnyire kerüljük a fával teli területeket.

by **Chancery** Vas. Márc. 16 2014, 22:21

Belső istennőm elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a főnix-téma igenis bevált, de azért figyelmeztet, hogy ne beszéljek túl sokat, hisz az illetlenség. Alig bírok a véremmel, és szívem szerint még hosszú-hosszú órákig ellennék csak ezzel a dologgal >.>
-Hát... -töprengek el pár másodpercre. -Az ezotériában a főnix a nőiesség jelképe, és a kínaiak szerint is csak nőstény lehet; a férfi megfelelője a sárkány. -mutatom még a levegőben is nagyjából a sokszor látott, ismert jelképet, ahogy egy keleti sárkány és egy díszes madár köröz egymás között. -Yin és yang. A játékban persze ez másképp van, itt lehet hím is, tojó is.
Második kérdésére viszont egy szomorú mosollyal és egy vállvonással válaszolok. -Sajna nem tudom. Eddig csak egy hímet láttam, meg Falco-t. Ő milyen nemű?
Ha mondta is, akkor már elfelejtettem >.>
Bocsánatkérését, immár a képpel kapcsolatban, döbbenten hallgatom csak, majd elkezdek úgy integetni a kezeimmel, mint valami félőrült, miközben makogva próbálom megnyugtatni. -Jaj, nem-nem-nem, nyugi. Réginek izé... ja, karácsonyi... és izé... Hogy nézne má' ki az, hogy rárajzolom magamat is? ^^; Meg Shu utána úgyis bepótolta... >.>
~Megint parasztoskodsz.~
Szól rám ÁK a fejemben, mint mindig, mikor előjön a vidékies stílus és illetlenül kezdek beszélni. Pirulva húzom össze magam ismét, majd körbenézek. Nagyon más témám nincs is sajnos, Jay pedig a jelek szerint még sokáig fog elmaradozni, pedig milyen drámai lett volna, ha időközben betoppan és ily módon derül ki, hogy ő a szellem - hisz mi más is lehetne? ^^
Álomkelő eközben tovább figyeli a madarat, még a szája szélét is megnyalja, úgy tűnik, nagy önuralomba kerül neki, hogy ne vadássza le. Ősi ösztöneit szinte csak izgatják a madár szavai, de mikor Uta közbelép, láthatólag ő is észbe kap és ülő helyzetbe helyezkedik, úgy nézve végig rajtunk, mintha semmi sem történt volna.
-Nyugi. -legyintek, mikor Utahime a tűz miatt kezd aggódni, felkelek a székről, közelebb lépek, és a kis Falco által gyújtott lángokra meredek. Elképzelem, amint magamba szívom őket, a rendszer apró kattanása pedig tudatja is velem, hogy valami bizony történik. A Pirokinézis számlálója meg is indul a lehűlési időt számolva, Falco tüzének pedig se híre, se hamva. Arra, hogy a Pirokinézissel egy ideje apró tüzeket akár el is tudok oltani, csak nemrég jöttem rá egyszerű kísérletezés közben az asztalnál és egy papírlapnál. Persze, a képesség ezen része csatában még sosem jeleskedett.
-Nem Falco az egyetlen tüzes személy ebben a házban ^^ -kacsintok rá, mikor a számláló lejár (csatán kívül egész rövid idő alatt), kinyújtom előre a mutatóujjam, és némi trükközéssel elérem, hogy a kezem lángra kapjon. Nem fáj, csupán melegít, s alig pár másodperc múlva el is oltom, még mielőtt a kevéske, itthon hordott páncélpontom elfogyna és Utahime megijedne csökkenő életcsíkom látványától.

by **Utahime** Szer. Márc. 26 2014, 21:51

- Tehát máshol pedig csak nőstény? - Néztem vissza homlokráncolva. Bár nem kell valaminek nőneműnek lennie, hogy a nőies legyen, vagy annak a jelképének tartsák. Hiszen a pávatollakat is „nőiesnek” találják, mégpedig csak a hímek tollait… Az állatvilágban pedig mindig díszesebbek a hímek, illetve az emberek sok egyéb dolgot is felosztanak nemek szerint, amik egyébként nemtelenek. Ezt ráadásul a keleti és nyugati népek gyakran fordítva is teszik, mint például az eget és földet. De a lényeg, hogy a főnixek és sárkányok olyan kitalált lények, melyek az égtájakkal együtt változnak. Mind külsőre átalakulnak, mind mást is tartanak róluk. Így már egyáltalán nem furcsa, hogy ennyiféle és néha ellentétes dolgot hallok róluk. Csak még érdekesebb, hogy ennyire sokfélék lehetnek…
- Tehát ami ebben a világban van, az a kinti világ minden történetének egyvelege megvalósítva? Ez elég érdekes, de kicsit ijesztő is… - Tűnődtem egy pillanatig, szembe állítva a keleti szerencse sárkányokat és az európai vérszomjas fenevadakat képzeletemben. Ami azt illeti, valószínű, hogy az összes mobnak is megvan a maga története odakinn is, amiből ez a világ valamit kotyvasztott. Milyen jó is, ha van egy könyvtáros, aki mindent ismer legalább egy kicsit, vagy legalábbis mindenről tudja, hol kéne utána járni. Erről szólva, mintha hallottam volna a főnixekről valami érdekeset…
- Egyszer hallottam valahol, hogy a főnixek halhatatlanok. Vagyis haláluk után elégve a poraikból új főnix kel ki… Ez mennyire lehet itt igaz? - Vajon ez mennyire lehet igaz Falcora, meg úgy egyébként igaz lehet-e? Lehet, hogy csak az elöregedett madárra vonatkozik, hogy megfiatalodik, ha elégeti magát, de nem minden halott madárra igaz. Ebben a világban biztosan nem, különben nem lenne értelme a halálnak a számára. Bár az is kérdés, hogy mi a halál? Főleg ebben a világban, ahol nincs fájdalom… talán jobb is lenne itt meghalni, mint kint szenvedve…
Majd a nemét találgatván Falcora nézünk, viszont ő láthatóan nem akart nyilatkozni - érdekesebb volt a hangokon trappolva zajongani.
- Azt hiszem, tojó… - Mondtam sejtésem, de nem voltam ebben teljesen biztos. Tulajdonképpen nem is kérdezem volna, ha biztosan tudtam volna. Talán addig nem is leszek biztos benne, amíg fel nem nő, és meglátom, rak-e tojást, avagy sem. Bár ebben a világban ez sem tűnik olyan egyértelműnek, hogy ha lány, tojni fog…
Meglepődtem az integetésére, és hirtelen elhadart mondataira, és elmosolyodván biccentettem.
- Karácsonyi? Szép ajándék lett. - Gondoltam egy ajándék lehet a céhnek, amin minden tagot megörökített egy pillanatban, a saját szemén keresztül. Igazán tetszett az ötlet. Falco egyszer csak egy kicsit nagyobb lángokat eregetett, mint azt a bútor tartóssága tolerálni tudta, így az lángra is kapott. Fel is kaptam róla a madarat, és kissé ijedten néztem a gyönyörű zongorán ját szó lángokat, amik nem kis meglepetésemre majdnem azonnal ki is aludtak. Néhány értetlen pislogás után rájöttem, hogy Chancery mentette meg a hangszert.
- Wáó… - Bámulok a kezén egy pillanatra feltűnő lángokra, majd lelkesen, csillogó szemmel nézek fel.
- Ez is valami képesség-féle? Nagyon szép. - És valóban. Egy pillanatig úgy égett a keze, mint egy fáklya. Márpedig itt mindenki magasabb szintű nálam, tehát már rengeteg dolgot láthattak a játékban, de többet, mint én. És az ilyen dolgokat, mint az égő bútorokat ilyen egyszerűen lerendezik, mintha semmi nem történt volna…
- Hehe, ha felgyújtunk valamit, akkor legalább tudom, ki is lehet oltani. - Nevettem a tarkómat vakarva. Csak útban vagyok. Csak kárt okozok, és hagyom, hogy más javítsa ki. Vajon hasznukra lehetek-e egyszer? Hogyan hálálhatnám meg, hogy befogadtak maguk közé? Kicsi vagyok, és alig tudok valamit… nem csak erről a világról, de úgy általánosan is…
Falco is érdeklődve nézte a fellángolt kezet, és az ölemből át is ugrott rá, de annak tüze már kialudt.
- Nahát, kioltotta a tüzemet!
Szóval ilyent nem csak petek tudnak. Vajon én is ki tudnám oltani a tüzeket valahogy? Nem, most még a tűzgyújtás sem megy simán, ahogy akarom. Azt kell először gyakorolnom. Viszont, ha csak így ki lehet oltani a tüzemet, az nem feltétlenül csak jó dolog.

by **Chancery** Pént. Márc. 28 2014, 20:46

-Ahány mitológia, annyi elképzelés. -költöm át kissé a híres mondást kuncogva,majd hallgatom Uta a hallottak alapján levont megjegyzését, bólogatva. Igen, valami ilyesmi ez a játék; eddig szinte mindent megtaláltam itt, amikről kint olvastam, és a 100 szintnek még csak az apró szegletét néztük át. Nem lehet tudni, mik vannak feljebb, mely legendák, mondák által inspirált szörnyekkel kerülhetünk szembe. Bevallom, én már alig várom *.*
-Hát... -kezdek az újabb kérdésre valahogy megfogalmazni a válaszom. -A játékban nem tudom, de nem is hiszem. Egy petnek sincs semmilyen fajra jellemző különlegessége. Talán mint speciális képesség, megjelenhet valamelyiknél, de tudomásom szerint az is egyedi, és nem biztos, hogy pont Falco-é. A kinti legendákban viszont igaz, hogy hamuvá égnek, majd abból vagy fiókaként vagy féregként bukkannak elő újból. -mosolyodom el. A régi egyiptomiak egyik leírását már olvastam arról, hogy miként halálozik el egy főnixmadár; illatos faágakból és levelekből épít magának fészket, majd a tollairól visszaverődő napsugarakkal gyújtja fel azt, hogy a hamvaiból mint csupasz féreg, kezdje meg következő életét. Ebből kifolyólag gondoltam ki a saját történetembe, hogy a főnixet csupán úgy lehet elpusztítani, ha szétszórjuk a hamvait.
Falco nemével kapcsolatban viszont teljesen egyértelmű, hogy Utahime nem igazán tudja a helyes választ. A "tojó" hallatán ismét elmosolyodom és gyors leltárt végzek magamban; eddig az összes tag petje nőstény... :DSzinte sajnálom előre azt, aki egy hímnemű pettel érkezne közénk.
A tüzes jelenet után Álomkelő is kibattyog a zongora alól és miután leül a lábam mellé, egy olyan hatalmasat ásít, hogy majd' kiugrik az állkapcsa; persze csak puszta megszokásból. Míg ő a mancsa nyalogatásával kezd foglalatoskodni, a csuklómat dörzsölgetve leállítom a képességet és elégedetten szemlélem a számláló ismételt megindulását.
-Igen, az első képességem. Tüzet tudok gyújtani, és harcon kívül ezeket a kisebbeket eloltani, másra nem jó. -vonok végül vállat, majd elnevetem magam. -És nyugi, szerintem egy pohár víz is elég, ha esetleg túl messze lennék a helyszíntől Very Happy

by **Utahime** Szomb. Márc. 29 2014, 01:36

Szomorkásan hümmögve hallgattam, hogy Falco nagy valószínűséggel nem fiatalodhat meg csak úgy, ha épp elégni támadna kedve. De azért várható volt ez a felelet... bizonyos mértékben, mert meglepettem pislogtam néhányat.
- Féregként? - Aztán majd megeszi a mellette lévő fióka? Kis kuncogás után arra jutottam, akármi is kelne ki belőle, nem sok értelme lenne a fejlődésének, ha ilyesmire képes lenne. Illetve minek is tenné, ha az visszaforgatja a képességei fejlődését? A játéknak a végső Boss legyőzése a célja, amihez a folyamatos fejlődés, erősödés és tapasztalati pontok gyűjtése szükséges. Ha egyszer csak összemenne újra kopasz fiókává, az nem kifejezetten lenne kedvező egy ilyen játékba, bár evvel talán megúszhatna valami halálos csapást...
- Tehát ez akár a speciális képessége is lehet az egyik főnixnek... - Motyogtam magam elé eltűnődve a dolgon. Ha nem is pont ez, de azért valami igaz rá abból ami a főnix legendákból származik. Elsősorban hogy tűz elemű és egy madárról van szó, de bizonyára egyéb dolgokban is találhatnék hasonlóságot bizonyos legendákkal. Egyéb iránt nem kéne ennyiféle állatkának lennie ha csak nem a változatos külsejük miatt. Ha pedig ez igaz, úgy bármilyen lénynél meg tudhatnánk tippelni, hogy nagyjából mire képes...
- Akkor ezek a képességek is valamilyen, az állattal kapcsolatos legendából valók? - Vagyis jó lenne ismerni minél több mesét, hogy minél jobban tippelhessünk, ha valami új dolgot látunk? Eközben a macskára tévedt a tekintetem és hamar el vetettem ezt a feltevésem. Bizony túl sok mesében szerepelnek hasonló lények, így igen nehéz lenne csak a fajtája alapján megtippelni, milyen képessége is lehet egy egyednek. A macska a boszorkány történetekben elég gyakori állat, így még bővebb lehet a képességeinek tára. Bár elsőre az általam ismert mesék macskáit elképzelve, többségében a lopakodás jutott eszembe, a falakon átjárás, eltűnés féle dolgokkal az élen...
Egy kisebb tűzvész zökkentett ki az elmélkedésből, majd az újabb tüzecske lepett meg, Chan kezében.
- Igen, hát... azért többnyire vigyázunk a berendezésre... - Hebegtem tovább. Azért egy pohár vizet sem tartogatok mindig magamnál, de nem rossz ötlet. Ezentúl mindig lesz ai inventorymban. Bár a zongorának a víz is épp annyira ártalmas lenne...
- Érdekes dolgok ezek a képességek. Az enyém akkor jön elő, ha éneklek, de még nem jöttem rá, mit is csinál pontosan... - Mosolyodtam el miután lenyugodtam, bár azért a zongorától inkább távol maradtam. A játékosok képességei még érdekesebbek. De talán ezekre is lehet mondani, hogy a személyiségét tükrözi az illetőnek? Magamból kiindulva biztosan... A rendszer mindenképpen olyant ad, amit jól ki tud használni. Legalábbis tudhat használni... az értelmére meg vagy rájövök, vagy nem. Egyszer mintha használtam is volna már, mikor megijedtem, de emiatt nem is emlékszem rá igazán, és egyébként is, valahogy rögtön ki is teleportálódtam a helyről. Talán Falco egy kicsit erősebb lett akkor? Kis sóhajtással körbe néztem a szobában.
- Egyszer biztos megtudom... De a szellem végül csak nem jött elő. Lehet, hogy majd máskor találkozom vele... - Zenélni már biztos nem fogok neki. Még a végén teljesen tönkretennénk a hangszerét, és akkor minket kísértene...

by **Chancery** Szomb. Márc. 29 2014, 17:20

-Igen. -nevetek el egy kicsit a megdöbbenésén. -Az egyiptomiak leírásaiban legalábbis féregként születik újjá.
Majd, mivel még csak most jutott eszembe, még hozzátettem: -Egy másik nép leírása szerint viszont a főnix csak tűzfürdőt vesz, de nem születik újjá, mivel örökké él. A fürdő során csak az élősködőktől szabadul meg. -magyarázom, és fel is dereng, hogy talán a Sárkánytan c. könyvben olvastam erről egy rövidke bekezdést. Ha holnap ismét eljutok a könyvtárba, saját kezűleg fogom ellenőrizni a dolgot.
Míg hagyom számára megemészteni a speciális képességről szóló részt, úgy érzem, ismét megszomjaztam a nagy beszélgetésbe és mivel az ajtó úgyis tárva-nyitva, nem kerül sok időbe, hogy kimenjek, majd visszatérjek két frissen töltött kis teáscsészével.
-Már ha kérsz még. -vonok vállat és teszem le a csészét a zongora egy tágabb, szabad részére, ahonnan még Falco sem tudja leverni; nem mintha az itt akkora katasztrófa lenne, hisz még takarítani sem kell, a rendszer megteszi magától. Visszaülök a helyemre, míg Utahime kérdez ismét, és a gondolkodási időmet most egy korty teával leplezem.
-Hát... -kezdek bele végül. -Szerintem nem minden esetben. Regi második képessége például az, hogy fura díszes páncéllá változik. Álomkelőnek is az első képessége macskás, de a második inkább egy madáréhoz hasonló.
~Ne gúnyolódj.~ -hangzik fel a hangja a fejünkben, sárga szemei megvillannak a zongora alatt.
-Nem gúnyolódom, de nincs igazam?
~Nem én tehetek róla.~ -vágja még vissza, szavait egy faroklendítéssel nyomatékosítva, miközben teste körül fekete tollak kezdenek felbukkanni a levegőben és lassan körözni körülötte, mintha kis szélszárnyakon lengenének. Utahime felé bökve mosolygok rá.
-Ugye?
Újabb korty tea, még mielőtt folytatnám a diskurációt, már csak azért is, mert nem vagyok benne biztos, egyáltalán érdemes-e belekezdenem, de végül úgy döntök, megteszem.
-Szerintem a petek képességei is nagyban függenek a gazdáikétól. Még odakint, a játék előtt, kiskoromban szerettem történeteket írni, és az egyikben szerepelt egy fekete macskalány, ő volt képes ilyen tollakat megidézni és azzal támadni az ellenfeleire.
Hmm, túl gyorsan fogy a teám >.> Se baj, csak lassítsunk kicsit a kortyolgatással. Az ölembe helyezem a csészét végül és hallgatom a társam szavait, miközben a szemem alig bírom levenni Falcoról. Olyan szép, édes és ennivaló cukorfalat. Félig lehunyt szemmel a csésze végül a székem mellé, a földre kerül.
-No, akkor esetleg szeretnéd, ha most rájönnénk? -utalok arra, hogy nem tudja, miként is működik a képessége pontosan.

by **Utahime** Hétf. Márc. 31 2014, 00:26

- Tényleg sokféle történet van... - Ámulok a rengeteg történetet hallva. Bár az azonnali újjászületés, és örök élet közt talán nincs sok különbség... A megfiatalodás egy dolog, de ha örök életű, akkor az befagyasztott öregedést is jelent, vagyis, ha nem öregszik, nem kell fiatalodnia. Gondoltam először, de ha nem őrzi meg fiókaként a tudatát, akkor bizony igencsak nagy különbséget jelent. Morfondíroztam magamban, és észre sem vettem, hogy közben egy újabb bögre teát kaptam. Kicsit meglepetten riadtam fel, mikor a zongorára tette, és elpirulva köszöntem meg magam elé motyogva valamit. Falcot letettem a földre - hogy az elkezdje felfedezni a szobát körbe szaladgálva, és minden résbe belesve - és elvettem a csészét, hogy kortyoljak egyet a finom nedűből mielőtt tovább kérdezősködöm.
A képességek tehát nem feltétlenül kapcsolódnak olyan szorosan az állattal kapcsolatos hiedelmekhez... Ezt mondta, és a macska hangját is hallottam a fejemben, mire mosolyogva szemléltem a körülötte szálló tollakat.
- Nahát, tényleg! És milyen szép... akár egy tressym. - Le is guggoltam a zongora mellé, hogy jobban szemügyre vegyem az ingadozó pihéket a macska körül. Ahogy megbabonázva figyeltem a hallhatóan morcos állatot arra gondoltam, hogy azért a tollak sem feltétlen tűntek olyan távolinak egy macskafélétől sem, mert hiszen a macska is kellőképp légies állat. És egy kicsit emlékeztet is a kedvenc legendabéli állatomra, a tressymre... bár madárszárnyakkal is ábrázolják, nekem a denevér szárnyas fekete macskák tetszenek inkább. Ehhez a szürke cicushoz viszont nagyon is illettek a tollai... Az ábrándozás közepette hallottam, hogy ezt a képességet még a valódi világban találta ki a gazdája... De ha ez így van, ennyire ismerne minket a rendszer? Az elképzelhető, hogy a viselkedésünk, személyiségünk feltérképezik de hogy még a kinti életünkről is lennének adataik? Nos, az alapján, amit elmondunk a játékban... de ennél több csak nem.
- Gondolod, hogy azért lett ilyen képessége? - Magam elé emeltem a csészémet de nem kortyoltam bele, csak homlok ráncolva töprengtem a hallottakon. Egyáltalán menyit tudhatnak rólunk, ez valahogy olyan ijesztően hatott hirtelen, nem is tudom miért... De gyorsan rendbe rázva magam egy korty teával és inkább a képességek mibenlétére igyekeztem koncentrálni. Evvel a tollakra gondoltam, amik olyan varázslatosan lengedeztek körbe a macska körül. A kérdés csak az, hogy mire is jók ezek a dolgok...
Lassan kiittam a csészém tartalmát, mielőtt válaszoltam volna. Shu is mondta, hogy segíthet rájönni, hogy mi is lehet a képességem, de még nem került rá sor...
- Én... nagyon örülnék neki. Hogyan tudjuk kideríteni? - Pislantottam, fel a kiürült csésze mögül.

by **Chancery** Kedd Ápr. 29 2014, 23:16

~Mi az a tressym?~
Álom kíváncsisága szinte túlcsordul a fejbeli hangján, és izgatott, macskás farokcsóválás közepette néz fel Utahimére a választ várva. Én sem tudom, mi lehet az a tressym; talán egy számomra eddig ismeretlen univerzum lénye. A válaszra mindenesetre én magam is kíváncsi vagyok.
A macska csodálkozva nézi végig, ahogy Uta leguggol elé és úgy vizsgálgatja. A fekete tollak garmadája lassan összeáll, és mintha egy hatalmas, fekete kutya alakját adnák ki irányítójuk fölé hajolva, de a folyton változó, elmosódó részletek miatt még én sem vagyok biztos benne. Vannak visszatérő alakok, a hatalmas kutya is egy ilyen, ami főleg azóta lett szokás nála, mióta egyszer elkóborolt, még a Vakrandi utóbulijának idején. Elgondolkodva kortyolgatom a teát, hogy vajon akkor történt-e a vele valami különleges, ami miatt a kutya vagy farkas alakja rendszeresen visszatér nála.
A legjobban viszont azt utálom, mikor egy fekete madárrá formálja a tollait. Azok láttán ugyanis rögvest eszembe jut az a rohadék a tükörből.
-Hmm... -nyelem le a kortyot és az ölembe kerül ismét a csésze. -Igazából csak spekulálok. Kétlem, de más magyarázatot még nem találtam ki...
Az én szemeim végül egy ideig Falcot kísérik figyelemmel, hogy lehetőleg minden, esetleges fellobbanó tüzet még idejében kiolthassak, bár erre nincs szükség. A kis madár ismeri az illem alapszabályait, legalábbis a jelek szerint, a rendszer biztonsága pedig ilyen kis lángocskáknál úgysem hagyja, hogy porig égjen a fél céhház. Legvégső esetben majd hívom Hisame-t, hogy segítsen oltani. >.>
Utahime viszont felemelkedik és kérdez, érdeklődik. Az arcomra egy kis mosoly terül, magam sem tudom, hogy büszkeségből vagy önelégültségből... remélem egyikből sem. Nem akarok túl beképzelt lenni, csak ennek az a folyománya, hogy átesek a ló túloldalára. Meg kell találjam a középutat.
-Először is énekelj. Mondtad, hogy akkor jön elő. -mosolygok. -Én pedig figyelek, hogy változik-e valami. Aztán majd próbálkozunk, ha nem sikerülne elsőre.

by **Utahime** Pént. Május 09 2014, 17:08

A macska kérdésére elmosolyodtam és tovább szemlélve a szállingózó tollakat, elgondolkodva válaszoltam.
- A tressym? Az egy macskaféle, aminek szárnyai vannak. Rendszerint nagyon okosak... és hozzád hasonlóan gondolatátvitelre is képesek. - Pontosabban elég széles skálája van a képességeiknek telepátiától a gondolatolvasáson át a jövőbelátásig... de mind hasonló jellegűek, vagyis nagy tudásuk miatt gyakran elég önteltek is. A különböző játékokban viszont gyakori familiárisok és elég gyakran láttam hasonló lényeket különböző mesékben is. De az emberek mindig szerettek különböző lények ötvözetéből kitalálni ujjakat, így nem lehetek benne biztos, hogy mi is az eredete, még az is lehet, hogy az egyes lényeket egymástól függetlenül álmodták meg, véletlenül ugyanolyan kinézetűre... Többet viszont nem nagyon tudtam mondani, így csak lenyűgözve figyeltem tovább a tollait. Mintha különböző mintákat látta óm volna benne egy pillanat erejéig, hogy aztán újra tovaszálljanak a tollak egy új mintát kiadva.
- De tudod, ha színesek lennének a tollaid, inkább egy kaleidoszkópra hasonlítanál... vagyis a képességed. - Elmerülve a tollak csodálatában, kortyolgattam a teámból és a lány válaszára csak bólintottam. Persze, hiszen senki nincs aki tudná, hogy mi miért és pontosan hogyan működik... egyedül Kayaba sensei tudná megmondani, miért az a képességük ami.
- Tényleg érdekesek a tollaid... - Falco eközben közelebb merészkedik a macskához a zongora alatt. A csőrével bele-belecsíp a levegőbe, remélve hogy egyszer sikerül elcsípnie az örvénylő tollakat is.
Mikor kiürült a csészém, kérdően felpillantottam a lányra, aki felajánlotta, hogy segít megállapítani, hogyan is működik a képességem. Bólintottam egyet, majd néhány másodpercre elgondolkodtam, mit is kéne énekelnem?
- Rendben, akkor... kezdem. - Végül úgy gondolva mindegy, elkezdtem énekelni az előbb játszott darab szövegét. Egy darabig csak énekeltem, majd a semmiből halk kíséretet is kaptam, ahogy szoktam. Hogy ezen kívül bármi változás történt volna, még mindig nem éreztem, bár mintha Falco gyorsabban szaladgált volna Álomkelő körül...

by **Chancery** Pént. Május 01 2015, 14:52

***Innentől az új épületben***

by Ajánlott tartalom

Jay és Chancery lakhelye

Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye

Re: Jay és Chancery lakhelye