Re: [Miniboss] #6 404: Error

by **Ozirisz** Szer. Dec. 11 2013, 15:26

A miniboss végre elterült, ám nem az én érdemem volt. Hinari vitte be a sebzés nagy részét, én csak "simogattam" a bosst... Egy pár másodpercig láttuk a levegőben a boss pixelhalmait, meg persze a boss halálhörgése, mint valami fülsiketítő zaj...

Aztán jött az ismerős kékesfehér fény... kényszerített teleportálás? Logikus, valahogy le kellene jutnunk innen...

Körbenéztem, és láttam Hinari körül is a fényeffekteket, és kissé megnyugodtam. Ő sem fog itt ragadni a semmi közepén. Majd amikor a városközpontban újra materializálódtunk, meg könnyebbültem.

Szép volt - mondtam Hinarinak - és köszönöm, hogy jöttél segíteni. Ha nem jössz, valószínűleg már nem lennék... Nem tudom, hogy is gondolhattam, hogy egyedül elbánhatok ezzel a nyavalyással... Alig sebeztem meg... Te viszont egész jól elláttad a baját. Sőt, szinte te végezted ki...

Majd kis szünet után folytattam: Egyébként, hogy találtál rám, és honnan tudtad, hogy gond van? - kérdeztem érdeklődéssel a lányt. - és köszönöm még egyszer, majd ha tudom, meghálálom valahogy.
Nem szoktak a segítségemre sietni, legalábbis nem sűrűn. Sőt, általában a kutyának sem jutok eszébe, és meglehetősen örültem is, hogy így alakult. Annak, hogy nem olyan romlott a világ, mint hittem. Bár a kataklizma óta valahogy képtelen voltam a jót, és a jó dolgokat észrevenni, meglátni. A kataklizma után a saját sötét börtönömben sínylődtem, homokba dugtam a fejem, és vártam a véget. De ezek szerint még nem értem utam végére...

by **Hinari** Szer. Dec. 11 2013, 17:13

Egy kissé talán csodálkoztam, amikor megjelent a 2x-es felirat, ám nem sokat törődtem vele, ameddig nem robban vagy változtat helyet, nyert ügyünk van. Egyetlen csapás elég volt hozzá, ahogy számoltam, lehet, hogy még a kétszerező se kellett volna, de hát ha már kiütjük, üssük ki szépen, overkillel. Mondjuk az én a szintemhez képesti elég gyenge erőmet nem nevezném éppen overkillnek, de lényeg a lényeg, elpixeleződött a miniboss, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és engedtem lejjebb a Katanát. Fülsértő zaj, majd, még mielőtt odamehettem volna a fiúhoz, mindketten kékes fénybe burkolództunk, majd a teleportáció után megjelentünk a téren. Érdeklődve néztem körül, ám láthatóan senki mégcsak észre se vett minket, igaz nem nappal volt, alig jártak emberek az utcán. Nem is volt baj, egy kis csönd és nyugalom igazán jólesett az előző percek feszített tempója után. Nyújtóztam egyet, majd mosolyogva elraktam a fegyverem, azt hiszem, ma már nem lesz szükség rá.
- Köszi, de a taktikai információid nélkül komoly baj lett volna – feleltem vidáman, s bólintottam. Ahhoz képest, hogy nem szokott hozzá a bossharcokhoz, meglepően jól reagált az éles szituációra, és szinte azonnal megfelelő tájékoztatást tudott adni a helyzetről, még úgy is, hogy pirosban volt az élete – A lélekjelenlét is legalább annyira fontos egy harcban, mint a szint, ha nem fontosabb – folytattam – Egész ügyes – kacsintottam rá végül, majd indultam el a macskakövön, bevárva őt. Nem volt kedvem most azonnal hazateleportálni, főleg mivel a fiú folytatta a beszélgetést.
- Hát, véletlenül nyitottam meg a térképemet, és nem voltál rajta – kezdtem bele elgondolkodva – De mivel a céhlistán még szerepeltél, így nem ijedtem meg, ám volt egy olyan sejtésem, hogy csapdába vagy hasonlóba kerültél, azért nem ad információt a minimap. Azt, hogy baj van, nem tudtam. Csak utánad jöttem a szintre, hátha az njk-k vagy jk-k tudnak rólad valamit, ekkor szívott magába az a feketeség, és kötöttem ki nálad – fejeztem be. Így visszagondolva, furcsa véletlen volt, ámde szerencsés véletlen. Apró dolgok, aminek lehet örülni ebben a világban.
- Szívesen, és nem kell meghálálni, ezért vagyunk egy céh – néztem a szemébe és mosolyogtam rá – Segítünk egymásnak.

Ha Ozirisz benne volt, még sétáltunk egy kicsit, beszélgettünk. Úgyse ismertem túlzottan, itt volt az alkalom ezt bepótolni, az éjszaka ellenére egész kellemes volt az idő. Furcsállottam, hogy még mindig nem költözött be a céhházba, meg is említettem neki, bátorítva, hogy nyugodtan tegye meg, van elég szoba, még válogathat is. Végül a céhház előtt elköszöntünk, amennyiben elkísért odáig, ha bejött velem, megkínáltam forró csokival és sütivel, esetleg körbe is vezettem az üres szobákban, hátha megtetszik neki valamelyik, ha nem, akkor csak simán elköszöntem tőle, és a szobám felé vettem az utam. Elég fárasztó napra sikeredett ez a mai…

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Dec. 19 2013, 08:53

Ozirisz: 101 exp
Hinari: 21 exp

Ozirisz jutalma: a bejelentőben választhatsz egy ingyen ritka növényt vagy ércet.

by Ajánlott tartalom