Re: Dzsungel

by **Ozirisz** Szer. Dec. 31 2014, 17:26

Nem tudom pontosan, mennyi ideig pihengettem a fa tetején, és néztem a messzeségbe, amikor egyszer csak leszállt mellém a faágra Timidus. Egyet biccentett, majd nézte ő is a messzeséget. Vajon ilyenkor mi járhat a sárkány kobakjában? Vajon képes lehet észlelni az emberek gondolatát? Vagy csupán a kíváncsiság motíválta, hogy ő is a horizontot kémlelje? Nem tudni, de a gondolataink, az érzéseink, az álmaink, minden ami a fejünkben van elméletben elérhető a rendszer által. Korábban két alkalommal is előfordult, hogy küldetés körében álmokat kaptam, amit a rendszer kreált. Időnként éreztem, ahogy a rendszer mintha érezte volna, hogy nagy szükségem lenne pl. egy sikeres képességaktiválásra, és abban a pillanatban sikerült elsütnöm a gyógyító képességem. Vajon a sárkány, mint ezen világ őslakosa, mennyire képes érzékelni ilyesféle dolgokat? Nem tudni, de kissé zavarba ejtő volt a távolbanézés-verseny...
Majd a sárkányra néztem - Szervusz Timidus - köszöntem neki - Mi a helyzet? - majd egy kis szünet után feltettem egy elég nyilvánvaló kérdést - Shu is itt van a közelben? - Nyilvánvaló, hisz nem túl valószínű, hogy egy pet csak úgy, egymaga elhagyja a védett területet az idomár nélkül. Főleg nem Timidus, aki mindenáron megvédi Shut, és csak úgy egyedül elmászkálni elég logikátlan lépés lenne, hisz azalatt az idomárral bármi történhet, még védett területen belül is. Bár az, hogy számomra mi a logikus, és Timidus számára mi, az nem biztos, hogy ugyanaz. Minden lény, legyen az ember, vagy épp egy idomár társa, máshogy látja a világot, mást és mást tart logikusnak. Végülis ettől vagyunk különbözőek, ettől van egyéniségünk, ezek nélkül nem lennénk többek egy rakat zombinál vagy bégető birkánál...

by **Shukaku** Szer. Dec. 31 2014, 17:52

A férfi is köszönt. Ez természetes, hiszen az embereknél ez szokás, és a sárkány kilencvenkilenc százalékban biztos volt abban, hogy olyasfajta kölcsönös tisztelet övezi a kapcsolatukat, amely csak két, nagy tudású bölcsnek adatott meg. A legutóbbi beszélgetésük során rengeteg minden derült ki, vált világossá Timidus számára, és Ozirisz jövőbelátó jóslata sorra valósultak meg, amiket az emberekről mondott. A harmadik kérdést is roppant egyszerű volt megválaszolni, hiszen Timidus egyértelműen tudott bólintani. Számos, emberekkel történő beszélgetés során már kiszámolta, hogy a közelben szó, náluk átlagosan huszonhárom egész hetvennégy század méter sugarú kör területét jelenti, és amennyiben Ozirisz is ezt a rendszert használja, már pedig mivel emberből van, ez logikusan következett, így könnyen megadható volt a válasz, Shu a közelben tartózkodott. Na de a közbenső kérdés, miszerint mi a helyzet, már igen komoly dilemmát jelentett a pet számára. A teljes, aktuális helyzet vázolására feltehetően nem volt elég idejük, hiszen az előző találkozásuk óta eltelt kettőszáztíz nap annyi változást és történést tartalmazott, hogy az erről való beszámoló megtartása túlnyúlt volna azon az intervallumon, amelyet egy ember hallgatással, vagy egyáltalán ébren végigtölteni képes. Ilyenkor általában a számukra fontos dolgokra voltak kíváncsiak, ám balga módon azt mindig elfelejtették közölni, hogy mi is a fontos számukra, és miről is várják pontosan a beszámolót. Egyvalami volt csak, ami biztosan közös pont volt, és Ozirisz érdeklődhetett iránta, így Timidus választ adott erre a kérdésére, majd a jelen eseményeit, az itt tartózkodását is megindokolta.
-Már dolgozom ügyön. Jelenleg vadászunk. Vaddisznóra.
Természetesen a sárkány Judy gyilkosának, Darknessnek az elkapására gondolt. Nem nagyon tudta, hogy részvétet kellene kifejeznie, hiszen Ozirisz nem mutatta annak a jelét, hogy nagyon megviselték volna a történtek. Legalább is Timidus által érzékelhető jelét nem, hiszen amikor Hisame halt meg, akkor Shu éjszakákon át zokogott. Ozirisz nem zokogott. Ezalatt viszont, hogy ezt megtárgyalták, már Shu is a fa alá ért, és szomorúan, mégis kis bíztató mosolyt erőltetve magára nézte a párost, és várta, hogy a férfi észrevegye. Elhatározta, hogy ha a kardforgató nem hozza fel a témát, akkor ő sem fogja.
-Szervusz Ozirisz…

by **Ozirisz** Pént. Jan. 02 2015, 17:40

A sárkány bólintott, hogy Shu a közelben van, a "dolgozom az ügyön" kijelentésből következőleg épp erre tart. A helyzetjelentés viszont kissé meglepett... Vaddisznóra vadásznak, ám a vaddisznók az alsóbb szinteken fordulnak elő jelentősebb mértékben. Minden bizonnyal ezzel Timidus is tisztában van, és a sárkány mindent színtiszta logikára alapoz, amennyire én tudom. És a logikus döntés a cél hatékony elérésében egy vaddisznókban gazdagabb vadászmező lenne. Persze az is benne van a pakliban, hogy kihívást keresnek, vagy esetleg Shu gondolt a kezdő játékosokra is, és azért nem a Nagy Síkságon vannak. Vagy bármi egyéb oka, ami miatt pont ezen az emeleten akadt dolguk, és kellemest a hasznossal összekötve beszerzik a vacsorának valót. És még több más lehetséges oka, amit fel sem merült így hirtelen...
- Vaddisznóra? - húztam fel a szemöldököm, miközben válaszoltam a sárkánynak - Javíts ki ha tévedek, de emlékeim szerint az alsóbb szinteken fordulnak elő nagyobb mennyiségben... - majd egy levegővétel után folytattam - Sőt, ha jobban belegondolok, még nem is találkoztam errefele egyel sem. Ellentétben a szarvasokkal...
A mondatomat már nem fejeztem be, mert közben egy ismerős hangot hallottam lentről.
- Szia Shu! - köszöntem vissza neki, majd elkezdtem lemászni a fáról. Milyen jó lenne nekem is egy pár szárny a hátamra ilyenkor. Felfelé még csak felmászok, de lefelé... na az már nehezebb mutatvány. És ahogy az lenni szokott, az egyik alsó ágon szépen megcsúszott a mancsom, és dobtam egy szép nagy hátast a hóba. Miért nincsenek univerzális kesztyűk? Az egyik jó hógolyózni és hasonló dolgokra, de a kard kicsúszik harc közben az ember kezéből, a másikban hozzáfagy az ember keze a kardhoz, mert olyan hideg, a harmadik esetében pedig a havas faág lett hirtelen csúszós. Vagy csupán én lettem ügyetlenebb? Nem tudom, de nem zárják ki egymást, szóval kesztyű ide vagy oda, attól független még lehetek ügyetlen is... Majd feltápászkodtam és leporoltam magamról a havat. Nem mintha nem pixeleződne el magától, de addigis határozottan ellensúlyozza a télikabát és a vastag pulóverok melegítő hatását..
Majd a lány szemébe néztem, és újra megszólaltam - Mi újság? Rég láttalak... - ám befejezni most sem tudtam a mondatot. Nem tudtam, mit is mondhatnék. Még a horgászversenyen említette, hogy valakit elveszített, és a verseny sem valami rég volt. Shu valószínűleg ugyanazon a poklon megy át, amin én. A pokolból kivezető úton pedig csupán az idő az egyetlen szövetségesünk. Az idő múlásával sem oldódik meg semmi, csupán hozzászokunk a változásokhoz...

by **Shukaku** Pént. Jan. 02 2015, 19:24

Timidus újra bólintott. Igen, vaddisznóra vadásznak. Utána pedig nem mondott semmi többet, hiszen Ozirisz arra kérte, hogy javítsa ki, ha téved. Ozirisz nem tévedett. Valóban igaza volt mindenben, amit állított. Persze az volt a szerencséje, hogy Timidus Shu mellett már valamennyire megtanulta értelmezni az emberi arc kifejezéseit, így egy idő után világossá vált számára is, hogy a férfi kimondott szavaival ellentétben mégis vár valami választ.
-Nem tévedsz. A Bestiárium szerint itt nem is kellene előfordulniuk. A szafariteljesítmény azonban megköveteli ezen a szinten való levadászásukat, így arra a következtetésre jutottam, hogy a hagyományostól eltérő vadkanokkal fogunk találkozni.
Egy halk sikkantás jelezte Shu részéről, hogy észlelte, amint Ozirisz megcsúszik, és zuhanni kezd. Persze ilyenkor minden nagyon lassan történt, akárcsak a mátrixban, Shu izmai pedig megmerevedtek, és nem is tudott mozdulni. Csak az volt a fejében, hogy védett területen kívül vannak, és szegény Ozirisz le fog esni, és leesett, és itt fog a szeme előtt elpixeleződni, és nem tehet semmit, mert már eltelt egy rakat századmásodperc, és még mindig nem csinált semmit. Azután pedig a kardforgató hatalmas puffanással zuhant a hóba, és Shu szeme ekkor már nyitva sem volt. Majd kinyitotta az egyiket. Majd a másikat. Ozirisz megszólalt. Beszél hozzá. Akkor nem halt meg. Ám a következő szavai nem a férfihoz szóltak, hanem a társához.
-Timidus! Miért nem csináltál semmit?! Még baja is történhetett volna!
-Tévedsz. Abból a magasságból, amelyből leesett, semmilyen komoly sérülése nem eshetett. Kiszámoltam.
-De… de ha mondjuk…
A sárkány félrebillentette a bal fülét, és figyelmesen várta társa további fejtegetését, ám Shu inkább a kezét nyújtotta Ozirisz felé, hogy felsegítse.
-Hát… nem tudom… csak azt tudom, hogy igazad volt mindenben…

by **Ozirisz** Pént. Jan. 02 2015, 20:26

- Értem - válaszoltam a sárkánynak. A szafaris teljesítményeket nem tudom fejből. Tudom, hogy honnan lehet elérni a listát a menün belül, párszor átfutottam, de szerencsére sok gond nincs vele, mert ha valamelyiket sikerül teljesítenem, akkor egy üzenetablak keretében a rendszer tudatja velem, hogy mi történt. Persze aki céltudatos, nem a sorsra bízza a vadászatot, hanem tudja, hogy mire érdemes vadászni, és gyorsabban is fejlődik.
Mint kiderült, nem is a hagyományos értelemben vett vaddisznóról van szó, amik tényleg csak az alsóbb szinteken élnek, hanem a szafaris vaddisznóról. Sokaknak nyilván vaddisznó-vaddisznó, röfög-röfög, ugyanaz, de amíg az egyik minden további nélkül megtámadja az óvatlan játékost ha a közelébe megy, a másik csak békésen éldegél a számára szimpatikus erdős-mezős területen. A nagytöbbség azonban mégis csak arra a mobra gondol elsőre a vaddisznó hallatán, amit egyes-kettes szintűként még a kezdő fegyverünkkel püföltünk fejlődés és élelemszerzés végett. Elsőre én is arra asszociáltam, pedig gondolhattam volna a speciális vadkanra is, ami ritkán ugyan, de majdnem mindenhol előfordulhat. Úgy néz ki, ma is megtudtam valami újat.
A hóba puffanás viszont Shukakuból olyan reakciót váltott ki, amire nem számítottam. Sőt, olyannyira nem számítottam, hogy még szóhoz sem jutottam...
Nem szoktam hozzá, hogy bárki is aggódjon miattam. Sőt, már én magam sem aggódok. Lesz, ami lesz, hisz a Végzet már meg van írva, és nem lehet kicselezni. Ha egy felsőbb erő azt mondja, ennyi volt, nincs több ráadás, akkor nincs mit tenni. De nagyon úgy fest, velem még van valami terve, csak azt nem tudom, hogy mi...
- Köszönöm - mondtam Shunak, ahogy felsegített a hóból. - Ne aggódjatok, nekem nem lesz bajom... - szólaltam meg ismét, ám a mondatot nem fejeztem be. Timidus felé fordultam - A számításaid helyesek. Nem estem olyan magasról, és a friss hó is tompította a puffanást - mondtam a sárkánynak. Persze ha nem hóra estem volna, hanem a fagyos földre, vagy kőre, akkor már lehet néhány életpontot veszítettem volna.

by **Shukaku** Pént. Jan. 02 2015, 21:03

Ozirisz eléggé el volt tévedve, amikor azt hitte, hogy senki nem aggódik érte. Már hogyne aggódott volna? Ő volt az első felnőtt Shu életében, legalább is az Aincradi életében, aki ténylegesen, normálisan elbeszélgetett vele, nem nézte se gyereknek, se hülyének, meg a nézeteit sem gondolta eget rengető baromságnak, sőt, még Timidust is kedvelte, vagy legalább is úgy csinált, mint aki kedveli, de még ez is hatalmas szó volt akkortájt, hiszen abban az időben Shu még nem ismerte sem Cearsot, sem Junt, így nem voltak olyan személyek a kis idomár körül, akik ezzel a remek tulajdonsággal rendelkeztek volna. Az már azonban még nagyobb probléma volt, azaz valós probléma, ami Shut is aggasztotta, lévén a kardforgató gondolatairól mit sem tudott, csak sejthette, hogy a tragédia után igencsak borongós lehet a hangulata, szóval emiatt is igen bajosnak ígérkezett a témakeresés. Ahogy az várható volt, a férfi nem lett valami beszédes a zuhanás után sem, és Shunak is nagyon gondolkodnia kellett, hogy valamit mondhasson. Talán nem volt jó ötlet, talán nem gondolkodott eleget, de abba az első mondatba kapaszkodott, amit Ozirisz kiejtett a száján.
-De… hát hogyne aggódnánk, amikor…
És itt hirtelen elhallgatott. Tudta, hogy Judyt hozta volna szóba, ha nem vigyáz, és folytatja a mondatot. De szerencsére vigyázott, így egy nagyon rövid szünet után folytatta.
-Én… én nem tudok úgy számolni, mint Timidus…
-Számolok helyetted is. És cselekszem is helyetted, amikor ez módomban áll.
Arra csak bólintott, hogy a számításai helyesek. Ez majdhogynem egyértelmű volt, kivételt képezett az a lehetőség, hogy a zuhanás okozta sebződés rendszere pont abban a pillanatban változzon meg, miközben Ozirisz zuhan. Ám erre az esély elhanyagolható volt. Eközben Shu fura zajokat hallott a hóból, és egy kis kaparászás után, a kezébe is került egy manócska, aki éppen utat próbált törni magának a mély vájatokban, amiket ők hagytak maguk után.
-Gyere csak, segítek. Merre szeretnél menni?
Kérdezte a manócskát, majd letette a kitaposott útra, hogy könnyebb legyen neki, és ismét Ozirisz felé fordult.
-Tényleg… és te merre szeretnél menni?

(manó)

by **Ozirisz** Vas. Jan. 04 2015, 23:06

Shu tényleg aggódott ahogy a szavaiból is hallatszott, de a mondatát nem fejezte be. Azt, hogy mit is akart mondani, vagy mit nem, rejtély maradt. Talán lényeges, talán nem, de nem is akadtam fenn rajt. Timidus számolási készsége sem lepett meg túlzottan, őneki teljesen természetes ezen digitális világ őslakosaként az ilyesmi. A számok, a logika világának alapjai. Egyes feltevések szerint a világban minden leírható számokkal és mértékegységekkel. A távolságtól elkezdve az időn át az emberi tudatig minden. Végülis az emlékeink, a tudatunk, minden ami az agyunkban van, elektromos impulzusként léteznek, tárolódnak. Vajon lehetséges feltölteni egy ember tudatát a SAO szervereire? Csak a szóbeszédre tudom alapozni, de Kayaba valami hasonlót már alkotott. Kósza pletykák alapján az egyik boss képes volt halott játékosok alakját felvenni, és leutánozni. Bár ezt nem veszem készpénznek, amíg a saját szememmel nem látom, ahogy azt sem, amit anno az egyik Lights of Future tagtól hallottam. Shiro említette, hogy hallott pletykákat egy nehezen megszerezhető tárgyról ami képes lehet a felélesztésre. De az, hogy akinek így visszahozzuk a tudatát, ugyanaz lesz, aki volt? Vagy csak egy árnyék? Nem tudni, ahogy azt se, hogy egyáltalán létezik-e...
Aztán kizökkentem a gondolataimból, ahogy Shu fogott egy manót. Bár nem volt kék, de a hótól a fehér sapkája stimmelt. Lehet Bányásztörp eltévedt?
Aztán ahogy a manócska kikerült a hókupac alól a járhatóbb útra, megkérdezte Shu tőlem is, hogy merre szeretnék menni...
- Hát, nem is tudom...- kezdtem bele - Valahol a közelben van... tűzrakóhely? - tettem fel a kérdést. - Egy kis melegedés szerintem ránk férne. - fejeztem be a mondatot. Persze csak egy kósza ötletként jött elő, de jelentős mértékben rásegített az a hideg hó. Valószínű, ha létezik a közelben megfelelő hely, akkor azzal Timidus tisztában van, hisz fentről nagyobb területet belátni..
Aztán alighogy a manó elcsöszmörgött Aprajafalva felé, zörejeket hallottam. Nem, nem Bányásztörp és a cimborái. Kicsit hangosabb a zörgés, de ismerős. Pont mint az előtt, hogy a fa tetején kötöttem ki, amiről olyan szépen leestem. Na, most csak azért sem másztam vissza a fára, jöjjön aminek jönnie kell. Elsétáltam pár lépésnyit az ösvényen, amikor egyszercsak előttem termett a szarvas. A megérzéseim helytálltak a zaj forrását illetőleg, bár annyiban más a helyzet, hogy most olyan... békés. Nem rohan, nem menekül, csak épp erre járt. Jól megnézett magának, aztán alighogy megsimogattam, csak szép nyugodtan elindult az úton, majd betért vissza az erdőbe. Lehet Aprajafalvába tart?

// Szarvas //

by **Shukaku** Hétf. Jan. 05 2015, 08:40

~Ez így nehéz lesz. Nagyon nehéz.~
Futott végig a lány agyán, és nem tudta, hogy örüljön-e annak, hogy Ozirisz nem kérdezett rá a befejezetlen mondatára, vagy szomorkodjon-e emiatt. A felnőttek még itt is igyekeztek magukat mindig erősnek mutatni, és akkor sem mondták el, hogy segítségre, hogy egy kis beszélgetésre van szükségük, amikor ez igazából így lett volna. Főleg nem egy gyerek előtt. De Shu nem tudta kikövetkeztetni, hogy mekkora bajt okozna azzal, ha csak úgy a semmiből előrukkolva a témával, feltépné a sebeket. Nem, ezt nem merte, és nem is szabadott neki megkockáztatni. Ám Ozirisz sem volt ebben a segítségére, még egy picikét sem. Bár… bár pont ezért kérdezte azonnal a férfit, hogy merre akar ő menni. Ha a kedvében jár, ha igyekszik úgy viselkedni, hogy minden úgy történjen, ahogyan a kardforgató szeretné, akkor abból semmi baj nem kerekedhetett… legalább is a kis idomár nagyon remélte, hogy nem. És szerencsére Ozirisz már mondta is a vágyait, méghozzá azt, hogy meg kíván melegedni a lobogó tűz hője mellett. Ehhez pedig még Timidusnak sem kellett felröppennie, hiszen azokat a helyeket, amiket a játékosok készítettek, talán teljesen ellepte már a hó, és a sárkány nem is láthatta volna, ám Shu tudott valamit, amit a legtöbb játékos nem. Körbekémlelt, keresett egy helyet elég messze a fáktól és a bokroktól, majd elkezdte elkotorni a havat a lábával.
-Tudod, Ozirisz, az a legjobb abban, ha nem buta mobolással meg bossozással töltöd az idődet, hogy nemcsak a szintedet tudod gyorsan növelni, hanem a többi fontos képességet is, mint például a vadászat.
Felemelte szemmagasságba a kezét, összecsukta a tenyerét, majd újra kinyitotta, és a benne megjelenő dobozkát lehelyezte az elkotort korong közepére, ahol kisvártatva már meg is jelent a tűzrakóhely, és vígan lobogott a láng.
-Vadászat mester szint, és az instant tábortűz. Látod, mire nem jók a jártasságok?
Nevetett a kislány, és ha a férfi nem jött magától, akkor ő húzta közelebb maga mellé, miközben Timidus már röppent is a levegőbe, hogy levadássza azt a ritka disznót, amit kerestek.

(vadkan)

by **Ozirisz** Kedd Jan. 06 2015, 03:22

A tűzrakóhely kérdését illetőleg csak forgattam a szemeim eleinte, ahogy Shu a közelben tett pár lépést. Itt lenne a közelben a tűzrakóhely? És észre sem vettem? Nem látás jártasságot, hanem T2-es szemüveget kellene vennem...
Aztán megvilágosodtam. Nem kerülte el a figyelmem a tűzrakóhely, hanem éppen fordítva történtek a dolgok, mint amire számítottam. Nem mi megyünk a tűzrakóhelyhez, hanem az jött el hozzánk. És az idomárlány már magyarázta is, hogy a vadászat jártasság fejlesztése milyen előnyökkel jár. - Hűha! - szólaltam meg, rácsodálkozva a tábortűzre - Ez az instant tábortűz dolog tetszik - közben közelebb mentem a tűzhöz melegedni - Na igen, a jártasságok hasznosak. A vadászat terén még eléggé le vagyok maradva, valahol a gyakorló szint környékén. A horgászattal még jobban, általában csak a halakat etetem kukoricával, vagy a nagyobb halakat komplett pecabottal, mint a múltkor is... De ha ugyanúgy működik, mint a főzés, akkor a gyakorlástól függően fejlődik. Főzés terén félúton járok a mester szint felé, és már ritka az, ha elrontom...
Aztán láttam, ahogy Timidus felrepült. Valamit észrevett, az biztos. Élesebbek az érzékei, mint nekem, és ahogy néztem utána, merre tart... Ám elég volt csak rágondolnom, vagy a hallgatózás jártasság, vagy a szél, vagy csupán a képzeletem szüleménye, de mintha röfögést hallottam volna egy pillanatra. De az, hogy tényleg röfögés volt, vagy az alváshiány miatt kezd csődöt mondani a fejem, nem tudom. Aztán ha Timidus visszatért, akkor azért rákérdeztem - Jól hallottam, hogy megtaláltad a vaddisznót?
Aztán csak élveztem tovább a tábortűz melegét. Fel kell fejlesztenem a vadászat jártasságot. Majd egy újabb kérdés, amire bizonyára teljesen egyértelmű a válasz, de azért biztos, ami biztos alapon feltettem a lánynak - A vadászat mesterfoknál automatikusan küldi a rendszer a készletet, vagy valahol a városban lehet kapni? - majd kíváncsian figyeltem a választ.

by **Shukaku** Kedd Jan. 06 2015, 05:57

Meglepetés. Talán ez volt a legjobb szó arra, hogy Shu mit is szeretett volna. Látta, hogy a férfi értetlenkedik, ám kivételesen nem az esett le neki azonnal, hogy nem bízna benne, hogy valami buta gyereknek hiszi, aki azt sem tudja, hogy mit csinál… mindössze nem jutott eszébe a vadászat jártasság. Ennyi. És Shu sem nézte le emiatt. Úgy érezte, hogy Ozirisz komolyan veszi őt, és ő pedig valóban felnőttnek gondolta a férfit. Nem olyan felnőttnek, mint a többit, akik Aincradban voltak, hiszen Junnal már rég megbeszélték, hogy az összes felnőtt óvodás gyerekként viselkedik. Mind Hinari, aki toporzékol, mert más is akar játszani az ő játékával, és úgy is visszaszerzi, ha emiatt egy kislányt kell megvernie, mint pedig az összes frontharcos, aki nem segít a kicsiknek, mert ha ők végig tudták járni ezt az utat, akkor majd a kicsik is végig tudják, és ha nekem nem lehetett szupi felszerelésem az egyes szinten, akkor neked sem lehet. Anat volt persze az egyetlen, aki gondolt erre, aki meghirdette az Arteses kiárusítást, és aki Shut is felruházta… de a többiek, mármint a nagy céhek közül fikarcnyit se törődtek a picikkel, és az Artesből is csak Anat. Ozirisz azonban más volt, Shu pedig mosolyogva fogadta a dicséretét. Igen. A hűha ezúttal dicséret volt, nem pedig annak a jelzése, hogy nem nézte ezt ki belőle. Minden attól függött, hogy ki mondta, és a kislány mit akart belelátni.
-Igen, teljesen ugyanúgy működik… és ha van kedves, akkor szívesen segítek felfejleszteni. Hetente kétszer járok ki szafarizni, megbeszélhetnénk, hogy neked mikor jó, és akkor mehetünk együtt… csak… ezt még Timivel is meg kell beszélni, mert neki is felborítaná a napirendjét. De… gondolom nem baj, ha nem csak a kicsiknek segítek.
Arra, hogy a kardforgatónak magas lenne a főzés jártassága, mosolyogva bólintott, majd rögtön elő is vett két dobozkát.
-A mester felénél? Akkor a zöldségeket vállalod, vagy a húst? Ha már van tábortüzünk, akkor nem hagyom, hogy éhes maradj.
Majd attól függően, hogy Ozi mit választott, átadta neki az egyik dobozt. Ezalatt már Timidus is visszatért, és egy rövid igenlő válasszal jelezte, hogy valóban malacot talált, ezután pedig figyelte a társát, ahogyan alkot.
-Igen, automatikusan, ahogy mester főzésnél a konyhakészlet is mindig nálad van, italkészítésnél meg azok a dolgok… de… de biztosan tudok adni neked is ilyen dobozkát… csak azt nem tudom, hogy nálad is működik-e.
Próba szerencse, így hát elő is varázsolt egy újabb instant tábortűz dobozt, és átnyújtotta a férfinak.

by **Ozirisz** Szer. Jan. 28 2015, 16:58

- Jó ötlet - feleltem Shunak - Köszönöm, hogy segítesz. Nekem tulajdonképp bármikor jó, nincs semmi dolgom. Csak tengetem a napjaim, szóval... felesleges miattam Timidus napi ritmusát felborítani.
Bár amióta Aincradban élek, azóta konkrét napirendem sincs, nem hajt a tatár vagy a melóisten mint odakinn. Bár Timidus nem tudom mennyire érzékeny a megszokott ritmus, előre eltervezett dolgok hirtelen megváltozására, de biztos nem egyszerű neki sem. Saját bőrömön tapasztaltam a derült égből túlóra című mutatványokat, és az a nap és a következő nap csak a túlélésről szólt. Avagy bírjuk ki ébren, lehetőleg két lábon a napot. Timidusnak szerencsére nincsenek ilyen emlékei a kinti világról, de akit a tiszta logika irányít, valószínűleg tervei, alternatív tervei vannak, különböző esetekre van felkészülve, és bejön egy, amire pont nem. Neki épp elég probléma ezeket a váratlan dolgokat megoldani, és nem tudhatom előre, hogy mi mindenre lenne hatással.
- A húst bevállalom - válaszoltam a lánynak - A zöldségek a jobb szakácsok kezében kiváló ételízesítők, köretek lesznek. A rendszer a magasabb jártasságszint mellett finomabbá teszi a készített ételeket, ha jól tudom. - majd egy dobozkát nyújtott felém az idomárlány, benne a husival. Aztán a sárkány is visszatért, és mint kiderült, nem hallucináltam, tényleg röfögés volt, és tényleg vaddisznó. Vagy talán nem is hallottam semmit, csak véletlen egybeesés? Az sem lehetetlen...
Mint kiderült, amit csak "harmadlagos" jártasságnak hív a játékosok zöme, és nem foglalkozik a fejlesztésükkel, meglehetősen hasznosak, kivétel nélkül. Ezt eddig is tudtam, hogy hasznosak, de még a fronton harcolóknak is jobb lenne, ha nem csak a harc és a pontok. Mennyivel jobb lenne egy taktikai megbeszélés a tábortűz körül, majd amíg a jónép bevacsorázik, ki is okoskodják a taktikát... Eddig a minibossokon is csak a rohanást láttam, beesik a jónép, csapkod pár percet, majd teleportálnak is haza. Valahogy... nincs meg a hangulata. Igaz, az az eset pedig a másik véglet, amit én műveltem anno. Egyedül a miniboss ellen, és pihikör alatt a minibossal le akartam ülni sörözni. Nekem ahhoz volt hangulatom, neki pedig nem volt valami jó kedve... De ez már régen volt. Az biztos, hogy meglenne a hangulata a boss ajtaja előtti tábortüzes bográcsozós banzájnak is.
Az átnyújtott tábortüzes dobozt letettem a már lobogó tábortűz mellé, persze csak annyira közel, hogy ne kapjon lángra és hozzá lehessen férni. Persze én hiába böködtem az ujjammal, sem bármi menü, sem bármi üzenetablak nem ugrott fel. És természetesen a kívánt hatás sem volt meg, bár ez nem lepett meg. - Hát, ehhez a dobozhoz van még hová fejlődnöm - mondtam Shunak - De előbb-utóbb eljutok a mester szintre. Konyhakészletem viszont szerintem előbb lesz, hisz enni kell. Apropó, kés, tányérok, miegymás van nálad? Én nem pakoltam be... - mondtam a lánynak, kissé zavarba is jöttem. Nem vagyok egy feledékeny típus, csak hát... nem számoltam azzal, hogy még lakoma is lesz. Őszintén szólva, nem számoltam semmivel se, és a szerencsés véletleneknek hála, ha Shu és Timidus nem járnak erre, és a sárkány nem ijeszti meg a rénszarvasokat, aminek következményeképp felmásztam a fa tetejére, és ha nem vagyok a fa tetején, nem vesz észre Timidus, és ha nem vesz észre Timidus, akkor nem találkozok Shukakuval, akkor még mindig céltalanul járnám az erdőt, majd amikor órákkal később valamelyik városban lennék. De mivel a véletleneknek máshogy alakították az eseményeket, mint gondoltam volna, most itt vagyok a lánnyal és a sárkánnyal, és épp a tábortűznél melegedünk és a főzőcskézéshez készülünk. Mivel minden esemény összefügg mindennel, ezért véletlenek sincsenek, csak a végzet, ezért mindennek oka és célja van, csak legfeljebb nem értjük...

by **Shukaku** Csüt. Jan. 29 2015, 08:41

-Igazán semmiség, tényleg. Ráérünk, és ahogy látod, meg is van amiért idejöttünk. Ugye Timidus?
A sárkány bólint, és letelepedik a tűz és az idomár mellé.
-Bölcs az, aki tudja, mit kíván, és még bölcsebb, aki tudja, mikor érte el. Ezen a szinten jelenleg nincs olyan ismert mob, melynek a levadászása elősegíteni a fejlődésünket, gyarapítaná a jelvényeink számát. Három és fél órát szántam a napból a malac megkeresésére, mivel itt ritkának minősül.
-Mondtam én, hogy a hóban gyorsan meg fogjuk találni a nyomait.
-Mondtad. Jól választottuk meg az időpontot.
-Akkor most szabadok vagyunk, ugye Timi?
-Szabadok?
-Hát… hogy van időnk Ozival dumcsizni meg főzőcskézni.
-Van.
Shu megsimizza a barátja tollazatát, majd mosolyogva Ozira pillant. Timidus megengedte. A mosoly persze bármennyire is próbál teljesen őszinte lenni, a hallott szavak egyáltalán nem könnyítik meg a helyzetet.
-Hogy érted azt, hogy tengeted? Úgy tudom te is a Ligában vagy, nem? A céhtagokkal nem szerveztek közös programokat? Nincsenek ott, hogy…
Hogy segítsenek felejteni? Hogy segítsenek feldolgozni a tragédiát? Egyáltalán, hogy legyen mellette valaki ezekben a szomorú órákban? Nem nagyon lehet pozitívan befejezni a mondatot, úgy, hogy ne szaggasson fel vele sebeket. Persze ez egy újabb szög volt a Liga és Hinari koporsójába az idomár szemében. Jó, Hinaritól nagyrészt nem várt el semmit, és Ozi biztosan nem volt fontos neki, hiszen nem volt frontharcos, nem fejlődött olyan ütemben, mint ahogy a vaslédi azt megkívánta. RenAiból kinézte volna, az a lány kedves volt… Szophiet nem ismerte eléggé, a többieket meg egyáltalán nem. Még talán Silver… ő kellett abba a csapatba, de ugye ő még újonc volt. Szerencsére nem kellett a témánál maradni, és Shu igyekezvén javítani a hangulaton, a fiúra öltötte a nyelvét.
-Dehogy a rendszer teszi finomabbá! Az én csodálatos konyhatündérkedésem teszi finomabbá! Persze, mindent a rendszerre kell fogni…
És már hozzá is fogott a konyhatündérkedésnek, és bár a rendszer segítette a mozdulatait, az azért látszott, hogy elég gyakorlott benne. Szerencsére az eszközökben sem volt hiány, az idomár már a kardforgató kezébe nyomott egy fa csajkát, a hozzá tartozó eszcájggal.
-A jó kiscserkész mindenre fel van készülve. Még sátor is van nálunk. A dobozt pedig nyugodtan tartsd meg. És… izé… sétálni jöttél ki csak, vagy…

by **Ozirisz** Kedd Feb. 10 2015, 17:44

Kicsit megmosolyogtam Shu és Timidus beszélgetését, főleg ahogy levezették, hogy most szabadok, és van idejük egy kicsit dumcsizni meg főzőcskézni. A napjaim tengetésén mintha kicsit kiakadt volna a lány, legalábbis ez jött le számomra.
- Igen, a Liga tagja vagyok. A tengetés alatt azt értem, hogy konkrét célom jelenleg nem igazán van. Kijutni nem igazán akarok, valószínűleg csak a tonnányi adósság várna, a kórházi tartózkodásom miatt. Idebenn elleszek addig, amíg csak lehet. A fejlődés sem igazán hajt. Mi értelme van a magasabb szintnek és a jobb felszerelésnek, ha az ember nem tudja megvédeni akik fontosak számára? - majd egy kis szünet után folytattam - Egyelőre csak tengetem a napjaim, nyomozgatok, de csak az idő tud segíteni. Addig csak terhére lennék másoknak, gyengének tűnnék, meg hasonlók...
Idővel rendbejövök, de annak az időnek az egysége hónapban mérendő. Legutóbb is hosszú hónapokba telt, amíg látszólag magam mögött hagytam a bánatot és a szomorúságot. Látszólag, ugyan, de legalább nem volt rámírva.
- Van benne valami - feleltem a lánynak - De azt se feledd el, hogy a jártasságok is szerepet játszanak. Ha már korábban tudtál főzni, de a jártasságot csak nemrég kezdted, hajlamos volt a rendszer "hibásan" végrehajtani azt, ami egyébként kisujjból menne. És pont fordítva is így van. Legalábbis azt megfigyeltem, hogy egy szint felett már rásegít a jártasság is. Amit egy kis ügyetlenkedéssel régen elszúrtam, most ugyanazzal az ügyetlenkedéssel sikeresen elkészül, ha viszont rendesen odafigyelek, még finomabbra sikeredik, mint amúgy szokott. - meséltem el a tapasztalataimat - Persze ezek csak rásegítő és ösztönző funkciók lehetnek, hogy többen gyakorolják a jártasságokat, a pontos működését nem ismerem. Az viszont tény, hogy az embernek kell a munka túlnyomó részét belefektetnie mindenbe, és nem a rendszernek. Az csupán rásegít, ha úgy gondolja...
Majd nekikezdtem én is a főzőcskének. Nem kapkodva, nem sietve, csak szép kényelmesen és nyugodtan. Most hiányozna a legkevésbé, hogy ügyetlenkedjek...
Az viszont kissé meglepett, hogy sátrat is hord magánál a lány. Igaz, hasznos lehet, ha hirtelen elkezd szakadni a hó, de pl. a Hazatérés Kristály szintén hasznos lehet, ha a bőrigázás elkerülése a cél. Igaz, a sátorozásnak is megvan a maga hangulata, bár... városon belül nem az igazi, városon kívül pedig könnyen lehetnek meglepetései az embernek, avagy derült égből alvóölés. Bár ettől Shunak nem kell tartania, hisz ott van vele Timidus, és a sárkány az utolsó életpontjáig védelmezi a lányt. Ahogy tapasztaltam, az idomárok társai általában ilyenek. Ilyen jelleme volt Himekonak is, ahogy a petek nagyrészének, akikhez kötődik az idomár, és nem a fegyverét és az expészerzés könnyebbik végét látja bennük, hanem a legközvetlenebb, leghűségesebb társukat ebben a világban.
De ettől függetlenül, nem hinném, hogy ilyen időben sátorozás lenne Shu napi terve, hisz a legutóbb is sötétedéskor visszaindultak a városba. Persze, ha valami ritka, éjjeli vadat próbálnak elejteni, vagy egy bizonytalan ideig tartó küldetésről van szó, már kifejezetten életmentő lehet a sátor.
- Köszönöm – feleltem a lánynak a dobozra – Hát, nem is tudom. Sétálgatni, és kicsit elvonulni a városok zajától, kiszellőztetni a fejem, és hasonlók... - fejeztem be az ittlétem magyarázatát. Talán kicsit ez, talán kicsit az, talán kicsit minden, talán kicsit egyik sem. Ezek az okok, de ugyanakkor minden cselekedetem céltalan. Nem irányulnak különösképp semerre, csupán sodródok az árral.
Legvégül minden út a nagy ösvényhez vezet...

by **Shukaku** Kedd Feb. 10 2015, 18:55

Oké. Eddig lehetett hallgatni, eddig lehetett kerülgetni a témát, de most már mindketten tudták, hogy elérkezett az idő a beszámolóra. Ozirisz is nyomozott. Timidus is nyomozott. A sárkány viszont tudta, hogy az emberek rosszul teszik. Rosszul teszik, hogy még nem nyugodó indulataikkal együtt próbálnak bosszút állni azokon, akik ártottak nekik, akik elvettek tőlük valamit vagy valakit. Ezt már sokszor tapasztalta, és nem sokszor volt jó végeredménye. Shu ugyan felemelte a kezét, amikor látta, hogy a barátja szólni kíván, ám inkább visszaengedte maga mellé. Nem lehetett tovább halogatni.
-A nyomozást hagyd ránk. Az indulataid gátolnak abban, hogy racionálisan gondolkodj, és a csatát is nagy valószínűséggel elveszítenéd. Kiderítettem annak a nevét, aki végzett Judyval. Jelenleg igyekszünk felszámolni a hálózatát, azonban számos belső elintéznivaló ügy is hátráltatja a munkámat. Te, mint a Liga tagja abban segíthetsz nekünk a keresésben, ha meggyőzöd a felettesedet és a céhed többi tagját, hogy érdemes felenni a harcot a gyilkosok ellen. Egyelőre a saját belső ügyeinkkel foglalkozunk, nincs kapacitásunk a többiek győzködésére, az emberek azonban maguktól nem fogják észrevenni, hogy együtt erősebbek, és azt, hogy tehetnek valamit. Egyedül nem vagy képes megvédeni senkit, hiszen nem vagy pet, hogy állandóan mellette légy. Ehhez együttműködésre lenne szükségetek. Ez az, amiről a boss terme előtt beszéltem. Úgy tűnik máig is csak kevesen értették meg.
Shu csak szomorúan nézett maga elé. Timidusnak ismét minden szava igaz volt. De ő csak egy pet, rá úgysem fog senki hallgatni. Inkább meghalnak dacból. Ozirisz szavai azonban rádöbbentették valamire.
-Ha… ha most szeretnél egyedül lenni… de… de ha gondolod… mi itt vagyunk bármikor… és ha esetleg…
Nyelt egy nagyot, mert nem tudta, hogy erre megsértődik-e a fiú.
-A harminchatodik szinten járunk Ozi. Ha gondolod… ha esetleg félsz, hogy valaki… szívesen elkísérünk néha… és… és emiatt nem kell… hogy én védenélek meg… ettől nem leszel… csak tudod, hogy itt a szintek… és én csak segíteni akarok…
Elfordította a tekintetét, és lassan felállt.
-Ha… ne haragudj… ha szeretnéd, akkor most elmegyünk. Az ételt már csak meg kell főzni… pár perc és…
De nem tudott elmenni. Csak állt, és szomorúan nézett a férfira. Ő is elveszített valakit. Megint. És megint egy ember volt a gyilkosa. Nem a kegyetlen világ, amit Kayaba épített, hanem ez ember aki kintről érkezett.

by **Ozirisz** Kedd Feb. 10 2015, 20:01

Mint kiderült, Timidus is nyomozott, és vannak infói Judy gyilkosáról. Bár konkrétumot nem mondott, azaz az illető nevét, de mint kiderült, okkal nem mondta. Az indulatok. Az érzelmek. A kétélű fegyver, amitől lehet az ember hihetetlenül erős, de ugyanakkor nagyon gyenge is. És a csatát valószínűleg elveszíteném. Bár, az sem lenne túl nagy gond, ha létezik túlvilág, akkor már a fogadóbizottságom meglenne. Ha pedig mégsem, akkor arról már nem tudnék, csupán megszűnnék létezni az utolsó életpontommal együtt...
Viszont elég igazságtalan lenne fejjel menni a falnak, legalábbis azokkal szemben, akik ismernek, és akiknek jelentek valamit. Legkevésbé sem akarom senkinek se a gyászt és a fájdalmat. Tapasztalatból tudom, nem jó dolog, és nem is múlik el hamar. Bár ez az idő egyéntől és ismeretségtől függ, de ugyanúgy nem jó...
- Együttműködés... - ismételtem meg a sárkány mondandójának leglényegesebb szavát - Nem lesz könnyű, de megteszem amit tudok. Milyen infókra lehet még szüksége a Ligának ezzel a szervezettel kapcsolatban? - tettem fel a kérdést, bár... nem hiszem, hogy bármi konkrétumot kapnék. Nem azért, mert a sárkány hazudik, és nem azért, mert nem tud semmit, sem bármi hasonló. Az ok az esetleges információvisszatartás mögött inkább a nyilvánvaló lenne, nehogy bármi magánakcióba kezdjek.
Az együttműködés és összefogás viszont nehezebb. Biztos, hogy ugyanezek az érdekei másoknak is? Ha igen, biztos, hogy elég magas prioritása van mások számára is? Ami a Ligát illeti, az első részben majdnem biztos vagyok, a másikban viszont... teljesen bizonytalan. Vajon mi a fontosabb? A gyilkos szervezet felszámolása, vagy a bossok legyőzése? Melyik ad több expet 100-on? Ezeket csak egy módon tudom kideríteni...
- Maradjatok, nem zavartok, tényleg. - szólaltam meg – Ti egyáltalán nem zavartok, sőt, szeretném, ha maradnátok. - majd egy levegővételnyi szünet után folytattam – Múltkor is jól elbeszélgettünk, és azon kevesek közé tartozol, aki megértett, és akinek bármit el mertem mondani.
- Kérlek, maradjatok. Nem akartalak megbántani titeket, véletlenül sem... - és csupán reménykedtem benne, hogy nem üldöztem el két jóbarátot egy-két esetleges rossz mondatommal...

by **Shukaku** Kedd Feb. 10 2015, 20:34

-Ebben biztos vagyok.
Bólintott a sárkány. Ha egyvalamire jó volt az emberek dühe és bosszúvágya, az az volt, hogy elszánttá tette őket. Ezt az elszántságot azonban meg kellett zabolázni, és elfordítani az önpusztítástól valami értelmes irányba, ami mondjuk a céhtagok meggyőzése volt. Nos igen, Timidus ismételten felhasznált egy embert, és kihasználta a helyzetét a saját céljaira, de most éppenséggel a saját céljai megegyeztek a felhasznált egyén céljaival is, és ezt még el sem kellett hitetni vele… nos ez így azért eléggé pozitív kicsengést adott a dolgoknak. Ugye? És Ozirisz már tette is fel a következő kérdését, csak éppenséggel elfelejtette összetenni a mondat első felét, a mondat második felével. Nem baj, Timidus a válaszában már rá is mutatott erre a bökkenőre.
-A Ligának semmilyenre. Amíg nem győzöd meg őket az együttműködésről, és nem egy csapatot hozol, addig nincs Liga. Addig emberek csoportja van, akiket nem vonultatok fel egyetlen olyan banda ellen sem, akiknek nem tudjuk az erejét száz százalékosan. Az én elsődleges feladatom az idomár védelme. Jelenleg őt nem veszélyezteti különösebben ez a társaság. Csak akkor fogom felhívni magunkra a figyelmüket, amikor már biztos vagyok abban, hogy megfelelő csapat áll mögöttem is. Egyelőre ha további információt adok át, azt kizárólag a céhvezéreteknek fogom átadni, onnantól kezdve pedig az ő felelőssége lesz hogy mit kezd vele, és mennyire bízik meg a csapatában. Ha én segítek, és együtt akartok működni, akkor viszont ne legyenek magánakciók, amelyekkel bajba sodornátok Shut, mert ott azonnal felhagyok mindennemű nyomozással.
Shu csak értetlenül bámulta hol a barátját, hol Oziriszt.
-Megbántani? Te? Én azt hittem…
Lassan visszacsücsült, és tovább készítette az ebédet, ami lassan teljesen el is készült.
-Timidus pedig… izé… nincs jó tapasztalata a… hát úgy Mirikán kívül senkivel. Mindenki valami hatalmasat hibázott, amikor a harcukat nézte, vagy ellene harcoltak. Itt pedig szerintem… mármint az ilyenekhez harcosokra van szükség… és én sem vagyok az… ezért is nem szólok bele,és hagyom, hogy ő vezessen. De… mi lenne, ha mesélnél nekünk egy keveset a Ligáról? A tagokról? Talán akkor többet tudhatnánk meg mi is…

by **Ozirisz** Vas. Feb. 15 2015, 17:27

Pont, ahogy sejtettem, Timidus tud valamit, de velem nem hajlandó megosztani... Avagy egy újabb örök rejtély... Előbb együttműködésre és összefogásra alkalmas csapattá kell fejleszteni a Ligát. Hát, eddig sem volt olyan egetrengető gond ilyen téren, legalábbis amennyire én tudom. Amikor Destross felkereste a céhet, és a Liga segítségét kérte, nem fordítottunk hátat. Elmentünk abba az elátkozott toronyba, kihoztuk Destross társait, sikeresen. Ilyen téren az összefogás elvileg megvan. Bár sokminden lehet, amiről egy mukkot sem tudok, hisz az emberek is változhatnak az idő múlásával, és én sem vagyok állandóan a céhtársaim közelében. Néha-néha felbukkanok, de nem napi szinten...
- Akkor jól sejtem, hogy Judy gyilkosáról nem osztod meg velem, amit tudsz, ugye? - tettem fel a kérdést a sárkánynak, bár teljesen feleslegesen. Tudom, mi a válasza, és tudom, miért nem fog elmondani semmit. Egyrészt, mivel már egyszer elmondta, hogy nem, és ezen világ őslakosai nem szokták egyik pillanatról a másikra érdemi ok nélkül változtatni bármin is. A "lécci-lécci" típusú dolgok csak az embereken működnek, viszont a peteken nem. És ha ez nem lenne elég, akkor még mindig ott van egy lehetséges logikus levezetése a titkok megtartásának. A horgászversenyen derült ki, hogy Shu is elveszített valakit. Bár azt, hogy kit, arról nem kérdeztem, de eléggé megviselte. Valószínűleg Shut akarja megkímélni még egy ismerőse elvesztésétől, az emiatti fájdalomtól és depressziótól, és hát... a sárkány kerek perec megmondta, a csatát is nagy valószínűséggel elveszíteném... Teljesen érthető.
Viszont ami szintén nem hagy nyugodni. - Timidus, azt nem tudod véletlen, hogy miért is ölték meg Judyt? Mivel érdemelte ki a halált? Mit tett, hogy... - itt hirtelen elakadt a szavam. Kellett pár másodperc, hogy újra meg tudjak szólalni - Voltak "érdekes" húzásai, de szerintem nem érdemelte meg emiatt a halált...
Aztán végre a lány is szóhoz jutott. Mint kiderült, Timidusnak nincsenek jó tapasztalatai szinte senkivel. Szinte mindenki elkövetett valami hibát.
- Senki sem hibátlan. Mindannyian követünk el hibákat, van aki többet, van aki kevesebbet, van aki kisebbet, van aki nagyobbat. Csak legfeljebb nem vesszük észre őket, vagy nem akarjuk észrevenni... Timidus őszinteségét viszont nagyra becsülöm. Ritka az, aki igazat mond, bármi is legyen az, és bármelyik világban is legyünk... - majd Shu kérésére elkezdtem mesélni a céhtársaimról
- A Liga tagjai? Hát, ami azt illeti, legtöbbjüket alig-alig ismerem.. A céhvezérünk, Hinari. Bizonyára őt ismeritek. Még négyes-ötös szint környékén, amikor egyes-egyedül szembe kerültem egy minibossal, ő jött megmenteni. Bár az ő szintjével a miniboss gyerekjáték volt, én viszont jócskán a piros zónában voltam, amikor odaért. Erős harcos, és nagy feladat zúdult a nyakába, amikor rá maradt a céh vezetése.
Szophie. Őt még a Ligás tagságom előttről ismerem. Amikor első nap ébredtem a mélyálomból, szó szerint belém botlott, amikor kóvályogtam a városban. Megtanított az alapokra, amikkel egész jól boldogultam. Ő ajánlott be a Ligába is. Azon kevesek egyike, akiket barátnak tekinthetek.
Yuichi. Még régebben néha egy-egy küldetésben összefutottunk, bár nem beszélgettünk. Bár ez még a céhbe való csatlakozásom előtt volt. Különös ismertetőjegye, hogy mindig más lány van vele. Anno Himét látszólag minden ok nélkül dobta egy küldetés közben, szóval a show megvolt. Mint kiderült, később Judyval járt, majd őt dobta egy Ayaniért, akit dobott megint valaki másért, szóval... értitek. Potionfőzéssel foglalatoskodik szabadidejében.
RenAi. Kedves lány, de elég félénk. Amikor először meglátott, megijedt tőlem. Tavaly karácsonykor pedig véletlenül fejbekólintott egy gombnyomásra hatalmassá váló trükkös kalapáccsal.
A többieket pedig csak látásból ismerem, néha-néha a palotában összefutottunk, vagy hasonlók... - fejeztem be a mondandómat.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 08:55

-Jól sejted. Amíg nem tudok biztos információt, és amíg nem bizonyosodom meg afelől, hogy megfelelő a védelmed és a háttered, addig nem kockáztathatom meg, hogy bármit elmondjak. Amellett, hogy segítek, nekem továbbra is elsődlegesen az idomár érdekeit kell figyelnem, az pedig nem engedi meg, hogy téged vagy akár egy szervezetlen csapatot bevonjalak az akcióba. Az okot már elmondtam. Ha pedig majd olyan információt szerzek, amit megoszthatok, azt meg is fogom osztani. Azt pedig nem értem, hogy mit jelent számodra megérdemelni a halált.
Nos igen, Anatole szerint nekik nincs joguk ítélkezni más emberek felett. Timidus persze ennél sokkal egyszerűbben törvénykezett. Számára csak annyi volt fontos, hogy ha az idomárra veszélyt jelent valaki, és ez a veszély olyan mértékű, hogy az életben maradására is kockázattal van, és az illető (amennyiben a helyzet ezt lehetővé teszi) felszólítások után nem hajlandó lemondani ilyen irányú terveiről, akkor az az illető véges határidőn belül elpusztul. Shu pedig… ő csak mosolyogva, bár fáradt mosollyal, de akkor is mosolyogva vette tudomásul, hogy Ozirisz hisz Timidusnak, és Ozirisz meglátott a sárkányban valami hasonlót, amit már ő régóta lát. Erre csak egy hálás megköszönő bólintással tudott reagálni. Ám a kedvét azonnal leszegte az, amit a Ligáról hallott. Persze nem is várt mást, de ez is csak azt bizonyította, hogy nem is létezik Liga. Ozirisz egy barátságos valaki volt, akivel könnyen lehetett ismerkedni és beszélgetni, mégis a saját elmondása szerint is alig ismerte a tagokat. Ez sem egy csapat volt csak egy céhépületben lakó emberkék tömege. Hinariról nem volt nehéz elképzelni, ahogy hőst játszik. Már régen tudták, hogy szeret ebben a szerepben tetszelegni, ahogy a frontharcosok általában. A nagy feladat pedig… elvállalta. Ha pedig elvállalta, akkor csinálja szívvel-lélekkel. Shu is minden idejét a szafarin töltené legszívesebben, de ott van neki a dojo. Elvállalta a segítő szerepet, és nem sír azért, mert nagy feladat hárult rá. Szophieről is azonos tapasztalataik voltak, valóban barátságos valaki volt, így erre is csak bólintottak. Yuichi nevének előkerülésénél látszott az undor Shu arcán… és ez csak még nagyobb lett, amikor Ozi elmesélte a részleteket is. A férfiak most még mélyebbre süllyedtek kis hősünk szemében. RenAi kedvességén sem volt mit vitatni, a többiek pedig ezek szerint valóban nem léteztek. Ahogy sejthető volt. Biztosan olyan szellemek ők is, mint Meredith vagy Esu az Artes céhházban. A nevük még szerepel a listán, de ők maguk nem tesznek semmit a közösségért. Shu halkan sóhajtott, majd picit megpiszkálta a tüzet.
-Éhes vagy még?
Jobb nem jutott eszébe, de valamit mondani kellett. Nem szabadott volna ennyire hagyni, hogy a szomorúság rájuk telepedjen.

by **Nio** Szer. Júl. 08 2015, 12:45

Shukaku

A szokásos verőfényes napsütéses reggelre ébredtem ismét SAO virtuális világában, ahogy egy-két nap kivételével szinte mindig. Bár az igaz, hogy az esős vidékeket kifejezetten kerülöm, de ez nálam már csak így van rendjén. Szokásomhoz híven, aznap se nagyon tudtam mihez kezdjek magammal, így egy egyszerű választási eljárást választottam: megnyitottam a térképet, és ráböktem random egy helyre. Ez a hely pedig a 12.szint erdősége volt.
-Lássuk csak...- kezdtem magamban összegezni a helyzetet, a teleporthoz közelítve- szintem bőven megvan,... fegyveremen volna még mit javítani, de ahhoz arany kell,... az még várhat, ma úgyse tervezek harcolni... meghalni meg amúgy sem fogok... remélem- fejeztem be motyogásom és át is helyeztem magam a kíván területre.
Nosztalgikus. Ez volt az első gondolatom, mikor megindítottam lépteimet valamerre. Yuichi jutott róla eszembe előbb, majd Chan. Egyiküket sem láttam sajnos mostanában. Mindenki elfoglaltabb, mint én vagyok, vagy valaha is leszek. Semmi kétség, soha nem leszek frontharcos, még egy bossz ellen sem voltam...
E gondolatok közepette lépkedtem át a földből kinővő gyökereket, kerülgettem a kisebb-nagyobb bokrakat és fákat. Nem nagyon volt semmi látnivaló, vagy érdekesebb dolog. Azt hittem, hogy legalább valami állattal találkozni fogok, vagy találok egy meseszerű mezőt ahol leheveredhetek, de egyenlőre még semmi. Csak néhány aggasztó hang, nessz, melyeknek gazdáját nem látom. Ez kicsit aggasztó, bár nem adom olyan könnyen az életemet senkinek.

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 14:48

Nio

-De… de… nem elég hogy repülgetünk?
-Nem. Nem elég.
-De már az is nagyon nagyon nagyon nagy szó, Timidus! Emlékszel, hogy az elején még a létrára sem mertem felmenni?
-Emlékszem.
-Hát… hát akkor igenis inkább meg kellene dicsérned!
-Megdicsérlek.
-Akkor most lejöhetek?
-Nem.
-De miért neheheeeem?! Nem akarok ugrani, nem szeretek ugrani, meg nem is illendőség csak úgy ugrálni, mert mi van ha…
-Most kifogásokat keresel?
-Igen.
-Ne tedd. Nem fogsz találni.
-De… de… nézd, ott egy lány!
-Tudom.
Ja igen. Hogy értsd is a helyzetet, Shu jelenleg egy fa ágán csücsül, Timidus pedig közvetlenül alatta áll, szárnyait szétterítve, és vélhetően arra vár, hogy az idomár az ágról elrugaszkodva huppanjon a hátára. A párbeszédből, amit közelebb érve tisztán kivehetsz, jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy Shu meglehetősen ellenzi a tervet.
-De… Timidus! Erre azt kell csinálni, hogy odanézel, elvondóik a figyelmed, addig én előkapom a Hazatérés Kristályt, és elmegyünk innen, vagy lejövök a fáról, és elszaladok, vagy ilyesmi.
-Felesleges. Egyetlen pillantásból látom, hogy feltételezhetően nem veszélyes.
-Oké, de…
-És ugyanolyan gyorsak vagyunk, én pedig légvonalban közlekedem. Nem tudnál elszaladni.
-És ha szépen megkérlek, hogy nem akarom ezt csinálni, és sétáljunk inkább?
-Akkor azt tesszük. De mivel tudod, hogy a gyakorlatok fontosak számodra is, így nem fogod visszautasítani, csak megint húzod az időt, ahogy szoktad, hogy később kelljen megtenned olyan dolgokat, amihez nincs kedved, agy félsz tőlük.
-Hátha egyszer mégis megunod…
-Ebben ne reménykedj. Bár ugyanannyi a kitartáspontunk, én türelmesebb vagyok, mint te, így előbb fogsz leugrani, minthogy én feladjam. Szia.
Köszönt a mondat végén az ekkorra már feltételezhetően elég közel érő lánynak, és Shu is ugyanígy tett, bár integetni ezúttal nem integetett, mert mindkét kezért lefoglalta a kapaszkodás.

by **Nio** Szer. Júl. 08 2015, 20:00

Shukaku

Hamarosan meg is találtam a furcsa, aggasztó zajok forrását, amiről kiderült, hogy nem éppen a veszélyes fajtába tartozik. Egy idomár és állatkája vitázott hevesen, bár nem nagyon értem hogy pontosan miről lehet szó, csak annyit hogy valami gyakorlásról, vagy miről. Biztos fontos.
Vontam meg vállamat, majd indultam volna tovább, azonban lábam csak egy lépést volt hajlandó menni. Kíváncsiságom erősebbnek bizonyult, mint az, hogy továbbmenjek, és hagyjam őket békében. Így rövid úton kissé talán sietősen, de megfordultam és feléjük indultam csendben.
Viszont nem eléggé halkan. Alapszintű lopakodásom nem bizonyult valami hatékonynak, bár ami igaz az igaz, mióta kitanultam nem használtam tán egyszer sem. Ugyan eljutottam közelükbe bokorról bokorra mászkálva, de Ők hamarabb észrevettek, mint gondoltam.
-Sziasztok!- bújtam elő rejtekemből és kissé kínos vigyorral arcomon, nem akartam sokáig figyelni őket, csak egy kicsit...- Remélem nem zavartam meg semmi fontosat...- folytattam zavarban még mindig széles mosollyal, bár lehet, hogy inkább volt ijesztő az a mosoly, mint barátságos.- Nem állt szándékomban, csak erre tévedtem, vagy hogy is mondjam...- néztem körbe. Most, hogy mondom... valószínűleg tényleg eltévedtem, itt minden egyformának tűnik, mindegy. Amíg van kristály nem aggódom.- Egyébként Nio vagyok- váltottam egy kellemesebb arckifejezésre. Bár kicsit csiki, hogy az előbb leégettem magamat.

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 20:18

Fontos. Timi nem csináltatna olyan dolgokat Shuval úgy, hogy ő maga nem akarja annyira, amik nem fontosak. Még Shu is tudta, hogy fontos, mert éppen egy legutóbbi küldetés során kellett volna Timi hátára ugrania, és akrobatika jártasság ide, akrobatika jártasság oda, nem ér semmit, ha a lány nem mer elrugaszkodni a faágról. Persze szabadkozott utána, hogy ennek semmi köze nincs a bizalmatlansághoz, csak egyszerűen fél, ám felesleges volt, mert Timidus fejében ez meg sem fordult. Szóval ezért próbálgatták most a magasból nyeregbeugrás csodálatos gyakorlatát. Bár ugye az akrobatika jártasság nem segít, ha az ember lánya nem ugrik, az észlelés jártasság is csak akkor ad jó sok boostot, ha valaki figyel. Viszont Shuval ellentétben, aki nem ugrott, Timidus figyelt, és még az idomár is, szóval ezért vették észre a harcművészt ilyen könnyen. A lánynak rögtön az jutott eszébe, hogy valamiképpen oldani kéne a feszültséget. Egyrészt újdonsült Nio nevezetű ismerősük feszültségét, akit láthatóan zavart, hogy őket zavarta, vagy az, hogy kiszúrták, na meg persze a sajátját is, amiért ugrania kellett. Szóval amint Timidus meghajolt, mellső lábait megrogyasztva, Shu ekkor érezte magában azt az erőt, hogy igen, most képes rá. Ennek hatására viszont, mivel a sárkány éppen előre volt dőlve, nem maradt meg a hátán, hanem szépen lecsusszant, és fenékre esett az ismeretlen lány előtt.
-Halihó! Én meg Shu vagyok, ő pedig Timidus.
Fejezte be a megszakított bemutatkozást barátja helyett, majd nevetve felpattant, és meghajolt ő is.
-Igazán megvárhattad volna, amíg készen állok.
-Nem az én hibám, hogy mást csinálsz a gyakorlás kellős közepén.
Öltötte a nyelvét a petre Shu, amire Timi csak bólintott, ezután pedig mindketten visszafordultak Nio felé.
-Eltévedtél? Éééés… merre szerettél volna menni? Nem találtad még meg a kistérképet a menüdben? Segítsünk?

by **Nio** Csüt. Júl. 09 2015, 17:20

Shukaku

Egy parádésabb ugrás után a lány le is került a fáról, ami nem volt éppen zökkenőmentes. Egy halovány mosolyt ugyan megengedtem magamnak, de nem olyan feltűnően.
-Az igazt megvallva nem tévedtem, el csak lehet, hogy nem tudnám megmondani így hirtelen merről jöttem- kezdtem el válaszolni már egy cseppet sem zavarban- Különösebb úti célom nem is volt,... így nehezen tévedhetek el, nem?- gondolkodtam el a mondat közben.- Bár az még most sincs, így emiatt nem kell aggódnod. És ti? Gyakorlat?- kérdeztem vissza érdeklődően. -Lehet, hogy a mai napot nekem is arra kellett volna szánnom... rám is férne, de mostanában nem visz rá a lélek- nyújtóztattam meg kezeimet beszéd közben.
Tény, hogy nem ártana, de egyedül sajnos nincs hozzá lelki erőm. Yuichi is ezt mondaná, ami nem is csoda, hiszen a legutóbbi arénaharcunkon leszerepeltem, bár ez Ő nem mondta. A szint különbség akkor nagy volt köztem meg az ellenfeleink között, de akkor is. Viszont most se lehet kisebb, de akkor óriási volt. Gondolom neki fontosabb dolgai is vannak, mint az hogy velem szerencsétlenkedjen. Amit az igazat megvallva meg is értek. Na majd holnap.
Terült szét az arcomon egy szolidabb mosoly, mely mindig felkerül, ha Yuichi eszembe jut.
-Komolynak tűnt, nem is akarok zavarni. Örülök, hogy találkoztunk!- hajoltam meg enyhén, majd tettem egy lépést hátrafelé...

by **Shukaku** Csüt. Júl. 09 2015, 18:47

-Nem tévedtünk el, csak nem tudjuk, hogy hol vagyunk.
Mosolyogva kezdte el, ám a végére már elnevette a rövid kis idézetet, és egy ugrással közelebb szökkent a másikhoz.
-Ha nem akartál sehova menni, akkor valóban nem is tévedhettél el. De… nem aggódunk, csak picit irigyellek.
Vált most már sokkal inkább érdeklődővé, kíváncsivá a tekintete.
-Mi Timivel most már nem nagyon tudunk csak úgy kószálgatni. Utoljára talán Kemmel volt olyan, hogy csak sétálgattunk. És… igen, valami gyakorlat féle. Tériszonyom van, és valamennyire ugyan már le tudtam győzni, de Timi szeretne még segíteni, hogy teljesen megszűnjön. Mondjuk persze igaza van, mert magas akrobatikával, meg kevés páncéllal már sokáig nem eshet semmi bajom, ha magasról esek le, akkor sem… de akkor is félelmetes még az ilyesmi… csak ezt nehéz elmagyarázni egy olyan lénynek, aki fél életét a levegőben tölti.
Pillantott a barátjára sokatmondóan, majd azonnal visszaterelte a tekintetét a harcművészre.
-Nem visz rá a lélek? Pontosan mire nem? Mit szeretnél gyakorolni?
Ám erre már következett is a szokásos lerázós szöveg, ami egyáltalán nem volt Shu ínyére, úgyhogy azonnal a másik után eredt, persze nem fogta meg, vagy ált elé, csak mellette kezdett sétálni.
-Ha gyakorolni szeretnél, mi szívesen gyakorlunk veled. Szerintem mára már befejeztük ezt a gyakorlást, hiszen leugrottam, szóval küldetés teljesítve. De ha nagyon nem visz rá a lélek, akkor csak sétálgathatunk is. Gyakorolni bármikor gyakorolhatunk, téged viszont még soha nem láttalak. Ébredő vagy? Vagy csak nem jártál még ezen a szinten? Persze ha mi zavarunk, akkor szólj nyugodtan, és békén hagyunk…
Erre a lehetőségre még nem is gondolt, és egy picit meg is torpant miatta…

by **Nio** Csüt. Júl. 09 2015, 20:28

Shukaku

Mint kiderült Shu egy kifejezetten beszédes lány, akinek sikerült mosolyt csalni arcomra, mivel mellém szegődött menet közben. Amit nem bántam. Bár ami azt illeti valahol reménykedtem benne, hogy nem hagy szó nélkül elmenni.
-A "nem visz rá a lélek" kifejezést arra értettem, hogy egyedül. Valahogy hülyén érezném magamat, ha valahol elkezdenék egy láthatatlan ellenséggel küzdeni, amit valaki meglátna -kezdtem rövid történetem vidáman, amiből valahol kissé elgondolkodó hangnem lett félúton. -Mostanában valahogy partnerem sem akad... és Yui sem ér rá velem foglalkozni... gondolom- vontam vállat, majd folytattam. -És nem mondanám magamat ébredőnek, csak... talán...- kerestem a szavakat, amik nem azt mondják, hogy lusta vagyok, vagy ilyesmi- inkább csak nem tok mit kezdeni magammal. Ez az első ilyen játék amivel játszok, és talán még mindig nem találtam rá önmagamra. Így a kezdetek városában vagyok többnyire, vagy küldetésen. Valószínűleg ezért. Jaa, bár lehet, hogy ez inkább kifogásnak hangzik- tettem tarkómra kezemet egy nagy "sóhajparódia" kíséretében.- De ezt félretéve a gyakorlás jól hangzik, csak nekem egy kicsit szűknek tűnik a hely -néztem körül... mindenhol fa és fa, na meg még több belőle. Táskámban pihenő lándzsámnak nem igen van hely a forgatásához.- Legalább egy tisztás kellene, vagy mező, de ezen a szinten nem ismerek ilyet a közelben. És a felszerelésedből ítélve és hozzád képest még kezdő vagyok.

by Ajánlott tartalom