Ayato Hironori

Pet képesség pályázat:

Poisonous fangs: Ureusz a harapásával a normál sebzés mellett gyengítő mérget juttat az ellenfelébe, amely az ellenfél szintjének felével csökkenti az erejét (petek esetében az irányítást) de egy pontnak mindig maradnia kell rajta. A méreg csak a karakter erejét csökkentheti a felszerelésekből/fegyverekből kapott bónuszt nem. Játékonként csak egyszer használhatja.

Előzmény
– Nyolcvanhetes szabály! Az ágy tilos! Aludhatsz tőlem a földön vagy akár a szekrény tetején is, de az ágyban semmiképp! - Nem vagyok benne egészen biztos, hogy érti-e amit mondok de, nekem ezek után, ha rosszat csinál, ne jöjjön a kis kígyó szemeivel, mert én megmondtam! Örülhet neki, hogy a reggeli ébresztés után még egyáltalán utazhat a nyakamban. Egyelőre sajnos még túl kicsi, ahhoz hogy a saját láb… hasán közlekedjen. A végén még valami bolond földi rátaposna. Igaz hogy nem egy észlény az alapján, amit eddig mutatott de mégiscsak ő a társam. Vele kell beérnem és amúgy is, még csak most fogom tesztelni, hogy mit is tud. Már egy ideje elhagytuk a várost de, még mindig nem látok egy mobot sem. Alaposan megtisztogatták a környéket. A Kezdetek Erdeje felé vettem az irányt mikor a bokrok között megláttam mozgolódni valamit. Egy kicsi, szagos, rongyos valami sétált elő belőle. Ahogy észrevett fenyegetően meglóbálta a kezében lévő kihegyezett botot. Ez kell nekem! Gyorsan letettem a földre Ureuszt.
– Intézd el! - mutattam az ellenfelünkre. A pet viszont nem mozdult. Rám nézett aztán a koboldra végül ismét felém fordult.
– Ne mondd hogy még ezt sem érted! - ekkor hirtelen megmozdult. A baj csak, az hogy rossz irányba. Egy szempillantás alatt a lábamon termett és feltekeredve rá idegesen sziszegett a mob felé. Elővettem a legkomolyabb arcomat és ránéztem ő, pedig visszanézett rám.
– Azt ne mondd, hogy félsz tőle. - sziszegtem ingerülten. Erősebben szorongatta a lábam, ahogy hozzá beszéltem. Ismét a koboldra nézett aztán rám és visszasziszegett.
– Emlékszel a második és egyben legfontosabb szabályra? - néztem le rá jelentőségteljesen. - Tilos, nem az én parancsaim szerint eljárni. Tehát… ha nem nyírod ki, akkor visszafelé mászhatsz szépen a földön. Majd számolom, hányan taposnak rád hazáig! - suttogtam fenyegetően. Úgy tűnik megértette mit mondtam, vagy csak a hangomból érezte ki a dolog jelentőségét, de enyhült a lábamon a szorítása és lecsusszant a földre. A fűben meglapulva csigalassúsággal kúszott az áldozata felé. Pár méter után viszont megállt. Felemelte a fejét és rám nézett. Összefontam a karjaimat és szigorú arccal néztem el mellette. Ha erre sem képes akkor nem érdemli meg, hogy az oldalamon küzdjön. Én mindenesetre bízom benne, hogy kiállja a próbát. Pár másodpercig úgy is maradt engem figyelve de miután látta hogy nem gondoltam meg magam, csüggedten visszafeküdt a fűbe és tovább kúszott a kobold felé. Mikor elég közel ért hozzá a kobold is támadásba lendült. Szúrt egyet a hegyes botjával de Ureusz ügyesen félrecsusszant az útjából.
– Kapd el az orrát! - adtam ki az utasítást. Úgy döntöttem ennyivel nekem is hozzá kell járulnom a sikerhez. Míg a kobold kirántotta a földbe fúródott botot a petem egy jó nagyot harapott a karjába.
– Az orrát mondtam de mindegy… - morogtam a sajátom alatt. Sajnos a kígyó nem volt elég gyors hogy elkerülje a kobold másik karját, ami elkapta a nyakát és a földhöz vágta. A petem vesztett is egy életpontot. Aztán mielőtt újra mozdulhatott volna lecsapott a falándzsa is újabb két életponttól megszabadítva Ureuszt. Nem állt túl jól a kígyóm szénája de a kobold életereje is csökkent egy kicsit.
– Hajrá! Mutasd meg mire vagy képes! Nyűgözz le! - kiáltottam neki. Hogy ennek hatására vagy csak saját döntés miatt történt de összekuporodott és láttam, hogy most tényleg valami erős támadásra készül. Aztán lecsapott egyenesen a kobold orrára. Remélem azért nem az a spece hogy orron, harap mindenkit, mert az azért nem poén és ráadásul csak normál sebzést okozott. Egy-két másodperc múlva aztán észrevettem valamit. A kobold mintha sokkal jobban erőlködött volna, hogy megtartsa a botot a kezében. Megmérgezte volna? Végül is egy kígyótól elvárhat ilyesmit az ember. A mob végül gyorsan összeszedte magát és két dühös szúrással válaszolt. Az első mellé ment, a második viszont ismét betalált. Azonban most már biztos voltam benne hogy a petem mérget használt, mert a kobold kettő helyett csak egyet sebzett. Ureusz harmadszor is lecsapott és a harcnak vége lett.
Petem fáradtan csúszkált, ahogy közelítettem felé.
– Remek! Bebizonyítottad hogy méltó társam leszel! Engedélyezek egy kis pihenőt. - mondtam kegyesen a kimerült kígyónak. Sajnos a fél életét elvesztette a harcban így kell egy kicsit várnom mielőtt új ellenfelet, keresek magunknak, de az első két lépést már megtettük. Holnap, a harmadik napon jöhet a harmadik lépés is. Ha a hetedik napig sikerrel teljesítek akkor én is bebizonyítom, hogy méltó vagyok ennek a világnak az istenévé válni.