Széljegyzetek

by **Aoi Shizuka** Vas. Okt. 06 2013, 17:50

Az íjjásztalálkozó

"Hát akkor szervezz te egy íjjásztalálkozót!"
Ez a mondat csengett Shizuka fülében már napok óta, nem hagyta nyugodni, újra és újra eszébe juttatta valami, hol a saját íja, hol egy utcán sétáló kasztbeliről ugrott be neki.
Furcsa egy ötlet volt az egész, arról nem is beszélve, hogy mindezt egy vadidegen fiútól kapta, akivel azóta se találkozott újra. Pedig csupán pár kérdése volt hozzá, hogy mit tud az íjjász kasztról, ami a SAO-beli lehetőségeket illeti, és hogy nem tud-e ajánlani neki egy tapasztalt íjjászt, mesteréül.

Éppenséggel volt egy gaz-lepte udvar néhány vihar-verte céltáblával az egyik oldalán, amire a várost járva bukkant rá. Talán még az első íjjászok gyakorolhattak itt annak idején, amikor a játék elindult, mostanra azonban már senki sem járt ide, mindenki megfeledkezett az udvarról, a régiek pedig azóta valószínűleg csak szörnyeken gyakoroltak már. Jó pár napjába tellett, míg rendbe hozta az udvart egymaga, de úgy érezte megérte a fáradtságot.

A hajnal azóta mindig itt találta Shizukát, a céltáblákba fúródó nyílvesszőinek hangja töltötte be az udvart, a környékbeli hétalvók legnagyobb bánatára.
Bár a felkelő nap mindig jobb kedvre derítette, mégis egy kicsit lehangolta, hogy egyetlen íjjász-társával sem tud osztozni ebben az élményben.
Innen jött az elhatározás, hogy megvalósítja azt a régről kapott fura ötletet, és kezébe veszi a dolgok irányítását.

Elküldte hát üzenetként a játék összes íjjászának, mert hogy ilyet is lehetett, a következő felhívást:

Kedves Íjjász Társaim!

Aoi Shizuka vagyok, íjjász kasztú kezdő játékos! Szeretnék tapasztalatot szerezni, történeteket, technikákat hallani tőletek a kasztomról, ezért arra gondoltam, meghívnálak titeket egy nagyszabású íjjász-találkozóra, ahol megoszthatnánk egymással élményeinket, kicsit gyakorolhatnánk céltáblákon a tudásunkat, bemutathatnátok, miért is olyan jó ebbe a kasztba tartozni! Az üzenethez mellékeltem időpontot és térképet!

Minden íjjászt szeretettel várok a találkozóra!
Üdvözlettel:
Aoi Shizuka

Ezt küldte el. A találkozót három nappal későbbre időzítette, kicsinosította a céltáblákat, lenyírta a füvet, útbaigazító táblákat tett ki a környékbeli utcákba.
Mosolyogva, eltökélten készülődött, nagyon várta már ezt a napot.
A találkozót csak délutánra írta ki, ő azonban már reggel óta ott javítgatta a technikáját, hogy ne okozzon nagy csalódást a tapasztaltabb társainak. Nem szerette volna, ha a korán érkezők azért fordulnának vissza, mert nem találnak senkit sem az udvarban.
Azonban nem volt senki, aki túl korán érkezett volna, így volt ideje pihenni eleget, az előre vásárolt ebédjét is nyugalomban elfogyaszthatta.

Elérkezett az idő, és Shizuka a legszebb ruháját öltötte magára, kicsinosította magát, amennyire csak azt a SAO-ban lehetett.
De nem jöttek rögtön, amikorra beharagozta. Mégis türelmesen várt, hitte, hogy pár perc nagy egy-két óra múlva meg fognak jelenni a meghívottak.
Amikor már belefáradt a várakozásra, újra lövöldözésbe kezdett, hogy levezesse frusztrációját.

Így is telt el az egész nap, s amikor már a nap lebukott a házak teteje felett, csak akkor adta fel a reményt. Nem jött senki se. Egyetlen árva lélek se tette látogatását nála, senki sem találta méltónak őt arra, hogy segítségére legyen.

Rettenetesen magányosnak és elárultnak érezte magát, ráadásul még szégyellte is, hogy annyi mindenkinek írt, annak ellenére, hogy ő még egy senki, akinek nincs neve a játékban.
Íját a fűbe ejtve, térdre rogyva roskadt le. Mellkasa úgy fájt mintha össze akarna roppanni, olyan üresnek érezte a szívét, mintha megrabolták volna naiv jóhiszeműségét.
- Hogy lehettek ilyen szívtelenek, gőgösek, és lusták? Pedig én mindent megtettem...
Fekete frufruja alatt könnybe lábadtak a szemei, nem kellett sok bele, potyogni kezdtek a könnyei, s az íj pengése helyett szipogását visszhangozták az udvar falai.
Még mindig szipogva, könnyeit törölgetve hagyta ott az udvart. Soha többet nem ment oda újra.