Egy isten napjai

Zavart, ahogy a felkelő nap fénye egyenesen a szemhéjamat érte, ezért átfordultam a hasamra. Rögtön feltűnt hogy a párnámmal valami nem stimmel. Mozog! A következő pillanatban valami rácsapódott az orromra és úgy zárta össze, mint valami erős tüskés csipesz, vagy hát nem is tudom, mihez hasonlíthatnám igazán. Elég fura érzés volt úgy hogy még csak nem is fájt. Rögtön felugrottam és egy kis bandzsítás után egy kék szembe bámultam bele. Elkaptam az orromon lógó állatot és egy erős rántással kiszabadítottam az orromat a fogai közül. A lény rögtön kicsusszant a kezeim közül és mire felocsúdtam, már csak azt láttam, ahogy eltűnik a farka vége az ágy alatt. Mégis miféle fogadó ez, hogy ide simán beszabadul egy kígyó!? Ha elkapom a dögöt tuti, hogy a fogadós képébe nyomom! Az is fix hogy tőlem egy fillért se kap a szobáért! Lehasaltam a padlóra és úgy néztem be az ágy alá. Egy kék szempár nézett vissza rám a sötétből, hangosan sziszegve. Benyúltam az ágy alá hogy elkapjam de könnyedén félrecsusszant a kezem elől a következő pillanatban, pedig villámgyorsan lecsapott.
– Ááá! - pattantam fel újra miközben megpróbáltam elkapni az orromba kapaszkodó állatot. Sikerült is újra megfognom a farkát hiába próbált tekergőzve kiszabadulni a kezeim közül. Azonban hiába rángattam, másodszor már nem tudtam letépni az orromról.
– Eggedd el az orrobat! - parancsoltam neki. Erősen szorítottam de nem rángattam tovább, hanem megálltam és aktiváltam a képességemet. - Azd boddab eggedd el az orrobat! - mondtam mélyen belenézve az egyetlen szembe, ami az orrom előtt… pontosabban az orromon lebegett. Sajnos mobokra nem hat a képesség így továbbra sem szabadultam meg tőle. A szemeim ekkor tévedtek a sarokban heverő tojásdarabokra.
– De bagy a bedebb? - jöttem rá hirtelen. Kicsit enyhült a szorítás és én kihasználtam az alkalmat. Letéptem az orromról de, ezúttal már nem engedtem kicsusszanni a kezemből. Míg bal kézzel az orromat dörzsöltem addig rátekeredett a másik kezemre, de nem próbálkozott semmivel csak nézett rám a nagy kék szemeivel és a ki-be járkáló nyelvével.
– Te vagy a petem!? - tettem fel ismét az ingerült kérdést. Kicsit megszorította a karom, de ettől eltekintve csak tovább nézett rám értetlenül. Remek… fogalma sincs, mit dumálok.
– Te - mutattam rá. - vagy a petem? - mutattam magamra meg a tojásra. Tekintetével követte az ujjamat aztán ismét rám nézett. Halkan sziszegett egyet. Ebből ugyan semmit nem értek de legyen. Minden jel arra mutat, hogy őt osztották nekem. Elengedtem az ágy fölött és hagytam lemászni a kezemről aztán a kezeimet a hátam mögött összekulcsolva járkáltam fel-alá az ágy előtt, ahogy elmerültem a gondolataimban. Addig ő összetekeredett és a fejét felemelve követett a tekintetével, ahogy járkáltam.
– Először is kell neked egy név. - motyogtam és megfordultam mielőtt elértem volna a falat. Figyelt. - Olyan név kell, ami méltó egy isten segítőjéhez. - újabb forduló. Úgy követett a fejével, mint ha valami kígyóbűvölő lennék. - isten… - motyogtam. Forduló. Alig két további körbe telt mire jött az ötlet.
– Ez az! Megvan! - álltam meg előtte. - Ureusz! - furcsán félrefordította a fejét, mintha gondolkodna. - Nagy név. Majd egyszer talán elmondom miért. - végül kicsit kelletlenül még hozzátettem. - Megfelel? - már hogy ne felelne meg neki. Elvégre én vagyok a gazdája. Bizonytalan sziszegést hallatott de nekem ennyi bőven elég is volt.
– Remek! A következő elintézendő dolog… a szabályok! - ismét járkálni kezdtem, és úgy folytattam. – Első! Az orrom tilos!
Folytatás