KezdőlapAurora Rainfell
2 posters
1 / 1 oldal
Aurora Rainfell
by Aurora Rainfell Szomb. Júl. 27 2013, 21:16
- Spoiler:
- Rendelkezek multihoz szükséges engedéllyel.
Név: Aurora Rainfell
Nem: Nő
Kaszt: Állatidomár
Kor: 20
Kinézet: Átlagnál kissé alacsonyabb, vékony testalkattal bír. Hosszú, vádlijáig érő világosbarna haját vörös fonattal köti össze. Kék gyöngyszemes fülbevalót hord a jobb fülében, amit jobbára a haja eltakarja. Szeme élénkzöld, noha távolról nézve mintha kékes árnyalatú lenne. Sötétkék, ujjatlan ruhát visel, melyen ezüstszürke fodros „gallér” található. Deréktól kezdve a ruha szoknyaszerű, melynek színe megegyezik a fodoréval, s nagyjából térdig ér, ahogy a barna bőrcsizmája is.
Jellem: Általában csendes, szűkszavú személy, aki nem fecseg csak úgy, össze-vissza. Ez nem jelenti azt, hogy nem mondja ki véleményét, de csakis akkor beszél, amikor szükségesnek gondolja. Nagyon jószívű, bár egyes esetekben kifejezetten nehéz megnyerni a barátságát. Véletlenszerű: van, akinek könnyebben, ám van, akinek annál is nehezebben megy. Nagyon elvan a belső világával, így néha jobbára egyedül szeret lenni, semmint társaságban, de az állatok - különösen a kutyák - közelsége egyáltalán nem zavarja. Tisztelettudó, s legtöbbször udvarias is a tapasztaltabbakkal és idősebbekkel szemben. Ok nélkül sosem kezd ki sem az erősebbel, sem a gyengébbel. Ha látja másról, hogy csupán azért szekírozzák, mert élvezet azt tenni, az bizony hamar felbőszíti az idomárt. Ennek ellenére nemigen mutatja ki dühét, amit inkább igyekszik visszafojtani, alkalomtól függően kisebb-nagyobb sikerrel. Ahogy a barátságok kötésénél is, úgy türelme is személytől változó: hosszabb vagy rövidebb, ez is az aktuális emberkétől függ. Képes a kritikus helyzetekben való pozitív, optimista gondolkodásra, ami talán meglepő lehet az emberek számára, hiszen alig beszél.
Képesség: Aromaterápia - Ennek a képességnek a használatával az idomár semlegesíthet minden olyan státusz effektet, amilyen pl. az égés, fagyás vagy éppen mérgezés. Azonban ha a képesség használatba kerül, minden más akcióját (pl. támadás) nem használhatja ki. Egy küzdelemben csupán három alkalommal élhet vele, visszatöltési ideje pedig négy kör.
Előtörténet:
Anyám egy áprilisi napon hozott a napvilágra, a félreeső Akitában. Rögtön feltűnhet az olvasó számára: mit keres egy angol származású lány Japánban? Egyszerű és világos: apám világhírű kutyatenyésztő, aki még ezt a szigetországot is bejárta, azonban arra nem számított, hogy beleszeret anyámba. Azóta letelepedett, feladta a világ körüli utazásról szőtt terveit és városi kutyatenyészetet nyitott, anyámmal együtt. A családi vállalkozás hatására már kicsi korom óta megbarátkoztam a négylábú barátokkal. Tény, hogy még nem voltam elég érett egy saját kutyához, de nekem azt mondták, istenadta tehetségem van a jószágokhoz. Legalábbis nem tudtak olyan kutyát a közelemben, ami mélységesen utálna. Mellesleg meg úgy hallottam, az állatok - függetlenül, hogy kutya vagy macska - megérzik, ha valaki szereti őket és legtöbbször úgy viszonyulnak az adott személyhez. Négy éves fejemmel aligha tudtam elképzelni egy olyan személyt, aki utálná a farkát csóváló, fülét lógató, boci szemű teremtéseket, amiket az ember legjobb barátjának „csúfolnak”. Nem, soha az életben! Aki csak gyűlölte az állatokat, arról megvolt a magam véleménye, egészen kilenc éves koromig, ahol aztán rádöbbentettek: nem lehetünk egyformák. Nem mindenki szép és jó. A szüleim óvtak a rossz emberektől, ezért gondoltam rózsaszínnek ezt a világot. Nagy csalódás és meglepetés egyben, ami némi szomorúsággal, de örömmel is eltöltött. Elvégre milyen lenne a világ, ha minden csak szép és jó lenne? Egy kalandregényben sem csak a jó győz: ármánykodás, csalás, árulás, dráma. Ezek mind - legalábbis szerintem - elengedhetetlenek egy sikeres történethez. Gondolkodtam a könyvíráson, sőt, voltak merész próbálkozásaim, amik nemigen tűntek se remeknek, se eredetinek. A gondolkodás sok évet őrlött fel, s mire már elvégeztem az általános iskolát, kezdtem feladni az erről szőtt álmaimat. Komolyan elkezdtem érdeklődni a kínai és japán történetek iránt, miután apám tucatszám címet adott meg nekem. A Majomkirály története, Usagi Yojimbo, Momotaro, és még sorolhatnám. Az előbbi különösen megragadott, hiszen a „Barack fiút” három antropomorf állat is kísérte: egy kutya, egy majom és egy fácán. Szerettem az efféle lehetetlen, fantáziadús ötleteket, ha egy állatnak vagy természeti jelenségnek emberi tulajdonságokat adtak. Ebben a korszakban ugyanis komolyan elkezdtem elgondolkodni. Hogy pontosan miről is, azt nem tudom, ám azt hiszem, egy kis világ született meg bennem. Tény, hogy egyre kevesebbet beszéltem, s néha magányra vágytam, de kellett ez nekem. Rendesen végeztem a dolgomat, és addig nem volt baj, legalábbis a szüleim számára. Örültem, hogy nem aggódtak, sőt, egyenest megértőek voltak velem szemben. Még a történetírást is támogatták, holott a családi vállalkozás említését vártam tőlük. Azt is folytattam, de mellette többet akartam. Féltem, hogy a figyelmem átbillenése csalódottá teszi a szüleimet, és persze szerettem a kutyusokkal dolgozni. A négylábú jószágok rengeteg ötletet adtak nekem. Áldottam, hogy ilyen nagyszerű hobbim van, amivel később még a kenyeremet is kereshetem! Szóval tizennyolc éves koromig minden olyat összeírtam, mely fontos lehet a remekművemhez. Persze nem voltam annyira antiszociális. Barátokat még nem is említettem, pedig akadt egypár, ám a szívem mélyén inkább a hőn szeretett kutyusaimhoz ragaszkodtam. Akármennyire tűnik szélsőséges gondolatnak, de olyanok voltunk, mint egy nagy család! Anya, apa, én és a sok tipegő kis kölyök vagy felnőtt kutyák. Leszögezem, hogy nem voltam az a tipikusan radikálisan fanatikusa az állataimnak, mint például a macskás néni, de látszott, mennyire megbecsülöm, tisztelem és szeretem őket.
Mire betöltöttem húszadik életévemet, elkezdtem nagyobb terveket szőni az életemhez. Eljött az idő, hogy saját ingatlan után érdeklődjek és a lábamon megállva, folytassam a családi vállalkozást, s persze a könyvírást is. Ám ez füstbement, mikor híre ment egy új játéknak, a Sword Art Onlinenak. Nem voltam oda a számítógépes vacakokért, de ismerőseim csak rátukmáltak, hogy saját zsebpénzemet rááldozva beszerezzem. Miután ez megtörtént, otthon kisebbfajta érdeklődéssel megalkottam a karakteremet. Majd’ kilöttyintettem, mihelyst megláttam, hogy állatidomár kaszt is választható. Ez a nekem való! Ezek után gyorsan letudtam a többit, a kinézetet is. Izgatottan, tűkön ülve mondtam ki a varázsszót, miután már felvettem a fejemre a NerveGeart: Link start. Ezzel el is kezdődött életem legnagyobb kalandja. A digitális környezet nagyon tetszett, s minden olyan eredetinek tűnt. Igen, jól fogom érezni magamat, azazhogy az elején így gondoltam. Mihelyst az admin uraság megjelent és tájékoztatást adott arról, hogy nem lehet kilépni a játékból, csak ha megütjük a századik szintet, valamint az elhalálozások a kinti világra ugyanúgy vonatkoznak. Így, utólag elég valószínű volt, hogy ez fog történni. Túl szépnek indult, de hát ilyen a valódi világ: zord és kegyetlen! Különös, hogy engem nem emésztett fel ez a gondolat. Nem futottam a probléma elől, sőt! Tény, talán örökre elválaszthatnak a szüleimtől és a céljaimtól, de ugyebár minden felhőnek ezüst a szegélye! Gondolkodtam, mitévő legyek. Ami először feltűnt az az, hogy állatidomár létemre segítőtárs híján voltam. Amint erre gondoltam, miközben a védett zóna határán, fel-alá járkáltam, egy tojással megrakott szekér ment el mellettem. Az azt vezető öregasszonyka elmélázott, s még arra sem riadt fel, amikor egy nagy kövön áthajtott a régimódi járművével. Igen ám, de az egyik tojás éppen a kezemben landolt, a „balesetet” követően. Mire szólhattam volna, addigra a szekér jó messzire vitte és csekély esélyt láttam volna, hogy még a közelében is hallana. Vállat vonva aztán alaposan megvizsgáltam a tojást: vörös, szinte a bordóhoz közelített, amin halványarany, görbe ívek voltak. És ami tényleg furcsa volt, hogy a héját vékonyabb szőrréteg fedte. Megkopogtattam, s a benne lapuló élőlény egy moccanással válaszolt rá. Bármi is volt benne, az minden bizonnyal hamarosan ki fog kelni. Addig viszont egy tapodtat sem mozdulok és fejlődök. Amúgy is, hirtelen nagy álmosság jött rám. Így hát egy kényelmes zugot találtam magamnak, s hosszú-hosszú időn át szunyókáltam. Fél év után aztán kiderült, hogy ez az álmosság összefüggött a játékban való hibernációval. Hat hónap alvás és a tojás akkora sem kelt ki! Már igazán érdekelt, vajon miféle csodalény fog kikelni belőle…
Nem: Nő
Kaszt: Állatidomár
Kor: 20
Kinézet: Átlagnál kissé alacsonyabb, vékony testalkattal bír. Hosszú, vádlijáig érő világosbarna haját vörös fonattal köti össze. Kék gyöngyszemes fülbevalót hord a jobb fülében, amit jobbára a haja eltakarja. Szeme élénkzöld, noha távolról nézve mintha kékes árnyalatú lenne. Sötétkék, ujjatlan ruhát visel, melyen ezüstszürke fodros „gallér” található. Deréktól kezdve a ruha szoknyaszerű, melynek színe megegyezik a fodoréval, s nagyjából térdig ér, ahogy a barna bőrcsizmája is.
Jellem: Általában csendes, szűkszavú személy, aki nem fecseg csak úgy, össze-vissza. Ez nem jelenti azt, hogy nem mondja ki véleményét, de csakis akkor beszél, amikor szükségesnek gondolja. Nagyon jószívű, bár egyes esetekben kifejezetten nehéz megnyerni a barátságát. Véletlenszerű: van, akinek könnyebben, ám van, akinek annál is nehezebben megy. Nagyon elvan a belső világával, így néha jobbára egyedül szeret lenni, semmint társaságban, de az állatok - különösen a kutyák - közelsége egyáltalán nem zavarja. Tisztelettudó, s legtöbbször udvarias is a tapasztaltabbakkal és idősebbekkel szemben. Ok nélkül sosem kezd ki sem az erősebbel, sem a gyengébbel. Ha látja másról, hogy csupán azért szekírozzák, mert élvezet azt tenni, az bizony hamar felbőszíti az idomárt. Ennek ellenére nemigen mutatja ki dühét, amit inkább igyekszik visszafojtani, alkalomtól függően kisebb-nagyobb sikerrel. Ahogy a barátságok kötésénél is, úgy türelme is személytől változó: hosszabb vagy rövidebb, ez is az aktuális emberkétől függ. Képes a kritikus helyzetekben való pozitív, optimista gondolkodásra, ami talán meglepő lehet az emberek számára, hiszen alig beszél.
Képesség: Aromaterápia - Ennek a képességnek a használatával az idomár semlegesíthet minden olyan státusz effektet, amilyen pl. az égés, fagyás vagy éppen mérgezés. Azonban ha a képesség használatba kerül, minden más akcióját (pl. támadás) nem használhatja ki. Egy küzdelemben csupán három alkalommal élhet vele, visszatöltési ideje pedig négy kör.
Előtörténet:
Anyám egy áprilisi napon hozott a napvilágra, a félreeső Akitában. Rögtön feltűnhet az olvasó számára: mit keres egy angol származású lány Japánban? Egyszerű és világos: apám világhírű kutyatenyésztő, aki még ezt a szigetországot is bejárta, azonban arra nem számított, hogy beleszeret anyámba. Azóta letelepedett, feladta a világ körüli utazásról szőtt terveit és városi kutyatenyészetet nyitott, anyámmal együtt. A családi vállalkozás hatására már kicsi korom óta megbarátkoztam a négylábú barátokkal. Tény, hogy még nem voltam elég érett egy saját kutyához, de nekem azt mondták, istenadta tehetségem van a jószágokhoz. Legalábbis nem tudtak olyan kutyát a közelemben, ami mélységesen utálna. Mellesleg meg úgy hallottam, az állatok - függetlenül, hogy kutya vagy macska - megérzik, ha valaki szereti őket és legtöbbször úgy viszonyulnak az adott személyhez. Négy éves fejemmel aligha tudtam elképzelni egy olyan személyt, aki utálná a farkát csóváló, fülét lógató, boci szemű teremtéseket, amiket az ember legjobb barátjának „csúfolnak”. Nem, soha az életben! Aki csak gyűlölte az állatokat, arról megvolt a magam véleménye, egészen kilenc éves koromig, ahol aztán rádöbbentettek: nem lehetünk egyformák. Nem mindenki szép és jó. A szüleim óvtak a rossz emberektől, ezért gondoltam rózsaszínnek ezt a világot. Nagy csalódás és meglepetés egyben, ami némi szomorúsággal, de örömmel is eltöltött. Elvégre milyen lenne a világ, ha minden csak szép és jó lenne? Egy kalandregényben sem csak a jó győz: ármánykodás, csalás, árulás, dráma. Ezek mind - legalábbis szerintem - elengedhetetlenek egy sikeres történethez. Gondolkodtam a könyvíráson, sőt, voltak merész próbálkozásaim, amik nemigen tűntek se remeknek, se eredetinek. A gondolkodás sok évet őrlött fel, s mire már elvégeztem az általános iskolát, kezdtem feladni az erről szőtt álmaimat. Komolyan elkezdtem érdeklődni a kínai és japán történetek iránt, miután apám tucatszám címet adott meg nekem. A Majomkirály története, Usagi Yojimbo, Momotaro, és még sorolhatnám. Az előbbi különösen megragadott, hiszen a „Barack fiút” három antropomorf állat is kísérte: egy kutya, egy majom és egy fácán. Szerettem az efféle lehetetlen, fantáziadús ötleteket, ha egy állatnak vagy természeti jelenségnek emberi tulajdonságokat adtak. Ebben a korszakban ugyanis komolyan elkezdtem elgondolkodni. Hogy pontosan miről is, azt nem tudom, ám azt hiszem, egy kis világ született meg bennem. Tény, hogy egyre kevesebbet beszéltem, s néha magányra vágytam, de kellett ez nekem. Rendesen végeztem a dolgomat, és addig nem volt baj, legalábbis a szüleim számára. Örültem, hogy nem aggódtak, sőt, egyenest megértőek voltak velem szemben. Még a történetírást is támogatták, holott a családi vállalkozás említését vártam tőlük. Azt is folytattam, de mellette többet akartam. Féltem, hogy a figyelmem átbillenése csalódottá teszi a szüleimet, és persze szerettem a kutyusokkal dolgozni. A négylábú jószágok rengeteg ötletet adtak nekem. Áldottam, hogy ilyen nagyszerű hobbim van, amivel később még a kenyeremet is kereshetem! Szóval tizennyolc éves koromig minden olyat összeírtam, mely fontos lehet a remekművemhez. Persze nem voltam annyira antiszociális. Barátokat még nem is említettem, pedig akadt egypár, ám a szívem mélyén inkább a hőn szeretett kutyusaimhoz ragaszkodtam. Akármennyire tűnik szélsőséges gondolatnak, de olyanok voltunk, mint egy nagy család! Anya, apa, én és a sok tipegő kis kölyök vagy felnőtt kutyák. Leszögezem, hogy nem voltam az a tipikusan radikálisan fanatikusa az állataimnak, mint például a macskás néni, de látszott, mennyire megbecsülöm, tisztelem és szeretem őket.
Mire betöltöttem húszadik életévemet, elkezdtem nagyobb terveket szőni az életemhez. Eljött az idő, hogy saját ingatlan után érdeklődjek és a lábamon megállva, folytassam a családi vállalkozást, s persze a könyvírást is. Ám ez füstbement, mikor híre ment egy új játéknak, a Sword Art Onlinenak. Nem voltam oda a számítógépes vacakokért, de ismerőseim csak rátukmáltak, hogy saját zsebpénzemet rááldozva beszerezzem. Miután ez megtörtént, otthon kisebbfajta érdeklődéssel megalkottam a karakteremet. Majd’ kilöttyintettem, mihelyst megláttam, hogy állatidomár kaszt is választható. Ez a nekem való! Ezek után gyorsan letudtam a többit, a kinézetet is. Izgatottan, tűkön ülve mondtam ki a varázsszót, miután már felvettem a fejemre a NerveGeart: Link start. Ezzel el is kezdődött életem legnagyobb kalandja. A digitális környezet nagyon tetszett, s minden olyan eredetinek tűnt. Igen, jól fogom érezni magamat, azazhogy az elején így gondoltam. Mihelyst az admin uraság megjelent és tájékoztatást adott arról, hogy nem lehet kilépni a játékból, csak ha megütjük a századik szintet, valamint az elhalálozások a kinti világra ugyanúgy vonatkoznak. Így, utólag elég valószínű volt, hogy ez fog történni. Túl szépnek indult, de hát ilyen a valódi világ: zord és kegyetlen! Különös, hogy engem nem emésztett fel ez a gondolat. Nem futottam a probléma elől, sőt! Tény, talán örökre elválaszthatnak a szüleimtől és a céljaimtól, de ugyebár minden felhőnek ezüst a szegélye! Gondolkodtam, mitévő legyek. Ami először feltűnt az az, hogy állatidomár létemre segítőtárs híján voltam. Amint erre gondoltam, miközben a védett zóna határán, fel-alá járkáltam, egy tojással megrakott szekér ment el mellettem. Az azt vezető öregasszonyka elmélázott, s még arra sem riadt fel, amikor egy nagy kövön áthajtott a régimódi járművével. Igen ám, de az egyik tojás éppen a kezemben landolt, a „balesetet” követően. Mire szólhattam volna, addigra a szekér jó messzire vitte és csekély esélyt láttam volna, hogy még a közelében is hallana. Vállat vonva aztán alaposan megvizsgáltam a tojást: vörös, szinte a bordóhoz közelített, amin halványarany, görbe ívek voltak. És ami tényleg furcsa volt, hogy a héját vékonyabb szőrréteg fedte. Megkopogtattam, s a benne lapuló élőlény egy moccanással válaszolt rá. Bármi is volt benne, az minden bizonnyal hamarosan ki fog kelni. Addig viszont egy tapodtat sem mozdulok és fejlődök. Amúgy is, hirtelen nagy álmosság jött rám. Így hát egy kényelmes zugot találtam magamnak, s hosszú-hosszú időn át szunyókáltam. Fél év után aztán kiderült, hogy ez az álmosság összefüggött a játékban való hibernációval. Hat hónap alvás és a tojás akkora sem kelt ki! Már igazán érdekelt, vajon miféle csodalény fog kikelni belőle…
Aurora Rainfell- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jun. 25.
Karakterlap
Szint: 4
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Aurora Rainfell
by Kayaba Akihiko Hétf. Júl. 29 2013, 00:50
Szia!
Az előtörténetet elfogadom.
A tojásból egy Tigris bébi kelt ki. (Ha mást szeretnél szólj nekem privát üzenet formájában.)
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a pet élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te és a peted találati esélye)
Erő: 0 (a te sebzésed)
Irányítás: 3 (a pet sebzése)
Kitartás: 0 (megegyezik a pet kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a pet gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a pet speciális képesség pontjaival)
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Az előtörténetet elfogadom.
A tojásból egy Tigris bébi kelt ki. (Ha mást szeretnél szólj nekem privát üzenet formájában.)
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a pet élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te és a peted találati esélye)
Erő: 0 (a te sebzésed)
Irányítás: 3 (a pet sebzése)
Kitartás: 0 (megegyezik a pet kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a pet gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a pet speciális képesség pontjaival)
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.